Margit Zoltán: 2010. 07. 11. - 2010. 07. 18.

2010. július 15., csütörtök

Kánikulában a csókai csóka

"Csókai csókának Mi jutott eszébe? 
Föl szeretett volna Öltözni fehérbe. 
Unta szegény jámbor, 
Hogy ő télen-nyáron Örökkön-örökké 
Feketébe járjon..."



A sajtó már felkapta a csókai krónika történetét és több elgondolkodtató írás is született e "hírmondóról" amennyiben annak lehet nevezni e sajtó "terméket". A pártlap valamelyest közelebbi megfogalmazása, hiszen a laptanácsban Csókát igen különös módszerekkel kormányzó kettő párt katonái (egy erős magyar párt és egy erős szerb párt) vitatják meg mi fog a tisztelt csókai adófizető polgár asztalára kerülni a híres pékes kiflije (kinek nem inge Csóka politikája ma már), és a sarki fűszeres által biztosított fekete nedűje mellé így a kánikulában is. Valójában megértsük a szimbiózist (együttélést) a laptanácsban és község irányításában vissza kell kanyarodni a múltba. A múlt, amely Csókát megvédte az elmúlástól Móra Ferencnek köszönhető. Móra Ferenc igen jól ismerte a csókaiakat és e településről szóló történetekben, ahogy, akkor írta a pókaiakat. Csókáról íródott versekben mindig a településen élő emberek mentalitásával foglalkozott e történetre is igen találó a csókai csóka c. verse, és-pedig, hogy az elöljáróink is felszeretnének öltözni fehérbe és a csókai krónikát is e színben szeretnék feltüntetni, hogy a csókai róka is elhiggye, hogy ők szelíd fehér galambok...jajj annak a galambnak, amelyiket megcsípte a róka! Érthető nem? A róka felütötte a tanyáját Csókán és szépen fosztja a tyúkólt, galambdúcot és még a pipék sem szabadok..., bár a vadászok résen vannak, de igen csak rossz irányból figyelik a tyúkólt, valahogy a fránya róka mindig a hátuk mögé kerül! Édös anyanyelvünk, mondhatnánk és mondjuk is, megrágta a róka, ha a krónikában íródott történeteket megérti valaki, bár "csókai magyarul" iródott én sokszor nem értem és szükségszerűen elolvasom a szerb szövegkörnyezetet, hogy tisztán lássam mit próbálnak eltüntetni szemeim elől! Bár így sincs mentség anyanyelvünk megszentségtelenítése ténye alól! Döntse el az olvasó is, hogy mi és kik okozzák e kistílűséget! Felsorakozom én is az "újságírói-szakma" mellé és elítélem mélységesen e közösséget romboló tevékenységet!
Egy szép nyári napon elkezdett károgni eszeveszettül a csóka, gondoltam, aj-jajj megjelent a róka...Olvasom a " Jabberwocky u zemlji cuda" blogban, hogy nagy bajok vannak a tyúkólban! Sorolja is szép-szám mennyi gond, baj van Csókán! Óvoda-iskola-önkormányzat-park-húsfeldolgozó gyár..., míly sok hír rázza fel a csipkerózsika álmát alvó Csókát!

 

No lám, megszólalt a krónikában írogató, bennfentesnek mondható Djuro Stanojevic, nagy gondok vannak a krónika háza táján, úgyszint a községben is. Irásai nem jelenhetnek meg, szóvá is tette, amely süket fülekre talált, míg-nem megírta édes gyermekmesének indúló történetét (Bajka sa happy end-om c.), amellyel kiverte a községi előljáróknál a biztosítékot! Igen a nagy demokráciában a kritikát el kell tudni fogadni, a más vélemény is létező fogalom, bár ez nem jellemző a demokratikus-személyi kultoszos-autokráciákban! Menjük szépen sorjával: "...Volt egyszer egy ház, milyen ház, rémisztő ház, a város háza! Hol? Sem a földön, sem az égben...úúú...átal a csúf parknak ...búúú..." E sorokat rosz néven vevő községi elöljáró fényes nappal agyba-főbe verte a mese szerzőjét, majdan kitalálta az ő meséjét, hogy Djuro Stanojevic volt a részeg, de e történet kútba fulladt, mert fényes nappal lévén, éber volt a csókai csóka... A demokrácia alapja a SZÓLÁS SZABADSÁGA, az alapvető ember jogi chartájának is ALAP píllére! Sorolhatnák a megsértett cikkejeket sorozatban: -Kettes cikkely: Szabadsághoz és személyi biztonsághoz való jog. -Kilences cikkely: A magánéletben történő önkényes beavatkozás tilalma. -Tizeneggyes cikkely: a gondolat, lelkiismereti- és a vallásszabadsághoz való jog. -Tizenkettes cikkely: A szólásszabadsághoz való jog! ... Csóka előljárói, -némán csendben hallgatólagosan beleegyezésüket adják az ilyen viselkedés formának, ezzel is támogatják az e típusú leszámolási hadjáratot! (DP és a VMSZ) Szégyen ország világ demokratikus közvéleménye előtt! Az egyszerű polgárnak fel kell vérteznie magát az álltala választottak, ilyen típusú viselkedése ellensúlyozására. Sokáig éltünk diktatúrába és egyesek mái napig nem tudnak elszakadni a diktatúra elemeitől a demokrácia palástja alatt! Ez lenne a Demokrata párt demokrácia elve? Ebből nem kérek! Kedves barátom szavait idézem: Az ember ott kezdődik, amikor rájön nem ő az Isten! A demokratikus Európában miniszterek önkéntesen mondtak le tisztségeikről kisebb vétségekért! Ilyenkor merül fel bennem a kérdés mit is keresünk mi az egységes Európában? Ilyen viselkedés formákkal, ilyen erkölcstelenséggel, amely civilizált demokratikus társadalmaktól távol álló! Mélységesen elítélem e viselkedés formát!

 

Így túd békésen eggyüttélni a róka meg a csóka Csókán! A csóka fehér galamb akar lenni, a róka meg a tyúkólakban szeret vacsorázni, megvan a közös akarat és a közös cél, ha baj van a csóka károg, amíg a csókaiak a csókára figyelnek a róka már vitte a csókai kövér jércét, kacsát, ludat, majdan, amikor elül a per-patvar együtt lakomáznak csóka meg a róka, -így szép ez, ha közös a cél és az akarat! Lett is nagy jajj-veszékelés Csókán amikor a gazda üres baromfiudvart látott, késő bánat kutya bánat még Csókán is, ahol hajdanán kolbászból volt a kerítés..."Róka csípte csóka, csóka-csípte róka-így lett fehér galamb a csókai csóka"! 

Margit Zoltán

2010. július 13., kedd

Elment a tanú!


Elhunyt Kállai Ferenc, a Nemzet színésze
Kállai Ferencet életének 85. évében vasárnap érte a halál.Kállai Ferenc a klasszikus és mai világirodalom, valamint a magyar drámairodalom számos főszerepét játszotta el kiemelkedő jellemábrázoló erővel az Othello Cassiusától kezdve a Falstaff címszerepéig, Az ügynök halála fiúalakjától a mai magyar írók által írt figurákig. Filmszínészként is emlékezetes alakítások fűződnek a nevéhez; Bacsó Péter legendás filmjében, az 1969-ben készült A tanúban a főszerepet, Pelikán József gátőrt alakította.

KÁLLAI FERENC (Krampner Ferenc néven Gyomán született 1925. október 4-én. Kereskedelmi szakközépiskolába járt, de mivel a számok világa nem állt igazán közel hozzá, érettségi után mindjárt a Színművészeti Akadémiára jelentkezett. A feltűnően jóképű fiatalember a vizsgabizottság előtt Ady Góg és Magóg fia vagyok én című versét akarta elmondani, de csak a negyedik sorig jutott el. Azonnal felvették, és Kiss Ferenc, az egyik felvételiztető színész helyben át is keresztelte mondván: legyen maga Kállai, mint a miniszterelnök.

Az akadémián 1944 szeptemberében kezdte meg tanulmányait, amelyek aztán novemberben véget is értek, mert a főiskola épülete bombatalálatot kapott. 1945 januárjának végén Both Béla szerződtette a Szabad Színházhoz és még ugyanezen a napon Bárdos Artúr - dupla gázsit ígérve - a Belvárosi Színházhoz. Ősszel úgy döntött, hogy visszamegy a főiskolára és befejezi a tanulmányait, de megint csak néhány hónapot sikerült bejárnia. Ezután többet nem próbálkozott.

Alig múlt huszonegy éves, amikor 1946. november 8-án a Belvárosi Színház hatalmas sikerrel bemutatta a Rómeó és Júliát. A férfi címszereplő nevét a kritika is, a közönség is megjegyezte, és két és múlva Kállai Ferenc a Nemzeti Színház tagja lett. A nemzet első színházának társulatához tartozott ötven éven keresztül, megszakítás nélkül, 1989 óta pedig örökös tag. 2000 óta a Magyar Színház művésze volt. Kállai Ferenc alakításait gyakran színezte humor és finom irónia. Kellemes orgánumát mindig az ábrázolt figura megvalósításának szolgálatában használta.

Megszámlálhatatlan színpadi szerepei közül kiemelkedik: Macduff (Shakespeare: Macbeth), Szakhmáry Zoltán (Móricz: Úri muri), Danton (Büchner: Danton halála), Polgármester (Gogol: A revizor), Luka (Gorkij: Éjjeli menedékhely), Nicia (Machiavelli: Mandragora). Csurka István 1972-ben bemutatott Döglött aknák című darabjában ő volt Paál, a ketteske. Az előadásokon gutaütésközeli állapotba került a Major Tamás alakította Moórral vívott ádáz ordítozás közepette.

Filmszínészként is jelentős alakítások fűződnek a nevéhez: aljas huszártisztet játszott a Katonazenében (1961), mérnököt a Megszállottakban (1961), a határozatlankodó Takaró Sándort Németh László Iszony című regényének filmváltozatában (1965). Egy korszak jelképévé vált Pelikán József gátőr megformálásával, Bacsó Péter 1969-ben forgatott, de csak jóval később bemutatott filmjében, A tanúban. A történetnek 1994-ben elkészült a folytatása is. Játszott a Szabó István rendezte, 2006-ban készült Rokonokban is.

Kállai Ferenc 1977 és 1990 között tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1981 és 1990 között a Színházművészeti Szövetség elnöke, 1985 és 1989 között országgyűlési képviselő és tagja volt a parlament kulturális bizottságának. 1998-ban Budapest díszpolgárává választották.

Kitüntetései:

Jászai Mari-díj 1956, 1958, Érdemes művész 1966,
Kíváló művész 1970, SZOT-díj 1971,
Kossuth-díj 1973, A Nemzeti Színház örökös tagja 1989,
A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje 1995,
A Nemzet színésze 2000.
A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal 2002.

Egyéb elismerései:

A teheráni filmfesztivál legjobb férfialakítás-díja 1977,
Pro urbe 1981, Erzsébet-díj 1987,
Örökös tag a Hallhatatlanok Társulatában 1996,
Budapest díszpolgára 1998, Hazám-díj 2003,
Főnix-díj 2006, Maecenas-díj 2006, Príma Primissima Díj 2006.
Forrás:http://www.metropol.hu/kultura/cikk/596501
Nyugodjon békében!

Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin