Margit Zoltán: 2010. 08. 15. - 2010. 08. 22.

2010. augusztus 20., péntek

A káosz törésvonala mentén - politikai diszlexia, avagy diszgráfia?

A diszlexia az olvasás megtanulásának egy sajátos zavara. A diszgráfia az írászavar a helyesírási készségek és a szavak betűzésének speciális zavara. 

Amennyiben követjük a parlamenti közvetítéseket (jó gyomor kell hozzá) felmerül a kérdés, hogy kedves népet-képviselőink nagyobb része szenved a diszlexiában és a diszgráfiában is, sőt a XXI. század mércéje szerint még írástudatlan is. Egy motorikus folyamat van begyakoroltatva velük, amely vezér bólintásával a három lehetőség közötti gombok lenyomásában merül ki. Komoly és felelősségteljes munka! Hiába alkotmány ellenes a "biankó" lemondás intézménye Demoklész kardjaként a népet-képviselők feje felett lóg és gátolja őket a demokrácia gyakorlásában, szabad vélemény formálása már régen elfelejtett fogalom és nem is illik a tisztelt ház nyugalmának megsértése. Mit hozott magával ez a folyamat? A párt újra-bejegyzés a pártagság lojalitását volt hivatott ellenőrizni, megrettentő szám jött le, Szerbia minden harmadik állampolgára pártag (!?). Szerbia népessége 7.397.000 fő, (5.5 millió felnőtt), abból: 1.859.906 munkás 1.580.339 nyugdíjas 758.387 munkanélküli 670.000 éhező ember 1.301.368 ember a szürkegazdaság munkaereje, mivel semmilyen nyilvántartásban nincsenek vezetve - magyarán: feketézők, fusizók, adómentesek... (E réteg egy része a pártok titkos donátorai? Az államtól való védelem gyanánt donációkban részesítik a politikai pártokat? Másik része a koldusok tábora?)  és  1.600.000 pártag (!?)Tehát a nép demokratikus igába lett vonva, sikeresen! Egyszerű matematikai logikával élve, hogy a jelenlegi pártvezetők tagjai voltak a kommunista pártnak egy eszmét és ideológiát fújtak anno és ma is, eljutunk addig a tényig, hogy nincs Szerbiában számba-vehető ellenzék! Bármilyen furcsán hangzik ez nem véletlen! A mai politikai "trendek" sem véletlenek a mindenki-mindenkivel való stratégiai együttműködése, mert ugyebár az ellenzéknek kellett volna ellensúlyozni a mindenkori hatalmat, anno is csak papíron létező fogalom volt, ahogyan ma is. Egyszerűen az érdekek és azon belül a választott személyi érdekek a mérvadóak és azok még az egyházi dogmákat is felülírják! Visszakanyarodva a tényhez, hogy Szerbia egyharmada pártag, akkor eljutunk ahhoz a konklúzióhoz*, hogy minden család párt család és egyenesen a tisztelt házból van irányítva! A parlamentáris demokráciát familiáris demokrácia váltotta fel. A familiáris demokrácia alap-sejtje a család: kettő pártaggal egy munkással egy feketézővel egy munkanélkülivel egy nyugdíjassal és kettő kiskorúval...
A poltikai diszlexia és diszgráfia a törvények meghozatalánál és betartásánál is jelentkező uralkodói nyavaja. A populációk térben és időben alkalmazkodnak a változásokhoz, mely a túlélés alapjait képezik. Az egyén tűrőképessége erősíti a család ellenálló képességet a napi változásoknál. Kíváncsian figyelem, hogy az éhezők éhsége mikor csap át farkas éhségbe, mert az uralkodók e réteget figyelmen kívül hadják...


Szerbia patriarchátusi** szemléletét ismerve, az egész ország egy középpontból van irányítva. A középpontban csúcsosodik az államelnöki és pártelnöki abszolut hatalom! Alant az alatvalói rangosztályok vezérhez alkalmazkodva halmazati rangokkal és funkciókkal, bár törvény ellenes de nem hatalom ellenes viselkedés forma. Ebben az "új" demokratikus rendszerben a hölgyek húzzák a rövidebbet, mert már kényszerítik őket a "férfias" játékokra törvénybe foglalva: éspediglen: kötelező a gyengébb nem 30% részvételi aránya a politika harc mezején. A törvény alkotó jó mellé lőtt, mert vajon melyik gyengébb nemre gondolt ill. kevésbé képviselt nemre? Vajon melyik nem és annak kombinációi a gyengébbek manapság és a kevésbé képviseltek? Értve, -irodalmi szintre emelve: jelen esetben a hölgyekre gondolt a bölcs jogalkotó, gondolva arra a pillanatra, amire még Vatikán város nem, mi történik, ha ténylegesen a természet jóvoltából a női népesség túlszaporodik Szerbiában, akkor a kisebbségben lévén a hatalmat szerető férfiak is 30% -ban képviseltethetik magukat a mindenkori hatalomban, hát nem gyönyörű…

Szerbia vezetési stílusát ismerve ez körülbelül, akkor következik be, amikor a konklávé*** szürke füsttel fogja jelezni Rómának és a világnak első Mária pápánk felszentelését és hivatalba iktatását! A Kánaán ideérkezéséig fogadjuk e el a politikai diszlexiát és diszgráfiát, avagy tagadjuk, ez itt a kérdés, választhattok...

Vajon jó irányban halad világunk szekere?
Margit Zoltán

  Következmény, tanulság.
** A patriarchális (apajogú) családban a család legidősebb férfitagja rendelkezik a család vagyonával, ő irányítja a családtagok munkavégzését, felügyeli magatartásukat, képviseli kifelé a családot.
***A Római Katolikus Egyház által 1274-ben létrehozott alkalmi intézmény, melynek feladata a mindenkori új pápa megválasztása.

2010. augusztus 17., kedd

Absztinencia

Tartózkodás valamitől, önmegtartóztatás...
A közügyektől való távolmaradás, enyhe majdan energikus legyintések szólamai "úgy is úgy lesz, ahogyan mások akarják" vezérszólamok valahogyan a kispolgári viselkedésformát tárja elébünk, amely önmaga felelősségének kibúvóit keresve enyhe legyintéssel lekezeli a társadalom ill. szűkebb pátriájának történéseit. A politika boszorkánykonyhájában szolgálók pontosan e helyzet fenntartását szorgalmazzák, kiszámíthatósága végett. Miért kell távoltartani az egyént a közügyektől, egyszerű a válasz a pénz és hatalom végett! Gond lenne, ha az egyén formálni kezdené saját szűkebb környezetét, ami befolyásolná az érdekek védelmére felkent őrök által féltve védett közösségi érdekeket, netalán kedvet adhat társainak hasonló tettek véghezviteléhez, amely az emberi társadalmakban forradalmakba torkollik. Ma már a politikai boszorkánykonyha feltalálta az írányitott forradalmat is, amely nem tetsző társadalmi rendek-rendszerek megbuktatására szolgál. Az "új" rend módszereiben, az előző térben és időbeli folytatása, mert tudjuk ahogy a népet nem lehet leváltani, mert ugyebár a népre kell hivatkozni, "csak" egy-két embert kell kiiktatni úgy ahogyan Krisztusunkkal tették az akkori bölcs, -állítólagos Istenhívők és megy a szekér tovább több ezer éves recept alapján. Sokan feszegetik a kérdést valójában a demokrácia palástja mögé bújt rendek, meddig állhatják az idők vasfogát, az emberi szabad akarat, valójában mennyire lesz megfelelő társadalmat erősítő alappillérnek, avagy a jól begyakorolt diktátumok hozzák meg a jövő társadalmi rendjét. A mai világrendeket nézve mindkét típus számtalan sok variánsával találkozunk és ennek hatványozott keveredése a "változókórban" lévő úgynevezett tranziciókban szenvedő országokban. Nekem úgy tűnik, hogy a változást úgy élik meg, hogy az az időszakasz, amelyben még két marokkal a közösből el lehet venni felelőség nélkül, mert idő kell, hogy az új törvényeket megszokjuk és felvegyük az új viselkedési formákat... Mennyiben új viselkedési formákról beszélnek, amikor őseink pontosan tudták, hogyan viselkedjenek saját vagyonukkal és a közös értékekkel. Legális lett az erkölcstelenség az egyén szabadságának téves képeinek modellezése a médiákon keresztül, amely egy picit távolabbról már irányítható káosznak tűnik a maga fogyasztó társadalmi attitűdjeivel. Ma már azt is költsük, ami nem a miénk... A modern rabszolgaság idejét éljük, mert már az is kell, amit soha semmire nem fogunk használni, de ha a szomszédnak megadatott nekünk is kell...Egyértelmű Szerbiában a magánosítás közgazdasági szemszögből megbukott, egyszeri feladata a balkáni háborúk véráztatta pénzének tisztára mosása volt. Soha senki nem feszegette a pénz eredetét, az iparmágnások, jó pártkatonák és a tisztelt szűkebb rokonság vállalatokat vásárolt, amíg a szerencsétlen nép örült az akkori 10 márkás lakásvásárlási lehetőségért. A megvásárolt vállalatok tönkrementek és jó áron újból eladásra kerültek az ingatlan piacon! Majdan jött a választási "banán" az ingyenes részvények osztása, amelyből számtalan atyafi kiesett, mert dícső hazánknak nem állampolgára és újból szakadt a nép hátán a bőr, mert ugyebár az állampolgárságot bízonyitó ívecske is pénzbe került! Az "ingyen" részvény értéke meg ingyen van, annyit is ér! Kreatív egy társaság, mit várhatunk, előkelő egyetemeken szerezték meg a tudásukat a nép modern igavonásába való szorítására használják fel, népmentő ódákat zengve tömjén füsttel fűszerezve csak a "show" kedvéért - Kenyeret és cirkuszt a népnek! Önmagunkban nézve, mindnyájan bízunk, hiszünk és reménykedünk, -e hitet, bizalmat játszák ki ellenünk a politika boszorkánykonyhájának mesterei. Mivel kellene foglalkozni ott, ahol az alapvető emberi jogokat sértik nap mint nap? Ott ahol már a legerősebb magyarok pártja is újfent szavát emelte a hatalom melynek részese -túlkapására! Ott ahol minden magyar vezetője az erősek összefogásáról beszél, bízom benne nem a gyengék elnyomása által és komoly támogatásban részesíti az egyszerű, gyenge, többször megalázott  vajdasági magyar nemzettársát! 
A feltett kérdésemre egyszerű a válasz, mivel mindenből kimaradtunk hála bölcs nemzetmentő vezéreinknek, csakis politikával kell, hogy foglalkozzon akinek lehetősége van rá! Egy példa szűkebb pátriámból: Csóka tönkrement viszont gombamód nyílnak a pártirodák. Még egy példa tágabb pátriámból: Szerbiában 2009-ben nyereséget szerző és felmutató politikai pártok rangsora dinárban kifejezve: Szerb Radikális Párt 65 millió, Demokrata Párt 9 millió, Új Szerbia 7 millió, LDP 6 millió, VMSZ 1,5 millió, SNS 46 ezer, LSV 14 ezer...Érdekes a hatalmon lévő Szocialisták veszteséggel politizáltak majdnem 8 millióval (!) Ez régi taktika, ők tudnak könyvelni... 
Mit sugallnak a tények, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy dolgozni ne kelljen, aki meg mer válalkozni annak szekerét kerékbe kell törni, viszont ahogyan öregapám mondotta Tiszaszentmiklóson:... "Munka nélkül édős fijam nincs könyér!" Mennyire igaza volt, pedig egyszerű parasztgazdaként élt, akit a bosnyák testvérek meg is késeltek, csak azért mert magyar gazda volt, de akkor is kitartott, mert bízott benne, hogy lesz még szőlő lesz még lágy kenyér és minden hatalomnak egyszer a végire járnak, -e hatalom ördögszekere is addig fog pörögni, amíg a fagy el nem kapja a tarlón! 
Megint hideg és sötét tél elé nézünk így Szent István havában, kenyérszentelő tájékán...

Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin