2012. június 20., szerda

A történelmünk nagy kérdőjelei


HÁNY MAGYARORSZÁG IS VOLT RÉGEN?

Az elfeledett keleti magyarság kutatója minduntalan szembetalálja magát azzal a kérdéssel, hogy tulajdonképpen hány Magyarország is volt régen. A hazai keresztény-zsidó (orientalista vagy hitetlen) történészek, kutatók többsége vagy egyáltalán nem foglalkozik ezzel a felvetéssel, vagy ügyesen megkerüli a kérdést. Sőt, magát a kérdésfelvetését is! Pedig ennek a dolognak a tisztázása nélkül nem érthetjük igazán mit is jelent a keleti magyarság, tágabb értelemben, az elfeledett keleti magyarság fogalma. Vagy, hogy hol is kell keresnünk őket!

Azt több hazai és külföldi szerző is megemlíti, hogy nem minden magyar telepedett le, vagy vándorolt a Kárpát-medencébe. Illetve, ma már azt is tudjuk, hogy a magyarság törzseinek száma nem csupán hét volt (7 törzs, 7 vezérrel), hiszen összesen 16 (nagy valószínűség szerint magyar nyelvet beszélő) törzs vándorolt a keleti füves pusztákon (a sztyeppén)! Ha 7 magyar, és 3 muszlim kabar törzs telepedett meg a Kárpát-medencében, akkor vajon hová lett a többi 9 magyar törzs. A továbbiakban erre keresünk magyarázatot!


Előbb azonban tisztáznunk kell valamit. A kutatást ugyanis az is bonyolítja, hogy a magyarság elnevezésére mind nyugaton, mind keleten többféle nevet is használtak/használnak manapság is. A nyugati, vagy a nyugatiak által használt nevek e témánk szempontjából most nem fontosak. Ellenben a keleti (és/vagy a régi magyar) források is tudnak a következő elnevezésekről:

- madjar, madijar, madsar…
- magar, madzsagar, Macar = madzsar, 
- ΜАДИЯР, мадияр, мадьяр,
- madjar, ﺍلمجر (al-madzsar)
- a Σάβαρτοι ¢σφαλοι - szavatroi aszpalohi – szávárd (vagy szavárd) magyarok…
- Más kevésbé ismert elnevezések: pl. basdzsirt, vagy baskír. 

Ez utóbbira még visszatérünk! Közben talán érdemes megemlíteni azt is, hogy a magyarokat oly módon is megkülönböztették, hogy a régi írásokban, hagyományokban szó van például fehér magyarokról és fekete magyarokról is! Törökországban pedig „Beyaz Türkler”-nek, azaz fehér törököknek tartják a magyarokat. Ez utóbbi azért is érdekes, mert sok régi írás is egybecseng ezzel, hiszen a magyarokat említve gyakran, mint türkökről tesznek említést.

Arról, hogy tulajdonképpen hány magyar törzs volt, vagy lehetett érdemes még egy megjegyzést tenni. Krenner Miklós egy 1907 október 30-án tartott tudományos ülésen mondta a következőt: „A magyarság neve, a törzsfők száma még akkor is »hetumoger«, mikor a törzsek már nyolczan vannak; a kirgiz és turkomán ma is kérdi, hét atyád kicsoda? A »negyven« a mozlim keleten különös nyomatékú elismerés és a tatárok földjén ma is él a negyven madsar (kirk madsar) szállóige.”                        (Árpád és népe. Erdélyi Múzeum, 1908.)

HÁROM MAGYARORSZÁG VAGY NÉGY MAGYARORSZÁG?

Bármennyire is hihetetlennek tűnik első látásra, a fenti címben feltett kérdés mégis jogos! Ha ugyanis megvizsgáljuk a témába vágó szakirodalmat, szinte már az elején meglepő információra bukkanhatunk. A honfoglalásról szóló írásokban például megemlítődik, hogy a Kárpát-medencébe vonuló magyarok egy része, valahol a mai Ukrajna területén (alighanem Kievtől keletre) lemaradt, és mintegy hátvédet képzett a Kárpátok hágói előtt.



                     A magyarság területei


Vannak olyan források is, amelyek egyértelműen közlik, hogy a magyarság akkor vált ketté, amikor a Kazár Birodalomban lázadás tört ki a zsidó hitre tért kazár vezetés ellen. Orosz források szerint a magyarok egyértelműen a lázadók pártjára álltak, (M. I. Artamonov: Isztorija Hazar. Leningrád, 1962.) majd a megtorlást követően szövetségre léptek ezekkel a lázadó muszlim kabar törzsekkel – legalábbis azokkal, akik a megtorlásokat követően élve maradtak közülük – és közösen elindultak nyugat felé. A magyarság többi része pedig a Kaukázusba költözött és ott alapított saját államot, királyságot. 

A magyarság kettészakadását muszlim források is megerősítik. Így például, a 10. századi al-Balkhi [Teljes neve: Abu Zayd Ahmed ibn Szahl al-Balkhi (850-934)] tudósít a magyarokról, akiket ő baskíroknak (vagy baszdzsirtoknak) nevez, azt állítván, hogy két félét is ismer belőlük, a keletieket (akiket Juliánusz barát is megtalált később Magna Hungáriában) és a Kárpátokon túl élő nyugatiakat. Isztakrí (Teljes neve: Abu Iszháq Ibráhim Ibn Muhammad al-Fáriszi al-Karkhi al-Isztakhri. Ugyancsak a 10. században tevékenykedett) és Ibn Haukal (Neve többféle változatban is ismert.) 943-973 között beutazta az egész iszlám világot, és ő is kétféle „baskír népet” különböztet meg és azt írja:

„Kétféle baszdzsird van. Az egyik szorosan az oguzok határánál lakik a [volgai] bolgárok mögött. Mondják, hogy számuk kétezer ember, kiket úgy megvédenek erdőik, hogy senki sem tud rajtuk erőt venni. A bolgárok alattvalói. A többi baszdzsird a besenyőkkel határos. Ők és a besenyők türkök és közeli szomszédjai a bizánciaknak.”

Bendefy (Benda) László, a kaukázusi magyarokról írt és a Magyar Nemzetben (2004-ben) folytatatásokban megjelent munkájában az írja: „…az a kétségtelen tény, hogy Kr. u. 890 és 1400 között három olyan terület volt Európában, ahol magyarok éltek zárt településben. Ez a három Magyarország - ha eltekintünk honfoglalóink rövid etelközi tartózkodásától a következő:

1. A mi hazánk, szentistváni Magyarország, amely ebben a korban Pannónia, Hungaria Nova, (Új Magyarország) vagy Hungaria Minor (Újabb eredetű Magyarország) néven szerepel a krónikairodalomban.

2. Hazánkhoz térbelileg közelebb esett a komai magyarok országa: Kummagyaria. Az egykorú krónikák, illetve az arab-perzsa írók gyakran emlegetik mind az ország-, mind a főváros-, mind a kummagyar nép nevét. Az országnak leggyakrabban szereplő, valamint legismertebb elnevezései: Hungaria Maior. H. Velus, H. Antiqua, Cummageria, Maieria, Mageria. (Egy bullában tévesen: Hunnavia.)

3. Tőlünk legtávolabb a baskír-magyarok éltek ural vidéki hazájukban. Itt talált reájuk 1236-ban Julianus testvér. Az ő országukat - Fr. Richardus jegyzőkönyvének szövege nyomán - Magna Ungaria néven ismeri a történelem, Rubruquis Pascatir, Poscatur, Pascaver, Pascata és Paschata, Piano da Carpino Bascart, Baschartos, Borarcos, Fr. Johanca Bascardia, Fr. Henricus jelentése pedig Baschardia néven említi.”
  
Baskíria címere
 
Magyar nyelvű Wikipédia Baskírföld címszava szerint ez a terület nem más, mint Baskíria, illetve Baskírföld, vagyis hivatalosan a Baskír Köztársaság (oroszul Республика Башкортостaн, baskír nyelven Башҡортостан Республикаһы, törökül pedig Başkurdistan). Autonóm köztársaság Oroszország európai részének keleti peremén, a Déli-Urálban, és az Oroszországi Föderáció tagja. Székhelye Ufa. Délről és délnyugatról az Orenburgi terület, nyugatról Tatárföld és Udmurtföld, északról a Permi határterület és a Szverdlovszki terület, keletről a Cseljabinszki terület határolja. Területe 143 600 km², 2002-ben népessége 4,104 millió fő volt, népsűrűsége 29 fő/km². 1919-ben alakult Baskír Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság néven az Oroszországi SZSZSZK-n belül, és 1992. március 25-én köztársasággá alakult át.

Ám sem a magyar, sem a török nyelvű, sőt még az ennél sokkal bővebb információkat tartalmazó orosz nyelvű Wikipédia, továbbá a Baskír Köztársaság hivatalos honlapja sem tesz említést a magyarokkal kapcsolatos történelmi összefüggésekről. (Igaz, a magyar nyelvű oldal megemlíti, hogy a csisztopoli temetőben találtak valami magyar vonatkozású síremléket, de csak ennyi! Hogy mi van azon a síron, ki nyugszik a hantok alatt, arról nem tudósít az írás! Mi, lentebb majd pótoljuk ezt a hiányosságot.)



A zöld körben Baskírföld, illetve annak fővárosa, Ufa. 
 A felfelé mutató nyillal pedig az jeleztük, 
hol van a Káma melletti Csisztopol temetője.


Az orosz nyelvű források beszámolnak róla, hogy Ahmed Ibn Fadlan (aki egyébként sokat foglalkozott munkáiban a Kazár Birodalommal) és az általunk fentebb már említett al-Balkhi, közölt elsőként információkat a baskírokról. De (már a 9. század első felében) megemlíti ennek a népnek a nevét Szallam Terdzsumán (tomács) is. Az iszlám vallás a 10.században kezdett elterjedni Baskírföldön, majd a 14. századra meghatározó vallássá vált. ez némileg érthetővé teszi, hogy a hazai történészek és kutatók miért bántak oly mostohán a magyarság baskíriai kapcsolatainak megismerésével, megismertetésével. Sőt, ehhez nyugodtan hozzá tehetjük, hogy Baskíriában ma is a legjelentősebb 67 százalék az iszlám vallásúak aránya. A 2010. január 1-jei adatok szerint a Baskír Köztársaságban 631 mecsetet használnak vallási célokra és további 220 vár felújításra, renoválásra. A baskíriai főmufti 1992 ótaNurmuhamed Nigmatullin Magafurovics.


Egy igen igen régi baskíriai mecset.


Több korábbi tanulmányunkban is hivatkoztunk már rá, hogy néhány évtizeddel ezelőtt a Káma-torkolat környékén magyar vonatkozású sírkövet találtak. Ami ugye Magyarországon nem lett szenzáció, de még csak hírt sem nagyon adtak róla! Hogy miért, nem nehéz kiatlálni. A jelentős tárgyi emléknek számító leleten ugyanis arab írással jegyezték fel, hogy az elhunyt apját Madzsar-nak hívták. Ez egy nagyon jelentős lelet, amely több mindent is bizonyít! Először is, igazolja, hogy ezt az elnevezést a török és az arab nyelvben egyaránt használták ránk. Népnevünk arabul, az erre a nyelvre jellemző három hanggyökös arab szóﺍلمجر al-madzsar, megtalálható számos keleti forrásban, régi feljegyzésben és ezt vették át a török és az azzal rokon nyelvet beszélő népek is. Másodszor igazolja, hogy 1983-ban talált sírkő egy 1311-ben elhunyt személy muszlim volt, akit az iszlám vallás szabályai szerint temették el.

Az arab betűkkel, de nagyrészt török nyelven írt sírfelirat, amely egy Korán-idézettel kezdődik, majd dicsérettel emlékezik meg az elhunyt tulajdonságairól. Elmondja, hogy az elhunyt tudósokat nevelt, szerette a vallásos embereket, mecseteket építetett, és jótéteményeket gyakorolt. Iszmail-nak hívták, és a Madzsar Radzsab fia volt. A radzsab muszlim hónapnév, az elhunyt apját tehát erről a (hetedik muszlim) hónapról és nemzetségéről, a madzsarról nevezték el. Vagyis az elhunytnak már az apja is muszlim volt. Illetve azt is tudjuk, hogy azon a területen a 10. században kezdett terjedni az iszlám vallás.

Arról egyelőre nincs pontos értesülésünk, hogy a Volga és a Káma környékén maradt keleti magyarok mikor vették fel az iszlámot. Azt is csak találgatni lehet, hogy az 1235-36 telén azon a területen a magyarok nyomait kutató Juliánusz barát találkozhatott-e muszlim magyarokkal. Muszlimokkal találkozott, hiszen megemlíti az útjáról szóló beszámolójában, hogy egy „muzulmán pap” szolgálatába állt! A Káma-torkolat környéki Csisztopol temetőjében talált sír felirata mindenesetre cáfolja azt a korábbi hiedelmet, hogy a keleti magyarság a mongolok inváziója (az un. tatárjárás) után teljesen kipusztult volna. Hiszen több mint fél évszázaddal később az „őshazában” még éltek magyar muszlimok!

A negyedik terület, ahol a hírek szerint nagyszámú magát magyarnak valló lakosság él, illetve élt Kazakisztán. Ezzel most nem foglalkoznánk részletesebben (majd később) talán még sor kerítünk rá. Addig is, akit érdekel a téma és szán rá pár órát, megnézheti az alábbi filmeket!

Bíró András Zsolt antropológus előadása (2009)

Expedíció a kazakisztáni madjarok földjén 1. rész
http://www.blip.tv/file/1691220?utm_source=player_embedded 

Bíró András: Expedíció a kazakisztáni madjarok földjén – 2
http://www.blip.tv/file/1691305?utm_source=player_embedded 

Bíró András: Expedíció a kazakisztáni madjarok földjén – 3
http://www.blip.tv/file/1691551?utm_source=player_embedded

MUSZLIMOK IMÁDKOZTAK A KAUKÁZUSI MAGYARBAN

Most, mindezek után, térjünk vissza ismét Bendefy (Benda) László (Kummagyaria, Budapest 1941. című) könyvéhez. Az ő általa leírtakat ugyanis számos más forrás is megerősíti. Bendefyről, avagy az általa megfogalmazott tényekről mégsem tanultunk semmit annak idején az iskolában. Ennek minden bizonnyal az lehet az oka, hogy „történészünk” a kaukázusi magyar muszlimokról értekezik. Azt nézzük el neki, hogy a muszlim szó helyett mindenütt többnyire a helytelen „mohamedán” kifejezést használja. Mi sem javítottuk, meghagytuk ezt az eredeti kifejezést, bár ismételten felhívjuk mindenki figyelmét, hogy annak használata helytelen és kerülendő!

Imádkozó muszlimok


Igen érdekes dolgokat közöl Ibn Batuta néhány sorban a magyarbeli mohamedán istentiszteletről. Ennek hivatalos nyelve az arab volt. Egyes alkalmakkor különböző vidékektől származó hittudósok, vagy hitszónokok keresték fel a magyari mecsetet. Ilyenkor a szónok arabul beszélt, majd szavait lefordították türk (magyar) nyelvre is. Az egyes szentbeszédek között a koránolvasó ifjak csodálatos hanghordozással darálták a Korán verseit, majd elkezdtek énekelni. Kezdetben mindig arabul énekeltek és ezt al-kaulnak (a szó) nevezték. Utána perzsául és a türkök (magyarok) nyelvén is zengett az ének. Ezt nevezték al-malommának (tarka beszédnek). Az iszlám és az arab kereskedők fokozatos terjedésével bizonyára az arab nyelv is jelentősen teret hódított Magyarban.”

Számos forrás megemlíti, hogy a Kárpát-medencei magyarok kapcsolatot tartottak a keleten maradottakkal. Például Harmatta János szerint (A Volgától a Dunáig. A honfoglaló magyarság történeti útja. 2000.) a magyarság a Kazár Birodalomból való távozás után még évszázadokon át megőrizte a „kelethez” fűződő jó kapcsolatait. Dr. Kiszely István pedig azt írja: „Bíborbanszületett VII. Konstantin császár is megemlíti, hogy Tormás herceg, Árpád fejedelem dédunokája mesélte neki, hogy »küldöttjeik mind mostanáig meg-meglátogatják a keleti türköket«. Ugyancsak Harmatta János (fentebb már idézett) előadásából tudjuk, hogy a honfoglalást követően először egy Ottó nevű szerzetes kereste és találta meg a Kaukázus környékén még „hátra maradt” magyarokat.

A MAGYARI „HÉT MECSET”

Kövessük továbbra is Bendefy (Benda) Lászlót, aki munkamódszeréről megjegyzi: „összegyűjtöttem mindazt, amit Ibn Batuta a kumamenti »türköktől« mond. Lehetőség szerint követem a fordítás hű szövegét, mert alig-alig merül fel a további magyarázatok szükségessége.”

Az iszlám kumamenti térfoglalásának néhány emlékéről kell még egy-két szót szólnunk. Köppen (orosz birod. tanácsos, akadémikus, 1829 augusztusában járta be Magyar romjait) kiadatlan naplójának Baer által közölt részében olvassuk, hogy "a Kuma mentén több faluban a házak falában látható mázas téglákat mind Madzsariból hozták - hol az úgynevezett, de már elpusztult - hét mecsethez tartoztak."


A kaukázusi magyar királyság központja: 
a Kuma-parti Magyar.


Az orosz tartományok legelső földrajzi leírása, az első orosz térkép magyarázó szövege, azt közli, hogy Magyarnak hét mecsetje abban az időben még épségben megvolt, bár a várost nem lakták. Magyar város neve nem is szerepel a térképen. A magyarázó szöveg azonban szó szerint ezt mondja: "A Kuma baloldalán hét mecset van, (egykori földje) a madzsaroknak, vagy Madzsar város lakósainak. Hogy a mecseteket használták is volna a XVIII. században, azt nem mondja a leírás, de mivel elhordásuk előtt hirtelen összerogytak, valószínű, hogy a város pusztulása után a mecsetekkel sem törődött senki."

Miechovius Mátyás lengyel történetíró (XV. század) a város pusztulásával kapcsolatban szintén említést tesz a mecsetekrőI; "Is (Timurlenk) multa hello feliciter gessit, et Ciuitatem magnam in terra Czahaidi, idest; Tartarorum Zauolhensium, nomine Cumumedezar (Cumumadzar) expugnando desertauit, stant domus illius ciuitatis muratae vacuae, et Ecclesiae olim Gothorum (Palouciorum) trecentae in ritum Mahometicum et Mesquitas absaue habitatoribus redactae. In Castro illius Civitatis fit sepultura Imperatorum Zauolhensium."

Természetesen félreértésen alapszik a 300 mecset említése, de aki ezt az adatot közölte Miechoviusszal, ill. akiktől ez az adat származik, az feltétlenül látta Magyar városát természetben is, és a rengeteg sok kulát (őrtorony) nézte az illető minareteknek. Tévedése ellenére is három jelentős és hiteles adatot közöl a fenti idézet, éspedig azt, hogy Magyar igen nagy város volt, hogy több mecsetje is volt és hogy Timurlenk seregei pusztították el…

Ibn Batutának említett nagy művében több apróságot is találunk a kumai magyarság hétköznapi életére vonatkozóan. Az érdemes arab az utazóknak ahhoz a fajtájához tartozik, amelyiket a világon minden érdekel. És melegében fel is jegyzi úgy, ahogy látta, vagy hallotta a dolgokat. Elbeszélésének frissességében, vázolt képeinek változatosságában sok a rokon vonás Herodótosz írásaival.

Mindezek után aligha meglepő, ha azt mondjuk: nyelvészeinkre, történészeinkre, kutatóinkra, akadémikusainkra ugyancsak sok feladat vár a magyar történelem fentebb felvázolt tényeinek megerősítése, avagy megcáfolása érdekében. 

A 21. században ugyanis teljes képtelenség, hogy a technika, a modern tudás birtokában, egy nép történelmében ennyi kérdőjel, megválaszolatlan, tisztázatlan kérdés legyen. Íme, mi a magunk részéről megtettük, amit lehet! Rajta, tessék folytatni!



© EBUBEKIR DFERENCI – Isztambul 2010/1431

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm a megjegyzését!

Népszerű bejegyzések

Dr. Gundy Sarolta - Tárogató válogatás 2015.

Szabó Angéla - Holtszezon - Katonaáldozataink

Globális vidék