2012. július 20., péntek

Gyarmati helyzetben



AUTONÓMIA-NYIRBÁLÁS

A szerb alkotmánybíróság 1797-es számú, 2010. július 10-ei, a hatásköri törvény 22 szakaszának alkotmányellenességéről szóló döntése megjelent a Hivatalos Közlöny 67., július 13-i számában (a képen). A törvény 25 rendelkezésének alkotmánybírósági felülvizsgálatát Vojislav Koštunica a Szerbiai Demokrata Párt (DSS) kezdeményezte még 2009-ben.

Vajdaság Autonóm Tartomány hatásköreinek meghatározásáról szóló, vagyis röviden hatásköri törvényt – hosszas politikai huzavona után – 2009. november 30-án fogadta el a Szerb Népképviselőház és 2010. január 1-jén lépett hatályba. A törvényben rögzített 153 illetékességből azonban vajmi kevés került vissza Vajdaság jogkörébe. 


A határozata szerint Újvidéket a továbbiakban nem lehet a tartomány fővárosának nevezni, Vajdaság nem szabályozhatja önállóan a nyelvhasználati kérdéseket, nem alakíthat közvállalatot a Fruška Gora Nemzeti Park irányításának átvételére, nem hozhat stratégiát, nem alapíthat pénzügyi alapokat a technológiai fejlesztések támogatására, nem dönthet helyi önkormányzatok létrehozásáról vagy átszervezéséről, nem tarthatja fenn a brüsszeli irodát...

A 85 gépelt oldalas dokumentum már eddig is számos kedvezőtlen politikai reagálást váltott ki a tartományban. Az autonómia visszaállításának szorgalmazói szerint ugyanis „korlátozza Vajdaság (egyébként is korlátozott) autonómiáját”, „megkérdőjelezi a tartomány szubjektivitását, névleges önállóságát”, továbbá „erősíti Vajdaság gyarmatosítását, kizsákmányolását” is.

Elgondolkodtató már a bíróság döntésének időzítése is, hiszen az új, a Demokrata Párt vezetésével létrejött tartományi kormány megalakulásának előestéjén hozták nyilvánosságra. A helyzetet bonyolítja, hogy mi történik azzal a számos jogszabállyal és döntéssel, amit az utóbbi két és fél évben a hatásköri törvény alapján hoztak meg? Jogos ezért a kérdés, egyáltalán hogyan is működik a taláros testület, ha két és fél évet kell várni ilyen fontos kérdésben a döntéshozatalra?

Mindez arra utal, hogy a (megerősödött) szerb nacionalista és centralista körök továbbra is ellenzik a tartomány bárminemű autonómiáját. Történik mindez annak ellenére, hogy az 1992. évi londoni Békekonferencia arra kötelezte a mindenkori szerb hatalmat, hogy a „Vajdaság polgárainak visszaadjon minden polgári és alkotmányos jogot”.
Ez a megfogalmazás alatt „Szerbia Köztársaság (1990. szeptember 28-i – B. A. megj.) Alkotmányával és az ún. žabljaki (1992. április 27-i – B. A. megj.) alkotmánnyal elvett jogok visszaszármaztatását kell érteni”. Vagyis a tartomány korábbi (1974. évi) autonómiáját kell(ett volna) helyreállítani. A döntés ellentétben van Szerbiának az Európai unióhoz való csatlakozási érdekével és az európai értékekkel is.

Nem mellőzhető az sem, hogy a döntéshozók arra a szerb alkotmányra hivatkoztak, amely ellen a 2006. évi referendumon a vajdaságiak 56,7 százaléka szavazott. Az ominózus döntéshozatalban részt vett sajnos egy vajdasági magyar jogász is, aki nem hogy a döntés ellen szavazott volna, de másféle véleményt, sem valamiféle fenntartást nem fogalmazott meg. Újságírók szerint még az ítélkezéssel kapcsolat kérdések megválaszolását is elutasította.

Az alkotmánybíróság határozatával tovább folytatódik a Vajdaság autonómiájának nyírbálása. A Szerb Haladó Párt vajdasági képviselőcsoportjának vezetője már az új összetételű tartományi Képviselőház első (július 11-i) ülésén hangoztatta, hogy véleménye szerint „a statútumnak sincs meg a törvényessége ebben a pillanatban”.

Koštunica kijelentette, hogy az alkotmánybíróság lépése „történelmi határozat, amely megállítja az állam létrehozását az államban és Szerbiai további széttúrását”.
Az autonómiát követelők szerint valóban történelminek tekinthető ez a döntés, csak nem olyan értelemben, ahogyan Koštunica mondta. Szerintük „elérkezett az idő Vajdaság státusának rendezésére”, vagyis „az eddigieknél még intézményesebben kell küzdeni érte, mind belföldi, mind nemzetközi vonatkozásban”. Olyan vélemények is elhangzottak, hogy „közel állunk egy újabb referendumhoz Vajdaságban, amelyben állást kell foglalnunk Vajdaság státusának kérdésében”.

A Nemzeti Kisebbségek Nemzeti Tanácsinak Koordinációja (július 19-én) olyan álláspontra helyezkedett, hogy maga az alkotmánybíróság is megszegte az alaptörvényt, amikor alkotmányellenesnek minősítette a hatásköri törvénynek azt a rendelkezését, mely szerint „a jogszabályok meghozásának folyamatában figyelembe kell venni a polgárok tartományi autonómiára való szerzett jogát”. A nemzeti tanácsok által elfogadott dokumentum szerint az alkotmánybíróság „nem csupán csökkentette ezeket a jogokat, hanem lehetőséget adott arra is, hogy azokat a jövőben újra megcsonkítsák”.

A Szabad Vajdaság nevű nem kormányzati szervezet – már az alkotmánybíróság vitatott döntése előtt – kezdeményezte a vajdasági Nagy Népképviselőház összehívását, amely november 12. és 25. között „jelképes határozatot hozna Vajdaság függetlenségéről, amivel megtörténne az 1918. évi téves döntés helyreigazítása” (V. L.: Replika istorije iz 1918. godine, Danas, 2012. június 28., 25. o.).   

Az alkotmánybíróság döntése a továbbiakban bizonyára lényegesen befolyásolja majd nem csak a tartományon belüli politikai viszonyok alakulását, de meghatározhatja a vajdasági és (az alakulóban lévő) szerb kormány kapcsolatait is. Mindez bizonyára tovább élezi majd nem csak az autonómia visszaállításának követelői és ellenzői közötti vitákat, de az általános belpolitikai helyzetet is.  

Bozóki Antal
Újvidék, 2012. július 20.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm a megjegyzését!

Népszerű bejegyzések

Dr. Gundy Sarolta - Tárogató válogatás 2015.

Szabó Angéla - Holtszezon - Katonaáldozataink

Globális vidék