J O G T I P R Á S

Kisebbségjogi jegyzet

Újvidéket a politikusok eddig a multikulturalizmus városának nevezték. Úgy tűnik most ez az előszeretettel használt kifejezés értelmét veszti.  A nemzeti kisebbségek Újvidéken – miután a jogaikat sorra megnyirbálják – a miloševići idők óta már nem érzik úgy otthon magukat, mint azelőtt. 

            Amióta (2012. szeptember 13-án hajnalban) Újvidéken is leváltották a Demokrata Párt (DS/DP) vezette koalíció alkotta hatalmat és megválasztották a Szerb Haladó Párt (SNS/SZHP) körüli szövetségből álló újat – a városi képviselő testület ülésének többszöri megszakítása és a két ellentábor kölcsönös vádaskodása, sértegetése után –, a város vezetésében nincsen egyetlen magyar sem. (Emlékeztetőül: Az SZHP a Szerb Radikális Pártból – SRS/SZRP vált ki, amelynek elnöke a háborús bűnökkel vádolt, most is a hágai nemzetközi bíróság fogdájában lévő Vojislav Šešelj, alelnöke pedig Tomislav Nikolić, a mostani szerb köztársasági elnök volt.) 

Az új városi hatalom most úgy döntött, Újvidék „kultúrájának, hagyományainak és szellemiségének megőrzése érdekében (január 8-ától – B. A. megj.) cirill feliratokkal közlekednek majd a városi buszok”. Abban a városban, amely Európa kulturális fővárosa címet szerette volna megszerezni.

Ha már be akarták vezetni a cirill betűs feliratokat, műszakilag úgy is megoldható lett volna, hogy váltakozva jelennek meg a feliratok latin és cirill, vagy cirill és latin betűvel. Az igazi megoldás mégis az lett volna, ha mind a hat (elméletileg) hivatalos kisebbségi nyelven kiírják a feliratokat. De nem ez volt a cél…

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) irányítása alatt lévő egyetlen napilapunk Cirill betűs hisztéria c. írásban számol be az eseményről (Halász Gyula, Magyar Szó, 2013. január 15., 7. o.)

             Az írás szerzője jobbára azzal foglalkozik, hogy hogyan fogják ezt a változást megélni az EXIT fesztiválra érkező turisták. Meg hogy mit mond erről néhány „újvidéki polgár”. Arról már nem szól, hogy most itt a nemzeti kisebbségi nyelvek hivatalos használatára való jogcsorbításának vagyunk a szemtanúi (és szenvedő alanyai). Hogy a szerzett jogok védelmének semmibevételét ne is említsük. Arról sem ír, hogy mit szólnak ehhez a (még) itt élő őshonos nemzeti kisebbségi közösségek tagjai?

            –  A cirill betű Szerbiai hivatalos írásmódja és logikus, hogy mindenki, aki ingyenes iskolai képzésben részesül Szerbia Köztársaság rendszerében, ismeri a szerb nyelvet. Mint ahogy logikus lenne, ha Magyarországon élnék, hogy ismerjem a latin betűket. Nem látok ebben semmi vitatni valót. Nem létezik állam a világon, amely jobban és nagyobb mértékben védelmezné a nemzeti kisebbségek jogait, mint Szerbia. Újvidéken hat hivatalos nyelv van (sic!). Mivel egyetlen nemzeti kisebbség lélekszáma nem haladja meg a lakosság 15%-át, a törvény szerint csak a szerb kellene, hogy a hivatalos nyelv legyen – nyilatkozta Borko Ilić városi alpolgármester a belgrádi Blic c. újságnak (S. Aničić: Ćirilični napisi i na autobusima / Cirill betűs feliratok az autóbuszokon is. Blic, 2013. január 14., 17. o.).

            – A munka mellett, amit végzünk, kötelesek vagyunk tiszteletben tartani Szerbia Köztársaság Alkotmányát és törvényeit. Úgy vélem, ez szép mód, hogy Újvidék polgárainak gratuláljuk a szerb újév alakalmából – véli az alpolgármester, akinek mindegyik újvidéki polgár jogait egyformán tiszteletben kellene tartania. Ilić arról viszont már nem szólt, hogy hogyan valósul meg a hat nemzeti kisebbségi nyelv hivatalos használata a közhivatalokban és egyebütt, ha már a városi buszokról is száműzték a latin betűs feliratot? Ebből már csak az következhet, hogy a kisebbségi nyelveket és a latin betűs feliratokat (amely a legtöbb itt élő nemzeti kisebbség írásmódja) mindenhonnan eltávolítják.

            Az eseményt nem hagyta viszont szó nélkül Svetislav Basara, a Danas c. belgrádi napilap kommentártora, aki jegyzetében a következőket írja:

            – A szerb Athén, vagyis Újvidék polgárait az itteni elsárgultak a napokban örömhírben részesítették, cirill betűs feliratokat kaptak az autóbuszokon, ami – ha hinni lehet bizonyos Borko Ilić polgármester helyttesnek –,«fontos lépést jelent a város kultúrájának, hagyományainak és szellemiségének megőrzése érdekében». Nem tudom, hogy a subpolgármester miért állt meg itt? Talán szerénységből, vagy ötlethiány miatt. Lehetne itt még néhány lépést tenni. Vegyük például, hogy az eddigi (nagyon valószínű külföldi gyártmányú) autódudák helyett, be lehetne építeni a dragačevói tombitákat, amelyek kellemes dallamával, például az Užičankával (uzsicei nő), a sofőrök, figyelmeztetnék a többi járművet és a gyalogosokat, a vezetőknek pedig a mondialista uniformisok helyett nemzeti viseletbe kellene öltözni. Mindaddig a nagy napig, amíg a nem szerb nemzetiségű utasoknak kiosztanák a sárga szalagot és megtiltatnák a VKKV buszaiba való bemenetelt. Ne ragadják el magukat, ne gondolják, hogy túlzok, sokan erről álmodnak – írja Basara [Svetilav Basara: Posrbljavanje JGSP / A VKKV (városi közlekedési közvállalat – B. A. megj.) elszerbesítése. Danas, 2013. január 15., 28. o.]

            Most még csak az a kérdés, hogy az újvidéki városi hatalom legújabb kisebbségellenes intézkedésével kapcsolatban megszólal-e a Magyar Nemzeti Tanács híres-nevezetes (Várady-féle) nyelvhasználati bizottsága, vagy annak valamelyik vezetője, és a Tartományi Ombudsman?  Vagy folytatódik a strucc-politika?

Bozóki Antal

Újvidék, 2013. január 16.