2013. február 6., szerda

ERŐPRÓBA




Kisebbségjogi jegyzet

            Változik Vajdaság többnemzetiségű jellege – írja a belgrádi Blic napilap február 1-jei számában. A lakosság száma 2002-höz viszonyítva több mint 115.000-el csökkent, ami negatív hatással van a tartomány multietnikus jellegére, derült ki az újvidéki Független Újságíró Szervezet (NDN) által készített, a 2002. évi és a 2011-es népszámlálás adatainak összehasonlításából.

            A lakosság nemzeti összetételéből a legnagyobb számba a magyarok (26%) és a jugoszlávok (25%), aztán a montenegróiak (9), a horvátok (6%), Szlovákok (4%) és a ruszinok (1%) hiányoznak, ami arra utal, hogy Vajdaság többnemzetiségű jellege mind jobban „elvékonyodik”, olvasható az elemzésben.

            A nemzeti kisebbségek közül szinte egyedül csak a roma nemzetiség száma nagyobb a 2002. évi adatokhoz viszonyítva, de bizonyos növekedést jegyeztek az albánoknál, goranacoknál, bosnyákoknál, németeknél és a vlahoknál is – írja a Blic.[1] 

Nincs politikai felsőségvállalás

A demográfiai mutatókat súlyosbítja a tény, hogy a magyarság az egyik legelöregedettebb nemzeti közösség Szerbiában. A magyarok átlagéletkora 44,9 év, míg a romáké 28,3 év, a bosnyákoké 33,5 év, a szerbeké 42,5 év. Ebből logikusan (de nem törvényszerűen) következik, hogy a magyarok elhalálozási aránya is a legnagyobb, a születési index pedig sajnos a legkisebb.[2]

A magyar lakosság lélekszámának csökkenését, a természetes népességfogyás és az elvándorlás mellett, még feltehetően nagymértékben befolyásolja az asszimiláció is, viszont ez az a tényező melyet a legnehezebb mérni a különböző eddig ismert módszerekkel.[3]
Az adatok, tehát, azt mutatják, hogy Vajdaságban az utóbbi tíz évben a magyarok száma csökkent a legnagyobb mértékben. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) is adósak maradtak a válasszal, hogy hogyan és miért került sor a magyar közösség tagjainak ilyen nagyszámú fogyatkozására.

A vezető magyar politikusok közül eddig még senki nem vállalt felelősséget a népesség csökkenéséért. Bizonyára nem is fog. Pedig azok többsége most is felelős tisztséget tölt be, akik ebben az időszakban folyamatosan hatalmi pozícióban voltak és kihatásuk volt/lehetett a politikára, csak éppen fotelt cserélt. Annak ellenére, hogy a demográfiai számadatok a politikájuk sikertelenségét mutatják. A felelősséget azzal kívánják elkerülni, hogy az MNT 2013. január 30-án elfogadta a Demográfiai Akcióterv kidolgozásának kezdeményezéséről (sic!) szóló záradékot[4].

Lejárt a határidő?

Újvidéken most a várakozás van folyamatban: Sikerül-e a Tartományi Obudsmannak rábírni a városi hatalmat a nemzeti kisebbségi nyelvek- és írásmódok hivatalos használatára vonatkozó jogszabályok alkalmazására, vagyis hogy a városi autóbuszokon a feliratokat, utcaneveket stb. ne csak szerb nyelven (cirill, de latin betűvel is), hanem a kisebbségi nyelveken (magyarul, a szlovákul és a ruszinul) is kiírják.  
  
A cinizmus magasiskoláját is felülmúlva az egyenjogú nyelvhasználatra való hivatkozásokra válaszul Borko Ilić polgármester odavetette, hogy a magyarok a városban nem érik el a 15 százalékot... Olyan nyilatkozat volt ez, ami történelmi kontextusba helyezve az átgondolt nemzeti tisztogatás célzatára utal, amely, íme, végre beteljesedett: míg Újvidéken 1961-ben csaknem 24 ezer magyar élt, és a város lakosságának a 23,24 százalékát alkotta, addig lám, sikerült elérni, hogy 2002-ben nem egész 16 ezren legyenek, és számarányuk 5,24 százalékuk legyen. Negyven év kiváló eredménye ez egy szerb többségű városban! Ezzel nyíltan dicsekedni az újabb tíz év „eredményeit” hozzátéve, – és nem tudomásul venni a szerzett jogokat és a lakosság nemzetiségi arányának erőszakos megváltoztatását tiltó jogi és erkölcsi normákat – nem más, mint a leigázási politika nyílt hirdetése – fogalmazott találóan jegyzetében Friedrich Anna.[5]

A 2012-es májusi választásokon a város 9290 magyar szavazópolgára közül 4552-en nem szavaztak. A Vajdasági Magyar Szövetségben „nem tudják, hogy miért, de úgy vélik, hogy érdemes lenne feltárni az okokat”[6](sic!). 

            Újvidéken tehát, nem csak a cirill betűs írásmódnak az autóbuszon való erőszakos bevezetésével van gond, hanem általában a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítésével, a kisebbségi nyelveknek és írásmódoknak a közhivatalokban és a közigazgatásban való hivatalos használatával, a nemzeti kisebbségeknek a döntéshozatali szervekben és foglalkoztatottak közötti részvételének aránytalanságával, stb.

Ez egy szerb ügy. Alapvetően.”

Négy vajdasági magyar párt (a VMSZ kivételével) – a január 24-én, a Miloš Vučević Újvidék polgármesteréhez intézett levélben  – felszólította Korhecz Tamást, az MNT elnökét és Deli Andor tartományi jogalkotási, közigazgatási és kisebbségügyi titkárt (aki – ismereteim szerint – eddig még csak meg sem szólat ebben a témában), „tegyenek meg minden törvényes intézkedést a nemzeti kisebbségi jogok megvalósulásért a tartományi székvárosban, beleértve a nyelv- és íráshasználati jogok érvényesítését is”[7].
Korhecz Tamás legutóbbi jegyzetében[8]a témával kapcsolatban a következőket írja:

A latin betűs szerb feliratokat védelmezők sem teljesen következetesek és hitelesek, különösen nem azok, akik a kisebbségi közösségekhez tartoznak. Mi magyarok nem abban vagyunk érdekeltek, hogy eldöntsük, hogy a szerb nyelv két írása közül a hagyományos cirill, vagy a latin betűs nyerjen jobban teret, hanem abban, hogy a magyar nyelv, a magyarok lakta térségben minél szélesebb körben maradjon meg, terjedjen el a közszférában. Nem valami helyett, nem valamelyik másik nyelvet, az adott esetben a szerbet kiszorítva, hanem azzal együtt, azzal párhuzamosan. A szerb közösség pedig döntse el maga, hogy anyanyelvének melyik írását preferálja – olvasható Korhecz jegyzetében.
Vajdasági Rádió és Televízió (VRTV) január 28-i Napjaink című műsorában, Korhecz a fentiekhez még hozzáfűzte: „Ez egy szerb ügy. Alapvetően”.[9]Tegyük hozzá: Igen, alapvetően, de csak olyan környezetben ahol nincsenek hivatalos használatban a kisebbségi nyelvek és írásmódok.

Az MNT elnökének idézett nyilatkozatából úgy tűnik, hogy nincsen tisztában az újvidéki magyar közösség helyzetével, sem a jogai érvényesülése során felmerülő problémákkal, amit nem lenne szabad, hogy a megengedjen magának. Ez mellet még (kioktató hangú) semleges álláspontra is helyezkedett.  

Vukašinović Éva, tartományi kisebbségügyi ombudsman-helyettes, ugyanebben a TV műsorban nyilatkozva, előbb elmondta, hogy „mindenki, a kisebbség, úgy, mint többség, úgy élte meg ezt az esetet (vagyis az autóbuszok cirillicázását – B. A. megj.), mint egy támadást az identitásra”, majd feltette a kérdést: „Miért nem reagált így a közvélemény, amikor az ombudsman például a kismamák jogaiért állt ki? Miért fontosabb az autóbuszokon való kiírás, a nyelvhasználat a más alapvető emberi jogoktól?”

A válasz ezekre a kérdésekre abban kereshető, hogy – habár mindkét esetben emberi jogokról van szó – ezek a jogok nem egyforma szintűek és számbelileg sem egyforma csoportokat érintenek.

Az ombudsman-helyettes, aki eddig bátran kiállt a kisebbségi jogok érvényesítéséért a tartományi székvárosban, ezzel a nyilatkozatával mintha felülírta volna eddigi álláspontjait, visszakozott volna. Milyen lesz a folytatás?

***

Rövidesen lejár, vagy már le is járt az újvidéki városi közlekedési közvállalatnak a jogvédő által „február elejéig” megszabott határidő a négy nyelv hivatalos használatának alkalmazására.

Amennyiben az ombudsman lesz az erőpróba győztese, visszaadja az a nemzeti kisebbségek hitét abba, hogy mégiscsak jogállamban élünk. Amennyiben ez nem történik meg, akkor nemcsak az ombudsman intézményének tekintélye csorbul, de végleg búcsút inthetünk a város multietnikus jellegének is, ami csak tovább fokozná a kisebbségekhez tartozók további elvándorlását. Lehet, hogy ez is a (vég)cél.  

Bozóki Antal
Újvidék, 2013. február 4.


[1] Menja se multietnički karakter Vojvodine, Blic, 2013. február 1, 18. p.
[2] Kiss Igor: A 2011. évi népszámlálás nemzetiségi adatai. Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, X. évf. 254. szám, 2012. november 30.
[3] Diósi Árpád: A szív és az ész. Magyar Szó, 2012. december 8., 13. o.
[4] P. E.: „Megcáfoljuk a hamis előítéleteket”. Magyar Szó, 2013. január 31., 1. és 4. o. és Kartali Róbert: Demográfiai akciótervet készít az MNT, http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/14829/Demografiai-akciotervet-keszit-az-MNT.html, 2013. január 30. [19:31]
[5] Szögek a zsákban. http://www.vajma.info/cikk/rozsautca/189/Szogek-a-zsakban.html, 2013. január 27. [22:25]
[6] szb: Únnepel Újvidék.  Magyar Szó, 2013. február 1., 12. p.  
[7] http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Incidensek, 2013. január 24. [18:10],
http://www.vajma.info/cikk/tukor/5414/Biztositsak-a-latin-iras-egyenrangusagat.html, 2013. január 24. [21:44]; Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, XI. évf. 16. szám,2013. január 25. és Magyar Szó, 2013. január 28., 4. o. 
[8] Újvidéki csőlátók és zentai mondat-huszárok. http://www.vajma.info/cikk/naprolnapra/103/Ujvideki-csolatok-es-zentai-mondat-huszarok.html, 2013. január 26. [0:07]
[9] http://www.rtv.rs/hu/vajdas%C3%A1g/napjaink-2013.-janu%C3%A1r-28.-_367140.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm a megjegyzését!

Népszerű bejegyzések

Dr. Gundy Sarolta - Tárogató válogatás 2015.

Szabó Angéla - Holtszezon - Katonaáldozataink

Globális vidék