2013. március 19., kedd

Szegény vers




Az élet
Most fogott vallatóra.
A márciusi szél
El se ül,
Viszi a hópihéket,
Hatot üt az óra.
Álomképek.
Vászonra fröccsenő festék.
Csak tessék, csak tessék:
Piros, fehér és zöld.
Számban az íz,
Amit ad a föld.
Lihegnek mögöttem állatok.
Hagyjatok szeretnem,
A felhők nyomomba erednek
Nem kór ez, hanem állapot.
Mint máglyán az eretnek,
Lelkem madarak dicsérik
Böjtben, polcra rakott
Almaként érik.
Mert nem lehet senki
Olyan szegény,
Tépett rongy legény,
Hogy halmazállapotát
Ne látni a szemén.
Az arany megfolyva
Is az marad:
A szó-mágia: tisztulás,
Embernyi akarat.
Segesvár,
Sebet vág,
Világos hogy Arad.
Az arany marad
Akár a legszentebb eskü.
Fáj ebül,
Míg él bennünk
Engesztelhetetlenül.

Pósa Károly

Magyarkanizsa, 2013. március 19.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm a megjegyzését!

Népszerű bejegyzések

Dr. Gundy Sarolta - Tárogató válogatás 2015.

Szabó Angéla - Holtszezon - Katonaáldozataink

Globális vidék