2013. szeptember 21., szombat

Őszi hangulat



Mikor a hervadás varázsa
megreszket minden őszi fán,
gyere velem a hervadásba
egy ilyen őszi délután!

Ahol az erdők holt avarján
kegyetlen őszi szél nevet,
egy itt felejtett nyár-mosollyal
szárítsuk fel a könnyeket!

Hirdessük, hogy a nyári álom
varázsintésre visszatér,
s a vére-vesztett őszi tájon
csak délibáb-varázs a vér!

Hirdessük,hogy még kék az égbolt,
ne lásson senki felleget,
hazudjuk azt, hogy ami rég volt,
valamikor még itt lehet!

Ha mi már nem tudunk remélni,
hadd tudjon hinni benne más;
hogy ezután is lehet élne,
hogy tréfa csak az elmúlás!

A nyári álmok szemfedője
övezze át a lelkedet,
amíg a tölgyek temetője
hulló levéllel eltemet!

Wass Albert

2013. szeptember 20., péntek

Felemás őszi ének




Építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra, s újra
amit lerombol benned
a nappalok háborúja.

Ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat
Nélküled föl újra nem loboghat.

Nevetségesen ismerős minden
mit mondtam, s mondok
nehéz nyarunk volt, itt az ősz
s jönnek a téli gondok.

Már csak magamat benned
és magamban Téged óvlak
ameddig célja volna még
velünk a fönnvalónak.

Kányádi Sándor

2013. szeptember 19., csütörtök

Következetes Pista üzent a délvidéki magyar pártoknak: Kártékony a létezésetek!




Szlovák és magyar politikusok, közel egytucat vendég méltatta a Magyar Közösség Pártja helytállását, politikáját és magatartását az MKP dunaszerdahelyi kongresszusán, mellyel fennálása 15. évfordulóját ünnepli a párt.

Berényi József pártelnök ünnepi beszédében köszönetét fejezte ki mindenkinek, aki az elmúlt 15 évben hozzájárult ahhoz, hogy a magyarság ebben az országban megmaradhasson, az MKP pedig jól szerepelhessen az egyes megmérettetéseken.


A Délvidékről ott volt az MKP szövetségese és barátja, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) képviselője is, a mi Pistánk személyében. A szokásos semmitmondó gondolatok mellett elejtett egy érdekes mondatot is a ,,nagyvezír”: ,,Mivelünk megpróbálták már elhitetni azt, hogy mennyire jó a közösségen belüli pártpolitikai pluralizmus. (…) Higgyék el, hogy ezek a győzködések zsákutcába vezetnek. Ne higgyenek nekik.”


Pitta bá’ nem hazudtolta meg magát. Ismét leírta azokat a becsületes magyar polgárokat, akik nem a VMSZ politikáját támogatják, esetleg különvéleményen vannak, másképpen látják a délvidéki magyarság jövőjét. Teszik ezt jogosan, hiszen az utóbbi tíz évben mintegy 40 ezer fővel csökkent a magyarság létszáma, az egyéb demográfiai és gazdasági mutatók pedig a béka seggét verdesik, alulról. Ez nagyban az ő politikájuknak is köszönhető.


Úgy látszik, a VMSZ álláspontja szerint a politikai pluralizmus és demokrácia nem járható út. Pedig én azt hittem, hogy Európai Uniót támogató főnök és szervezet nem hihet a diktatúrában. Lám, mégis vannak kellemes (?) meglepetések. Az ellenzék pedig ezennel oszlassa fel magát, ha ,,segíteni akar” а VMSZ-en… Pardon, a délvidéki magyarságon.


László Bálint, a Magyar Remény Mozgalom (MRM) elnöke portálunknak elmondta, a VMSZ első emberének kijelentése sértő és megalázó a délvidéki magyarság nagy részére nézve. Tekintve, hogy a VMSZ a legutóbbi választásokon a délvidéki magyar szavazók mintegy egynegyedének bizalmát nyerte csak el, feledtébb visszataszító az általuk produkált ,,magas lóról történő szemlélése a dolgoknak". Az MRM vezetője szerint a VMSZ inkább végezzen önvizsgálatot, és próbáljon együttműködni más magyar pártokkal és szervezetekkel is, a saját jól körbebástyázott holdudvarán kívül is.


Terhes Tamás  
DélHír portál


2013. szeptember 17., kedd

A MAGYAR KÖZÖSSÉG SZERBIÁBAN


Fotó: Nagy Ferenc - Hidegen fújnak a szelek...


2013 szeptemberi helyzet(kép)
Mgr. Bozóki Antal elemzése

2013 szeptemberi helyzet(kép)[1]. A Szerb Köztársaság átmeneti – felgyülemlett gazdasági problémáktól és politikai viszályoktól sem mentes – szakaszban van. A 2012. május 6-i választások utáni hatalomcsere eredményeként – a 12 éve hatalmat gyakorló, a választásokat elvesztett Demokrata Párt (DS) helyett – a Szerb Haladó Párt (SNP)[2] és a köré tömörülő pártok koalíciója alakított kormányt. A köztársasági elnök is ennek a pártnak az elnöke lett.

Számos szerbiai és a vajdasági községben is visszarendeződött vagy visszarendeződőben van a „fekete-vörös” hatalom, amit most „átkomponálásnak” és az új koalícióból kialakult szerb kormány összetételével való „összehangolásnak” neveznek.[3]

A szerb kormány folyamatosan (a 2008. február 7-én parlamenti köztársasággá vált) Koszovó egykori autonóm tartomány helyzetének rendezésével és a saját „rekonstruálásával” volt elfoglalva. A minisztériumokról szóló új törvény 2013. augusztus 29-i elfogadásakor mellőzték a civil szervezetek hálózatának[4] az Emberi Jogi Minisztérium visszaállítására tett követelését.[5] Mindez jól illusztrálja, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak megvalósítása nem a szerb kormány prioritásai közé tartozik.

A nemzeti kisebbségek védelmét Szerbia 2006. november 8-i alkotmánya biztosítja (amelyet Vajdaságban nem támogattak).[6] Mivel Szerbia nem fogadott el külön kisebbségvédelmi törvényt, továbbra is a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről szóló 2002. február 27-i törvény van alkalmazásban.[7]A kisebbségi jogok egyes területeit több mint 150 emberi jogi és nemzeti kisebbségi vonatkozású belföldi jogszabály[8] és mintegy 100 kötelező nemzetközi egyezmény is rendezi.[9] Ezekhez számos alacsonyabb rendű vajdasági jogszabály is tartozik
Szerbia részese a legfontosabb általános és regionális egyezményeknek is, amelyek közvetlenül vagy közvetve biztosítják a nemzeti kisebbségek jogait és szabadságait, mint például a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája[10] és a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény.[11]
Szerbiában nem a kisebbségi jogszabályok számával, hanem azok minőségével, egymással való összehangoltságával és gyakorlati alkalmazásával van a baj. Egyes törvények nemcsak hiányosak,[12] de jelentős eltérés mutatkozik a jogszabályok és a nemzeti kisebbségek jogainak megvalósítása között is. A meglévő törvényeket ugyanis nem következetesen, hanem inkább szelektíven alkalmazzák, amikor azt a személyes, illetve csoportérdekek vagy a hatalmon lévő elit szűk pártérdekei kívánják. A törvények ellentétes megoldásokat is tartalmaznak, mert azt, amit az egyik törvény lehetővé tesz, a másik törvény megvonja.[13]

Az új törvények nem mindegyike sem „kisebbségbarát”. A szerb képviselőház, például, 2008. december 22-én fogadta el a bíróságok és az ügyészségek székhelyéről és területéről szóló törvényt.[14] Ez megszüntette, pontosabban „bírósági egységekké” degradálta a nemzeti megmaradás szemszögéből nézve kiemelten fontos hét, magyar többségű községben (Ada, Csóka, Magyarkanizsa, Óbecse, Temerin, Topolya és Zenta) a községi bíróságot.

A Szerbiai Emberi Jogok Helsinki Bizottsága (SZEJHB/HO)[15] 2012. évi emberi jogi jelentése megállapítja, hogy „Szerbia még távol áll egy olyan társadalomtól, amely tiszteletben tartja a másságot, a különbözőséget”.[16] A dokumentum szerint az országot „a zárt társadalom jellemzi”, a kilencvenes évek radikális nacionalizmusa pedig „mély nyomot hagyott a polgárok értékrendjében, amelyet csak nagyon lassan lehet megváltoztatni”.[17]  – Szerbiában burjánzik az extrémizmus és a gyűlöletbeszéd, az emberi jogok állapota pedig rosszabb, minta korábbi években – értékelte Sonja Biserko, a Bizottság elnöke.[18]

Hogyan valósulnak meg az emberi- és a nemzeti kisebbségi jogok a gazdasági, társadalmi-politikai élet egyes területein?

1. Demográfiai mutatók  

 Vajdaság Autonóm Tartomány (VAT) területe 21 500[19] négyzetkilométer, ami Szerbia területének csaknem egynegyede.

A 2011. október 1-je és 15-e között tartott szerbiai népszámlás 2012. november 29-én közzétett adatai szerint Vajdaság 1 931 809 lakosa közül 251 136 volt magyar, vagyis nemzettársaink a tartomány lakosságának pedig 13,%-át képezik.[20] A magyarok száma a tartományban az előző (2002. évi) népszámláláshoz viszonyítva 39 071-el csökkent.

 A magyarok számának és arányának változása a Vajdaságban (1910–2002)[21]

1910        425 672               28,1%
1930        376 176               23,2%
1941        473 241               28,5%
1948        428 932               25,8%
1961        442 561               23,9%
1971        423 866               21,7%
1981        385 356               18,9%
1991        339 491               16,9%
2002        290 207               14,28%  (Szerbiában + 3 092 = 293 299 = 3,91%)

A magyarok számának csökkenését a természetes népességfogyás és az elvándorlás mellett befolyásolja az asszimiláció is, viszont ez az a tényező, melyet a legnehezebb mérni az eddig ismert módszerekkel.[22] Amíg a többségi (szerb) populáció csökkenése 3,6%, a nemzeti kisebbségi közösségeknél ez átlag­ban négyszer több, és 14%-ot tesz ki (a magyaroknál ez 13,3%).[23] Mivel Vajdaság lakosainak száma 100 189-cel csökkent 2002-hez képest, ebben a csökkenésben a magyarok 39%-kal vesznek részt. Ez háromszorosa a lakosságban való részvételi arányunknak (13%).

Már az a tény, hogy a magyarok aránya a tartomány összlakosságában 1948 óta (25,8%) csaknem megfeleződött (13%-ra zsugorodott), és továbbra is folyamatosan csökken, önmagáért beszél. Jelzésértékű ez a vajdasági magyarok helyzetét és a szerb állam magyarságpolitikáját illetően.[24]
Ezt a politikát tükrözi a szerb kormány 1992. évi rendelete is „a minisztériumok és a különálló szervezetek feladatainak a székhelyükön kívüli ellátásáról”, amellyel Ada, Zenta és Magyarkanizsa magyar többségű községet – kiragadva azokat az addigi természetes etnikai, gazdasági, valamint földrajzi környezetből és nem utolsósorban ökológiai egységből – az Észak-bánáti körzethez csatolták, amelynek a közigazgatási központja Nagykikinda.[25]

Ennek oka pedig bizonyára az volt, hogy megosszák az akkor még erős tömböt alkotó magyarságot, amelyhez még Kishegyes, Szabadka és Topolya is tartozott. Nemcsak a választások miatt, ahogyan egyesek állítják (vagyis hogy minél kevesebb magyar kerüljön be a parlamentbe, mivel akkor nem listás, hanem egyéni választókerületi rendszerben lehetett szavazni), hanem a magyar közösség politikai, gazdasági, művelődési és egyéb megosztása és leépítése miatt is.

Az elmúlt években „a szerb kormány hallani sem akart arról, hogy a közigazgatási körzethatárokról szóló rendelet vonatkozó részét módosítsa”.[26]

 2. Gazdasági helyzet 

 Szerbia súlyos gazdasági helyzete meghatározza nem csak a lakosság státusát, de hatással van az emberi- és a nemzeti kisebbségi jogok állására is.

Szerbiában 2011-ben az ipari termelés alig érte el az 1989. évi 40%-át. Az ország külföldi adóssága 2013. június végén elérte a 26,1 milliárd eurót, ami a GDB 83,1 százaléka, a közadósság pedig 18,9 milliárd euró (60,6%) volt.[27] A 2013. júliusi átlagkereset 44.182 dinárt (középárfolyamon 387,73 eurót) tett ki.[28]

A hivatalosan jegyzett munkanélküliek száma 755 422, vagyis a munkaképes polgárok egyharmada. A szakemberek felhívták a figyelmet, hogy ez a szám nem tekinthető véglegesnek, hiszen nem mindenki jelenti be, ha elveszíti a munkahelyét.[29]  A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (Nacionalna služba za zapošljavanje) adatai szerint a Vajdaságban a népesség 10 százaléka, mintegy 200 000 ember munkanélküli. Számuk a nyilvántartásban az elmúlt öt évben nagyjából állandó volt.[30]

A vajdasági magyarok gazdasági helyzetéről nincsenek megbízható adatok.[31] Értékelések szerint ez a helyzet az elmúlt két évtizedben folyamatosan rosszabbodott. A magyarok nagy többsége kimaradt a privatizációs folyamatokból. Ez mellett, a többi nemzeti közösséghez viszonyítva aránytalanul nagyobb számban maradtak munka nélkül, vagy éppen a nemzeti hovatartozásuk miatt nem kaptak munkát. Másrészt, akik sohasem éltek itt, állami segédlettel előnyösen föld- és háztulajdonhoz jutottak, mások aránytalanul meggazdagodtak.[32] Az is gondot okoz, hogy az állami szervek és szolgálatok nem rendelkeznek még a foglalkoztatottak és a munkát keresők nemzeti hovatartozásával kapcsolatos adatokkal sem.

Bár a szerb alkotmány szavatolja, „a gyakorlatban mégsem valósul meg a lakosság nemzeti összetételének megfelelő foglalkoztatás”.[33]  Ez azt jelenti, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozók a foglalkoztatottak között jóval a lakosságban való részvételi arányuk alatt vannak jelen. Vonatkozik ez egyaránt a közigazgatási és igazságügyi szervekre,[34] az állami, illetve köztulajdonban lévő vállalatokra és a köztulajdonban lévő bankokra,[35] kommunális stb. vállalatokra is, amelyben állami intézkedésekkel befolyásolni lehetne a munkavállalók összetételét.

A magyarok leginkább a nem jövedelmező mezőgazdaságból igyekeznek megélni. A főállásban levők közül igen sokan minimálbérért dolgoznak, amelynek kifizetése számos helyen hónapokat késik. Az utóbbi években válságos helyzetbe jutott számos más magyar többségű község, illetve helység (Topolya,[36] Magyarcsernye,[37] Torontálvásárhely,[38] stb.) egykor virágzó gazdasága.
Mindez növelte a vajdasági magyarok elvándorlását: „Szinte nincs olyan család, amelyben a közelebbi vagy távolabbi hozzátartozók közül egy vagy egynéhány ne lenne már külföldön, vagy ne készülne kivándorolni. Szépen csendesen folyik a falvaink, városaink kiürítése.”[39]

 3. Az anyanyelv- és íráshasználat 

Szerbiában a nyelv- és íráshasználat elveit a hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló 1991. évi törvény[40]tartalmazza.

A törvény felrúgta az egyenrangú nyelv- és íráshasználatnak a Vajdaságban addig kialakult gyakorlatát tartományi és községi szinten is. Ezzel a miloševići törvénnyel valójában megkezdődött a latin betűs írásmód kiszorítása a hivatalos használatból és a közéletből, amit a 2006. évi szerb alkotmány még jobban megerősített.

A nyelv- és íráshasználat alapelvei szerint „mindenkinek jogában áll, hogy az eljáró szerv, illetve közhivatal előtt, mikor az a jogairól és kötelezettségeiről dönt, használja az anyanyelvét, és hogy ebben az eljárásban a tényekkel a saját nyelvén ismerkedjen meg”. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy az eljárások résztvevői annak ellenére, hogy más etnikai közösségekhez tartoznak, beleegyeznek, hogy szerbül beszéljenek.

A közigazgatási és bírósági eljárásjogi törvények sem rendezik egységesen a nemzeti kisebbségi nyelvek hivatalos használatát. Már csak azért sem, mert különböző időszakokban kerültek elfogadásra. Így a változó politikai hangulat kihatott az egyes rendelkezések megfogalmazására. Ezért egy teljesen új nyelvhasználati törvényre lenne szükség.

A Vajdaság Autonóm Tartományban a szerb nyelv és a cirill betűs írásmód hivatalos használatban van mind a 45 községben, illetve városban, 22 községben pedig hivatalos használatban van a latin betűs írásmód is. A tartományi közigazgatásban „hivatalos használatban van a szerb nyelv és a cirill betűs írásmód, a magyar, a szlovák, a horvát, a román és a ruszin nyelv- és írás, a törvénnyel és a Tartományi Képviselőház határozatával összhangban. A latin betűs írásmód használatát a tartományi szervekben és szervezetekben külön képviselőházi rendelet rendezi, a törvénnyel összhangban”, (amelynek meghozatalára mindeddig nem került sor).

A tartomány 39 helyi önkormányzatában (45 községben illetve városban) egy vagy több nemzeti kisebbségi nyelv- és írás is hivatalos használatban van. Ezek közül 31-ben egy vagy több kisebbség nyelve- és írása az önkormányzat egész területen, nyolc önkormányzatban pedig az egyes helységekben.
A magyar nyelv- és írás 31, a szlovák 13-ban, a román tíz, a ruszin hat, a horvát négy, a cseh pedig Fehértemplom (Bela Crkva) helyi önkormányzatban van hivatalos használatban. A Pancsova városhoz tartozó Sándoregyházán (Ivanovo) hivatalos használatban van a bolgár, Almáson (Jabuka) pedig a macedón nyelv- és írásmód.[41]

A vajdasági gyakorlatban a nemzeti kisebbségi nyelvek és írásmódok használata számos akadályba ütközik. Az állami szervek a munkájukban egyre inkább favorizálják a cirill betűs írásmódot, ami miatt a latin betűs írás mindjobban kiszorul a hivatalos használatból. Ez mellett a közigazgatási és igazságügyi szervek nem rendelkeznek megfelelő szakkáderekkel sem műszaki felszereléssel a nemzeti kisebbség nyelvek gyakorlati alkalmazására.

A szerbiai Emberi Jogi- és Nemzeti Kisebbségi Hivatala csak 2013 nyarán kezdte meg az adatok feldolgozását, „amelyek alapján betekintést lehetne szerezni a nemzeti kisebbségek részvételéről a helyi önkormányzati szervekben és a nemzeti kisebbségek nyelveinek használatáról a munkájukban”.[42]  Most is csupán azért, mivel időszerűvé vált a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartájából eredő kötelezettségek teljesítéséről szóló országos jelentés elkészítése az Európa Tanácsnak. Ebből azt lehet megállapítani, hogy a Hivatalnak eddig nem volt betekintése, milyen a közigazgatásban foglalkoztatottak nemzeti összetétele, mely nemzeti kisebbségi nyelvek és melyik önkormányzati egységekben vannak használatban.

  4. Anyanyelvű oktatás és nevelés 

Az utóbbi években a vajdasági magyar oktatási rendszer folyamatos leépülésének vagyunk a tanúi, aminek – a közösség megmaradásának szempontjából is – végzetes következményei lehetnek. A magyar tagozatok megszűnése növeli a pedagógusok munkanélküliségét, a szerb államnak pedig nincs megfelelő szociális programja ennek megoldására.

A 2011/12-es tanévben a 152 290 tanulóból 15 077-en tanultak magyar nyelven (3,2 százalékkal kevesebben, mit az előző tanévben, 74 iskolában, 27 helyi önkormányzat területén (a 45-ből). Ebből 51 iskolában teljes mértékben magyar nyelven tanulhattak a diákok, 23-ban pedig egyes tantárgyakat szerbül (pld. testnevelés és képzőművészet) hallgattak. A 933 osztály közül 37-ben összevont oktatás zajlott.[43]

A magyar anyanyelvű általános iskolások 15-20 százaléka szerb tagozatra jár,[44] a magyar általános iskolák kádergondokkal küzdenek, a tanárok jelentős része – különösen a szórványvidékeken – nem tud magyarul, vagy ha tud is, nem ismeri megfelelő szinten a magyar szaknyelvet. Ezért az eddigieknél is erőteljesebb támogatásra szorulnak a magyar nyelvű továbbképzési programok.[45]
Számos helyen – a tanulók csökkenő számának függvényében – bizonytanná vált a magyar nyelvű tagozatok megmaradása, a szórványterületeken pedig fokozatosan megszűnik a magyar tannyelvű oktatás az óvodától a középiskoláig (Közép-Bánátban és Dél-Bánátban, Dél-Bácskában, Szerémségben).
Az állam már évek óta képtelen megoldani a magyar nyelvű tankönyvkiadás helyzetét. Az általános iskoláknak szóló tankönyvek közül 34 magyar címszó hiányzik, ebből 23 egyáltalán nincs is raktáron, 11-ből pedig a kelleténél kevesebb van.[46] Gondot jelent az is, hogy a szerb nyelven kiadott, szerbről fordított tankönyveknek stilárisan és helyesírást tekintve nem kielégítő a fordítása. A gimnáziumokban esetében többnyire régi kiadású, elavult tankönyvek vannak forgalomban, a szakiskolák részére pedig nagyon kevés a magyar nyelvű tankönyv.[47] A kéziratok akkreditációja nehézkes, bonyolult. Hiányoznak a tanári kézikönyvek is.

Alapvető volna, hogy a magyar diákok is ugyanolyan minőségű és tartalmú tankönyvekből tanuljanak, mint a szerb diákok, mert csak így vehetnek egyenrangúan részt a különböző versenyeken és a középiskolai, valamint az egyetemi felvételi vizsgákon. Mindezt úgy kellene megvalósítani, hogy a mindegyik kisebbség nyelvén megjelent (irodalomkönyv, történelemkönyv stb.) tankönyv az adott kisebbség sajátos szükségleteinek is megfeleljen.

A szerbiai tankönyvek hemzsegnek a sztereotípiáktól, előítéletektől és a hátrányos megkülönböztetésektől – derült ki az elemzésekből. Igazi problémát (főleg a történelem- és földrajzkönyvek esetében) mégis a valódi kisebbségi érzést kiváltó tartalom jelent: a magyarság bűnös vagy másodrendű népként való bemutatása.[48] Az ilyen tartalmú könyvek nagyban hozzájárulnak a saját közösséghez való kötődések gyengítéséhez, a kisebbségi érzések kialakulásához. Sok vajdasági magyar fiatal érvényesülését gátolja az államnyelv hiányos ismerete is.[49]

Aggodalomra ad okot az is, hogy – a Tartományi Képviselőház oktatási, tudományos, művelődési, ifjúsági és sportbizottságának kimutatása szerint – „a vajdasági általános iskolákban a legkevésbé képzettek a magyar nyelven előadó tanárok”. A kimutatás szerint a magyar nyelven előadó tanítók, tanárok végzettsége „75,50 százalékban felel meg az előírásoknak”.[50]

Gondot okoz az is, hogy nincsenek magyar tannyelvű felügyelők, iskolapedagógusok és pszichológusok. Nincsenek kielégítő válaszok az iskolák önállósulási követeléseivel (Torda, Magyarittabé), a kétszakos tanárképzéssel[51] és a diplomahonosítások[52] felgyorsításával kapcsolatban sem. Az iskoláknak sok esetben nincsen annyi pénzük sem, hogy továbbképzésre küldjék a pedagógusokat.[53]

Vajdaságban a 2011–12-es tanévben 2063 nyolcadikos került ki az általános iskolából, akik közül 1945-en (94,28%) folytatták középiskolai tanulmányaikat anyanyelvükön. A tartományban 38 kétnyelvű középiskola működött, ezek közül 33 szerb és magyar nyelvű, 2-2 szerb–szlovák és szerb–román nyelvű, egy pedig szerb–ruszin nyelvű. Három iskolában három nyelven tanítottak, nyolcvanban pedig egy nyelven. Ez utóbbiak esetében 78 szerb, kettő pedig magyar nyelvű középiskola.[54]

A szabadkai Magyarságkutató Tudományos Társaság kutatásai szerint Vajdaságban az egyetemi hallgatók mindössze 6 százaléka magyar anyanyelvű, míg a főiskolások számát figyelembe véve ez az arány 11 százalék. A hallgatók száma tehát jóval a demográfiailag elvárt 13 százalék alatt van, és mindössze az egyharmaduk tanul anyanyelvén.[55]

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) 2010. október 18-án oktatásfejlesztési stratégiáját fogadott el a 2010–2016-os időszakra vonatkozóan.[56]

5. Kultúra és hagyományápolás

 Vajdaságban a következő művészeti szervezetek/intézmények léteztek: 7 színház, 7 színjátszó műhely, 32 zeneművészeti csoport, 11 irodalmi kör, 20 képző-, ipar-, fotó- és népművészeti műhely, 5 filmművészeti alkotóműhely/intézmény. A nem hivatalos adatok szerint a tartományban mintegy 130 magyar művelődési egyesület is működött.[57]

A nemzeti kisebbségi közösségek kisebb-nagyobb támogatásban részesülnek a kultúra területén a tartományi költségvetésből. Az itteni magyarság vonatkozásában azonban fontos intézmények működésének pénzelése nincs teljesen rendezve, vagy csak részben megoldott. Többek között ilyen a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet,[58] a Forum Könyvkiadó Intézet, az Újvidéki Színház és a Szabadkai Népszínház magyar társulata, amelyek működéséhez nélkülözhetetlen az állami támogatás.

Sok vajdasági magyar művelődési egyesület is a pénztelenséggel küszködik, vagy éppen az egyesület székházával kapcsolatban rendezetlenek a jog-, illetve tulajdonviszonyok, például az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ, a törökbecsei Jókai Mór Magyar Művelődési Egyesület stb.[59] Vagy lakbérfizetési gondja van, mint a szabadkai Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesületnek.[60]
A magyar amatőr színtársulatok és kulturális, valamint tánccsoportok az önerő mellett magyarországi támogatásból tartják fenn a tevékenységüket. „Mintegy tízszer több támogatás érkezik Magyarországról az itteni kultúra támogatására, mint amit Szerbia hagy jóvá a nemzeti kisebbségek művelődési életére.” [61] Ezért a szerb kormány nem könyvelheti el saját eredményeként ezen szervezetek meglétét és működését.

A köztársasági és a tartományi kormány, valamint Szabadka városvezetése 2006-ban szerződést írt alá a szabadkai Népszínház épületének „rekonstrukciójára”, amelynek megvalósítása 2007-ben kezdődött meg. 2008-ban a Köztársasági Műemlékvédelmi Intézet úgy döntött, hogy a teljes védett részt fel kell újítani és vissza kell állítani az eredeti állapotába, illetve a képviselő-testület döntése alapján a tervek racionalizációját irányozták elő, ezért módosítani kellett a főtervet. „A védett rész építésének terveit minden illetékes szerv jóvá is hagyta, de a tervek egy részének folyamatban van a módosítása, és egyelőre nem tudni, mikor fejeződik be a teljes építkezés”,[62] amit 2012-re ígértek.
 Évek óta megoldatlan a vajdasági magyar könyvkiadás pénzelése, mint ahogy rendezetlen a magyar nyelvű könyvek és sajtó intézményes behozatala is. Emiatt a vajdasági magyarok közművelődése és kultúrája óriási és pótolhatatlan kárt szenved.

Eddig úgy tartottuk, hogy a vajdasági magyar szellemi élet az irodalom és művelődéstörténet terén összeforrt az újvidéki Forum Könyvkiadóval (most Forum Könyvkiadó Intézet). Az elmúlt másfél évtizedben a FKI évi produkciója 20-25 címre csökkent (a korábbi 55-60-ról), s azok is többnyire magyarországi támogatásból készültek el.[63] Ez a vajdasági magyarság kultúrájának az elszegényedéséhez vezetett.

Könyvkiadásunk további problémája az időszerű társadalomtudományi kutatások publikálásának hiánya.
A vajdasági magyar könyvkiadás helyzetére jellemző az is, hogy a köztársasági művelődési minisztérium sokéves gyakorlata szerint – a kiadók részére kiírt pályázat alapján – csak az első kiadású, szerb nyelvű könyvek fennmaradt példányait vásárolta meg és kínálta fel a közkönyvtáraknak, a nemzeti kisebbségek nyelvén kiadott könyveket viszont nem.[64]

A könyvtárak szinte kilátástalan helyzetbe kerültek, mivel törvényes kötelezettség, hogy a könyvállományt közbeszerzési eljárás során bővítsék. Ahhoz, hogy egy könyvet megvehessen a könyvtár, három különböző helyről kell árajánlatot kapni. A könyvtárak, ahol magyar könyvek is vannak, semmiféle útmutatást nem kaptak arra vonatkozóan, hogyan járjanak el például a Magyarországról beszerzett könyvek esetében.[65]

A kultúra területét egyéb megoldásra váró problémák is terhelik, mint például az 1994-ben meghozott, immár idejétmúlt levéltári törvény módosítása is, amit különösen a magyar–szerb akadémiai történész vegyes bizottság megalapítása tett időszerűvé. Az érvényben levő jogszabály ugyanis a külföldi kutatók számára nem teszi lehetővé a szerbiai levéltárakban való kutatást, ezenkívül a levéltárak vezetői megtagadhatják a belföldi kutatóktól is a kutatás lehetőségét egy-egy témára vonatkozóan, amennyiben úgy mérik föl, hogy az arra vonatkozó levéltári anyag „rendezetlen”. Hasonlóan diszkriminatív az érdemes művészek nemzeti nyugdíjának elbírálási rendszere is, mivel a nemzeti kisebbségiek „eddig valahogy eléggé kimaradtak a nemzeti kategóriából”.[66]

A kultúráról és a nemzeti tanácsokról szóló törvények nincsenek összehangolva. Erre 2010 őszén figyeltek fel, amikor az MNT Vajdaság-szerte mintegy 40 kulturális intézményt jelölt meg kiemelt jelentőségűnek. Ezen kulturális intézmények körül – elsősorban Szabadkán – bizonyos gondok merültek fel, mivel nincsenek meghatározva azok a mércék, amelyek alapján kiemeltté lehet nyilvánítani egy kulturális intézményt, illetve nincs meghatározva, hogy az igazgatóbizottságot, az igazgatóválasztást vagy az alapító okiratokat illetően mi a kiemeltté nyilvánítás következménye.[67]

Az MNT 2011. november 22-i ülésén kulturális stratégiát fogatott el a 2012–2018-as időszakra.[68]
A vajdasági magyarság legnépesebb hagyományápoló rendezvényei az évente megrendezésre kerülő Durindó,[69] Gyöngyösbokréta,[70] Szól, síp, szólj!,[71] Kőketánc,[72] Aranycitera[73], a Dél-bánáti Művelődési Egyesületek Szemléje[74], a Tordai Művelődési Napok stb.[75]

Számos hagyományápolással foglalkozó egyesület és civil szervezet jelentős sikereket ért el a szerbiai, de a magyarországi rendezvényeken is. Az egyik ilyen kiemelkedő hagyományápoló szervezet a szabadkai székhelyű Vajdasági Magyar Folklórközpont (VMF).[76]

6. Magyar nyelvű tájékoztatás  

Az amerikai Freedom House (FH) független civil szervezet 2012. évi jelentésében Szerbia a sajtószabadság tekintetében a 74. helyre, az országok abba csoportjába került, amelyekben „a médiák félig szabadok”.[77]

A tizenegy nyelven író, műsort sugárzó vajdasági kisebbségi sajtó egészét figyelembe véve a legkiterjedtebbnek a magyar nyelvű média mondható a maga tíz írott sajtótermékével, tizenöt rádióműsorával és öt tévéműsorával.[78] A korábbi állapotokhoz viszonyítva azonban a vajdasági magyar tájékoztatás az elmúlt években sorvadásnak indult.

Nehéz (és nem csak anyagiak tekintetében) helyzetben van a vajdasági magyar média, elsősorban a nyomtatott sajtó, de az ott dolgozó újságírók legtöbbje is, ami már veszélyezteti a sajtószabadságot és a tárgyilagos tájékoztatást is.

Az egyre inkább eluralkodó egypárti monopólium és szellemiség miatt lapjainkban szinte lehetetlen olyan bíráló, elemző írásokat közölni, amelyek eltérnek a hatalom és a pártok napi politikai elvárásaitól, illetve a másként gondolkodók álláspontjait is tükrözik. „Egypártivá vedlettek a közmédia igazgatóbizottságai, egypárti lett a sajtónk, és a sajtószabadság az internetre költözött fel.”[79]

Az egyetlen magyar nyelvű napilap, a Magyar Szó teljesen a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) irányította MNT befolyása alá került, vagyis „egypárti” lett.[80] Ugyanez vonatkozik a Hét Nap hetilapra, a Pannon RTV-re és a Mozaik TV-re is.

Nemzetközi botrányt kavart a MNT 2011. június 23-i döntése, amellyel „gyorsított eljárással” – olyan okok miatt, amelyek „80-90 százaléka a VMSZ-hez kötődik” – leváltotta a Magyar Szó főszerkesztőjét, és a helyére megbízott főszerkesztőt nevezett ki.[81] A következő napon a lap címoldalán az állt, miszerint ez volt „a közéleti napilap utolsó száma”.

Nehézségekkel küszködik a Hét Nap is, ami miatt (2013. augusztus 21-én) arculatváltásra kényszerült. A főszerkesztő ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy „elsősorban azért kezdtek bele a változtatásba, mert felismerték, ha a piacon szeretnének maradni és új olvasókat akarnak nyerni maguknak, meg kell újulnia a lapnak”.[82]

A tartományban három televízió, a Vajdasági RTV, a Mozaik TV és a Pannon RTV működik.
A Vajdasági RTV (VRTV)[83] mint közszolgálati médium működik, tíznyelvű műsort sugároz a második csatornán. Jelenlegi helyzete jelentős mértékben az ország központosításának következménye, ugyanis megfelelő helyiségek nélkül működik, a tévé-előfizetés rá eső részének átutalása a Szerbiai RTV részéről pedig rendszertelen és nem átlátható. A tévé épületét 1999-ben a NATO lebombázta, de a kormányzat nem mutatott érdeklődést e probléma megoldására.

A közszolgálati VRTV magyar tévéműsorainak terjedelme drasztikus csökkenést mutat az 1990-es évekhez viszonyítva, amikor a VRTV programjának 20,06%-át a magyar műsorok képezték. Jelenleg a magyar műsorok a VRTV összesített adásidejének 8,1 százalékát teszik ki (az ismétlésekkel együtt),[84] miközben a magyarok a lakosság 13%-át adják.

A foglalkoztatottak számának megfeleződése és a műsoridő csökkenése, a szükséges anyagi és műszaki feltételek egyre súlyosabb gondokkal járó hiányának következménye a magyar TV-műsorok adásszínvonalának hanyatlása is. Külön probléma, hogy nincsenek oktatási, tudományos és gyermekműsorok, valamint hogy nincs rendszeres és folyamatos műsorcsere a magyarországi tévécsatornákkal és műsorgyártókkal. Mindez a vajdasági magyarok nyelvének és kultúrájának további elszegényedéséhez vezetett. A VRTV pénzelésével kapcsolatban, a 2013 nyarán csúcsosodott gondok miatt, „szóba került a kisebbségi nyelveken sugárzott műsor beszüntetése is”.[85]

Az újvidéki Mozaik Televízió az első nonprofit (civil) televízió volt Vajdaságban, amely magyar nyelven szolgáltatott műsort. Adásait 2004. szeptember 1-jén kezdte sugározni, hogy az újvidéki, a dél-bácskai és a szerémségi magyarság számára készítsen folyamatos magyar nyelvű és szellemiségű műsorokat. 2007 óta naponta 12 órás műsorral jelentkezik, amelyben a napi 2,5 órás saját gyártású műsort 13 munkatárs készíti.

Az MNT 2012 januárjában társalapítója lett a Mozaik Televíziót működtető Mozaik Alapítványnak.[86]
A Pannon RTV a szabadkai Magyar Házban működik. A rádió és a tévé műsorait 30 foglalkoztatott és ugyanennyi tiszteletdíjas készíti. A Pannon TV-t és a Pannon Rádiót a Pannónia Alap nevű civil szerveződés működteti, amely 2005-ben alakult azzal az elsődleges céllal, hogy fejlessze Vajdaságban a magyar nyelvű tájékoztatást, és hozzájáruljon a vajdasági magyarság közösségként való megmaradásához, társadalmi felzárkózásához. A MNT 2010. július 30-án az új törvény adta lehetőségeket kihasználva a Pannónia Alap társalapítójává vált.[87]

Az Újvidéki Rádióban 1989-től kezdve hallható a nap 24 órájában magyar adás. Akkor 104-en dolgoztak itt, most 37 fős a szerkesztőség (vagyis nyolccal kevesebb, mint két évvel ezelőtt), ami miatt veszélybe került a 24 órás magyar adás. Az ugyancsak 24 órában műsort sugárzó szerb szerkesztőséghez képest kb. 50 százalékkal kevesebben dolgoznak a magyar rádióadásban.[88]

Az 1999. évi NATO-bombázások óta a rádió a műsort csak ultrarövid hullámon sugározza, mivel a korábbi középhullámú adó továbbra sem működik. Ezért van az, hogy nemcsak Zomborban és Dél-Bánátban, de a tartomány más részein (mint például az Újvidékhez közeli Kamancon (Sremska Kamenicán) sem hallják az adásokat, vagyis „jelenleg a vajdasági lakosság egyharmada nem tudja hallgatni az Újvidéki Rádiót”.[89]

A műsorszórási törvény hatályba lépésével 34 vajdasági, magyar nyelven is sugárzó rádió közül (2008. augusztus 31-ével) 11 megszűnt.[90] Elhallgatott a Topolyai Rádió, a muzslyai Zeppelin Rádió, a zentai Fox Rádió, a Bajmoki Rádió, a Palicsi Rádió, a hajdújárási Rádió 90[91] is, az 1970-től működő Szabadkai Rádiómagyar műsora is regionális frekvencia nélkül maradt.[92]
Ezeknek a rádióknak az éterből való eltűnésével felbecsülhetetlen kár érte a vajdasági magyarságot, és csorbult a magyar kisebbség tagjainak (szerzett) joga az anyanyelven való tájékoztatáshoz. A megszűnt szerkesztőségek tagjai pedig többnyire munka nélkül maradtak.

Az MNT 2011. november 22-i ülésén, „csaknem egy évtizedes előkészületek” és „hosszabb vita után”,[93]elfogadta a Vajdasági Magyar Médiastratégia 2011–2016 című dokumentumot.[94]

7. A közéletben és a közügyekben való részvétel

Szerbia alkotmányának 53. szakasza előírja, hogy „a polgároknak joguk van a közügyek irányításában való részvételre, és azonos feltételek mellett léphetnek közszolgálati és közéleti tisztségekre”.[95]
Az alkotmány 77/1. szakasza külön említi, hogy „a nemzeti kisebbségek tagjainak a többi polgárral azonos feltételekkel joguk van a közügyek irányításában való részvételre és a közéleti tisztségek betöltésére”. Az állami szervekben, közszolgálatokban, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzatok szerveiben foglalkoztatottak kiválasztásakor (2. bekezdés) „szem előtt kell tartani a lakosság nemzeti összetételét és a nemzeti kisebbségek tagjainak megfelelő képviseletét”.
A 180. szakasz 4. bekezdése szerint „az autonóm tartományban és azokban a helyi önkormányzati egységekben, ahol a lakosság vegyes nemzeti összetételű, lehetővé teszik a nemzeti kisebbségek képviselőházi, illetőleg képviselő-testületi arányos képviseletét, a törvénnyel összhangban”.
Ezek a megfogalmazások azonban nem biztosítják a döntéshozatalban és a közhivatali foglalkoztatásban való részarányos képviseletet, ami a nemzeti kisebbségek alapvető követeléseihez tartozik.

 A Szerb Képviselőház 250 tagja között a – VMSZ színeiben – mindössze öt magyar képviselő van (1,6%), miközben a magyarokat a részarányos képviseleti elv alapján a képviselői helyek 3,91%-a illeti meg, illetve a szerb parlamentben kilenc-tíz magyar képviselőnek kellene lenni.

A szerb kormányban és a köztársasági állami szervekben egy magyar sem tölt be jelentősebb funkciót. Az Alkotmánybíróságnak 2007. december 12-e óta van egy magyar tagja is.[96] A szerbiai közvállalatok, illetve intézmények közül is csak egynek (a Vajdasági Erdők Közvállalatnak) az igazgatója magyar nemzetiségű.[97]A kisebbségeknek, így a magyaroknak is, az ország népességén belüli részarányukhoz viszonyított nem megfelelő képviselete nyilvánvaló a köztársasági közigazgatási és az igazságügyi szervekben, az ügyészségeknél és a rendőrség kötelékében.

Vajdaság Autonóm Tartomány statútuma 24. szakaszának első bekezdése először vezeti be az arányos képviselet elvét, mégpedig olyan módon, hogy a tartomány „nemzeti közösségeinek tagjait részarányosan kell képviselni a tartományi szervekben és szervezetekben, összhangban ezek működési területén élő lakosság nemzeti összetételével”.[98]

A 120 tagú Tartományi Képviselőházban jelenleg 7 VMSZ-es képviselő ül (5,83%).[99] Az új statútum alapján a vajdasági magyarságot – mivel az összlakossági részaránya 13% százalék – a tartományi parlament 120 képviselői helyének ugyanennyi százaléka, tehát legalább 15 hely illeti meg.
A mostani tartományi kormány 11 tagja között – a korábbi három helyett – a VMSZ képviseletében egyetlen magyar maradt: Deli Andor tartományi oktatási közigazgatási és nemzeti közösségi titkár.
A vajdasági parlament elnöke 2008 és 2012 között Egeresi Sándor volt, 2012-től pedig Pásztor István.
A 2012-es önkormányzati választásokon önállóan indultak a magyar pártok. A VMSZ 23 önkormányzatban összesen 118 mandátumot szerzett, a Vajdasági Magyar Demokrata Közösség (VMDK) 2 önkormányzatban 2 mandátumot (egyet-egyet Adán és Zomborban), a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) 3 önkormányzatban 5 mandátumot szerzett (Szabadka 1, Óbecse 1 és Temerin 3), a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) 3 mandátumot (Zentán), a Magyar Remény Mozgalom (MRM) pedig 2 önkormányzatban jutott be egy-egy mandátummal (Szabadka és Magyarkanizsa).

A végrehajtó szervek nemzetiségi összetételére általában ügyeltek a községekben, de ez leginkább a „koalíciós megegyezések”, nem pedig a rendszerbeli megoldások eredménye.
A legtöbb magyar nemzetiségű foglalkoztatott a vajdasági közigazgatásban 2011-ben volt, a legkevesebb pedig 2012-ben.

A tartományi közigazgatás és a magyarok[100]

                              2009   %         2010   %        2011      %       2012    %
A tartományi
közigazgatásban
dolgozók száma     1232  100       1291   100      1328   100      1187   100
A magyarok száma    81       6,57      83        6,43     87        6,55     77        6,48

Ez azt jelenti: nem hogy nem javult a tartományi közigazgatásban dolgozó magyarok részaránya a 2004. évhez viszonyítva (amikor ezekben a szervekben foglalkoztatottak 6,73%-a magyar nemzetiségű volt),[101] hanem még romlott is. Mindez arra utal, hogy a vajdasági hatalom még a saját szerveiben sem képes – vagy nem hajlandó – biztosítani a nemzeti kisebbségek részarányos foglalkoztatását.

Az ombudsman 2010. évi jelentése szerint[102] a tartományi közigazgatásban 26-nak van/volt oklevele, illetve bizonylata a nemzeti kisebbségi nyelvek ismeretéről, ami a teljes létszám mindössze 3,2%-a, miközben a nemzeti kisebbségek a tartomány lakosságának 34,95%-át képezik. A munkahelyek közül pedig csak 41 (5,1%) van/volt megjelölve, amelyekhez szükséges a hivatalos használatban lévő nemzet kisebbségi nyelvek használata, pedig a tartomány lakosságának 22%-a beszéli ezeket a nyelveket.
A magyarok nem csupán az állami szervekben és az állami alapítású közvállalatokban alulreprezentáltak, de ez így van a községi önkormányzatok által létrehozott közvállalatokban is – kivéve egy-két magyar többségű községet.

Habár ezek az adatok ismertek a Szerb Köztársaság és a VAT hatóságai előtt, a magyarok részvételének javításán ezekben a szervekben az utóbbi hat évben – az üres politikai ígéreteken kívül – nem történt úgyszólván semmilyen előrehaladás.

Az igazságügyi reform keretében Szerbia területén 2010. január 1-jével újraválasztottak 2407 bírót és az ügyészeket, de azok nemzeti összetételéről még nem közöltek részletes adatokat.[103]

A tartományi kisebbségügyi ombudsmanhelyettes 2010. évi jelentése[104] szerint Vajdaság bíróságainak többségében (59,2%-ban) nincsen biztosítva a nemzeti kisebbségi bírák megfelelő aránya. A tartományi igazságszolgáltatásban 14,5%-ban képviseltetik magukat a nemzeti közösségek nyelvei, és ebből a számból a magyar nyelv 7 százalékot tesz ki.[105]

 A Vajdaság AT területén lévő ügyészségekben 2004 decemberében 132 ügyész és ügyész helyettes volt. Ezek között magyar nemzetiségű pedig mindössze 7 (5,43%) volt. A magyarok tehát a tartomány területén lévő ügyészségekben is messze a lakosságban való részvételük alatt vannak jelen.[106]
Vajdaság területén a Belügyminisztérium foglalkoztatottjai közül – a volt Szerbia és Montenegró Államközösség Emberjogi és Kisebbségügyi Minisztériumának adatai szerint – 453, vagyis 5,81% volt magyar.[107]

8. A nemzeti kisebbségi autonómia 

A nemzeti kisebbségi autonómia/önkormányzat szempontjából fontos a szerb alkotmány 75. szakasza 3. bekezdésének megfogalmazása, miszerint „a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás, valamint a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén megvalósuló önkormányzati joguk érvényesítése céljából a nemzeti kisebbségek tagjai nemzeti tanácsokat választhatnak a törvénnyel összhangban”.[108]

Vajdaság AT statútumának 25. szakasza első ízben rendelkezik a nemzeti közösségek autonómiájáról. Habár nem határozta meg az autonómia fogalmát, de kimondja, hogy „a számbeli kisebbséget alkotó nemzeti közösségek tagjai a megválasztott nemzeti tanácsok révén érvényesítik autonómiájukat, intézményeket alapítanak, önállóan döntenek, vagy részt vesznek az oktatást, a tudományt, a kultúrát, a nyelvhasználatot és a tájékoztatást érintő kérdésekkel kapcsolatos döntéshozásban”.[109]

A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsai a 2002. évi, a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadágainak védelméről szóló törvény 19. szakasza által került be a szerb jogrendszerbe.[110] Ez a szakasz képezte a jogi alapot (és keretet is) a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló (2009. augusztus 31-i) törvény[111]meghozatalára is.

A hatályos törvény 139 szakaszából 82 a választási szabályokkal foglalkozik és csak 14 a tanácsok hatáskörével. Nem tartalmazza a nemzeti tanács fogalmát, hanem csak azt, hogy „a nemzeti tanács képviseli a nemzeti kisebbséget az oktatás, a kultúra, a nemzeti kisebbség nyelvén történő tájékoztatás valamint a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén, részt vesz a döntéshozatalban vagy dönt az említett területekre vonatkozó kérdésekről, és e területeken intézményeket, gazdasági társaságokat és egyéb szervezeteket alapít”.

A nemzeti tanács jogköreit a törvény – a legtöbb esetben – feltételes módban, vagyis nem kötelező erejűként határozza meg, ami többnyire abban nyilvánul meg, hogy a nemzeti tanácsot „kezdeményező”, „figyelemmel kísérő”, „javaslattevő” és „véleménynyilvánítási” hatáskörrel jogosítja fel. Vagyis csak korlátozott kulturális autonómiát biztosít a nemzeti kisebbségeknek.

A 2010-ben tartott nemzeti tanácsi választásokon a Magyar Összefogásnak (VMSZ) 28, a Vajdasági Magyarként Európába (Humentis – Demokrata Párt) 4, a Kézfogás a magyarságért Polgári Mozgalomnak, a Magyar Ligának (Vajdasági Szociáldemokrata Liga) és a Magyar Remény Mozgalomnak 1-1 képviselői hely jutott. A testület munkájára rányomta bélyegét a VMSZ döntő többsége.  

A nemzeti kisebbségi autonómia kérdését időszerűsítette a koszovói szerbek autonómiájával kapcsolatban Ivica Dačić szerb és Hashim Thaçi koszovói kormányfő között létrejött (2013. április 19-i) brüsszeli egyezség[112] és a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény készülő módosítása[113] is.

A vajdasági magyar pártok – a VMSZ kivételével – 2013. július 1-én szabadkán megbeszélést tartottak, amelyen a területi autonómiáról volt szó. A tanácskozásról készült közlemény kiemeli, hogy „a magyarság őslakosa Délvidéknek, éppen ezért teljes mértékben megilletik Szerbiában azok a kollektív jogok, mint bármelyik más népet”.[114] 

 9. A szülőföldhöz való jog

A népszámlálási adatokat összehasonlító elemzés azt mutatja, hogy a tartomány lakosságának nemzeti összetétele egészében véve oly módon változott meg, hogy a kisebbségi közösségekhez tartozók száma csökkent, s ezzel az összlakosságban részt vevő százalékarányuk is, míg a szerbként nyilatkozók számaránya növekedett.

A 2011. évi népszámlálási adatok szerint Vajdaságban a szerbek aránya 66,76%-ra (1 289 635) növekedett, a magyaroké pedig a 14,28%-ról 13%-ra (251 136 főre) csökkent.
1990 és 1993 között, majd 1995-ben [a horvátországi viszály, majd 1991-től a háború első, illetve utolsó szakaszában – B. A.] több mint 270 000 horvátországi és boszniai menekült telepedett le a tartományban, ami az összes szerbiai menekült 40%-a, Vajdaság lakosságának pedig a 13%-a.
A NATO 1999. évi bombázását követően megkezdődött a kosovói menekültek Vajdaságba érkezése is. A vajdasági magyar szervezetek becsült adatai szerint kb. 10-15 000 új menekült (elsősorban koszovói roma) érkezett a tartomány területére.[115]

Ezek az adatok azt mutatják, hogy a Vajdaságnak egészében véve jelentősen megváltozott az etnikai összetétele, de azoknak a községeknek is, amelyekben a magyar nemzeti közösség tagjai képezték a többséget. Egyes községekben (Apatin, Temerin, Törökkanizsa és Bega­szen­t­györgy) a magyarok közé nemzetközi segéllyel telepítették le a szerb menekülteket. Temerinben pedig külön városrészt építettek nekik, a falu így veszítette el magyar többségű voltát.[116]

A szerb alkotmány 79. szakasza alapján a nemzeti kisebbségeknek joguk van „a hagyományos helyi elnevezések, az utcák és települések neveinek, valamint a topográfiai jelzéseknek az ő nyelvükön való kiírására is, a törvénnyel összhangban”.

Számos példa bizonyítja, hogy ott, ahol a települések nevét magyar nyelven is kiírják, ezeket az elnevezéseket gyakran átfestik, vagy pedig nacionalista jelszavakat írnak rá (Magyarkanizsa, Zenta, Bácskossuthfalva, Tiszaszentmiklós, Magyarittabé stb.). Ezzel nemcsak a nemzetek közötti gyűlöletet szítják, de jelentős anyagi kárt is okoznak, és rontják az ország nemzetközi tekintélyét.

Gond van az utcanevekkel is. Például Nagybecskerek statútuma szerint a városban – a szerb mellett – hivatalos használatban van a magyar, a román és a szlovák nyelv is. Jelenleg a Béga menti városban az utcanevek szerbül vannak kiírva, csak Muzslya helyi közösség területén vannak magyar utcanevek. A városban nem jobb a helyzet a közvállalatok és intézmények nevének a kiírásával sem.[117]

Aggodalomra ad okot az egyes történelmi és kulturális szempontból fontos épületek, kulturális emlékhelyek megőrzése is Szabadkán[118], Topolyán[119] Nagybecskereken[120], stb. A Váralja Szövetség például 2011. október 16-án Védjük meg Szabadka belvárosát! címmel internetes aláírásgyűjtésbe kezdett Szabadka történelmi belvárosának lerombolása ellen.[121

Szép példája viszont a műemlékek helyreállításának az egykori újvidéki Egység Sportegyesület Anton Csehov utcában levő épületétének (amely „több mint egy éve üresen áll”),[122] a magyarcsernyei Szent Ágota-templom[123] és a szenttamási Szentháromság-szobor felújítása is.[124]
A kegyelethez való jog az alapvető, elidegeníthetetlen emberi jogok közé tartozik. A végtisztességre is mindenkinek joga van.

A magyar–szerb, szerb–magyar viszonyok mindmáig megoldatlan problémája az 1944–45-ös magyarellenes atrocitások feltárása, amikor – a becslések szerint – a titóista partizánok által a mai Vajdaságban elkövetett népirtásnak negyvenezer magyar, kétszázhatvanezer német és zsidó esett áldozatául „kollektív bűnösségük” koholt vádjára hivatkozva.

Többszöri halasztás után, 2013. június 26-án sor került a szerb és a magyar köztársasági elnök közös csúrogi főhajtására a második világháború magyar és a szerb ártatlan áldozatai emléke előtt.[125]
Az újvidéki, Futaki úti temető katonatemetői részében azonban még nem engedélyezték a második világháború végén legyilkolt ártatlan magyarok emlékére Makovecz Imre (1935–2011) budapesti építőművész által még a kilencvenes években ingyen tervezett emléktorony felépítését.

10. Magyarellenes cselekmények

 A 2000. októberi szerbiai politikai változások után is folytatódtak a nemzeti alapú incidensek és az erőszak. A magyarellenes cselekményeket alapvetően öt kategóriába sorolhatjuk:[126]

A magyar nemzeti kisebbség elleni incidensek (2003–2005)[127]

Az incidensek jellege                                          2003         2004          2005
  1. Fizikai támadások                                            0               8                0
  2. Verekedések                                                    2               8                2
  3. Katolikus vallási létesítmények
rongálása                                                                1               6                2
  4. Katolikus temetők és keresztek rongálása
      és gyalázása                                                    11             17               6
  5. Parolák/szlogenek, jelmondatok írása, jelképek
      rajzolása, pamfletek terjesztése                     3              25               3
      Összesen                                                          17             64              13
Incidensek 2006–2010

Év  2006   2007           2008           2009          2010
     162[128] 197[129]             171[130]           150[131]           110[132]
        összesen                                                                                               790[133]

Ezek a „kilengések” azonban csak a jéghegy csúcsát képezik, mivel a nemzeti kisebbségi jogsérelmeknek számos más formája is van. Ilyen például a nemzeti alapon történő hátrányos megkülönböztetés, ami jelen van a társadalomban, de ezt nehéz felderíteni, és még nehezebb bizonyítani.
A magyarellenesség ott a legerőteljesebb, ahol a szerbség lélekszáma az utóbbi tizenöt évben látványosan megnőtt, ám ennek ellenére az adott helyen még mindig jelentős számú magyar él.[134]

A nemzeti kisebbségi közösségek tagjai elleni sűrűsödő támadások és a nemzetek közötti feszültségek miatt az Európai Parlament (2005. január 28-tól 31-ig) ad hoc bizottságot küldött Vajdaságba, amelyet Doris Pack asszony vezetett.

Vajdaságról és az itt élő magyarok helyzetéről tartott közmeghallgatást az EP brüsszeli épületében 2009. április 1-jén Becsey Zsolt és Tőkés László európai parlamenti képviselő, Elfeledte-e a Vajdaságot az Európai Parlament? címmel. A magyarokat ért atrocitások kivizsgálására 2005-ben küldött európai parlamenti vizsgálóbizottság jelentését nem mutatták be, ez indokolta a fórum megtartását.[135]
Az Európai Parlament ún. miniplenáris ülésein Tőkés László erdélyi,[136] Morvai Krisztina,[137] Gál Kinga és Schöpflin György[138] magyarországi képviselők – nem egy esetben – a vajdasági magyarok védelmében emelték fel szavukat.

A Magyar Nemzeti Tanács 2013. február 27-i ülésén – 11 éves fennállása óta első alkalommal – „a magyar nemzeti közösség tagjait ért támadások és a közbiztonság romlása ügyére vonatkozó ajánlását” fogadott el. A testület „nyomatékkal hangot adott aggodalmának, annak kapcsán, hogy  a folyamatosan növekvő erőszak, a közbiztonság általános romlása közepette egyre több fizikai és verbális támadás éri  a vajdasági magyarokat”.[139] 

***

         A szerbiai politikai bizonytalanság, ami elsősorban a vezető pártok hatalmi harcában nyilvánul meg, és a folyamatosan romló gazdasági helyzet nem kedves az emberi- és a nemzeti kisebbségi jogok gyakorlati alkalmazásának, bővülésének.

         A vajdasági magyarok vonatkozásában számos területen szűkültek, vagy éppenséggel sérültek a nemzeti kisebbségi jogok is.

         Az Európai Unióshoz való csatlakozási tárgyalások során szükséges a Szerbiai által vállalt nemzeti kisebbségvédelmi kötelezettségeknek és a belső jogszabályoknak az európai normákkal való összehangoltsága és mindennapi gyakorlati alkalmazása folyamatos elemzése és számonkérése.

Újvidék, 2013. szeptember 14.
Mgr. Bozóki Antal


[1] Szerbiában, de Vajdaságban sem – tizenhárom évvel a hatalomváltás után – nem alakult egyetlen olyan főállású tudományos kutatókat foglalkoztató intézmény, amely tudományos módszerekkel foglalkozna a nemzeti kisebbségek helyzetének alakulásával, jogainak megvalósításával. Annak ellenére, hogy Vajdaság Autonóm Tartományban 25 etnikai csoport van (a lakosság 33,25%) és hat nyelvet használnak  hivatalosan.http://hu.wikipedia.org/wiki/Vajdas%C3%A1g_Auton%C3%B3m_Tartom%C3%A1ny
Adataim és megállapításaim ezért a lábjegyzetekben részletesen feltüntetett forrásokon alapszanak.
[2] Az SZHP a Szerb Radikális Pártból (SRS) vált ki, amelynek elnöke a háborús bűnökkel vádolt, most is a hágai nemzetközi bíróság fogdájában lévő Vojislav Šešelj, alelnöke pedig Tomislav Nikolić, a mostani szerb köztársasági elnök volt. Az aktuális szerb kormánykoalíció másik vezető pártja (elnöke a miniszterelnök), a Szerb Szocialista Párt (SPS), amelynek a hágai börtönben elhunyt Slobodan Milošević korábbi szerb elnök volt a vezetője.
[3] Bővebben lásd Bozóki Antal: „Átkomponálás” és „összehangolás” [online]. Bozóki Antal (hon)lapja, 2012. szeptember 16. Politikai játszmák (Hatalomváltás). Civitas Europica Centralis (CEC): Kisebbségi Sajtófókusz,2013. augusztus 10.
[4] http://kucaljudskihprava.rs/
[5] Bővebben lásd: Bozóki Antal: Lesz-e ismét emberi jogi minisztérium? 2013. augusztus 17. [10:56]
[6] Az alkotmányról tartott népszavazáson „a választóknak csak 46 százaléka vett részt”. R. Balać: U Vojvodini nasjlabiji odziv [Vajdasságban legkisebb a részvétel]. Danas, 2006. október 31. 5. Lásd még: LSV: Slobodna Vojvodina. Vojvođansko ne! [Vajdasági nem!], Specijalno izdanje [Különkiadás] 2006. november,  15. sz.
[7] Zakon o zaštiti prava i sloboda nacionalnih manjina. Službeni list SRJ [a JSZK Hivatalos Közlönye], 2002. február 27. 11. sz.; Bozóki Antal: Ljudska i manjinska prava u Srbiji i Crnoj Gori. Novi Sad, 2003, Visio Mundi, 63–78. Magyar nyelvű szöveg: Zakon o zaštiti prava i sloboda nacionalnih manjina. Beograd, Savezno ministarstvo nacionalnih i etničkih zajednica, 93–106.; Bozóki Antal: Emberi és nemzeti kisebbségi jogok Szerbiában és Crna Gorában/Montenegróban. Karlóca, 2003, Árgus, 53–65.
[8] A legfontosabb emberi és nemzeti kisebbségi vonatkozású szerbiai jogszabályok listáját lásd Ljudska prava u Srbiji 2009 – pravo, praksa i međunarodni standardi ljudskih prava [Az emberi jogok Szerbiában 2009 – jog, gyakorlat és az emberi jogok nemzetközi mércéi] (Beograd, 2010, Beogradski centar za ljudska prava [Belgrádi Emberi Jogi Központ], 383–389.).
[9] A Szerbia által ratifikált legfontosabb emberi jogi és nemzeti kisebbségi vonatkozású nemzetközi egyezmények listáját lásd Ljudska prava u Srbiji 2009… (377–382.).
[10] European Treaty Series, No. 148.
[11] European Treaty Series, No. 157.
[12] te: Hiányos törvények. Magyar Szó, 2006. május 10. 1.
[13] A Szerbiában élő nemzeti kisebbségek jogait szavatoló törvények jók ugyan, de nem alkalmazzák őket kellő mértékben – összegezték 2013. február 27-én a belgrádi Emberi Jogi Központ [Beogradski centar za ljudska prava – BCHR], az emberi jogok védelmével foglalkozó független intézet összejövetelén. Nem alkalmazzák kellőképpen a kisebbségek jogait védő törvényeket. http://www.vajma.info/cikk/szerbia/18102/Nem-alkalmazzak-kellokeppen-a-kisebbsegek-jogait-vedo-torvenyeket.html  [2013. február 27., 17.49]; K. Ž.: Lokalne vlasti krše prava manjina [A helyi önkormányzatok sértik a kisebbségek jogait]. Danas, 2013. február 28. 7.
[14] Zakon o sedištima i područjima sudova i javnih tužilaštava [Törvény a bíróságok és az ügyészségek székhelyéről és területéről]. Službeni glasnik RS [a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye], 2008. december 22. 116.
[15] Helsinški odbor za ljudska prava u Srbiji: http://www.helsinki.org.rs/serbian/index_s.html
[16] Ljudska prava u Srbiji 2012. Populizam: Urušavanje demokratskih vrednosti [Emberi jogok Szerbiában 2012. Populizmus: A demokratikus értékek lerogyása], Belgrád, 2013.http://www.helsinki.org.rs/serbian/doc/izvestaj2012.pdf
[17] Tanjug: Erősödik a gyűlöletbeszéd. Magyar Szó, 2013. július 9. 4.
[18] K. Ž.: Od Vučića se gradi kult ličnosti [Vučićból személyi kultuszt építenek]. Danas, 2013. július 7. 5.
[19] Vajdaság Autonóm Tartomány
[20] Uo.
[21] Kocsis Károly: Magyar kisebbségek a Kárpát-medencében. In Bihari Zoltán szerk.: Magyarok a
világban. Kárpát-medence. Budapest, 2000, CEBA Könyvkiadó, 16.; Tátrai Patrik: A magyar kisebbségek
demográfiai fejlődésének fő irányvonalai a kommunizmus évtizedeiben. In Bárdi Nándor – Fedinec Csilla
– Szarka László szerk.: Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Budapest, 2008, Gondolat Kiadó
MTA Kisebbségkutató Intézet, 312. Az 1941. évre vonatkozóan a szerb források 465 920 magyar nyelvű
lakost említenek. Demografija Vojvodine [Vajdaság népessége].
A 2002. évi adatokra vonatkozóan lásd Matuska Márton: Öregszünk és fogyunk. Magyar Szó, 2003. január
10., 8–9.; Gábrity Molnár Irén: Népességmozgás – térségünk jövőképe. Aracs, 2008. október 23. 9.
[22] Forrás [2013.05.15.]: http://margitzoltan.blogspot.com/2012/11/szerbiaban-39400-magyarral-kevesebb-van.html. Lásd még dió: Letelepedés helyett ingázást, Magyar Szó, 2012. december 5. 1. 4.
[23] Povodom rezultata popisa stanovništva 2011. po nacionalnoj pripadnosti [A 2011. évi népszámlás eredményei a nemzeti hovatartozás alapján] [online]. Centre for Development of Civil Society – Centar za razvoj civilnog društva, 2012. november 30. http://cdcs.org.rs/index.php?option=com_content&task=view&id=530&Itemid=33
[24] Az MNT 2013. július 19-én közvitát szervezett a tanács 2013 és 2017 közötti időszakra terjedő Népesedési Akciótervének tervezete kapcsán. Pesevszki Evelyn: A hallgatás olykor bűn. Magyar Szó, 2013. július 20. 1. 5.
[25] Uredba o načinu vršenja poslova ministarstava i posebnih organizacija van njihovog sedišta. Službeni glasnik RS [az SZK Hivatalos Közlönye], 1992., 3. sz.; 1992. 36. sz.; 1992. 52. sz.
[26] Részletesebben lásd Bozóki Antal: „Tollvonás” hiányában…[online]. VajdaságMA [Tükör], 2010. május 2. [11.48] VMDP Hírlevél, 2010. április 30.
[27] NBS: Smanjen dug Srbije [SZNB: Csökkent Szerbia adóssága]. 2013. szeptember 1. 40 évvel ezelőtt a régi Jugoszláviának összesen volt 20 milliárd dollár adóssága. Friedrich Anna: Akárcsak negyven éve. Magyar Szó,2013. július 15. 6.
[28] Sz-cs: kik keresnek a legtöbbet? Magyar Szó, 2013. augusztus 28. 6.
[29] Tanjug: A polgárok egyharmada munkanélküli. Magyar Szó, 2012. december 20. 6.
[30] Tanjug: Munkanélküli a vajdaságiak egytizede [online]. VajdaságMA, 2012. december 13.
[31] A vajdasági magyarság gazdasági helyzetével Gábrity Molnár Irén foglalkozott részletesebben: A gazdasági erősségünk/erőtlenségünk tájtudata Vajdaságban. Magyar Szó, 2008. augusztus 18.
10.; augusztus 25. 10.
[32] Szalma József: A vajdasági magyar koalíciónak is meg kellene tárgyalnia! VMDP Hírlevél, 2008. november 1.
[33] A jogi keret megfelelő, a gyakorlat kifogásolható [online]. Magyar Szó, 2013. június 1. [05:23]
[34] Lásd a 7. A közéletben és a közügyekben való részvétel c. részben.
[35] A Szerbiai Helsinki Emberjogi Bizottság 2002-ben végzett kutatásokat Vajdaság 36 községében (a 45 közül) az ilyen vállaltoknál. A kutatás eredményei szerint vezető beosztásokban a szerb nemzetiségűek voltak túlsúlyban. Nacionalne manjine i pravo [Nemzeti kisebbségek és jog]. Helsinške sveske, 2002. 15. sz. Ismereteim szerint Szerbiában ez az egyetlen ilyen témájú kutatás.
[36] Sok topolyai család kilátástalan helyzetbe került [online]. Duna TV, 2008. október 28. / VMDP Hírlevél,2008. október 29.
[37] Kecskés István: Határ mellett, vakvágányon. Magyar Szó, 2011. december 3. 15.
[38] Virág Árpád: Torontálvásárhelyi gondok. Magyar Szó, 2010. november 15. 5.
[39] A VMSZ sajnos csak 2013. augusztus 23-án jelentette be, hogy „hamarosan olyan gazdaságsegítő programokat dolgoz ki, amelyek támogatják az itthon maradást, meg az esetleges visszatérést”. Kabók Erika: Csendes elvándorlás. Magyar Szó, 2013. augusztus 24., 1. 14.
[40] Zakon o službenoj upotrebi jezika i pisma. Službeni glasnik RS [az SZK Hivatalos Közlönye] 1991. 45. sz.; módosítások: 1993. 53. sz.; 1993. 67. sz.; 1994. 48. sz.; 2005. 101. sz.)
[41] Tartományi Oktatási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi titkárság: Jezici i pisma u službenoj upotrebi u statutima gradova i opština na teritoriji AP Vojvodine [A kisebbségi nyelvek és írások hivatalos használata Vajdaság AT városai és községei alapszabályában]. 2013. augusztus 27.
[42] Počela obrada podataka o nacionalnoj pripadnosti zaposlenih i korišćenju manjinskih jezika u radu uprava jedinica lokalne samouprave [Elkezdődött a foglalkoztatottak nemzeti hovatartozásával és a nemzeti kisebbségi nyelveknek a helyi önkormányzati szervekben való használatával kapcsolatos adatok feldolgozása]. 2013. július 4. [13:40]
[43] Nagy Magdolna: Állandó harcban a minisztériummal. Magyar Szó, 2011. november 26. 9.
2013. szeptember 1-jén mintegy 25 magyar elsőssel több indul iskolába, mint 2012-ben. Összesen 1863-an lesznek 70 iskolában. t.r.: Az idén is gazdag beiskolázási csomag. Magyar Szó, 2013. augusztus 30. 7. 
[44] A 2011–12-es tanévben – az MNT adatai szerint – „a magyar nemzetiségű gyermekek 15 százaléka tanul szerb nyelven. E tanulók 5,3 százaléka olyan községekben él, ahol nincs módjuk anyanyelvükön tanulni. A magyar gyerekek 9,7 százaléka esetében választották a szerb osztályt annak ellenére, hogy rendelkezésre áll a magyar nyelvű oktatás is”. Mihályi Katalin: Vonzóbbá váltak a magyar osztályok. Magyar Szó, 2011. december 24. 9.
[45] Csorba Béla: Néhány javaslat és észrevétel az oktatási és kulturális stratégia alapelveinek kidolgozásához.VMDP Hírlevél, 2011. július 16.
[46] t.r.: Alapvető fontosságú magyar tankönyvek is hiányoznak. Magyar Szó, 2013. március 23. 1. 9. Ekipa dopisnika: Uče iz knjiga koje nisu odobrene [Tudósítók csapata: Nem engedélyezett könyvekből tanulnak]. Blic,2013. szeptember 10. 18.
[47] Lásd: Rontó Bozóki Judit: Egyenrangú oktatás? [online]. VajdaságMA [Tükör], 2008. május 4.
Bozóki Antal: Milyen tankönyvekből tanulnak diákjaink? [online]. VajdaságMA, 2008. július 3.
Rontó Bozóki Judit: Hogyan és miből tanítjuk diákjainkat? [online]. VajdaságMA, 2008. július 6.
Lukács Melinda: Tankönyvböngészés. Magyar Szó, 2011. február 9. 9.
[48] B92: Előítéletekkel, sztereotípiákkal teli tankönyvek. Magyar Szó, 2011. július 6. 4.
[49] Friedrich Anna: Egy ígéret kapcsán. Családi Kör, 2011. július 14., 3.; Korhecz Tamás: Nyüzsgő méhkas vagyunk. Magyar Szó, 2011. július 9. 16.
[50] N-a: A magyar tanerő a legkevésbé képzett. Magyar Szó, 2009. december 9. 15.
[51] Tápai Renáta: Matematikatanárokká is válhatnak a tanítók. Magyar Szó, 2011. július 6. 5.
[52] Csincsik Zsolt: Honosítás helyett egyenértékű diplomát. Magyar Szó,2011. április 2. 6.
[53] Nagy Magdolna: Híd a nemzeti tanácsok és az oktatásügyi titkárság között. Magyar Szó, 2010. január 1. 10.
[54] N-a: Nem csak a magyar tanulók létszáma csökken. Magyar Szó, 2013. január 30., 9.; Mihályi Katalin: Vonzóbbá váltak a magyar osztályok. Magyar Szó, 2011. december 24. 9.
[55] Mihályi Katalin: Kisebbségvédelem, 1944/45-ös atrocitások. Magyar Szó, 2010. november 15. 1. 4.; Vadócz Márk: A pedagógusok és a lelkipásztorok munkája nem hiábavaló. Magyar Szó, 2013. szeptember 14. 1. 8.
[56] Oktatásfejlesztési Stratégia 2010–2016 [online]. Az MNT honlapja:
 Magyar Szó, 2010. november 15. 1. 4.
[57] Vajdasági Magyar Kalendárium. Szabadka, 2008, Hét Nap, 278–292.)
[58] Az intézet a 2012. évi „költségvetését 28 millió dinárra tervezte”. dió: Megérte a befektetett munka. Magyar Szó, 2011. december 31. 5.
[59] Halász Gyula: Ünnepségsorozat a pénztelenség árnyékában. Magyar Szó, 2011. november 19. 18.; Fehér Rózsa: Feltörték a művelődési egyesület ajtaját. Magyar Szó, 2011. december 22. 8.; Csábi Éva, B.: A székház felét elvették a Jókaitól. Családi Kör, 2012. január 26. 10–11.
[60] Mihályi Katalin: Eddig csak két telefonhívás. Magyar Szó, 2011. december 23. 9.
[61] t. r.: Kultúratáplálás csak kiskanállal. Magyar Szó, 2007. november 7. 15.
2012-ben szerbiai forrásokból 92 millió dinárt, magyarországi forrásokból pedig 59 millió dinárt osztottak szét a vajdasági magyar kultúra területén. A Bethlen Gábor Alap 2013 közepén zárult pályázata erre az évre 140 millió forintot ítélt meg a vajdasági pályázóknak. Mihályi Katalin: Mindenkit lehetőséghez kell juttatni. Magyar Szó,2013. július 13. 9.
[62] s.l:  A Népszínház védett részét építik. Magyar Szó, 2013. július 21. 11.
[63] Nagy Magdolna: A kiadót a könyvek minősítik. Magyar Szó, 2010. február 27., 10. A magyarországi „Szülőföld Alap támogatása az FKI produkciójának egyik legfőbb forrása”. Németh Ferenc: A Forum könyvkiadó igazgatójának válasza [online]. VajdaságMA [Tükör], 2008. május 23. http://vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor
[64] Nagy Magdolna: Sorra kerül a kisebbség is. Magyar Szó, 2008. január 10. 1. 16.
[65] Tápai Renáta: Képtelen helyzetbe kerültek a könyvtárak. Magyar Szó, 2013. augusztus 3. 9.
[66] Nagy Magdolna: Új miniszter, új remények. Magyar Szó, 2011. március 19. 9. Több év után két magyar is van a „nemzeti nyugdíjasok” között. Vrábel János és Toplák Imre a „nemzeti nyugdíjasok” között [online],VajdaságMA [Kultúra], 2012. január 5.
[67] Pesevszki Evelyn: Gondot okoznak az összehangolatlan törvények. Magyar Szó, 2011. március 25. 5. Ez a probléma például Szabadkán jelentkezett a kiemelt jelentőségű iskolák megnevezésekor is. Lásd Biljana Vučković Moć nacionalnih saveta ugroziće škole u Subotici [A nemzeti tanácsok hatalma veszélyezteti a szabadkai iskolákat] című írását. Blic, 2011. október 17. 5.
[68] Pesevszki Evelyn: Elfogadták a kulturális és a médiastratégiát. Magyar Szó, 2011. november 23. 1. 4. A stratégia elérhetősége:
[69] Csak a mi vidékünkön ismert tájszó: durindónak nevezték (elsősorban a Tisza mentén) a zenés-táncos házi össze-jöveteleket.
[70] 1936-ban Tamaskó József, a gombosi (Bogojevo) világhírű méhész alapította meg a népi tánccsoportot, és a Gazdanapok keretében tartották meg az első Gyöngyösbokréta-találkozót, amelyen négy falu táncosai vettek részt.
[71] T. T.: X X VIII. Szólj síp, szólj!
[72] Terhes Tamás: Óbecse: XVII. Kőketánc énekes népi gyermekjáték és néptánc vetélkedő [online]. Délhír,2013. május 13.
[73] Bővebben
[74] Martinek Imre: „Járt utat járatlanért, új szerveződéseket régiekért – el ne hagyj!” [online]. Hét Nap, 2012. június 5. http://hetnap.rs/cikk/-39;-39;Jart-utat-jaratlanert-uj-szervezodeseket-regiekert---el-ne-hagyj-8221;-11924.html; http://www.youtube.com/watch?NR=1&v=v_coPqV YEjc&feature=endscreen
[75] L. J.: Túl a tízediken [online]. Magyar Szó, 2011. január 25.
[76] A kezdetektől – napjainkig [online]. A Vajdasági Magyar Folklórközpont Honlapja.
[77] K. Živanović: Svetski dan slobode medija [A sajtószabadság világnapja]. Danas, 2013. május 4. 7.
[78] A tartományi ombudsman Manjinski mediji u Vojvodini [A kisebbségi média Vajdaságban] című jelentését lásd a Zvanična web prezentacija Pokrajinskog ombudsmana Autonomne Pokrajine Vojvodine,http://www.ombudsmanapv.org/Dokumenti/2010/Manjinski_mediji_u_Vojvodini.pdf honlapon. Lásd még Halász Gyula: Biztos lábakra kell helyezni a kisebbségi tájékoztatást. Magyar Szó, 2010. szeptember 9. 5. A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének Médiatára 25 rádiót és 17 televíziót sorol fel, amelyek naponta 156 óra rádióműsort és 66 óra tévéműsort sugároznak magyar nyelven. Ez összesen 9 óra 15 perc adás óránként. Simon Erzsébet: Felfelé és lefelé. Magyar Szó, 2011. május 7. 14.
[79] Végel László: Régi tömlő, új bor. Családi Kör, 2009. december 31. 8. 9.
[80] 2004. június 29-e óta a Magyar Szó napilapnak és a Hét Nap hetilapnak a MNT az alapítója.
[81] A MNT a 2012. szeptember 27-i XXV. ülésén főszerkesztői minősítésben Varjú Mártát, igazgatói minősítésben pedig Ökrész Rozáliát bízta meg a Magyar Szóvezetésével. A tanács döntése nyomán a Hét Nap főszerkesztője Tomek Viktor, igazgatója pedig László Edit lett. P. E. – dió: Varjú Márta a Magyar Szó főszerkesztője. Magyar Szó, 2012. szeptember 28. 1. 4.
[82] dió: Új arculattal jelentkezik a Hét Nap. Magyar Szó, 2013. augusztus 15. 5.
[83] Radio-televizija Vojvodine
[84] A szerkesztőségből kapott adatok.
[85] Beta, Tanjug: Több százezer eurós szerződések. Magyar Szó, 2013. augusztus 27. 5.
Aleksandar Vučić, a szerb kormány első alelnöke a 2013. augusztus 30-i parlamenti ülésen bejelentette, belátható időn belül megoldják a Vajdasági RTV gondjait, ahol a foglalkoztatottak május óta nem kapták meg béreiket. VajdaságMa [Szerbia], http://www.vajma.info/cikk/szerbia/19127/Vucic-megoldjuk-az-RTV-finanszirozasat.html, 2013. augusztus 30. [22:11]. Lásd még Halász Gyula: Ki segít a VRTV-n? Magyar Szó,2013. augusztus 31. 15.
[86] MNT: Jelentés a vajdasági magyar médiastratégia 2011–2016 megvalósításáról. 2011. november – 2012. november, 11. A médiastratégia lelőhelye
[87] Pannon RTV
[88] A magyar szerkesztőségből kapott adatok. Lásd még Kocsis Árpád: A negyed harmada. Magyar Szó, 2011. december 3. 9.
[89] Varjú Márta: A televíziózás elkötelezettjei vagyunk. Magyar Szó, 2011. április 16. 14.
[90] h. gy: Veszélyben a kisebbségi média. Magyar Szó, 2008. november 20. 5.
[91] Miklós Hajnalka: Az internetes adásban reménykednek. Magyar Szó, 2010. február 13. 18.; Kiss Ágnes, S.: Sarokba szorítva. Családi Kör, 2010. március 25. 12–13.
[92] Sztojanovity Lívia: Egyes műsorok szünetelnek. Magyar Szó, 2010. november 30. 1. 7.
A Szabadkai Rádiónak jelenleg 11 munkatársa és 10 külmunkatársa van. Korábban 13-14 ember dolgozott a szerkesztőségben és mintegy 30-40 külső munkatárs volt. A Rádió 2013. július 1-jétől „új épületbe költözött, és immár a Raichele Ferenc parkból sugározza a műsort”. s.l: Új helyen a Szabadkai Rádió. Magyar Szó, 2013. június 28., 1. és 11.; Sztojanovity Lívia: Régi Hangok, új környezet. Magyar Szó, 2013. július 2. 9.; s.l.: Hazaértünk! Magyar Szó, 2013. szeptember 3. 9.
[93] Simon Erzsébet Zita: „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj…” Új Esély, 2011. december 15. 26.
[94] Vajdasági Magyar Médiastratégia… i. m.
[95] Ustav Republike Srbije [a Szerb Köztársaság alkotmánya], Službeni glasnik RS [az SZK Hivatalos
Közlönye], 2006. november 10. 98. sz.). Az alkotmány magyar nyelvű szövegét lásd VajdaságMA [Dokumentumok], http://www.vajma.info/
[96] Ódri Kartag Ágnes, az Újvidéki Jogtudományi Kar rendkívüli tanára.
[97] Takács Márta igazgató, Vojvodinašume, Javno preduzeće sa sedištem u Petrovaradinu [péterváradi székhelyű Vajdasági Erdők Közvállalat].
[98] Službeni list AP Vojvodine [Vajdaság AT Hivatalos Lapja], 2009. 17. sz.
[99] Az előző megbízatási időszakban 12 magyar képviselő tevékenykedett.
[100] A táblázat a Tartományi Ombudsman éves jelentései [Godišnji izveštaj o radu Pokrajinskog ombudsmana za … godinu] alapján készült, amelyek megtalálhatók az intézmény honlapján
[101] Godišnji izveštaj Pokrajinskog ombudsmana za 2004. godinu. Novi Sad, decembar 2005. [A Tartományi
Ombudsman 2004. évi jelentése. Újvidék, 2005]. http://www.ombudsmanapv.org/dokumenti.html#2007ser
[102] Izveštaj Pokrajinskog ombudsmana za 2010. godinu. 24. A későbbi jelentésekben erre vonatkozó adatok már nem szerepelnek.
[103] Bibić, R. V.: Za 81 sudijsko mesto konkurisalo 1300 kandidata. Danas, 2010. április 3. 5.
[104]  Izveštaj Pokrajinskog ombudsmana za 2010. godinu. 23.
[105] Diósi Árpád: Igényesen, magyarul. Magyar Szó, 2011. június 3. 5. Lásd még P. E.: Nagyító alatt a szerbiai igazságszolgáltatás. Magyar Szó, 2013. szeptember 5. 1. 4.
[106] Izveštaj UNDP o humanom razvoju u Srbiji [Az UNDP jelentése Szerbia humán fejlődéséről], 2005. 16. Az ügyészségek nemzeti összetételéről újabb adatokat nem közöltek.
[107] A kilencvenes évek háborúi során, a szélsőséges nacionalizmus miatt kényszerből vagy önként sok kisebbségi elment a rendőrségtől. A rendőriskolákba való felvételi eljárás körül nincs minden rendben. Évente 15–20-an tesznek panaszt, mert sokszor mondvacsinált okokkal utasítják el őket. A hivatásos katonák 92,6 százaléka is szerb. Kampány Vajdaságban. magyar rendőröket az állományba [Duna Híradó] [online].VajdaságMA [Vajdaság], 2011. november 27.)
[108] Ustav Republike Srbije…
[109] Statut Autonomne Pokrajine Vojvodine. Službeni list APV [Vajdaság Autonóm Tartomány Hivatalos
Lapja], 2009. december 14. 17. sz.
[110] Zakon o zaštiti prava i sloboda nacionalnih manjina…
[111] Zakon o nacionalnim savetima nacionalnih manjina [Törvény a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól]Sl. glasnik RS  [az SZK Hivatalos Közlönye] 2009. szeptember 3-i 72. sz.
Magyar nyelvű szöveg: Törvény a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól, Magyar Szó (melléklet), Újvidék, 2009, vagy http://kepesifi.com/documents/MNT_2009_torveny.pdf , illetve a  http://www.mnt.org.rs/175-Torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven
[112] FoNet, Beta: Tekst briselskog sporazuma [A brüsszeli egyezség szövege].
[113] Bővebben lásd Bozóki Antal: Milyen irányba? Centralis (CEC): Kisebbségi Sajtófókusz, 2013. július 27. [11:39] és VMDP HÍRLEVÉL, 2013. július 29.
[114] A kölcsönösség elve érvényesüljön Szerbiában – Délvidéki magyar pártok állásfoglalása a területi autonómia kapcsán. 2013. augusztus 30. [08:06] és Magyar Szó, 2013. augusztus 31. 9. A közleményt azonban csak a Magyar Remény Mozgalom, a Magyar Polgári Szövetség és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke írta alá. Ez is arra utal, hogy az itteni magyar pártok között továbbra sincs egységes álláspont az autonómia ügyében. Lásd még Ágoston András: Összefogás a kétharmad ellen. Az Ahtisaari-terv nekünk is segítség lehet (részlet). VMDP HÍRLEVÉL, 2013. augusztus 28.
[115] Gábrity Molnár Irén: Népességmozgás – térségünk jövőképe. Aracs, VIII. évf. 2008. 4. sz. 9.; Lásd mégVajdaság Autonóm Tartomány. Migráció
[116] Csorba Béla szerint Temerin községbe „legalább hétezer menekültet telepítettek nem utolsósorban azért, hogy megváltozzanak az etnikai arányok”. (Csorba Béla: A jéghegy csúcsa [online]. VajdaságMA [Tükör], 2011. július 28.)
[117] Kecskés István: Többnyelvűség – papíron. Magyar Szó, 2009. július 25. 7. A 2013 júniusában végzett ellenőrzés azt mutatta, hogy „történt ugyan előrelépés, de azt is, hogy egyes közintézmények számára négy év sem (volt) elég a kisebbségi jogok érvényesítésére”. Kecskés István: Többnyelvűség
Nagybecskereken. Magyar Szó, 2013. június 18. 5.
[118] tm: Kulturális genocídium. Magyar Szó, 2010. március 19.  1. 7.
[119] Kovács László: A VMDP topolyai szervezete követeli a Szentháromság-szobor visszaállítását. VMDP Hírlevél, 2010. május 9.
[120] K. I.: Beszakadt a műemlék teteje Nagybecskerek főutcáján. Magyar Szó, 2013. április 15. 1. 4.
[121] http://www.varaljaszovetseg.hu/02/
[122] hgy: Az Egység szép, de üresen áll. Magyar Szó, 2012. augusztus 10. 14. hgy: Az Egység senkinek sem kell. Magyar Szó, 2013. szeptember 11. 7.
[123] Kecskés István: Felújították a magyarcsernyei templomot. Magyar Szó, 2011. május 16. 5.
[124] DélHír portál [online]
[125] Fodor István: Bocsánatkérés és megbocsátás. Magyar Szó, 2013. július 27. 1. Lásd még Stanyó Tóth Gizella: Az első koszorútól a főhajtásig. Magyar Szó, 2013. július 27. 4. Lásd még: Bozóki Antal: Volt bocsánatkérés? Civitas Europica Centralis (CEC): Kisebbségi Sajtófókusz, 2013. július 22. [10:37] Időközben a csúrogi emlékművet megrongálták. Lásd Várható volt... (A VMDP közleménye a csúrogi emlékmű megrongálásáról). http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Incidensek, 2013. augusztus 15. [18:21]
[126] Bozóki Antal: Tájékoztató a szerbiai magyar nemzeti kisebbségről. Létünk, 2005., 4. sz., 19–20.; Gábrity Molnár Irén: Népességmozgás – térségünk jövőképe. Aracs, 2008. október 23. 14.
[127] Informacija o mađarskoj nacionalnoj manjini u Republici Srbiji [Tájékoztató a szerbiai magyar nemzeti kisebbségről]. Beograd, 2005, Savezno ministarstvo nacionalnih i etničkih zajednica [Nemzeti és Etnikai Közösségek Szövetségi Minisztériuma], 7. Bővebben lásd Bozóki: (129. lábjegyzetben) i. m.
[128] Evropska komisija protiv rasizma i netolerancije [Az Európa Tanács rasszizmus- és intoleranciaellenes testülete – ECRI]: Izveštaj o Srbiji [Szerbiai jelentés] [online]. http://www.coe.int/t/dghl/monitoring/ecri/Country-by-country/Serbia/SR B-CbC-III-2008-22-SR B.pdf, 29–30).
[129] Varjú Márta: 197 helyett 171. Magyar Szó, 2009. február 28. március 1. 1. 5.
[130] Bozóki: (129. lábjegyzetben) i. m.
[131] v.m.: A tartományi rendőrség megalakítása a „jövő zenéje”. Magyar Szó, 2011. március 15. 4.)
[132] v.m.: (132. lábjegyzetben) i. m.
[133] Az újabb keletű incidenseket lásd
[134] Csorba Béla: A magyarellenes incidensek okairól – még egyszer. VMDP Hírlevél, 2010. augusztus 8.
[135] Elfeledte-e a Vajdaságot az Európai Parlament? VMDP Hírlevél, 2009. április 3.
[136] A szerbiai magyar nemzeti közösség védelmében. VMDP Hírlevél, 2010. március 26.; Magyarverések: Az EP emberi jogi bizottságot küldhet Szerbiába. VMDP HÍRLEVÉL, 2013. február 21.
[137] EP-vita Szerbiáról – magyar hozzászólásokkal. VajdaságMA [Szerbia], 2012. március 28. [21:55];Szenvedélyes vita a délvidéki magyarokról az EP-ben 2013. április 19. [12:07].
[138] A vajdasági magyarok jogaiért szálltak síkra az EP-képviselők [online]. MHO 2013. március 19.
[139] MNT [online]


2013. szeptember 16., hétfő

Cigánytámadás Péterrévén - Az elkövetők ezúttal is megússzák a büntetést?




Alvadt vér a péterrévei Puskin utca aszfaltján, ma (szeptember 16-án – B. A.) reggelre ennyi nyoma maradt a hajnalban lezajlott brutális támadásnak, amelynek két fiatal esett áldozatául.
Két fiatal, a 18 éves K. L. és a 17 éves D. G. éppen hazafelé tartottak hajnali egy óra tájékán, amikor először hárman beléjük kötöttek, majd végül öten támadtak rájuk.

Ahogy azt K. L. a DélHír portálnak elmondta, éppen egy házibuliból tartottak hazafelé, egyikük kerékpáron ülve, még másikuk gyalogosan, amikor is három, láthatóan illuminált állapotban lévő, velük vélhetően egy korosztályú cigány fiatal az útjukat állta és nem engedték őket tovább menni. Ekkor a fiatalok közölték, hogy ők nem szeretnének semmilyen balhét és megpróbáltak tovább haladni. Azonban amikor elhaladtak a kötekedő csoport mellett, akkor az egyikük felkiáltott, hogy elgázolták a biciklivel és a mondvacsinált ok után ugyanezzel a lendületével ököllel leütötte K. L.-t a kerékpárról.

Már a földön rugdosták az áldozatokat, amikor a fiatal támadókhoz két felnőtt roma sietett a helyszínre, akik ahelyett, hogy véget vetettek volna az erőszaknak kérdés nélkül csatlakoztak az ütlegeléshez. A két áldozat próbált menekülni és szökni a rúgások és ökölcsapások elől, azonban csak a következő utcasarokig tudtak eljutni, ahol ismét a földre kerültek.

Ekkor az áldozatok elkeseredésükben felajánlották, hogy átadják a náluk található készpénzt. Ebbe bele is ment az egyik idősebb támadó, így összeszedték a náluk található körülbelül 1200 dinárnyi összeget, azonban ahogy elvették a pénzt a verés ugyanúgy, sőt még durvábban folytatódott.

Az áldozatok

Végül aztán a portálunknak nyilatkozó fiatalnak sikerült elmenekülnie és a közelben található otthonában segítséget kérnie a szüleitől, eközben a 17 éves földön fekvő társát együttes erővel tovább rugdalták.
Amikor édesapjával K. L. a helyszínre érkezett, akkor a támadók, mint akik jól végezték dolgukat kényelmesen továbbálltak.



A sértett fiatalok egyből jelentették az esetet a helyi rendőrségnek, akik az adatok felvétele és a történtek regisztrálása után a fiúkat először az óbecsei égészségházba küldték ellátásra, azonban ott az állapotukat látva egyenesen az újvidéki kórházba küldték őket. Ahol megállapították, hogy D. G. súlyos agyrázkódást szenvedett, orra pedig több helyen eltört, amiért ma délután meg is kellett műteni. K. L. esetében a hasát ért rúgások miatt belsővérzésre gyanakodtak az orvosok, de ő szerencsére "megúszta" a verést féltucatnyi púppal a fején és egy jókora monoklival a szeme alatt.

A portálunknak nyilatkozó áldozat elmondta, hogy nem ismerte a cigány támadóit, de azok valószínűleg a faluban csak "Bikaistállónak" nevezett, vásártér környéki putrisor lakói lehettek a feltételezése szerint.
A rendőrség nyomozásáról egyelőre nem tudni részleteket, remélhetőleg a támadókat mielőbb elfogják és azt is csak remélni lehet, hogy az összes támadót méltóképpen megbüntetik és nem neveznek ki csupán egy-két felelőst bűnbaknak.

A történteket olvasva azt hihetnénk, hogy ilyen esetek csak valahol Borsod megyében vagy az ózdi cigánytelepen eshetnek meg, de Kelet-Magyarország immáron megérkezett a Délvidék magyarlakta falvaiba is, ahol egyre több és több hasonlóan bestiális támadásról lehet hírt kapni.

Kérdés, hogy vajon mi lesz ennek a bűnözési hullámnak a vége? Hiszen a fiatalok már most is félnek hétvégente szórakozni járni. Péterrévén több kocsmát is a cigányok és a bűnözők uralnak, ahová aki elszeretné kerülni a balhét inkább nem teszi be a lábát, annak ellenére sem, hogy a belügyi szervek munkatársai is gyakran a pultnál ülve múlatják a szolgálati idejüket.

Vajon a hatóságok arra várnak, hogy egy ennél is nagyobb tragédia következzen be, vagy arra, hogy az áldozatoknál és azok családjainál, barátainál teljen be annyira a pohár, hogy a saját kezükbe vegyék a törvénykezés erejét?

FRISSÍTÉS:

Portálunk információi szerint a támadás ügyében a rendőrség csupán egy enyhe és egy súlyos testi sértés elkövetésének gyanúja miatt nyomoz, egyenlőre ismeretlen elkövetők ellen! Annak ellenére is, hogy a könnyebben sérült fiút menekülés közben is életveszélyesen megfenyegették. Mindemellett a csoportosan elkövetett garázdaság közben ki is rabolták őket, mégis a vádak egyenlőre igen enyhék. Így még az is megtörténhet, hogy a támadók a tettüket megússzák, mintha csak egy vérbőségből fakadó virtuskodó pofoszkodás történt volna, sőt amennyiben a támadást az egyik kiskorú elkövető nyakába varrják, akkor egy ejnye-bejnyével is elviheti a balhét a társaság.

A rendőrség egyelőre csak sejtésekről beszél, konkrét gyanúsítottai még nincsenek az ügynek. Azonban az áldozatok hozzátartozói tudni vélik az egyik elkövető család kilétet. Mint elmondták, az apa tolvaj hírében áll, jelenleg is egy börtön vendégszeretetét élvezi, azonban a gyermekei a stafétát átvéve, immáron második generációs bűnözőkként tartják rettegésben a falut.

A tegnap megműtött kiskorú áldozat jobban van, továbbra is az újvidéki gyermekkórházban ápolják, ahol az orvosok elmondása szerint még 4-5 napig benn kell feküdnie.

Eközben a délvidéki magyar pártok közül a Magyar Remény Mozgalom (MRM) elítélte az esetet. Zubcsik Gábor a párt községi elnöke portálunknak kijelentette, hogy az MRM ismételten felhívja a figyelmet az egyre romló közbiztonsági helyzetre. Mint elmondta a programjukban foglaltak szerint a megoldást a halált nem okozó önvédelmi fegyverek legalizálásában és a polgárőrség intézményes kereteinek a megteremtésében látják.

Az eset kapcsán a Péterrévén létrejött civil járőrszolgálat, a Péterrévei Őrszemek tagjai is nyilatkoztak, akik elmondták, hogy terveik között szerepelt a falu belterületén néhány héten belül a járőrszolgálat újraindítása, amint a bűnözők a termőföldekről inkább a faluban kezdenek el áldozatokat választani.
Azonban, amennyiben a rendőrség rövid időn belül nem keríti kézre az összes elkövetőt és azok ellen hivatalból nem indítanak a tettükhöz mért súlyos eljárást, abban az esetben néhány napon belül ismét megszervezik magukat és járőrözésbe kezdenek Péterréve utcáin - mondták el a DélHír Portálnak.
Megfogalmazásuk szerint tűrhetetlen az, hogy néhány család rettegésben és terrorban tartson egy egész falut, ugyanis ez azt az érzetet sugallná, hogy egyesek a törvény felett állnak. Éppen ezért céljuk, hogy visszaállítsák az emberek közbiztonságba vetett bizalmát, a rendőrség munkáját segítve, ha már ez a belügyi szerveknek egyedül nem sikerült.


Sz. A. (Bozoki Antal HonLapja)

DélHír portál

Népszerű bejegyzések

Dr. Gundy Sarolta - Tárogató válogatás 2015.

Szabó Angéla - Holtszezon - Katonaáldozataink

Globális vidék