2013. december 20., péntek

Az érdektelen közömbösség -év végi mélázás a nekemizmus koráról



Egy nagyon keserű idézet került szemem elé (nem Dakota..., hanem Chayenne) , amin sokat elméláztam, nevezetesen:

„Egy népet nem lehet leigázni addig, amíg asszonyaik szíve ellenáll. De azután mindennek vége. Mindegy, bármilyen bátrak is legyenek harcosaik, bármilyen erősek is legyenek fegyvereik.”

Töprengésem közben újabb idézet került elém, immáron Friedrich Nietzsche-től, a sokat vitatottól, aki kritikái végett lett világhírű, amelyben kereszténységet, szocializmust, darwinizmust tett pellengérre a radikális újítási vággyal fűszerezve:

“Az élet a gyönyör forrása; de ahol a csőcselék is iszik, ott minden kút meg van mérgezve.”

Kerek legyen a történet a „baloldalt” is megnézem, idézem mit látott a nap alatt:

Lenin: „a vallás a Nép ópiuma, olyan mint a vodka, melynek segítségével a rabszolgák sötétebbé teszik emberi mivoltukat és álmaikat, melyek egy önérzetesebb életről szólnak. A vallások, a modern egyházak, a mindenféle vallásos szervezetek csupán a burzsoázia reakcióját testesítik meg.”

A vallás szó helyett a kommunizmus-t be lehet helyetesíteni, így is megállja a helyét a Lenini gondolat.klasszikus Jánus arc!

A hitet képviselőknek is szíve joguk a szóláshoz:

Jézus: „…azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra.

Erre jönne az első írásban fennmaradt vallásüldöző-politikai koncepciós per atyja Quintus Poncius Pilátus örök kérdése Kaifás nevezetű, érdekházasság által, főpapi dinasztiába benősülő (ő az első írásos nekemista, aki évente megvette a főpapi címet) felbujtó által:

Mi az igazság?
Talán ez:

„Vannak irányzatok, amelyek a “szabadság” jelszavával lépnek ki a világ elé, de nemsokára kiderül, hogy éppen a szabadság hivatalos sírásói. Az egyházüldözésnek Janus-arca van: egyik arc a szabadság diadalmas vonásait mutatja, a másik a hatalomra jutott intoleráns zsarnokok sötét ábrázatát. Kinn, a kapuk előtt az emberi jogokat hirdetik, benn, a kapuk mögött mint a könyörtelen rabszolgaság ’hősei’ lépnek színre”
P. Werenfried van Straaten premontrei szerzetes

Nos, ebben is van igazság, de nem tartották akkor sem be:

„Őszinte alázatal szándékozunk szolgálni a béke, a haladás és az igazság ügyét a nemzetek között. E munka során nem akarunk beavatkozni a politikába vagy a földi ügyek intézésébe. Az emberek és népek egyre égetőbb problémáival kapcsolatban egyedül vallási és erkölcsi inditókok vezetnek. Azokat a lelki alapokat akarjuk megszilárdítani, amelyekre az emberi társadalomnak épülnie kell.”
Vannak azért követendő példák is:

Az aktuális Ferenc pápa meg fittyet hány a hatalom kényelmes-kedvére és tovább hordja régi cipellőjét, leereszkedik a népéhez, úgy tesz ahogyan tanítottak bennünket az álszenteskedő borívó vízetprédikáló hítőrző hatalmaskodók, akik a pénzen kívül nem nagyon hisznek másban...

Ne feledkezzünk el Barack Obamárólsem, akik Szíria partjainál megvédte a megellőlegezett béke-Nobel díját...igaz Putyin lett az év embere egy tekintélyes lap szerint...

-  o  -

Az igazság ma az érdektelen közömbösség, milyen politikai rendszerben? E rendszert nekemizmusnak hívják.

Gondolom én, már felnőttünk arra a szintre, hogy tudjuk a hatalomnak egy pártja van, éppen az amely a hatalmat gyakorolja. Vannak akik még idealizálnak, "jobb-közép-bal-liberális"... opciókat vallók, prófétálók között, viszont csak az érdek, amelyet képviselhetnek, az az államé, illetve a mindig hatalmon maradó kisebbségé, amely soha nem választható, így le sem váltható (itt lehet összeesküvés elméleteket szőni rendek, páholyok és hatalmak között)!

Aki picinykét ismeri a rendszert és támpilléréit (igazságszolgáltatás, hadügy, belügy, a fent említett vallás...), az tudja, hogy e pillérek semmilyen „kvázi rendszer-módszerváltással” sem bonthatóak meg, pontosítva a hivatalnoki kar uralmi pozíciója örökkön-örökké megmarad. Hajdanán írnokok voltak, ma jegyzők, igen a bürokrácia*...Az örök kérdés marad fenn, hogy éppen hol állunk, kiért és miért? Szabadságharcos vagy terrorista, nézőpont kérdése.

Néha a dolgok sokkal egyszerűbbek, mint hinnénk, csak mi emberek bonyolítjuk az egészet, hogy legyen min rágódnunk.

A felsőbbrendűségi vágy a társadalom legnagyobb mételye.Végy egy átlagembert, hitesd el vele, hogy ő az Isten (celeb, sztár, média guru, politikus...) és indulhat a banzáj...Érdekesek a folyamatok amelyet az ördög egyik legveszélyesebb fegyvere: a média generál. Manapság mindenről szó esik csak éppen arról semmi amiről beszélni kellene. Az átkosban minden tilos és titkos volt, ma meg ömlik a mindenféle gagyi és mindenhonnan. A mesében már meglett regélve - A kiskakas gyémánt félkrajcárjára  gondolok éppen, ahol a szemétdombon kell turkálni és kincset találunk, -internet!? Megfordítva az értékekre szemetet kell dobálni a félelemmel meg kell fűszerezni és az átlagembernek nem lesz további kérdése! Aki fél nem gondol másra, csak az „irha mentési” akcióra, ha ez már tompulni kezd, akkor jön mindennapi gyűlölet...




Kulcsember-véleményvezér-hálózat, csengő-bongó szavak. Ők a nekemizmus ideológiai mozgatói. Ők azok, akik elhitetik velünk, hogy „kocka” a fejünk és mindenféle haszontalan dologra, kütyüre szügségünk van! Itt törpül el a kiskakas gyémánt félkrajcárja, mert a hasznos dolgokat, értékes embereket negyon nehéz megtalálni, mert „takarásban” vannak, igaz, hogy a hálózati kommunikáció óriási gyorsaságot ad, de tele van útvesztővel és valahogy a végén mindig a nekemizmus hálójában vergődünk, mert egyet ingyen kapsz, ha tízet veszel a másikból...

A hatalom gátolja a rendszer anomáliájának kiküszöbölését, így ma a néhai autorokraták magyarázzák mi a demokrácia, de maradtak ők aurokratikus nekemista bürökraták. A kutyából nem lesz szalonna... Tetszik, hogy a focit hozzák mindig fel példaként, mintha más sport nem lenne e kék bolygón. A lelátóról tilos bekiabálni, vagy könnyű... Kiért játsszák a focit? A nézőért!? Ki van a pályán, nos a játékos, aki a csapat érdekeit nézi, ill a csapat mezében a mezőn ténykedik sportolóilag. Szemben van az ellenfél. Itt két csapatról beszélünk, de kitalálták a többpártrendszerű egypártrendszert! Ahol a választás nevezetű sportjáték után, üres stadioban ellenfél nélkül, folyamatosan öngólt lövő csapat játszik az elmaradt (távoltartott) nézők érdekeit képviselve, csakis az ő érdeikeiket képviselve, úgy római-jogilag az ő érdekükben...

Nincs új a nap alatt és még hosszú út vár ránk, hogy a sötétségből a fénybe érjük!

Egy minapi eszmecserével zárnám mondókámat, amelyben egy kedves ismerősöm úgy várja a jót, hogy nem tesz érte semmit és ezt a jót gyermekeinek is szánja!? Meg van győződve, hogy jót tesz a semmitevésével és fenemód meg is tudja magyarázni, mit miért nem lehet megtenni és kinek kellene helyette lépéseket tennie! Érdekes ugyebár, nos ismerjük a sültgalamb történetét is, meg azét is aki hazudott reggel, éjjel és este (délben evett, így tele volt a szája), de az már egy régi mese!

A történelem ismétli önnmagát közép-kelet földjén: kommunizmus, szocializmus, nekemizmus..., ha ismerősöm szavait értelmezem, messze van a Kánaán, mert a jót sem tudjuk definiálni mi a nyavaja az! Nekem jó legyen, te meg menj el ezerrel...Mi a jó, örök kérdés marad!


Bort, búzát békességet kívánok minden kedves jóakaratú embernek és annak is aki tudja, hogy mi a jó és nem nekemista, hanem eltöri kenyere felét és kedves szóval odanyújtja egész barátjának, így a karácsonyi ünnep tájékán. A nekemista felebarátja lelki-üdvéért meg mond egy imát, ha kell a pusztában, jászolban, ott ahol a megváltó megszületett, viszont a megváltás még várat magára azóta is...főként, hogy születése bevásárlási hisztériába, eladósodásba és veszekedésbe csapott át a nekemizmus korában! 

Bocsájtsunk meg az ellenünk vétkezőknek! 

Annak a hazugnak is? Hát, ez egy másik történet...kb. így működik ez!

Margit Zoltán

* „A bürokrácia a következőkkel jellemezhető: élethosszig tartó, rendszeres fizetéssel honorált, szakképzett hivatalnoki réteg, világos és rögzített karrierrendszerrel. A hivatalnok számára spacializált szakképzés szükséges. A hivatalnokot az állam vezetője nevezi ki, státusa, jogai és kötelességei hivatali jogi szabályzatokban meghatározottak. Ez a hivatali struktúra a növekvő munkamegosztás következménye. A bürokrácia léte szintén kötődik a civilizált nemzeteket jellemző társadalmi osztályok megjelenéséhez. Előfeltételez egy már meglévő fejlett hivatali rendszert, amelyet azonban a szakképzett hivatalnok megjelenése jelentősen átalakít. A bürokrácia kialakulását elősegíti továbbá a felsőoktatási rendszer megjelenése. Mindenek előttazonban a pénzgazdaság megjelenése alapozza meg létét, amely lehetővé teszi a specializált feladatok ellátásának rendszeres fizetéssel történő honorálását, a korábbi formák, a földjuttatás, vagy az uralkodó háztartásából származó eseti juttatásokkal szemben.”  
 Gustav fon Schmoller




2013. december 15., vasárnap

Eladjuk-e a meccset? - Részlet



...


Nem akarok senkit megbántani, de ötvenegy évemmel a hátam mögött elég öregnek érzem magamat ahhoz, hogy kimondjam, gyerekkorom óta nem volt a délvidéki magyar sajtó súlyosabb, elnyomottabb helyzetben, mint most van. Még az átkos egypártrendszerben is jobb volt a helyzet. Az újságíróval szembeni egyetlen követelmény, hogy az alapító kimondott vagy kimondatlan érdekeit szolgálja. Tehát nem az, hogy felelősségteljesen gondolkodó, építően elemző, a hatalmasságokkal magát egyenrangúnak tartó lényként tegye a dolgát, hanem hogy bármi áron szolgálja azokat, és hogy ne legyen túl finnyás, ha helyzetben kíván maradni. A másik kimondatlan elvárás az újságíróval szemben, hogy felelősséggel ne elsősorban a közösségnek és önmagának tartozzon, hanem annak, akitől a fizetést kapja. Annak az értékrendjét kell felvállalnia, mert különben, ha nem is repül a munkahelyéről, félreteszik, az egyértelmű. Ilyen időket élünk most. Szócsővé váltunk. Ez szomorú és undorító. Meggyőződésem, hogy a jövőnkért nem csak a címoldalakon és a vezető hírekben megjelenő közszereplők felelősek, hanem felelősek vagyunk valamennyien. Mi, újságírók is. Mégpedig nem kicsit. Nagyon! Mert képletesen szólva mindenkinek a pályán a helye.

Kasza József volt az első itt a Vajdaságban, aki pályán kívüliekről, onnan bekiabálókról beszélt. Eszmei örökösei, habár sok szempontból megvetik őt, ma ugyanezt teszik. Számtalan hangfelvétel, újságcikk őrzi ötlettelen példálózásukat. Úgy viselkednek, mintha nekik nem lenne szükségük ellenfélre, bíróra és közönségre, mintha csak az övéké lenne az adófizetők pénzéből épült pálya. Mély meggyőződésem, hogy jó meccs nem jöhet össze jó csapatok, igazságos játékvezető és lelkes, a csapattal szemben elvárásokat megfogalmazó közönség nélkül. A jó csapatok (egy öltözőn belül) és a hálás közönség 1993-ban még megvolt. Több mint száznegyvenezer szavazatban öltött testet. 1994-től azonban, amikor felülről szétverték az addig egységes délvidéki magyar érdekvédelmet, képletesen szólva az „aranycsapatot”, megkezdődött a „sportág” zuhanórepülése. Ma már ott tartunk, hogy miniszterelnök, miniszterek és államtitkárok, az Omega, a Neoton Família és esztrádművészek hada által segített választási kampány is kevésnek bizonyul ahhoz, hogy leállítsa a magyar érdekvédelem leépülését a Vajdaságban. Merthogy a nemzeti érdekvédelem sikerességének fokmérője nem az, hogy ki hányszor szerepel a címlapon, a vezető hírekben. A sajtó ugyanis nem mindig mond igazat. Nem mindig mondunk igazat. Sőt gyakran nem mondjuk ki az igazat. És ezért vállalnunk kell a felelősséget.

Ternovácz István 


Forrás:

               Bozóki Antal 
                                         Ternovácz István

Népszerű bejegyzések

Dr. Gundy Sarolta - Tárogató válogatás 2015.

Szabó Angéla - Holtszezon - Katonaáldozataink

Globális vidék