2014. április 12., szombat

Magyarkanizsára került a minisztérium különdíja



Pósa Károly délvidéki családtörténetéért 
Budapesten vette át az elismerést


Magyarország kormányának Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) által idén tavasszal meghirdetett fotós- és irodalmi pályázatára nem csak az anyaországból, hanem a határon túlról is lehetett jelentkezni.
A minisztérium Szociális és Családügyért Felelős Államtitkársága az ENSZ Családok Éve 20. évfordulójára való tekintettel szervezte meg a lehetőséget, hogy a Kárpát-medencében és a széles nagyvilágban élő magyar családok megismertessék önmagukat, a környezetüket, szülőföldjüket.


A januárban meghirdetett lehetőségre számtalan pályamű érkezett. 

Mint azt a díjat átadó Balog Zoltán miniszter az alkalmi beszédében kifejtette: céljuk az volt, hogy minél több olyan családi történetet mutasson be az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az irodalom vagy a fényképezés eszközeivel, amelyet a magyar családok a legkülönfélébb élethelyzetekben éltek meg, a mindennapi, látszólag semmisnek mondható helytállástól, a nem hétköznapi sikerek eléréséig.

 - Mivel Magyarország fejlődése, teljesítménye és sikeressége nagyban függ attól, hogy a magyar családok milyen módon tudnak működni, ezért különösen fontosnak tartjuk, hogy minél szélesebb körben mutathassuk be a nagyvilágnak, a magyar családok által megélt napi helyzeteket. Példaként az itt élőknek, a felnövekvő generációnak. – mondta ünnepi köszöntőjében Balog Zoltán.

Pósa Károly – egyedüli határon túli díjazottként – az irodalmi különdíjban részesült, Hét talpfa című írásáért. Az ezzel járó oklevelet március 22-én, szombaton délután, a budapesti Millenáris Park színpadán vehette át Balog Zoltán minisztertől, valamint Soltész Miklós államtitkártól.


A Millenárison zajló egész napos rendezvénysorozatnak számos érdekes, a családokat, a fiatalokat érintő programja volt. A kicsiket és nagyokat egyaránt megmozgató, több ezernyi érdeklődőt kézműves vásár, tarka forgatag, lacikonyhák, népi mesterségek sátrai, hagyományok bemutatói várták, és mindezt több helyszínen egymást követő társulatokkal, zenekarokkal. A teljesség igénye nélkül: fellépett a Magyar Népmese Színház, a Bem Folklór Táncegyüttes, a Garabonciás Gólyalábas Utcaszínház, a Muzsikás, a Misztrál, és a Kolompos együttes, Szalóki Ági énekes, a Waldorf Iskola Nagyzenekara, Dr. Pécsi Rita neveléskutató mellett megannyi előadás, beszélgetős fórum tette tartalmassá a családoknak szentelt napot.
Pósa Károly, magyarkanizsaiként kicsit értetlenül áll a történtek előtt:

 - Meglepett az értesítés, hogy a minisztérium díjjal fog kitüntetni. Annál is inkább, mert a beküldött írásom tulajdonképpen alig felel meg a követelményeknek. Én nem írtam nagy szavakat, nem számoltam be egetverő sikerekről. Csak dokumentumszerűen soroltam az elmúlt húszegynéhány évünket, amit rajtunk kívül még százezernyi bácskai-bánáti magyar honfitársam ugyanígy megtapasztalt. Felvillantottam képeket, élményeket, a vajdasági magyarság számára is emlékezetes pillanatokat, és mindezt a személyesen megélt élethelyzetem szemszögéből mutattam be. Semmi szenzáció, csak a mindennapok leírása, a száraz tények. Ám, úgy látszik, errefelé annyi az élmény, a dráma, a tragikum feszültségé és a megváltó katarzis is, hogy ami másnak kalandregénybe illő, az a Délvidéken olykor szokványos, köznapi történet. Más már haldokolna, de mi így élünk. – tette hozzá némi iróniával Pósa Károly.


A díjazottnak gratulálva, végszóként egy részlet Pósa Károly: Hét talpfa című írásából:  

Sötétben ücsörögtünk, naponta pár órára volt csak áram. Amikor megjött a vezetékes víz, alig volt nyomás. Az emberek vödrökben, fürdőteknőkben gyűjtötték a vizet, legyen mivel mosogatni, főzni. A boltokban nem volt áru. A fizetéseink hónapokat késtek, sztrájkok bénították meg Szerbiát. Mindeközben megszületett a második kislányunk. Emmának kereszteltük el. Tévé, rádió nem lévén, sokat énekeltünk neki. Azt hiszem, pont emiatt rajong a néptáncért és a magyar népzenéért. Hisz a vérében van, ezt adhattuk neki ajándékként.
A gimnáziumi osztálytalálkozónkon alig páran jelentünk meg. A hiányzók zöme Magyarországon kereste a boldogulást, vagy a nagyvilág más szegleteiben szétszórtan élt. Ültünk az asztal körül, mint akik halottakat virrasztanak. Amikor elmeséltem, hogy mi már egyszer elszakadtunk innét, de visszajöttünk, hitetlenkedve néztek rám. Nem tudom magukban mit gondoltak. Vannak élethelyzetek, döntések, amelyekre egyszerűen nincs magyarázat.”



Új Kanizsai Újság

2014. április 10., csütörtök

Túlsó part...



Valaki végleg elment, egy új állomásra ért,
Búcsúzni nem tudott, egy új világ hívta az ég felé.
Tudom, tudod és érted,
Ide már többé nincs visszaút,
Ha hallod hangom, hát nézz le,
Lepereg filmen újra a múlt.

Valaki végleg elmehet,
Őrizd meg emlékét, és el ne feledd,
Így majd veled lesz mindig,
Lelke szabadon száll,
Vár a túlsó parton,
Hol nincsen határ.

Valaki végleg elmehet,
Őrizd meg emlékét a szívedben,
Akkor veled lesz mindig,
Lelke szabadon száll,
Vár a túlsó parton,
Hol nincsen már több határ.

Valaki végleg elment, remélem, hogy célba ért.
Tegnap még féltett, és éreztem mindig tekintetét.
Tudom, tudod és érted,
Ide már többé nincs visszaút,
Ha hallod hangom, hát nézz le,
Lepereg filmen újra a múlt.

Valaki végleg elmehet,
Őrizd meg emlékét, és el ne feledd,
Így majd veled lesz mindig,
Lelke szabadon száll,
Vár a túlsó parton,
Hol nincsen határ.

Valaki végleg elmehet,
Őrizd meg emlékét a szívedben,
Akkor veled lesz mindig,
Lelke szabadon száll,
Vár a túlsó parton,
Hol nincsen már több határ.


Pokolgép - Oblatio





2014. április 8., kedd

Várhatom a pénzbehajtókat! (A virtuális 12 ezer euró) Nekem ez jár?


A képen: Boros Rózsa

Boros Rózsa kereken 8 éve hadakozik a szabadkai székhelyű, magát fogyasztói csoportként meghatározó Finance Consulting nevű „pénzintézettel”. A Zenta községhez tartozó Kevi egyik tanyáján élő, az ötvenes éveinek derekán járó asszony azt állítja, hogy sokadmagával közönséges szélhámosok és csalók hálójába keveredett, s abban vergődik 2006 áprilisa óta. Ügye már odáig fajult, hogy a húsvéti ünnepek előtt bármelyik pillanatban számíthat a pénzbehajtók megjelenésére.

Fizettek, ha fizettél

A tanulságos eset egy gyufásdoboz nagyságú újsághirdetéssel kezdődött. Az asszony többször is elolvasta a lapban megjelent reklámszöveget, ami után azt gondolta, hogy jó vásárt csinál, ha megköti a felkínált üzletet. Arról volt szó, hogy a fogyasztói csoport kölcsönt folyósít a leendő ügyfeleinek korhatár és kezes nélkül. A Boros házaspár számára ez az ajánlat azért tűnt vonzónak, mert éppen házat szerettek volna vásárolni, de az életkoruk miatt (a férj 65, a feleség pedig 49 éves volt) minden felkeresett bankban elutasították őket.
A reklámozott „cég” belvárosi irodájában kedves, magyarul beszélő ügyintézők fogadták őket, és úgy látszott, hogy sikerül az ügyletet nyélbe ütni. Összesen 12 ezer eurót igényeltek, amit 90 hónap alatt kellett volna visszafizetniük 211 eurós részletekben.  A kedvező hitelt azonban soha nem kapták meg. Helyette nekik kellett fizetniük. Ez azonban csak később derült, miután már megkötötték a szerződést, amit még felbontani sem lehetett. Az ügyfeleket ugyanis hivatalból „elfelejtették” tájékoztatni arról, hogy csak abban az esetben kaphatják meg az igényelt hitel összegét, ha azt a Finance Consulting számlájára előre befizetik. Jó okuk volt e kitétel elhallgatására, hiszen éppen a módszeres félrevezetésben és a szándékos megtévesztésben rejlett a huncutságos átverés. Ugyanakkor az ügyfelek is hibáztak, mert nem tanulmányozták át aprólékosan a szerb nyelven megfogalmazott szerződésbe foglaltakat, hanem csak a szóbeli tájékoztatásra hagyatkoztak.


Mibe keveredtem?”

2006. április 6-án írtam alá a szerződést. Akkor még nem fogtam gyanút, pedig már az első megtett lépés is rossz volt – mondja Boros Rózsa bánatosan. – Ugyanis pénzt nem kaptam. Azt mondták, majd augusztusra lesz meg a kért összeg, de addig is fizessek be én 270 eurót úgynevezett „beszállási díjként”, és ha valóban szükségünk van a 12 ezer euróra, akkor mielőbb kezdjük el törleszteni havi 211 eurós rátánként. Ekkor már sejtettem, hogy ebből baj lesz, de annyira szerettük volna azt a házat, hogy szó nélkül követtük az utasítást. Belementünk és aztán bele is bonyolódtunk rendesen. Amikor augusztusban bementem hozzájuk, hogy megsürgessem az ügyet (félő volt, hogy időközben elkel a ház, amit kinéztünk magunknak), biztosítékot kértek arra az esetre, ha nem tudnánk időben visszafizetni a tartozásunkat. Így elzálogosítottuk apósom tanyáját. A beígért kölcsönből azonban még akkor sem kaptam egy dinárt sem. Szeptemberben végre értesítettek, hogy a Metals Bankban felvehetem a pénzt. Na, ekkor jött az első igazi nagy pofon! Kiderült ugyanis, hogy csak azt az összeget fizethetik ki, amit én addig befizettem. Vagyis: a 12 ezer euró helyett csak 1270 eurót, merthogy annyit törlesztettem a hat hónap alatt. Mikor ezt közölték velem a bankban, sírva fakadtam. Az ügyintéző hölgy valószínűleg megsajnált, mert megkérdezte, tudom-e azt, hogy mibe keveredtem bele. Felvilágosított, hogy ez a roppant vonzó kölcsönfolyósítás egy piramisszerű hitelszerkezet, és ha jót akarok magamnak, akkor azonnal kiszállok belőle. Azt ajánlotta, hogy azonnal bontsam fel a szerződést, mert az összes vagyonunk rá fog menni erre a „jó üzletre”. Megfogadtam a tanácsát, az általam aláírtakat azonban már nem lehetett semmissé nyilvánítani. Pontosabban: 8 ezer eurós „tartozást” valahogy mégis eltüntettek, 4 ezer viszont megmaradt és azt már (a korábbi 211 euró helyett) elegendő lett volna 50 eurós havi részletekben is törleszteni. Ne mondjam: két hónapi részt még abból is befizettem!

Ügyvédi felszólítás, bírósági végzés

Az eltelt 8 év alatt sok minden napvilágra került. Kiderült, hogy nem csupán Borosék járták meg, mások is bedőltek a rendkívül kedvező ajánlatnak. Amikor érdeklődni kezdtek, akkor már 105 (szabadkai, zentai, jázovai, pacséri, bácskertesi) károsultról volt tudomásuk. A sajtó is cikkezni kezdett a becsapott és elkeseredett emberekről. Ekkor a Finance Consulting elköltözött a szabadkai telephelyéről és az időközben Zentán megnyitott, belvárosi „fióküzletét” is bezárta. Egészen 2008 áprilisáig békén hagyták a károsultakat.
A hónap végén azonban a Boros-tanyára megérkezett a fogyasztói csoportot képviselő ügyvéd felszólítása, hogy 8 napon belül tisztázzák a 187 500 dináros tartozásukat, méghozzá egy összegben, mert ha nem, akkor bíróságra adják az ügyet.  A házaspár megijedt, eladott egy tehenet és befizetett 40 ezer dinárt, majd utána havonta 30 eurót egészen decemberig. Aztán, ki tudja, hogy miért, miért sem, de 5 éves csendszünet következett, amely tavaly őszig eltartott. Akkor viszont megint előszedték a naftalinból az adósokat. Rögtön bírósági végzést küldtek. Abban pedig az állt, hogy visszamenőleg, 2008 áprilisáig összesen 153 ezer dinárral tartoznak, amit 15 napon belül kötelesek befizetni a 12 800 dináros bírósági költséggel együtt, mert különben elrendelik az adósság kényszerbehajtását.

 – A bírósági tárgyalásra semmiféle idézést nem kaptunk, így nem is vehettünk részt rajta – lefolytatták a távollétünkben és a tudtunk nélkül. A Finance Consulting sem küldött fizetési felszólítást. Nem is küldhetett, mert nem tartozunk nekik egy dinárral sem, hiszen a házvásárlásra igényelt 12 ezer eurót sohasem kaptuk meg, ők tartoznak nekünk – már öt éve – azzal a 700 euró körüli összeggel (meg annak a kamatjával), amit apránként befizettünk.  Az eltelt 8 év alatt még jobban elszegényedtünk és mind a ketten lebetegedtünk, többet költünk gyógyszerre, mint élelemre. A férjem 71 éves, nem hiányzik már nekünk a végrehajtóval való fenyegetőzés. A fogyasztói csoporttal 2006. április 6-án kötött szerződésünk épp most járt le, vasárnap. Hogy lesz-e még folytatása az ügynek, fogalmunk sincs. Elképzelhető, hogy még húsvét előtt megérkeznek hozzánk a kényszerbehajtók – mondja Boros Rózsa.

Szabó Angéla



2014. április 7., hétfő

Lehetne-e tájház a szélkerekes Börcsök-tanyából?


Enci néni és az ő udvari kemencéje

A nemrégiben beharangozott tanyagondnoki „intézményünk” is alighanem hasonló sorsra jut majd, mint a jó másfél évtizeddel ezelőtt heves népszerűsítésnek indult falusi turizmus: mire a megálmodott merész álom nagy nehezen valóra válik, akkorra már az anyafölddel lesznek egyenlővé a falvaink/városaink peremén elszórtan vegetáló tanyák. Vagy legfeljebb csak mutatóban, szebb idők emlékét idéző mementóként marad belőlük egynéhány.

A vajdasági (magyar) falvak idegenforgalmának fellendítése üres politikai szólammá kövült – a lassacskán teljesen eltűnő, feledésbe vesző tanyavilág romjain. És alighanem ugyanez a sors vár az enyészettel egyelőre még makacsul viaskodókra is, akiket „kinn a határban” szinte teljesen magukra hagytak, akiket elfelejtettek. Néhány üde kivételtől eltekintve – akiknek ott, az Isten háta mögött is sikerült nem csupán talpon maradniuk, hanem fel is tudták virágoztatni az elődeik, az őseik örökét.  Tegyük hozzá azt is, hogy nemritkán hatékony politikai hátszéllel megtámogatva.

Az egykoron szebb napokat is megélt csantavéri Börcsök-tanya ma még szembeszegül az elmúlással, állja a sarat az igazságtalanul egyenlőtlen küzdelemben. Akkor is, ha a gazdaasszonya, Emerencia (a férje halála óta) immár 9 esztendeje egyes-egyedül vívja ezt az emberpróbáló napi harcot. Ilyesmiről társalogtunk, amikor vasárnap délután a vendége voltam:


Napjainkban már csak Börcsök-tanyaként ismerjük és emlegetjük ezt a szemrevaló birtokot, de valójában ez mindig is a csantavéri Dér család tulajdona volt. Lehet-e tudni azt, hogy milyen idős a tanya?

Körülbelül 250 éves lehet. Az ősrégi, az eredeti épületből mára csak az istálló maradt meg (az volt akkor a lakóház), a többit lebontották vagy átépítették. Én magam is itt születtem. Az olyan ötödik nemzedéknek számítok, aki sosem lett hozzá hűtlenné, aki nem költözött be a faluba, hanem kitartott.  Márpedig én aztán végképp nem akartam paraszt lenni (egy zentai kereskedőhöz szerettem volna férjhez menni vagy cukrászné is válhatott volna belőlem), de az apám – szigorú ember lévén – kikötötte, hogy nem hagyhatom itt a tanyát, ezért olyan férjet kell keresnem, aki majd ideköltözik. Gáspár jó messziről, Óbecséről került hozzánk. Nem volt kimondottan szerelmi házasság a miénk, de a jóságáért végtelenül megszerettem. Együtt virágoztattuk fel ezt a mi kis birodalmunkat: műveltük a földet, sok jószágot tartottunk és neveltük a gyerekeket.


Az istálló kívülről

Mennyiben volt más az élet a tanyán, amikor még élt a férje és együtt volt a család?

 –  Pezsgett az élet. Minden istálló, ól tele volt: 40 fejőstehénről gondoskodtunk, malacot neveltünk, hizlaltunk, baromfit tenyésztettünk, még a konyhakertészetet is kipróbáltuk. (Emlékszem, hogy az egyik évben 6 vagon paradicsomunk termett.) Gáspár ezermester volt, szerette a mezőgépekkel, a szerszámokkal való foglalatoskodást. Akkor készült el az udvar végében a 40 méter hosszú és 12 méter széles medence, amelyből öntöztük a tanya körüli termőföldet. A vizet a fúrott kútból nyertük a szélerőmű által, és a vitorlás látta el árammal az egész tanyát. Mindvégig egy fedél alatt éltünk a szüleimmel. El sem tudtam képzelni, milyen lesz majd az, amikor teljesen egyedül maradok. Mindkét lányom férjhez ment, a faluban laknak, őket a tanyasi élet már nem vonzza. Ha kijönnek, ők már olyanok itt, mint a vendégek. Egyedül viszont nem tudom, hogy meddig leszek még képes fenntartani mindazt, amit eddig közösen teremtettünk. Hatvanöt éves vagyok, elbírom én még a munkát, de most már sűrűn elkel a segítség. Éppen ezért mind gyakrabban gondolkodom azon, hogy fordítani kellene a sorsomon, amíg még van hozzá erőm.


 Ebből a tanyából könnyűszerrel lehetne egy hangulatos tájházat varázsolni (úgysincs még ilyen a faluban), hiszen szinte minden megvan hozzá: régi bútorok, használati tárgyak, szerszámok. Már most is olyan, mint egy igazi falumúzeum.

Minden adott, épp csak a látogatók, a vendégek idecsalogatását kellene megszervezni. Szívem szerint azt szeretném, ha valaki felvállalná a működtetését, én meg besegítenék. Rendezvények, összejövetelek megtartására is alkalmas, nyáron sátortábor alakítható ki a ház előtti füves kertben. A muzeális értékű felszereléssel ellátott nyári konyhában meg az udvari kemencében szinte mindenféle étel elkészíthető. Ehhez a tevékenységhez kellene talpraesett társa(ka)t találnom. Így tudnám csak megmenteni mindazt, amit a sok-sok évtized alatt összegyűjtöttünk és megbecsültünk, akkor nem kellene a tanya és a körülötte lévő 9 hold termőföld eladását fontolgatnom.

A nyári konyha

A Börcsök-tanya jelképe és legfőbb jellegzetessége az elmúlt két évtizedben a szélkerék volt, azonban ma már nem üzemel. Amikor régebben itt jártam, a gazda büszkén mesélte, hogy a 20 méter magas, rácsos vasszerkezet ezüstfényű vitorlája úgy csillogott a napfényben, hogy Topolyáig ellátszott.

A vitorla magyar gyártmány, Budapesten készítették, onnan került Csantavérre. Sokan azt gondolják, hogy Gáspár szerelte fel először a hatalmas állványra a 80-as évek derekán (amikor igen nagy feltűnést keltett vele), holott már az én gyerekkoromban is működött.  A szél erejét befogták és világításra, vízkitermelésre, favágásra, fűrészelésre használták. A részünkre is tudott elegendő áramot termelni, csak az volt a baj, hogy a vihar kétszer is letépte. Most áramfejlesztő által kapom a vizet, amit egy 1700 literes tartályban tárolok a padláson, a világítást pedig akkumulátorral oldom meg. Többé-kevésbé önellátóvá váltam, így csak akkor kocsikázom be a faluba, amikor hiányzik a család, az emberek társasága. Éjjel öt kutya vigyázza az álmomat… Nekem nagyon tartalmas életem volt ezen a tanyán, rengeteg szép emléket őrizek, ezért is szeretek gyakran a múltba visszanézni. Olyankor megvigasztalódom, erőt merítek a folytatáshoz. Ha egyszer mégis meg kellene mindettől válnom, fájna a szívem.

Ne váljon meg tőle, legyen belőle tájház! Valaki???

Szabó Angéla




Billegő kétharmad




Így oszlanak meg - a vasárnap éjszaka 1 óra utáni állapot szerint, 98%-os feldolgozottság mellett - a parlamenti helyek az egyes politikai erők között: 133 mandátumot nyerhet a Fidesz-KDNP (ami épp elegendő a kétharmados többséghez), a baloldali összefogás 38 képviselőt küldhet az új parlamentbe, 23 jobbikos képviselő kerülhet be és 5 LMP-s politikus lesz a következő parlament tagja. (portfólió.hu nyomán)

Összehasonlításképpen a 2010-es választás végeredménye:




Egyértelműen Orbán Viktor miniszterelnök úr megtartotta pozícióját. A pártot ért támadásokat ravaszul takarta el és a kampányból teljesen kiszorította, ez a politika. Kérdés most, hogy a kétharmad összejön e FIDESZ-nek a "komótos"  kormányzásra elegendő, amennyiben nem, -a nemzetet érintő ügyekben számíthat a Jobbikra, így „külső” kétharmaddal kormányozhat.





A Jobbik javított, bár Vona Gábor elégedetlen, nagyobb előrelépésre számított, ami be is jött, rengeteg helyen a baloldal elé került. Viszont igen jó alappal indul az EU parlamenti és őszre az önkormányzati választásokon.

A baloldal, bár második helyen áll, csúfos vereséget szenvedett el. Önmagukat hibáztathatják ezért, számtalan botrány, kapkodás, koncepció nélküliség, improvizálás jellemezte kampányukat, olyan semmit mondók voltak, így akartak kormányt váltani...

Az LMP meg a nagy túlélő lett, éppen hogy csak átbillent a lécen, de ott van. Az eddigi eredményeket csütörtökön fogja végérvényesíteni az Országos Választási Iroda.

MARGIT Zoltán

Népszerű bejegyzések

Dr. Gundy Sarolta - Tárogató válogatás 2015.

Szabó Angéla - Holtszezon - Katonaáldozataink

Globális vidék