2014. június 27., péntek

Tíz év távlatából – amit a szülőknek közölni kell



Tíz év elmúlt a fiatal életükből, egy igazságtalan ítélet miatt. Ami többet soha nem jön vissza. Odavesztek a börtön falain belül. Egy kiprovokált, előre kitervezett incidens, a magyarverések ellensúlyozására. Akkortájt 2004. június 25-26-ára a választások elő napjára, a megtörtént piactéri incidens miatt, öt Temerini fiút semmi különösebb vizsgálati nyomozás alkalmazásával és bizonyításával, azonnali vizsgálati fogságba csuktak. És visszaélve az emberi jogaikkal, tortúrákkal, megverték őket a börtönbezárásuk első heteiben. Visszaéltek a nyelvtörvénnyel, de nem vizsgáltak ki semmit, bizonyíték meghamisításával, mint a vér, vizeletminta és a tanuk elmondásai, az ügyvédeik védelmét sem vették figyelembe. A forgatókönyv sajnos erről szólt, mielőbb levezetni ezt a magyar fiúk által megvert szerb illetőt levédő, koncepciós eljárást, aki az egészet kiprovokálta. Drog és alkohol hatása alatt volt, és semmire sem emlékezett. Nagy politikai hátszéllel támogatva és irányítva, egy gyors eljárással a fiúkat 61 év börtönbüntetésre ítélte az újvidéki kerületi bíróság Zdenka Stakić vezetésével.

Következtek a beadványok a jogorvoslatok sokasága, míg azok is jóváhagyták az ítéletét, amit meg sem lett volna szabad hozniuk. Mivel kitudódott, hogy korrupcióval vádolt bíró is volt a tanácsba, aki utólag le is lett zárva, de voltak itt még bírák is, akiket az akkortájt igazságügy miniszter Petrović a listára tett, hogy leváltsa. Hát ez csak már a szerbiai jogrendet minősíti. Mindent megtettek annak érdekében csakhogy végbevigyék a tervüket, hogy ezt az öt Temerini fiút drákói szigorral elítéljék gyilkossági kísérlet vádjával 61 évre. Az egészben az a kirívó, hogy csak nekik van igazuk. Persze rajtuk kívül azok a neves jogászok csoportjai, akik átnézték az adatokat semmihez sem értenek. Ők pedig viszont azt mondták hogy az egész egy nagy semmi, és hogy a fiúk tízszeresét kapták a büntetésnek. Így akarták csinálni, ez volt a parancs. Ezért sem nem akarták újra tárgyalni, mert akkor sok minden kiderült volna,... de meddig nem fog még kibújni a szög a zsákból?

A szerb újságok támadásait és becsméreléseit, hogy mekkora monstrumok ezek a fiaink nagyon keservesen viseltük, közben a házi lakcímre küldött fenyegető leveleket kaptunk, ma sem tudjuk ki küldte, kerestük az utat, hogy miként oldjuk meg ezt a sok terhet, amit a hátunkra raktak. Összeszedtük a leendő és megkaparintható adatot az esetről, közben sok ismerőst szereztünk, sokan kezdték belátni, hogy nem is épp úgy van ez, mint ahogy a bírónő és a belgrádi korrupt bíró lezárta az ügyet. Közben az öt fiút áthelyezték a szávaszentdemeteri – Sremska Mitrovica-i börtönbe, amiről a tévéből értesültek a szülők. Ez 2005 októberében volt. Elkezdődtek a nagy utazgatások, mivel 75 km-re távol voltak a fiúk, de igyekeztünk rendszeresen látogatni őket,a lehetőségeinket látva számtalan ember segített, ami mai napig nincs elfelejtve és köszönet nekik. Kezdett kibontakozni a küzdelmünk a fiúkért, mivel derült égből villámcsapásnak számított nekünk ez a súlyos börtönítélet, mivel egyszerű munkásemberek családjaikból származunk, és nem vagyunk valami magunknak való Döbrögi féle emberek. De az igazságunké mindig kiálltunk.

Az összes dokumentumot eljuttattuk szakértőkhöz, még az EU parlamenti képviselőhöz is, de a Helsinki Bizottsághoz is, Sonja Biserkohoz, panasz gyanánt az ellenünk elkövetett kitervelt ily módú kisebbségellenes atrocitásra.

A délvidéken járt tényfeltáró bizottságot vezette Doris Pack asszonnyak is elpanaszoltuk, hogy mekkora büntetéseket kaptak a fiaink, és hogy a délvidéki magyarverések elkövetői egyáltalán még nincsenek kivizsgálva sem nem megbüntetve. Rámutatva a kettős mércére, hogy igenis ez történik Szerbiában. Később Dr. Becsey Zsolt is vizsgálódott a szülőknél tett látogatásokon.

Jogvédők emberi jogi szervezetek álltak az eset mellé. 
Látták, hogy semmi nincs rendbe az ítélet szabályosságával.

Elkezdődött a Temerini fiúk dokumentumfilm készítése is, M. Szabó Imre úr kivitelezésével, lassan ahogy a filmfelvételek készültek, úgy lettek bemutatva. Ily módon ismeri meg a szélesebb nyilvánosság a fiúk tragédiáját és kálváriáját evvel a drákói ítélettel

Sok helyre fordultunk, többek között az EJK szenttamási fiataljaihoz is, akiknek segítségével Bozóki Antal ügyvéd úr kegyelmi kérvénnyel fordult a Tadić elnök úrhoz. Közben az ügyvédek a beadványok sokaságát már beadva egy sem járt sikerrel. Akkortájt amikor a kegyelmi kérvény be lett adva meghal Petrović Zoran, a sértett drog- és nyugtatok túladagolásában. Ezt újra egy sajtótámadás követte, habár ez biztosan öt évre az eset történése után volt.

Azért bevallva, nem panaszkodhatunk mivel elég jó média háttér alakult ki mellettünk úgy sajtó úgy tv jól informálta az eset pilóta lángja mindig készenlétben volt. Ezt követően sorba került a filmbemutatás is a Temerini ifjúsági otthonban ahova minden vajdasági párt vezetője eljött egyedül a VMSZ nem jelent meg és a kegyelmi kérvényhez aláírt petíciót sem írta alá. De ez csak egy magyar ügy, egy nagy probléma mellé állás lett volna.

Pedig nagyobbnál nagyobb gondokkal küzdöttünk, a sok év költekezései mind már akkor észrevehetők voltak a családok anyagi helyzetein, nehézségeiken, az érintett családokból elhalt szülők nagyszülők, családtagok, sajnálatos ezt írni, de ez az igaz, hogy sokan hiányoznak már, akiket ezek a fiúk újra nem láthatnak, és a börtönök még a temetéseikre sem engedélyezték a hazajövetelüket. Elgondolkoztató még kísérettel sem. Hol élünk valójában az egyes eseteket olvasva, halva, amik történnek, csak gondoljuk hozzá.
De mit is írnánk még, amikor a látogatásra kértem az engedélyt a bírónőtől, hogy meglátogassam a fiamat, vagy a másik szülő, akinek a bírónő azt mondta, hogy ,,minek mentek oda minden héten látogatóba, az nem hotel”. Nem szóltam semmit félve a letiltástól, amit így is ok nélkül megtett, és letiltott három alkalommal. Csak azt gondoltam mi lenne, ha pont neked a te fiadhoz kellene menni látogatóba, és én lennék a te helyedbe. De embernek tudni kell lenni.

2012 novemberében két fiút az általános amnesztia törvény alkalmazásánál Nikolić elnök kegyelemben részesített. 8,5 év után hazajöttek.

Tudomásom szerint azóta is vannak folyamatban kegyelmi beadványok, de a három fiú 2014. június 26-án kerek 10 éve a börtönletöltésen van és nem volt kint a falakon kívül. Mind minden elmúlt tíz évben az idén is egy órás békés megemlékezést tartunk a Temerini piactéren 18 órai kezdettel.

Aki úgy érzi, hogy ki kell állni egy igazságtalan ítélet ellen!

Szeretettel várjuk!

Hogy közösen kívánjunk mielőbbi!!!

SZABADSÁGOT A 3 TEMERINI FIÚNAK !

Egyben szeretnénk mindenkinek megköszönni a hozzáállását, támogatását.
Köszönjük, hogy gondolnak a fiainkra és a családokra!


Üdvözlettel a Temerini fiúk és szülei!

Horváth Tibor levele a nyilvánossághoz


2014. június 26., csütörtök

A szégyenteljes évtized (Tíz esztendeje ülnek börtönben a „temerini fiúk”)


Halálmadár kuvikolja a fekete lombban:
kórság és ragály lakását lásd a hatalomban.
Kioltja szemed világát, összetöri mércéd,
hazugsággal marja sárrá mondataid ércét.
Ujjujuj, az ördög vezeti a táncot,
arcodra varázsol ráncot, nyakadra vasláncot.”
(Orbán Ottó)



Már csak néhány óra és a tizedik börtönév is lejár. Ennyi ideje annak, hogy szabadságvesztésre ítélte a „temerini fiúkat” a mélyszerb politikai hatalom által irányított igazságtalan igazságszolgáltatás. Az öt magyar nemzetiségű fiatalt egy újvidéki – államalkotó nemzet fiaihoz tartozó – kábítószer-terjesztő bántalmazása miatt 61 évnyi letöltendő büntetésre ítélték. A puszta életüket meghagyták, de emberi méltóságukban a végsőkig megalázták, ütötték-verték őket, a családjukat megbetegítették, elszegényítették, szó szerint tönkre tették. (Jelenleg épp Máriás István édesapja ül többszörös áttétes rákbetegen és szélütötten tolószékben meg Illés Zsolt testvérbátyja fekszik agyvérzéssel, elfakadt gyomorfekéllyel.) Ítélethirdetéskor, az akkor 19 éves Horváth Árpád 10 évet kapott, a 25 esztendős Szakáll Zoltán és a 29 éves Uracs József 11 és fél évet, a 26 esztendős Illés Zsolt 13 évet, a 22 éves Máriás István pedig 15 év börtönt kapott. Horváth és Szakáll 8 és fél év raboskodás után 2012 őszén amnesztiával kiszabadult, a többiek meg azóta is rács mögött élnek.


Bár az elmúlt egy évtizedben akadtak szép számban olyan emberek, akik a „temerini fiúk” ügye mellé odaálltak, akik képtelenek voltak ölbe tett kézzel nézni a szenvedést, és megkísérelték valamelyest elviselhetőbbé tenni az áldozatok számára a bentlétet, sajnos a  vajdasági magyarságnak nem volt sem kellő elszántsága, sem pedig ereje ahhoz, hogy a saját választott politikai vezetőit rábírja, rákényszerítse arra, hogy az öt fiatalt idejekorán kimenekítsék a Sremska Mitrovica-i börtönből. Hogy ezzel elejét vegyék annak a csúfságnak, amely azóta valamennyiünkkel megesett.

A végelgyengülés S.O.S. jeleit mutató délvidéki magyarság teljes megkiskorúsításáról és az itteni kisebbségi érdekképviselet árulásáról már szinte értelmetlen még beszélni is, akkor, amikor a 90-es évek délszláv fegyveres konfliktusainak háborús bűnösei (bűncselekmény hiányában) már jószerivel mind-mind hazatértek a családjukhoz. Most épp azon esztendők legellenszenvesebb figurája, Vojislav Šešelj, csomagol és készülődik hazafelé –, a 3 magyart pedig még most is rabláncon vezetgetik. De végződjék most már bárakárhogy is ez a gyalázatos történet, a kiszolgáltatott és a sorsukra hagyott „temerini fiúk” ügye a vajdasági magyarság örökös és lemoshatatlan szégyenfoltja, elfelejthetetlen kudarca és megbocsájthatatlan bűne marad.



Tíz év után miként látod mindazt, ami akkor veletek megesett? kérdeztem a hétvégén Szakáll Zoltántól.

Mi egy koncepciós per áldozatai voltunk. Az esetünket elpolitizálták, amely politika aztán nem állt ki mellettünk. Ketten már szabadok vagyunk, három társunk azonban még mindig a börtönben van. Az ő ügyükkel, helyzetükkel az égvilágon senki nem foglalkozik. Mivel mi már kijutottunk, az ő számukra még nehezebbé vált a benti élet.


Amikor az eset megtörtént, milyen ítéletre számítottatok?

Ilyen szigorúra, 61 év börtönre, semmiképpen sem. Igazából még elzárásra sem. Ez a kegyetlen szigor mindannyiunk számára döbbenetes volt.


Társaid szabadulása ügyében látsz-e még némi pislákoló reményt?

Ha a vajdasági magyar politikai pártok továbbra sem tesznek semmit az érdekükben, akkor a fiúk le fogják ülni a büntetésüket az utolsó napig, én ezt így látom.


Ma (csütörtökön) este 6 órától, a gyászos eset 10. évfordulóján, a temerini piactéren megemlékezést tartanak az ügy kevéske, még megmaradt pártolói.


Szabó Angéla




2014. június 22., vasárnap

Új zaklatási formák - KI FIGYEL A KISEBBSÉGI JOGSÉRELMEKRE?




Amikor Szerbiában a nemzeti kisebbségi jogokról van szó, általában – de a hivatalos jelentésekben is – a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás, valamint a hivatalos nyelv- és íráshasználatot említik. Ezzel valójában a kisebbségi jogokat (le)szűkítettik, miközben azok kiterjednek az élet minden más területére is.
Ahhoz, tehát, hogy egy nemzeti kisebbség valós helyzetét meghatározzuk, jogainak érvényesülését elemezzük, ismernünk kell az adott közösség életkörülményeit, anyagai, társadalmi és minden egyéb helyzetét is.

„További hanyatlás”

A Tartományi Ombudsban a legújabb, 2013. évre vonatkozó jelentésben azt írja, hogy „az előző évhez viszonyítva, a nemzeti kisebbségi jogok állapota Vajdaság AT területén változatlannak értékelhető. A nemzeti kisebbségi jogok jogi és intézményes kerete kielégítő, de a jogszabályok alkalmazása a gyakorlatban nagy nehézségekbe ütközik. A nehézségek néha az eljáró hatóságok tájékozatlanságából, máskor a törvényes rendelkezések ’indokoltságának’ tetszés szerinti értelmezéséből és a jogszabályok egy része alkalmazásának elkerüléséből erednek, de voltak olyan esetek is amikor elutasították az imperatív jogszabályok alkalmazását.”[1]

A Muškinja Heinrich Anikó tartományi jogvédővel ellentétben, aki eléggé óvatosan (és kérdés, hogy mennyire pontosan) fogalmazott, Saša Janković köztársasági ombudsmannak „volt annyi bátorsága, hogy az új jelentésében közölje: Szerbiában 2013-ban nem volt kielégítő az emberi és kisebbségi jogok betartása, sőt ezen a téren az előző évhez képest további hanyatlás észlelhető”.[2]

            A kérdésre, ha Ön ombudsman lenne, hogyan értékelné a kisebbségek tagjainak helyzetét?, a Vajdaság Ma internetes hírportál körkérdésében részvevők 38,9% „elfogadhatatlan”-nak, 31,3 %-a pedig a 2-el minősítette.  Ez azt jelenti, hogy a május 31-én kezdődött véleménykutatásban résztvett 499 szavazó 70,2%-a elégedetlen a nemzeti kisebbségi jogok szerbiai állapotával.  

5 (példás) - (5.0 %)
4 - (3.4 %
3 - (21.4 %)
2 - (31.3 %)
1 (elfogadhatatlan) - (38.9 %)[3]

Ennek ellenére, a kellő helyzetismerettel nem rendelkező külföldi politikusok, mint legutóbb Miroslav Lajčak szlovák külügyminiszter, úgy értékelik, hogy „Vajdaság modellként szolgálhat az egész Európai Unió számára, amikor a különféle nemzetek békés és toleráns együttéléséről van szó”,[4] miközben a kisebbségek nem érzik jól magukat a saját hazájukban.

A jogsérelmek új formái

            A vajdasági magyarokat, az utóbbi időben, az egyébként is mindenkit általánosan érintő társadalmi, gazdasági stb. problémák mellett, mint amilyen a munkanélküliség, a szegénység és a nincstelenség eluralkodása, olyan események is terhelik, amelyek egyre jobban kihatnak a közösség életének egészre, vagy az egyes települések lakóinak mindennapjaira.

            Az utóbbi években számos nemzeti alapon történt verekedés vagy fizikai leszámolás bolygatta fel és tette tönkre az érintett magyar családok életét Adán, Óbecsén, Szabadkán, Temerinben, Újvidéken, Zentán, Zomborban… Az egyes incidensek miatt indított bírósági eljárások még mindig nem fejeződek be. Hogy ezek az incidensek most mennyire vannak jelen, nem lehet megállapítani, vagyis csak a drasztikusabb eseményekről lehet értesülni,[5] mivel 2011 óta erről a hivatalos szervek nem tettek közzé adatokat.
Újabban riasztó híreket közöl a sajtó a többségében magyarlakta falvakból a zaklatások új megnyilvánulási formáiról is:

Lopások és rablások keserítik meg a lakósok életét. Leginkább éjszaka törnek be idős emberekhez, akiket nem csak, hogy kifosztanak, de súlyosan bántalmaznak is.[6] A legtöbb ilyen esetről Csantavérről, Muzslyáról,[7] Péterrévéről és Bácsföldvárrólszámoltak be. A helyzet bizonyára nem sokban különbözik a más, magyarlakta falvakban sem (csak éppen lehetséges, hogy ott nem élnek hivatáselkötelezett újságírók).
            Ha például valaki a Google keresőprogramba beírja a „rablások Csantavéren” szavakat a következő eredményt kapja:

margitzoltan.blogspot.com/.../penz-ekszer-elelemrablassorozat.h...
2014. máj. 6. - Újabb betörési hullám kezdődött nemrégiben Csantavéren. A bűncselekményekben érintett családok elmondása alapján megállapítható, hogy ...

pannonrtv.com/web/?p=34713
2012. dec. 6. - Újabb betöréses rablás történt Csantavéren. Számítógép, óra, hegesztő és a régi idők zenéi – ezek voltak a legutóbbi csantavéri betörés ...

pannonrtv.com/web/?p=135740
1 napja - A csantavéri Szalkai Erzsébetet álmában támadták meg a rablók. A kert felől közelítették meg házat, és az ablakon keresztül mentek be.

hetnap.rs/cikk/Rablas--nagyban-12639.html
2012. okt. 10. - Hétnap Körkép Csantavér, Nagyfény, Békova, Szabadka, rablás.

www.youtube.com/watch?v=6bDgvcFFmXU
2012. dec. 6. - Feltöltötte: Pannon RTV
Újabb betöréses rablás történt Csantavéren ... 2014 03 10 Csantavérenmindennaposak a betörések, most a ...

www.youtube.com/watch?v=r4B7xmlyosI
2014. márc. 10. - Feltöltötte: Pannon RTV
2014 03 10 Csantavéren mindennaposak a betörések, most a .... Újabb betöréses rablás történt Csantavéren ...

www.delhir.info/delvidek/.../7184-csantaveri-zsivanyok-akadtak-horogr...
2013. ápr. 25. - A szabadkai rendőrség letartóztatott két szabadkai környékbeli polgárt, akik alaposan gyanúsíthatók, hogy a betörés és rablás ...

www.tkmm.hu/node/74
2012. dec. 2. - A rablók urak pedig nem igazán válogatósak: visznek mindent, ami épp a ... hagyott, pusztulásra kárhoztatott szellemfaluvá lett Csantavér.

bozokiantal.blogspot.com/2014/.../fegyveres-rablas-peterreven-ralottek.h...
2014. ápr. 5. - Fegyveres rablás Péterrévén – Rálőttek a rendőrökre... A 16 éves fiút ma délután temetik Csantavéren A Fábrik családot sokan ismerik ...

www.vajma.info/cikk/vajdasag/.../Azt-visznek-el--amit-epp-talalnak.html
2012. febr. 1. - Csantavéren tovább folytatódnak a betörések, a rablások.[8]

            Azon kívül azonban, hogy az érintettek elpanaszolják a sajtónak kifosztásukat, nem történik úgyszólván semmi. Szinte egyáltalán vagy csak nagyon ritkán kerülnek elfogásra az elkövetők, az elrablott anyagi javaknak pedig búcsút mondhatnak az érintettek. A hatóságok úgy látszik, nem tudják, vagy nem is akarják útját állni a lakosság ilyen fajta zaklatásának. Egyes érintettek – az átélt fizikai és pszichika traumák miatt is – már az elköltözésüket is bejelentették.[9] A csantavéri rendőrállomáson azonban még azt sem tartották szükségesnek, hogy a médiának nyilatkozzanak az esetekkel kapcsolatban.[10]

            Napirenden vannak a szobortolvajlások, a műemlékek és temetők rongálásai,[11]a kisebbség- és magyarellenes falfirkák és a gyűlöletbeszéd is,[12] amelyek rontják a lakosság biztonság- és közérzetét, de jelen vannak a hátrányos megkülönböztetés formái is.[13]     

            A napokban leváltották „az összes (köztársasági – B.A.) rendőrségi igazgatóság vezetőjét”.[14] Nem lehetne – mondjuk kezdetnek – leváltani a csantavéri és a szabadkai rendőrségi vezetőket? Miért nem követeli ezt a Vajdasági Magyar Szövetség (SZVM) a hatalomirányító koalíciós partnerétől, a Szerb Haladó Párttól (SNS), vagy a Magyar Nemzeti Tanács?     
       
            A jogsértések olyan formája is kialakult, hogy míg például Újvidéknek 18 képviselője van a szerb parlamentben, számos délvidéki község, mint például Nagykikinda, Óbecse és Topolya egyetlen képviselővel sem rendelkezik.[15] Ez még Szerbiai nemzetközi kisebbségjogi kötelezettségeit is sérti, mivel akadályozza a nemzeti kisebbségek hatékony részvételét a döntéshozatalban.[16]

Ki figyel a jogsértésekre?

Újvidék, 2014. június 21.
Bozóki Antal



[1] Izveštaj Pokrajinskog ombudsmana  za 2013. godinu. Prava nacionalnih manjina [A Tartományi Ombudsman 2013. évi jelentése. A nemzeti kisebbségek jogai] 62. o.:
[4] Lajčak: Vajdaság jó példa lehet az EU számára is. (Beta)http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/17132/Lajcak-Vajdasag-jo-pelda-lehet-az-EU-szamara-is.html, 2014. május 9. [22:33]
[5] Oromhegyes: Meghalt egy fiú az Atlantis diszkóklub előtt.http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/17243/Oromhegyes-Meghalt-egy-fiu-az-Atlantis-diszkoklub-elott.html, 2014. május 31. [16:32]
[6] Rablások Csantavéren. Magyar Szó, 2014. június 20. 6. o.
[7] Kecskés István: Újévi lopássorozat Muzslyán. Magyar Szó, 2014. január 4. 1. 5.
[9] Szabó Angéla: Itt már nincs maradásom…http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Incidensek, 2014. június 20. [14:47]
[10] Uo.
[11] Szabadka: Ismét megrongálták a zsidó temető sírjait:
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/16715/Szabadka-Ismet-megrongaltak-a-zsido-temeto-sirjait.html, 2014. február 11. [18:13]; ,,Környezetidegenség" miatt Aracsról eltávolíttatnák a kopjafákat: Közzétette: Terhes Tamás
[12] Csincsik Zsolt: Megbélyegzett szobrok és emlékművek. Magyar Szó, 2014. január 11, 19. és http://www.magyarszo.com/hu/2216/hetvege/106251/Megb%C3%A9lyegzett-szobrok-%C3%A9s-eml%C3%A9km%C5%B1vek.htm, 2014. január 12. [12:34; Halál a magyarokrahttp://radicalpuzzle.blogspot.hu/2014/04/halal-magyarokra.html, 2014. április 03. [13:27]
[13] Csak cirill betűvel nyomtatták a vagyonadó-bevallás űrlapjait.http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/16712/Csak-cirill-betuvel-nyomtattak-a-vagyonado-bevallas-urlapjait.html.  2014. február 11. [11:29]; Dr. Sörös László egyetemi tanár: A kisérettségi vizsga margójára. Magyar Szó, 2014. június 20., 10. o., vagyhttp://www.magyarszo.com/hu/2376/kozelet_oktatas/112729/A-kis%C3%A9retts%C3%A9gi-vizsga-marg%C3%B3j%C3%A1ra.htm%27%27, 2014. június 20. [07:37]
[14] Vučić: Leváltottuk a rendőrségi igazgatóságok vezetőit. (Beta)http://www.vajma.info/cikk/szerbia/20676/Vucic-Levaltottuk-a-rendorsegi-igazgatosagok-vezetoit.html, 2014. június 20. [21:23]
Közzétette: Terhes Tamás 2014. június 18. [18:00] 
[16] Lásd: Lundi ajánlások a nemzeti kisebbségek hatékony részvételéről a közéletben
és Értelmező megjegyzések. Foundation on Inter-Ethnic Relations (Multietnikai Viszonyok Alap), ISBN 90 – 7598905 – 9. Az angol szöveg megtalálható a Nemzeti Kisebbségi Főbiztos internetes/világhálós honlapján:http://www.osce.org/hcnm/documents/index.htm.

Ide is ez kell mostmár:


A lopásnak pedig se vége, se hossza...


 Rácsvédelem a rablók ellen a csantavéri házon
A hétvégén elkövetett két embertelen támadással elegy lakásfosztogatással most már (remélhetőleg) vége szakad a csúfos csantavéri rablássorozatnak – gondolhatnánk naivan, ha csak egy pillanatra is megfeledkeznénk arról, hogy milyen környezetben élünk.
A három nap alatt elkövetett éjszakai betörések során igen gazdag zsákmányt szerezhettek maguknak az ismeretlen elkövetők. Jutott nekik dinár is, euró is, arany ékszer is és mellé tekintélyes mennyiségű baromfitollból készült ágynemű, meg sok egyéb „haszontalan apróság”.


Természetesen nem mindegyik szégyenteljes esetről szerez tudomást a falu lakossága, mert a „bűnlajstromba-vételből” mindig maradnak ki olyan családok, házaspárok vagy egyedül élő személyek, akik inkább elhallgatják a velük megesett tragédiát, mintsem hogy arról bárkinek is beszámoljanak. Néhány lopás kapcsán pedig arról is értesülhettünk, hogy a károsultak – elkeseredésükben – már nem is tesznek feljelentést a rendőrségen, mert nem látják annak semmi értelmét. Ugyanis az elkövetők kilétéről szép keveset lehet tudni, az eltulajdonított holmi pedig szinte sosem kerül meg, sosem jut vissza az eredeti gazdájához.

 Rácsvédelem a rablók ellen a csantavéri házon

A helybeli bűnesetek felderítésének hatékonyságáról meglehetősen borúlátóan vélekedik a negyvenes éveiben járó, egyedül élő Pátrik Ferenc is, akit ugyancsak az elmúlt hétvégén raboltak ki, és aki a történtekről nem is értesítette a rend őreit. Ekképpen foglalta össze a maga történetét:
– Szombaton este 10 óra tájban mentem el itthonról, és mire fél 1 körül hazaértem, addigra már felforgatták a házamat. Rögtön tudtam, hogy valami baj történt, mert amint kizártam az előszoba ajtaját, a szabadon lévő kutyám idegesen csaholva szaladt be, egyenesen a legbelső szobába, márpedig soha nem szokott bemenni a lakásba. Az egyik utcai ablakon felhúzták a műanyag redőnyt, betörték az ablaküveget és bemásztak abba a szobába, amelyet valójában nem is használok, és amelyben a nagyanyámtól származó ágyneműt tartottam. Onnan vittek el valahány dunnát meg párnát. Azokat nem is sajnálom, viszont a pénzemet is megtalálták, és az már sokkal érzékenyebben érint. Az egyik helyen több mint 60 ezer dinár volt egyösszegben, a másik helyen pedig 250 euró. A tévéasztalon is volt valamennyi pénz, de azt nyilván nem vették észre, így az megmaradt. Az ügyben nem szóltam, nem telefonáltam én senkinek sem. Fölösleges. Az ember csak felidegesíti magát. Két évvel ezelőtt még tettem feljelentést, amikor másfél hold kukoricámat leszedték és kintről a földről elvitték. Napokig kijártam a határba őrizni, mégsem tudtam megvédeni. A tetteseket a mai napig nem fogták el.


Röpke kétnapi szünet után, a hét derekán ismét beindult a tolvajlás csantavéri módra-féle masinéria. Szerdán estefelé, úgy 6 óra tájban – tehát világos nappal – nem is akárhol, hanem éppen a főút mentén vonultak végig a krónikus lakásfosztogatók. Egyazon utcában három házat is feltörtek. Kettő lakatlanul áll már évek óta, a harmadikban viszont épp nem tartózkodtak otthon a háziak. Mindegyik helyről tollat zsákmányoltak.


Szabó Angéla
Kik a tolvajok?


Népszerű bejegyzések

Dr. Gundy Sarolta - Tárogató válogatás 2015.

Szabó Angéla - Holtszezon - Katonaáldozataink

Globális vidék