Margit Zoltán: 2014. 07. 06. - 2014. 07. 13.

2014. július 12., szombat

„Nem tartozom egy dinárral sem!”


(Megint: légből kapott adóhivatali tartozások)


A képen: A befizetett egészségügyi járulékról szóló „elismervény”


Bozsik Jusztinát 60 éves korában akarta a hálójába keríteni a szabadkai adóhivatal. Amint betöltötte a 60. életévét a csantavéri asszony, már másnap 254 592 dináros tartozást próbáltak a nyakába varrni elmaradt földműves nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék címén. Az alighanem teljesen légből kapott, minden alapot nélkülöző, horribilis állami adósság „meglétéről” szóló határozatot – a 2013. október 25-ei állás szerint (!) – november 12-én küldték meg a részére.

A meglepetésből felocsúdni alig képes asszony akkor egy beadvánnyal fordult az adóhivatal városi fiókintézetéhez, amelyben megírta, hogy eddigi életében soha nem tartott igényt az időskorú mezőgazdasági termelők nyugdíjára, és ilyen címen még egyetlen dinárt sem követeltek tőle. Az egészségügyi biztosítás folytonosságára viszont mindig is kínosan ügyelt, úgyhogy ilyen irányú adóssága sem keletkezhetett.
Amikor a napokban felkerestem otthonában, indulatosan mesélte el az eddig történteket.

– A férjem 66 esztendős. Harmincöt évet ledolgozott a helybeli földműves-szövetkezetben és 2010 áprilisa óta nyugdíjas. Én nem is gondoltam arra, hogy majd öreg napjaimra nyugdíjat szerezzek magamnak, ezért nem is igényeltem a földműveseknek kijáró időskori ellátmányt. Ilyen tartozásom tehát nekem biztosan nincsen, meg másmilyen sem. Az ugyancsak kötelezőnek mondott egészségügyi biztosítást rendszeresen fizetjük – általában negyedévenként –, soha el nem hanyagoljuk, mivel mindketten sokat betegeskedünk, és fontos, hogy minden pillanatban érvényes legyen az egészségügyi könyvecskénk. Ellenkező esetben ugyanis vagy nem kapjuk meg az orvosi ellátást vagy pedig megfizettetik velünk. (Megjegyzem: két évvel ezelőtt megtörtént az, hogy 76 000 dináros tartozást követeltek tőlem, noha akkor is befizettem a szokásos negyedévi részletet. Akkor az volt a szerencsém, hogy megőriztem azokat a csekkeket, amelyekkel történt a befizetés, és így sikerült tisztáznom a helyzetet. Gondolom, az adóhivatali nyilvántartásban is szerepeltek ezek a tételek, mégis nekem kellett a magam igazát bizonyítanom.)

Ugyanígy az idén is (február 27-én és június 3-án) már két részletet befizettem, mindkét alkalommal 8000 dinárt. Most mégis arról kaptam értesítést, hogy 13 000 dinárral tartozom. Egészen pontosan: egy figyelmeztetés érkezett, amelyben az szerepel, hogy az ősszel megállapított adósságom továbbra is fennáll, sőt azóta kamatot számoltak rá. Így most már majdnem 40 000 dinárral többet kellene befizetnem, mint az ősszel. Az alaptartozásom 199 000 dinár, a kamat pedig 90 000 dinár. Összesen 5 napot adtak arra, hogy ezt az óriási, 290 000 dináros kinnlevőséget rendezzem. Számomra érthetetlen, felfoghatatlan, hogy honnan veszik ezt a tartozást, minek alapján állapították meg, amikor én biztos vagyok abban, hogy az adóhivatal felé semmiféle adósságom nincsen. Meg egyébként is: az idén már 61 éves leszek, miért most akarják, hogy elkezdjem fizetni a nyugdíjjárulékot. Már késő. Ugyanis legalább 15 éven át fizetnem kellene, s talán meg sem érném azt, hogy jogosulttá váljak.

Miért kell az embereket ilyesmire kényszeríteni? 

Tanácstalanságomban nem tudom, kihez is fordulhatnék. Arra gondoltam, hogy felveszem a kapcsolatot Kiss Árpáddal, a Parasztszövetség szabadkai vezetőjével és Fremond Árpáddal,  köztársasági képviselővel, hátha tudnak az ügyemben segíteni. Szeretném ezt az ügyet egyszer s mindenkorra lezárni – beteg asszony vagyok, ilyen kitalált adósságok miatt engem többé ne háborgassanak.

Szabó Angéla




Megjelent a Holtszezon!



Írta és szerkesztette Szabó Angéla

Több mint hatvan olyan vajdasági magyar katonaáldozatunk meztelen történetéről íródott ez a könyv, akinek a hozzátartozói hajlandóak voltak az 1990-es évek délszláv háborúinak szörnyűségeiről beszélni
A kiadvány a magyarországi Nemzeti Kulturális Alap és KövérLászló házelnök támogatásával jelent meg.

A könyv magánkiadás. Készült a Dániel Print nyomdában, Újvidéken, 2014-ben


2014. július 11., péntek

Ki ölte meg Csubela Ferencet?




Igen, abban az időben még nem volt internet...

A sors iróniája, hogy Csubela Ferenc sírjához álltam, kedves barátomat veszítettemet el aki, kettő kisgyermeket hagyott maga után, ki volt a vétkes? A trombózis jött, halált okozott...

Ott álltam némán, szomorúan és néztem, mint Ábel a rengetegben. Elgondolkodtam, ami minden rendszerben bűn. Mi is történt?

Miért ő? Hiszen annyira jó ember volt? Miért őt kellet elvenned ó Uram?

Szétnéztem a temetőben és fohászom után szemben álltam Csubela Ferenc sírjával, ő lenne a válasz? Avagy a kérdés amelyre fényt kellene deríteni? Véletleneknek nem hiszek, ott állok és nézem a sírkövet, mi történt vele Tiszaszentmiklós alatt? Ki ölte meg őt? A történet nem tiszta és források takarás alatt vannak, ez minden feltételezésnek helyt adnak!

Az amerikai sorozat jutott eszembe ,,Döglött akták" néven fut, de valójában "Could case", hideg-kihűlt akták az igazságszolgáltatás műhelyéből. E történet egy nagyon kihűlt akta. Egyszerű lett a kérdés: ki ölte meg Csubela Ferencet és miért? A római jog köszönő viszonyban sincs az angol-szász jogrendrendszerrel, de az igazság mindenkit megérdemel, főként a családot, mint társadalmi alapsejtet!

A célom, hogy e történetnek végére járjak, mivel a legnagyobb vajdasági magyar párt sem tudja méltóan ünnepelni, hogy immáron több mint kettő évtizede létezik a szerbiai politikai palettán...

Kérném mindazokat akiknek információjuk van a történtekről juttassák el nekem a blogon látható e-mailra, hogy a döglött aktát élő aktává állítsuk elő és vádat lehessen emelni a gyilkosnak/oknak a törvény igazságos keze előtt! (a közvádló szerepe volna). Addig is balesetként kezelik az ügyet...

Köszönet azoknak akik eddig információkkal elláttak az ügyben!

A gyilkosság nem évül el, a gyilkos/ok nevét tudnia kell a közvéleménynek! 

Köszönöm!

Margit Zoltán



2014. július 6., vasárnap

Az érem másik oldala...



A csapból is foci folyik, döntő előtt állnak a labdarúgást mesterfokon művelő országok fiai, de az éremnek is van másik oldala az az oldal, amely nem csillog - villog. Brazíliát jól felrázta a foci VB, de a vérmérsékletüket ismerve, ez várható is volt, tüntettek ott tanárok, buszvezetők, bennszülöttek, nyomortelepeken nyomorgók, hogy a tizenegy milliárd amerikai dollárt jobb helyre is lehetett volna elkölteni,...

Melyik a jó hely?

Ők az oktatást és az egészségügyet jelölték meg! A kiadási oldal imigyen alakult, no de mennyi bevétellel fognak zárni, -az a lényeg! Mivel a tüntetések alábbhagytak, a jelek szerint, jut majd az oktatásnak és az egészségügynek is tejbe aprítandó ropogós dollárocska...

A nyomornegyedek és a nyomorgók VB nélkül is a helyben maradnak, ez és más se nem róluk szólt, viszont a média által időnként főszerepkörbe jutottak a gólöröm mellett a szegénység látványa ürmös ízt adott a „futball sztároknak”, főként szálláshelyükre vezető úton ütköztek e képbe...Egy-egy sztárgázsi szegény negyedek gondját tudná enyhíteni...erre a jótékonysági tettre egy sem gondolt még, tudtommal!

Paulo Ito falfirkája mozdította meg az „elektronikus nemzetséget” hívta fel a figyelmet az érem másik oldalára, a szegénység csillogás-villogás nélküli keserű valóságára:









Az érem fényes oldalán, július 13-án megtudjuk kinek fog állni a Rio De Janeiró-i utca bál! 





Margit Zoltán



Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin