2014. augusztus 23., szombat

Döntések egyféléknél, döntések többféléknél



Bizony, nagyon nehéz pillanatok adódnak az emberek életében.

Ha egy ember kizárólag önmagáért cselekszik bármit, akkor a tett megvalósításáig átkínlódott vívódás, a kételyek, az aggódás, az inspiráló vagy visszafogó gondolatok pro- és kontra-harcai csakis az ő magánszférájára lehetnek befolyással.

Amint azonban másokért kell cselekednie, az érzelem szabadságáról le kell mondania, és az elhatározását kizárólag az ösztönei, a lehetőségek logikus megválasztásának hideg valóság-ütköztetése, és a sokféleséget is jól képviselő, de valamiféle konszenzusos ítéletet kell meghoznia.

A sokfélék ugyanis széthúznak, mindenfélét mondanak, elítélnek, hangoskodnak, vitáznak. A monolit egyfélék szent meggyőződése pedig az, hogy majd őhelyettük kialakítanak egy olyan véleményt, amihez csatlakozhatnak, és csendesen belesimulhatnak majd az egyféleség táborába. Náluk a véleménykülönbségek kimondása haszontalan butaság. Ezért ők elszigetelt, inkább véleményhallgató és nem vélemény nyilvánító monolitok maradnak, semmiféle gondot nem okoznak.

Mindig csak a sokfélékkel van baj. ... 

A sokfélék sokféleképpen gondolkoznak, az önálló véleményeiket pedig közös döntés racionalitásába gyömöszölik, de csak ha tudják. Rendszerint se nem tudják, de inkább nem akarják...

Egy jó vezető, hogy miként dönt az önálló véleményekből összeállt közös döntések felett, mellett, ellen, ez adja meg majd tettének és személyiségének értékét. Lehet, hogy nem tudni azonnal, hogy milyen végeredménnyel, de reméljük, hogy a sokfélék az egyes fontos dolgokban egyfélék lesznek idővel és a döntéssel is mindenki elégedett lesz. Nem csak az egyfélék, de a sokfélék is..

(GS, 20140822)
Dr. Gundy Sarolta




2014. augusztus 21., csütörtök

ActionAid - Ebola door to door - OnE




I am sure you have heard about the Ebola outbreak in West Africa, affecting Sierra Leone, Liberia and Guinea in particular. It's the worst outbreak ever recorded - more than 1,000 people have died.

These countries have some of the weakest health systems in the world. Not enough trained doctors and nurses. Clinics without enough supplies to diagnose and treat patients. Villages without running water or reliable electricity, compounding the crisis.

Just days ago, the World Health Organization declared the outbreak a global health emergency.




This crisis is showing just how important it is to have strong health systems in place. And it's why ONE members like you continue to fight for long-term investments in health.

We ask you to use the power of your voice at crucial moments when it's needed most, and together we've made incredible progress in the fight against extreme poverty.

In this case, governments and institutions around the world are beginning to step up, pledging resources in response to the World Health Organization's emergency appeal.

ONE members have asked us how to help. If our governments don't step up, we'll be calling on you to use your voice. In the meantime, many other organisations that deliver vital services are already in West Africa working hard to save lives and protect communities against Ebola. Find out what they are doing and how you can help.

Thank you

- ONE



2014. augusztus 19., kedd

Győzelem: Megmenekült három bánsági templom a lerombolástól!



2014. július 17-én adta hírül a Magyar Patrióták Közössége Erdei Iván tollából, hogy a délvidéki Németcsernye katolikus templomát “takarékossági” okokra hivatkozva az egyházvezetés saját határozatával lebontásra jelölte. Egyesületünk arra is felhívta a figyelmet, hogy további templomok kerültek végveszélybe: a módosi, a párdányi és a perlaszi. Felhívásunkat követően szerencsére több médium is foglalkozott a kérdéssel: a Magyar Nemzet online július 22-én közölt cikket A legegyszerűbb persze lebontani a templomot címmel, a Lánchíd RádióTemplomrombolás a Délvidéken címmel készített interjút Hetzmann Róberttel, egyesületünk vezetőjével. Később számos anyaországi, délvidéki és határon túli magyar sajtó is tudósított a borzasztó javaslatról.


Ezt a templomot is lerombolták volna…

A Magyar Patrióták Közössége eközben folyamatosan arra törekedett, hogy napirenden tartsa a délvidéki templomrombolások ügyét. Tudomásul vettük, hogy egyesületünket méltatlan támadások érhetik, ennek ellenére folytattuk a munkát. A nemzeti oldalon nagy felháborodást keltett hír végül magyar állami szintig is eljutott: 2014. augusztus 8-án budapesti kormányzati delegáció utazott a helyszínre. A látogatáson a magyar állam részéről a Nemzetpolitikai Államtitkárság, az Egyházi, Nemzetiségi és Civil Kapcsolatok Államtitkársága képviselői, valamint Diószegi László, a Teleki Alapítvány igazgatója vett részt. A találkozó eredményes volt: Német László megyéspüspök letett a bontási szándékról. A hajdanán Torontál vármegyéhez tartozó Németcsernye (Szerbcsernye), Módos és Párdány temploma megmenekült a bontócsákányoktól, sőt magyar állami támogatással hamarosan megkezdődik állagmegóvásuk.

A Válasz.hu-nak (a Heti Válasz online oldalának) nyilatkozó Diószegi László elmondta: „A probléma nem egyedi, de ilyen határozott bontási szándékkal még soha nem találkoztunk, inkább az épületek sorsára hagyása, lassú pusztulása jellemző. A templomok bontása több okból is nagyon rossz megoldás, egyrészt felháborítja, elkeseríti a megmaradt magyar szórványközösséget, másrészt eltünteti a magyarság történelmi jelenlétének utolsó nyomait egy olyan területen, ahol már csak ezek a templomok tanúskodnak a színes, soknemzetiségű múltról.”


A szakértők szerint mindhárom templom műemléki értéket képvisel. Különösen a módosit és a németcsernyeit emelhetjük ki: utóbbi értékes belső díszítése, neoklasszicista oltára kiemelkedő, az 1911-ben épült módosi neogótikus Nagyboldogasszony-templom pedig a Közép-Bánság legmagasabb temploma. Lebontásukat a Nagybecskereki Egyházmegye rossz, életveszélyes állapotukkal magyarázta. Ezzel szemben a küldöttség rávilágított, hogy egyik templom sincs végveszélyben, csupán karbantartásra szorulnak.

A magyar delegáció többórás tárgyalást folytatott a főpásztorral, aki – miután a magyar állam felajánlotta segítségét – meggondolta magát. A Válasz.hu tudósításából az is kiderült, hogy a helyi szerb polgármester sem értett egyet a németcsernyei templom lerombolásával. A Teleki László Alapítvány munkatársai még idén fel fogják mérni mindhárom templomot, az állagmegóvás munkálatai pedig ezt követően kezdődhetnek meg.

A Magyar Patrióták Közössége az alábbi közleményt adta ki az örömteli hír kapcsán:


Közlemény


A mai napon ismét bebizonyosodott, hogy van értelme annak a munkának, amelyet egyesületünk tagjai végeznek nap mint nap annak a kulturális örökségnek a megóvásáért és gyarapításáért, amelyet a magyar nép történelme során létrehozott. Németcsernye, Módos és Párdány műemléki értékű templomai megmenekültek az értelmetlen rombolástól. Három egyedi értékkel nem lettünk szegényebbek!

Gratulálunk Erdei Ivánnak, délvidéki tagtársunknak, aki ezt az egész lavinává vált kezdeményezést elindította. Köszönetet illeti mindazon kormányzati szerveket és tisztségviselőket, akik meghallották hangunkat, különösen Diószegi Lászlót, a Teleki László Alapítvány igazgatóját; továbbá köszönet mondunk Dr. Német László SVD nagybecskereki püspöknek, amiért végül a józan észre hallgatott.

A három bánsági templom megmentése a 2010-ben Budapest belvárosába, a Bécsi utcába tervezett Zeppelin-nagyberuházás meggátolásához hasonlítható eredmény. Ez a győzelem adjon erőt nekünk és barátainknak a folytatáshoz!

2014. augusztus 18.




2014. augusztus 18., hétfő

Teljes a sötétség a Romić Arnold-ügyben


Romić Arnold sírkeresztje a csantavéri Nagytemetőben

Már majdnem három hónap telt el Romić Arnold temetése óta. A közhelyesen fogalmazva tragikus körülmények között elhunyt 15 éves csantavéri fiú ügyét illetően még mindig vaksötétben tapogatóznak a gyermeküket gyászoló szülők. Legalábbis erről számoltak be, amikor a napokban felkerestem őket a tornyosi otthonukban.

Arnold 2014. május 31-én, szombaton – valamikor a reggeli órákban – vesztette életét. Előző nap este szórakozni indult az oromhegyesi Atlantis Garden diszkóba, ahonnan azonban sohasem tért haza. Záróra után a hazaszállításukra várakozó autóbuszról néhány társával együtt leszállították – valamilyen kabátlopásról szóló zavaros történet miatt, és már útközben ütni-verni kezdték őket. Arnoldot külön elvezették és a jelenlévő szemtanúk elmondása szerint olyannyira bántalmazták, hogy a fiú a helyszínen belehalt a sérüléseibe. Az áldozat tornyosi barátai látták-hallották, mint ütötték a síró, jajgató gyereket, aki mindhiába könyörgött, hogy hagyják abba a verést. Az utasokkal teli autóbuszt időközben elindították, később pedig a szemtanúknak is távozniuk kellett. Mivel a busz nem várta meg őket, Arnold barátai gyalog vágtak neki a hazavezető útnak. Azonnal az elhunyt társuk szüleihez mentek, hogy elmondják nekik a hírt: a fiukat a mentő valószínűleg kórházba szállította.

Először Zentán keresték, majd pedig az újvidéki klinikai központba irányították őket, és ott szembesültek a ténnyel: Arnold már nincs is az élők sorában. Valójában nem gyógykezelés végett, hanem a boncolás miatt vitték Újvidékre.

Onnantól minden viharos gyorsasággal zajlott. A holttestet azonosították, vasárnap délelőtt átvették, hazaszállították és hétfőn 13 órakor már el is temették.

A halálnak kétféle „típusa” létezik: természetes és rendkívüli haláleset. Rendkívüli halál esetén – vagy, ha az orvos nem tudja egyértelműen megállapítani a halál okát – kórboncolás szükséges. A patológus végzi az igazságügyi orvostani boncolást és ő állítja ki a halottvizsgálati bizonyítványt.

Romić Arnold esetében az ilyenkor szükséges vizsgálatokat az újvidéki Igazságügyi Orvostani Intézetben végezték. Eredményére azonban az áldozat szülei hosszú heteken át vártak. (Vártak, mert alighanem szándékosan várakoztatták őket.)

Három közül a legfiatalabb gyermekünket úgy helyeztük örök nyugalomra, hogy sem a halál beálltának idejét, sem pedig annak okát nem ismertük. És valójában most sem tudjuk egyiket sem – mondta Arnold édesanyja, Marica. – Hivatalos papírt sehonnan nem kaptunk. (Még a gyerek ruháját sem szerezhettük vissza.) A boncolás eredményét is többhetes várakozás után vehettük kézbe. Hiába érdeklődtünk párnapos időközönként az újvidéki kórházban, vagy még nem készült el, vagy éppen az illetékes orvost nem találták – általában így hangzott a sablonszerű kifogás. Húzták az időt, persze akkor még nem tudtuk, hogy miért. Utólag derült ki, hogy a vizsgálatra szánt mintákat 30 napig őrzik meg, addig tárolják, és utána megsemmisítik. Így viszont, ha elégedetlenek lennénk a kapott eredményekkel, már nem lenne mód újabb mintavételre, nem lenne lehetőségünk újabb, ismételt vizsgálat kezdeményezésére, esetleg más szakértők bevonására.

A boncolási jegyzőkönyvből a halál oka egyáltalán nem derül ki, még egy félmondatos utalás sincs rá a többoldalas irományban. Ami elég furcsa. Sőt: olyan megjegyzést sem tesz a kórboncnok, hogy a halál okát nem lehet megállapítani. Vajon miért?

Az viszont egyértelműen kiolvasható, hogy a 171 centiméter magas fiú minden tekintetben az életkorának megfelelő fejlettségű volt, és szinte makkegészségesen hunyt el, ugyanis semmiféle szervi rendellenességet nem találtak nála. A leírás szerint a csontozata ép volt, a bőrén külsérelmi nyomok nem voltak láthatóak. A gyomra üres volt. Tehát hányadékot még nyomokban sem találtak benne. Ezzel pedig teljes mértékben megdőlni látszik az az állítás (amelyet a diszkó üzemeltetője tett közzé, még a temetést megelőzően), hogy a fiú halálát a saját hányadékának a tüdőbe jutása miatti fulladás okozta.
A vizsgálatot dr. Predrag Stojanović patológus és törvényszéki orvos szakértő végezte.
A kémiai és a toxikológiai elemzéseket az említett intézet laboratóriumában bonyolították le. A június 6.-ai keltezésű dokumentum szerint mintavétel történt az áldozat véréből, a vizeletéből, törletet vettek az orrából, a gyomrának a tartalmából, az epéjéből és az agyszöveteiből is. A vérében 0,833 mg/ml alkoholt találtak, amit teljességgel kizárja azt a korábbi vélekedést, hogy a fiú súlyosan ittas állapotban lett volna. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ilyen véralkoholszinttel például az Amerikai Egyesült Államokban kocsiba lehet ülni, de 0,8 mg/ml-es véralkoholszinttel Kanadában, Svájcban és Írországban is engedélyezett a gépjárművezetés.) Találtak még Diazepám nevű szorongásoldó és nyugtató hatású gyógyszert a vérmintájában, a leírás szerint terápiás mennyiségben.

Az Újvidékről kapott dokumentumokból kihámozhatók olyan megállapítások is, amelyek magyarázatáért szakorvoshoz kell fordulnunk. Ilyen például az, hogy megnövekedett és duzzadt volt az agya és megnagyobbodott a tüdeje. Nekünk ez most semmit nem mond, mert járatlanok vagyok az ilyesmiben, de talán mégis van jelentősége tette hozzá az apa, Fábrik László. – A fiunk elvesztése hatalmas fájdalom a számunkra. A hathetes gyász már letelt, megpróbáljuk most a maradék erőnket összeszedni, hogy végre kideríthessük, mi történt a gyerekünkkel azon a végzetes hajnalon. Eddig az én életemért küzdöttünk, két héttel ezelőtt megműtöttek, egy rosszindulatú daganatot távolítottak el a húgyhólyagomról. A vizsgálatokat tovább kell folytatni, hogy megtudjuk, megjelentek-e más szervekben is a rákos sejtek, viszont most már a fiunk ügyét sem halogathatjuk tovább. Az igazságnak előbb vagy utóbb, de ki kell derülnie, hogy a lelkünk végre megnyugodhasson.   

Szabó Angéla



Csütörtökön elárverezik Boros Rózsa földjét


Fotó: kulturpont.hu 


Egy elkeseredett asszony erőtlen hadakozása ez egy „hitelfolyósítással” foglalkozó szabadkai székhelyű kft.-vel, amelytől 12 000 eurós kölcsönt szeretett volna felvenni házvásárlásra, az igényelt összeget azonban soha nem kapta meg. Ehelyett neki kellett fizetnie a meghatározott havi összeget, aminek következményeként összesen 700 euróval tartozik az asszonynak a magát fogyasztói csoportnak (is) tituláló társaság.
A Zenta községhez tartozó Kevi falu egyik tanyáján élő Boros Rózsa szélmalomharca, viaskodása a Finance Consultinggal 2006 áprilisában kezdődött, tehát már több mint 8 éve tart, és az ügye azóta lezáratlan. Az „aktáját” azonban időnként előveszik, lefújják róla a port és megszellőztetik – küldenek az ügyfelüknek különféle tartozásról szóló különféle felszólításokat vagy a lakóházához irányítanak olyan ismeretlen, fenyegetőző személyeket, akik végrehajtónak, magán pénzbehajtónak adják ki magukat –, aztán a paksamétát újra visszahelyezik a savanyítóba.

Pénzre menő, emberpróbáló, piszkos türelemjáték ez a javából, az idegek harca, amely arról szól, hogy ezt az egyenlőtlen küzdelmet ki bírja tovább, ki adja fel előbb.


Tótágast a logika…


Az ötvenes éveiben járó magyar asszonynak – a legutóbbi Finance Consulting-os változat szerint – 153 041 dináros „alaptartozása” van, a hozzá tartozó kamattal és költségekkel. Ennek az adósságnak a kényszerű behajtásáról szóló bírósági végzéssel is rendelkeznek, amelyet 2013. október 24-én bocsájtott ki a Szabadkai Alapbíróság Zentai Bírósági Egysége. E tartozás fejében most azzal próbálkoznak, hogy a földművelésből élő Boros házaspártól 4 hold földet elvegyenek.


A kiszemelt parcellák

A szabadkai kft. elképzelése szerint nyilvános értékesítés keretében augusztus 21-én, vagyis csütörtökön kerül „eladásra” Boros Rózsa négy hold földje. Az a négy parcella, amelyre szemet vetett a „pénzes kft”, amelyet szeretne megkaparintani. Mindegyik esetben harmadosztályú termőföldről van szó – három földterület Kevi falu határában található, egy pedig Tornyoshoz tartozik. A legnagyobb éppen a tornyosi, amely 1 hektár 15 ár 8 négyzetméter. Az úgynevezett Likás részben lévő parcellák területe 57 ár 56 négyzetméter és 7 ár 94 négyzetméter, az Alsó-Keviben pedig lévő pedig 41 ár 48 négyzetméter. Az ingatlanok piaci összértékét 2 183 082 dinárban állapították meg. Kikiáltási árként pedig a becsült érték 60 százalékát határozták meg, ami azt jelenti, hogy 1 309 849 dináros kezdőáron indulhatott volna a licitálás. Magyarán: 11 000 euróért kínálták a 4 hold termőföldet. (Több vajdasági községben ilyen áron már egyetlen hold jó minőségű földet sem lehet vásárolni.)


A suttyomban megejtett árverés


Boros Rózsa az elmúlt héten értesült arról, hogy a nem létező adóssága ügyében, azaz a tartozás behajtása céljából egy árverést, egy nyilvános értékesítést már lebonyolítottak. Méghozzá július utolsó napján. Pontosabban: csak lebonyolították volna, ha lett volna licitáló, vevő azonban egy szál sem jelentkezett. Nem volt érdeklődő, nem volt vásárló. Mindez most jutott tudomására, amikor a második árverés időpontjáról szóló levéllel együtt a korábbit is megkapta. A nyilvános értékesítés második fordulóját hamarosan megejtik – csütörtökön 10 órai kezdettel a kft székházában, a Makszim Gorkij utca 9-11. számú épületének első emeletén.

Boros Rózsa fájlalja, hogy a meglehetősen gubancos ügye iránt nem mutatott semmiféle érdeklődést a vajdasági magyar sajtó, a mások számára is sok tanulsággal szolgálható esetével nem foglalkoztak, és teljesen magára hagyták. Noha az elkeseredett viaskodása már nyolcadik esztendeje húzódik, az asszony mindvégig kitart amellett, hogy közönséges csalók hálójába került, akik már az üzlet megkötésekor szándékosan becsapták, félretájékoztatták és félrevezették. A kedvező hiteleket ígérő pénzügyi csoport pedig mindmáig zavartalanul folytatja a tevékenységét és gyűjti be az újabb gyanútlan áldozatait.

Boros Rózsa a küzdelmét magányosan vívja – ami miatt mindenképpen elismerést érdemel –, ügyét eddig egyetlen ügyvéd sem vállalta.  

Szabó Angéla



Népszerű bejegyzések

Dr. Gundy Sarolta - Tárogató válogatás 2015.

Szabó Angéla - Holtszezon - Katonaáldozataink

Globális vidék