Margit Zoltán: Este van, már kilencet üt az óra...

2015. március 27., péntek

Este van, már kilencet üt az óra...




Este van, már kilencet üt az óra,

Már mindenki lefeküdt a faluban.

Egyedül csak én nem tudok elaludni,

Fáj a szívem a szerelem gyötöri


Fáj, a szívem gyógyítani nem lehet.

Majd meg gyógyít a jó Isten, ha szeret.

Majd meg gyógyít a koporsó támaszfája,

Mikor a föld suhogva omlik reája.


Nem haragszom, hogyha elhagysz engemet,

Mert a nap is elhagyja a kék eget.

Sötét gyászom hallatszik a végtelenig,

Fáj, a szívem fáj a megrepedésig.


Néma csendben halkan sírom szép neved.

Eltemetlek, ahol az út körbemegy.

Se vér se hús el nem fáraszt ítéletig,

Melléd fekszem az idők végezetéig.

Fáj, a szívem gyógyítani nem lehet.

Majd meg gyógyít a jó Isten, ha szeret.

Majd meg gyógyít a koporsó támaszfája,

Mikor a föld suhogva omlik reája.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm a megjegyzését!

Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin