2015. augusztus 30., vasárnap

A végzetes hullám(hossz)…



…amely most már egészen biztosan maga alá temeti a szabadkaiak és a környékbeliek közkedvelt rádióját. A zavaros honi politikai vizeken évek óta hánykolódó média-hajótöröttek parányi lélekvesztője akárhogy kapálódzik, evickél, abból az örvényből, amely most beszippantotta, már képtelen lesz kimászni. A fulladásos halál elkerülhetetlen.

Mi zajlik nálatok? – kérdezgetik az elcsatolt magyar országrészekben élők. – Vadulnak a szerbek? Minden kisebbségi médiumba bele akarják fojtani a szót? – Nem – válaszoljuk – nem a szerbek, hanem a mi nagymagyarjaink vadultak be, sajnos. Hogy így jobban fájjon!

Úgy szeretné a vajdasági magyar csúcspolitika eltörölni a jugó-szocializmus éveiben alapított – majd 50 éves – Szabadkai Rádiót, hogy még emléke se maradjon. Helyette a „demokráciában” született Pannon RTV-t párnázza ki jó vastagon az anyaországból érkező pénzekkel, mert annak a műsoraiban naponta szerepelhetnek. Teljes életnagyságban. (De persze az emléke megmarad a hallgatókban, s vele együtt az is,hogy a politikusok okozták a vesztét és azok is hagyták a sorsára. Nevükhöz fűződik majd a megszűnése, az elhallgatása.)

A frekvenciatolvaj

A politikai élcsapatunk, mint a macska a már régen megfojtott egérrel, úgy játszadozik úri kénye-kedve szerint az észak-bácskaiak leghallgatottabb rádiójával. Úgy tesz, mintha az nem is a mi vajdasági magyar kutyánk édes kölyke lenne, hanem valami gyűlöletes, idegen fattyú, elátkozott kígyófajzat.

Valójában már akkor eltiprásra, az útból való eltakarításra szánták, amikor a híres-neves közéleti figuráink létrehozták a Pannónia Alapot, az akkor még csak a szárnyát próbálgató Pannon Televízió működtetőjét.(Igen sokatmondó és még többet sejtető az Alap kuratóriumának akkori összetétele. Megérdemli az emlékezetfrissítést! Elnöke Korhecz Tamás,alelnöke Mirnics Zsuzsa, tagjai pedig Árpási Ildikó, Lovas Ildikó és Varga László voltak.) A másodszülött gyermek, a Pannon Rádió nevezetű kis Öcsi, hullámhossz-tolvajlással kezdte meg a szégyenletes pályafutását és áldásos tevékenységét, s a megkezdett szédületes „karriert” ugyanolyan tolvajmódszerrel folytatja. (Bűnben fogant ez a vajdmagy sajtóház is, akárcsak a Magyar Nemzeti Tanács! – mondhatná mindezek láttán a mostani MNT folyton kötekedő/kukacoskodó egyszemélyes ellenzéke, Tari István. És újfent a fején koppintaná a szöget.)

Az történt, hogy 2007 nyarán – egyetlen tollvonással – elvették a Szabadkai Rádiótól a 91,5 MHz-es regionális frekvenciát, hogy odaadhassák azt az induló Pannon Rádiónak. Akiknek már akkor a teljhatalmú vezető vajdmagy médiaház kiépítésének hagymázas víziója lebegett a szemük előtt, azok most megint a régi bevált hadicselt alkalmazták: ismét elorozták a Szabadkai Rádió eddigi hullámsávját.

A politikusi elképzelés szerint a napokban elsinkófázott hullámhosszon – igen hangzatos Szabadkai Magyar Rádió néven – egy vadonatúj rádióállomás kezd műsorsugárzást. Két hét múlva. Az már most is nyilvánvaló, hogy az adó lesz csak új, nem pedig a műsor, mert ez utóbbit a Pannon RTV dolgozói készítik az előre megadott receptúra szerint. Magyarán: ezzel a cseles/fondorlatos gaztettel a Pannon (Párt)Rádió műsora (szépen, csendben – ahogy illik) beduplázódik. Nesze neked, szabadelvű meg igazmondó vajdasági magyar tájékoztatás! Kaptál megint a képedbe egy jó kis gyomrost! A politikum valahogy így képzeli el, így álmodta meg a sajtónk fölszabadítását.

A kikosarazott vőlegény

A két médiaház között zajló alighanem hosszú/titkos tárgyalás, egyeztetés/egyezkedés után, eleinte még úgy hírlett, hogy az igen jó étvágyú és edzett gyomrú Pannon RTV szőröstül-bőröstül bekapja a szabadkai rádiósokat, s amikor azok már az „ő zsoldos katonái” lesznek, úgy fogják a csárdást járni, ahogy a Pannon-zenészek muzsikálnak. De aztán változott a leányzó fekvése, a szerkesztőségből mindössze hárman vállalkoztak a mostohagyerek önként vállalt szerepére. Közöttük két újságíró. A többiek úgy vélték, hogy inkább maradnak, kitartanak és dacolnak a végsőkig.
Ők a napokban megjelent közleményükben ezt írták: „… már néhány hónapja a háttérben folynak a próbálkozások, hogy nem lépnénk-e a Pannonnal frigyre, csakhogy mennék már a háztól! (Rosszabbak, mint a békebeli falusi kerítők!) Ódzkodunk ettől a házasságtól, pedig hivatalosan, ugye, meg is kérték a kezünket. A többség azonban nemet mondott. (…) Van azonban egy nagyobb bűnünk! Az anyaországhoz fordultunk, illetve azokhoz, akik kapcsolatban lehetnek a Magyar Kormánnyal, hogy próbálják diplomáciai úton leállítani a Vajdaságban magyarul is sugárzó rádiók privatizációját. Ez még június 29-én történt. Tizennégy rádióról beszéltünk végig, nem csak a magyar szerkesztőségekről.”

Minthogy beszámolójukban nem tesznek róla említést, nyilvánvaló, hogy az eltelt kerek két hónap alatt még csak válaszra sem méltatta őket az anyaország.

Epilógus: miközben olyan, több évtizede hallható vajdasági rádióállomások sorra szüntetik be az adásukat, amelyek magyarul (is) szóltak a hallgatókhoz, aközben a libling, az egyedüli kiválasztott pártsajtóház él és virul. Egy mástól elvett hullámhosszon szeptember 14-én, hétfőn műsorsugárzásba kezd. S hogy a vajdmagy sajtóbotrány még szégyenletesebb legyen: a frekvenciatolvaj nem csupán a némaságra ítélt Szabadkai Rádió hullámsávját tette magáévá, hanem még a rádióállomás nevét is magára öltötte.
Ily gátlástalanság láttán, csoda-e, ha az ember zsebében kinyílik a kisbicska? Akkor is, ha nem csantavéri…

Szabó Angéla


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm a megjegyzését!

Népszerű bejegyzések

Dr. Gundy Sarolta - Tárogató válogatás 2015.

Szabó Angéla - Holtszezon - Katonaáldozataink

Globális vidék