2016. május 8., vasárnap

A cirkusz mehet...



A cirkusz megérkezett, a műsor lefutott és mehet a következő előadáshelyre. Nevezetesen a választások nevezetű össztársadalmi tragikomikus bohózatról lenne szó, amely lezajlott Szerbiában egy-két rengéssel, de nagyon transzparensesen-demokratikusan, legalább, ezt szajkózta a média éjjel-nappal. A jól bevált műsor állta a helyét, addig szavazunk, amíg ki nem választjuk a megfelelőt, avagy borítékolt a befutó...

Új nincs a nap alatt a pap is markát tartja és a misekönyv is pénzbe kerül, avagy a hitoktatót is meg kell simogatni, ezt Barabás is tudta és fejhosszal megnyerte Kajafás "lezsírozott" választását Barnabas - a názáreti Jézus ellenében, érdekes kommunikációs trükk volt, majdnem egybecsengő jelöltneveket zengetni a tömeggel (Barabás / Barnabas), Pilátus sem értette, de Kajafás a választási bizottság elnöke pontosan hallotta a Barabás nevet! A gyilkos nyert Jézussal szemben, meg lett utána vaskosan magyarázva a megváltás teóriájával, meg lett a gonosz váltva és nem a jóság, józan paraszt ész logikájával, de kit érdekel, hogy mit gondol a paraszt, amely lassan a szó szoros értelmében múltbéli foglalkozás lett a szemünk láttára.

Mi lett volna, ha Jézus a názáreti ács - τεκτων fia nyer a választásokon? Békét hozott volna népének? Nem kellett volna Egyiptomba menekülniük? Róma időnap előtt visszahúzta volna öldöklő légióját? Péter viaskodott volna a kakassal? A római császár hithű katolikus lett e volna? Róma lett volna e vallási központ, avagy jogosan Názáret, netalán Betlehem? Erről van szó! A megoldás kulcsa, hogy mi nem lett, erről kevésbé gondolkodunk és foglalkozunk, itt ott egy két írás elcsúszik, majd nagy csend, kettő kereskedelmi ünnep (húsvét, karácsony), ennyi?

Lám a győztes írta a pergamenre a történetet, amely a legtöbb esetben szubjektív, aktuális hatalmat dicsőítő propaganda iromány, ennyi!




Az eredményeket nem ecsetelem, mert nem fontosak, tudjuk a győztes nyert a vesztes meg veszített, egyszerűség ugyebár! Az idő és a föníciai találmány megoldotta a problémát. Kicsit azért poroltam le a témát, mert kívülállóként nevetséges volt számomra végignézni a "lufi" árulását, mert ugyebár az üres konyhában kelekótya a szakácsné meg a kis-kuktája. Nagyon akartak a flúgos futamon résztvevők bizonyítani, ment a "szájkarateszamurájság" hónapokig!

Egy biztos a "délimagyar" pártpropaganda kizárólagossá vált, egy a zászló egy a tábor egy a pénz elmélet alapján feltették a szemellenzőt és irány a fal, mert a falból ki kell verni a téglát. Bummm! Kemény volt a fal és a tégla sem pattant ki belőle, bár mozgolódni kezdett úgy magyarosan, de lényegesen meg sem ingott, csak ketté repedt egy picinykét.

X-elt a ketté szakadt a nagy barátság, immáron kettő oldalról szemlélve a falat, amely egyre nagyobb falattá kezd válni! A gond, hogy egyre kevesebb az itthon maradt Kőmíves Kelemen, mert ugyebár nem várja meg a beígért nagyon szépet, hanem elejibe ment és itt hagyta a csókai papot is a hitoktatójával, meg a csapjával egyetemben, mint Móra Ferenc egykoron tette, amikor a boroshordót szerette volna csapra verni a Tűzkőhalom vallatása után...

Ki foldozza be a falat, amely picinykét megrepedt, ha már Kőmíves Kelemen is elhúzott innen? Ez a kérdés! E tényt a a lufi árusok észre sem vették! Pontosan úgy történt, mint a csókai húsgyárban ahol a végére mindenki ott volt, csak a hentesek szorultak ki még a fizetés listáról is...na - ná, hogy csőd! No de ki vitte el a pecsétet, mellyel nem hitelesíttethetett a kettészakadt barátság egyik fele legálisan? Ki volt az auctores (pártoló) és ki volt a legislator (indítványozó), hogy így történjen? Persze, hogy Kajafás reinkarnációja lehetett!?

Idáig semmi gond, összevesztek a legények a hatalmon, de nevezhetjük pipának is! Addig sincs semmi gond még egymással foglalkoznak, a gond akkor kezdődik, amikor a cirkuszba másokat is be szeretnének cibálni és nem értik, hogy vannak másképpen gondolkodók, akik nem kíváncsiak a cirkuszi mutatványosokra!

A cirkuszból kimaradók, -ingyen jegyük lehetett volt rá, nem éltek e szép nagybecsűs lehetőséggel! Egyszerű, ha a demokráciának nevezett zászló alatt úszkálna a hajó még meg is értették volna, de Makó is messze került Jeruzsálemtől, így a másképpen gondolkodók elfogadásától még messzebb kerültünk...

Most vagyunk abban az időszakban, poszt választási szindrómának nevezném, ahol még a párttagok utóhatásként, rohangálnak, mint a mérgezett egerek, vélt és valós ellenségeket keresve sikertelenségük ellenkezőjének bizonygatása céljából!

Minden választási cirkusz más, e választás még jobban a társadalmat, arra a vakvágányra sodorta, ahol a becsületes kétkezi munka szégyen, a hit az bűn, ellenben tehetséges ember az ki lop, csal, hazudik. A korrupció lételemként lett feltüntetve, a kiváltságosok mindent megtehetnek címszó alatt. A média teljesen pártok általi letenyerelésben szenved, a társadalom létminimumra szorítva minimálbéreken tengeti életét. A vezetők nem számon kérhetőek és nem elszámoltathatóak, pedig minden tettük a nép demokratikus jólétért történik. A magyar kisebbség, meg fénysebességre kapcsolt szülőföldje elhagyása érdekében, talán a tökéletes érdekvédelem végett...

A pénz és az idő döntött, itt már nincsenek oldalak jobb, bal, közép, itt éles érdekek húzódnak meg és aki ellenáll az megy a perifériára jobb esetben, rosszabb esetben a cirkuszba mehet illuzionistának...

A cirkusz mehet, találkozunk négy év múlva, ingyen jegy vár majd rád és egy két virsli, talán szendvics és egy fűtött busz télvízidején Pestig, ha addig túléled a több fájdalom felé vezető haladást...

Margit Zoltán



Népszerű bejegyzések

Dr. Gundy Sarolta - Tárogató válogatás 2015.

Szabó Angéla - Holtszezon - Katonaáldozataink

Globális vidék