2016. június 10., péntek

Búcsú az iskolától





A naptárban már júniust írunk. Még csak most fogtuk fel, hogy mindjárt itt az általános iskolai évek vége, örökre el kell búcsúznunk az iskolánktól. Elérkezett ballagásunk napja. Ezzel lezárul életünk egy szép, élmény dús szakasza, s kitárja felénk kapuit a nagyvilág. Ezután nehezebb, felelősség teljesebb éveknek nézünk elébe, amikor gyakran kell egyedül, szüleink és tanáraink nélkül döntenünk egy-egy fontos kérdésben. A jövő bizonytalansága és az előttünk álló küzdelmek szorongatják lelkünket, búsulnunk azonban nem szabad, az itt kapott útravalóval felvértezve kell szembe néznünk a ránk váró küzdelmekkel.

Nyolc éve már, hogy elsősként félve léptük át az iskola kapuját. A tanító néni vezettek be bennünket az írás, olvasás rejtelmeibe. Nehéz és izgalmas évek voltak ezek.

Majd következett a felső tagozat. Csupa érdekes tantárgy: történelem, földrajz, fizika, kémia, nyelvek. Ahány tantárgy annyi új tanár. Jöttek a hétköznapok, melyek tanulásból, tanulásból és tanulásból álltak, de ezt is átvészeltük, néha rossz, máskor jó kedvel. Voltak feledhetetlen élmények is. A kirándulások, születésnapok, bulik, diákcsínyek emlékei.

Búcsúzunk Osztályfőnöknőnktől – Oszinktól - , tanítónőnktől, tanárainktól, ,igazgatónőnktől-kiktől bármikor segítséget kérhettünk, kikre mindig számíthattunk s kikben megbíztunk. Köszönet nekik, hogy közösségé kovácsolták osztályunkat, megtanították, hogy legyenek céljaink, vágyaink és harcoljunk értük. Kérjük, felejtsék el a velünk kapcsolatos rosszakat, s csak a jóra, szépre emlékezzenek.

Hálásak vagyunk szüleinknek a gondoskodásért, szeretetért, támogatásért, amit minden nap megkaptunk Tőletek! A gyermeketek életében lezárul egy szakasz. A kicsi, bátortalan, csetlő-botló kisgyermekből középiskolás lesz. Már nem fogjátok kezünket, de tudjuk, hogy szeretetek, türelmetek, aggódásotok mindig elkísér minket.

Kedves itt maradó diáktársaink, kérjük, próbáljatok helytállni, szorgalmasan, kitartóan tanulni. Őrizzétek meg iskolánk jó hírét, melynek emléke örökké szívünkben él.

Végül nektek, búcsúzó nyolcadikosok, üzenem „Sose hagyjon el benneteket a remény!”

Ifj. Margit Zoltán





2016. június 5., vasárnap

Akarsz-e játszani?




A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindíg, mindíg játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfõre ülni,
borból-vízbõl mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani, mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú õszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubinteát és sárga páragõzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez az utcaseprõ, szegény, beteg ember,
ki fütyörész az ablakunk alatt?
Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretõt,
színlelni sírást, cifra temetõt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?




Népszerű bejegyzések

Dr. Gundy Sarolta - Tárogató válogatás 2015.

Szabó Angéla - Holtszezon - Katonaáldozataink

Globális vidék