Margit Zoltán: újságíró

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: újságíró. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: újságíró. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. március 6., szerda

„LÉTEZNI ÉS VÉLEMÉNYT NYILVÁNÍTANI”



A felvételen a Napló Kör tagjai

Kisebbségjogi jegyzet

A 2012. április 14-én Szabadkán megalakult Napló Kör, független, szabadelvű értelmiségiek asztaltársasága,Újvidéken is bemutatkozott. Amárcius 4-i esti eseményen, a Vajdasági Független Újságírók Egyesületének (NDNV) székházában, Bódis Gábor, Németh Árpád, Tolnai Ottó, Végel László, Gerold László, Szerencsés Zsuzsanna, Pressburger Csaba és Radics Viktória vettek részt.

A szerb nyelven folyt beszélgetés fontos „napirendi pontja” a vajdasági magyar sajtó helyzete volt. Szerencsés Zsuzsanna és Gerold László részletesebben elsősorban a magyar nyelvű nyomtatott média keserves helyzetét ecsetelték, amit a kerekasztal-beszélgetés többi részvevője is kiegészített. Röviden: sajtónkat a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) befolyása, a párbeszéd hiánya, a zártság, az autizmus, a nyomtatott sajtó minőségének romlása és „a titói időkhöz való visszatérés” jellemzi.

Az esten is elhangzottak már hosszabb ideje jellemzik a vajdasági magyar médiát. Új volt viszont, hogy a magyar csúcsértelmiséghez tartozók ezt a szépszámú közönségnek nem csak előadták, de példákkal is illusztrálták. Jó lenne, ha Gerold és Szerencsés elemzése nyomtatásban is (és magyar nyelven is) megjelenne, mivel az estről készült (talán egyetlen) tudósítás[1] nem ad teljes képet az ott elmondottakról. Kétséges azonban, hogy erre a jelenlegi körülmények között sor kerül(het).

A Napló Kört Bódis Gábort mutatta be, aki szerint, „egy intellektuális klubot akartak létrehozni, amely pártérdektől és nemzeti hovatartozástól függetlenül kíván létezni és véleményt nyilvánítani”. Kérdés azonban, hogy a Kör tagjai/Körhöz tartozók valójában mit is értenek ez alatt a megfogalmazás alatt. És az is, hogy ez – a mai körülmények közepette – elegendő-e?

Az alapítók megfogalmazásából a Napló Körnek a társadalmi problémák, a magyar közösség helyzete, problémái iránti valamiféle passzív (csupán véleménynyilvánítási) magatartására lehetne következtetni. Megelégedhetnek-e vajon az értelmiségiek egy ilyen passzív szerepvállalással? Nem. Az értelmiség(iek)nek ettől bizony sokkal nagyobbak a közösség iránti kötelezettségei. 

Az egyébként sikeres bemutatkozás talán egyetlen hiányossága, hogy a részvevők – az értékelések alapján – nem tettek javaslatot a vajdasági magyar média helyzetének javítására. Erre pedig sürgősen megoldást kellene találni. A megoldás egy új, kezdetben havonta egyszer, vagy kéthetente megjelenő újság kiadásában lehetne, amely alternatívát kínálhatna a mostani pártsajtóval szemben. Szinte hihetetlen, hogy a vezető értelmiségiek és az magyar vállalkozók között nem akadt már eddig is senki, aki egy ilyen lapot elindítana. A nemzetközi ismeretséggel és tekintéllyel is bíró értelmiségiek ehhez bizonyára külföldi támogatókat is találhatnának. 

Az est tanulsága talán az lehetne, hogy a problémákról nem elég csak beszélni, azokat „elefántcsonttoronyból szemlélni”, ahogyan az egyik résztvevő fogalmazott, hanem megoldásokat is kell kínálni. A „létezés és véleménynyilvánítás” csak vegetálás lehet, ami önmagában még nem oldja meg a problémákat. Tovább kell lépni…

Bozóki Antal
Újvidék, 2013. március 5.


[1] Penovác Sára: Autizmus és a vajdasági magyar sajtó




2012. október 19., péntek

Nem a tudás számít, hanem a párttagság


A szöveg részeiben tartalmaz obszcén kifejezéseket, érzékeny lelkületű olvasóimtól elnézést kérek, mert itt nincs cenzúra, így teljes egészében olvasható a történet! A dolgok arra felé gördülnek, hogy a Képes Ifjúságnak is hamarosan új felelős szerkesztője lesz? (...)

Tisztelt Szerkesztőség!

Egy cikket küldök önöknek, szeretném, ha megjelentetnék. Anyám meséli, hogy régen volt egy olyan rovata a Képes Ifinek, aminek Hyde Park volt a neve, és ebben mindenféle viták zajlottak. Mostanában nem találkoztam ezzel a rovattal, de talán vissza lehetne állítani, ha van rá igény. Szerintem a levelem sokak problémája, nem csak az enyém, ezért talán érdeklődésre tarthat számot, esetleg mások is bekapcsolódnak majd a vitába.
Szívesen közreműködök egy ilyen rovat szerkesztésében is, ha maguk nem győzik a munkát. :) Egyedüli kérésem, hogy szeretnék inkognitóban maradni, mert itt a faluban mindenki mindenkit ismer, nem szeretném, ha kiderülne az identitásom, mert akkor még szörnyűbb helyzetbe kerülnénk családostul. Nem említettem neveket, nem személyeskedtem, úgyhogy talán nincs akadálya, hogy az én nevem se derüljön ki.

Üdvözlöm a Képes Ifi csapatát, és jó munkát kívánok!

Barbarossa

Nem a tudás számít, hanem a párttagság

Régóta készültem már írni, mert nagyon tele van a f… hócipőm. Gondoltam, a Képes Ifi régen is helyet adott a vitacikkeknek, talán megér egy próbát. Ha meg nem közlitek le, hát nem közlitek.

Előrebocsátom: mindig is stréber voltam. Vuk-díj, megnyert versenyek, a KMV-n minden évben ott voltam, több kategóriában első helyezések stb. Tudom, hogy bűn, de nem tehetek róla, kényszeres tanuló vagyok. :) Aztán beiratkoztam az egyetemre. Nem volt könnyű a döntés, mert minden érdekelt, humán és reál egyaránt. Pechemre a matematika mellett döntöttem, amivel nem nagyon lehet manőverezni a munkaerőpiacon. No, hogy ne húzzam sokáig a bevezetőt, időre lediplomáztam 9 fölötti átlagosztályzattal.

És akkor jött a feketeleves. Munkát kellett találni. Visszajöttem a nagyvárosból fatornyos Tisza menti városkámba, a szüleim házába, és beadtam a jelentkezésemet jó pár helyre, iskolákba főleg. Volt, ahonnan választ se kaptam, máshol meg indoklás nélkül elutasítottak.
Mindegy, gondoltam, előbb-utóbb majd lesz valami, hiszen tudom, hogy éppenséggel nem dúskálnak diplomás matematikatanárokban a környéken, akik magyar és szerb osztályokban is tudnának tanítani. Az idő nekem dolgozik, gondoltam.

Hát nagy lófaszt!

Már két éve, hogy a szüleim nyakán lógtam, amikor megtudtam, hogy a saját városom középiskolájának matematikatanára az iskolaév végéig nyugdíjba vonul. Fölcsillant a reménysugár: eljött az én időm! Az iskola meg is hirdette az állást, én pedig annak biztos tudatában adtam be a pályázatom, hogy befutó leszek, hiszen pontosan tudtam, hogy nincs a községben még egy állás nélküli diplomás matekos rajtam kívül.

Behívott az igazgató, hogy elbeszélgessünk. Kávéval kínált, kedélyesen társalogtunk, főleg a pedagógusi munka szépségéről, de szóba kerültek a problémák is, hogy sok tanárnak nincs ki az óraszáma, másoknak meg nincs diplomájuk, és hogy a diplomás szakkáder manapság ritka, mint a fehér holló. Nem ígért semmit, mert azt mondta, minden jelentkezővel le akar előbb ülni négyszemközt is beszélgetni, de úgy éreztem, szimpatikus vagyok neki, és azt sejtette, hogy minden adottságom megvan hozzá, hogy fölvegyenek.

Két hét múlva kaptam egy hivatalos értesítést az iskolától, hogy a pályázatom el lett utasítva. Nagyon bosszús voltam, mert el nem tudtam képzelni, hogy ki lehet az, aki jobb tanulmányi eredményeket tud fölmutatni, és itt él a községben, mert ugye ez is egy fontos kritérium.
Volt pofára esés, amikor kiderült, hogy egy abszolvens csajt vettek föl, aki ráadásul még nem is matekra, hanem fizikára járt! Értitek? Egy olyat, aki még be se fejezte az egyetemet!
Kérdezősködtem, mit tudnak az ismerőseim a csajról, mert én nem ismertem. Hát kiderült, hogy az apucija egy VMSZ-es funkci, akinek nagy befolyása van a városban, és nyilvánvaló, hogy elintézte a lányának ezt az állást.

Borzasztóan föl voltam és vagyok háborodva. Próbáltam beszélni az iskola igazgatójával, de soha nem ért rá, hogy fogadjon. Tehetetlennek érzem magam. Mindenki azt mondja, lépjek be én is valamelyik pártba, mert „itt így mennek a dolgok”. Hát leszarom, hogy hogy mennek a dolgok, akkor se fog senki arra kényszeríteni, hogy ilyen alapon érvényesüljek!!! Inkább éhen halok. Vagy megyek Ausztráliába.

Azóta, hogy ez történt, három hónap telt el. Azt beszélik, a fölvett csajnak időközben vett egy matematikadiplomát valamelyik zugegyetemen az apja, hogy „rendben legyenek a papírok”. Mert ugye pénzük is van, noná!

Gyerekek, csináljunk valamit, hogy ez ne mehessen így tovább! Legalább mondjátok el, írjátok meg ti is, ha tudtok hasonló esetről. Ettől ugyan még nem lesz egyikünknek se állása, de legalább megtörjük azt a csendet, ami a tanügyben zajló disznóságokat övezi.


2012. július 2., hétfő

A párt új ökle


A párt új ökle
(3RiiN illusztrációja)

Fehér Mártában a VMSZ megtalálta a párt új öklét. Vagy inkább önmaga jelentkezett e posztra, miután talán valamit csak vétett, ha a Pannon RTV-ben már „csak” szerkesztő-műsorvezető, s nem főszerkesztő-helyettes. Bár az MNT honlapja szerint még mindig az. És az MNT tájékoztatási bizottságának a tagja, csak hogy tudjuk, honnan fúj a szél.

Persze Fehér Márta bizonyára tiltakozna az ellen, ha azt állítanánk – amit ugyebár bizonyítani sem tudnánk -, hogy a párt diktálja, mit írjon. Ó, nem, ez esetben inkább azt hangoztatná, hogy a saját fejével gondolkodik. De ha ez igaz, akkor ő maga is független.

De nem lehet nem észrevenni, hogy miután Dudás Károly cikkeinek mondanivalóját egyszerűen képtelenség megérteni, a párt új verőlegény után nézett, aki immár hagyományosan tetemre hívja a függetleneket, a másként gondolkodókat, a párton kívülieket, a nem hivatásos magyarokat.  Csakhogy mintha Fehér sem gondolkodna, mielőtt kezébe venné a plajbászt, sőt, ez nem is szakterülete, alig írt publicisztikát életében. Így csak a klisék felmondására képes, amelyeket már a kilencvenes években megismerhettünk: hogy aki elment Vajdaságból akár csak egy hónapra is, az ne ugasson bele a közösség sorsába; aki nem vállalja fel magyarságát, aki nem szolgálja a pártot, az nemzetáruló; aki független, az homályos, idegen érdekeket szolgál; az újságírónak elkötelezettnek kell lennie, az író meg szolgálja népét, na és kizárólag nemzetben kell és szabad gondolkodni stb.  Nem sorolom, mert mindegyik ilyen szempont egyszerűen baromság.

Fehér Márta ráadásul arra is lusta, hogy utánanézzen, kik alkotják a Napló Kör tagjait, írásaikat kezébe venné, ne adj isten valamelyikük egyik könyvét forgatná.  Bár kétlem, hogy mondjuk egy metaforát képes lenne megérteni.  Illetve, na meg a példa okáért: hogy ha valaki azt mondja, csoda történt, azt nem szó szerint érti. Esetleg Fehér kezdje a Biblia tanulmányozásával, az abban leírt csodák sem szó szerint értendők (legalábbis nem minden esetben, az biztos, de ezen már pár ezer éve folyik a vita a hittudósok között is).

Fehér Márta újabban folyamatosan kirohan pár ember ellen, és lám, ezt a Magyar Szó hasábjain teszi meg. Az, hogy én sem fogok sokáig írni a Magyar Szónak, abból is érződött, ahogy tavaly tavasszal engem is megtámadott. Nagy kár, hogy az általa mondottakkal vitázni sem lehetséges: azzal például nem lehet mit kezdeni, ha azt rója fel nekem, hogy én elhagytam az országot, amikor a legnehezebb időkben ő(k) kitartott(ak). Mert annak is lusta volt utánanézni, hogy 1991 szeptemberétől egy évig katona voltam, és hát azok is nehéz idők voltak. Hovatovább később is éltem Vajdaságban vagy hat-hét évet – de nem Fehér Márta az, akivel megvitatnám, hogy az embernek joga van-e arról döntenie, hol-mikor-meddig éljen.
Fehér Márta szempontjai, pontosabban szemponttalansága és elvtelensége pontosan megegyezik a VMSZ-esekével. Nem is arra gondolok, hogy egyesek közülük hány pártot jártak meg, hogyan gyűjtik a funkciókat, hogyan kötnek újabban szövetséget régi ellenségeikkel is akár. Akiknek az a baj, ha egy kisebbségi nem kisebbségi pártban politizál, de az nem baj, hogy ők meg a miloševićistákkal bratyiznak úton-útfélen. Hanem az a probléma, hogy ha megkérdezik tőlem, milyen párt is a VMSZ ideológiailag, semmit sem tudok mondani. Max annyit, hogy pragmatikus, és szereti a hatalmat – no de ez nem elv vagy eszme. Ugyan újabban konzervatív fordulatot vettek a Fidesz farvizén, csak hát az üres magyarkodás, a nacionalizmus minden, csak nem konzervativizmus. A VMSZ-esek által adott interjúk is hemzsegnek az üres frázisoktól az egységről és összefogásról (mintha anno a komcsik nem ugyanezt mondták volna…) Még leginkább az autonómiakoncepciókról szoktak fecsegni, de ebből is csak annyi igaz, hogy az autonóm tartomány élén Egeresit Pásztor váltja.
Ergo az volna a jó, az ildomos, hogy Fehér Márta esetében is végre megtudhassuk, a locsogáson és a vádaskodáson túl mit gondol bármiről is? De ez a csoda nem fog megtörténni.

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György


Minden csoda három napig tart
MAGÁNVÉLEMÉNY

Csoda történt a Bódis cukrászdában – mondják a Naplósok. Hangzatos, az ember rögtön felkapja a fejét, fogékonyak vagyunk a csodára.
Leszögezem: nem voltam ott első megszólalásukon, a médiából tájékozódtam rendezvényükről. A cikkekben, tudósításokban keresem magát a csodát, a mibenlétére utaló jeleket, de számomra, az én olvasatomban ilyenek nincsenek. Nem tartom csodának azt, hogy értelmiségiek összejönnek, leülnek egymással, felolvasnak, beszélgetnek, gondolatokat osztanak meg egymással nyilvános helyen. Úgy gondolom, nincs ebben semmi rendkívüli. Egykor ez még csodának minősülhetett, a diktatúrákban. Mersznek, bátorságnak, mindent vállaló szókimondásnak, nyíltságnak, a hatalomnak való ellenszegülésnek. Bármennyire is igyekeznek egyesek diktatúrát, elnémítást kiáltani, a csoda ilyen jelleggel most nem történt meg.
A csoda váratlan, kiszámíthatatlan. A Naplósok első megszólalása nem volt sem váratlan, sem kiszámíthatatlan. Teljesen természetes folyamat ez. A magyar kormányváltás, majd a magyar kormánypolitika és a nemzetpolitika Magyarországon kiváltotta és folyamatossá tette a baloldaliak és „függetlenek” támadásait. Az is nyilvánvaló, hogy ezek a megnyilatkozások, akciók nem csupán belpolitikai jellegűek. Nem véletlen, hogy hozzánk is begyűrűzött ez a jelenség, és erősít jelenlétén a független értelmiségiek köre. A Kárpát-medencében a vajdasági magyar közösség az, amely a leginkább összezárt az elmúlt két évben. A Naplósok egyikének szóhasználatával élve: „a nemzeti felébredés” térségünkben a legmarkánsabb, köszönhetően annak is, hogy az erőteljes nemzetpolitikát valló második Orbán-kormány és a Magyar Nemzeti Tanács tevékenységének kezdete szinte egybeesik. Egyértelmű, hogy nem a vajdasági magyar közösség nemzeti felébredésének ténye zavar egyeseket (szintén Naplós fordulattal élve: lehet ezt a nemzeti felébredést sem megalapozottnak, sem célravezetőnek tartani). A nemzeti felébredés következményei zavarják a köröket. Mert a nemzeti ébresztővel nemzeti célok is járnak. A közösség intézményei pedig partnerek ezekben a folyamatokban, nem lehetnek ellenérdekeltek, vagy egyéni érdekekkel vezéreltek. Vagy ha mégis, akkor egészen egyszerűen előállhat az a helyzet, hogy az intézmény vezetője elveszíti az alapítók bizalmát. Tény, hogy nem egyik napról a másikra, meglepetésszerűen, szó nélkül. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Magyar Szó korábbi főszerkesztőjének leváltása nem csak az alapítókról és a főszerkesztőről szólt. Még csak nem is az újságírókról. Hanem az olvasókról is. Akiknek a népszámlálást megelőző időszakban többször megírták, hogy nem kötelesek nemzeti hovatartozásukról nyilatkozni. Hogy nemzeti érdek, hogy minél többen legyünk? Hogy a közösségnek és a magyar politikumnak annál nagyobb a súlya, minél többen vagyunk? Lehet ez mellékes a főszerkesztőnek? Egyetlenegy példa volt ez a sok közül. De vannak, akik fogékonyabbak a cenzúrára, a kirakatperre. Hangzatosabb is. Ki hogy látja. Az egyén szabadsága a közösség felett. Akár a fölmosórongyként használt, majd lehányt szerb zászló története a színpadon. Persze lehet azt állítani, hogy képletesen a politikum, a politikus teszi ezt. Csakhogy az a zászló sem a független egyéné, sem a politikusé, hanem a közösségé. 

Fehér Márta
Magyar Szó, 2012. június 28., 7. o.

2012. január 19., csütörtök

A nagykövet válasza a Magyarországot ért rágalmakra


Becsületsértés
Nikowitz Oszkár belgrádi magyar nagykövet válaszcikke a Vremében 
a Magyarországot ért rágalmakra:

1. Teofil Pančić a Fotorobot Srborbana* (szellemes című) cikkében megismétli ugyanazokat a közhelyeket, amelyekkel a nyugati liberális lapok vádolják az Orbán-kormányt. Ő maga ugyan azt mondja, hogy cikke „nem külpolitikai kommentár”, de azért a kötelező leckét, a „sérelemlistát” felmondja, s elsorolja miből áll az „orbanizmus”: az alkotmányból kidobtuk a „köztársaság” nevet, és Magyarországot ezentúl Magyarországnak hívják (szörnyű!), korlátozzuk a jegybank függetlenségét, korlátozzuk a mediát, és egyáltalán elindultunk annyira jobbra, hogy azt az amerikai legszélső jobb is megirigyelné! Elemzésre Pančić úrnak nincs szüksége, mert ugye, ezt már különben is tudja az egész haladó világ. Meg nyilván az egész csak ezért kell neki, hogy feltehesse a kérdést: ki lehet majd a szerb Orbán?
 
Magyarország most kezdi megszokni, amit Szerbia már jó ideje tapasztal: rajtunk van a világ médiafigyelme. A szerző idézi Bibót, aki azt mondja, hogy a kelet-európai országokból csak a negatív hír tud valakit az ismertségbe emelni. ”A kelet-európai államok nyomorúságát” (Bibó) Teofil Pančić is mélyíti azzal. hogy adagolja a negatív híreket Magyarországról: a kormány „bratyizik” az egyre erősödő szélsőjobbal, félhivatalos ideológia lett a nagymagyar revizionizmus, „šešelji” paramilitáris gyűlések vannak lépten-nyomon…
Hol van ilyesmire minimális bizonyítéka Pančić úrnak? Vagy a Vremének, amely ennek a delirálásnak teret ad? Vagy azzal nem kell vacakolni? A szabad sajtóban valótlant állítani is szabad? Nem kérek helyreigazítást, kedves Pančić úr, és kedves Vreme, mert megtiport becsületet helyreállítani úgysem lehet. 

2. A sajtó útján elkövetett becsületsértésnek még súlyosabb esete ugyanabban a számban Ivan Ivanji 4 oldalas cikke „Isten áldd meg a magyart”** címmel. Ennek is az új magyar alkotmány a témája, amely – lássatok csodát! – korlátozza a sajtó szabadságát. A „diktatúra bevezetését” jelentő törvény egyéb rendelkezéseiről (az elismert egyházak számának csökkentéséről, a bankfelügyelet összevonásáról, az alkotmánybíróság működésének szabályzásáról csak a tény negatív kontextusában esik szó – elemzés nincs. Pedig megérné egyszer, hogy valaki vegye a fáradságot, és megnézze, mit is jelentenek a gyakorlatban ezek a rettenetes korlátozások! 

Persze, ha az a cél, hogy egy országot befeketítsenek, akkor ilyen részletekre nem kell időt pazarolni. Íme, hogyan kell ezt csinálni. Ivanji úr cikkének első alfejezete a következő (nagybetűs, kövérrel szedett) címet viseli: „Akasszátok fel a zsidókat és a kommunistákat!” Ez, ugye, egy mai Magyarországról szóló cikkben azt sugallja – különösen azok számára, akik nem olvassák el a cikket, csak a fejezetcímeket -, hogy Magyarországon ez a jelszó, vagy ilyesvalami történik. Ivanji úr persze utána tisztességesen – igaz, már kisebb betűkkel – hozzáteszi: egyelőre nincs erről szó. (Addigra azonban az alcím már elvégezte a feladatát…)
Aztán azért kiderül, hogy ez az Orbán kormány mégsem egészen ártatlan „ebben a dologban”: az ugyanis legitimációját az 1956-os forradalomból vezeti le, és ő, mármint Ivan Ivanji ott volt tudósítóként a forradalomban, és hallott ilyen jelszavakat! Orbán nacionalizmusa tehát – és a Fidesz politikája – nem az égből pottyant: annak ott az előzménye 1956-ban. Az érvelését és az idézett jelszót extrapolálva (és az egész cikken átvonuló erőlködést látva) azt érezzük, hogy a Fidesznek tulajdonított antiszemitizmust is a forradalomból eredezteti!

És itt kezdődik egy érvelés-ámokfutás. Ivanji mindent elkövet, hogy 56-ot lejárassa: a forradalmárok lincseltek, akasztgattak, nagy részük át volt itatva fasisztoid eszmékkel, és vissza akarta állítani a „szentistváni Magyarországot”. Hazug állításokat tesz: szerinte Nagy Imre nem az oroszok elől, hanem az ellenforradalmárok elől kért menedéket a jugoszláv követségen, azok elől az erők elől, akiknek a „Nagy-Magyarország elképzeléséhez” tért vissza most Orbán és a hasonló gondolkodásúak, és ezeket a gondolatokat betonozták most be kétharmados többségükkel az új alkotmányba. És Ivanji nehézményezi, hogy a nyugati sajtóban nem talál kritikákat az új magyar alkotmány és 56 veszélyes egybefonódásáról. (Ezt két helyen is kifogásolja!). Neki ugyanis, mint szemtanúnak, 56 egyenlő az ellenforradalmárok kegyetlenkedéseivel.

Természetes, hogy meg szeretném védeni a mi 56-unk, a hazánk legitimitásának alapját képező forradalom becsületét, persze a tények alapján. Vettem magamnak a fáradságot, és elolvastam Ivanji 56-ról szóló könyvét is (Madarska revolucija 1956.). Ahogy írja, az a fő célja, hogy a forradalom tisztaságát, amelyet mindenki hangsúlyozni szokott, ő megkérdőjelezze. Ezt azért érzi szükségesnek, mert a tudósítók többsége, Dobrica Ćosićot is beleértve, el vannak ragadtatva az „emberiség történelmének legszebb lapjaitól”, és ez téves. Neki, aki a SKJ (a jugoszláv kommunista párt) tagja volt, és holokauszt-túlélő, elősorban azok az élményei, hogy olyan röpcédulákat osztogattak, amelyeken az állt: „jelöljétek meg a kommunisták házait fehér kereszttel, a zsidókét vörössel, aztán majd tudjuk, mit csináljunk velük!”. (A cikke elején szereplő jelszót az 5 évvel ezelőtt született könyvében még nem említi). Árad a szemléletéből, hogy aki antikommunista, aki konzervatív, az fasisztoid, sőt antiszemita. 

A magyar forradalmat többen próbálták már besározni azzal, hogy antiszemita volt, de ez komoly munkában eddig sem sikerült. 56 tisztasága nem kérdőjelezhető meg, bár, miként forradalomban, történtek kegyetlen törvénytelenségek.Csőcselék mindig és mindenütt van, vannak antiszemiták is, akadtak ebben a forradalomban is. 1956-tal mégis az egész világ csak a hősiességet társítja az emlékezetében, és a legfontosabb tényt: a nép felkelt a kommunista zsarnokság ellen. Elég idézni Camus-t, Đilast, Raegant – a kommunizmus monolitján 56 ütötte az első rést. Aki 56-ról szól, tudjon róla, hogy szentélyben jár: a szabad Magyarország alapkövét nem engedjük befeketíteni.

Rémképként tér vissza a cikkben újra meg újra a „mai magyar irredentizmus”: 6-szor fordul elő a „szentistváni Magyarország” szókapcsolat (amely veszélyre Ivanji szerint a nyugat nem fordít kellő figyelmet). A múltra való magyar hivatkozás, mondja, kellemetlen érzést vált ki, sőt fenyegetésnek is fel lehet fogni! Az új alkotmány neki felhívás a mai határokon túl terjedő Magyarország területi egységének helyreállítására, hiszen a címerben ott a korona, az ország egységének szimbóluma, a négy ezüst sáv a Duna, Tisza, Dráva Száva, és a három halom a Tátra, Fátra, Mátra! És ezek egy része a mai Magyarországon kívül van!
Kell ehhez kommentár? Egy rímelő szamár gyerekrigmusról feltételezni, hogy az a heraldikai indoklásunk és országfilozófifi alapvetésünk?

Kiderül, hogy a cikk fő célja természetesen Orbán befeketítése, és 56 lejáratása ennek csak eszköze. Ivanji azt is lefanyalogja, hogy „bátor és radikális” tett volna 89-ben az oroszok távozására felszólítani a Hősök terén, „hiszen akkor már Gorbacsov elhatárolódott a brezsnyevi doktrinától, és Orbán csak megérezte, hogy le fog omlani a berlini fal”! Továbbá: Orbánt ugyan demokratikusan választották meg, de Hitlert is – figyelmeztet! (Ne mulasszunk el alkalmat arra, hogy, hogy Orbán nevét Hitlerrel kapcsolatba hozzuk – ez bevált liberális sajtórecept!). Ivanjit az sem zavarja, hogy a Jobbik nem szavazta meg az új alkotmányt, ő meg van róla győződve, hogy a Fidesz politikájában végső soron benne sejlik mindaz, amit a Jobbik követel: az antiszemitizmus (a zsidó tőke elleni harc képében), a romaellenesség, Trianon revíziója és Magyarország 1919. előtti határainak visszaállítása.

Vajon az a sajtó, amely oly harcosan védi a szabadságát, bármilyen alaptalant állíthat? Vagy megnyílt a vadászidény Magyarországra és szabad bizonyítékok nélkül vádaskodni? Kérhetünk-e szépen az egyik legtekintélyesebb szerb hetilaptól akár egyetlen bizonyítékot a Fidesz antiszemitizmusára, romaellenességére, területi revizionizmusára?
Vagy még érvényes a klasszikus mondás: calumniare audacter, aliquid semper haeret? (Rágalmazzatok csak bátran, valami mindig megmarad belőle!).

Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete





Da li je moguća i verovatna, i pod kojim uslovima, nekakva "orbanizacija" Srbije?
Najgora stvar koja se može dogoditi nekom istočnoevropskom državniku je da postane globalno poznat: to u praksi, naime, uvek znači: poznat po zlu (osim amblematičnih figura poput Havela, ali to vreme je prošlo). Evo, recimo, šta mislite, koliko je "prosečnih" čitalaca novina u Britaniji, Francuskoj ili Portugalu koji bi vam mogli reći da se poljski premijer zove Donald Tusk? Koliko ih je koji uopšte znaju nešto suvislo i precizno o današnjoj Poljskoj, kamoli o njenoj politici i ekonomiji? A radi se o velikoj i značajnoj zemlji, pri tome manje-više jedinoj članici EU (i svakako jedinoj na Istoku) koja svih ovih kriznih godina beleži ekonomski rast. S druge strane, broj istih tih "prosečnih čitalaca" koji bi znali da se mađarski premijer zove Viktor Orban – ili nekako slično, je li – u velikom je porastu. Da je Orban samo malo živopisniji lik, i da je Mađarska globalno značajna bar upola poput Italije, bogme bi peštanski vladar već bio globalno "slavan" koliko i Berluskoni... Od čije će se slave, uzgred, Italija oporavljati dugo i neizvesno.

"Bedne male istočnoevropske državice" (Ištvan Bibo) živ su dokaz istinitosti one stare da se zao glas čuje mnogo dalje od dobrog. Setite se, uostalom, Srbije: niko od njenih vladara u vaskolikoj istoriji – a valjda se tu našao i poneki čovek na svom mestu... – nije dosegao ni deseti deo svetske poznatosti Milošević Slobodana, čoveka koji ju je umalo sahranio, i to je sve što je uopšte ikada učinio za nju.

Kad smo već kod pomenutog Nepomenika, sad mi nešto pada na pamet: lasno li je u njegovo doba bilo govoriti protiv njega, naročito u Vojvodini! Zašto? Pa, em ti je samim sobom nudio izobilje argumentacije, em si imao uvek spreman Svetli Kontraprimer u vidu susedne Mađarske. Uvek si, naime, mogao reći znatiželjnom publikumu: sećate li se kad su Mađari dolazili ovamo preko granice kao odrpanci, kao siromašni rođaci iz provincije? E, sada smo obrnuli uloge, mi načisto propadosmo, a Mađarska prosperira! I još nam je ona manje-više jedini prozor u svet, što preko Keletija, što preko Feriheđija...

Tako je to bilo, ne baš davno. Sada je Mađarska, međutim, Vest, a rekoh već da to kada neka od biboovskih zemalja postane Vest, to nikako ne sluti na dobro. Desničarska vlada Viktora Orbana promenila je Ustav u pravcu na kojem bi im pozavidelo i najdesnije krilo američkih republikanaca, izbacilo "republiku" iz naziva Mađarske (!), udara na medije i sudstvo, ruši nezavisnost centralne banke, povlači nesuvisle ekonomske poteze i uvaljuje se pred MMF-om i sličnima u dodatne probleme sve tvrdeći da zemlju vadi iz njih; istovremeno, vlast šuruje sa rastućom ekstremnom desnicom, okolo se održavaju idiotski paravojni zborovi koje kao da je koreografisao groteskni vojvoda Šešelj iz modne sezone 1991-92, u porastu je antisemitizam i antiromsko nasilje, a takođe i poluzvanični velikomađarski revizionizam, demokratsko-liberalni standardi društva se ubrzano rastaču, dakako ne spontano nego uz nesebičnu pomoć vlasti... Ukratko, Orbanova je vlast na dobrom putu da ili spektakularno implodira pod spoljnim i unutrašnjim pritiskom (manje verovatno) ili načini od do juče-prekjuče uzorite "zemlje tranzicije" svojevrsnu pariah state, bez obzira na njeno EU i NATO članstvo.

Ne, ovo nije "spooljnopolitički komentar". Ono što mene zanima je da li je moguća i izgledna – i pod kojim uslovima – nekakva orbanizacija Srbije? Hajde prvo da vidimo kako i zašto nije: imali smo mi kudikamo goreg Orbana od Orbana, imali smo ratove, bedu, izolaciju, hiperinflaciju, moralno i materijalno srozavanje na dno, eksploziju agresivnog nacionalizma, atmosferu nasilja i straha... Sve smo to prošli, a oni koji su preživeli od svega su toga jaaako umorni; posle tuceta godina mahnitanja i još desetak godina vrlo nedosledne i kilave "normalizacije", mi smo ljudi hronično željni normalnosti, a tu je normalnost lakše definisati po tome šta ona nije nego šta jeste: ona bi, naime, bila sve suprotno od kakve god nove "orbanizacije" na srpski način. Uh, impresivno, nema šta: naša najveća nada je u dubini našeg poraza...

Na drugoj strani, šta govori u prilog mogućnosti neke nove "orbanizacije"? Najpre, ne treba zaboraviti da se Orban vratio na vlast (u jednom je mandatu ranije već bio premijer, ali tada ipak s mnogo manje "neortodoksnom" politikom) zahvaljujući temeljitoj iskompromitovanosti levo-liberalnih tranzicionih elita, kod kojih je bilo lako detektovati porazan višak nekompetencije i korumpiranosti. Podseća li vas ovo počem na nešto? Dalje, reklo bi se i da su svekolike demokratske elite u društvu podlegle svojevrsnom fatalizmu i nihilizmu – znate ono: sve je isto, svi su isti, bla-la – što je u startu bitno oslabilo moguću prevenciju orbanizma. Ne znam za vas, ali mene i ovo podseća na neku sasvim blisku i sasvim moguću budućnost Srbije.

Pa dobro, ali ko bi bio "srpski Orban"? Tomislav Nikolić? Čudno ili ne, on je tu još najmanje opasan. Taj mi se Srborban više javlja kao nekakav mišung sa velikim udelom Koštunice u svom hemijskom sastavu, uz dodatke sačinjene od elemenata Šešelja, Velje, Nikolića, crkvenih bukača, jurodivih parapesničkih sociopata, psihotičnih predvodnika desničarskog ološa... Može da se doda, ako štagod zafali, i prstohvat Dačića po potrebi, taj je kao vegeta, ide u sva jela...

U redu, ali koliko je sve to verovatno? Nemam pojma, ali ne bih otpisivao mogućnost "orbanizacije" Srbije, koja je pri tome u daleko ranjivijem položaju od Mađarske, pa bi i posledice po nju bile znatno razornije. A hoće li sve ovo, bar kao mogućnost, nekoga da nasekira? Bez brige, neće! Što najbolje dokazuje da sve to zajedno nije šala, nego realnost koja čuči iza ugla, dok se baba Srbija češlja, selo gori, a Tadić metaniše u Dečanima, hraneći sve ono što bi ga rado sahranilo.

**Bože, blagoslovi Mađare
ivan ivanji


Kakve veze ima Mađarska revolucija iz 1956. godine sa premijerom Viktorom Orbanom? Četiri "mađarske reke", Dunav, Tisa, Drava i Sava. Svetostefanska Mađarska i novi ustav. MMF i crvene linije, zašto su se zapadni mediji okomili na Mađarsku i zašto Mađarima nije jasno zbog čega ih grde...
Nedeljnik Vreme.com

Szeretnek itt bennünket úgy igazán szívhez-szólóan, eközben magyar pártvezető magyarokat leszélsőségez a déli végeken! A magyar a magyart sem szereti...Igen ősi átok...Mohács óta...E cikkek után kezd világossá válni mi áll az utóbbi időben történő "szélsőségező" pártelnöki kirohanásoknak...a lapok a rajt előtt le vannak osztva...a vajdasági magyar még egy picinykét jövedelmező üzlet maradt...lesz majd sóhajtozás, mi ezeknek nem adtuk a voksunkat! Úgy néz ki Nikolic nyerő pozicíó felé tart, akkor magyar ember is lehet belügyminiszter...És a pártelnök belgrádi székhelyű pártokat miért nem szélsőségez le, talán csak azért, mert nem illik a kakós bögrét feldönteni azon az asztalon ahonnan a csont lepottyan...

A józan ész megint szabadságot vett ki... 

2011. november 29., kedd

Politikai hipochondria* - δημοκρατία!

„A jó szót, 
az okos gondolatot, 
az értelmes cselekedetet,
egyszer előnyben részesítik majd az emberek,
És eljön az az idő, 
amidőn értelme, 
hitele, 
és becsülete lesz a félve kimondott igazságnak.”

(Tatiosz)**  

Addig: Advent a várakozás időszaka.




Folytonossá vált az a pszichés zavar melyet a politika idéz elő. Peregnek az események furcsánál-furcsább "lények" jelennek meg a porondon és rátermettségükről regélnek, pedig csak egy óhajuk-sóhajuk van a hatalom és annak tartása, milyen áron? Minden áron!


A pergament visszapörgetve az ókori görögökig, akik azon töprengtek, hogy a "nagy és kis Isteneket", hogyan regulázzák meg és a népnek is legyen egy picinyke uralma, nem kell megijedni csak papiruszon! Barangoltak, ücsörögtek, nedűket fogyasztottak és lőn világosság rátaláltak a demokrácia szóra - δημοκρατία! Kiáltott fel a tógába csavart poéta! Zeusz nem hiszem, hogy örült az Olümposzon, de megegyeztek szépen. Lehet a δημοκρατία szót emlegetni, de a hatalom az enyém marad dörmögött fen az Olümposzon! 




Így lőn évezredek óta...A feltalálók meg elkezdtek regélni milyen jó az ötletük, amely korszakalkotó, imigyen: A demokrácia lényege, hogy a közösség minden választójoggal rendelkező tagja részt vehet a közügyek eldöntésében, vagyis az önkormányzásban az adott térségben. A döntéshozatal módja lehet közvetlen és közvetett. Az érvényes döntést a többségi szavazatokkal vagy közös megegyezéssel hozzák az alapszabály (alkotmány, statútum, charta, szokásjog) szerint. Az alapszabályban szintén meghatározzák a hatalom megosztást, vagyis a különböző szintű döntéshozók hatáskörét és a hatalmi ágak szétválasztását. A döntés joga lehet központosított, részben lebontott vagy alulról felépülő. A hatalmi ágak szétválasztása a demokratikus hatalomgyakorlás és berendezkedés egyik fontos biztosítéka. Működési szabályok szerint létezik hagyományos és liberális értékrendű demokrácia, alulról felfele épülő, közvetlen, központosított, társas, megegyezésen alapuló, autonóm terület hatásköre...erre az autonóm akármire, még visszatérünk!




Nézzük mit mondtak erre az újonnan-frissen létrejött ellenzők serege. Megszólítjuk Platónt úgy virtuálisan időket átutazva! 


Platón: Hmmm! Én azon a véleményen vagyok –, hogy a demokrácia a csőcselék uralma, azoké, akik a szabadságot megfelelő erények (például mértékletesség) hiányában a szélsőségességig fokozzák, s így a szabadságból szabadosság lesz! 


Megérkezett  Arisztotelész tanítvány a rangban (a kérdés adott ő nem hallotta mit mondott Platón): A demokráciát az egyenlőség iránti (olykor túlzott) igény szülöttjének tartom, az egyenlőtlenségre épülő oligarchiával (kevesek zsarnoki uralmával) szemben! 


-Még egy kérdés kérem! 
-No ám legyen, -vélekedik Arisztotelész! 
-Mi lesz a papiruszra firkászokkal? 
-Sicc innen az nem téma! Nékik az a dolguk, hogy firkásszonak és ne a δημοκρατία-ról gondolkodjanak, mit képzelsz te időutazó-vándor! Zeusz úgy mókon vág ha hallja, hogy a tógám átszáll Athénből Mütlinébe! 
-Úgy felhergeltem Arisztotelészt, hogy visszavettem időutamból és Winston Churchill előtt találtam magam! 
-A kérés adott: Well...így nyilatkozott: "A demokrácia a kormányzat rossz formája, amely azonban még mindig jobb az összes többinél." és nagy hahotába fogott, de ne siess vándor egy whisky megvilágosítja elmédet e thémában...Well!!!




Egy nagy robaj és otthon találtam magam, a helyi sajtó orgánum (hangsúly: orgánum) elrettentő hibáival a talpamhoz ragadva. A címoldalon nem hiszem el amit látok! Még egy robaj!... Arisztotelész könyvét vágta utánam, aminek a czíme: Metafizika...Ébren vagyok most-már teljesen időutazásomból, úgy hiszem ez már nem rémálom, de távollétemben az önkormányzó-demokrácia polgármestert cserélt, eredményes bugyi és gatya váltások után! Állatorvos, helyett állatorvos...ez vicc? Neeeem, ez holt komoly, Csókán kitört a demokrácijóóó! Te szent Hókuszpók koalíciója! Igen beteg a népem, ha a gyógyulást ismét állatorvosra bízza!!! Durr!!! Most jött a Politika, pillanat... odaszólok Arisztotelésznek, hogy ne dobáljon már műveivel!!! Vigyázat az "öreg parkban", ha tudnám én az meg hol van: "Megjavították az aknákat (víztároló gödrök)"c. 4. oldal, de milyen jó, hogy nem tudom hol van, én a "fijatal parkba" járok! Képzeld el, mondaná Hofi! Képzeld el, a csicsókai "öreg parkban" rálépsz egy megjavított aknára, képzeld el, elszállsz, mint Móra Ferenc csókai csókája...és olyan fehér leszel utána a ravatalozón, mint a fehér galamb!... Szétnéztem lesz e újabb durranás, bízom benne, hogy Arisztotelész az Etika czímű művét küldi, úgy modernül, interneten keresztül...Jöttek a sorok és én lassan tovább állok, hadd menjenek tovább, de az ötös oldalon... juj..."Partnerség Szerbián keresztül - a sérülékeny csoportba tartozó gyerekek könnyebb életéért" már a czím hasít, mint a fasírt!...a fejlődési zavarban szenvedő gyerekek...Egyezem, aki a csicsókai "öreg parkban" aknára lép az megzavarodik főként, ha gyermek az illető, sebtiben lapozok tovább...Szent Hókuszpók ferdítő tükre! Érdekes a téma, mert volt egy nyertes pályázat, amikor "aknásítottak" az "öreg parkban" (valami lóti-futi pályát építettek...), most is van egy pályázat amiből az "új-faluban" lövész árkokat ásnak (esővíz elvezető árkokat), innen a földet az "öreg park" aknáira hordják (lóti-futi pályát takarják)...juj...a rátóti csikótojás jutott eszembe...szegény szerencsétlen csókai népem! A tűzkőhalom (Kremenyák) vallatása óta csak a kubikos munka járja, no modernül: kulturált szemétkihordás jár az csicsókai magyarnak vagy útilapu! Sziszifusz is így csinálta, igaz ő köveket görgetett le s föl, a csókai hatalmasok meg gödröt ásnak és temetnek...Ne féljetek, hiába ásnak lövészárkokat és aknákat javítanak a koalíciós Csókán, nem lesz itt háborgó leszámoló hadművelet, morfondírozik Hókuszpók, eleget kell tenni a vitézi meghívásnak, de ezek a töpörödött törp ördögök sosem nyugszanak, kegyetlen idegesítenek már megint fércelnek valamit! Durr!!! Képzeld el ez nem Arisztotelész, hanem én voltam! Összecsuktam a lapot, talán gyújtósnak még jól jöhet...


Kedves olvasóm, miért e példa, mert így fog kinézni az új média stratégia - sajtó orgánuma és papirusz firkásza...igazi elrettendő példa, így néz ki egy nemzeti autonóm terület hatásköre a demokrácia gyakorlatában! 


Politikai hipochondria a javából, a görögök tudtak-nak valamit anno és most! Pénzt csináltak a demokráciából, most pénzt csinálnak a válságból! A mi autonóm területű és hatáskörű nemzeti tanácsunk is tud valamit, igaz egyet: -a legfontosabbat! A pénzt elkölteni! 


A politikai hipochondriában szenvedő vezetőink tudják pontosan, hogy egy lehetőség és pillanat lenne ugyebár a demokráciában: A diktátorok megdöntése, úgy ahogyan most zajlik Észak-Afrikában! A többi utána úgy négyévenként összeborul, legyen az sárga, vörös, piros, bíbor...




Igen!  A politika, a koldusok alkudozása, ez az igazi politikai hipochondria! 


Még egy whisky-t Churchill bátyám, még mielőtt Arisztotelész hozzám vágja a többi művét?...


Margit Zoltán
*A hipochondria egyfajta pszichés zavar, amely esetében az egyén kényszeresen foglalkozik saját egészségi állapotával, megszállottan keresi magán a szervezetében fellépő kóros elváltozásokat, betegségeket, gyakorta halálfélelemmel küzd, és a feltételezett betegségek szomatikus tüneteit rendszerint pszichésen észleli is magán. Leggyakrabban szorongást okoz, de súlyosabb esetekben a hipochondriában szenvedő beteg állandó orvosi felügyeletre és folyamatos gondoskodásra tart igényt, noha voltaképpen egészséges és képes volna ellátni önmagát. A beteg gyakran maga is elismeri betegsége képzelt voltát, de kényszeres tudatállapotáról lemondani képtelen. Gyakran párosul a psziché egyéb kóros zavaraival, például paranoiával. Egyes elméletek szerint a hipochondria a lelki elhárítás egyik megnyilvánulási formája, amelynek segítségével az egyén igyekszik elkerülni, tudatából kizárni az elé tornyosuló magánéleti problémák megoldását. Pszichoterápiával és viselkedés terápiával többnyire kezelhető.
A szó eredete a görög hüpokhondrion szóra vezethető vissza, ezzel a megjelöléssel illették az ókori görögök a has felső részét, ahonnan feltételezésük szerint az értelem és a psziché betegségei erednek.

**Hioszi Tatiosz (Kr. e. 368 - Kr. e. 289) görög író - filozófus.  Tatiosz Kr. e. 368-ban született a török partoknál fekvő Hiosz szigetén. Elofordul, hogy a szeretet tanának ókori mesterét összetévesztik a 800 évvel később élt alexandriai szépíróval, Akhilleusz Tatiosszal (Kr. u. 5. sz.), vagy a hasonló nevű athéni természetfilozófussal (Kr. u. 2-3. sz.), aki fő művét (Bevezetés a számok világába) a hioszi Tatiosz működése után 500 évvel később írta. Apja, Gallinosz szerszámkészítő mester volt, aki már gyermekkorában támogatta fia ember- és életszeretetét, Később elajándékozta legnagyobb kincsét: tudását a szeretetről - azt a csodát, amelyet az élet igazi tudományának nevezett: 351-ben Athénba ment, és Platón Akadémiáján bölcseletet tanult 17 évesen. Ott ismerte meg későbbi mesterét, Arisztotelészt, aki 367-től 347-ig hallgatta Platón előadásait, és Tatioszt rögtön a barátságába fogadta. Négy esztendő múltán azonban útjaik elváltak. Tatiosz 325-ben hazaköltözött Hioszra - ezúttal végleg -, majd megnyitotta saját iskoláját a Platián. Athénből, Tanagrából, Megarából, de Epheszoszból, és a környező szigetekről is özönlöttek a hallgatók, hogy megismerjék Tatiosz  tanításait a szép és helyes szeretetről.Tatiosz Kr. e. 325-től Kr. e. 289-ig - 36 éven át - élete utolsó napjáig vezette a Szeretet Tanításai elnevezésű iskoláját Hiosz szigetén.Hioszi Tatiosz 79 évet élt.Munkáinak - naplójának, leveleinek, kéziratainak - rendezését 289-ben legkiemelkedőbb tanítványára, Kalimonaszra bízta. Több könyve megmaradt az utókor számára:
Életbölcsességek. A bölcsesség ábécéje. A Szeretet kiskönyve. Mosolygó történelem. Az Élet szép ajándékai. A Szeretet ereje. Emberi történetek. Üzenetek a Szeretet Földjéről. A Csillagszikrák útja. Lélekutazás.


2011. május 11., szerda

Czakó Gábor*: A sátán konferenciát tartott



„Bár jólesik az embernek a kitüntetés, nem a díj tesz egy írót naggyá, hanem az, ha olvassák” - Czakó Gábor Kossuth díjas író

A Sátán konferenciát tartott. Összehívta a démonokat a világ minden tájáról. A megnyitó beszédében ezt mondta: Nem tarthatjuk vissza a keresztényeket attól, hogy eljárjanak istentiszteletre. Nem tarthatjuk vissza őket attól, hogy olvas-sák a Bibliájukat, és hogy tudják az igazságot. Még csak attól sem tarthatjuk vissza őket, hogy egy bensőséges kapcsolatot alakítsanak ki a Megváltójukkal. Ha egyszer megszerezték ezt a kapcsolatot Jézussal, megtört a hatalmunk felettük. Úgyhogy engedjétek, hogy elmenjenek istentiszteleteikre, engedjétek, hogy magukhoz vegyék az úrvacsorát, de lopjá-tok el az idejüket annyira, hogy ne legyen idejük arra, hogy igazi kapcsolatot alakítsanak ki Jézus Krisztussal!

- Ezt akarom tenni. - mondta a Sátán. Eltéríteni őket attól, hogy megragadják a kapcsolatot a Megváltójukkal és fenn-tartsák ezt az éltető kapcsolatot egész napon át!
- Hogyan tegyük ezt? -- kiabálták a démonjai.
- Kössétek le őket az élet mellékes dolgaival és találjatok ki számtalan cselt, amikkel lefoglalhatjátok a gondolkodásukat - válaszolta.
- Kísértsétek őket arra, hogy költsenek, költsenek, költsenek és kérjenek kölcsön, kérjenek kölcsön, kérjenek kölcsön.
- Győzzétek meg a feleségeket, hogy dolgozzanak hosszú órákat és a férjeket, hogy dolgozzanak 6-7 napot egy héten, 10-12 órát egy nap, így megengedhetik maguknak az üres életformát.
- Tartsátok vissza őket attól, hogy időt töltsenek a gyereke-ikkel. Ahogy a családok darabokra hullnak, hamarosan, az otthonaik többé nem lesznek biztonságos menedékek a mun-ka nyomása alól! Stimuláljátok túl az agyukat, hogy ne le-gyenek képesek meghallani azt a "halk, szelíd hangot"
- Csábítsátok őket arra, hogy kapcsolják be a rádiót vagy a magnót, amikor vezetnek... hogy hagyják bekapcsolva a té-vét, videót, cd lejátszót és a számítógépet az otthonaikban folyamatosan, és gondoskodjatok arról, hogy minden üzlet-ben és étteremben a világon nem biblikus zenét játsszanak folyamatosan. Ez majd bezsúfolódik az agyukba és megtöri a kapcsolatot Krisztussal.
- Töltsétek fel a dohányzóasztalokat magazinokkal és újsá-gokkal. Nyomjátok bele az agyukba a híreket 24 órán keresz-tül. Törjetek be a vezetés perceibe hirdetőtáblákkal. Árasszá-tok el az e-mail postafiókjaikat szeméttel, katalógusokkal, amikből online lehet rendelni, sorsolásos játékokkal és min-denféle hírlevéllel és promóciós ingyenes ajánlatokkal, szol-gáltatásokkal és hiú reménnyel.
- Tetessetek sovány, gyönyörű modelleket a magazinokba és a tévébe, hogy a férjek azt higgyék, hogy a külső szépség a fontos és aztán elégedetlenekké váljanak a feleségükkel.
- Tartsátok fáradtan a feleségeket olyannyira, hogy ne tud-ják éjjel szeretni a férjüket. Adjatok nekik fejfájást is! Ha nem adják meg a férjüknek azt a szeretetet, amire szüksége van, hamarosan máshol fogják azt keresni. Ez jó hamar szét-szakítja a családokat!
- Adj nekik télapót, hogy eltérítsd őket attól, nehogy meg-tanítsák a gyerekeiknek a karácsony igazi jelentését.
- Adj nekik húsvéti nyuszit, így nem fognak beszélni az Ő feltámadásról és a bűn és a halál feletti hatalmáról.
- Még ha el is utaznak pihenni, tegyetek arról, hogy haj-szolják ott is túl magukat... hogy kimerülten térjenek vissza.
- Tartsátok őket túl elfoglaltan ahhoz, hogy kimenjenek a természetbe, és Isten teremtményeit csodálják.
- Küldd el őket inkább vidámparkokba!, sporteseményekre, színdarabokra, koncertekre és moziba.
- Tartsátok őket elfoglaltan, elfoglaltan, elfoglaltan! És amikor lelki találkozóra mennek, nyugtalan lelkiismerettel fognak távozni.
- Zsúfoljátok tele az életüket sok jó kifogással, hogy ne legyen idejük keresni Jézus hatalmát. Így egy idő után a saját erejükből fognak dolgozni, fel fogják áldozni az egészségü-ket és a családjukat egy elég jó cél érdekében.
- Működni fog! Működni fog! Mekkora terv volt!
A démonok buzgón indultak teljesíteni a megbízatásukat, hogy a keresztények minél kevesebb időt hagyjanak Istenre és a családjaikra szerte a világon, hogy a Feltámadás ünnepe a nyúl és tojás ünnepe legyen, és hogy minél kevesebb idejük maradjon arra, hogy meséljenek másoknak arról, hogy Jézus hatalma hogyan változtatta meg az életüket.
Azt hiszem, a kérdés az, hogy sikeres volt-e a Sátán ebben a cselben.

Döntsd el te magad!

*Czakó Gábor Kossuth-díjat kapott

„Bár jólesik az embernek a kitüntetés, nem a díj tesz egy írót naggyá, hanem az, ha olvassák” - mondta Czakó Gábor író, publicista, szerkesztő, aki a magyar katoli-kus újságíróképzés megszervezéséért, a televíziós esszé műfajának megteremtésé-ért, sokoldalú, műfajgazdag irodalmi munkás-sága elismeréseként kapta meg a Kossuth-díjat március 15-én a Parlamentben.
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el:1975-ben József Attila-díjat, 2000-ben Arany János-díjat, 2008-ban Nagy Gáspár-díjat és Pro Literatura-díjat, 2010-ben Prima Díjat kapott.
Czakó Gábort minden decsi ismeri. Igaz ke-vés időt töltött a faluban, hisz a középiskola után a pécsi egyetemen jogi diplomát szerzett. Hét évi jogászkodás után már szinte csak az írással foglalkozott: számos újság szerkesztő-je-főszerkesztője lett (Új Tükör, Mozgó Vi-lág, Négy Évszak…), újságíróképzést szervezett, 1997-től pedig a Duna Televízió-ban látható Beavatás című esszésorozat szerkesztő-előadója. E néhány dolog mun-kájának csak töredéke. Felsorolni is nehéz lenne regényeit, esszéit, meséit - anek-dotáit - rémmeséit, paraboláit. Ezek helyett olvassuk most Czakó Gábor örök érvé-nyű gondolatait rólunk, emberekről.
„A világosság a lelkünk első fénye. A bűneinktől megtörik ez a fény, ha elham-vad, akkor elsötétülünk. Ebben az a bűn, hogy a többiek számára homályosodunk el; botladozni fognak a nyomunkban”
„ Ha nem tudjuk, honnan a világ ezer baja, nézzünk körül magunkban.”
„ Indián osztozás: én vágom ketté a csokit, te választasz.”
„ Az igazság mámor. Nélküle lehet ugyan tengődni, de nem érdemes. A mámor nélküli élet belülről veszíti el rendeltetését.”
„ Vigyázzunk, nehogy hit nélkül bizalmatlanságba essünk, bizalom nélkül pedig reménytelenségbe.”
„ Az ember lelke lassan másolata lesz a testének, a teste pedig a lelkének.”
„ Az életminimum a mindennapi kenyér, a létminimum az, ami az emberséghez elengedhetetlen.”

Decsi kapu

Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin