Margit Zoltán: Szent Miklós

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szent Miklós. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szent Miklós. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. december 6., péntek

Mikulás



A hagyományos ünneplés a városokban és a falvakban az álarcos, jelmezes játék („alakoskodás”) volt Miklós-napon, december 6-án. A miklósoláskor 1900 előtt a fiatalok házról-házra jártak Miklós napján ijeszteni, amikor hosszú láncaikat csörgették és meg is verték vele a járókelőket, ilyenkor az emberek a házakból sem mentek ki szívesen. A népszokásból kiszorult a karácsonyra való lelki készülődés, s a gonoszűző jelleg lett hangsúlyosabb. Nem ismert, hogy a Mikulás ünnepen történő ajándékosztó népszokás mikor került pontosan Magyarországra, a 18. század végén megjelent tiltás árulkodik először jelenlétéről. A tiltás oka a gyermekek ijesztgetése volt, mivel nem a ma ismert, jókedvű, pirospozsgás Mikulás járt házról házra, hanem egy félelmetes, koromfekete arcú, láncot csörgető rém "Láncos Miklós", aki egyszerre jutalmazott és büntetett. 

Többféle eredetmagyarázat alakult ki, a legelterjedtebb álláspont szerint a rémisztő alak Odin germán főisten továbbélése, akinek kettőssége, a jó és a rossz mutatkozik meg a december 6-i szokásban: jóságos alakja ajándékot oszt, míg büntető alakja ijesztgetett. A falvakban egészen a 20. század utolsó harmadáig élt a lánccsörgető alakoskodás, akit végül kiszorított a jóságos Mikulás.

A napot homály előzi meg; karácsony ünnepének verőfényes örömét meg a fehér szakállu Mikulás és ördöngős szolgája, kik csak büntetni tudnak s nem jutalmazni, aszalt szilvából csinált rettenetes kéménysöprőkkel s vörös nyelvű krampuszokkal ijesztenek rá az apró cselédekre. A piaczon a nagyfejü káposzták s köpczös répák, a fonnyadt szőlő s piros arczu almák, a koppasztott kappany s a tojásgarmada mellé, csodálatos portékák csatlakoztak egyszerre. Mint ha csak éjnek idején valami boszorkányság által bújtak volna ki a földből az apró sátrak, melyek alatt viaszból gyúrt, gyermek arczu s gyapot szakállu püspökök, gyönyörű, aranyos misemondóban s hófehér süvegben valóságos papirosból, vannak szépen glédában fölállítva. Háromrétben fölkunkoritott farku, szikrázó szemű, szarvas Luciferek zörgetik pipadrótból kötött szörny bilincseiket, melyekkel sorra fűzik a szófogadatlan gyermeket s hetesével nyolczasával kanyaritják a borzasztó puttonyba, hol aztán hasztalan rimánkodnak, mert onnan nincs szabadulás. Úgy kell nekik, viselték volna jobban magukat!  

– Vasárnapi Újság

Az ajándékosztogató, mosolygós, piros ruhás Mikulás a városokban jelent meg először a 19. század végén, valószínűleg függetlenül a Miklós-napi szokástól.

A kipucolt cipőkbe és csizmákba ajándékot rakó, éjjel közlekedő Mikulást egyre inkább összekötötték  Szent Miklós személyével: amíg a 19. század végén megjelent szótárak a szent püspöki munkáját emelték ki, addig 20. század első felében már jótékonysága került a középpontba, a mai lexikonok pedig szinte csak az utóbbiról emlékeznek meg.



2011. december 5., hétfő

Volt egyszer egy titkos ügynök...



Szaszovszky József - Legenda nemcsak gyerekeknek

Volt egyszer egy titkos ügynök,
úgy nevezték: Miklós püspök.
Mürának volt püspöke,
s Istennek volt ügynöke.
Segíteni, hogy lehetne,
valami jót hogy tehetne,
úgy, hogy észre se vegyék,
ezen buzgott a derék.

Élt akkor egy szegény ember,
nevelgetve türelemmel,
szeme fényét, virágát,
három árva leányát.
Hogyan adja férjhez őket,
honnan vegyen három vőket,
feje egyre ezen főtt,
s szegénysége nőttön-nőtt.

Hírét vette Miklós püspök,
Isten küldte titkos ügynök,
milyen nagy a szegénység,
hogy elkél a segítség.
Ki jár erre inkognitó?
Titokzatos ablaknyitó.
Kivesz, betesz valamit?
Csak az Isten tudja, mit.

Mikor felkel másnap reggel,
elámul a szegény ember:
kincset lel az ablakba’,
lányát férjhez adhatja!
Így jár másnap, így harmadnap,
egyszer sem üres az ablak!
Ablak és szív kitárult,
szegénység, bűn elhárult.
Így segített Miklós püspök,
Isten küldte titkos ügynök,
kinek neve ma nem más
nagy szakállú Mikulás. 



 

Leselkedő, a Mikulás eljő?



Donkó László: Leselkedő

A Mikulást egy este
a sok gyerek megleste.
Megleste. És mit látott?
Csinálta a virgácsot,
s belerakta puttonyba.
Jaj, csak tán nem azt hozza!
Nagy csizmáját krémezte,
azután meg fényezte.
Mit tett még a puttonyba,
a sok gyerek megtudta,
cipőjében mind benne
lesz is holnap reggelre.
Lesz ott minden földi jó:
arany alma, zöld dió,
csokiból lesz valahány,
a sok gyerek várja már.
Azért titkon egy este,
a Mikulást megleste...


2010. december 5., vasárnap

Szent Miklós, meddig ég Diana olaja* a lelkekben?

Népének:
1. Szent Miklós püspök élt nagy szentségben, Isten kegyel-
mében; böjtölvén sokat egész életében.
2. Sok szép kincseit Jézus nevében szegényeknek
adta, - bajban levőket gondjába fogadta.
3. Püspökségében az igaz hitet mindhalálig védte, -
tévedés ellen bátran harcolt érte.
4. Adjon az Isten ilyen papokat az ő országának, -
jó püspököket Krisztus Egyházának!
A katolikus egyház már több száz éve tartja jeles ünnepének december ötödikét Szent Miklósra emlékezve aki, Krisztus után 245-ben Kis-Ázsiában, Patara városában született, egy gazdag család gyermekeként. Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával érsek nagybátyjához Patara város kolostorába költözött. Az ő felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta.
Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Emberszeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. 270-ben a Jeruzsálembe tartó zarándokúton történtek miatt a tengerészek védőszentjévé vált! A zarándokútról visszafelé tartva betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myra városába, ahol legendás körülmények között püspökké választották. Egy lezüllött, eretnekké vált egyházmegye élére került, melyet nagy gonddal és erős hittel igazgatott. Mindenkivel jótékony volt, szerette és segítette az embereket.
Egy legenda szerint püspöksége idején Lyciában hatalmas éhínség tombolt. Szicíliában (ahol viszont bőséges volt a termés) ekkor egy kereskedő olyan álmot látott, hogy menjen Myrába, s adja el ott terményeit. Mikor felébredt, rádöbbent, hogy mindez nemcsak álom volt, hiszen tenyerében három aranyat talált előlegként. Elhajózott tehát Myrába, ahol a város jótékony püspöke felvásárolta tőle rakományát, s szétosztotta a szegények között.
52 évig volt püspök. Az évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspöküknek, de még vezetőjüknek is tartottak. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett.
Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját alkotó eset is: amikor megtudta, hogy az egyik szomszéd nagy szegénysége miatt nyilvánosházba akarja adni három lányát, a következőképpen segített rajtuk: éjnek idején a nyitott ablakon át bedobott egy erszény pénzt, és így először a legidősebb, majd hasonló ,,égből jött'' segítségek után a másik két lány is tisztességgel férjhez mehetett. 
Hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét ( 342 december 6-án ) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást. Szent Miklós nem legenda volt, hanem egy valaha élt történelmi személyiség. Jótékony, adakozó cselekedeteiért a szentek sorába emelték és vált az évszázadok folyamán egyházi ünnepből gyermekek ünnepévé is.

Az adventi csendben amikor a második gyertya is meggyulladt a koszorún elmélkedhetünk egy picit, mennyi gyermek várja Szent Miklóst. Serényen megtisztítják cipőjüket, csizmájukat és várják a reggelt, amikor is Szent Miklós vágyaikat - óhajaikat reggelre teljesíti...
És elmélkedhetünk azon is, hogy mennyi felnőtt töri meg a jóság, együttérzés, szolidaritás jelképét Szent Miklósban, legyintve a XXI században a mai tudományok magyarázatai alapján ilyen nem létezhet, csodák nincsenek...
Mennyi gyermek vált és válik áldozattá nap, mint nap, mennyi gyermek él rabszolgasorban, mennyi gyermek él át mindenféle zaklatást felnőttek beteges vágyait teljesítve. A legszörnyűbb, ha a tortúrát az Úr szolgálatára felkent e világi "adminisztrátorok" teszik ...
Szent Miklós meggátolta az Úr segédletével, hogy Diana a bosszú olaját célba-juttattassa, viszont nem tudta meggátolni, hogy Diana olaja a lelkekben égjen. 
Ég Diana olaja és perzseli zarándokok, hitetlenek és hívők lelkét. Ők tudatlanul és tudattal szolgálják Diánát, fel sem mérik és érik, hogy mekkora kárt okoznak ezzel. A védtelen gyermekeken töltik ki bosszúvágyukat, hivatkozva mindenféle előnyjogokra, nyereményekre, rangokra, címekre és a korukra...
Éjszaka van már, künn csikorog a lépés, szépen csendben megtisztítottam csizmám, mert jön a Mikulás, eloltja Diana perzselő lángját a lelkekben és reggelre ajándék is lesz csizmámban, de szép lenne lélekben mindig gyermeknek maradni...

Margit Zoltán

* Diana olaja - A pogányok imádtak egy fát, amit Diana istennőnek (keresztény értelmezésben gonosz démon) szenteltek. Miklós elrendelte a fa kivágását. Bosszúból Diana ördögi olajat főzött a fából, ami azzal a tulajdonsággal bírt, hogy vízen és kövön is meggyullad. Az ördög Miklós házához induló zarándokoknak adta a hordót, hogy hitük jeleként kenjék be vele Miklós házát. Miklós azonban megjelent a tengeren, és vízbe dobatta a hordót, ami a tengeren meggyulladt és sokáig égett. A vihar lecsendesítésével egybevonva gyakran ábrázolták középkori szárnyasoltárokon (pl. a jánosréti egykori főoltáron).

Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin