Margit Zoltán: Temerini hetek

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Temerini hetek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Temerini hetek. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. október 26., vasárnap

Kiskanállal adagolt halál



Két teljes éve húzódik már az úgynevezett „temerini hetek” bírósági ügye. Épp a napokban volt az itteni magyarok folyamatos sakkban tartását célzó kirakatbűnper második évfordulója. Bírósági eljárást mondok, noha a hét magyar fiatal esetében ilyesmiről még jóformán szó sem esett. Két évvel ezelőtt sütötték rájuk a neofasiszta bélyeget és vádolták meg őket nemzeti-, faji- és vallási türelmetlenség keltésével. Az azonnali letartóztatásuk után több mint egy évet előzetesben töltöttek, majd tavaly november 28-án szabadon bocsájtották őket, hogy onnantól már szabadlábon védekezhessenek. Azóta már eltelt majdnem egy újabb év, az ügyekben viszont még egyetlenegy tárgyalást sem tartottak. Azok időpontját több alkalommal is kitűzték, mégis mindegyiket rendre elnapolták. A legközelebbi majd november 5-én lesz.
A két adai, a két óbecsei és a három temerini fiatal tehát két éve már bizonytalanságban él. Fogalmuk sincs, miként fog a sorsuk alakulni. Ejtik-e majd az ellenük felhozott vádat, vagy további börtönbüntetésre számíthatnak azért, mert egy banda szerb fiatal hazafelé menet megkergette és bántalmazta őket?

Egy másik történet. Nem magyar nemzetiségű szenvedő alannyal.

A hírhedt Belgrádi Kerületi Börtönnek (Centralni Zatvor, azaz CZ), a Balkán legnagyobb börtönének hat hónapon át volt a kényszerlakója egy fiatal újságírótanonc, aki most, öt évvel a szabadulása után mesélte el a rácsok mögött szerzett élményeit a Dnevno.rs internetes hírportálnak. A most 29 éves férfi az interjúban tömören beszámolt a benti életről: a fogva tartás körülményeiről és magáról a bezártság érzéséről.

A felújított Belgrádi Kerületi börtön

Elbeszélése szerint bent a napok nagyjából egyformák. Hat órakor van az ébresztő, utána reggeli, majd ebéd és vacsora. Ezek a legfőbb állomások az elítéltek napi programjában. Az étkezések között pedig lehet egymással társalogni, olvasni vagy edzeni. Persze mindezt kizárólag csak a kulcsra zárt cellában. Könyvtár, olvasóterem, tévészoba, edzőterem nincsen. A cellákban mégis akadnak halomszámra újságok, könyvek, meg olyan miniatűr tévékészülékek, amelyek antenna hiányában hasznavehetetlenek. De a foglyok leleményesek, minden helyzetben feltalálják magukat. Így kartonra ragasztott csokoládés sztaniolpapírból antennát készítenek, és máris nézhetővé válik a tévéműsor. Ugyanígy, a fizikai karbantartásukhoz is saját maguk gyártanak eszközöket.

Tadej Kurepa újságírást tanult a fővárosi egyetemen, amikor 2009. szeptember 3-án váratlanul letartóztatták. Nem is akármilyen váddal, nemzetközi terrorizmussal gyanúsították. Ezt azonban csak a börtönben eltöltött második napon tudta meg. Olyan cselekmény elkövetésével vádolták, amely történésről fogalma sem volt, és amely esemény idején ki sem mozdult az otthonából.

Azonnal egy magánzárkába került. Amely magánzárkának már akkor két másik lakója is volt – a rendszeresen hazajáró patkányokat leszámítva. A három méter hosszú és másfél méter széles cellában csak egy emeletes ágy volt, meg egy asztal és a sarokban az illemhelyként funkcionáló guggolda. Fekhelye nem lévén, két héten át a földön vackolt meg magának, a cella betonján aludt. 

Szabadság
 
A cikkben említést tesznek egy nemrég megjelent könyvről is (Aleksa Nešić: Zatvorska priča: CZ), amelyben a szerző – aki maga is belekóstolt a rabsorsba – részletesen lefesti az elítéltek élelmezését. A „változatos és kalóriadús” étrendből kitűnik, hogy a hétfői és a csütörtöki napon gumi ízű, ehetetlen marmeládéból állt a pompás reggeli, más napokon pedig pástétomból vagy két főtt tojásból meg egy háromszögsajtból kombinálták össze. Ebédre mindig más-másfajta egytálételt kaptak: borsót, zöldbabot, káposztát vagy paprikást, de mindközül csak a hétfői/pénteki bab volt az egyedüli ételnek nevezhető. Úgy írja le, hogy ha időnként szalámi is került az asztalra, akkor az víz ízű volt, a kolbász rendszerint büdös, a szalonna pedig leginkább valamiféle szappanra emlékeztetett. A börtönkantinban lehetett vásárolni (annak, akinek a hozzátartozói előre megküldték a rávalót) hetente egy alkalommal, csak éppen méregdrágán. Ennek ismeretében nem csoda, ha Tadej Kurepa a bent töltött fél év alatt húsz kilót fogyott, dacára annak, hogy az eléje tett száraz kosztot és a börtönlöttyöt válogatás nélkül, mindig elfogyasztotta.

Hogy milyen volt a hangulat a fővárosi Sing Singben? Nyomasztó. Az őrök többnyire közönyösek vagy mogorvák voltak. Így mellőzték a velük való fölösleges kommunikációt. Ha időnként razziát tartottak, a cella minden szegletét átkutatták, és akinél tilalomlistán lévő használati tárgyat találtak, azt megbüntették. Aki például mobiltelefont tartott magánál és lebukott vele, az először egy kiadós verésre számíthatott, aztán pedig magánzárkába csukták.

Mindeközben – mint mondja az interjúban – az elítéltek fejében félelmetes harcok dúltak. Viaskodtak önmagukkal is, meg a valósággal is. A rácsokon kívül pedig zajlott tovább az élet. A raboskodóknak otthon gyerekük születhetett, meghalhatott az anyjuk/apjuk, elválhatott tőlük a házastársuk… Az élet nem állt meg. Amikor hat hónap után kiszabadult, élő halottnak hitte magát. Úgy érezte, kiöltek belőle minden emberi érzést. Egy évnél is hosszabb időnek kellett elmúlnia, mire újra úgy-ahogy magára talált. A szabadságát visszanyerte ugyan, de magából egy darabot otthagyott örökre a börtön falai mögött. Nem véletlenül fogalmazott most, öt év távlatából úgy, hogy a börtön, a rabság az nem más, mint maga a halál, amit kiskanállal adagolnak a fogolynak.

Nagy kár: arról, hogy hogyan, mi módon szabadult Tadej Kurepa, hogy végül is ejtették-e az ellene felhozott vádat, nem szól a történet. Pedig jó lenne azt is tudni. Márcsak a „temerini hetek” miatt is, akik nem volt olyan szerencséjük, hogy hat hónap után kiszabaduljanak, és akik még most sem tudják, milyen véget ér majd a meghurcoltatásuk.

Szabó Angéla


2014. június 26., csütörtök

A szégyenteljes évtized (Tíz esztendeje ülnek börtönben a „temerini fiúk”)


Halálmadár kuvikolja a fekete lombban:
kórság és ragály lakását lásd a hatalomban.
Kioltja szemed világát, összetöri mércéd,
hazugsággal marja sárrá mondataid ércét.
Ujjujuj, az ördög vezeti a táncot,
arcodra varázsol ráncot, nyakadra vasláncot.”
(Orbán Ottó)



Már csak néhány óra és a tizedik börtönév is lejár. Ennyi ideje annak, hogy szabadságvesztésre ítélte a „temerini fiúkat” a mélyszerb politikai hatalom által irányított igazságtalan igazságszolgáltatás. Az öt magyar nemzetiségű fiatalt egy újvidéki – államalkotó nemzet fiaihoz tartozó – kábítószer-terjesztő bántalmazása miatt 61 évnyi letöltendő büntetésre ítélték. A puszta életüket meghagyták, de emberi méltóságukban a végsőkig megalázták, ütötték-verték őket, a családjukat megbetegítették, elszegényítették, szó szerint tönkre tették. (Jelenleg épp Máriás István édesapja ül többszörös áttétes rákbetegen és szélütötten tolószékben meg Illés Zsolt testvérbátyja fekszik agyvérzéssel, elfakadt gyomorfekéllyel.) Ítélethirdetéskor, az akkor 19 éves Horváth Árpád 10 évet kapott, a 25 esztendős Szakáll Zoltán és a 29 éves Uracs József 11 és fél évet, a 26 esztendős Illés Zsolt 13 évet, a 22 éves Máriás István pedig 15 év börtönt kapott. Horváth és Szakáll 8 és fél év raboskodás után 2012 őszén amnesztiával kiszabadult, a többiek meg azóta is rács mögött élnek.


Bár az elmúlt egy évtizedben akadtak szép számban olyan emberek, akik a „temerini fiúk” ügye mellé odaálltak, akik képtelenek voltak ölbe tett kézzel nézni a szenvedést, és megkísérelték valamelyest elviselhetőbbé tenni az áldozatok számára a bentlétet, sajnos a  vajdasági magyarságnak nem volt sem kellő elszántsága, sem pedig ereje ahhoz, hogy a saját választott politikai vezetőit rábírja, rákényszerítse arra, hogy az öt fiatalt idejekorán kimenekítsék a Sremska Mitrovica-i börtönből. Hogy ezzel elejét vegyék annak a csúfságnak, amely azóta valamennyiünkkel megesett.

A végelgyengülés S.O.S. jeleit mutató délvidéki magyarság teljes megkiskorúsításáról és az itteni kisebbségi érdekképviselet árulásáról már szinte értelmetlen még beszélni is, akkor, amikor a 90-es évek délszláv fegyveres konfliktusainak háborús bűnösei (bűncselekmény hiányában) már jószerivel mind-mind hazatértek a családjukhoz. Most épp azon esztendők legellenszenvesebb figurája, Vojislav Šešelj, csomagol és készülődik hazafelé –, a 3 magyart pedig még most is rabláncon vezetgetik. De végződjék most már bárakárhogy is ez a gyalázatos történet, a kiszolgáltatott és a sorsukra hagyott „temerini fiúk” ügye a vajdasági magyarság örökös és lemoshatatlan szégyenfoltja, elfelejthetetlen kudarca és megbocsájthatatlan bűne marad.



Tíz év után miként látod mindazt, ami akkor veletek megesett? kérdeztem a hétvégén Szakáll Zoltántól.

Mi egy koncepciós per áldozatai voltunk. Az esetünket elpolitizálták, amely politika aztán nem állt ki mellettünk. Ketten már szabadok vagyunk, három társunk azonban még mindig a börtönben van. Az ő ügyükkel, helyzetükkel az égvilágon senki nem foglalkozik. Mivel mi már kijutottunk, az ő számukra még nehezebbé vált a benti élet.


Amikor az eset megtörtént, milyen ítéletre számítottatok?

Ilyen szigorúra, 61 év börtönre, semmiképpen sem. Igazából még elzárásra sem. Ez a kegyetlen szigor mindannyiunk számára döbbenetes volt.


Társaid szabadulása ügyében látsz-e még némi pislákoló reményt?

Ha a vajdasági magyar politikai pártok továbbra sem tesznek semmit az érdekükben, akkor a fiúk le fogják ülni a büntetésüket az utolsó napig, én ezt így látom.


Ma (csütörtökön) este 6 órától, a gyászos eset 10. évfordulóján, a temerini piactéren megemlékezést tartanak az ügy kevéske, még megmaradt pártolói.


Szabó Angéla




2013. november 29., péntek

Ideje volt: kiengedték az "új" temerini fiúkat



Ma értesültem a 2012. október 22-e óta súlyos etnikai jellegű bűncselekmény gyanújával előzetes letartóztatásban tartott hét délvidéki fiatal szüleitől arról az örömhírről, hogy a szabadkai börtönből mind a hét fiatalt szabadlábra helyezték, megszüntették előzetes letartóztatásukat.

Különös örömmel tölt el az, hogy az elmúlt hetekben kifejtett határozott nemzetközi fellépés (figyelemfelhívó akciók, tüntetés, közmeghallgatás az EurópaTanácsban, illetve az Európai Parlamentben, továbbá a róluk készített dokumentumfilm bemutatója Budapesten és Strasbourgban) jelentős mértékben hozzájárulhatott a fiatalok szabadulásához.

Az elmúlt hetekben valóban minden követ megmozgattunk annak érdekében, hogy szabadlábon védekezhessenek ebben a magyarellenes koncepciós perben, melynek kiváltó oka egy tavaly októberi esemény volt, minek során a magyar fiatalokra egy kocsmai verekedés során közel harminc szerb támadt, majdnem megölték őket, alig tudtak elmenekülni, és mégis ellenük indult büntetőeljárás, csak őket helyezték előzetes letartóztatásba. A támadó szerbek közül csupán 1 fő ellen indult büntetőeljárás, de ő is szabadlábon védekezik.

Különös egybeesés, hogy éppen holnap tartjuk Temerinben az Áldozatból bűnös c. dokumentumfilm - amely éppen az ő hányattatásukat, meghurcoltatásukat mutatja be -, illetve Bozóki Antal ügyvéd, az Árgus Egyesület vezetője által nemrégiben kiadott A magyar közösség Szerbiában c. könyv bemutatóját.
A fiatalok kiszabadulása miatt a rendezvény egészen más töltést kaphat így, hiszen ők is részt vehetnek ezen a rendezvényen szüleikkel, ügyvédeikkel együtt.

Nagyon remélem, hogy ebből az esetből is mindenki számára világos és egyértelmű: eredményt csak úgy lehet elérni - akár a jogvédelem, akár a nemzetpolitika területén -, ha határozott és kemény nyomás alá helyezzük a törvények és az önrendelkezési jog kikényszerítése érdekében a szerb hatóságokat. Meg nem erősített hírek szerint az előzetes megszüntetéséhez a szerb hatóságok "fentről kaptak jelzést".
A fiatalok esetéről Tomiszlav Nikolics szerb elnök közvetlen, illetve a korábbi szerb elnök Borisz Tadics is részletes tájékoztatást kapott tőlem.

Köszönet és elismerés a nehéz helyzetben kitartó szülőknek, a védőknek, illetve minden jóakaratú embernek, aki ennek az akciónak a sikerét előmozdította, melynek a végcélja, hogy a fiatalok a súlyos vádak alól visszavonhatatlanul mentesüljenek.

Meggyőződésem szerint ezt a hírt úgy is lehet értékelni, hogy Szerbia jelét mutatta annak, miszerint hajlandó és kész érdemi lépéseket a magyar közösség sorsának rendezése érdekében.

2013, november 28

Dr. Gaudi-Nagy Tamás
A film előzetese itt érhető el:



2013. november 28., csütörtök

Szabadon engedték az "új temerini fiúkat"



Ma 14:00 órakor szabadon engedték az "új temerini fiúk" néven elhíresült hét fiatalembert, akiket egy temerini incidens után zártak előzetes fogságba, ahol már egy éve raboskodtak. Annak ellenére, hogy ők riasztották a helyszínre a rendőrséget, miután sörös üvegekkel és láncokkal bántalmazták őket.

Az egy éve fogságban tartott fiatalok között voltak olyanok is, akik a helyszínen sem tartózkodtak a verekedés idején.

A fiúk közül van aki már haza érkezett családjához és van akiért még most indultak el szülei/ismerősei Szabadkára, ahová az újvidéki börtönből szállították át őket néhány hónappal ezelőtt.

A raboskodó fiatalok ellen alkalmazott jogtalanságok ellen több délvidéki és anyaországi párt és civil szervezet is felemelte a hangját. Az esetüket nemrégiben Strasbourgban és Brüsszelben is ismertették az Európai Unió képviselőivel. A fiatalok törvénytelen fogva tartásáról készült, Áldozatból bűnös címet viselő dokumentum filmet pedig éppen holnap mutatják majd be Temerinben.

Délhír portál


ALKOTMÁNYJOGI PANASZ
Döntsön az Alkotmánybíróság!


A 2012. október 22-én letartóztatott Koperec Csongor temerini és Smith Tomas adai fiatal bűnügyében az Alkotmánybírósághoz fordultam panasszal.
Mivel a két fiatal előzetes letartóztatásának december 6-ig való meghosszabbításáról szóló végzés jogerősé vált, ezzel a jogorvoslati lehetőségek kimerültek. Így, megteremtődtek a feltételek a szerb alkotmány 170. szakaszában előlátott alkotmányjogi panasz beterjesztésére, miszerint „alkotmányjogi panasz nyújtható be az állami szervek és a közmegbízatással felruházott szervezetek egyedi aktusai és intézkedései ellen, amelyek megszegik vagy megvonják az Alkotmányban szavatolt emberi vagy kisebbségi jogokat és szabadságjogokat, amikor védelmükre már más jogorvoslat nem áll rendelkezésre, vagy ilyen nem is volt előirányozva”.

Koperec Csongor és Smith Tomas, valamint a további öt előzetes letartóztatásban lévő fiatal esetében (akiket más ügyvédek képviselnek) – a véleményem szerint – sérült a szerb Alkotmány
27. szakaszának 1. bekezdésében szavatolt, a szabadságra és a biztonságra való jog („Mindenkit megillet a személyi szabadságára és biztonságára való jog. Szabadságvesztésre csak a törvényben előirányzott okokból és eljárás alapján kerülhet sor.”), 

31. szakaszának 1. bekezdésében a letartóztatás korlátozott idejére vonatkozó jog („A letartóztatás időtartamát a bíróság a szükséges lehető legrövidebb időre szabja meg, figyelembe véve a szabadságfosztás okait.”) és a

32. szakaszának 1. bekezdésében biztosított méltányos ítélkezésre való jog („Mindenkit megillet a jog, hogy az ellene folyó eljárás megindításának okául szolgáló gyanú megalapozottságáról, valamint az ellene felhozott vádakról független, pártatlan és törvénnyel megalakított bíróság igazságosan és elfogadható határidőben, nyilvánosan tárgyaljon és jogairól és kötelességeiről döntést hozzon.”).

A szerb Alkotmánybíróságnak létezik két 2013. évi döntése (Zvonimir Nikezić és Miroslav Mišković ügyében), miszerint „sérült a vádlott alkotmányos joga, hogy a letartóztatás korlátozott ideig tartson”. (Mindketten rövidebb ideig voltak börtönben, mint a magyar fiatalok.)

Erre a két ítéletre is hivatkozva, kértem, hogy az Alkotmánybíróság fogadja el az alkotmányjogi panaszt, állapítsa meg, hogy jogsérelem történt és az elszenvedett sérelmek miatt ítéljen meg anyagi kárpótlást védenceimnek. 


Újvidék, 2013. november 27.

Mgr. Bozóki Antal,

Koperec Csongor és Smith Tomas védőügyvédje

2013. október 27., vasárnap

Szerbiában még nem fejeződött be a II. világháború...szóljon már nekik valaki! Hitler halott!

A SZABADKAI FELSŐ BÍRÓSÁGNAK 
NINCS MEGHATALMAZÁSA”

Adolf Hitler - Photo BBC UK - Heil Hitler!

Tovább bonyolódik a „temerini hetek” ügye

            Október 25-én kézbesítették – most már – a Szabadkai Felső Ügyészség vádindítványát a 2012. október 22-én letartóztatott hét adai, óbecsei és temerini magyar fiatal bűnügyében.

            Az ügyészség – amelyet Kollár Országh Tünde képvisel – fenntartotta a vádat, vagyis a fiatalokat továbbra is nemzeti, faji és vallási gyűlölet és türelmetlenség szítása bűncselekményének elkövetésével vádolja. Az egyiket még külön „fegyver és robbanó anyagok jogosulatlan gyártása, birtoklása, hordása és forgalmazása” bűncselekményével is terheli.

            Ezzel egy időben megérkezett a Szabadkai Felső Bíróság végzése, miszerint az ügyben „helyileg illetéktelenek nyilvánította” magát. Molnár Ferenc bíró a végzés indoklásában kifejti: a vádindítvány vizsgálata után megállapította, hogy a Szabadkai Felső Bíróság ebben a bűnügyben „a további eljárás lefolytatására helyileg nem illetékes”.

             A Büntető Eljárási Törvény (BET) 23. szakasza szerint – érvel a bíró – „a büntető eljárás lefolytatására az a bíróság illetékes, melyiknek a terültén a bűncselekményt elkövették, vagy megkísérelték”. Tekintettel arra, hogy mindkét (fent említett) a bűncselekmény Temerinben történt, ebben az esetben Újvidéki Felső Bíróság az illetékes, mivel Temerin község területileg ehhez a bírósághoz tartozik.

            Az Újvidéki Fellebbviteli Bíróság 2013. május 16-i végzésével ebben az ügyben a Szabadkai Felső Bíróságot határozta meg az eljárás lefolytatására.

            Az új (szabadkai) vádindítvány beterjesztésével, az eljáró Molnár bíró véleménye szerint, megszűnt az Újvidéki Felső Ügyészség 2013. január 9-i vádiratának érvényessége. Ez miatt, megszűnt az Újvidéki Fellebbviteli Bíróság végzésének az a jogi következménye is, hogy az ügyben – mivel eljárási nyelvként a magyar a lett meghatározva – a Szabadkai Felső Bíróság járjon el.

            A bíró külön hangsúlyozza, hogy ebben a bűnügyben a főtárgyalás – az akkor érvényes BET értelmében – „soha nem lett megnyitva”. Ugyanis, „az Újvidéki Felső Bíróságon, a 2013. május 8-i tárgyaláson, a vádirat nem lett felolvasva. A bíróság tárgyalási végzéssel állapította meg, hogy az eljárás nyelve a magyar és a tárgyat az Újvidéki Fellebbviteli Bírósághoz továbbította. Javasolva, hogy az illetékességet egy másik tárgyilag illetékes bíróságra ruházza, mivel az Újvidéki fellebbviteli Bíróság nem tud eleget tenni saját határozatának az eljárási nyelvet illetően.”

            – Mivel a főtárgyalás ebben az ügyben még nincs kitűzve, ezért az eljárás nyelve se nincsen meghatározva. A vádirat beterjesztését megelőző eljárás során, a magyar nyelv egyetlen eljáró szerv részéről sem lett megállapítva, mint eljárási nyelv. A nyomozati eljárás szerb nyelven folyt. A Szabadkai Felső Ügyészség a 2013. október 8-i vádindítványában pedig éppen azokat a bizonyítékokat fogadta el, amelyeket az újvidéki Felső Bíróság a nyomozati eljárás során begyűjtött. Mindezek alapján, kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy a Szabadkai Felső Bíróságnak nincs meghatalmazása, hogy a Szabadkai Felső Ügyészség vádindítványa alapján eljárjon – áll a végzés indoklásában.

A „temerini hetek” ügye tovább bonyolódik és húzódik. A fiatalok pedig most már több mint egy éve börtönben vannak…

Újvidék, 2013. október 26.

Mgr. Bozóki Antal,

Koperec Csongor és Smith Tomas védőügyvédje


2013. október 24., csütörtök

7 magyar fiatal 366 napja Szerbia börtönében



Tárgyalás és ítélet nélkül koncepciós politikai perbe fogva, nekik nem jár a SZABADSÁG?

Október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapján az Egyesült Magyar Ifjúsága szerb nagykövetség kapujára kifüggesztett transzparenssel üzent a koncepciós politikai perbe fogott, immáron egy éve bebörtönzött 7 délvidéki fiatalnak.



2013. október 10., csütörtök

Az eljárás most már nem csak törvény-, de alkotmányellenes is!



ÚJABB HOSSZABBÍTÁS

Ivan Bogosavljev bíró, a szabadkai Felső Bíróság tanácsának elnöke aláírásával október 9-én, vagyis azon a napon, amikor éppen letelt volna ez előző hosszabbítás – kézbesítették a végzést, miszerint 2013. november 7-ig meghosszabbították a még tavaly október 22-én letartóztatott és az óta is (most a szabadkai) börtönben lévő hét adai, óbecsei és temerini magyar fiatal vizsgálati fogságát.

A vizsgálati fogság meghosszabbítását azzal indokolják, hogy „a vádlottak szabadbocsátásuk esetén rövid időn belül, megismételnék a bűncselekményt” (amellyel vádolják őket: nemzeti, faji, vallási gyűlöletet vagy türelmetlenség kiváltása, illetve szítása). „Olyan személyekről van szó, akiknek kialakult szélsőséges intoleráns álláspontjai vannak más népek és fajok iránt”, akik „közül egyesek a lakóhelyükről (Ada, Óbecse) céltudatosan mentek a temerini vendéglátó ipari létesítménybe”, valamint „alapos a gyanú, hogy ezeknek a bűncselekményeknek az elkövetésekor kitartást mutattak” – áll a végzésben.

Ez a végzés ellen is fellebbezni fogunk, mivel olyan szubjektív állításokat tartalmaz, amelyeket csak a bírósági főtárgyaláson bizonyíthatott volna az ügyész, ha ilyenre sor került volna az elmúlt csaknem egy év alatt.
A végzés nem csak a Büntető Eljárási Törvény rendelkezéseivel ellenkezik, hanem a szerb alkotmány 31. szakaszával is, amely a letartóztatás időtartamáról rendelkezik:

A letartóztatás időtartamát a bíróság a szükséges lehető legrövidebb időre szabja meg, figyelembe véve a szabadságfosztás okait. Az elsőfokú bírósági határozatával elrendelt letartóztatás a vizsgálatban legfeljebb három hónapig tart, és azt a felsőbb bíróság, a törvénnyel összhangban, még három hónappal meghosszabbíthatja. Ha ennek az időszaknak az elteltével nem történik meg a vádemelés, a terheltet szabadon bocsátják.

A vádemelést követően a bíróság a letartóztatás időtartamát a legrövidebb szükséges időre szabja meg, a törvénnyel összhangban.

A letartóztatott személynek meg kell engedni, hogy a letartóztatás elrendelési okainak megszűntével szabadlábról védekezzen.”

Az Alkotmánybíróság 2013. július 18-án döntést hozott Zvonimir Nikezić, majd október 3-án Miroslav Mišković ügyében, miszerint „sérült a vádlot alkotmányos joga, hogy a letartóztatás korlátozott ideig tartson”. (Mišković hét és fél hónapig volt a börtönben.) 

Az Alkotmánybíróság ezzel azt üzente, hogy „a bíróságoknak ezt az intézkedést nem szabad rutinszerűen elrendelniük és meghosszabbítaniuk”.

Ugyanakkor az újvidéki Fellebbviteli Bíróság elfogadta a Szabadkai Felső Ügyészség fellebbezését a végzés ellen, amellyel Molnár Ferenc, a szabadkai Felső Bíróság tanácselnök-bírója 2013. augusztus 29-én a magyar fiatalok ügyében elkülönítette az akkor még gyanúsított fiatalok 2012. október 23-i, a temerini rendőrállomáson történt meghallgatásáról, az újvidéki Felső Bíróságon készült és a tanúfelismerésről szóló, valamint ugyanennél a bíróságnál a tanúk meghallgatásáról írt jegyzőkönyveket. Az indoklás szerint „erről csak a főtárgyalás megnyitása előtt dönthetett volna” (amire ez idáig nem került sor – B. A.).

A végzést – mondani sem kell – ugyanaz az újvidéki bíróság hozta meg, amelyik eddig is minden fellebbezést elutasított.

Újvidék, 2013. szeptember 10.

Mgr. Bozóki Antal,

Koperec Csongor és Smith Tomas védőügyvédje

2013. szeptember 13., péntek

Törvénysértő kihallgatások – elkülönített jegyzőkönyvek



            Molnár Ferenc, a szabadkai Felső Bíróság tanácselnök-bírója 2013. augusztus 29-én végzést hozott, miszerint a 2012. október 22-én letartóztatott és az óta is börtönben lévő hét adai, óbecsei és temerini magyar fiatal K. 48/13 számú bűnügyében az iratok közül „el kell különíteni a (végzésben tételesen felsorolt – B. A.) jegyzőkönyveket”. A végzést számomra 2013. szeptember 10-én kézbesítették.  

            Az újvidéki Felsőfokú Ügyészség a fiatalok ellen nemzeti, faji, vallási gyűlöletet vagy türelmetlenség kiváltása, illetve szítása miatt emelt vádat.

Az elkülönítésre elrendelt jegyzőkönyvek közé tartoznak az – akkor még – gyanúsított fiatalok 2012. október 23-i, a temerini rendőrállomáson történt meghallgatásáról, az újvidéki Felső Bíróságon készült és a tanúfelismerésről szóló, valamint ugyanennél a bíróságnál a tanúk meghallgatásáról írt jegyzőkönyvek.
Ez azt jelenti, hogy „amikor végzés jogerős lesz, az ügyiratokból kiválasztják a jegyzőkönyveket és külön borítékban átadják a vizsgálóbírónak, hogy elkülönítve az egyéb iratoktól megőrizze őket”. A további eljárásban, tehát, ezek az iratok nem lehetnek jelen. A tanácselnök ugyanis „a főtárgyalás kitűzése előtt megállapította, hogy az ügyiratokban olyan bizonyítékok szerepelnek, amelyek tartalmuk szerint vagy beszerzésük módja által ellentétesek az alkotmány, a Büntető Eljárási Törvény (BET) és más törvények idevágó rendelkezéseivel”.

A nyolc sűrűn gépelt oldalból álló végzésben kifejtett bírósági álláspont szerint sérültek a nyelvek és írások használatáról szóló törvény rendelkezései. – A temerini rendőrállomás tisztségviselője nem világosította fel a gyanúsítottakat azon jogunkról, hogy nyilatkozhatnak, hogy a hivatalos használatban lévő nyelvek közül mely nyelven kívánják, hogy az eljárás velük szemben lefolyjon. A kérdéses jegyzőkönyvekben, tehát, az eljárás nyelve, mint előzetes kérdés, nem lett törvényesen meghatározva – áll a bírósági végzésben.

Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény becikkelyezéséről szóló törvény szerint „minden bűncselekménnyel gyanúsított személyt mindaddig ártatlannak kell vélelmezni, amíg bűnösségét a törvénynek megfelelően meg nem állapították”. Ennek ellenére, az eljárás rendőrségi, valamint az ügyészség képviselője által vezetett bizonyítási cselekmény folyamán és arról készült jegyzőkönyvekben „a gyanúsítottak már mint a kérdéses bűncselekmény elkövetői vannak megjelölve”. Így, a bíróság szerint, ebben az eljárásban „sérült a gyanúsítottak ártatlanságának védelme” is. (A temerini községi képviselő-testület is, a 2012. október 25-i ülésén – még mielőtt bíróság elé került volna az ügy –, „határozatban ítélte el az újfasiszta megnyilvánulást, amely többrendbeli bűncselekmény elemeit is tartalmazta”.)

A szabadkai bíróság szabálytalanságokat állapított meg a tanúfelismerés során is, mivel a gyanúsítottak „jóval idősebb férfiakkal” együtt lettek bemutatva, akiknek „az alaktani jellegzetességei nem olyanok mint egy 1994-ben született férfié” (vagyis a gyanúsítottak többségének korosztályához tartozóké).
A bíróság továbbá úgy találta, hogy „a tanúk meghallgatásról készült jegyzőkönyvek (is – B. A.) törvénytelenek, mivel azok a BET rendelkezéseivel ellentétes módon keletkeztek”. A BET ugyanis „nem ismeri a tanú meghallgatását, mint bizonyítási cselekményt, ahogy a jegyzőkönyvek az újvidéki Felső Bíróságon készültek” (hanem kihallgatását). Így, azokat „törvénytelennek kell tekinteni”.  A konkrét esetben „a vizsgálóbíró a terhelteket nem értesítette a tanúk kihallgatásáról”, ami miatt „sérült a védelemre való jog” is – áll a legújabb bírósági végzésben, amely ellen három napon belül lehet fellebbezni az újvidéki Fellebbviteli Bírósághoz.  

Újvidék, 2013. szeptember 10.

Mgr. Bozóki Antal,


Koperec Csongor és Smith Tomas védőügyvédje

2013. augusztus 26., hétfő

Folytatódik a vizsgálati fogság


ELUTASÍTOTT FELLEBBEZÉSEK


Az újvidéki Fellebbviteli Bíróság bírói tanácsa 2013. augusztus 20-án keltezett végzésével (amelyet számomra augusztus 26-án kézbesítettek) elutasította a 2012. október 22-én letartóztatott és az óta is börtönben lévő hét adai, óbecsei és temerini magyar fiatalok ügyvédei által és a személyesen is benyújtott fellebbezését a vizsgálati fogság meghosszabbítása ellen. A Milorad Delić tanácselnök által aláírt végzés szerint „a fellebbezések megalapozatlanok”.

A Fellebbviteli Bíróság ezzel szemben megalapozottnak találta az elsőfokú bíróság indokait, amelyek alapján úgy döntött, hogy a vádlottakat – a Büntető Eljárási Törvény 142. szakasza 1. pontjának 2. bekezdése alapján – továbbra is vizsgálati fogságban tartja, „tekintettel a bűncselekmény elkövetésének módjára, amellyel a vádlottakat terhelik, amely arra utal, hogy a bűncselekményt különösen súlyos, az erőszak elemeit tartalmazó körülmények jellemzik, amelyek tíz évnél nagyobb terjedelmű börtönbüntetést vonnak magunk után”.

A tárgy iratai és a vádirat alapján a Fellebbviteli Bíróság megalapozottnak tartja a gyanút, miszerint „a vádlottak, mind a heten, különös kitartásról tettek tanúbizonyságot a bűncselekmény elkövetésekor, amely meghaladja ennek a bűncselekménynek a szokásos elkövetését, ami abban tényben nyilvánul meg, hogy a vendéglátó ipari létesítményben, amelyben több személy tartózkodott, egyformán felöltözve, szerb nemzetiségűek elleni parolákat kiáltoztak”. Ezek után az egyik vádlott ököllel megütötte, a másik pedig sörösüveggel kétszer fejbe bevágta az egyik szerb nemzetiségűt. A mikor a biztonságiak eltávolították őket a létesítményből, „az épület előtt tovább folyatták cselekményeiket, amivel határozásukról tettek tanúságot, hogy a bűncselekményt elkövessék”.

A bíróság álláspontja szerint, a vádlottak, az említetteket egy különösen súlyos körülménnyel növelték, amely abból áll, hogy mindegyikük odament az egyik szerb fiatalhoz „akit a gyalogjárdára tepertek és több alkalommal megütötték, lábbal megrúgták, miközben eszméletét vesztette és könnyű testi sérüléseket szenvedett”. A folytatásban „a szerb nemzetiségűekre sörösüvegeket dobáltak és ismételten nacionalista parolákat kiabáltak”.

A végzés szerint „az első fokú bíróság mindezeket szabályosan értékelte, mint olyan körülményeket, amelyek meghaladják a bűncselekmény fennállásához szükséges elemeket, ami miatt megalapozatlanok a védőügyvédek álláspontjai, hogy az elsőfokú bíróság nem helyesen értékelte a körülményeket, amelyekkel megalapozta a vizsgálati fogság meghosszabbításról szóló döntését”.

Az elsőfokú bíróság, továbbá, tekintetbe vette azt is, hogy a bűncselekmény, amellyel a vádlottakat megalapozottan gyanúsítják, egy kisebb lélekszámú helységben történt, amelynek a szerkezete többnemzetiségű, és éppen ez a jellegzetesség miatt az itt történt események nagyobb befolyást váltanak ki a közvéleményben, mint amilyent egy esetleges más demográfiai-etnológia környezetben kiváltottak volna – olvasható az újvidéki Fellebbviteli Bíróság végzésének indoklásában.

A másodfokú bíróság, tehát, semmilyen jogi érvet sem indoklást nem fogadott el. Végzését csupán az elsőfokú bíróság és az ügyészség irataira alapozta. A hét magyar fiatal vizsgálati fogsága ezek alapján, most már minden bizonnyal legalább október 9-ig tart, vagyis a korábban meghosszabbított időpontig. Amennyiben a főtárgyalásra addig az időpontig nem kerülne sor, akkor ismét a szabadkai Felső Bíróságnak kell ismét döntést hozni.


Újvidék, 2013. augusztus 26.


Mgr. Bozóki Antal,

Koperec Csongor és Smith Tomas védőügyvédje



2013. augusztus 11., vasárnap

ÚJABB HOSSZABBÍTÁS - „Temerini hetek” ügyében



"Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"

                                                   DANTE
         
Ivan Bogosavljev bíró, a szabadkai Felső Bíróság tanácsának elnöke aláírásával augusztus 9-én – amikor éppen letelt volna ez előző hosszabbítás – kézbesítették a végzést, miszerint 2013. október 9-ig meghosszabbították a még tavaly október 22-én letartóztatott és az óta is börtönben lévő hét adai, óbecsei és temerini magyar fiatal vizsgálati fogságát.

            Az indoklás (mint az összes eddigi hosszabbításról szóló végzés) megismétli: „Továbbra is fennállnak a Büntető Eljárási Törvény (BET) 142. szakasza 1. bekezdésének 5. pontjába foglalt, a vizsgálati fogság meghosszabbítását indokoló okok”. 

            A BET idézett szakasza szerint „vizsgálati fogságot lehet (ami azt jelenti, hogy nem kötelező – B. A. megj.) elrendelni”, amennyiben – a hivatkozott rendelkezés szerint – a vádlottat olyan bűncselekménnyel terhelik, amely elkövetése miatt „tíz évet meghaladó börtönbüntetés van előírva, illetve öt év, olyan bűncselekmény esetében, amely az erőszak elemeit is tartalmazza, és ha az indokolt a bűncselekmény különösen súlyos körülményei miatt”.  

            – Az esemény relatív kisszámú és többnemzetiségű helységben – Temerinben történt, ahol az emberek egymást jól ismerik, ami miatt a kritikus esemény a polgárok és a közvélemény nagy nyugtalanságát okozta, minek alapján a bírói tanács úgy találja, hogy az említett körülmények annak a bűncselekmények a különösen súlyos körülményeit képezik, amely elkövetésével a vádlottakat ebben a büntető eljárásban alapozottan gyanúsítják, és amely indokolttá teszi a vizsgálati fogságban való további tartásukat, az említett törvényi alapon.

            A fentiek miatt, mivel nincsenek olyan új körülmények, amelyek a BTE 142. sz. 1. bek. 5. pontjával ellenkezőre utalnának, a bírói tanács úgy tekinti, hogy a vizsgálati fogság a vádlottak jelenlétéhez szükséges biztonsági intézkedés, a büntető eljárás zavartalan folytatása érdekében, amelyet enyhébb intézkedéssel nem lehet helyettesíteni, ami miatt meghosszabbította a vádlottak vizsgálati fogságát, az említett törvényi alapon – áll a végzésben.

            A hét magyar fiatal ellen Büntető Törvénykönyv (BTK) 317. szakaszába ütköző bűncselekmény elkövetése, vagyis nemzeti, faji, vallási gyűlöletet vagy türelmetlenség kiváltása, illetve szítása miatt emeltek vádat (amely bűncselekmény miatt egytől nyolcévi börtönbüntetés van előlátva).

            Ugyanez a bíróság – a szabadkai Felső Bíróság – tavaly decemberben Đ. B-t, „aki egyebek mellett Á. B. ’magyar anyját’ szidta, nemzeti, faji és vallási gyűlöletkeltés miatt nyolc hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélte” (Pesevszki Evelyn: Gyűlöletkeltésért letöltendő börtön. Magyar Szó, 2013. március 9., 14.)  

            A hét magyar fiatal már tizedik hónapja van előzetes letartóztatásban, vagyis több ideje van a börtönben, mit amennyire ugyanez a bíróság ugyanazért a bűncselekményért, amely elkövetésével vádolják őket, Đ. B-t elítélte. Ez is jól mutatja a szerbiai igazságügyben uralkodó állapotokat.


Újvidék, 2013. augusztus 9.

Mgr. Bozóki Antal,

Koperec Csongor és Smith Tomas védőügyvédje





2013. május 8., szerda

Magyar nyelven folytatódik a tárgyalás




„Temerini hetek”


Az újvidéki Felső Bíróság Büntető Tanácsa, Zdenka Stakić bíró elnökletével, a még tavaly október 22-én letartóztatott és az óta is börtönben lévő hét adai, óbecsei és temerini magyar fiú ügyében, a mai napon megtartott tárgyaláson végzést hozott, amellyel „a büntető eljárás nyelvének a magyar nyelvet határozta meg”
  
A tanács megállapította, a vádlottak fel lettek világosítva arról is, hogy az általuk egyszer kiválasztott nyelvet, „a büntető eljárás további szakaszában nem lehet megváltoztatni”. (Emlékeztetőül: Az ügyész mind a hét fiatalembert nemzeti, faji, vallási gyűlöletet vagy türelmetlenség kiváltásával, illetve szításával vádolja, amely bűncselekmény miatt egytől nyolc évig terjedő börtönbüntetés szabható ki).

A bíróság már korábban – az ügyvédek követelésre – a vádlottakkal ismertette, hogy (a Büntetőeljárási törvény / Be tv 9 szakasza alapján) joguk van a bírósági eljárás magyar nyelven való lefolytatására, tekintettel arra, hogy Újvidéken a magyar nyelv is hivatalos használatban van. A tárgyaláson jelen lévő vádlottak közül hatan úgy nyilatkoztak, „élni kívánnak törvény adta jogukkal, hogy az ellenük folyó ítélkezés magyar nyelven történjen”. Egy vádlott azt mondta, „neki mindegy, milyen nyelvű lesz az eljárás”.

A vádlottak, a védőügyvédek és a (vádat képviselő) újvidéki Felsőfokú Ügyészség ügyész-helyettese – a Be tv 398. szakaszának rendelkezésével összhangban – lemondtak az eljáró tanács végzése elleni fellebbezési jogukról, miáltal az azonnal jogerőre emelkedett. Így a főtárgyalás érdemi megkezdésére valójában sor sem került.   

Az ügy összes iratait most a büntető tanács továbbítja az ugyancsak újvidéki székhelyű Fellebbviteli Bírósághoz, hogy „az – a Be tv 35. szakasza alapján – eldöntse melyik másik területileg illetékes bíróság fogja magyar nyelven lefolytatni az eljárást”.  

Újvidék, 2013. május 8.
Mgr. Bozóki Antal,

Koperec Csongor és Smith Tomas védőügyvédje

Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin