Margit Zoltán: Zoltán

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zoltán. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zoltán. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. május 30., vasárnap

Picit beszélgessünk el...



"Azé a föld, aki megműveli, 
bölcsősírás egyre kevesebb, 
és egyre több a temető harangjának hangja..." -MZ

NI --- Picit beszélgessünk el

Egy két alkalommal már meg pendítettem meg pendítettük a témát és majdnem keresztre feszítés lett a vége. Nos itt élek a Délvidéken Vajdaság északi részén a Bánáti Csóka városkában ahol nevezzük úgy modern nyelven, hogy tömbben él a magyarság. 

Mivel nyitott szemmel járom e világot számtalanszor észreveszek dolgokat, amiket nem kellene, így, az asszimilálódási jelenséget is picit ferde szemmel nézem, - bocs, ami nem is oly rég talán nagyapáink - nagyanyáink korában hajmeresztő volt és valljuk be, kiközösítéssel járt az mostanra sajnos kezd divattá válni.

Egyre több vegyes-házasságot fedezek fel környezetemben, ahol az anya magyar, míg az apa nem és az utódok úgy nyelvileg úgy vallásilag mindenestül ortodox szláv nevelésben részesülnek (szándékosan nem írom ki, hogy kire vagy mire gondolok, de így is érthető remélem) Ellenben ahol magyar az apa és nem-magyar az anya ugyanúgy a nem magyarság dominál sűrűn, -sajnos amire nem figyelnek a még itt maradott magyar apukák és anyukák, hogy hosszú ideje megy a csendes háború aminek a metodológiáját a II. világháború után Koszovó állította fel és onnan lett áthozva és intenzívvé téve Vajdaság területen, sajnos igen fogyunk sok mindennek köszönhetően és amikor Trianon érvénytelenítése kerül szóba csendben szomorúan megjegyzem:

 ---Az utolsók kapcsolják le a villanyt és csukjak be az ajtót maguk után...

--- Üdv Csókáról és tisztelet a kivételnek, mert remélem többségben vagyunk meg kis ideig!

Nagy István
- o -

Érdekes vitára lettem figyelmes az "össznépi-lavórban", ahol immáron kevés értelmes, mindinkább érzelemmel teli politikai szekták csatározásától zajos a vezér ürük által mantrázott napi aktuális dörgedelem csattog el..

A társadalom folyamatosan változik, oknak-okozata van, azon tűnődőm, hogy a gondok, bajok gerjesztői kisvártatva jelentkeznek a megoldás kulcsával. Sokkal szélesebb körű a gond, amit István közérthetően leírt, több évtizedes folyamatok "eredménye". Az asszimiláció egyik sarokköve a délvidéki magyarság kálváriájának, itt van a gazdasági, politikai ellehetetlenítés (ezt tagadja édes és a mostoha politikai apánk is), amely a szülőföld elhagyására kényszeríti az ott élőket. A téma főként azért röppent fel, mert népszámlálást kellet volna tartani, de az ismert okok miatt elhalasztásra került, viszont már jelentek meg tanulmányok, amelyek feltételezni vélik a magyarság népesség számát, minden esetre a nyilatkozatokból az tűnik ki, hogy katasztrofális lesz és pár évtized és ír magja sem marad ott a magyarnak.

 A mellé magyarázatok is megvannak, lesznek, de azok csak a hatalommal kufárkodókat segíti és nem az egyszerű embert. Pedig úgy él ott a magyar ember, mint Marci hevesen ill. Samuel nagybácsi az államokban, egyesek igen, de a kettesek nem...

A célok szentesítették az eszközt és olyan egyszerűen fog az igazság pofonja arcba-vágva földbedöngölni minket, mint Juncker pofonja az EU-ban, annak ellenére is, hogy anyaországban jó ára van a parlamenti pityókának, meg a piperkőc úri-népnek...

Egy picinyke válogatás a linkekre kattintva a felvázolt témában:


 Margit Zoltán




2019. július 16., kedd

Emlékezzünk Nagy Zoltánra Decs volt polgármesterére!




Nagy Zoltán azon kevés decsi lakosok közé tartozott, aki abban a házban élte le életét, ahol született. Általános iskolai tanulmányait Decsen végezte, Szekszárdon érettségizett. 1964-ben szerszámkészítő lakatos szakmunkás végzettséget szerzett, és a szekszárdi Műszergyárban helyezkedett el.

1971-től a decsi termelőszövetkezetben kezdett dolgozni anyagbeszerzőként. Munka mellett mezőgazdasági gépszerelő-technikusi végzettséget szerzett. 1980-tól mint tanácstag, később mint VB-tag vett részt a település közéletében. 1989-től tanácselnökként tevékenykedett, 1990-től Decs nagyközség polgármesterévé választotta a lakosság. 

Személyéhez fűződik a sportélet feléledése községünkben. Megszervezte a sportpályán levő öltöző megépítését, és 10 évig a Sportegyesület elnökeként is tevékenykedett. Nagy szerepe volt abban, hogy Decs nagyközség állampolgárai a környező településekhez viszonyítva, az elsők közt kaptak telefonbekötési lehetőséget. Szorgalmazta a köztemető rendbetételét, kezdeti parkosítását, új vízvételei lehetőség létrehozását. A község központjában levő világháborús emlékmű áthelyezése, környezetének parkosítása is hozzá köthető. A településen a szennyvíz-csatornahálózat kialakítását ő kezdeményezte. Személyes ismeretségeit felhasználva szorgalmazta a kivitelezést. Ezt már – az általa kitaposott ösvényen haladva – a későbbi polgármester Biczó Ernő valósította meg. 

Nagy Zoltán 1990 óta a decsi Gyöngyösbokréta Hagyományőrző Egyesület tagja volt, a Decsi Hagyományőrző Férfikórusban énekelt. Szervezőmunkájára és szereplésére mindig számítani lehetett. Fontosnak tartotta a Tájházban kialakított gyöngyműhelyt, amelyben párja Nagy Zoltánné - Zsuzsanna gyöngyfűző népi iparművész a mái napig sikeresen és aktívan tevékenykedik. Szorgalmazta a Tájház kulturált környezetének folyamatos alakítását, ezzel is segítve Decs és a sárközi hagyományok megőrzését, továbbélését. A községért végzett tevékenysége, a civil szervezetekben végzett aktív munkája, segítőkészsége végett "Decs Nagyközségért Emlékplakett kitüntetés" emlékplakett adományozott neki Decs nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testülete (109/2010.(VI.29.) határozat)




Nagy Zoltán kedves párjával Zsuzsival mindig szívélyesen fogadott otthonában, erős és egyenes embernek ismertem meg, aki nem rejtette véka alá véleményét. A közösségért mindig tenni akart és tett, bár nehezen viselte, de megértette, azt a pillanatot amikor a falu népe nem neki szavazott tovább bizalmat...Megtalálta a helyét a nap alatt, életvidám volt és dolgozott az utolsó percig, amikor is lelkét a teremtő kezébe helyezte el. Földi maradványait 2019.07.22.-én hétfőn 15:00 órakor Decsen helyezi el a gyászoló család.

Nyugodjon békében!

Emlékezzünk Nagy Zoltánra Decs volt polgármesterére!


Margit Zoltán







2016. július 19., kedd

A Vajdasági Magyar zSarnokság


A VMagyar Szó pártlap históriája

Keserű és fanyar, hogy egyesek most eszmélnek fel politikai Csipkerózsika álmukból, ez az ébredés fájdalmasra és szánalmasra sikeredett, főként, hogy egybeforr és kiforr a zsarnokság a demokrácia palástjába burkolva a déli-végeken. A végtermék meg lett alkotva, sokan bábáskodtak fölötte, kicsit Frankestein-re hasonlító torzszülött, most mondjam, hogy kicsit sárga, kicsit, ízetlen de a miénk!

A szerbiai választások az itt élő magyar picinység önleszámolásától zajos. Újfent hangoztatott retorika alapján, a szabadkai székhelyű szerbiai magyar párt ledózeról minden általa nem elfogadott szervezetet, lehet az politikai, civil és sima polgári megmozdulás. Keresem a programokban,alapszabályzatban, hogy e tevékenység lett e felkínálva az itteni magyarságnak, de sehogyan sem találom. A “leszámolás” szó sehol nem kerül elő. Az sem kerül elő, hogy a másképpen gondolkodót el kell tiporni, el kell lehetetleníteni és ebek harmincadjára juttatni . Olyanokat írnak, hogy ”nem vonható felelősségre”, “képviselhetik és védhetik saját álláspontjukat ”...

A stratégiák visszacsapódtak, éppen most a média stratégia csattant jó nagyot és alkotója ellenfordult, jó nagy felfordulást okozva. Az expanzív médiahaditerv dübörög, tarol, gyötör és romba-dönt, valójában ez is a célja! A vajdasági magyar médiastratégia…a kalitka, az csak kalitka, ha aranyból van is! Idézve: “A médiastratégia megszövegezői onnan kezdték a téma kidolgozását, hogy az anyanyelven történő tájékoztatás kulcsfontosságú az itt élő magyarság számára (s ha ezt még megtoldjuk azzal, hogy a sajtószabadság – alapjában véve – egyetemes érték és alapvető emberi jog), akkor felvetődik a kérdés: milyen perspektívát kínálunk fel azoknak a régióknak, amelyek az elmúlt években helyi jellegű tájékoztatás nélkül maradtak. Mert megszűntek a helyi lapok, mert elhallgattak a helyi rádiók és televíziók. Márpedig, ha ezen állítás megfelel a valóságnak, akkor a tájékoztatás nélkül maradt lakosságnak éppen az az elemi/alkotmányos joga sérült, amely szerint őt az még ebben a zűrzavaros Szerbiában is megilleti.“ Egyszerűvé vált a válasz : a vajdasági magyarságot nem illeti meg semmilyen objektív tájékoztatás, semmilyen perspektíva nem létezik a régióknak. A szórvány egyre nagyobbodása végett, ez már nem is indokolt (már csak a Tisza-mente bácskai oldala tömbmagyarság)?

Azon kaptam magam, hogy “ha nem tetszik ellehet innen menni” politikai retorika pufogtatói itt is megjelentek, valójában, ha nem hajtjátok le a fejeteket és nyelitek be a blődségeket és nem tűritek meg a rátok ültetett politikai komisszárokat*, akkor el fognak benneteket üldözni demokratikus módszerekkel, -kirúgnak a munkahelyedről, elüldöznek az utcádból, pereket akasztanak a nyakadba és a végén rád-küldik a végrehajtót meg kiátkoznak a tömjénfüstös bort iszik vizet prédikátorral!

Mit fogsz tenni? 

Azt amit az utolsó választáson hiányzó magyar tett, állítólag 15.000 majd 10.000 re módosított, -ő nagysága szerint, akinek a nevét nem ejtsük ki (szerintem sokkal több, olyan ötszörös szorzó), vándorbotot tett a hátára otthagyta közösségét! Miért is maradt volna, hogy anyaországi pénzekből is hátáról a bőrt nyúzzák le, úgy magyarosan egy picinyke csípős paprikával fűszerezve? Nyugati munkáért keleti bér!A másik mennyei kisebbség meg szociális segélyként háromszor annyit gombol le, mint a szegény szerencsétlen dolgos, becsületes kétkezik munkás, aki neki is a javakat teremti elő! Örülj magyar a munka a tiéd a béred meg azokat illeti akiknek a nevét nem ejtjük ki! Érdekes a gazdasági stratégia ez, az anyaország minél több pénzt pumpál ide be az itt maradás érdekében, annál gyorsabban települ ki az itteni magyarság. Valójában e gazdasági serkentő, itthon maradó támogatás nem jut el a lobbizás alanyául szolgáló szegény magyarhoz és ismét a “régi motorosok” tömték meg a pénzes-zacskócskájukat. A határ a tizenkét csillagos európai ég, utána meg félholdas lesz az, mint Józsi bácsi elkonfiskált vagyona, amit bottal ütöttek, meg bajusszal szaggattak...

Ma már értem, hogy a szerb radikálisok miért támogatták a magyar vajda megválasztását a Szerb Vajdaságban, ennyi magyar elüldözése nekik még fegyverrel sem sikeredett!

Nagyon arra húz a történet, hogy anyaországunk szépen át lett ejtve, no majd egyszer csak feleszmél és elkezd vizsgálódni, hogy a gazdag vajdasági kiváltságosok mire költötték a szegények pénzét. Nem most lesz az nem kell megijedni, hanem úgy ötven év múlva...

Nevezetesen a legújabb felhördülést picinységi táborunkban az okozta, hogy a szabadkai székhelyű szerbiai magyar párt fiókintézete, -alsóháza, a Magyar előjelű Nemzetinek becézett tanácsa teljesen gátlásmentesen rátenyerelt a Magyar Szó-ra és a Hét Nap-ra, kettő utolsó kvázi közszolgálati, függetlennek sem mondható médiára, senki véleményét ki nem kérve önállóan a politika fog jogi úton is ezentúl dönteni az összes újságíró és főszerkesztők sorsáról! No nem is diktatúra ez, mivel az elvtársak döntik el azt is, hogy az mi az, nos ez ezek szerint nem az! A cécó lényege a lázadó újságírók újabb megregulázása, ill. a szabad levadászási préda biztosítása a szeptemberi új főszerkesztők és szerkesztőségek kinevezése előtt.


A szerbnyelven latin írásmódban íródott iromány,
alkotmány szerint cirill írásmódban kell ilyen irományokat gyártani, nos egy formai hiba...
A másik formai hiba "Ekres Rozalija" aláíró, az valószínűleg Ökrész Rozália,
viszont a szerb írásmódban először íródik a "keresztnév"...

A csisztkát** szenvedők: a hetente háromszor dialízisre járó Horváth Zsolt-Tádé, a Budapesten élő Mihájlovits Klára, a tízéves gyereket Szabadkán nevelő Vígi házaspár, az irodalmár Szögi Csaba, a korábbi főszerkesztő-helyettes Bajtai Kornél, a tördelő Kószó Attila és a Magyar Szón belüli visszaélések gyanúja miatt belső feljelentést tett Szikora Csaba. A határozat lényege, hogy a Magyar Szó „lázadóit” áthelyezik az Újvidéki szerkesztőségbe, így naponta utazniuk kell „új” munkahelyükre a XXI.  században, amikor a technika vívmányainak köszönhetőleg a hódicsi légöblítéses pottyantóból is el lehet küldeni a helyszíni riportot, hogy mily magyarosa mulatott a falu, abból az alkalomból, hogy visszajött az asszony meg az anyós…




A világhálón elindult egy akció: „Én is Tádé vagyok!” c. ami empátiát váltott ki az emberekben és elindult az a folyamat, amit a politikusok számonkérésének neveznek, ha már a demokrácia bohózatát adják a szabadkai színházban is. Sokan most eszméltek fel, hogy mi is történik! Kényszerpályára került a Magyar Szó vezérkara a farkasveremben és időt szeretne nyerni, így újfent közleményt adott ki:


KÖZLEMÉNY

A Magyar Szó szerkesztőbizottságának 2016. május 24-ei döntése értelmében 9 dolgozónknak kínáltuk fel 2016. július 13-án az újvidéki munkavégzés lehetőségét az átszervezés keretében, mások mellett Horváth Zsolt zentai újságírónak is.Horváth Zsolt 2016. július 17-én (vasárnap), d.u fél 6-kor tájékoztatott elektronikus úton engem egészségi állapotáról, amikor közölte, hogy heti három alkalommal dialízisre szorul.
A mai napon, amikor a topolyai, zentai, szabadkai munkatársakkal is találkoztunk, a munkaszerződések kiosztásával kapcsolatban, egy személyes beszélgetésre kértem meg Horváth Zsoltot.
Az újságíróval és a ház jogászával egyetértésben azt a döntést hoztam, hogy az áthelyezési folyamatot esetében felfüggesztem, Horváth Zsoltot pedig az egészségi állapotát igazoló dokumentációk hivatalos megküldésére szólítottam fel.

Ökrész Rozália , a Magyar Szó Kft. igazgatója


No nem, ezt már nem vesszük be, itt szó sincs megértésről, itt konkrét politikai játszmákról van szó, amelyet, ha törik, ha szakad véghez fognak vinni. A zsarnokság alappillérét meg fogják erősíteni és a maradékot, avagy egyenlőre hátramaradt értelmiséget padlóra fogják szorítani, akik a családi vállalkozások útjában állnak, netán veszélyt jelentenek ezek számára, el lesznek távolítva, ez ennek az erőfitogtatásnak a lényege! A Non-Plus-Ultra, hogy magyar emberek üldözik el a magyarokat Szerbiából, ennél szebb bizánci politikusi húzást nem láttam még!

A Vajdasági Magyar zSarnokság minden-napunk része lett, mint a kenyerünk, rajtunk áll, hogy elfogadjuk vagy ellenállunk, igen az is a csendes ellenállás része, hogy elmegyünk innen, nem új a nap alatt ez a folyamat Szerbiában az albánok is így tették, csak ők tömegesen mentek el Koszovóról, addig mi egyenként megyünk el a Vajdaságból!

Addig is szavunkat emeljük föl azok mellet, akiket éppen el akarnak nevetséges , koholt vádakkal tiporni! Nem lehet magyarázat, hogy maréknyi szavazat ellenében porig lehet tiporni a másképpen gondolkodót, öltözködött, önmagát kifejezőt, szeretőnek nem tetszőt!

Milyen jövőt szánnak ezek nekünk?

Ugye, te is egy kicsit Tádé vagy!

Margit Zoltán



*Komiszár: politikai felettes, fegyveres egységhez rendelt pártképviselő az egykori SZU-ban. A komiszár a pártot képviselte a csapatnál, szava erősebb volt, mint egy tiszté.

**Csisztka: politikai leszámolás.





2011. szeptember 3., szombat

Kompon-állás a padéi hídon!



A komp és a "kis-csókai"- libajárás
(róka, csóka meg a csősz ott lapít a bokorban) Fotó:MTI 


Újabb botrány borzolta fel a kedélyeket a kis-csókai liba-járás liberalizmusához tartozó konzervatív - Padén! Igen, megjelent a róka, időnap előtt és gátat rakott a padéi hídra, amíg a csókai csóka ismét fehér galamb szeretett volna lenni, otthagyva mátkáját a Csongrád megyéhez tartozó Szegednek Dóm terén, szerelme után rikácsolva! Ej milyen madár ez a csókai csóka, ha fészekről - fészekre száll, mint-ha kakukk volna! Ej, csókai csóka, hó helyett a nyárutón, uborkaszezonban, már csak a porban való fürdőzésre telik, elvitte a pengőt az olasz - csizmán való szieszta a padéiaknak köves útjára már kavics sem futja!

Padén van a róka, de néha a csókai tyúkólat fosztja, erre felbőszült a csókai csősz és bottal rontott: csókának, rókának! A mesének itt még nincs vége! Szállt a tolla a csókai csókának vonyított a róka! No nem nagyon, csak annyira, hogy a jónép e cselekedet javallja! A csókai csősz meg elfordult, hogy ő meg semmiről sincs informálva! Á, nem úgy van az kegyelmes uram! Hétfőn együtt boroztok a királynak címzett fogadóban, megbeszélitek újabb nyári élményeteket: amíg a róka a hídon gátat húzta, addig a csókai csóka fehér galambként turbékolt a szomszédba, a csősz meg a szőlőt dézsmálta, majd esteledéskor a hó végén osztoznak a jussban! Csősz ütötte róka, csóka csípte róka így lett fehér galamb ismét a csókai csóka!

Nagyanyó most kimaradt a meséből! A kereset nem jön be a kompról, mert Jancsi és Juliska hídon jár mézeskalácsért a városba, sebaj majd ad a király a kincstárból, úgyis most mennyei népét számláltatja...A komposok meg elmentek zenésznek és komponálnak pásztorról, nyájról, mert:..terelgeti nyáját, fújja furulyáját, Ő gond nélkül éli kisebbségi világát...

Jó közönség a csókai, mert igen szereti a mesét, most készül harmadszor, zsinórban is a csókai csókát fehér galambnak hinni, ebben segít neki a csókai csősz és a padéi róka és még a hódegyházi hód, a feketetói szárcsa, az egyházaskéri vakond, a monostori gúnár, a tiszaszentmiklósi cefrekeverő, a szanádi bajkeverő...bár csak mese volna, de nem az, ismét egy korrajz, ejnye-bejnye csókai csóka, így vasárnap ne menj be a templomba!

(Kötelező olvasmány a csókaiság megértése végett: Móra Ferenc-A csókai csóka c. verse)


A padéi-adai híd a németországi Vilshofen város ajándéka 


Közérthető legyen e történet: A csókai építkezési felügyelő névtelen bejelentés alapján szeptember elsején lezáratta a padéi-adai híd, padéi hídfőjének oldalán félig elkészült bekötő-utat. Az építkezési felügyelő az időközben a bekötő-úton keletkezett életveszélyes kátyúk miatt záratta le az említett útszakaszt, közfelháborodást váltva ki cselekedetével! Vajdaság Autonóm Tartomány urbanisztikával és környezetvédelemmel megbízott titkársága szeptember másodikán megsemmisítette a csókai építkezési felügyelő útlezárásáról szóló rendeletét. A közlekedés zavartalanul folyhat a padéi-adai úton! (...)

Nagy hű-hó semmiért, avagy a honatyáink összecsaptak és nép hátát verve jól szórakoznak? Csóka kontra Padé, Padé kontra Csóka? Jól eljátszott színjáték ismét?! Tudjuk a csecsemőnek minden vicc új, de Csóka Község lakosai még hányszor nevetnek ugyanazon a viccen saját kárukra? Igen elkezdődött a választási cirkusz és a dulakodás a moslékos vályú körül, meddig nézik pásztoraink népünket birkának? Meddig lesz még a népnek birkatürelme, hogy a kis-királyok gyermekded játékait eltűrje?


Kompon-állás, 
szárazparton gaz és szemét lett a komp temetője... 


A komp Padénál a Divány vontatóhajójával, csörlővel a szárazparton áll. Igazi turisztikai látványosság a gazban, szemétben! A logika, ha már nem hoz a konyhára, akkor pusztuljon, de harsogták a padéi lokál-patrióták, hogy megvédik, megőrzik a kompjukat és turisztikai látványosság lesz, az lett szégyenszemre és elrettentő példázatra! Mi marad az utókornak? Kompon-állás, de sok a botfülű és sokan hisznek még a mesékben... Dallamos-mesét dúdol a kompon-álló, a padéi kompon, a szőke Tisza lágy ölén ringatózva...Mi marad az utókornak? Mi marad a padéiaknak és csókaiaknak? Por és hamu...


Margit Zoltán
Kapcsolódó:

Kánikulában a csókai csóka

Kalapis Zoltán - Az utolsó nagy tiszai komp






Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin