Margit Zoltán: freedom

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: freedom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: freedom. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. július 4., hétfő

Intelem



Senki se higgye, hogy az elmúlt évtizedekben a vajdasági magyar sajtónak nem voltak sötét, szégyellnivaló korszakai. Vannak ki nem tárgyalt, meg nem gyónt, így aztán fel sem oldo(zo)tt bűnei. Sokszor és sokan árulták már el ezt a szakmát, és taposták meg tulajdon lábukkal az írott szónak a becsületét. Minden korszakban, minden szerkesztőségben akadtak ilyenek – törtető karrierépítők, szűkkeblű féltékenykedők, gátlástalan potyalesők, rejtélyes besúgók, csendes huncutok, gyáván meglapulók. Gyomorforgató és lélekmarcangoló módon sajnos nemcsak az őstehetségtelenek meg a leghitványabbak szoktak elaljasulni, gyakran megteszik ezt a legkiválóbbak is. Akik a sok melóval, verejtékkel szerzett jó nevüket félnek igaz ügyek mellé társítani, és inkább választják a meghunyászkodást, mert abból ritkábban támad baj, mint a forrófejű „kirohanásból”.

Nagyon úgy fest, most megint 

                                              BORÚS LETT A SAJTÓÉG FELETTÜNK


Ismét emberpróbáló idők jönnek erre a kétmaréknyi magyar újságírógárdára, amely még nem szaladt világgá, még itt van és igyekszik állni a sarat. Igaz, egyre reménytelenebbül: erkölcsi lezüllésben, anyagi értelemben kifosztottan, erejében meggyengülten, tekintélyében megtépázottan, politikai szempontból megosztottan.

Elkeseredetten néztük, hogy a választások utáni győzedelmes szerbiai hatalomnak az volt a legelső dolga, hogy „rendcsinálásba” kezdett a tájékoztatási eszközeink háza táján. Rögtön a legfontosabb helyen, a közszolgálati médiumban, az RTV-ben indította be a nagytakarítást: szerkesztőket cserélt le, újságírókat menesztett – a szapora tisztogatás pedig előrevetíti, milyen események várhatók a vajdasági magyar sajtóházakban is. A héten egy magyar fej már a porba hullott, de alighanem ez még csak a kezdet.

Mert máris újabb disznóságra készül a Magyar Nemzeti Tanács. Csütörtöki ülésén fogja szentesíteni az új kreálmányát, amely szerint ezentúl majd úgy történik az általa alapított tájékoztatási eszközökben a főszerkesztők kinevezése, hogy nem kérik ki a dolgozók véleményét, hanem szó nélkül el kell fogadniuk azokat a személyeket, akiket a párt fentről a nyakukba ültet. Múlt heti ülésén már tárgyalt erről az MNT tájékoztatási bizottsága, de úgy, hogy nem volt benne köszönet: a csattogó pártos szavazógépezet legyűrte azt a néhány ellenvoksot meg a hallgatólagos véleménynyilvánítást, így az indítványt elfogadták. Főszerkesztőcserekor a szerkesztőségek ajánlását, javaslatát még a szocializmus esztendeiben is meghallgatták – már csak a látszat kedvéért is. De ha mégsem, akkor is volt valamilyen orvoslat, beindulhatott a tiltakozás, a munkabeszüntetés. Elég csak felidézni a 7 Nap 26 évvel ezelőtti emlékezetes esetét Savović (Kőváry) Margitpártasszonnyal.

SZENT PÉTERBŐL EGY ELÉG…

A Magyar Szóból a héten elbocsátott Kókai Péter ügyesen meglovagolta a vajdmagy sajtó nagyobbacska hullámait. Egy vidéki szerkesztőség tagjaként, a sportrovat munkatársaként odáig vitte, hogy kinevezték főszerkesztőnek. Mandátumának lejárta után is a lapnál maradt, „értelemszerűen” nem ment vissza a sportosokhoz, hanem kinézett magának egy jól fizető feladatkört és a pénz közelében posztolt. Időközben a Magyar Nemzeti Tanács is szemet vetett a szóra hajló kádergyerekre és tájékoztatási ügyekkel megbízott tanácsost faragott belőle. Most a végén, szinte az utolsó pillanatig szorgalmasan kétkulacsoskodott, cifrázta a csárdást: kicsit Újvidéknek is, kicsit Szabadkának is, kicsit a saját lapjának, kicsit a Pannon RTV-nek.

Felemelkedése és tündöklése pont egybeesik egyeduralmú pártunk látványos lezüllésének dicstelen időszakával. Épp akkor csücsülhetett a főszerkesztői fotelba, amikor a VMSZ átvette a totális ellenőrzést és a vasmarokkal történő irányítást az újvidéki magyar sajtóházban. A vállalat élére akkor egy másik vidékit, a szabadkai Mihók Rudolfot állították, aki aztán gátlástalanul végre is hajtotta kenyéradó gazdái minden parancsát. (Az ügy igazi pikantériája: Mihók a Magyar Szó szabadkai szerkesztőségében dolgozott és igen jó újságíró volt – jobb, mint Kókai.) Nem hiába nevezték a háta mögött „őrült embernek”, az elrendelt átszervezés/ésszerűsítés szent szellemében úgy távolított el régi forumosokat, hogy közben a szeme sem rebbent. Olyan szakemberek, mesteremberek is (betűszedők, nyomdászok, lapterjesztők, újságírók) kaptak fölmondást, akik sok-sok évet lehúztak a vállalatban.

Mihók azt is megte(he)tte, hogy a korábbi főszerkesztőt, Juhász Marjanov Erzsébetet szó szerint kitiltotta a Forum-házból, be se tehette a lábát az épületbe. De a korábbi igazgató is sokat tudna mesélni a pártfunkcionáriusokkal vívott küzdelméről, vagy a most éppen rádióbemondó Csík Nagy Ferenc, aki népszerű rovatot vezetett, de neki is ott kellett hagynia a lapot. Többen évekig pereskedtek a céggel az igazságtalan elbocsátások miatt. Volt, akinek a reménytelen küzdelem kikezdte az egészségét, és bele is halt.

Akkoriban Mihók meg Kókai élet-halál urai voltak. Csoda-e, ha mindketten csúfosan végezték?! Mihókot pont öt évvel ezelőtt menesztették, ugyanazok, akik igazgató-üzletembert csináltak belőle: végrehajtotta a tisztogatást, utána őt is eltakarították.
Sokszor beigazolódott az elmúlt években, hogy még a mocskos hatalom sem szereti és hosszú távon nem is tűri meg az árulókat. „Ha nyakát törted a kollégáidnak, ha elárultad a sorstársaidat, el fogsz árulni engem is” logika alapján. Elbocsátóik most akár elő is szedhetnék és a nyilvánosság elé tárhatnak, hogy az idő tájt mennyibe is került a cégnek ez a két drága ember. (Mihókot szolgálati kocsi furikázta mindennap Szabadkáról Újvidékre. Lehet, hogy Kókait is Zentáról?!) Nem mellesleg: kötelességük lenne a beszámoló, nekünk meg jogunk lenne tudni, miként költötték a közpénzeket. Akkor, amikor magyar hatalom parancsára magyar emberek az egész újvidéki magyar sajtóházat szétverték – melyben addig jól megfért egymás mellett, egyetlen emeleten a Jó Pajtás, a Képes Ifjúság, az Új-Symposion, a Híd és a Családi Kör szerkesztősége.

Ezt az időszakot mindmáig sűrű homály fedi, nem igazán akadt még újságírói vállalkozás arra, hogy az akkori eseményeket feltárja. (Márpedig ezt jó régen megtanultuk: nem lehet az igazságot olyan mélyen eltemetni, hogy ne lehessen kiásni.) A legújabb csúcsmosópor sem távolíthatja el a flekket, sötét foltként továbbra is ott éktelenkedik a VMSZ agyonillatosított szennyesén. És kell, hogy valakiknek irritálja, égesse a bocskortalp vastagságú bőrét.

A LEHALKÍTOTT RÁDIÓ

A Vajdasági Rádió és Televízió (RTV) be fogja bizonyítani, hogy a médiaházban történt leváltások nem mennek majd a program rovására, jelentette ki Klemm József, az RTV igazgatóhelyettese. Klemm szavai szerint a tartományi közszolgálati médiaház megőrzi majd a program minden pozitív vonását, s kizárólag a közérdeket meg a nyilvánosságnak az információkhoz való jogát tartja majd szem előtt. „Nem lesznek sem tiltott témák, sem tiltólistás személyek!” – idézte tőle a Vajdaság Ma portál pár nappal ezelőtt.

Akkor szoktak ilyet sietve kijelenteni, amikor épp az ellenkezője az igaz. Az ő fennhatósága alá tartozó Újvidéki Rádió műsoraiban a választások előtt (komolyabb formában) meg sem merték kérdezni a hallgatóktól, hogy milyennek ítélik meg a magyar pártjaink erőviszonyát, melyikre adnák a voksukat, milyen eredményre számítanak. Holott ez kellett volna, hogy legyen az egyik vezértéma a napi műsorokban. Ehelyett éppen a kampány kellős közepén olyan döntést hoztak, hogy a politikai tartalmú hallgatói hozzászólásokat nem olvassák be, nyilvánvalóan azért, hogy ne hangozhassanak el merész bírálatok egyeduralmi pártunk/párvezetésünk számlájára. (Mert esetleg megsértődnek.)
Az egyik legjobb műsorukban, a szombat déli Objektívben rendszerint kitűnő helyzetértékelést adnak a hazai belpolitikai eseményekről az idősebb kollégák (elismerés érte), viszont csak a szerbiai állapotokat vesézik ki figyelemreméltó alapossággal, a saját vajdasági magyar dolgainkhoz viszont csak nagyon ritkán nyúlnak, s akkor is csak szégyenlősen, szőrmentén érintve. Nyilvánvaló, hogy ez nem lehet a puszta véletlen műve. Márpedig a még megmaradt hallgatóságot leginkább a közélet vajdasági magyar témái foglalkoztatják. (Az egyetlen erős közszolgálati adónk esetében még annak felülvizsgálata is megérne egy misét, hogy ilyenkor, uborkaszezon idején bölcs, felelősségteljes dolog-e a fele voda, fele víz-féle nyári műsorsémát alkalmazni. Miközben váltig azt hangoztatjuk, hogy az igényes tájékoztatás egyben küldetés is.)

Csütörtökön, az MNT ülésén ismét

SOR KERÜL A SZÍNVALLÁSRA

Ne engedjük, hogy a piszkos politika megint embertelenül viselkedjen, hogy újra elbánjon ezzel az agyongyötört, megnyomorított szakmával! Ne hagyjuk, hogy azok, akik szabják a gatyánkat, alacsonyra szabják számunkra a plafont is, mert az kizárólag csak nekünk nem fog megfelelni, mert sűrűn, minden egyes felegyenesedéskor bele fogjuk koppantani a kobakunkat! Tiltakozzunk, mondjunk nemet a behódolásra, elvégre van élet a VMSZ-en kívül is! Oly sok ember élte le az életét úgy, hogy soha nem esküdött hűséget semmilyen pártnak, nem udvarolt politikusnak, nem nyalt segget, csak tette a dolgát csendben, a maga módján: ha igazságtalanságot látott, nem fordította félre a fejét. 
 
Voltak méltó, nagy elődeink, óriásai a mesterségnek, akikről nem szabad megfeledkeznünk, akik küzdöttek azért, hogy szabad legyen a szólás és a szólás után is legyen szabadság. A felelősségünk nagy, ne hozzunk szégyent rájuk.

Szabó Angéla



Fear Of The Dark...


2011. május 4., szerda

Freedom House

A Freedom House rangsora: Szerbia a 71. helyen a sajtószabadság szempontjából

Az ameriakai Freedom House nemkormányzati szervezet kimutatása szerint Szerbia a médiaszabadság szempontjából a világban a 72. helyen áll.
Az elemzés 196 országra terjedt ki, s az áll benne, hogy a világ lakosságának csak a 15 százalékban él olyan országban, ahol szabad a média, 42 százalékban részlegesen szabad a média, 43 százalék esetében pedig nincs sajtószabadság. A ranglistán Montenegró a 80., Horvátország pedig a 85. helyen áll.
A FH megállapította, hogy Magyarország, amely a régió jobban teljesítő országai közé tartozik és az Európai Unió tagja, egy év alatt egy 23-ról 30 pontra történő pozícióromlást szenvedett el, amellyel a szabad sajtójú országok kategóriájában Görögországgal, Guyanával és Szamoával együtt az utolsó helyen áll. A negatívumok terén egy ponttal többet kapott Tonga már a "részben szabad" csoportba tartozik, ahová egyébként a 34 pontra értékelt Olaszországot, a 35 pontos Bulgáriát, a 41 pontos Horvátországot és a 42 pontos Romániát is sorolták.
Közép- és Kelet-Európából, valamint a volt Szovjetunió országai közül Észtország (18 pont), Csehország (19), Litvánia (22), Szlovákia (22), Lengyelország (25), Szlovénia (25) és Lettország (26) előzi meg Magyarországot.
A jelentés szerint az új médiaszabályozások potenciálisan széleskörű korlátozásokat róttak ki a tartalomra és megkövetelik a nyomtatott és az online médiumok regisztrálását. Az új törvények megkövetelik, hogy az újságírók bizonyos körülmények között fedjék fel forrásaikat, és bírságokat írnak elő a kiegyensúlyozatlan vagy "erkölcstelen" hírközléssel kapcsolatban.
Az FH aggasztónak tartotta még, hogy az új szabályozó testületet kormányhű kinevezettek uralják és megnőtt a közszolgálati műsorszolgáltató feletti kormányzati ellenőrzés. (Beta, MTI)


http://www.freedomhouse.org/uploads/pfs/371.pdf

http://freedomhouse.org/images/File/fop/2011/FOTP2011GlobalRegionalTables.pdf

http://freedomhouse.org/images/File/fop/2011/FOTP2011MOPF.pdf

Az új típusú pártokráciában, ahol is az egy diktátort felváltó diktátorocskák diktálják le az újságíró részleges szabad sajtóságát továbbra is a saját olvasóközönséget félrevezető írások jelenhetnek meg, amelyekben az uralkodó ügyosztályt nem ignoráló irományok közlendőek le. 

A minap egy "függő" újságíróval beszéltem, aki mosta kezeit és bevallotta, mást nem tehet, minthogy fejet hajt a CENZ-nénak és az URA-nak (Hofi Géza filozófiája). Kisebbségi magyar újságíróként fejet kell hajtania a "Nagy Szerbia" vezetőinek és el kell fogadnia "száraz kenyérre és vízre" elegendő apanázsát, amelyet nagyon sokszor meg kell köszönnie, bólogatva! Undorító! A vajdasági kis-magyar gettóban, ahol merünk parányiak lenni, mint a mikróbák a teszttalajon, el kell viselni az állam áldatlan helyzetét és azon belül béklyóként viseljük a gettósítóink kénye-kedvét a nagy "autonómia" adta jogainkban. A kis magyar önkormányzat (MöNöTöl) parádésan ellenőrzése alá vette a vajdasági kis-magyar médiát. A Magyar Szó-tól a Hét Napjáig, pediglen van saját pártlapocskájuk az Új esély címre keresztelt egyházi méltóságok által is közkedvelt médiafelület. (Egy-ház nem politizál!) Közben a vajdasági kismagyarság esély egyenlőségéről regélnek, még rendőrnek is küldenék a szerencsétlen, de többségi mennyei nép nem vesz soraiba kis-magyart, hanem saját fiát lányát tanítja ökögni-makogni a kis-magyar nyelvére! A kis-magyar veszélyes fajta, vigyázni kell vele, mert megnyergeli lovát és menekülést színlelve csapást mér az ellenébe vétkezőre!
Az utóbbi időben Savoyai Jenő dicső városát pellengérezi lépten-nyomon a vajdasági kis-magyar sajtó, valahogy a gettó vezetőknek nem megy a bögyükbe, hogy a tömbmagyarság központja lett Zenta az ő áldásos tevékenységük által. Ahogyan a nagyvezír 1697 szeptember 11.-én Jenő atyánkkal meg akarta itatni a fekete levest, úgy akarják megitatni Zenta vezetésével is, mindeddig sikertelenül! Az új világrend új polúsokat hozott létre és a szabadkai pólus délre mozdult ki, ez itt a fő probléma, egyértelműen Szabadka szórvány magyar település lett, mint ilyen halványul diktáló pozíciója, melyet az újvidéki magyarságtól szerzett meg az elmúlt tíz évben legálisan és legitimen egy kis menekülő demokrácia segédlettel!

Jeleztem a Magyar Szó főszerkesztőjének, hogy a közösbe elmondanám, hogy a kis-csókai kis-magyarnak hol szorít a kis-cipője és hadják már Savoyai dícső városát. A tisztelt főszerkesztő visszajelzett és 4ooo karaktert engedélyezett, mit volt tennem redukálnom kellett irományom, hogy a lényeg ne vesszen, elég nehéz, de a regula az regula! A 9119 karektert, amely 1321 szavat rejt magában redukáltam 4o82 re és 69o szóra, magyarán lefeleztem, valahogy a vezérfonal nem sérült, bár vékonyodott a téma. Elküldtem, elolvasta a CENZ-né meg az URA és közlés elmaradt, Celine Dion fontosabb, hogy ő kanadai francia avagy franciázó kanadai.

-Ez tetszik lenni a részlegesen teljes média cenzúra, bár esküdöznek vezetőink, hogy a szabadságjogok, meg március 15.-én koszorúznak, meg mit kíván a magyar nemzet, az csak egy nap, 364 marad a diktátumra a kismagyar gettóban a határon túlra!



Nyílt levél az MNT elnökéhez, tartományi oktatási titkárhoz és az emberjogi bizottságoknak és szervezeteknek címezve


A csókai "Jovan Popovic" Általános iskola körül évek óta méltó csendbe burkolódzva zajlanak a történések. A tanárok hallgatnak, a diákok szülei birkatürelemmel viselik gyermekeiket is érintő kellemetlenségeket. A politika pálcát tört tanár és diák felett, mert ugyebár a politikában alkuk, érdekek és szerződések a mércék. A kettő "legerősebb" párt káderei Csókán megegyeztek a következőkben: a Művelődési Oktatási Központ és a Kommunális vállalat a VMSZ hűbéreseit szolgálja egy mandátumon keresztül, summa summarum: kultúra és szemét hordás végletei kellenek a községi magyar politikusainknak. A Demokrata Párt hűbéresei meg viszik a választási nyeremény többségét így az oktatást többek között. Évek óta szemtanúi vagyunk az igazgatóválasztási bohózatnak, amely bizonytalanná teszi az intézmény irányítását viszont a cél szentesíti az eszközt, miért kell a bizonytalanság, hogy a politika irányítsa az iskolát és ne a szakma. Magyar Nemzeti Tanács 2010-ben kettő igazgató jelöltet is támogatott "teljes mértékben" egyik sem lett megválasztva a VMSZ tartományi titkára meg egy harmadikat nevezett ki az intézmény élére, egyértelműen a demokrácia partitúrájával rendelkezőt, holott tudta, hogy a szülői tanács, a tanári kar és az MNT támogatta a kettesszámú jelöltet, ennek ellenére felülírta a demokrácia szabályait. Elemzés: az MNT elnökének tekintélye zéró a VMSZ-en belül. Mondhatnánk úgy is, hogy nem konzultálnak az urak egymással, de mondjuk úgy is, hogy a VMSZ-t nem érdekli a független MNT elnök szakpolitizálása, egyértelmű nem tudja, a jobb kéz mit csinál a bal! A diák ügyedül maradt. Mit tesz az ember, ha egyedül marad? Először megszeppen, majd keresi a megoldások lehetőségeit, ugyebár! A 7b magyar osztály is így tett. mert betelt a pohár, hogy ők mindig a legek, de a rosszabb oldalról. Parányi felnőtté váló elmécskékben összegyülemlett a sok megaláztatás és lejárató hadjárat, amit kisebbségként el kell viselniük a szolgalelkűvé válásig. Maguk maradtak, mert osztályfőnökük nem áll ki mellettük, az osztályfőnök, akinek a "védelmező kart" kellene, hogy föléjük nyújtsa, ehelyett a gyermekek a legek: a legrosszabbak és ő a fő szónoka e badarságoknak. Hol van a gondolkodó emberi hozzáállás, hol van a pedagógiai szeretet? Féltjük a fotelünket, mert a hűbéruraink a kulturált szemétkihordást választották nekünk! Itt a szégyen szó nem létező fogalommá vált, a törvény szava kit érdekel, megyünk az EU-ba!
A tisztánlátás véget elbeszélgettem gyermekkel és szüleikkel, mert kötelességem a szülői tanácsban és az iskolaszékben az ő érdekeiket képviselni, miért is indultak az igazgatóhoz kollektíven panaszra vállalva az azt követő érdekükben történő lehetséges megtorlásokat.
A tornatanárral kezdték az őket ért sérelmek ecsetelését, mert ugyebár a panasz zöme e szakkádert érte a demokratikusan leköszöntött igazgatónál. Elmondták, az órákon, már ha kedve szottyan, azt megtartani, mert lejárt a műszakja, avagy a tornaterem nem áll rendelkezésre -címek alapján. Kiabál velük, a tornacipőjét vágta hozzá diáktársukhoz nyomatékosan, csak a tekintély biztosítása végett, tudja meg mindenki ki az úr a háznál a hűbéresek házánál! A következő lépésénél, mély levegőt vettem, mert az univerzum borult fel bennem, a lányok bugyijába, akart nézni, hogy hazudnak e a havi vérzést illetőleg, egyértelműen megtagadták, mínusz és egyes lett a jutalmuk! Az osztályfőnök tudva e panaszokat bölcsen hallgat, mert ugyebár a gyermekei túloznak a szülő meg értse meg, hogy a gyermekben is van baj és nem az iskola fogja megnevelni, mert az a szülő dolga, ugyebár! Folytatódik történetük a fizika-kémia tanárral, aki a fizika példáját osztálytársuk megalázásával adja fel, a kémiai reakciót a szülők közösülésével példázza. A nyelvtanárok nem beszélik az előadandó nyelvet, viszont órák után korrepetálnak! A karhatalom meg hallgat, bár tud mindenről, a parancs az parancs! A 7 b. el fogja szenvedni, a merészségéért is kiállásáért a demokrácia büntetését, már meg lettek bélyegezve, a jövőjük bizonytalanná vált, mert a tanulmányi eredményükön rontanak a "rebellis" viselkedésforma végett nem a magaviseletükön (!?) A magaviseleti rontást vastagon kell bizonyítani a tanulmányi átlag leverését nem! A bűnük, hogy nem szolgalelkűek, nem lehetett őket megtörni és betörni, mert gerinces gondolkodó emberpalánták ők! A bűnük, hogy magyarnak születtek? A megoldás, hogy a politika kivonul az iskolából és békén hagyja úgy a tanárt, mint a diákot,  hogy az MNT kiemelt védelme alá helyezi a csókai általános iskolát, hogy ha kell testünkkel védjük meg a csókai magyar diákot!

Margit Zoltán


HÍREK:

Adatvédelmi aggályok miatt leállítva vajdasági iskolák központi adatbázisa
 
http://margitzoltan.blogspot.com/p/hirek.html

SAJTÓSZEMLE:

 A webnapló körüli botrányról (a tisztánlátás érdekében)

http://margitzoltan.blogspot.com/p/sajtoszemle.html

Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin