Margit Zoltán: kopjafa

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kopjafa. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kopjafa. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. október 28., szerda

BOTRÁNY: Hivatali szervek meggyalázták az aracsi pusztatemplom keresztjeit és kopjafáit



A Tartományi Műemlékvédelmi Intézet munkatársai eltávolították a délvidéki magyarság egyik fő jelképének és szakrális helyszínének számító aracsi pusztatemplom mellett felállított és felszentelt emlékkereszteket, kopjafákat.

A helyszínen a Vajdasági Magyar Szövetség által 2004-ben felállított keresztet és haranglábat, illetve az Aracs ‘95 Pusztatemplom Polgárok Társulása által 2002-ben állított faragott keresztet és kopjafákat a talapzatukból eltávolították és halomba dobálták a földön, annak ellenére, hogy azok semmilyen módon sem veszélyeztették vagy károsították a pusztatemplomot.


Az esetet Link Majer Krisztina, törökbecsei idegenvezető és restaurátor vette észre ma reggel, aki az esetről tájékoztatta a Nagybecskereki Egyházmegyét is, amely a hivatalos szerveket megkeresve azt az információt kapta, hogy a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet munkatársai döntötték le a megszentelt kereszteket, mivel azokat tájidegennek nyilvánították.

Az aracsi pusztatemplom kiemelt fontosságú műemlékké van nyilvánítva Szerbiában, amely az állam tulajdonát képezi. A Magyar Nemzeti Tanács az aracsi pusztatemplomot 2013-ban a magyarság szempontjából kiemelt jelentőségű műemlékké nyilvánította.

A DélHír már tavaly leközölte azt a cikket, amelyben az Aracs-turizmus portál vészharangokat kongatva hívta fel a nyilvánosság figyelmét a felszentelt emlékoszlopok fenyegetettségére és egyben összefogást sürgetett azok megvédésére.

Nebojša Stanojev, a Vajdasági Múzeum régésze ugyanis már akkor indítványozta, hogy az aracsi pusztatemplom tövében álló kopjafákat környezetidegenségre hivatkozva távolítsák el, ennek a kezdeményezésnek tett eleget most a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet.

Korábban Ózer Ágnes, a Vajdasági Múzeum igazgatója, az MNT korábbi tagja, illetve a Magyar Mozgalom Ideiglenes Ügyvivő Testületének tagja az Aracs folyóirat 2013/1. számában szintén arról beszélt, hogy a keresztek és a kopjafák nem oda illőek.

Ózer akkor így fogalmazott: "vannak ott valami kiállított 'totemek' a romtemplomnál, amelyek Stanojev kolléga szerint nem odaillők".


Ősszerb templomot csinálnának Aracsból? 

A mostani nem az első eset, hogy megpróbálják eltüntetni vagy csorbítani az aracsi pusztatemplom magyar jellegét.

Nagy Sándor törökbecsei régész tagja volt azoknak a kutatócsoportoknak, amelyek az 1946-os, illetve az 1970-es években hosszabb ásatásokat és feltárásokat végeztek a templom területén és annak környékén.

Nagy Sándor az ásatásokról és azok eredményeiről évtizedekkel később nyugdíjas korában mesélt Matuska Márton és Csorba István újságíróknak, akiknek azt is elmondta, hogy az 1970-es években kifejezett utasítást kaptak a régészek arra, hogy találjanak tárgyi bizonyítékot a lelőhely ószláv jellegének bizonyítására. "Hát én sok mindent találtam, de ószláv templomra vonatkozó bizonyítékot egyet sem." - mondta Nagy Sándor.


Nem tájidegen, hanem nemzetidegen?

Kereszteket és kopjafákat tájidegenné nyilvánítani, lebontani és ezáltal meggyalázni csakis magyarellenes szempontokat szem előtt tartva lehetséges. Mert ugyan, hogyan lehetne egy templomtól környezetidegen a fakereszt és a harang? A kopjafa is csak annyira tájidegen, mint a Délvidék-szerte megtalálható napsugaras oromzattal díszített parasztházak, mely motívum a kopjafákhoz hasonlóan szintén erdélyi eredetű díszítő elem. Az ezeréves magyar kultúrkörön belül csakis szerb szemszögből lehet tájidegennek nyilvánítani a kárpát-medencei kultúrkincsünk bármely darabját, ám ebben az esetben már inkább nemzetidegen szempontokról beszélhetünk. Egy olyan jelkép esetében mint az aracsi pusztatemplom, amely a magyarság ősi jelenlétének élő monumentuma a ma Szerbiához tartozó Délvidéken!

Ezer éve itt vagyunk ezen a tájon, nem szabad megengednünk, hogy vallási és nemzeti jelképeinket, szakrális helyeinket bárki meggyalázza és a sárba vesse azt a keresztet, amelyért annyi magyar vér áztatta földjeinket.


R. P.
http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/47282-2015-10-27-21-33-37
Közzétette: Szerkesztő 2015. október 27. [23:24]


Időközben megszületett a magyarázkodás is:






2011. október 7., péntek

Tűzkőhalom...A tűz csiholója

A csókai teremtés pusztulás immáron harmadik folytatása...
1877-1919
A Tűz csiholójaAdy Endre

Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.
Az első emberi bátorság
Áldassék: a Tűz csiholója*,
Aki az ismeretlen lángra
Úgy nézett, mint jogos adóra.
Mint egy Isten, hóban vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az ő vérét.
Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:
Legkülömb ember, aki bátor
S csak egy külömb van, aki: bátrabb.
S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója.

A "Tűzkőhalom-Kremenyák"
felől vészesen közelednek a lángok...
Viharverte sarok ez a csókai sarok! Kicsit a földi Apokalipszis e világi mintája tükrőződik vissza, mit tehet a tehetetlen ember, csak azt, amihez ért! A pusztítást gyakorolja nap mint nap! A tudomány is érthetetlenül áll, hogy e Istentől kapott földi paradicsom, hogyan pusztul és szellemileg erodálódik. Sorolhatnánk: termőföldek, folyók, termálvíz...gyógynövénytermesztés, borászat, húsipar, dísznövénymagtermesztés, halászat-vadászat...mind az enyészet martaléka lassan...Talán a Tűzkőhalmon Tűz csiholójának a bosszúja, hogy a természet anyánk lágy ölét nem tiszteljük és becsüljük! Talán Zeusz csapott le ránk, felbőszülve a töméntelen igazságtalanságok láttán? Netalán Prométheusz mentette meg Csókát a pusztító tűztől? Talán Krisztusunk újra meghalt érettünk a kereszten? A terjáni fa kereszten és harmad-napra eldőlt keresztestül újabb-kori Júdások, Kajafások, Pilátusok és melldöngető "magyar-mentők" pártoskodása közben...mi még mindig nem értjük mi folyik!? Színjáték közötti szünet, mint a szomszédos Zenta mikrópártjának hitelességét megjátszó bohózat és népszámlálásnak titulált "birkaszámlás - vagyonbevallás" közben egy pillanatnyi szusszantás...
A kopjafa nem lett "Zeusz" tűzének martaléka
A tűz csiholójának egykori hajlékán a "Tűzkőhalmon-Kremenyákon" újból tűzsöpört végig, ezidáig a bennfentesek még nem derítették ki mi okból! A "tisztótűz" után zsendűl a fű és újra legel rajta a csorda! A természet lágy öle erősebb az emberi balgaságnál. A tűz megtisztította a tájat, demonstrálva a félelmetes erőt mellyel bír élőkön, holtakon és az izmusokon. Messziről "piszkafaként" látszik a megperzselődött kopjafa, amely "állítólagosan" megjelőli a "Tűzkőhalmot-Kremenyákot". Kicsit elgondolkodtam azon, mi köze lehetett a kőkorszaki embernek a székely temetkezési rítus tárgyi-szakrális eleméhez a kopjafához, talán a székelyek ősei innen a csókai "Tűzkőhalomról-Kremenyákról" származnak...Illetve a tűz csiszolásához szükséges fa jelképe lenne, melyet "kőkorszakink" kovakőhoz dörzsölte és száraz fű mellékelésével lángra lobbantotta...A tűz megmutatta, hogy lehetne akár  II. világháborús "emlék-jelkép", mert a megszálló németek által épített bunker tőszomszédságában emeltetett fel, hiszen erről a pontról védték a Zenta felől érkezők ellen Csókát, majd a nagy vérvörös október 8-án a keletről érkező Szovjetekkel vívtak itt "röpke" csatát, a múltszázad derekán, érdekes mit tud ez a tűz...
A II. világháborús bunker és a kopjafa
Nincs új a nap alatt mondja a bölcs, ki emlékezik Prométheuszra, Zeuszra, Krisztusra, "Tűzkőhalomra-Kremenyákra"! A balliberális közösség nem tud megszabadulni a nagy vörös októbertől, mert az az övék és meg kell emlékezni róla! Tudtunkra is fogják adni és ki is fogják doboltatni, hogy a közpénzeket már-pediglen ők osztják! Kenyér és cirkusz kell, meg dob-szóló a füstös utcákon a jó-népnek! Sör és virsli, mert jönnek a választások, jönnek a megfélemlítések, fasisztázások! Nem feledni! Az adót mindenki fizeti, de a mézes-bödön és az arany tojást tolyó tyúkica a választott faj egyedi-alanyi joga! Október nyolcadika volt Csóka község napja, amíg elvérzett bajtársaimmal vissza nem "kereszteltük" Szent Anna és Gábriel Arkangyal napjára, -a sors iróniája október havában, de a szívekben ott meleng október nyolcadika a fasizmustól való menekülés napja! Olyan szépnek vélik, olyan nagynak és vörösnek, olyan Csókainak, mint a dobosok fesztiválja! Olyan eredeti, most amikor a "koalíciós-magyarokra" is rányomták a kollektív felelősséget a második világháborúban történtek végett! Opplá, nem kell tovább a "tacsi-kutya", aki csak a szelíd galambokat ugatja, -mondja a szomszédom, mert a sárga belsejű finom jércetojást meglopta, nekem most-már a "talpam-nyaló" pincsi való a hajbókoló fajtából! Így a picinyke csókai szolgalelkűség mindig, mint az árnyék ott zizeg a fülekben, mert mit szólnak a... Szolgálni kell a nagy vörös októbert és annak "dicső" múltját! Terjánt le kell dózeroltatni, temetőjén keresztül szennyvízelvezetőt csinálni, mert a halottakat nem illik kilakoltatni, de valahogy meg kell gyalázni! Az összes ünnep és megemlékezésre rá kell égetni a második világháború győztes képét! A csókai "dögtemetőt", ahova magyarokat lőttek a mái napig meg nem jelöltetni...A szakrális helyeket pusztulni hagyni! Terján..."Tűzkőhalom-Kremenyák"...!
Az égig-érő-fának nem nő többé ága...
Istenem adj erőt, hogy megbocsájtsunk az ellenünk vétkezőknek. Adj erőt, mint ahogyan Krisztusnak is adtál, hogy megjárjuk a Golgotánk! Adj erőt, ha meggátolni nem is tudjuk, de állítsuk meg Csóka teremtés pusztulását és bocsáss meg nekik Uram, mert tényleg nem tudják mit cselekszenek! A szél lengedezik mellettem a "Tűzkőhalmon-Kremenyákon" nézem ismét a teremtés pusztulást, látom lelki szemeim előtt, ahogy felegyenesedett az ember és elindult a világ négy égtája felé, e közben Ady Endre szavai csengnek fejemben: "...S aki mást akar, mint mi most van, kényes bőrét gyáván nem óvja: mint ős-ősére ütött Isten: A fölséges Tűz csiholója." Kreményákon a tűz csiholója...
Margit Zoltán

Teremtés pusztulás után feltámadás...
*Tűz csiholója: utalás Prométheuszra, aki a görög mitológia szerint ellopta a tüzet az égből, és szembeszállt Zeusszal az emberek érdekében.

Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin