Margit Zoltán: teremtéspusztulás

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: teremtéspusztulás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: teremtéspusztulás. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. szeptember 13., vasárnap

Teremtéspusztulás - Sörház - Széki major...



Vasárnapi terepszemlézés alkalmával, amelynek célja óriás pöfeteg gomba (Calvatia gigantea) felkutatása a sivárság kellős közepén, volt mit látni. A virágzó majorságok teljesen lepusztítva, lerabolva és tönkretéve Csóka tőszomszédságában. E majorságokban tenyésztették a híres cigaja juh fajtát, de volt itt szarvasmarha és egyéb jószág is és a legutolsó jószág, aki mindezt teljesen a földdel egyenlővé tette...

A természetet nem lehet becsapni, a természet visszaveszi magának az ami hozzá tartozik, milyen emberfaj él már itt?  Az maradt a végére, aki a teljes pusztulást hozza a többi meg némán csendben végignézi, mint a legelő birkák, csak az ő irhájukat ne nyírja le senki, pedig lefogják, -kiét előbb, -kiét utóbb...

Az egyik főkolompoló folyamatosan szajkózza, mint a csókai csóka károgva: "Most ez van ezt kell szeretni!"

Szereti a rossz-seb! 

A táj pusztulásával a fiatal nemzedék elhagyja otthonát, mert nem száll vitába az immáron megöregedett hatalomtartó nemzedékkel, felesleges velük vitázni? Az eredményt látva, igen felesleges, mert úgyis lecsupaszítanak mindent és a tájat is tönkreteszik balgaságukkal, mert ugye: Most ez van ezt kell szeretni!"

Szép napsütötte vasárnapi kirándulásnak indult, óriás pöfeteget nem találtunk csak sivárságot, szomorúságot az ősök hagyatékának elherdálását láttuk a természet lágy ölén. A terméspusztulásunk újabb állomása Sörház - Széki major volt...nyugodjon békében!

A képek magukért mesélnek...





















Margit Zoltán



2013. május 7., kedd

A csókai móka




Ismerősöm egy igencsak érdekes képpel lepett meg az "össznépi lavórban". Tudjuk egy kép ezer szónál is több információt hordoz magában. Neki is láttam tüstént, hogy megleljem az ezer egy csókai éjszaka / nappal történetét...

Bár a kép magáért  beszél, de menjünk sorjában! Én először az üres gólyafészket vettem észre, amely a magtár kéményén árválkodik éppen a kép középpontja tájékán, immáron a sokadalom háta mögött. Véletlenek nincsenek, a sokadalom hátat fordít a jövőnek, nem először és nem utóljára... 

Az üres fészek...

A természet jelzi a változásokat és az ott élők hozzáállását annak megóvásában és megőrzésében, avagy a pusztításában. Csókán már túl sok az üres fészek...és némelyik le is dőlt...A gólya is akkor kelepel boldogan, amikor alant dolgos kezek szorgoskodnak. A gólya nem szereti a zajt, lármát, mert elvonja a figyelmét a fészekrakástól és ez a folyamat hosszadalmassá válik el is hadja fészkét, viszi fiókáit a jobb világ felé! Oda ahol kevesebb a vérszomjas morgó farkas, tyúkolt látogató róka, meg a szarka, amelynek ékes a csőre és más érteke után ragadós a karma...,csókát már nem emlékszem mikor láttam utóljára Csókán, már ő is elhagyta nevéről elnevezett falucskát, csóka nélkül Csóka, mit sem ér már...kár-kár...

A folyamat immáron hosszadalmassá vált. A gólyát nem érdekli a mellébeszélés, a -tik, a -mink, az -ők, a -mások...mondhatnám keserűséggel, jól teszi, szép a kárpát medence és van ahol szívesen várják, elvárják még a gólyát. Ott még a tűzfalon is megőrőkítették az építők, hogy a házba került ifjú pár minél előbb gyarapodjon...Ők mások...mi meg furcsák vagyunk...


A sokadalom egyetlen egy hölgy nélkül, amit másodszorra szúrtam ki, így is maradt még 998 részlet. Fiússá sikeredett a sokadalom, jól van ez így? Szerintem nem, mert a kép egy picinykét rúttá válik a szebbik nem távolléte miatt, nincs aki tündököljön rajta, mint a Jézust karján tartó Mária...

Anyák nélkül nem sokra megyünk, pedig a sokadalom a jövőt építené és magyar is a sokadalom, úgy választások tájékán. Gyermekek nélkül a jövő az múltá épül. Az üres fészekbe nem kerülhet gólya fióka!

Ismerősömtől megkérdeztem, hogy valójában mire is kellene felfigyelnem?  

-Nem látod? Kérdésre kérdéssel válaszolt. 

-A zsászló...

-A zsászló!

-Jó látom már! Oroszország új lobogója, na és?

-Rendben, akkor mi benne az a három csillag? Kérdőre vont!

-Mi lenne? Oroszország legjelentősebb történelmi figuráit jelképezi! Sztálint, Gorbacsovot és Putyint!

-Ne viccelj már, tudod mire gondolok!

-Ja a "báb" Vajdaság Autonóm Tartomány ferdített zászlajára gondolsz?

-Igen, arra!

-No de ki előtt van a ferdített zászló?

-A tartományi képviselő testület elnöke előtt!

-Igen, szégyen, hogy nem vették észre...

-Lehet, hogy sok volt a "nyakolaj", vagy a "birka faggyú" és megülte a gyomrukat...

-Erre nincs magyarázat!

-Már hogy is ne lenne! Várják az orosz befektetőket húsgyár ügyben!

-Akkor meg vegyenek egy rendes orosz lobogót!!!

(...)


Maradt még 996 részlet, de hagyom, hogy a kép beszéljen az utókornak, mert a kép beszélni tud és sokat is mond, néha többet, mint amit kellene! Immáron is túl sokat mondott, de keveset üzent. Pediglen az üzenet visz át bennünket a jelen nehézségein az jövő ködképébe. 

Egyet, azért a végére eleresztek maradva jó szokásomhoz, úgy foci zsargonnal, mert "első" emberünk ezzel "poénkodik" lépten-nyomon. A fociban is vannak csalások, bundázások, leselkedők, kézzel gólt szerzők. A nézők döntik el, hogy elfogadják, hogy szemük előtt lopják meg őket, avagy nem és a következő mérkőzésen üres marad a lelátó... 

Csókán nemcsak a csecsemőnek minden vicc új, nos ide ez kell! Ki mit szakít, azt szagulja...

Egészségünkre!

Margit Zoltán


2013. március 26., kedd

Fák sírkertje a csókai park...



Teremtéspusztulás...

Ezt az albumom inkább tudom be afféle napló bejegyzésnek. Otthon létem során gépemmel megindúltam egy magányos sétára az egykor pompájában tündöklő fa ritkaságokat őrző csókai parkba ...

A látvány ami fogadott, hát az roppant elkeserítő és siralmas...

Nem kell kertészmérnöknek lennem ahhoz hogy tekintetem végig vetve a még álló fákon lássam a fák betegségben szenvednek…soha nem látott elhanyagoltság mutatkozik rajtuk, a talajon, a szakszerűtlen gyepkezelés…ledrimbolt növényzet közül felnyögő megtört kis ibolya fejek…És nem drámázok... a szemétről itt-ott bokrok mögött meghúzódó gödrökben, még nem is beszéltem…

A rózskerteknek már nyoma sincs…

Az utak mellett egykor végig húzódó sövény bokrok még itt-ott felkiáltanak, hogy valaha léteztek ők is...
Beteg a csókai park.  A szívem szakad meg érte. Leültem egy padra és nem szégyelem, leírom könnybe lábadt a szemem, hogy ilyen mértékű az igénytelenség...,hogy idáig jutott szülőfalum…minden kidöntött fával gyermekkorunk emlékei tűnnek el.

A kastély az én életemben egy külön személyes ragaszkodás. Vén falait vizsgálgattam vajon meddig állja még a helyét az idővel harcolva és egy kéz nincs ki betapassza egyre táguló sebeit. Ebben a kastélyban még egész kislányként szaladgáltam a folyosókon. Beültem az igazgató patináns irodájában és amikor kimentem a terasszára, mint minden „csoffos” kislány, azt képzeltem én vagyok a hercegnő és értem jön egy bátor lovag. Aztán ahogy nőtem itt ebben a kastélyban gépeltem le az érettségimet és az akkor még „irodistáktól” zajos termek, folyosók tele voltak élettel. Bevillant a kép amikor mosolygó arcok fogatták az érettségim jó hírét...

Álltam a vén falak előtt az ajtón lakat..bent pedig a sok emlék...

Nagyon szomorúan sétáltam haza.

Lajcsák Mónika












Kapcsolódó:
Tél 2...


http://margitzoltan.blogspot.com/2012/02/tel-2.html

Csicsókai MAGYARázkodók

http://margitzoltan.blogspot.com/2012/12/csicsokai-magyarazkodok.html


2012. december 26., szerda

Csicsókai MAGYARázkodók


Az történet jobbanlátása céljáúl képre kell koppintani!


A csicsókai szélmalom lebontásával indult a Terjániak szélmalomharca az izmusok ellen. A csicsókai "kommun-izmus" akkori és mai hívei (ma a demokrácia kispadján ücsörögnek), úgy látták jónak, mivel a Terjániak nem akartak megtörni és az egy Istenért sem akartak jött-ment "kommu-nistákká" válni főbűnt követtek le, hatványozták bűnösségük, hogy második világháború után is a magyar lobogót tűzték ki a közösségük házára, még a határ módosításra is fittyet hányva  és nem tisztelve az egypárt vérvörös lobogóját!  

Összegyugta kobakját a nagy csicsókai tanács, elnököstül, titkárnőstül, sofőröstül  hogy kellene még fényesebbre csiszolni a nándorfehérvári központi elvtársak salak anyag tárolóját és a Terjániakat hogyan kellene móresre tanítani...

Imigyen történt:

-Döntést köll hozni! Ordíbált Zsálya elvtárs, erre Beléndek elvtárs felpattant, mivel ő a párt főideológusa, álmában is Marx Tőkéjét fújja az internacionáléval egy jópofa "kognac" mellett: 

-A döntésben köll dönteni! Miben annak köll lönni: A falut a föld színével köll egybe egyöngetni! Méltó büntetése lészön az nyers-nyakas terjáni "parasztoknak"! A végire az döntésnek oda köll biggyeszteni: A Nép nevében! Így lösz, ez jogerős döntés-ítélöt!

Odaszól a latyakos-barapartmenti Napraforgó elvtárs: 

-Elvtársak és elvtársnők! A templomot is és az iskolát is! Ne emlékeztessen bennünköt sömmi az imperialista-kapitalista úracskákra! Itt és most a kommunizmust köll építeni! Mögmondtam, mert mögaszondtam! Itt Istennek tovább helye nincs! Távozzon innen is!

Fölpattan a főuccaji Bukszus elvtárs és megismétli, azt amit előző elvtársak ecseteltek, vázoltak, ordibájoltak. Ő az utángyujtásos elvtárs, aki mindig meg tudja magyarázni mi történt és utólag mond-rá mögöldást, mert ő a csapatjátékos, olyan nagy bátyuskás! 

-Mi lött volna, ha nem lött volna ha, nos, ha nincs Terján, nincs gond, mert ha Terján mögmarad, akkor az gond marad! Csicsókaiakat kellett volna kitelepíteni, míg a Terjániakat betelepíteni, nos, Padéjiakat sem köll kihagyni, mert azok mögaszongyák, hogy az asszonynak a sporhelt mellett van az helye, mert nagyon fázós és nincs ideje így másik elvtárs után baktatni! Bár a terjáni mönyecskéket összekeverjük a Padéjiakkal, Csicsókaiakkal, Szögediekkel, akkor azok már Hodicsiak lösznek(...) Lészön itt nagy összjáték, mert a tűzkőhalmi embör is liberális pártozatú vót, vögyünk róla példázatot!

A legveszélyesebb elvtárs a csendes Tavi-Rózsa elvtárs, ő csak hallgat, figyel jegyzetel. Ő már tudta, hogy disznófarmot létesítenek Terján felett és a trágyalét a terjáni római-katolikus temető sírjain, holtjain vezetik majd el a terjáni Holt-Tisza ágba, hogy legyen az intő példa az utókornak...

No majd után-gyújtásos elvtárs, ezt is megmagyarázza, hogy utólag mi is történt, mert ő csapatjátékos...

Magyar irtott ismét magyart és ismét és ismét, no de nem sokáig...

A félkegyelműek döntöttek és Terjánt a földszínével tették egyenlővé. A kiátkozás még kegyetlenebb formája az volt, amikor a csicsókai szélmalmot is lebontották és szárazjárdát készítettek belőle a Csicsókára betelepített Terjániaknak. Így a Csicsókaiak gyűlölete még hatványozódott, de ezt Csendes Tavi-Rózsa elvtárs jól tudta, oszd meg oszt uralkodjál!

Mivel az elvtársak megrettentek, hogy az Úrat kísértik  egy haranglábot hagytak csak meg Terjánból, ha netalán-tán az Úr ismét visszatér, majd Bukszus elvtárs elmagyarázza néki, hogy a Terján nem is úgy volt, hanem imígyen,  mert ő csapatjátékos elvtárs volt, de most megtért és megtanult körösztöt is vötni, mert most az köll, most hithű szolgáló úrrá változott...

Az egyház a pusztítás elől kimenekítette a terjáni templom harangot, kegytárgyakat, képeket, szobrokat és elhelyezte a csicsókai Szentháromság templomban, no az elvtársak megtorpantak a templom ajtaja előtt, mint Attila Róma kapuinál, így nem tudtak teljes szellemi pusztítást is véghezvinni, a legfontosabbat nem tudták elvenni a Terjániaktól: a hitüket! Ez nagyon fájt nekik, és azóta is fáj nekik, mert Csicsóka igazi baloldali falu a mai napig, pedig válltig fogadja visszatért az akólba! Az akólba igen, de megint a pásztort nézték el gamósbotjával meg a bennfentes pulikutyájával...

Ma Bukszus elvtárs reinkarnációja, ő újfent az után-gyújtásos úr, aki mindig meg tudja magyarázni mi történt és utólag mond-rá mögöldást, mert ő csapatjátékos és mint nagy elődje mai is csak MAGYARázkodik! (...)

Miről is MAGYARázkodik? Ma éppen a csicsókai Marczibányi-Léderer parkról regél utólag, hogy annak mocsári tölgyfáját kivágták, melyről ő nem tudott és a hajbókolók sem. Brilliáns ötletként szajkózzák az alattvalók, hogy a terjáni napsugaras körösztöt ebből a fából kellene kifaragni. Mi köze az angol stílusú park díszfájának Terjánhoz? Egyszerűen semmi! Talán annyi, hogy faragni fából lehet, meg a költségvetésből!

Nézzük meg egy kicsit a parkot, mert nem zörög a haraszt és nem panaszkodik a paraszt, 
ha a szél nem fújja...


Újfent keresztek és piros pontok jelentek meg a park fáin, no nem tért meg a falu nem kell azért megijedni, és a japánok sem fektetnek itt be a dohánykertészetbe! A keresztelés után a fákat kivágták, azokat a fákat amelyek védelem alatt kellene, hogy álljanak. A polgárok felhördültek erre a rend őrei nyomozásba kezdtek! Nevezetesen,  hogy hova tűnt a park több száz fakészlete, de nem találták meg az Anonymous elkövetőt. Valahogy láthatatlan falba ütköztek, talán a Mayák egyik jóslata vált be! Világvége nem lett most, de a csicsókai parkból eltűnt a fa...



Egy pár éve a parkban elkészült a demokratikus futó pálya, testépítő elemekkel. E elemek mivel nyárfából készültek sebtiben tönkre mentek, nos addig tartottak, amíg a pályázati pénzeszközök gyorsan elillantak...

A tanács összedugta kobakját

Mit kell tenni? Csicsókán gödröket kell ásni és a park futópályáját gyorsan be kell temetni és ezt egy újabb pályázati eszközökből kieszközölni...

Igen, így van olvasó, nem Don Quijote de la Mancha jött Sancho Panza-val Dulcinea del Toboso kegyeit elnyerni, de még a híres választási májkrémért sem jött senki, hanem immáron Bukszus úr MAGYARázatáért áll sorba  közvélemény pártok által finanszírozott sokszor szűrt médiája.

Ezek itt addig félre MAGYARáztatnak, hogy Csicsókán elfogy a magyar, meg parkból a tűzifa, meg gidres-gödrös lesz a nagyon elmaradt kipusztulófélbe sodródott Csicsóka! No de májkrémet sem kevernek, de nagyon csendben visít az újévi malac is itt...

Bukszus úrhoz híven én is megismétlem: Így lett Csicsókán ismét parki körösztös lovagrend, újfent, új czéllal: MAGYARázkodással és körösztös jelképes természetpusztítással...nem véletlen az eszetlen favágás (párttársaknak fűteni kell) ,de valamit tervezhetnek oda, no majd kiderül, mint tudjuk: nincs olyan titok, amely nem kerülne a nap világosságára!

Úram látod, ezt a teremtéspusztítást?

Csicsókai "körösztös utó-szó lovagok"...szánalmas...MAGYARázkodnak...

A képek beszélnek tovább helyettem:




























Margit Zoltán

Csicsókáról "necsak" a messzemenően hírős észjárást jegyezze meg az utókor, ezért ajánlom kedves ismerősöm egy-tál étkét, megidézve a lovagi korok szellemét és a történetet jóval is zárjam le!

Íme az receptórium:

Csicsóka krémleves


Mivel még nem főztem ilyen levest, ezért csak egy kis adagot készítettem, de nagyon finom, krémes állagú lett.

Hozzávalók 3 tányér leveshez: 25 dkg csicsóka, egy újhagyma, fél-fél szál fehér- és sárgarépa, egy darabka zellergumó, egy-két szál zeller- és petrezselyemzöldje, só, őrölt bors, ízlés szerint egy-két csipet őrölt koriander és szerecsendió, egy-két kis ágacska citromkakukkfű, 1 tojássárgája, 1 kiskanál kukoricaliszt, 0,5-1 dl főzőtejszín, levesbetétnek 1 zsemle.

A csicsókát és a répákat meghámoztam és feldaraboltam, a hagymát karikára vágtam. A fűszerekkel és a zöldekkel feltettem főni. Mikor minden jól megpuhult, leturmixoltam, a sárgáját elkevertem a kukoricaliszttel és tejszínnel, majd behabartam vele a levest. Pirított zsemlekockával tálaltam, amit már 2-3 nappal előbb felkockáztam és hagytam szikkadni, majd tálalás előtt teflonserpenyőben, olaj nélkül kicsit megpirítottam.

A csicsóka íze hasonlít a burgonyáéhoz, de annál jóval édesebb, nyersen is fogyaszthatjuk, úgy is finom. Ásványianyagokban gazdag, mint a kálcium, kálium, magnézium, foszfor és cink. De tartalmaz béta-karotint, B1-, B2- és C-vitamint is.

A csicsókák, még a meghámozásuk előtt

A leves főzés közben

Bejegyezte: Katalin

Jó étvágyat feleim! 

Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin