Margit Zoltán

2013. december 12., csütörtök

A politikai karriererem nevetséges próbálkozása, avagy Kulacs és a Labourizmus -Tragikomédia



Bátkai Ferenc-Kulacs

Kulacssal, Bátkai Ferenccel a múlt-század nyolcvanas éveinek végén ismerkedtem meg, amikor dúlt a PUNK korszak második hulláma. Sokat beszéltünk az angol munkás osztály középszerűségéből kitörő fiatalokról, gondolatvilágukról, a "Punkokról".

Szerettünk volna egy együttest is létrehozni, amelyben ő dobolt volna, nekem a basszusgitárosi szerepet osztotta ki. Kicsit olyan dallamosabb punk-rock zenekarról álmodoztunk, hasonló stílusban, amelyben a Ramones nyomult akkortájt, nekem egy kikötésem volt, kellene egy kis metálos, -riffes hangzás is...

Mivel "csórók" voltunk és a "rendszer" sem volt kegyes hozzánk, így csak álmodozás maradt az egész, ugyanolyan, mint amit a középszerű angol munkásosztály fiataljai éltek meg, igaz ők a jobba mentek, mi meg a véres-balkáni  háborúkba, amelyek széttéptek bennünket és a világ minden égtája felé szétszórtak...

Innen indult Kulacs munkáspárti - Labour party politikai próbálkozása, ő abban hitt, mint az angol punkok is: a világot meg lehet változtatni, tévedtek, ma már tudjuk: a munkás az munkás marad illetve, ha sokat pofázik -munkanélküli...

Ímigyen nyilatkozik élete rövid politikai szakaszáról, 
amelyben belátást kapunk a politikai párt működési elvéről:

"Anno 2001-2002-ben egy haverom sugallatára részt vettem a Szerb Labourista (ooo, mi költői) párt, zentai partsejt alapításában. Később nyilvánvalóvá vált, hogy ez egy szánalmas sikertelen próbálkozás, szánalmas emberekkel.

Nagy "fittyre"' leutaztunk Újvidékre, azzal a céllal, hogy kinevezzük a “párt-muftikat” Vajdaság szinten (előre megtudtuk, hogy én leszek a négy (4.) alelnök közül az egyik). Amikor megérkeztünk, hova máshova, ha nem a "Spens" kongresszusi központba, ott már a megrögzött Labour-hívők tömege várt bennünket.

Ki is neveztek spontánul az egyik alelnöknek, és bizony megtapsoltak (én is tapsikoltam, gondolván a rivaldafény nekem is dukál). Nem értettem miért mondta a szóvivő azt, hogy vállalkozó vagyok, meg ilyen-olyan sulit fejeztem be, amikor csipisz, -az összes sulim befejezetlen, és feketén sefteltem a piacokon.

Későbbiek során felfogtam, hogy az aktuális vezetők, tisztségeket betöltők és különböző "funkcionérok", legyen az községi, vagy annál nagyobb szinten is kitalált kokettáló
minőséggel vannak megajándékozva. A zsinat után egy borzasztóan okos ember félrehívott bennünket Zentaiakat és valami “szeleromu-ról” kezdett okoskodni, amelyek az Osztrák partnernél vannak, de a párt valamelyik frakciójának (izgalmas,nem?) nem érdeke, hogy Vajdaságba telepítsék ezeket. Ok...ok, szélmalom, meg ilyenek, de hol a zsozsó??? Hol a zsozsó ,amit megígértek a zentai pártsejt, a labour baba létrejöttéhez??

Vagy a Golf legyen az irodánk, onnan Labouroskodjunk??
Onnan Janizzak?

Morálisan, anyagilag lerongyolódva térünk haza, Zentára és következő alkalomkor nélkülem utaztak a zsinatra a Labour-társak....A pénz morálisan felépít...bizonyos morálkával ruházza fel az embereket.A pénz bizonyos boldogságot nyújt az embereknek.A mai különböző párt-frakció-nonprofit-polgári bandák természetesen másképp működnek-gondolom én.


Nincs kamu, sem ál-titulus. Legyen az községi szinten,vagy Candy Crush Saga szinten."

Bátkai Ferenc-Kulacs



Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin