Sapkát emeld, állj, Csókán jön a vonat!

A vasutas élet számomra mindig a meghitt nyugalommal párosult. Az idő relatív itt főleg a periféria szorult állomásokon, olyanon amilyen Csókán van. Hébe-hóba átsuhan egy szerelvény, avagy egy sinóbusz...

Itt minden az ebek harmincadjára került, talán nem is lenne ez már hír, viszont érdekességként ismét országos médiába került a település. A csókaiságot lehet hatványozni az egyedi találmányok és találékonyságok terén, amelyek nem korszakalkotók, csak olyan mosolyogtatók.

A hír, hogy a települést átívelő vasút közúttal való metszéspontján elromlott a sorompó, mivel nincs semmilyen közúti jelzés e ponton az "Andráskörösztön" kívül. A vasutasnak még irányító pálcikája sincsen, mivel szegényebb az eklézsia a templomi egér éves költéségvetésétől, így fogta a fején lévő piros sipkáját és avval kezdett hadonászni a síneken állva, hogy jelezze: "Emberek jön a vonat!".

E történet nem az "Indul a bakterház", Szabó bakterének újabb szösszenete, ez a valóság amely írja a történeteket. A csókai bakter eszközhiányában emeli kalapját a levegőbe, mint Józsi-bácsi, amikor a tanácsa költségvetés nélkül maradt. A dicséret jár azért a bátorságért, hogy e furcsamód leleményesség baleset-megelőzési céllal vezérelve immáron hősies tettnek is felfogható cselekménnyé vált!

Így a csókai bakter, irigy szemekkel figyelheti az égi csatornákon a Japán szuper vonatokat és az ottani irányítási és jelzési rendszereket. A belgrádi központú szerbiai vasutak, meg szán majd egy picinyke időt és némi költségvetési dinárt, hogy egy sorompócskát az Isten háta mögött megjavítson, no nem Japán gyorsasággal és precizitással, hanem olyan újévvárós balkáni lomhasággal...

Így lett Csókán a bakter a popsztár! Emelem én is kalapom!

Margit Zoltán

Cserbenhagyásos gázolás, gondatlanságból okozott emberölés

December elsején az 56. éves Nagy János (1960)  kerékpárjával a munkából, -disznóhizlaldából, amely  Csóka közvetlen-közelében terül el hazafelé indulva szörnyet halt autóbalesetben, amelyet egy Mercedes típusú terepjáró, akkor ismeretlen vezetője követett el ellene. Az ámokfutó elszökött a helyszínről, de szerencsétlenségére az esetnek volt szemtanúja, aki feljegyezte a újvidéki körzeti rendszámát az autó típusát és márkáját is a rendőrségnek innentől nyitottá vált az elkövető előállítása.

A vád gondatlanságból elkövetett emberölés és cserbenhagyásos gázolás.

Az Újvidékről Egyházaskérre kiköltözött Lazar M. -81.  éves atyókfia sejtette, hogy  ebből már számára is nagy baj  fog bekövetkezni és ezt már a "régi" pártklientúra segítségével sem lehet elsimítani, szökésnek eredt, elfelejtve, hogy immáron az "új" digitális rendszernek köszönhetően percei maradtak csak hátra az előállításig...

Az országos sajtó is ráállt az ügyre és így a média támogatásával esélye sem maradt a szökésre.

Szombaton egy német rendszámú autóbuszra szállt és megindult a Szerb - Magyar határ felé, nem is sejtette, hogy a rendszeren fel fog akadni és a nyugdíjas vendégmunkás álca sem jön be...

A határőrség rendészei az útokmány ellenőrzés alkalmával elcsípték a szökésben lévőt és rögtön a közvádló elé vitték , aki 48 órás előzetes letartóztatást rendelt el. A vád ellene: december 1-jén a késő délutáni órákban újvidéki rendszámú Mercedes típusú gépkocsijával a Feketetó és Csóka közötti úton elütötte a kerékpárjával szabályosan közlekedő Nagy Jánost, majd segítségnyújtás nélkül továbbhajtott.

A szerencsétlenül járt Nagy Jánost időközben örök nyugovóra helyezték a csókai temetőben.

Elgondolkodtató a történet, hogy mennyi veszélyt jelent a közúti közlekedés is, mert vannak egyenlőbbek az egyenlőknél. A megírt törvény szava, amely óv, véd bennünket, mennyire tudja megelőzni a bajt, ha az egyenlőbbek átsiklanak felette? Lazar M. 81-évesen mennyire volt olyan egészségi állapotban, hogy járművét biztonságosan irányítani tudta? Netalán még kedélyjavító anyag hatása alatt ámok-futott? A válasz: Nagy János halála és az igazság odaát maradt. Földi bírák mi az igazság? Újabb csúsztatás, amely tragikus halállal végződött?

Nyugodjon békében Nagy János!

Margit Zoltán

There's a killer on the road

His brain is squirmin' like a toad...

Amerika Trump-ol!

Akarva akaratlanul is belecsöppentem az USA elnökválasztási médiasodrásába, de ezt a föld bolygó lakói is mondhatják, mert minden fő hír eltörpült ez mellett. Pontosítva, akkor kaptam fel a fejem, amikor e-mail fiókomban ez egyik esélyes jelölt felkért, hogy támogassam kampányát és ötleteimmel lássam el stábját. OK, de nem vagyok amerikai állampolgár és indirekt érhet csak az amerikai állampolgárok döntése, mint az 1999-es lopakodós, hígított-dúsított urániumos égi áldás, no meg ha a tőzsde bedől és picinyke dinárom, forintom kigurul a zsebecskémből...

Innentől figyeltem oda, hogy a véleményem, ötletem, miért is lehetne fontos a nagy almában.

Figyeltem a két fő jelölt kampányát, stílusát, stratégiáját. Ellentétes kampány ment, bár próbálták a szakértők egybemosni és az alacsony részvétellel kieszközölni a Washingtonnak kegyes jelölt trónra állítását.

Technokrata kontra sikeres üzletember. Országos médiahálózat kontra szociális média. Érdekcsoportok kontra az államok kisembereinek érdekei. A sárdobálás a végére a non-plus ultra volt, de a háborúban és szerelemben mindent lehet a cél érdekében...

A fő pont amellyel Trump beelőzött a kisemberek, az átlag amerikaiak megszólítása volt. Egyértelműen fogalmazott és közérthetően, ami ellenszenvet váltott ki az értelmiségi elitben, de amit e kisebbség elfelejt: A többség dönt! Döntött!!!

Amerika mától váltott, felkelt a nap, ahogyan Obama elnök úr mondta, ha meg a legnagyobb demokráciáról van szó figyelemmel kísérjük a változásokat és az elpuffantott ígéretek beatártását, mert ugyebár akkor karakteres a jelölt, ha be tudja tartani és tartatni ígéreteit!

Isten óvd Amerikát és rólunk se felejtkezz meg!

Margit Zoltán