Margit Zoltán: bocsánat

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bocsánat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bocsánat. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. június 5., péntek

Csalódás és elkeseredés

Forsthoffer Ágnes kérjen bocsánatot a vajdasági magyar közösségtől!

            

Illusztráció: Balla Lajos Laci
https://vmplenum.rs/2026/06/04/balla-lajos-laci-2/

 

A vajdasági magyar közösségben az utóbbi napokban két esemény is heves reagálásokat váltott ki és borzolta a kedélyeket.

Az egyik Forsthoffer Ágnesnek, a magyar Országgyűlés elnökének, a TISZA párt egyik alelnökének szerbiai látogatása, a másik pedig a Purger Tibor által szervezett szabadkai médiatalálkozó volt.

 

Forsthoffer Ágnes, a magyar házelnök első külföldi útja Belgrádba vezetett, ahol az Interparlamentáris Unió világkonferenciáján vett részt.
Alkalom volt ez arra is, hogy a magyar házelnököt június 2-án fogadja Ana Brnabić, a belgrádi parlament elnöke, Szerbia egyik legnépszerűtlenebb politikusa.

Szerbiai útját az elnökasszony június 3-án Szabadkán zárta, ahol Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke fogadta.

Az eseményről készült fotón jól látszik, hogy a találkozón csupa VMSZ-es vezető volt jelen: Juhász Bálint, a VMSZ Intéző Bizottságának elnöke, Góli Csilla, Szabadka alpolgármestere, valamint Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke is. És ez még nem minden: az eseményre csak a Magyar Szó és a Pannon RTV kapott meghívást a házigazdától, azaz a VMSZ-től. Magyar Péter szavait parafrazálva: az anyaországi támogatásból működő, a VMSZ által kontrollált két médium, amely az elmúlt időszakban egy az egyben Fidesz-propagandát közvetített.

Az eredetileg „turisztikai szakember, szállodavezető” Forsthoffer Ágnes szabadkai látogatását a kommentek özöne követte.
A budapesti Napló internetes portálon A magyar parlament elnökének óriási baklövése című bejegyzés alatt 71 komment található[1].
A kommentek szinte kivétel nélkül csalódottságot és döbbenetet fejeznek ki, az elnökasszony szabadkai kézfogását pedig tapasztalatlan hibának, súlyos tévedésnek nevezik. – Ez nagy pofon a vajdasági másként gondolkodóknak, vagy nevezzük őket ellenzékieknek. Nem ilyen hozzáállást vártunk... – írta az egyik kommentező
[2].

A vajdasági magyarok körében a felháborodást csak tetézte Forsthoffer Ágnes bejegyzése a Facebook-oldalán, amelyben egyebek mellett ezt írja: „Kiemelendő, hogy a VMSZ rendkívül fontos szerepet töltött be a szerb és a magyar nép történelmi megbékélésének elősegítésében. Kezdeményezésük nyomán 12 éve helyezte hatályon kívül a szerb kormány a Benes-dekrétumokhoz hasonló, a magyar lakosságot kollektív bűnösséggel sújtó 1945-ös határozatokat. A közös történelmi múlt neuralgikus pontjaival történő szembenézés lehetővé tette egy új, bizalmi légkör kialakulását a két nemzet között, amely egy békés együttélés alapjait fektette le. Kívánom, hogy szolgáljon példaként ez a gyakorlat más nemzetek számára is!”[3]

A bejegyzés nemcsak „pontatlan és egy kissé bugyuta”[4], hanem a kollektív bűnösség megszüntetésével kapcsolatos hamis tényeket is tartalmaz. A sajkásvidéki magyarok kollektív bűnössége csak a „jövőre nézve” – nem pedig az 1945. évi határozatok meghozataláig visszamenőleg – szűnt meg.

A Szabad Magyar Szó egyik kommentátora meg is jegyezte: „Elnök asszony, Ön nem tudja, kivel fogott kezet Szabadkán. Nagyon sajnálom. Ez az a VMSZ, amely miatt az elmúlt 10 évben 70 000 magyar hagyta el Vajdaságot. Ami a »történelmi megbékélést« illeti, Áder János megkövette az ártatlan szerb áldozatokat. A mindenkori szerb elnökök (Nikolić, Vučić) ezt SOHASEM tették meg a magyar áldozatokkal!!!”[5]

Az elnökasszonynak nem ártana tájékozódni ebben a témában is. Nem szégyen valamit nem tudni, szégyen valamilyen hazugságot igazságként terjeszteni!

Pásztor Bálint VMSZ-elnöknek kapóra jött a házelnök látogatása, amit sokan a VMSZ rehabilitációjaként[6] éltek meg.
– Nagy bizakodásra ad okot Forsthoffer Ágnes házelnök asszony tegnapi látogatása, elindult a bizalomépítés, és ez a bizalomépítés folytatódni fog – jelentette ki június 4-én, a nemzeti összetartozás napjának vajdasági központi rendezvényén, Királyhalmon
[7].

Ugyancsak negatív kommentárokban részesült Purger Tibor, a vidékünkről még a kilencvenes években Amerikába kivándorolt volt újságíró, a Sajtószabadság Alapítvány egyik (a kettő közül) társalapítójának június 3-i bejegyzése.
Purger „Bécs felé repülve beszélgetett” a magyar kormányfővel. – Néhány nappal a szabadkai médiatanácskozás után a magyar kormányfő a vajdasági magyar média állapotáról is érdeklődött – írta.

Magyar Péter a május 29-i sikertelen médiatanácskozás fő szervezőjétől kérdezősködött az itteni média állapotáról, aki „óriási lépésnek”[8]  mondta, hogy egy asztalhoz ültette a propagandistákat és az újságírókat Szabadkán.

A tüzet és a vizet próbálta ötvözni.

A tanácskozáson aztán nem sikerült elfogadni a nyilatkozattervezetet, „amit a helyszínen vitattak meg és végül teljesen átírtak, majd miután az átírt változat mellett sem tudott mindenki kiállni, egy (silány – B. A.) közlemény került csak kiadásra”[9].

A vajdasági magyar közösségtől és valóságtól régen eltávolodott, a VMSZ-szel folyamatosan egyezkedni akaró Purgernak nem ez az első kísérlete, hogy összebékítse azt, amit lehetetlen összebékíteni – a propagandát és az újságírást. Ugyan kinek a téves ötlete volt, és miért volt szükséges az USA-ból valakit felkérni erre?

A tanácskozás nemhogy nem hozott előrelépést a vajdasági magyar sajtó helyzetének rendezésében, hanem tovább mélyítette az ellentéteket, és egyenesen a VMSZ malmára hajtotta a vizet.
Magyar Péternek is ideje lenne elgondolkodnia azon, hogy kivel tanácskozik a vajdasági magyarok helyzetéről, kivel utazik és fotózkodik együtt!

Nagy politikai hiba volt, hogy Forsthoffer Ágnes, a magyar Országgyűlés elnöke egy pártelnökhöz látogatott. „Mosolyogva ült le azokkal a megélhetési politikusokkal, akik korábban kimondani sem igen voltak hajlandók a TISZA nevét sem.”[10] Ehhez bizony jó gyomor kell!

Folytatta ezzel az Orbán Viktor által bevezetett téves gyakorlatot, amely szerint kizárólag a VMSZ-szel „tárgyalnak”. A többi vajdasági magyar pártot és a civil szervezetek képviselőit emberszámba sem vették.

A magyar kormánynak semmilyen támogatásban nem szabad részesítenie a VMSZ-t. Orbánék ezt – az eddigi információk szerint – az Agenda Polgári Egyesületen keresztül tették. Ez viszont törvénysértő, és csak addig volt lehetséges, amíg ki nem tudódott. Ez a történet bizonyára vizsgálat alá kerül.

Ha már Forsthoffer Ágnes mindenképpen Szabadkára akart látogatni, akkor a Magyar Nemzeti Tanácsot kellett volna útba ejteni.

Fremond Árpádnak ugyan sem tekintélye, sem megfelelő fellépése, sem önálló álláspontjai nincsenek a magyar közösség képviseletére, mégis valamilyen módon a közösséget képviseli. Minden eseményen a másodhegedűs szerepét játssza. Most is a fénykép szélére került. És mégis „személy szerint szeretne vállalni még egy mandátumot, mindenképpen”[11].

A magyar állami szervek meg kell már végre tanulniuk, hogy nem egy párttal, hanem kizárólag a magyar közösség önkormányzatával, a Magyar Nemzeti Tanáccsal kell tárgyalniuk – még akkor is, ha jelenleg egypárti (VMSZ-es) irányítás alatt áll. A pártok tárgyaljanak a pártokkal.

Forsthoffer Ágnesnek nemcsak tanulnia kell a történtekből, hanem illene bocsánatot is kérnie a vajdasági magyar közösségtől. Nagyot esett a TISZA tekintélye a vajdasági magyar ellenzékiek szemében, akik támogatást és változást vártak, nem pedig a VMSZ rehabilitálását.

Magyar Péteréknek el kell dönteniük: a VMSZ-szel való barátkozást kívánják-e folytatni, vagy a magyar közösség azon erőit kívánják támogatni, akik a szerbiai egyetemisták és a demokratikus ellenzék oldalán az ország átalakulását, megreformálását és a jogállamiság érvényesítését követelik.

Az átvilágítás, a felelősség-megállapítás és a VMSZ jelenlegi teljes vezetőségének cseréje előtt semmilyen találkozóra nem lenne szabad, hogy sor kerüljön az új magyar kormány részéről.

A mindenkori magyar kormányt nem arról fogjuk megítélni, hogy mit mond, hanem arról, hogy mit tesz a vajdasági magyar közösség érdekében!

Bozóki Antal

__________
[1] https://www.facebook.com/profile.php?id=100069462496681, 2026. június 3. 18:21 
[2] Erika Samu. https://www.facebook.com/profile.php?id=100069462496681, 2026. június 4. 19:05 
[3] Uo. 
[4] Lásd az 1-es alatti oldalon.
[5] Kommentcunami követte a magyar házelnök szabadkai látogatását. https://szmsz.press/2026/06/04/kommentcunami-kovette-a-magyar-hazelnok-szabadkai-latogatasat/, 2026. június 4. 7:42 
[6] Tómó Margaréta: Rehabilitálja a TISZA a Vajdasági Magyar Szövetséget? https://balk.hu/2026/06/04/tisza-vajdasagi-magyar-szovetseg-brnabic/
[7] Pásztor: Elindult a bizalomépítés és folytatódni fog Vajdaságban is megünnepelték a nemzeti összetartozás napját. https://szmsz.press/2026/06/04/pasztor-elindult-a-bizalomepites-es-folytatodni-fog/, 2026. jún. 4. 19:52 
[8] (RTV) Sérelmek, de építő jellegű kritikák is megfogalmazódtak a médiatalálkozón. https://www.rtv.rs/hu/, 2026. május 29. 21.13 
[9] Tómó Margaréta: Sajtótörténeti pillanat, de valódi előrelépés nélkül. https://balk.hu/2026/05/31/sajtotorteneti-pillanat-de-elorelepes-nelkul/, 2026. május 31. 
Lásd még A vajdasági magyar sajtó állapota rendkívül aggasztó c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=17995, 2026. május 30. 
[10] https://www.facebook.com/profile.php?id=100069462496681, 2026. június 4. 8:31 
[11] PoliTér - 2026.05.13. A műsor vendége Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke. https://media.rtv.rs/hu/politer/109237

Magamról

Saját fotó
A bánsági (Torontál)torda faluban születtem 1946-ban. Nagybecskereken gimnáziumot fejeztem be, majd az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Karán szereztem oklevelet és a nemzetközi jogtudományok magisztere címet. Több könyvem és szöveggyűjteményem jelent meg, a nemzetközi jog és a jog, az emberi- és nemzeti kisebbségi jogok, valamint a környezetvédelem területén. Újvidéken – 2016. december 31-ig – egyéni ügyvédként dolgoztam. E-mail címem: bozokiantal@gmail.com



2013. június 28., péntek

Megbékélés? Gesztus? Vagy nesze semmi, fogd meg jól? Rendkívül súlyos megaláztatás!



Néhányat aludva a „történelmi” szerb-magyar megbékélést megtestesítő csúrogi megemlékezésre sehogyan sem tudom magamból kitörölni azt a fura érzést, hogy ismét lóvá tettek bennünket.

Tudom, sokan azt fogják mondani már megint az oldalvonalon túlról kiabálok és mindenben keresem azt a bizonyos csomót, de ez nem így van. A gesztusokat értékelem én is, csak hiányolom belőlük az őszinteséget. Talán azért mert a keresztény értékrend a bűnök megbocsájtását, és a lélek megnyugvását csak azőszinte megbánáshoz köti.

Ez az amit nem érzékeltem a szerb politikusoknál. Az itteni és az ottani sajtó is előszeretettel cikkez erről a témáról és idézget a szerbiai képviselőházban elfogadott Nyilatkozat ( Az 1944/45-ben kivégzett ártatlan magyar civil lakosság kollektív bűnösségének elítéléséről) szövegéből. Főleg abból, amit a parlamentben ülő magyar képviselők tettek közzé. És itt van a kutya elásva! Mert itt kezdődött a félrevezetés és a hazudozás. A tények agyonhallgatása.
A tények pedig makacs dolgok.

Akik vették a fáradságot és elolvasták az eredeti szerb szöveget, azok az indoklási részben érdekeset olvashattak. Mert ott nem az áll, hogy az országunk magyar nemzetiségű polgárainak tett igazságtalanságot szeretnének eltörölni, bocsánatot kérni, kártalanítani stb. hanem ott az áll, hogy a Nyilatkozatot azért kell elfogadni mert ezzel szeretnének hozzájárulni a jobb regionális viszonyok kialakításához és az EU csatlakozás is ezt kívánja el Szerbiától.Természetesen ez nem igaz.

A parlamenti ülés élő közvetítését követve azt láttam, hogy még a hatalmi koalícióban sincs összhang a Nyilatkozatot illetően. Képviselőik nem is tartózkodtak a teremben. Ha az ellenzéki képviselők nem segítenek be, meg sem szavazzák.

Ez volna az őszinteség?

Jogi szempontból a Nyilatkozat csak egy gesztus. Ugyan elítéli és beismeri a gaztetteket, de nem szünteti meg a titói katonai közigazgatás által kollektív bűnösséget kimondó okiratot. A bocsánat szót nem találni benne. Semmilyen kihatással nincsen a rehabilitációs és a vagyon-visszaszármaztatási törvényre, amelyekben most is ott díszelegnek a délvidéki magyarságot megbélyegző kitételek.

Ez volna a gesztus?

Szerdán ott voltam Csúrogon. Saját szememmel láttam a közös főhajtást. Maga az emlékhely gyalázat. Az áldozatok emléke nem ezt, és nem ilyet érdemel. Bezzeg a Topalov féle raktár csillogott. Nekünk megmaradt a szemét, a burgying és egy komolytalan emlékmű, amit nemsokára elvisznek a közelében lakó színes fémkereskedők, míg a szerb félnek megmarad egy örök értéket képviselő múzeum.Meghallgattam Tomislav Nikolic és Áder János beszédét. Bizánc és Európa. Sumákolás és tiszta, egyenes beszéd. Ekkor büszke voltam Áderra. Tomislav Nikolic beszédéből kimaradt a bocsánat szó.

Ez volna az őszinte gesztus?

Hazafelé híreket hallgattam az autóban és akkor tudtam meg, hogy Áder János a szerbiai képviselőházban tartott beszédében bocsánatot kért az elkövetett vérengzésekért 1942-ben.
Ismét. Mert ezt a gesztus Magyarország még 1943-ban megtette. Bíróság elé vezette és elítélte az elkövetőket. Egyeseket ki is szolgált a háború utáni Jugoszláviának, amely kivégezte őket.

Bezzeg, a mai napig senki sem felelt a magyarok felett elkövetettekért. Nikolic beszédjének tudatában megkopott az Áderre való büszkeségem.

Megbékélés? Gesztus? Nesze semmi, fogd meg jól?

Valahogyan az az érzésem, ismét a szerbiai politikum jött ki jobban ebből a történetből. Tiszta látvány, szemfényvesztés, de semmi lényegbevágó. A jól felfogott érdekeket nem érinti. Mintha Szerbia volna az EU-ban és nem mi. Mintha nekünk volna nagyobb szükségünk rájuk mint nekik ránk. Ma olvasom a magyarországi sajtóból átvett elemzést. Döbbenet. Ennyire nem értik a dolgokat, vagy valami más van a háttérben?

Ha a budapesti politikusok azt gondolják, hogy Horvátországban és Szerbiában őszinte partnerekre leltek a Közép-európai blokk kialakításához, és a közös érdekek érvényesítéséhez, Magyar vezetéssel, akkor nagyon tévednek. Ha az érdekeik úgy követelik, lelkiismeret furdalás nélkül hátat fognak fordítani Magyarországnak. Nem tanultunk a múltból?

Szokás szerint, ennek  a  felismerése későn fog megtörténni és sokba fog kerülni.

Csonka Áron




Rendkívül súlyos megaláztatás!

A szerb sajtó kiemeli, hogy Áder bocsánatot kért "az ártatlan szerb civilek elleni magyar bűntettekért"; Nikolićot alig említik...

Sajnos a magyar állam ismét meghunyászkodott a szerbek előtt, holott erre persze nem volt semmi szükség. Logikát nehéz találni a legújabb gesztusban.

Magyarország már számtalanszor kért elnézést, bocsánatot a jugoszlávoktól, a szerbektől a másodikos világháborús túlkapásokért. Pl. az újvidéki razzia vélt vagy valós bűnöseit szankcionálták, akik pedig emigráltak, azokat a mai napig üldözik. Razziát elítélő magyar film is készült Hideg napok címmel.  
  
Minek kellett Áder János magyar elnöknek a szerb parlament rendkívüli ülésén ismét a szerbek bocsánatáért esedezni?! Ők soha sem kértek bocsánatot az ártatlan magyarok lemészárlásáért. Évtizedeken keresztül el sem ismerték annak tényét.

A leendő uniós tagság kedvéért a szerb parlament egy hete ugyan kvázi elítélte a magyarság elleni „aktusokat”, de ezt roppant mesterkélt, mondhatni megalázó módon tette. A „bocsánat” szó nem hangzott el.

A csúrogi „közös államfői főhajtáson”, az „elűzendő” délvidéki magyaroknak annakidején szendvicseket kínáló ex-radikális Tomislav Nikolić szerb elnök száját egyszer sem hagyta el az „oprostite” mágikus szó.

Eközben Áder az itteni magyarságot diszkrimináló szerbeket többször is benyali módon a magyarok testvéreinek nevezte. Nikolić ezt nem viszonozta.

Mindkét részről hangzottak el ugyan érzelgős frázisok, de a semleges nézőnek az a benyomása támadhatott, hogy Magyarországnak nagyobb szüksége van Szerbiára, nem fordítva.

A fideszes magyar kormánynak tehát esze ágában sincs a vétójog nevű satuban megszorongatni a szerb államot és kipréselni belőle a délvidéki magyar autonómiát. Ehelyett teljes mértékben a VMSZ választási kampányának szolgálatában cselekszik.
Még ennek a vitathatatlan ténynek a tükrében is nehéz megérteni Áder gyalázatos viselkedését.

A szerb média – kezdve a Tanjug távirati irodától, a szerb közszolgálati és kereskedelmi televíziókon keresztül, a nyomtatott sajtóig – Áder bocsánatkérését emelte ki. A szerb átlagolvasó ebből nyilván csak egy következtetést vonhatott le: aha!, a magyar „nácik” térden könyörögnek.

Egy zömében VMSZ-es televíziós csatorna pedig megállás nélkül ismétli a csúrogi beszédeket és a „főhajtást”. A felvétel főleg a közönség viselkedésének szempontjából érdekes. Megfigyelhető, ahogyan a buszokkal odaszállított VMSZ-es auditórium jó része nem is hallgatja a szónokokat, unottan ásítozik, egymással beszélget, vagy éppen szendvicset majszol...

Ők már „megbékéltek” magukkal, nekik már mindegy.

Fekete Lehel - DélHír


Népszerű bejegyzések