Margit Zoltán: 2015. 12. 13. - 2015. 12. 20.

2015. december 19., szombat

A bánsági templomok...


Sajtótájékoztató a veszélybe került bánsági templomokról

A Magyar Patrióták Közössége 2015. december 14-én sajtótájékoztató keretében mutatta be a bánsági magyar katolikus templomok helyzetéről készített jelentését. A közel 70 oldalas dokumentum nemcsak a tájegység szerbiai részén található műemléki védelemre méltó templomok építészeti értékeit mutatja be, hanem egyben kilenc település helytörténetét is feldolgozza. A munka elsődleges célja a még fellelhető értékek dokumentálása volt, ezen túlmenően a Patrióták azt szeretnék, ha a Bánság és a tanulmányban bemutatott települések ismertebbek lennének a magyar olvasóközönség előtt.




Mint ismeretes, 2014 nyarán a nagybecskereki püspökség kevés hívő által látogatott templomainak bezárásáról és lebontásáról hozott döntést. ElsődlegesenSzerbcsernye, Párdány, Módos, Perlasz, Klári és Galagonyás temploma került veszélybe. A később nagy visszhangot kiváltott döntésre a Magyar Patrióták Közössége hívta fel a figyelmet elsőként. Egyesületünk sikeresen tiltakozott a templomrombolás ellen: a magyar állam felajánlotta segítségét két templom – Szerbcsernye és Párdány – megmentéséhez. A legnagyobb sikernek azt tartjuk, hogy mostanáig egyetlen templomot sem bontottak le.


A sajtótájékoztatót Hetzmann Róbert, a Patrióták elnöke tartotta, aki kiemelte, hogy egy igazi civil munka gyümölcse született meg a mai napon. Köszönetet mondott a szerkesztőbizottság hét tagjának, akik önkéntesen látták el vállalt feladataikat, valamint azoknak, akik az egyesület munkáját a Bánságban segítették. Több, mint ezer jó minőségű fénykép készült hét veszélybe került templomról. Az egyesületi tagok és szakértők által elvégzett műemlékbejárások során bebizonyosodott, hogy valamennyi templom nemcsak szakrális tér, hanem egyben a magyar történelem és kultúra értékes tárgyi emléke. Hetzmann Róbert hangsúlyozta: a most megjelentetett tanulmány három műemlékbejárás és egyéves könyvtári kutatómunka eredménye.

Egyesületünk ezzel lezárta 2014 nyarán indított kezdeményezését, ám ez korántsem jelenti azt, hogy eztán ne kísérnénk figyelemmel a bánsági templomok sorsát. Elnökségünk döntése értelmében mostantól évente legalább egyszer felkeressük a bánsági templomokat, és ellenőrizzük állapotukat. Hangsúlyozzuk, hogy jelenleg egyik templom sincs menthetetlen állapotban, ezért egyetlen lehetséges megoldás azok megmentése lehet. Templomot lerombolni, szakrális vagy történelmi épületeket feladni nem szabad, mindez megengedhetetlen precedenst jelentene a globalizáció nemzeti hagyományok és keresztény gyökerek sorvadását eredményező évszázadában.





A sajtótájékoztatón az egyesület képviselői beszámoltak a Magyar Patrióták Közössége által indított szórványprogram eredményeiről. Elhangzott, hogy egyesületünk összesen egymillió forint támogatást nyert el a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-től. A források nem fedezték a teljes kiadásokat, ezért a tervek közül Hunyad megyét kivettük, oda jövőre tervezünk menni. Kutatóútjaink a négy nagy elszakított magyar területet, így Erdélyt, Felvidéket, Délvidéket és Kárpátalját érintették. Felvidéken a történelmi Bars és Hont megyékben jártunk, Erdélyben a Szilágyságot és a Gyimeseket barangoltuk be – moldvai kitekintéssel, míg Délvidéken a Szerémség mellett a Bánság és kisebb részben a Bácska is szerepelt úticéljaink között. Kárpátaljai látogatásunk a Felső-Tisza völgyére szorítkozott (Ugocsa, Máramaros, kisebb részben Bereg).




Az állami támogatást túlnyomórészt az útiköltségek finanszírozására fordítottuk. Honorárium vagy munkabér kifizetésére nem került sor, a tagok feladataikat önkéntesen látták el. Az egyes utakról számos örökségturisztikai beszámoló, tanulmány és cikk jelent meg. A publikáció még korántsem véges, ugyanis a cikkek egy része még készül. Egyesületünk a megkezdett kutatási munkát 2016-ban is folytatni szeretné, és bízunk abban, hogy ismét sikerül állami forrásukhoz jutnunk.A bánsági templomokról írt jelentés honlapunkról is letölthető, de később lesz lehetőség füzetben és CD-n való megvásárlására is.


2015. december 14., hétfő

Tartsd mindig eszedben: semmi nem emel fel csakis az alázat, semmi nem taszít le csakis a gőg



"Tartsd mindig eszedben: 
semmi nem emel fel csakis az alázat, 
semmi nem taszít le csakis a gőg"

Ma ismét hallottam Szent István intelmét-áttételesen. Sokszor akkor jönnek hozzánk a szavak újra és újra, amikor a legégetőbb szükség van arra, hogy feltámasszuk jelentésüket. Most ilyen időket élünk a nagy- és a kis világban egyaránt.

Azért teszem fel és azért írom ki az idézetet, magamnak is, Másoknak is, mert pontosan ez az a két emberi tulajdonság, ami az egyén és ezen túl a társadalom értékét vagy értéktelenségét, sőt, egymáshoz való viszonyunkat –nekem legalább is- nagyon is meghatározza. A rosszabbik, a gőg túlsúlya azt hiszem szemmel látható és érzékkel tapasztalható mostanában.

Van, aki a beosztásánál fogva tekintélyre ácsingózva mérhetetlenül gőgös, és van, aki a beosztását úgy éli meg, hogy természetesnek tartja, hogy szolgáljon, és a szolgálatában alázatos marad mindaddig amíg csak él. Nem csak a munkahelyi beosztásában, hanem a mindennapi életében, a közegben ahol forog, alázattal veszi azt a tényt, hogy szolgáljon, mert mások ítéletének visszatükröződése csiszolja, jobbítja, élesíti önmaga saját szemében való láttatását. Az igazi alázatos embernek a saját jósága magától értetődő, a jóságára nem büszke, nem is telíti el gőggel a szívét. 

Mit is érne a szolgálat alázat nélkül?

A minap valaki – amúgy a tekintélyére igen gőgös fiatalember- egy másik ember becsületbeli ügyének önvédelmekor –puszta hiúsági kérdésként aposztrofálta azt. Mondhatnám, el sem tudta képzelni, hogy a másikat nem a saját gőgje, hanem az igazság érzete iránti, éppen hogy alázata vezérli.

Alázni, támadni kezdte az illetőt, fennhéjázón, felülről lekezelve, durván. Az illetőnek ugyan a gyereke lehetett volna, mégis, a legalávalóbb módon „leckéztette” olyan dologban, amiről vélhetően fogalma sem volt, hogy mi áll a becsületbeli ügy mögött. No de hát ő a vezető beosztású ember, neki joga van leckéztetni és természetes neki, hogy gőgös tekintélyét csakis durvasággal emelheti. Tudatlan, ellenszenves, lelketlen és igazságtalan volt.

Pedig valakinek meg kellene mondania neki, hogyha fel akar nőni a feladatához, legyen alázatosabb! Mert a győzni akaró ember soha nem támad, soha nem durva, nem felülről kezelően gőgös, hanem alázatos.

Az alázatot meg kell tanulni, ha győzni akar valaki.

(GundyS, 20151213)
Dr Gundy Sarolta



Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin