2017. december 1., péntek

Dr. Morvai Krisztina EP képviselő sajtóközleménye



Számos hír és találgatás látott napvilágot a Jobbikkal való kapcsolatomról. Ebben a közleményben szeretném összegezni a témával összefüggő legfontosabb gondolataimat. Megtekintésre ajánlok egy videófelvételt is, amelyen a párttal való kapcsolatom történetéről és arról az eredeti, közös értékrendről beszélek, amely számomra változatlanul fontos, s amelytől a Jobbik eltávolodott. A felvétel itt látható:

https://www.youtube.com/watch?v=zthPU4Z4mgs

A publikációk egy része azzal vádol, hogy azért támogatom Magyarország bevándorlás-ellenes politikáját, és azért bírálom a Jobbik látványos közeledését a balliberális oldalhoz, mert a párt nem kíván jelölni a 2019-es EP választáson, és ezért „megsértődtem”, mi több, a Fideszben szeretném folytatni politikai pályafutásomat. Ezek a vádak azért elkeserítőek, mert azt sugallják: ma Magyarországon egy politikus csak személyes érdekei által motiváltan dönthet, illetve cselekedhet. Úgy gondolom, hogy az erkölcsileg felnőtt ember rendelkezik egy szilárd belső lelkiismerettel és értékrenddel. Döntési helyzetekben ez ad számára iránymutatást, nem pedig az aktuális „hasznosság”. (Ez egyébként - álláspontom szerint - az „erkölcsileg felnőtt politikai párt” fogalmi eleme is.)

Az 1956-as Forradalom és Szabadságharc 50. évfordulóján lezajlott tömeges és kirívó súlyú emberi jogi jogsértésekkel szembeni fellépésem tett ismertté a magyar közéletben. E jogsértéseket a balliberális politikusok, „értelmiségiek”, újságírók - kevés kivétellel - azóta is tagadják, illetve bagatellizálják. Nem ismerték el felelősségüket, nem kértek bocsánatot a magyar nemzet méltóságának sárbatiprásáért. Ennélfogva nem tudok egyetérteni azzal, hogy a Jobbik, mint „2006-os párt” látványosan közeledik ezekhez az erőkhöz. Nem tudok egyetérteni azzal sem, hogy olyan politikai erők szövetkezzenek a 2018. évi választásokra, illetve Magyarország irányítására, akiket semmi más nem köt össze, mint a Fidesz és Orbán Viktor elleni szenvedélyes gyűlölet. Hasonlóképpen nem értek egyet az EU migrációs politikája miatti, Magyarországra leselkedő veszély eljelentéktelenítésével, s a nemzetben gondolkodást leváltani szándékozó „nyílt társadalom-terv” (egyszerűsítve: Soros-terv) létének tagadásával.

Mivel nevem és személyem az utóbbi közel tíz évben összekapcsolódott a Jobbikéval, szükségesnek tartom világossá tenni: ellenzem ezeket a folyamatokat, illetve a Jobbik szerepvállalását e folyamatokban. Szükségesnek tartom leszögezni: sem az ezzel kapcsolatos döntésekbe, sem egyéb érdemi döntésekbe legalább három éve nem von be a párt, így azokért felelősséget vállalni nem tudok. (Néhány, inkább „reprezentációs jellegű” találkozásom volt a párt vezetőivel és képviselőivel, de hangsúlyozom: semmiféle érdemi döntésbe nem vontak be.)

Hiszem, hogy a pénz-és profitközpontúság helyett ember- és közösségközpontúságot hirdető, a nemzet érdekeit mindenek fölöttinek valló, a magyarok emberi méltóságát és nemzeti büszkeségét az elszakított területeken és a csonka-országban egyaránt erősíteni szándékozó eredeti programunkat igen sok választópolgár szívéhez el lehetett volna juttatni. Az lett volna a helyes út a Jobbik szavazótáborának növeléséhez, ha - ugyanúgy, mint a kezdetekkor tettük - szenvedéllyel és szeretettel, „szívtől szívig” politizálunk és a bármely okból baloldalra szavazókat meggyőzzük saját értékrendünk helyességéről. Elfogadhatatlan, ha ehelyett értékrendünk és elveink feladásával kérjük szavazataikat.

Európai parlamenti képviselői munkám mindenki számára követhető és ellenőrizhető honlapomon és Facebook oldalamon. Bárki meggyőződhet róla, hogy kezdettől fogva ugyanazokat az elveket és értékeket vallom, amelyeket a párt 2009. évi EP választási programjában közösen és választóink akaratával összhangban lefektettünk. Ezekben változatlanul hiszek, és ragaszkodom hozzájuk. Tekintettel arra, hogy a Jobbik vezetősége az eredeti elveket és értékrendet feladta, a jelenlegi helyzetben nem is vállalnék színeikben képviselőjelöltséget vagy egyéb politikai tisztséget. Az elmúlt közel tíz év bebizonyította számomra, hogy a „pártokrácia” keretei között való közéleti szereplés nem összeegyeztethető a személyiségemmel és lelkiismeretemmel. Ha a magyar jogszabályok lehetőséget adnának arra, hogy egyénileg bármely párttól függetlenül induljak a 2019-es EP választáson, valószínűleg megtenném, hiszen úgy érzem, szükség lenne a munkámra. Ilyen jogszabályi lehetőség azonban nincs. Politikai pártokkal nem szeretnék együttműködni − téves tehát az a feltevés, hogy a Fidesztől várok valamiféle felkérést. (Újságírói kérdésre mondtam azt, hogy - számos más jogászi munkakör mellett - az alkotmánybírói hivatást is el tudom adott esetben képzelni. Ez azonban egy percig sem jelenti azt, hogy egy alkotmánybírói jelölésért bármit is engednék elveimből és értékrendemből.)

Politikai pályafutásom tehát - s ennyiben igazak a találgatások - 2019-ben véget ér. Jogászi és egyetemi oktatói hivatásomat rajongva szeretem, így örömmel térek vissza egyetemi docensi munkakörömbe, ahol egyébként jelenleg is dolgozom, fizetés nélküli szabadságom alatt, képviselői munkám mellett. Ha a sors úgy hozza, szívesen végzek majd másféle jogászi munkát is. Továbbra is minden lehetőséget meg fogok ragadni arra, hogy Magyarország és a magyar emberek méltóságáért és jogaiért tevékenykedjek.

Mandátumom hátralevő másfél évében a tőlem megszokott módon fogom képviselni azokat az értékeket és elveket, amelyekért 2008-ban elvállaltam az akkor kb. 2%-os támogatottságú Jobbik Magyarországért Mozgalom felkérését nemzeti érdekeink uniós szintű érvényre juttatására. Kérem, hogy kövessék munkámat a www.morvaikrisztina.hu honlapomon, illetve a Facebook oldalamon, és megosztásaikkal segítsenek abban, hogy felszólalásaimat, írásaimat és videó anyagaimat minél többen megismerjék.

A Jobbikkal való kapcsolatomról több interjút nem szeretnék adni - érdemi képviselői és nemzeti jogvédői munkámmal összefüggésben azonban természetesen bármikor állok a sajtó, a nyilvánosság rendelkezésére.

Isten óvja és vezesse Magyarországot!

Morvai Krisztina




2017. november 1., szerda

Séta a megdícsőült lelkek napján - képriport



A megdícsőült lelkek napjának mottója:

"Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat"












Margit Zoltán


2017. október 29., vasárnap

Az óra ide oda tologatása




A nyári időszámítás (angol rövidítése: DST) széles körben elfogadott rendszer, melyben a helyi időt 1 órával előre állítják az adott időzóna idejéhez képest. Az elnevezés onnan ered, hogy ez az időszámítás nagyrészt a nyári időszakra esik.

Kezdetben csupán azért javasolták, mert a napfényes órák magasabb száma miatt energiát lehet vele megtakarítani. Használata azonban más előnnyel is jár. Az egy órával hosszabb természetes világítás előny mindazoknak, akik iskolai, munkahelyi tevékenység után a szabadban szerveznek programot, strandolnak, hétvégi telkükön, családi házuk kertjében dolgoznak. Előny (például az építőiparban), hogy hosszabb ideig végezhető értékteremtő munka szabadtéri munkahelyeken. Az előnyök közé sorolják, hogy a jobb látási viszonyok miatt csökkenhet a közúti balesetek száma. Mivel az emberek kevesebbet tartózkodnak az utcán sötétben, ezért a bűncselekmények száma is csökkenhet.

A nyári időszámítás szabályait az Európai Unió 1996-ban egységesítette, majd 2001-ben irányelvben rögzítette.

Európában a nyári időszámítás március utolsó vasárnapján kezdődik, és október utolsó vasárnapjáig tart. Ennek megfelelően minden évben más dátumra esik, de az átállítás napja mindig vasárnap. Az óraátállítás az UTC szerint hajnali 1 órakor történik, vagyis Magyarországon márciusban helyi idő szerint 2 órakor előre, októberben nyári idő szerint 3 órakor vissza kell állítani az órákat.

Az USA-ban a nyári időszámítás 20 év óta változatlan szabályai 2007-ben megváltoztak: az őszi időszakot 1 hónappal meghosszabbították. A módosítástól az energiafelhasználás további csökkenését várják. Ha ez nem következik be, visszaállnak a jelenlegi rendszerre. Az USA nyári időszámítási időszaka: március második vasárnapján (2007-ben március 11.), hajnali 2:00-kor kezdődött, és november első vasárnapján (2007-ben november 4.) hajnali 2:00-kor ért véget.

Jelölése: általában az addig használt időzóna utáni „ST” betűkkel történik, például Európában a téli CET helyett nyáron CEST van érvényben (az „ST” eredete: „summer time”, vagyis „nyári idő”).
Addig volt érdekes a történet amíg a jónép egy műszakban dolgozott, ma a többműszakos munkarenddel semmi értelme nincs az óra átállításnak. Az országok energia fogyasztása csak növekszik évről évre, mivel megújjúló energiáról beszélünk (víz, szél, nap, atom...) az egésznek spekulatív hatása van a népesség félrevezetése célját szolgálja.


2011-ben Oroszország megszüntette az óraátállítást.  Az új moszkvai idő az addigi nyári idő (UTC+3) lett.  Fehéroroszország ugyanígy járt el, Ukrajna parlamentje végül elutasította az óraátállítás eltörlését. 2014-ben Oroszország a rossz tapasztalatok miatt visszatért az állandó téli időszámításhoz (óraátállítás továbbra sincs).

Addig volt érdekes a történet amíg a jónép egy műszakban dolgozott, ma a többműszakos munkarenddel semmi értelme nincs az óra átállításnak. Az országok energia fogyasztása csak növekszik évről évre, mivel megújjúló energiáról beszélünk (víz, szél, nap, atom...) az egésznek spekulatív hatása van a népesség félrevezetése célját szolgálja. 

Valójában a gazdaság a legnagyobb energiafaló a politika meg az egyszerű polgárt állítja be energia pazarlónak. Nyáron a "trópusi" meleg elviselése végett hűt a szerencsétlen télen meg fűt... 

Mivel megújjúló energiáról beszélünk hangsúlyosan a hálózat karbantartása meg a kiaknázásra elfogyasztott energia a költség a többi tiszta profit, de ezt már Tesla is felismerte , amikor a váltóáram cikázott a feje felett, addig Edison meg agyon veretett egyenárammal egy elefántot... 

Addig még a spekulációnak haszna van a történetből, addig tekergetni fogjuk óráinkat ide-oda. Az időt az ember találta ki, a világmindenség meg megy a saját törvényszerűsége mezsgyéjén, bár az ember gyarló kapzsiságától vezérelve Istenként szeret e történetben tetszelegni, míg az idő és tér ezt néki megengedi.

Száz szónak is egy a vége, az órát háromról kettőre kell vissza állítani, ha nem akarunk lekésni az őrült rohanásról! 

Margit Zoltán 


2017. október 23., hétfő

Október végén




Már mindig-mindig nagyobb úr az esti
felpirosító, megdidergető láz,
mely tűzrózsáit homlokomra festi.

Már mindig jobban közeleg a tél
s a ködköpenyű, széltarolta tájon
fakó paripán menekül az álom –
Lehullt a dér,
minden fehér
s csókos ereje messze jár a napnak, –
s szinte örvendek, hogy a rózsák,
a piros rózsák, íme, megmaradtak.

Mert oly szépek a rózsák,
a pirosak, a tüzesek,
mit rámcsókol a láz –
s ezek az ősszel jöttek,
s az őszben megmaradtak
és hirdetik, hogy szép a búcsuzás…

Mindegyik rózsa egy-egy emlék:
szirom, vers, séta, álom,
öröm, kacagás tűz-jele,
mely kőként áll és pörösen lobog
keresztül száz halálon…

Csak néha jön egy álmos alkony,
egy visszasíró, buta alkony
s akkor zokogva jajdulok fel:

Én jó Istenem, miért fájnak úgy
az októberi rózsák?


1924. október - Dsida Jenő



2017. szeptember 15., péntek

Dupák Fanni - Szabó T Anna - Sajtó



Mi csak szorongunk, veszélyt érzünk kint-bent,
de szépen élünk: képen látunk mindent.
Mi éppen élünk, nem is élünk tényleg:
csak azok élnek, akik írva élnek.
Csak ők, kiket az Írás kőbe vésett.
Mi sodródunk, nem értjük az egészet –
de története van minden papírnak.
Annak van sorsa csak, akinek írnak. 
Más eljátssza, mit véletlene ráoszt.
Hogy megszoktuk már az otthonos káoszt!
A híradóban egyfolytában ölnek,
a filmcsillagok fényben tündökölnek,
a reklám csupa mennyei ígéret,
csak kívánd meg, és megkapod, ha kéred,
a kripta falát lefestik, ha nyirkos,
a krimiben megbűnhődik a gyilkos. 
A kisgyerekre ráesett a sírkő.
A terhes nőt elgázolta az autó.
A háború, a földrengés, a tűzvész.
Egy szökőár, és nyolcszázezer elvész.
Versenyt tarol a tűz, az ég, az ember,
ez késsel döf, az meg lesújt és rombol.
Miért hagy ennyi szörnyűséget Isten?
Hogy megírhassák azután a Blikkben. 
A balvégzetről bugyborog a bulvár.
Kitapogatja odalent a búvár,
mit lenn az éhes, síkos fogú  hal lát:
a ronggyá ázott, puffadt hasú hullát,
mi két hónapja szép mosolyú  lány volt,
még vadul csókolt, még vadabbul táncolt,
de a korláton magát  átvetette,
és összecsapott a hullám felette.
Már ismerjük mind, arcról, névről, képről,
a család semmit nem ért az egészből,
de róluk beszél boltos, fodrász, taxis,
a riporter szól: mitől olyan faksznis?
Ha ölsz vagy halsz, a fél világ hall rólad,
és rejtegetett titkaidra rálát,
s hogy szétszedhessen téged minél jobban,
a képed nézi tévében és lapban. 
A gyilkost, aki kiflit eszik tejjel,
a csecsemőt, akit kidobnak éjjel,
az őrt, aki üt, és azután kérdez,
a haldoklót, ki mindent összevérez,
a celebet, ki azt hiszi, hogy sármőr,
a politikust, aki tiszta sár már –
a szokott műsor, híg, érzelmes esztrád –
szakadt a függöny, síkosak a deszkák. 
Mégis: az élet mítosz és legenda.
Van áldozat, és gyilkos, és gyehenna.
Mint zsákba, egymás vaksorsába varrva
elásatnak az újságlap-avarba –
ez marad róluk az utolsó  írás.
A földből hosszan felhallszik a sírás. 
Ki beszél értük? Ki hallja meg őket?
Ki vigasztal meg árvákat, szülőket?
Ki érti meg a sorsukat? Akad, ki
képes a sárból sírkövet faragni?
Nem. Az embernek sziklahite nincsen.
Ő cikket ír csak – sorsot írjon Isten. 


Kérjük a mélyentisztelt olvasót, hogy egy tetszik (like on YouTube ) gombnyomással növelje Dupák Fanni esélyeit a versenyen!

 Köszönjük!

NEMZETI VERSENY: DÖNTŐBEN A CSÓKAI VERSMONDÓ!

A szervezők hivatalos közlése után megerősítést nyert, hogy a Nemzeti Színház és a Magyar Versmondó Egyesület által meghirdetett Nemzeti VERSenyen a csókai Dupák Fanni versmondó bejutott a döntőbe!

A YouTube hivatalos statisztikája alapján a zsűri négy versenyző esetében, mivel nagyon közeli eredmények születtek, döntetlennek ítélte a szavazatszámokat, így az első helyen végzett VERSenyzővel együtt 5 középdöntőst nevezett meg továbbjutóként a döntőbe. A döntőseket egyébként egy plusz feladat várja, amellett, hogy a döntő kétnapos lesz! A részleteket a következő napokban közlik a szervezők.

Akik pedig a közönségszavazáson az élen végeztek és továbbjutottak: Rafai Madula, Dupák Fanni, Nagy Zsófia Gitta, Csizmazia Dóra és Bauer Gergő.

A szervezők megerősítették, hogy valamennyi döntős VERSenyző alanyi jogon, díjmentesen versenyezhet a Váci Dunakanyar Színházban a Kaleidoszkóp VersFesztiválon, mind a versmondás, mind a versfilm kategóriában, csak jelentkezni kell a www.versfesztival.hu oldalon!



2017. szeptember 3., vasárnap

Magyar cégek a Vajdaságban: így lett a nemzetegyesítésből kihasznált munkaerő


Fotó: thyillustration


Amikor öt éve, 2012 augusztusában Matolcsy György meghirdette a Wekerle-tervet, a kormánypárti politikusok nem fukarkodtak a patetikus jelzőkkel. Volt, aki egyenesen gazdasági nemzetegyesítésnek nevezte a programot, amelynek legfőbb stratégiai célja a hazai vállalkozások Kárpát-medencei pozícióinak erősítése volt. A magyar vállalkozók hamarosan fel is fedezték maguknak a Vajdaságot, amely több okból is kiaknázatlan aranybányának bizonyult. Ma szinte tapintani lehet a csalódottságot a helyi magyarok körében. A Vajdaságban jártunk, hogy megnézzük, hogyan halad a „nemzetegyesítés”.

– Ön biztosan nem idevalósi! – állapítja meg Újvidéken egy középkorú szerb asszony a Mihajlo Pupin körúton, amint a villanyrendőrnél várakozunk a Szerb Nemzeti Színház közelében.

– Miből gondolja? – kérdezek vissza. Elmosolyodik, és a villanypóznára mutat, amelyen álláshirdetés függ, épp most másoltam a jegyzetfüzetembe a szövegét. A papíron ez áll: „Külföldi vállalat munkatársakat keres. Nyugdíjasok is lehetnek.”

– Ezeknek itt már senki sem hisz – jegyzi meg.

Biljana, az ötven körüli nő akkor válik igazán bőbeszédűvé, amikor megtudja, hogy Magyarországról jöttem. A lánya tanítóként dolgozik Szabadkán, a veje pedig fél éve fordult munkaközvetítőhöz, mert arra gondolt, hogy Magyarországon több pénzt tudna keresni, mint odahaza raktárosként. Ennek semmi akadálya nem lett volna, hiszen a férfi már megkapta a magyar állampolgárságot, anyai ágon ugyanis magyar. Csakhogy a munkaközvetítő végül nem juttatta álláshoz, ellenben tízezer dinárral, huszonötezer forinttal megrövidítette.


Álláshirdetés Újvidéken
A szerző felvétele


– Még szerencse, hogy nem mondott fel, így legalább megkapja a minimálbért – mondja az asszony. Ez Szerbiában 22 620 dinár, ami 57 500 forintnak felel meg. Az átlagos nettó bér 125 ezer forint.



******

Szabadkán még az utcára sem kell kimenni, ha valaki munkát keres. A magyar cégek itt egyenesen a postaládákba szórják a hirdetéseiket. Tamás, az egyik magyarországi munkaközvetítő cég helyi irodavezetője mutat is ezekből egyet: „Magyarországi állásajánlatok ingyenes szállással. Multinacionális partnercégeink számára keresünk termelési operátorokat.” Az érdeklődőket 140-160 ezer forintos nettó kereseti lehetőséggel, műszakpótlékkal, kafetériával és sok mással kecsegtetik, ezért cserébe a kettős állampolgárság meglétét, általános iskolai végzettséget, állómunka vállalását és büntetlen előéletet várnak el. A papír alján csak egy szerb mobilszámot közölnek, valamint a tájékoztató helyszínét és időpontját. Ezek a „cégek” a legtöbbször százalékos részesedést szednek be a közvetítésért, az utazásért előre kérik a pénzt – többnyire munkanélküliektől.

Hogyan indult meg a vajdasági magyar munkaerő elszipkázása? Tamás szerint az elvándorlásnak a kettős állampolgárság adott lendületet. Tömegeknek lett elegük abból, hogy Szerbiában nem tudnak megélni, a cégek pedig semmibe veszik a munkavállalók jogait.

– Aki megkeresi a minimálbért, az szerencsésnek mondhatja magát. Előfordul, hogy átutalják ugyan a munkavállalónak a fizetést, mert az kötelező, viszont a dolgozónak vissza kell adnia a pénz egy részét, különben kirúgják – magyarázza Tamás. Szerinte lényegtelen, hogy milyen tulajdonban van az adott cég. A gyakorlat a fontos, s azt sokszor egymástól tanulják el a vállalatok. A kettős állampolgárság jelenti az egyetlen egérutat azok számára, akiknek elegük lett a megaláztatásokból. Megnyitotta ugyanis az utat külföldre, elsősorban nyugat felé. A vajdasági magyarok körében Anglia, Németország és Ausztria a legkedveltebb célállomás, s ezzel párhuzamosan beindult egy másik folyamat is: a nyugat-magyarországi cégek ma már sokszor a vajdaságiakkal töltik fel azokat az álláshelyeket, amelyekre nem találnak magyarországi munkaerőt.

A diplomások helyett egyre több alapfokú végzettségű határon túli magyar jön át. 
Öt év alatt ötvenezren települtek át.

– Amikor tájékoztatjuk őket a munkáról, csak meredten néznek, mert annyira rosszak az itteni tapasztalataik, hogy ahhoz képest Magyarország mennyországnak tűnik – mondja a férfi, aki azt is elárulja, hogy az irodája által kiközvetített dolgozók átlagban 150 ezer forintot keresnek, amelyből ugyan meggazdagodni biztosan nem fognak, mégis majdnem háromszorosát kereshetik meg a szerbiai minimálbérnek. Persze csak akkor, ha nem valamelyik csaló céggel hozza őket össze a balszerencse, mert akkor sok pénzt fizethetnek ki a semmiért.

******

A magyar gazdaság Kárpát-medencei léptékű növekedési stratégiája – ezt az alcímet kapta a Wekerle-terv, amelyet pontosan öt évvel ezelőtt mutatott be Matolcsy György akkori pénzügyminiszter. A 25 oldalas dokumentum szerint a kormány stratégiai szövetségesként tekint a szomszédos országokban élő magyarokra. Matolcsyék arra ösztönözték a magyar cégeket, hogy nagyobb szerepet vállaljanak a határon túli régiókban. A vállalkozások azontúl, hogy olcsó munkaerőre tehetnek szert, hozzájárulhatnak a magyarság szülőföldön való megmaradásához. A vállalkozóknak kapóra jött, hogy 2014-ben a szerb kormány új munkatörvényt fogadott el, melynek célja a foglalkoztatottság növelése volt. Az elmúlt három év adatai azt mutatják, ez sikerült is. Csakhogy ezeket a szép számokat csak úgy tudták elérni, hogy a végletekig megnyirbálták a munkavállalók jogait. Utólag visszatekintve akár igazat is adhatunk a tiltakozó szakszervezeteknek, amelyek a „rabszolgaságról szóló törvény” nevet adták a jogszabálynak.

Függetlenül attól, hogy időközben a Wekerle-terv szó szerint kimúlt – a kezdeményezést koordináló, állami tulajdonú Kárpát Régió Üzleti Hálózat Zrt. a múlt évben végelszámolás alá került –, a magyarországi cégek kapva kaptak a „gazdasági nemzetegyesítés” adta előnyökön, a végletekig kihasználva a szerb munkatörvénykönyv kínálta munkáltatói lehetőségeket.

Szó szerint becsődölt a kormány bő három éve indított gazdaságösztönzési programja.

– Ha a magyarországi vezetőség megtudná, mi folyik itt, el sem hinnék, hogy ilyen létezik – mondja a Tisza Automotive Kft. egyik volt dolgozója, aki arra kér, hogy cikkünkben az igazi neve helyett Gábornak nevezzük. Ez a vállalat a Vajdaságban a legnagyobb magyarországi foglalkoztató: a gyárat Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, valamint Aleksandar Vučić szerb kormányfő nyitotta meg 2015 szeptemberében. „Teljesen biztos vagyok benne, hogy Szerbia és Magyarország előtt nagyon szép közös jövő áll” – bátorította akkor a szerb miniszterelnök az egybegyűlteket.


Szijjártó Péter és Aleksandar Vucic 
a Tisza Automotive Kft. üzemének megnyitóján 
2015. szeptember 23-án. Nagyon szép közös jövő
Fotó: Ujvári Sándor / MTI

Ebből a szép közös jövőből Gábor nem sokat tapasztalt.

– Hozzánk nem az iskolázott emberek jönnek dolgozni, az igaz, de azért nem kellene bennünket hülyének nézni. A hét első felében a kisfőnökök szépen kérnek bennünket, hogy maradjunk benn tovább, hogy a hét második felében időben hazamehessünk. Csütörtökön és pénteken aztán azzal jönnek, hogy bele kell húznunk, hogy a hét végén ne kelljen bejönnünk dolgozni. Aztán a hét végén szépen behívnak megint munkára. Aki nem jön, azt nem hivatalosan, de kirúgással fenyegetik – panaszolja a férfi. – A normát is folyamatosan emelik. Mondtam is a többieknek, nem vagyunk normálisak, gürcölünk, mint a lovak, hogy megmutassuk, milyen jól tudunk dolgozni. Csakhogy ennek soha nem érünk a végére, csak azt értük el vele, hogy a mostani normát már alig bírjuk erővel.

A férfi szerint a dolgozók fluktuációja azért olyan nagy a gyárban, mert kevesen bírják fizikailag azt az iramot, amelyet a vezetők diktálnak. Korábban heti negyven órát kellett dolgozniuk, nemrégiben azonban új szerződést kaptak, amelyben az szerepel, hogy akár heti hatvan órát is dolgoztathatják őket. Ráadásul a szerződést szerbül kapták kézhez a munkások, pedig nagyon sokan közülük egyáltalán nem beszélik az államnyelvet. A társaik magyarázták el nekik, mit írnak alá.

– Hihetetlen, hogy épp egy magyar cég nem tartja tiszteletben a magyarok nyelvhasználatát – háborog Gábor. – Hozzák csak ki az újságban, hogy a magyarországi nagyfőnökök végre megtudják, mit művelnek velünk itt, Szerbiában!

Mivel Gábor úgy gondolja, hogy a megaláztatásaikról a magyarországi vezetők semmit nem tudnak, felkerestük a Tisza Automotive ügyvezető igazgatóját, Gladinetz Andrást, akinek felsoroltuk a hallott panaszokat. Gladinetz már elöljáróban jelezte: a cég alapelve, hogy semmi olyat nem tesz, ami a munka törvénykönyvébe ütközne. A gépjárműkábeleket gyártó cég akkor tudja teljesíteni a megrendeléseket, ha a munkaügyi kommandók nem állítják le a termelést, az ugyanis nagyon sokba kerülne a vállalatnak. Az igazgató szerint a problémák múlt év szeptemberében kezdődtek, amikor nagyon megugrott a hiányzások száma, így olyan nap is volt, amikor a dolgozók 15 százaléka nem jelent meg a munkahelyén (a zentai gyárban több mint 800 főt foglalkoztatnak). Így a túlórákra azért volt szükség, hogy a megrendelőknek időre tudják szállítani a legyártott kábelkorbácsokat. Gladinetz a fő problémát inkább abban látja, hogy a munka törvénykönyve „táppénzcentrikus”. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy az orvos harminc napra kiírhatja a dolgozót táppénzre, majd miután akár csak egy napra visszamegy dolgozni, újra elmehet táppénzre – ezzel pedig sokan visszaélnek.

Ami a szerb nyelvű szerződésmódosítást illeti, Gladinetz András elmondta: a munkaszerződések módosítása náluk úgy történik, hogy az átadott szöveget a dolgozó hazaviheti, és nyolc napig gondolkodhat rajta, hogy aláírja-e. Hozzátette: a cég belső szabályzata tartalmazza azt a lehetőséget, hogy bárki bármilyen dokumentumot magyar nyelven kérjen, többek között a munkaszerződést is, ezt a cég, ahogy eddig, a továbbiakban is biztosítani fogja.

Ami a fluktuációt illeti, Gladinetz András szerint többségük az első pár hónapban történik, amikor a munkavállaló beáll dolgozni, és kiderül, hogy másra számított. Az igazgató szerint a zentai gyárban meg kell különböztetni a magyar és a szerb ajkúak fluktuációját. A magyarok ugyanis folyamatosan külföldre vándorolnak.

******

– Minek maradjak itt? Ez katasztrófa sújtotta övezet! – így reagál Zsolt a kérdésünkre, amikor a szabadkai Köztársaság téren egy kávézónál arról kérdezzük, hogy friss diplomás mérnökként miért nem próbál elhelyezkedni szülővárosában, Szabadkán. A közeli ipari parkban számos külföldi cég telepedett meg, amelyek lassan már mindenkit örömmel fogadnak. Ez pedig nem véletlen: az egyik szabadkai szakszervezet vezetője szerint a városból az elmúlt években kilencezren költöztek el, így súlyos munkaerőhiány van Szabadkán.

– Ez a hely alapvetően rabszolgáknak való. Pesten, de még Szegeden is minimum négyszeresét keresném meg annak, amit itt akár a magyarországi cégek is adnának – mondja a fiatalember.

Zsolt szülei Szabadkán laknak, itt is akarnak maradni, neki viszont mindenki azt tanácsolta a családban, hogy ha lehet, menjen külföldre. A Wekerle-tervről ugyan nem hallott, arra viszont még a gimnazista éveiből emlékszik, hogy öt-hat éve mindenki azt hitte, hamarosan jönnek a magyar cégek, amelyek magyarokat foglalkoztatnak majd.

– Jöttek is, de egy fokkal sem jobbak, mint a szerbek. Ez az igazi pofon – magyarázza a férfi, akinek az egykori szabadkai osztálytársai közül sokan magyar cégeknél helyezkedtek el. A legtöbben azonban csalódtak, mert azt tapasztalták, hogy ezek csak az olcsó és könnyen kihasználható munkaerőt látják az itteni magyarokban. Neki és több tízezer vajdasági magyarnak a „gazdasági nemzetegyesítés” a Magyarországra költözést jelenti.

******

A legutóbbi, 2011-es népszámlálás szerint a Vajdaságban körülbelül 250 ezer magyar élt. Azóta azonban rengetegen hagyták el szülőföldjüket. Sokan már középiskolába is Magyarországon jártak, és eszük ágában sem volt visszaköltözni. Az elvándorlásnak a magyar állampolgárság megszerzésének lehetősége adott lendületet. Hirtelen azok is magyarok lettek, akik korábban szerbnek vallották magukat, bár voltak magyar felmenőik is. A nyelviskolák nem győztek magyarnyelv-tanfolyamokat indítani, a papírok megszerzésének egyik feltétele ugyanis a biztos nyelvtudás.

Miként lehetnénk ügyesebbek a nagypolitikában úgy, hogy közben a határon túli magyarok érdekei se sérüljenek?

Bár a rendszerváltás előtti Magyarország egyáltalán nem tűnt vonzónak a Jugoszláviában élők számára, sőt néhányan le is nézték kissé a szegény kommunista országban élő nemzettársakat, a délszláv háború éveiben fordult a kocka. A magyarságukat megőrző szülők azon igyekeztek, hogy gyermekük jobb körülmények között élhessen a határ túloldalán. Ekkoriban alakult ki az az idealista Magyarország-kép a vajdaságiakban, amelynek nyomai még most is fellelhetők itt-ott, és amelyet a munkásaikat kihasználó cégek épp napjainkban rombolnak porig, gazdasági nemzetegyesítés címén.

Persze a magyar cégek szerepvállalását megítélhetjük szigorúan gazdasági szemszögből is. Mondhatjuk, hogy mindent szabad, ami nem ütközik a szerb munkajoggal. Magyarországra sem azért jönnek a nyugati cégek, mert velünk szeretnének jót tenni, hanem mert az alacsony bérek miatt kifizetődő. Ha viszont elfogadjuk ezt az álláspontot, ismerjük be azt is, hogy a nemzet gazdasági újraegyesítése csak lózung, politikai termék, amellyel a nemzeti ideáktól mentes kapitalista szándékainkat próbáljuk leplezni.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.08.26.

Forrás:

HÉTVÉGI MAGAZIN



2017. szeptember 1., péntek

Szomorú szerda


Kiss Igor

Egy előadás, 
amelyen grafikonokon lett bemutatva 
a vajdasági magyarság sorvadása, fogyása.


A Rákóczi Szövetség meghívására múlt szerdán egy fiatal szociológus – Kiss Igor – tartott vetítéssel egybekötött előadást a városi képtárban.

A vendég Pécsen doktorandusz, kisebbségkutató. Óbecsén él, nős, hamarosan születik a második gyermekük. Fontosnak tartotta megjegyezni családi állapotát, mert saját példáján, az itteni életén keresztül is tapasztalja a szakterülete, a népesedés legégetőbb problémáit. Ahogy találóan megjegyezte: „azt csinálja, amit tanul, amit szeret, és ott, ahol haszna van.” Szerencsés ember.
A helyzet, ami Vajdaság demográfiai és szociográfiai adatait illeti, már korántsem ilyen szívderítőn szerencsés. A 2011. évi népszámlálás eredményeit jó ideig semmibe vettük. A Szerb Statisztikai Hivatal csak most (2015-2016-ban!) publikálta a végső adatokat. Még ekkor sem abban a mélységben, mintsem kívánatos lenne. Az irdatlan adathalmazból (30 kötet, 4500 oldal) ember legyen a talpán, aki gyorselemzést készít. A számok helyett a helyzetkép a laikusoknak is láttatóbb, ezért Kiss Igor grafikonok segítségével magyarázta a sokkoló tényeket.

Ami a magyarságot illeti: Szabadkán, Óbecsén és Csókán már csak relatív többségnek számítunk. Ez azt jelenti, hogy ezekben a községekben 50% alá esett a magyarság létszáma. 

Vajdaságban Kanizsa, Zenta, Ada és Topolya kivételével mindenütt a szerb dominancia érvényesül, leszámítva két községet, ahol még a szlovák populáció relatíve szintén jelen van.

Az iskolai végzettség szempontjából körzetek szerint Belgrád és Újvidék toronymagasan vezet az egyetemisták létszámában. Ezek a fiatalok szinte sosem mennek többet vissza a leszakadó körzetekbe.

Vagy 20% tekinthető a szerbiai nagyvárosokban egyetemet végzett szakembernek. Ez az arány az Unióban bőven a 30% fölött van. De az írástudatlanság terén is Szerbia a harmadik világ szintjén kullog. Mindennél beszédesebb azonban, hogy míg ’87-ben 3500 vajdasági magyar született, addig 2011-ben már csak 1200 csecsemővel lettünk többen. 

Az össz szerbiai népesség közül egyedül a cigányság népszaporulata – tudományos tételként és nem más módon – ideális. Harminc éve még több magyar született, mint cigány. Mára háromszor annyi roma jön világra, mint magyar. Napjainkban kezd kitűnni: nincs középnemzedékünk. A cigányság átlag életkora 28,31 év, 42,2 a szerbiai átlag, a vajdasági magyar bőven 45 év fölöttinek számít. Elöregedünk. Az sem vigasz, hogy a helyi szlovének és németek még a magyartól is korosabbak. Ebben a természetes fogyás mellett az elvándorlás a ludas. Kiss szerint hiába próbálnak aktuálpolitikai szinten vétkeseket kreálni: az elvándorlás nem csak nálunk, mindenütt, még a jóléti államokban is egyfajta jelenséggé vált. Nagy a turbulencia. A globalizáció kapui kinyíltak. Az előadó állította: ettől már volt rosszabb helyzetben is a délvidéki magyarság, mégis túléltük.

Másik optimizmusra adó ok, hogy a rendezvényt egyetlen illetékes, megbízott, a témában jártas közéleti emberünk sem tartotta fontosnak meglátogatni.

Úgy látszik minden rendben a délvidéki népesedésünkkel, a munkahelyekkel és társadalomtudományi értelemben sincs itt mit tenni, miről gondolkodni. Lehet tehát behűteni a pezsgőt.

Jövőre megint jobb lesz.




2017. július 26., szerda

Látszat konyha, látszat politika…




Különböző műsorok repertoárján fontos kellék lett a konyha, amelyben kamerák előtt főzőcskézik  a média színe-java a falu papja meg a párttitkára, mímelve, hogy még főzni is tudnak. A hangsúly a mímelésen van, mert legtöbbjük még a fakanalat sem tudja rendesen a kezében tartani a lényeg a show és nem az ételízesítő só!

Petőfi által tudjuk:  - „Még kér a nép, most adjatok neki! Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép, Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?”

Ugyebár a nép enni-inni akar és egy picinykét jól élni, de valahogy ez a népnek nem nagyon jön össze itt a Kárpátok koszorújában, ahol több a koszorúzás, mint a bölcsőáldás. Jót mosolygok a délvidéki látszatosdinak is, ma már a látszat konyha sem a régi, mert egyre kevesebb jut a látszat fazékba, de egyre több a látszat politikus, megmondó ember, aki beleszól a beleszólni valóba, így a fazékba is csakis falunapkor. Ilyenkor összeröffen a falu párttagjainak színe java, hogy egymásnak örülve önfeledten látszat konyha mögé bújva, látszat polemizáljanak egyet. Valahogy évről évre egyre fogy e tábor, de az öröm egyre hangosabb. A kívülálló érthetetlenül áll e jelenség mögött, ezek minek is örülnek ennyire? Minden megy tönkre ezek meg vigadva ünneplik meg azt, hogy egyre lejjebb csúsznak!? E réteg soha nem megy tönkre, csak oldalt vállt!

Ma már minden családot érint az elvándorlás bár gőzerővel megy a propaganda, hogy miért és mennyiért kell, hogy itt maradjon az atyókfia.  A prosperálok maroknyi hadának fontos a látszat itt maradás pályázati pénzleosztás hadműveletéhez jó pofizni, pedig csak jó "lobby"* alany az itt szenvedő többség, ami mögé kormányzati pénzeket lehet lehívni és ide-oda tologatni, mígnem a megfelelő politikus zsebecskéjébe nem landol a megfelelő százalékban, úgy megérdemelt nemzet védő, egyesítő és megtartó céllal. Egy nagy pocsolyán-túli üzletembert követnek meg spekulációi végett, nos, ez nem pontosan ugyan az csak a szint egy kicsit lejjebb van?  E cselekedet nem emigrációt segítő tett? Falunapon nem egy bőgő alatt éneklőket el kell lehetetleníteni, peremre kell szorítani, meg kell bélyegezni és el kell üldözni, szép kis terv a demokrácia jegyében, de hol van itt demokrácia? A keleti kommunista blokk mímeli a látszat módszerváltást, diktatúra ez a javából bármerre tekintek! Emberi jogok? Eszik vagy isszák azt, így falunapkor? Utólag Brüsszel is vakaródzik, hogy az intézményesített demokráciának még a látszata sem működik, de az ő érdeke is más, akkor hallgatott, most okoskodik, hogy nem tudta ott mi folyik… EU-tanázia, ez a javából!

Minap felemeltem fejem, hogy egy megmondó ember saját népét szidalmazta, hogy milyen lomha és lusta. E megmondó ember egyetlen egy napot nem dolgozott gazdaságban, egyetlen egy fránya napot sem, de meg tudja mondani ki a lusta, dologkerülő! Itt már, ez nem meglepő, hiszen a vezetésképtelen vezetők korát éljük meg, amely a spekuláció azon része, hogy teljesen áttaposható legyen a rendszer rövid időn belül, semmi belső ellenállás nélkül. Itt tartunk, bár a látszat ugyebár csalós, de a nép jó, ha csatlós, büszkén felvonulós. Vezető munkakörhöz oklevél nem "köll", csak kispohár, meg szétterpesztett láb elegendő…

Igen, még kér a nép... addig, de az öntömjénező, ezt nem érti, hogyan érthetné, ha nincs néki mivel, ha meg jön, az újabb váltás: kis-ködmönt ki kell fordítani, menyecskét jobbról - balra átfordítani, falunapkor az elsősorban nagyokat kurjongatni! Így kell, ezt csinálni! A korsó is addig megyen, még valaki össze nem töri, amíg az kútra megyen! Most aratták a bánáti búzát, de a tarló felett feketén gomolyognak a felhők, értelemszerűen azok nem jót jelentenek! A szakértők az őszben hatalmas gondokat látnak üveggömböcskéjükben Szerbia égisze alatt. A szegénység egyre nagyobb, az ország egyre eladósodottabb, a munkavállalók a szegények táborát gazdagítják a megnyirbált munkatörvénnyel a heti, hét napos munkarenddel és 60 órás munkaidővel. E módszerrel egy munkásnak el kell tartania egy munkanélkülit, egy közalkalmazottat és egy nyugdíjast, e teher  alatt a munkás és családja értelemszerűen összeroppan. A szociális különbözőség mindig is hordozza magában a konfliktus veszélyt. Itt, ott sztrájkolnak, ami összeforrhat, tudva, hogy a FIAT szerbiai dolgozói ismét át lettek verve patriotizmusukra rájátszva az ország önös érdekeire hivatkozva... A sokat emlegetett IMF értékelése szerint Szerbiában az infláció idei értéke 3% körüli lesz, összehasonlítva 2016-ban 1,6%, 2015-ben 1,5% volt. a 2018-as előrejelzés 3,5% körüli érték lesz, ami magába foglalja a további elszegényedést, amely a nyugdíjak és közalkalmazotti fizetések befagyasztásával, csökkentésével fog járni.(1.)

Szerbia jelenlegi kormánya csakis a külföldi tőkére alapoz, számít és megtesz mindent bevonzása érdekében, ez nem csoda hiszen a saját erőforrásait, úgy gazdasági és humánt az ebek harmincadjára szorította a politikusok emberi hiúsága és gyarlósága végett. Egyszerűen elfordult a saját lehetőségei és természeti erőforrásai célszerű kiaknázástól. A fiataloknak nem nyújt jövőképet itt maradási lehetőséget nem biztosít számukra. A társadalom politikai mozgatóereje a nyugdíjas és a megfélemlített közalkalmazott. A társadalom folyamatosan idősödik ez által veszítve versenyképességét a piacokon.

A látszat politikusok meg szajkózzák a jólétet, a gazdasági fellendülést, népek-nemzetek közötti jó viszonyt, példás együttműködést a szomszédos országokkal a kisebbségi jogok példaértékű betartását és hasonló cifra igazság megmásító frázisokat. 

Így lett a falunapi látszatkonyhában jóléti látszatpolitika eljátszva!

Two faced drama rebellion. Are you the Joker, King or Queen?

Margit Zoltán


 *A lobbizás (angolul lobbying vagy lobby, más néven public affairs) a kapcsolatok kiépítését és fenntartását, negatív intézkedések hatásának kivédését, előnyök szerzését stb. szolgálja, szigorúan a törvényes keretek (de facto a demokrácia és a kapitalizmus) adta lehetőségek között. Elsődleges hangsúlya a kommunikáción van. Törvénytelen formája a korrupció, illetve a megvesztegetés. A lobbi egy szakma, és egyben egy kommunikációs érdekérvényesítő eszköz is, szakemberei a lobbisták.


(1.) Republic of Serbia and the IMF





Two faced drama rebellion
Are you the Joker, King or Queen?
Place your cards as they're coming
Came to win
Lost everything
Gambling rider pull the strings
Pull them tighter

2017. július 25., kedd

Jubileum Szarvason, tíz éves a Rádiómulató!



Immáron tíz éve minden szombaton felcsendül 12:00 - 15:00 órakor Gunda Attila műsora a Rádió Szarvas repertoárján belül: "RÁDIÓMULATÓ* – A Rádió Szarvas mulatós műsora". 

Gunda Atilla így nyilatkozik az elmúlt tíz évről: 

-A magyar rock, nemzeti rock zene szeretete mellett, a magyar nóta lett a szívem csücske, igaz az idősebb korosztályból kerülnek ki a "rajongóim" tábora. Érdekesség, hogy minden műsor felvételét őrzöm, a "tracklist"* is vezetve van mind a tíz évről, mikor melyik nótát sugároztam, a láblécben ott van egy pár kedves megjegyzés is... ki milyen apropóból kért nótát, a kedves szavak mellet voltak azért gúnyos megjegyzések is...
Mivel élő műsor, azért nem volt kirívó eset, bár az élőműsor sok veszélyt is jelenthet, nem lehet belelátni a betelefonáló kobakjába. Megemlíteném, hogy kedvesem által a délvidéki magyarsággal együtt-élő "szerbség-bosnyákság" nótáit is időnként becsempészem a műsorba, mivel tisztelni kellene
azokat a zenészeket akik, hajlandók a magyar dalokat, nótákat feldolgozni! Igen ám, de azért kapok hideget-meleget ezért, pedig mindenki elítéli a megkülönböztetést, bár a gyakorlatban másképpen van ez a téma.

Mennyire nehéz csak szeretetből, "volontőr" alapon szerkeszteni és vezetni egy műsort?

-Az anyagi támogatásra soha nem is gondoltam,  ugyebár ígéretek voltak anyagi támogatásról, de csak morális támogatás maradt az ígéretekből, no de az is több a semminél...
A kezdetek elején a szabadkai rádió műsorai adták meg a kedvet, akkor döntöttem, hogy én is szeretnék valami hasonlót készíteni. Érdekes ugyebár, hogy mennyien hallgatták anno a megszüntetett szabadkai rádiót itt Magyarországon is! Elismerés talán majd egyszer lesz, jelen pillanatban ez senkit nem is érdekel. Elfutott mellettünk tíz év, észre sem vettük, a hallgatóim elismerése a legfontosabb, hogy szombatonként "rámhangolódnak", meghallgatják műsoromat és az utcán találkozva vidáman integetnek felém, ez a szeretet az én legfőbb fizetségem immáron tíz éve!

A bálak, nótás estek szervezésébe is belekóstoltál, milyen tapasztalatid vannak e téren?

-Vegyes, hogy tömören fogalmazzak, főként Délvidékre gondolva, amikor is ott számtalan gondba ütköztem. Soha nem is gondoltam, hogy a helyi magyar politikai vezetőket zavarja, ha a délvidéki magyar ember dallikázni, mulatozni kezd, ugyanez viszont a többségi szerbeket nem. Olyan is volt, hogy a bál előtt lemondták a terembérletet, meg eldugták a légkondi távirányítóját... A megosztottság nagy gondot okoz ott, ahol már nagyon kevés a magyarság létszáma, reménykedem, hogy ez egy napon változni fog! Magyarországon ilyen problémákba nem ütköztem, bár könnyű Magyarországon magyarnak lenni, itt más gondokkal kell szembesülni!




Mi lett a sorsa "Kárpátok Hangja" c. műsorodnak, amely a magyar rock ill. 
a nemzeti rock zene népszerűsítését tűzte ki zászlajára?

-Igazat mondva, nem szerettem volna, ha a zeneszámok ismétlése hibájába essek, no nem azért, mert e zenekarok nem lennének termékenyek, ma is vannak új albumok, de ami történelmi és egyetemes magyar-kultúráról szól az már elmondatott e műfajban, szerintem. Öt éven keresztül pörgött a műsor 2008 és 2013 között. A népszerűségi listán a második helyen volt folyamatosan, de nagyon kevesen vállalták, hogy hallgatják. E műsor a rejtett hallgatóságról szólt! Öt év után úgy döntöttem, hogy bizonytalan időre elrejtem... :)




Kedves Atilla, 

Gratulálok tevékenységed tízéves évfordulójára! Kívánok erőt és kitartás hitvallásod folytatásában! Igen, szóljon az a szaxi a Kárpát medencében és egyszer szólaljon meg újra a Kárpátok Hangja! 

Baráti üdvözlettel,

Margit Zoltán



*A tracklista (angolul tracklist) szó lemezlovasok zsargonjából terjedt el az utóbbi években. Jelentése: „Az album dalai” vagy „A felvételek listája” vagy egyszerűen „A számok listája”. A magyarul nem egyértelműen (magyarosan vagy angolosan) ejthető első szótag, valamint a létező szép magyar kifejezések miatt használata - igényes szövegben - indokolatlan.



E történet a történelmi Magyarország kellős közepéről íródott!



*A Rádiómulató a Rádió Szarvas lakodalmas műsora,az egyetlen olyan magyarországi rádióműsor amely autentikus lakodalmas zenéket, magyar nótákat,bakanótákat, és táncdalokat sugároz.

Néhány név a több száz előadóból akik szerepelnek a műsorban: 3+2, II.Félidő, Sógor, Kikindai Vidám Fiúk, Kikindai Betyárok,Oromhegyesi Nefelejts,Martonosi Révész, Doroszlói Veteránok, Doroszlói Újra Együtt, Csantavéri Ifik, Csantavéri Koktél, Tresnyeváci Ászok, Szabadkai Korona, Csókai Cimborák, Tóthfalusi Aranyeső, Sirály, Kíséri, Solymosi Szilveszter, Jákó Vera, Dóry József,Solti Károly, Kovács Erzsi, Máté Péter, Szécsi Pál.

Olyan dalok csendülnek fel ,melyeket más magyarországi rádiókban nem, vagy csak elvétve lehet hallani.Ezért is népszerű a Rádiómulató.

A műsorban zenei kívánságokat teljesítünk, valamint üzeneteket is közvetítünk.
Minden hónapban a hallgatók szavazatai alapján megválasztjuk a hónap nótáját.
Továbbá a hónap előadójaként bemutatásra kerül részletesen egy zenekar vagy énekes.

Műsorunk minden szombaton déltől hallható Szarvason és környékén a 105.4 Mhz-en illetve az interneten a www.radioszarvas.hu oldalon élőben.


Hangolj ránk ha szereted a lakodalmas zenét és a magyar nótát!

Szóljon az a szaxi!

Gunda Atillaszerkesztő-műsorvezető

2017. június 25., vasárnap

Két vállfa




Van egy vállfa, milyen jó hogy van neki párja.
Nem akartam a hotelba hagyni,
Inkábbb egy jó barátnak szerettttem volna adni.
De a jó bor mellllettt megeredt a nyelvem,
Ami nem volt olyan fontos hát én azt elfelejtetttem.

Igy a két vállfa a hotel szekrény sötét birodalmának lett a rabszolgája.

Felakasztják őket, majd leveszik……kiveszik majd beteszik…………..
Kabátot, szoknyát, nadrágot, inget, pólót raknak rájuk.
Majd meg szakadnak,de nem számít……………
Nem számít, hogy a gomb melyik oldalon.
Lehet az jobbbon vagy balon……….a nehéz az nehéz!!!!!!!
Ez a sors kemény……..

Nyáron kicsit könnyebb.
Télen, hát igen…………..

Arról a napról álmodnak, mikor a belvárosba jártak.
Minden szép volt,fényes,csilllogóóó.
Mennyi volt a látnivaló………

Zsebük üres, gyomruk korgó…….

De jött az éjszaka,sötét és mostoha!
A teher alatt az egyikük eltöröttt,
Sírja a kuka mélyén löttt.

Most van egy vállfa ,már nincsen párja.
Azt számolja mikor jön el a végórája. 

  Margit Tibor 



2017. május 27., szombat

Monarchia - NevergreeN



Saját szavaikkal 

Ehavi számunk CD-mellékleteként végre megjelent a Nevergreen album, a Monarchia, melynek dalait a szerzők - Matlåry MikIós billentyűs és Bob Macura énekes-basszusgitáros - mutatják be.


Szelek hátán


BM: "A nyitódal a szerelemről, a kitartásról és a hűségről szól. Azokról az érzésekről, értékekről, amelyek kihalóban vannak a modern világ hozadékai miatt.„


 Szárnyak az éjben


MM: album tematikailag részben az utóbbi világpolitikai események történéseiből merít, melyek úgy hiszem, valamennyire mindenkit megérintenek. Állást foglalni nem könnyű, de objektivitás megőrzése mellett meg kell próbálni, mert aki nem érti a történelmi folyamatokat, azzal megtörténhet, hogy történelem elfelejti. A világ, amit ismerünk, megváltozott, és kérdés, mennyire és merre fog még változni. Kérdés az is, hogy ezt hagynunk kell-e. Ebben a szellemiségben született ez dal ami zeneileg az ún. 'metal himnuszokat' idézi, szövegileg meg egy poszt-apokaliptikus, háborúkba sodródott világ víziója. Súlyos középtempó, szigorú „military-riffek”. Epikus."



 A harcunk éjjelén


BM: „A lemez legtempósabb dala. Átvitt értelemben az ember mindennapi harcáról szól, a nehézségekről, kínokról és reményteli pillanatokról, amelyek végigkövetik az életünket."





IMPERIUM 


MM: „Szövegében kapcsolódik a Szárnyak,.. aktuális-történelmi világához, viszont itt a hangsúly a világpolitikán van. Az utóbbi évtizedek történései miatt általában pejoratív értelemben emlegetjük, pedig ezt a műfajt lehetne magasabb szinten is űzni. Párhuzam a középkor és az un. modern világ között, kitéréssel az európaiságra, vallásra - se pro, se kontra. Ezt mindenki maga döntse el! Gyors középtempó, szaggatott riffek, frenetikus szóló. Ehhez klipet is tervezünk.


 Árnyék a mélyből

BM: ”Egy középtempós nóta arról a félelemről, amit mindannyian érzünk, ami kitörölhetetlen és mit lelkünkben hordozunk. Mindenkiben benne van ez az alapvető félelemérzet, egészen a gyermekkortól kezdve.”

 A hősök nemzedéke


MM: „Álltában a hősökről. Akik nélkül ez a világ – számunkra - jobbik része nem lenne az ami. Nélkülük nincs győzelem, sem beteljesedés, sem megváltás. Akinek mindannyian néha képzeljük magukat, és akik néha mindannyian vagyunk. Súlyos középtempó. Mondhatnám epikus power doom metal. Illeszkedő epikus gitárszólóval. Egyik kedvencem az új lemezről.”


 Még vár ránk a dal


BM: "Nálam ez a kedvenc! Alapvetően líraibb hangvételű, riffelős tempóváltásokkal. Dal a szerelemről, vágyakozásról és a reményteli beteljesülésről."


  A holtak imája


MM: "Epikus zongora-téma. Szaggatós riffek, súlyos, lassabb középtempó, monumentális. Góti- kus. Dal a történelmi folyamatokról, párhuzam a középkorral, a mi európai szempontunkból. A technikai fejlődésen túl nem sok minden változott, háborúk mindig voltak és lesznek, az ellenség mindig jött, akkor is, most is. Zongoraszóló metal alapokra – ilyen azt hiszem a NevergreeN-ben nem volt! Mély basszus-bariton ének, Peter Steele-i mélységek."


 Szemekben a remény


BM: „Rengeteg hiábavaló háború történt az elmúlt 100 évben az idióta politikusok miatt, a legvéresebbek nem is olyan régen, s annak sajnos mi is szemtanúi lehettünk. Ez a dal azokról a szerencsétlen, kihasznált emberekről szól, akiket elhurcoltak, hogy mások piszkos háborúit játssz- szák végig.'

 Gyilokjáró


MM: „Ezt én monumentális power doomba oltott AOR-nak hívom. Középtempó, nehézsúly. Moti (Kovács Tamás) öli a dobokat. Magasabb az ének, mint a többi dalban. Nagyon megdörren, mint az új lemez összes dala, ez Nikola Mijic hangmérnök munkáját dicséri, valamint a szabadkai Kesler stúdiót.”



EVERYTHING'S COMING UP ROSES


BM: „A Wonderful Life - után második Black feldolgozásunk. Régóta szerettük volna átgyűrni a mi 'szájízünk' szerint, de csak most került rá sor. Sajnos művész (Aka Colin Vearnconbe - MZ megj.) nemrég autó-balesetben elhunyt. Ezzel is tisztelgünk az emléke előtt."







NEVERGEEN:


KOVÁCS 'MOTI" TAMÁS - DOBOS,

MATLÅRY MIKLÓS - BILLENTYÜS,

BOB MACURA - ÉNEKES/BASSZUSGITÁROS,

NENAD NEDELJKOVIC - GITÁROS


HAMMER WORLD - MATLÅRY MIKLÓS




2017. május 21., vasárnap

Az EU célja: megalázásunk és nem felemelkedésünk!



Morvai az Echo TV-ben (videóval)

A Magyarországot elítélő négypárti határozattervezet elfogadásához más képviselőcsoportok tagjainak szavazatira is szükség volt. A 216 fős néppárti frakcióból 67-en támogatták a szöveget, 40-en tartózkodtak. Négy magyar EP-képviselő, az MSZP-s Szanyi Tibor és Ujhelyi István, valamint a DK-s Molnár Csaba és Niedermüller Péter is hazája ellen foglalt állást. A tervezet ellen voksolt viszont az összes jelen lévő fideszes képviselő és a Jobbik delegáltjai. Vendég: Morvai Krisztina európai parlamenti képviselő, Jobbik.

Az Echo TV műsorában – egyebek mellett – arról beszéltem, hogy meggyőződésem szerint az Európai Parlament Magyarországot elítélő friss határozatát elsősorban az Európát védő migránspolitikánk miatti bosszúvágy vezérelte. Rámutattam: az Európai Uniót a legkevésbé sem érdeklik azok a dolgok, amelyek sok magyar embert bántanak és foglalkoztatnak: nem kíván segítséget nyújtani a devizahitelesekkel szembeni jogsértések orvoslásában – noha az kifejezetten az európai uniós fogyasztóvédelmi normáknak a bankok általi megsértéséből fakad; nem érdekli a vidék és a mezőgazdaságunk sorsa (amely egyenes következménye az európai uniós agrárpolitika folytán hazánkba áramló külföldi élelmiszernek és a földrablásoknak); nem foglalkoztatja a munkavállalók helyzete. Egyetértek azzal, hogy problémák vannak a magyar igazságszolgáltatással, ideértve a bírói függetlenséget is, azonban a magyarországi helyzetet hamarosan vizsgáló szakbizottság bizonyára nem Szima Judit szakszervezeti vezető ötéves bebörtönzésére, a Budaházy-ügy visszásságaira vagy a 2006-os jogtiprásokat követő igazságtétel elmaradására lesz kíváncsi, hanem a migránsokkal összefüggő kérdésekre. Hangsúlyoztam, hogy a Magyarországot elítélő határozatnak vannak jogos meglátásai, mint például a korrupcióval és a közpénzek kezelésével összefüggő problémák − ezekhez azonban „árukapcsolásszerűen” rendel számos alaptalan vádat, és mindenek fölött követeli az Európai Unió káros bevándorlás-politikájának való alávetésünket. Kérem, tekintsék meg a Napi Aktuális műsorában velem készült beszélgetést a következő linken:




2017. május 17., szerda

- Vélemény -




"A VMSZ-nek nem volt elegendő, hogy kitiltatta a zentai városházáról
Dr. Morvai Krisztina független EP képviselőt, hanem a szennyoldalán tovább fokozta a hazudozásokat."


„ESZETEKBE NE JUSSON OLVASNI A VMSZ SZENNYPORTÁLJÁT!”
A Magyar Polgári Szövetség közleménye


Nem volt elég a VMSZ-nek, hogy gyalázta és kitiltotta a városházáról dr. Morvai Krisztina független Európa Parlamenti képviselőt, hanem tovább folytatja beteges hadjáratát. Nem kétséges, azért, mert ahelyett, hogy bocsánatot kérne, inkább magyarázni szeretné a bizonyítványát.
Nézzünk csak néhány röpke szemelvényt abból a förmedvényből, amelyet az értünk mindig is harcosan kiálló dr. Morvai Krisztina uniós képviselőre zúdított a VMSZ bértollnok hada! (még jó, hogy csak interneten jelenik meg mindez, mert kár lenne a papírért…)

– No, de hogy a Jobbik se maradjon ki a buliból, befutott Morvai Krisztina is, Európa Parlamenti képviselő, Gaudi-Nagy Tamással, az úgynevezett Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetőjével karöltve, hogy „közintézményeket, hivatalokat és közvállalatokat látogassanak meg, megvizsgálva mennyire valósul meg a magyar nyelvhasználathoz való jog vagy a részarányos foglalkoztatottság elve. (…)

Nem is lett volna ez gond, ha nem a feltűnés- és botránykeltés, -keresés lenne a vége.

Miért kell egy anyaországi EP képviselőnek egy ilyen ügyben egy helyi, lokálisnak is csak szerényen nevezhető pártra bíznia a szervezést?

Az intézményekben utánaérdeklődtek-e a hivatalos álláspontoknak, vagy a szubjektív megfigyeléseik és esetleg elfogult helyi „segítőik” véleménye számukra az egyedüli forrás? Akarják-e azt is tudni, hogy a szerbiai kisebbségi nyelvhasználat lehetőségének sikerei kikhez is fűződnek?

Tudja-e Morvai, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség politikai kiállásának köszönhető a nemzeti szimbólumaink törvénybe iktatott használatának lehetősége? Hogy a VMSZ viszi keresztül a Szerb Parlamentben a közszolgálatokban kötelező részarányos foglalkoztatás elvét? Nem Bozóki, nem Rácz Szabó, és nem is Tari ezek hordozója…

A jobbikosok azok, akik köpdösik, alázzák és gyalázzák a VMSZ-t és annak vezetőit, utána meg számonkérni és ellenőrizni úgy settenkednek be Észak-Bácskába, mintha ők lennének a nemzet megmentői.

Zentán miért nem a polgármesterhez ment a képviselőnő, ha a helyi viszonyokról akart tájékozódni?

Vagy az nem jó, ha a cselekvő magyar politikum is megnyilvánul, csak a fiók-turulok és szalon-nacionalisták az elfogadhatók a számára. Az egész út lényege nulla.

Csak az maradt meg róla a szenzációhajhász médiának köszönve, hogy a zentai polgármester nem engedte be a városházára a képviselőnőt megtartania a lakossági fórumát. Hogy miről beszélt, mit panaszoltak neki az emberek, mik voltak a saját észlelései és meglátásai, arról senki, semmit nem beszél. (…)

Az volt a cél és eredmény, hogy a saját magyar polgármesterünket és a VMSZ-t kikezdhessük? Vagy ezzel is a cél a Fidesz hitelrontása? Exportálni az anyaországi elmebajt?

Vagy már megint felültek sokan a provokátorok ferdevágányra vitt szerelvényére…

Ezek így csak zarándoklatnak tűnő hittérítő körutak, amelyeken mindegyik politikus a maga aprópecsenyéjét sütögeti a mi közösségi rőzselángunkon, de azért nem kellene elfelejteni legalább beköszönni a gazdának. Mert „amilyen az aggyonisten, olyan a fogaggyisten.”

Idézetnek ennyi – már ez is sok volt…

Ennyi butaság, ferdítés és hazugság egy ilyen kurta cikkben ugyanis félő, hogy sok olvasónál esetleg gyomorrontást okoz.

Az esztelen pocskondiázás helyett talán érdemes lenne szembesülni a valósággal!

– Sem Morvai, sem Gaudi nem tagja a JOBBIK-nak.

– A Nemzeti Jogvédő Szolgálat védte, segítette pl. a temerini fiúkat – mindkét esetben.

– Morvai Krisztina nem párthoz kötődve, hanem magánszemélyként óhajtotta megszervezni zentai látogatását, amit bizonyít az, hogy a városháza által kiadott minden dokumentum a képviselő asszony nevére szól.

– A hivatalos álláspont, magyarázkodás félrevezetően ködösít, ám érdemes elolvasni. Az intézmények álláspontja a politikai maffiától függ, mert az nevezi ki az igazgatókat, tehát egyetlen logikus megoldás az, amelyet Morvai Krisztina választott, azaz a független közembert kell kérdezni.

– A VMSZ úgy tesz, mintha ő harcolta volna ki nemzeti szimbólumaink használatának jogát, holott ezzel a joggal a többi nemzetrész, ill. kisebbség is rendelkezik a tartományban. A VMSZ igenlő szavazatával áldását adta arra a szerb dominanciát kifejező vajdasági szimbólumra is, amelyet az 1848-as szabadságharcunkkal fegyveresen szembeszálló lázadó, szakadár szerbség kreált, amelynek sok magyar, csak Zentán 2800 magyar lett a vértanú áldozata.

– Részarányos foglalkoztatás nem létezik – ez hazugság! Nézzük meg, mi van a zentai rendőrségen, a postán, a munkaügyi hivatalban, a betegbiztosítóban, a nyugdíjbiztosítóban, a kataszteri szolgálatban stb. Ezeken a munkahelyeken a szerbek aránya 80%, miközben Zenta lakosságának 80%-a magyar.

– A VMSZ leszavazta, hogy Zentán, a városházán kötelező legyen a magyar nyelv ismerete is, továbbá, hogy legyen az általuk létrehozott szerb mellett magyar kulturális központ is.

nem a JOBBIK-osok köpdösik a VMSZ-t. Pásztor Istvánt nem egy JOBBIK-os köpte le, hanem egy ember a tömegből, szabad akaratából. Érdekes fordulat, hogy Pásztor István készült erre, mert páncélinget vett a zakója alá, amit bizonyítanak a felvételek is. Egyébként, a VMSZ-t már a VMSZ-esek is köpködik – hiszen nem kétséges: VMSZ-esnek lenni szégyen! –, Morvai Krisztinának először a zentai polgármester engedélyével adták ki a nagytermet. Szándékában állt elmenni az érinthetetlen, elérhetetlen Ceglédi Rudolfhoz – amiként meglátogatta az óbecsei polgármestert is, tehát nincsen polgármester fóbiája – de a „csodás” polgármesterünknek 15 óra, esetenként 12 óra után már bottal lehetett ütni a nyomát…

– Méghogy a körút eredménye nulla lenne? A jelentés most készül. Pl. bement – bemehetett! – a zentai rendőrségre, a múzeumba, a könyvtárba, a Magyar Intézetbe stb. Csak a városházára nem engedték be! Ez fog állni a jelentésben.

– Mi marad meg a médiában? Erre egyszerű a válasz. Az marad meg, amit Pásztor István megenged, hiszen szinte minden híreszköz az övé. Méghogy „szenzációhajhász” vajdasági sajtó? Jó is lenne! Már ezzel is szívesen kiegyeznénk. Sajnos a „mi” sajtónk nagy része egyszerűen a Vajdasági Magyar Szövetség pártközlönye.

– A cikk gyöngyszeme pedig a következő agybaj:

„Vagy ezzel is a cél a Fidesz hitelrontása? Exportálni az anyaországi elmebajt?”

Nézzük csak:

· Mi köze a Gizikének a gőzekéhez?

· Hogy jön ide a Fidesz?

· Nem Krisztina, hanem mi, zentaiak – én magam, Rácz Szabó László is évek óta mondom – mondtuk ki, hogy a Fidesz külhoni politikája is része az elüldöztetésünknek a szülőföldünkről, mert azt hazudják, hogy pl. az MNT autonómia, meg azt, hogy kitűnően bánik velünk a szerb hatalom, példaértékű Szerbia kisebbségpolitikája, Orbán Viktor, Szijjártó, teljesen szokatlan módon Vučić – a magyarok elüldöztetésének első embere mellett – kampányol stb. Aki itt él, tudja az igazságot, ami az, hogy a VMSZ bértollnokai hazudnak, mint Vučić, Pásztor, de sajnos Orbán is.

· A pocskondiázó cikket olvasva pedig teljesen egyértelműen szembetűnik az is, hogy ki az igazi provokátor.

– Ami pedig a „zarándoklatot” illeti: ha zarándoklat lett volna az EP képviselő látogatása – persze nem az volt, hanem végre egy igazi, valódi érdeklődés a sorsunk iránt, amelyet tettek követnek – azzal meg mi a baj? Például, az egyházi zarándoklatok elítélendőek? Ha csak zarándoklat lett volna, azt is köszönjük, mert Krisztina meglátogatta a sanyarú sorsra ítélt délvidéki magyarokat.

– A VMSZ rőzselángja, mint tudjuk már 175 millió eurós. Ki is melegszik e mellett?

– A Vučićnak benyaló VMSZ milyen egyéni és párthasznot kasszíroz abból, hogy elárulja a magyarok érdekeit, asszisztál a Délvidék magyartalanításához. Bezsebeli a júdáspénzt. A VMSZ nem aprópecsenyét sütöget, hanem naponta ökrök százait forgatja, és zabálja fel, a mi zsebünket fosztogatva.

– Dr. Morvai tisztességesen, jól nevelten kérdezve köszönt be a gazdának. A gazda meg azt ordította ki a kényelmes, jól jövedelmező foteljéből, hogy kívül tágasabb *– Збогом! Да те више не видим! – mielőtt a vendég egyet pislanthatott volna.

*-Viszlát! Soha többé ne lássalak!-



Népszerű bejegyzések

Dr. Gundy Sarolta - Tárogató válogatás 2015.

Szabó Angéla - Holtszezon - Katonaáldozataink

Globális vidék