Józsa László (VMSZ) is közreműködik Bajnai Gordon nemzetpolitikai mosdatásában

Nemzetközi tanácskozást szervezett nemzetpolitikai kérdésekről A Nemzet, közösség, politika - Magyarország és környezete a 21. században címen. A tanácskozást Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány és a Közép-európai Egyetem szervezte.

A nemzetpolitikában is korszakváltást tart szükségesnek Bajnai Gordon. Az Együtt 2014-Párbeszéd Magyarországért választási szövetség vezetője szerint a határon túli magyaroktól szerzett jogot visszavenni nem lehet, így állampolgárságukat és szavazati jogukat is tiszteletben kell tartani 2014 után is.

A volt miniszterelnök a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány és a Közép-európai Egyetem konferenciáján arról beszélt: a nemzetpolitikában uralkodóvá kell tenni a "semmit róluk nélkülük" elvét, a magyar kormánynak a határon túliak legitim, választott szervezeteivel kell együttműködnie, azokat kell támogatnia. Bajnai Gordon elmondta: a kisebbségben élő magyarok érdekeinek érvényesítését segítheti a jószomszédi viszony a környező országokkal, de ez nem indokolhatja, hogy a magyar kormány ne lépjen fel a határon túliak érdekében.

Több határon túli politikus, szakértő és értelmiségi mellett Józsa László, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökségi tagja is jelen volt a konferencián, ahol elmondta, hogy a vajdasági magyar közösség helyzetét nehezíti, hogy lélekszáma folyamatosan csökken, és sokakat egzisztenciális válság fenyeget. A többségi, szerb társadalom a leginkább európai, művelt közösségnek tartja a magyarokat a kisebbségek között, de az utóbbi években ettől eltérő vélemények is megjelentek, például akkor, amikor Magyarország NATO-tagállamként jelent meg a Balkánon a háború idején - mondta, s hozzátette: Jugoszlávia szétesése óta az anyaországban élő magyaroknak kevés információjuk van a Vajdaságról.

Józsa szerint Szerbia kritikus időszakot él át - hasonló traumával szembesül, mint Magyarország 1920-ban –, terület- és lakosságvesztésen ment át, Koszovó jövőjéről pedig jelenleg is tárgyalások folynak. Magyarországnak és a vajdasági magyaroknak pedig az az érdekük, hogy a szerbek ne érezzék magukat vesztesnek – jegyezte meg.

MHO/MTI nyomán 

Haraszthy Ágoston

DélHír

Pásztor szerint nincsenek magyarverések és olyan esetről sem tud, amikor magyarsága miatt ért valakit bántalmazás...

„Azokban az esetekben, amikről tudok, a bántalmazás nem azért volt, mert (az áldozatok) magyarok”, hanem mert a támadók „igyekeztek levezetni a feszültséget, és mivel ők tízen voltak, a magyarok meg hárman, akkor egyszerűen elkezdték kergetni őket”, mondja Pásztor István. A tartományi képviselőház és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke hozzáteszi: nem ismerhet minden esetet, ezért nem zárja ki, hogy valakire azért támadtak rá, mert magyar.

„Nem szeretem ezt a kifejezést”, utal Pásztor arra, hogy az incidenseket „magyarveréseknek” nevezik. Szerinte ez azt az érzetet kelti, hogy „mi itt úgy élünk, hogy amikor felkel a nap, egészen addig, amíg le nem nyugszik, semmi más nem történik, csak ütnek-vágnak bennünket, mi meg sivalkodunk. Ez messze nem így van”. Ezért azt mondja – „bár sok mindenkinek a negatív reakcióját fogom kiváltani” –, úgy véli, hogy „nem beszélhetünk magyarverésekről”.

Origo nyomán 

Záhonyi Dezső

DelHír 

Felhívás az „európai” felforgatók ellen!

TILTAKOZUNK!

Felháborodva olvastuk Gulyás Márton budapesti polgártársunk német nyelvű gyújtogató hirdetését (=Anzeige: másik értelme feljelentés) a Verlag Theater der Zeit („A Kor Színháza” c. folyóirat kiadói) blogján. Magyar fordítása alább, mellékletben, az eredeti itt olvasható:

Aligha mehet jól a bolt, hogy e német aktivista „színházi és politikai” folyóiratnak ilyen sajnálatra méltó szenzációval kell előfizetésre kínálgatnia magát. Klaus Pierwoß azzal harangozza be „A Kor színháza” (A kór színháza?) áprilisi számát, hogy itt közlik az ifjú magyarországi anarchista szégyenletes felhívását (jelenlegi) hazája ellen, „Szítsatok lázadást!” címmel.

A német folyóirat üzleti nyomora nem a mi dolgunk, ám az igen, hogy ezen hazánk bemocskolásával próbál segíteni. Sőt nemcsak a mienk, magyaroké, hanem az egész demokratikus Európáé is, mert egy egész Európát fenyegető új anarchizmus legitimációjára kísérli meg kisajátítani a demokrácia fogalmát. Amely értékhez e felforgató iromány és annak felkarolói nyúlnak, úgy magyar, hogy élesen európai közügy. Gulyás Márton röpirata a legsötétebb bolseviki módon kérdőjelezi meg a demokratikus európai jogállamiságot, amelyen az európai nemzetek nagy békeprojektje, az Európa-eszme nyugszik.

Annál szomorúbb, hogy aláírói közt olyan név is akad, mint Elfriede Jelinek osztrák Nobel-díjas íróé. Gondolkoztasson el bennünket ez a tény azon is: vajon ki tekinthető értelmiséginek a mai Európában? Az-e, aki valamely különleges egyéni teljesítményért kapott „szakmai igazolás” alapján annak tekinti magát? Vagy az, aki értelmiségi voltáról a maga ember- és hazaszeretetével, közösségi felelősségével, fenntartható Európánkért a maga helyén végzett áldozatos munkájával, feltűnési viszketegség nélkül tesz napi bizonyságot?...

Úgy látszik, hogy akiknek önmaguk fölmagasztalása, rögeszméik mások élete és békessége fölé helyezése fontosabb minden közösségi szabálynál, nem értik vagy nem is akarják érteni az európai jogállam fogalmát. Amelynek nemcsak ők a tagjai, hanem azok a közpolgárok is, akiknek a napi helytállás mellett „csak” szavazatuk az eszközük arra, hogy országaik, közösségeik sorsába beleszóljanak. A demokratikus jogállam keretei közt az elfriedejelinekek se többek a szavazó közpolgárnál. Csak egy „élcsapat”-őrület vélheti ennek az ellenkezőjét. Ilyen beteg elitizmust eddig csak a 19-20. századi anarchizmus, a kommunizmus és a fasizmus produkált. Ezzel Gulyás Márton „új kommunista kiáltványa” és támogatói köre közveszélyes eszmei forrásvidékét árulja el.

Mégpedig a demokratikus jogállam alapfogalmaira hivatkozva és annak keretei között, amely, úgy látszik, sok mindenre jó. Arra is, hogy politikai pszichopaták, nem győzvén cérnával az ízlésükkel ellenkező politikai „rezsimet”, egy kétharmados többséggel választott, európai demokrácia törvényes rendjének felforgatására uszítsanak és szervezkedjenek. Amellett, hogy e tényállásra a demokratikus jogállamnak rendelkeznie kell büntetőjogi kategóriákkal, a közbeszámíthatatlanság jele is, ha valaki azt a kétharmadot is potenciális fasisztának tekinti és tünteti föl, amely ezt a „rezsimet” egy másik helyett demokratikusan megválasztotta.

Figyelmeztető jel az európai jogállamok mai közlevegőjére nézve, hogy ebben kitenyészhetett ötven „nemzetközi értelmiségi”, aki egy ilyen pszichopata felhíváshoz „a (mit is jelentő?) nevét adja”. Egy ilyen legitimációjú, demokratikus európai kormányzat és az azt fenntartó választói többség ellen. Vajon hol voltak ezek az „értelmiségiek” 2006-ban, amikor a gyurcsányista balliberális magyarországi diktatúra rendőrterrorral becstelenítette meg az európai demokrácia szent emléknapját, az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulóját? Amikor egyetemisták szemét lövette ki, fiatalokat nyomoríttatott meg, békésen tiltakozó kisgyermekes családokat rohamoztatott verőlegényeivel a Budapesti utcán?!

De hol van a német jogállam is, amikor hatóságai nyílt uszítást tűrnek meg egy olyan másik európai jogállam ellen, amelynek népe ugyanúgy ragaszkodik demokratikus önrendelkezési jogához, ahogy a németek, a franciák és a többi európai jogállam népe?! S hol van az osztrák jogállam és annak értelmisége, mikor a felforgatók Bécset jelölik meg terveik stratégiai központjául, nem hagyva gyógyulni a két nép inkább csak hivatalosan rendezett viszonyát?! És hol van ilyenkor közös reménységünk, az egyesülő Európa, mely ugyancsak eltűri, hogy „európai” jelzővel díszelegjenek a politikai felforgatók azokkal szemben, akik a bajban az európai eszme fenntarthatóságának útjait elkötelezetten, de önértékük és a közös európai értékek felelős tudatában, egyenes gerinccel keresik?!

Ezért a fenntartható Magyarország és a kultúrák fenntartható Európájának igazi értelmiségét azokra a veszélyekre intjük, amelyek az álságos ágálók, az aktivista rombolók részéről fenyegetik a közös európai békeprojektet. Végre nyílt kiállással, együtt kell megvédenünk országaink, népeink, közös európai hazánk jogát a békés társadalomépítésre. Ha megengedjük az EU-ban a pszichopata rombolóknak, hogy a színházat a politika rangjára emeljék, a politikát pedig az általuk elképzelt színházéra fokozzák le, akkor azt is megengedjük nekik, hogy egymás ellen fordítsák az európai politikai gondolkodókat és kultúrákat.

A fenntartható Európa nevében kérünk benneteket: emeljétek föl szavatokat azon romboló erők ellen, amelyek a magyar demokratikus jogállam aláásásával az európai jogállami gondolatot ássák alá! Leplezzétek le a hangzatos jelszavak mögött megbúvó rombolókat és a fasizmus rémével riogató, fasisztoid politikai hazardőröket! Mi Magyarországon türelemmel vártuk végig a balliberális diktatúra két kormányzati ciklusát, és a polgári demokrácia politikai váltógazdálkodásának demokratikus szabályai szerint váltottuk le szavazatainkkal a hazugokat. Akikben nincs meg a türelem a demokratikus váltógazdálkodásra, és a gyengülő Európában zűrzavarkeltésre bujtogatnak, azok nem demokraták, hanem anarchisták vagy betegek.

Hisszük, hogy demokratikus jogállamainknak megvannak a törvényes eszközei, nekünk pedig, e demokratikus európai jogállamok szabad polgárainak az egészséges mentális alapjaink arra, hogy megállítsuk a pszichopata rombolókat, amíg nem késő. Az európai jogállamiság, a közös európai eszme veszélyben forog! De nem azok veszélyeztetik, akikre a hazugok mai utódai mutogatnak, és akik ellen ezek bolsevista típusú fölfordulást provokálnának. Elég volt egyszer Európában ebből a kísértetből! Álljatok ki a szabad Magyarországért! Oldalaktól függetlenül álljunk ki mindannyian egy demokratikus, fenntartható Európáért!

Az itt egyelőre külön föl nem sorolt magyar értelmiségiek és egyetértő közpolgárok képviseletében:

Dr. Győri-Nagy Sándor kultúrökológus, elnök

Magyar Ökoszociális Fórum

Kelt Magyarországon, 2013. április 4-én,

Magyarország szovjet megszállásának 68. évfordulóján

Tisztelt Olvasóink közül azok, akik  névvel/foglalkozással is csatlakozná-

nak az aláírói körhöz, ezt az alábbi e-címek egyikén megtehetik:

moef@t-online.hu  vagy a gynagys@t-online.hu

Melléklet: A fenti linken németül elérhető „Anzeige” magyar fordítása:

"Szítsatok lázadást!"

Igen, igen…Vannak felhívások és cikkek, tiltakozó határozatok és levelek, pódiumviták és filmdokumentációk a rendszerszerűvé vált magyarországi fasizálódásról és ellen, de eddig mindezek csak a hiábavalóság akciói voltak. A demokratikus civiltársadalom szokásos tiltakozási módszereivel Magyarországon és ellene már nem lehet mit tenni. A magyar Orbán-kormány az államot megállíthatatlanul egy jobboldali rezsimmé változtatja át. A politikailag intézményesített Europa tétlenül szemléli ezt. És az értelmiségiek elképesztő módon hallgatnak; mindenesetre akcióik (csak) saját lelkiismeretük megnyugtatását szolgálják. Legfőbb ideje, hogy Európa értelmiségijei befejezzék tétlenségüket és önfeladásukat, és beavatkozzanak Magyarország helyzetébe (Sic!), mely azzal fenyeget, hogy Európa rothadási gócává válik. Harc vagy kapituláció?

Javaslat: Bécsből kiindulóan egy stratégiai kongresszuson az ellen-nyilvánosság hatalmas nyomásgyakorló hullámát kellene működésbe hozni a magyar politika ellen. A „Fegyverválasztás” filmcím arra való felhívás a szellemi Európához, hogy együtt értékelje át a konfrontálódás eddigi eszközeit, és egy új radikalizmusig jusson el. Az 1935. évi Párizsi Kongresszus „A kultúra védelmében” és az 1963. évi „Kafka-konferencia” fontos impulzusokat adhatna. Filozófusokmak és publicistáknak, zenészeknek és tudósoknak, színházi szakembereknek és filmcsinálóknak, képzőművészeknek és költőknek, Greenpeace-aktivistáknak, Internet- és SMS-multiplikátoroknak – valamennyiünknek, akiket a demokratikus és köztársasági Magyarország javát szolgálni képes praxisuk egymással összeköt, egy új mediális minőségű, egész Európát átfogó hálózatban kéne cselekednünk és Magyarországot korszerű módon felszabadítanunk.”

Klaus Pierwoß

Karin Beier, Matthias Brandt, Roberto Ciulli, Manfred Eichel, Pavel Fieber, Detlev Glanert,

Matthias Hartmann, Christoph Hein, Rudolf Hickel, Jürgen Hofmann, Maria Husmann,

Elfriede Jelinek, Hedda Kage, Ulrich Khuon, Burghart Klaußner, Joachim Klement,

Benjamin Korn, Laszlo Kornitzer, Barrie Kosky, Asteris Koutoulas, Johann Kresnik,

Helmut Lachenmann, Susanne Linke, Joachim Lux, Gerhard Mohr, Harald Müller,

Barbara Mundel, Thomas Ostermeier, Armin Petras, Frank Raddatz, Helmut Schäfer,

Jürgen Schitthelm, Friedrich Schorlemmer, Edgar Selge, Frank-P. Steckel, Thomas Thieme,

Dominique Valentin, Antje Vollmer, Franziska Walser, Hans-Eckardt Wenzel, Ursula Werner,

Jossi Wieler, Klaus Zehelein

kpierwoss@hotmail.de h.mueller@theaterderzeit.de

Tisztelt Olvasóink közül azok, akik  névvel/foglalkozással is csatlakozná-

nak az aláírói körhöz, ezt az alábbi e-címek egyikén megtehetik:

moef@t-online.hu  vagy a gynagys@t-online.hu

Anarchista felhívas, -mocskolódás a javából!

Kedves Barátaim!

A Magyar Ökoszociális Fórum Európai Kommunikációs Intézetében lefordítottuk azt a magyarországi eredetű, (Gulyás Márton színházi senkiházitól származó) anarchista felhívást, amelyet itt most magyarul csatolunk szíves elolvasásra és mennél szélesebb körű terjesztésre.

Az ügyben véleményünk szerint jogi felelősségrevonást is kezdeményezni kellene azoknak, akik a dolog jogi oldalához nálunknál jobban értenek. Mi a nyelvi és európai kapcsolataink vonalán sajtóoffenzívát fogunk kezdeményezni a német nyelvterületen, mert ezt a szintű mocskolódást és anarchista felforgatást már nem tűrhetjük tovább. Íme az inkriminált felhívás fordítása "entellektüel" aláíróival (köztük az ausztriai Nóbel-díjas Elfriede Jelinekkel) és eredeti linkje:

Anzeige (=hirdetés/feljelentés)

Szítsatok lázadást!

Igen, igen…Vannak felhívások és cikkek, tiltakozó határozatok és levelek, pódiumviták és filmdokumentációk a rendszerszerűvé vált magyarországi fasizálódásról és ellen, de eddig mindezek csak a hiábavalóság akciói voltak. A demokratikus civiltársadalom szokásos tiltakozási módszereivel Magyarországon és ellene már nem lehet mit tenni. A magyar Orbán-kormány az államot megállíthatatlanul egy jobboldali rezsimmé változtatja át. A politikailag intézményesített Europa tétlenül szemléli ezt. És az értelmiségiek elképesztő módon hallgatnak; mindenesetre akcióik (csak) saját lelkiismeretük megnyugtatását szolgálják. Legfőbb ideje, hogy Európa értelmiségijei befejezzék tétlenségüket és önfeladásukat, és beavatkozzanak Magyarország helyzetébe (Sic!), mely azzal fenyeget, hogy Európa rothadási gócává válik. Harc vagy kapituláció?

Javaslat: Bécsből kiindulóan egy stratégiai kongresszuson az ellen-nyilvánosság hatalmas nyomásgyakorló hullámát kellene működésbe hozni a magyar politika ellen. A „Fegyverválasztás” filmcím arra való felhívás a szellemi Európához, hogy együtt értékelje át a konfrontálódás eddigi eszközeit, és egy új radikalizmusig jusson el. Az 1935. évi Párizsi Kongresszus „A kultúra védelmében” és az 1963. évi „Kafka-konferencia” fontos impulzusokat adhatna. Filozófusokmak és publicistáknak, zenészeknek és tudósoknak, színházi szakembereknek és filmcsinálóknak, képzőművészeknek és költőknek, Greenpeace-aktivistáknak, Internet- és SMS-multiplikátoroknak – valamennyiünknek, akiket a demokratikus és köztársasági Magyarország javát szolgálni képes praxisuk egymással összeköt, egy új mediális minőségű, egész Európát átfogó hálózatban kéne cselekednünk és Magyarországot korszerű módon felszabadítanunk.

Klaus Pierwoß

Karin Beier, Matthias Brandt, Roberto Ciulli, Manfred Eichel, Pavel Fieber, Detlev Glanert,

Matthias Hartmann, Christoph Hein, Rudolf Hickel, Jürgen Hofmann, Maria Husmann,

Elfriede Jelinek, Hedda Kage, Ulrich Khuon, Burghart Klaußner, Joachim Klement,

Benjamin Korn, Laszlo Kornitzer, Barrie Kosky, Asteris Koutoulas, Johann Kresnik,

Helmut Lachenmann, Susanne Linke, Joachim Lux, Gerhard Mohr, Harald Müller,

Barbara Mundel, Thomas Ostermeier, Armin Petras, Frank Raddatz, Helmut Schäfer,

Jürgen Schitthelm, Friedrich Schorlemmer, Edgar Selge, Frank-P. Steckel, Thomas Thieme,

Dominique Valentin, Antje Vollmer, Franziska Walser, Hans-Eckardt Wenzel, Ursula Werner,

Jossi Wieler, Klaus Zehelein

kpierwoss@hotmail.de h.mueller@theaterderzeit.de

Üdvözlettel:

Dr. Győri-Nagy Sándor

kultúrökológus

a (pártoktól mentes) Magyar Ökoszociális Fórum elnöke