TILTAKOZUNK!
Felháborodva olvastuk Gulyás Márton budapesti polgártársunk
német nyelvű gyújtogató hirdetését (=Anzeige: másik értelme feljelentés) a
Verlag Theater der Zeit („A Kor Színháza” c. folyóirat kiadói) blogján. Magyar
fordítása alább, mellékletben, az eredeti itt olvasható:
Aligha mehet jól a bolt, hogy e német aktivista „színházi és
politikai” folyóiratnak ilyen sajnálatra méltó szenzációval kell előfizetésre kínálgatnia
magát. Klaus Pierwoß azzal harangozza be „A Kor színháza” (A kór színháza?) áprilisi
számát, hogy itt közlik az ifjú magyarországi anarchista szégyenletes
felhívását (jelenlegi) hazája ellen, „Szítsatok lázadást!” címmel.
A német folyóirat üzleti nyomora nem a mi dolgunk, ám az
igen, hogy ezen hazánk bemocskolásával próbál segíteni. Sőt nemcsak a mienk,
magyaroké, hanem az egész demokratikus Európáé is, mert egy egész Európát
fenyegető új anarchizmus legitimációjára kísérli meg kisajátítani a demokrácia
fogalmát. Amely értékhez e felforgató iromány és annak felkarolói nyúlnak, úgy
magyar, hogy élesen európai közügy. Gulyás Márton röpirata a legsötétebb
bolseviki módon kérdőjelezi meg a demokratikus európai jogállamiságot, amelyen az
európai nemzetek nagy békeprojektje, az Európa-eszme nyugszik.
Annál szomorúbb, hogy aláírói közt olyan név is akad, mint
Elfriede Jelinek osztrák Nobel-díjas íróé. Gondolkoztasson el bennünket ez a
tény azon is: vajon ki tekinthető értelmiséginek a mai Európában ? Az-e, aki
valamely különleges egyéni teljesítményért kapott „szakmai igazolás” alapján annak
tekinti magát? Vagy az, aki értelmiségi voltáról a maga ember- és hazaszeretetével,
közösségi felelősségével, fenntartható Európánkért a maga helyén végzett áldozatos
munkájával, feltűnési viszketegség nélkül tesz napi bizonyságot?...
Úgy látszik, hogy akiknek önmaguk fölmagasztalása, rögeszméik
mások élete és békessége fölé helyezése fontosabb minden közösségi szabálynál,
nem értik vagy nem is akarják érteni az európai jogállam fogalmát. Amelynek
nemcsak ők a tagjai, hanem azok a közpolgárok is, akiknek a napi helytállás
mellett „csak” szavazatuk az eszközük arra, hogy országaik, közösségeik sorsába
beleszóljanak. A demokratikus jogállam keretei közt az elfriedejelinekek se
többek a szavazó közpolgárnál. Csak egy „élcsapat”-őrület vélheti ennek az
ellenkezőjét. Ilyen beteg elitizmust eddig csak a 19-20. századi anarchizmus, a
kommunizmus és a fasizmus produkált. Ezzel Gulyás Márton „új kommunista
kiáltványa” és támogatói köre közveszélyes eszmei forrásvidékét árulja el.
Mégpedig a demokratikus jogállam alapfogalmaira hivatkozva
és annak keretei között, amely, úgy látszik, sok mindenre jó. Arra is, hogy politikai
pszichopaták, nem győzvén cérnával az ízlésükkel ellenkező politikai
„rezsimet”, egy kétharmados többséggel választott, európai demokrácia törvényes
rendjének felforgatására uszítsanak és szervezkedjenek. Amellett, hogy e
tényállásra a demokratikus jogállamnak rendelkeznie kell büntetőjogi
kategóriákkal, a közbeszámíthatatlanság jele is, ha valaki azt a kétharmadot is
potenciális fasisztának tekinti és tünteti föl, amely ezt a „rezsimet” egy
másik helyett demokratikusan megválasztotta.
Figyelmeztető jel az európai jogállamok mai közlevegőjére
nézve, hogy ebben kitenyészhetett ötven „nemzetközi értelmiségi”, aki egy ilyen
pszichopata felhíváshoz „a (mit is jelentő?) nevét adja”. Egy ilyen legitimációjú,
demokratikus európai kormányzat és az azt fenntartó választói többség ellen. Vajon
hol voltak ezek az „értelmiségiek” 2006-ban, amikor a gyurcsányista
balliberális magyarországi diktatúra rendőrterrorral becstelenítette meg az
európai demokrácia szent emléknapját, az 1956-os magyar forradalom 50.
évfordulóját? Amikor egyetemisták szemét lövette ki, fiatalokat nyomoríttatott
meg, békésen tiltakozó kisgyermekes családokat rohamoztatott verőlegényeivel a
Budapesti utcán?!
De hol van a német jogállam is, amikor hatóságai nyílt
uszítást tűrnek meg egy olyan másik európai jogállam ellen, amelynek népe
ugyanúgy ragaszkodik demokratikus önrendelkezési jogához, ahogy a németek, a
franciák és a többi európai jogállam népe?! S hol van az osztrák jogállam és
annak értelmisége, mikor a felforgatók Bécset jelölik meg terveik stratégiai
központjául, nem hagyva gyógyulni a két nép inkább csak hivatalosan rendezett viszonyát?!
És hol van ilyenkor közös reménységünk, az egyesülő Európa, mely ugyancsak
eltűri, hogy „európai” jelzővel díszelegjenek a politikai felforgatók azokkal
szemben, akik a bajban az európai eszme fenntarthatóságának útjait
elkötelezetten, de önértékük és a közös európai értékek felelős tudatában,
egyenes gerinccel keresik?!
Ezért a fenntartható Magyarország és a kultúrák fenntartható
Európájának igazi értelmiségét azokra a veszélyekre intjük, amelyek az álságos
ágálók, az aktivista rombolók részéről fenyegetik a közös európai békeprojektet.
Végre nyílt kiállással, együtt kell megvédenünk országaink, népeink, közös
európai hazánk jogát a békés társadalomépítésre. Ha megengedjük az EU-ban a
pszichopata rombolóknak, hogy a színházat a politika rangjára emeljék, a
politikát pedig az általuk elképzelt színházéra fokozzák le, akkor azt is
megengedjük nekik, hogy egymás ellen fordítsák az európai politikai
gondolkodókat és kultúrákat.
A fenntartható Európa nevében kérünk benneteket: emeljétek
föl szavatokat azon romboló erők ellen, amelyek a magyar demokratikus jogállam
aláásásával az európai jogállami gondolatot ássák alá! Leplezzétek le a
hangzatos jelszavak mögött megbúvó rombolókat és a fasizmus rémével riogató,
fasisztoid politikai hazardőröket! Mi Magyarországon türelemmel vártuk végig a
balliberális diktatúra két kormányzati ciklusát, és a polgári demokrácia
politikai váltógazdálkodásának demokratikus szabályai szerint váltottuk le szavazatainkkal
a hazugokat. Akikben nincs meg a türelem a demokratikus váltógazdálkodásra, és
a gyengülő Európában zűrzavarkeltésre bujtogatnak, azok nem demokraták, hanem anarchisták
vagy betegek.
Hisszük, hogy demokratikus jogállamainknak megvannak a törvényes
eszközei, nekünk pedig, e demokratikus európai jogállamok szabad polgárainak az
egészséges mentális alapjaink arra, hogy megállítsuk a pszichopata rombolókat,
amíg nem késő. Az európai jogállamiság, a közös európai eszme veszélyben forog!
De nem azok veszélyeztetik, akikre a hazugok mai utódai mutogatnak, és akik
ellen ezek bolsevista típusú fölfordulást provokálnának. Elég volt egyszer
Európában ebből a kísértetből! Álljatok ki a szabad Magyarországért! Oldalaktól
függetlenül álljunk ki mindannyian egy demokratikus, fenntartható Európáért!
Az itt egyelőre külön föl nem sorolt magyar értelmiségiek és
egyetértő közpolgárok képviseletében:
Dr. Győri-Nagy Sándor kultúrökológus, elnök
Magyar Ökoszociális Fórum
Kelt Magyarországon, 2013. április 4-én,
Magyarország szovjet megszállásának 68. évfordulóján
Tisztelt Olvasóink közül azok, akik névvel/foglalkozással is csatlakozná-
nak az aláírói körhöz, ezt az alábbi e-címek
egyikén megtehetik:
Melléklet: A fenti linken németül elérhető „Anzeige” magyar
fordítása:
"Szítsatok lázadást!"
Igen, igen…Vannak felhívások és cikkek, tiltakozó
határozatok és levelek, pódiumviták és filmdokumentációk a rendszerszerűvé vált
magyarországi fasizálódásról és ellen, de eddig mindezek csak a hiábavalóság
akciói voltak. A demokratikus civiltársadalom szokásos tiltakozási módszereivel
Magyarországon és ellene már nem lehet mit tenni. A magyar Orbán-kormány az
államot megállíthatatlanul egy jobboldali rezsimmé változtatja át. A
politikailag intézményesített Europa tétlenül szemléli ezt. És az értelmiségiek
elképesztő módon hallgatnak; mindenesetre akcióik (csak) saját lelkiismeretük
megnyugtatását szolgálják. Legfőbb ideje, hogy Európa értelmiségijei befejezzék
tétlenségüket és önfeladásukat, és beavatkozzanak Magyarország helyzetébe (Sic!),
mely azzal fenyeget, hogy Európa rothadási gócává válik. Harc vagy kapituláció?
Javaslat: Bécsből kiindulóan egy stratégiai kongresszuson az
ellen-nyilvánosság hatalmas nyomásgyakorló hullámát kellene működésbe hozni a
magyar politika ellen. A „Fegyverválasztás” filmcím arra való felhívás a
szellemi Európához, hogy együtt értékelje át a konfrontálódás eddigi eszközeit,
és egy új radikalizmusig jusson el. Az 1935. évi Párizsi Kongresszus „A kultúra
védelmében” és az 1963. évi „Kafka-konferencia” fontos impulzusokat adhatna.
Filozófusokmak és publicistáknak, zenészeknek és tudósoknak, színházi
szakembereknek és filmcsinálóknak, képzőművészeknek és költőknek,
Greenpeace-aktivistáknak, Internet- és SMS-multiplikátoroknak –
valamennyiünknek, akiket a demokratikus és köztársasági Magyarország javát
szolgálni képes praxisuk egymással összeköt, egy új mediális minőségű, egész
Európát átfogó hálózatban kéne cselekednünk és Magyarországot korszerű módon
felszabadítanunk.”
Klaus Pierwoß
Karin Beier, Matthias Brandt, Roberto Ciulli, Manfred
Eichel, Pavel Fieber, Detlev Glanert,
Matthias Hartmann, Christoph Hein, Rudolf Hickel, Jürgen
Hofmann, Maria Husmann,
Elfriede Jelinek, Hedda Kage, Ulrich Khuon, Burghart
Klaußner, Joachim Klement,
Benjamin Korn, Laszlo Kornitzer, Barrie Kosky, Asteris
Koutoulas, Johann Kresnik,
Helmut Lachenmann, Susanne Linke, Joachim Lux, Gerhard Mohr,
Harald Müller,
Barbara Mundel, Thomas Ostermeier, Armin Petras, Frank
Raddatz, Helmut Schäfer,
Jürgen Schitthelm, Friedrich Schorlemmer, Edgar Selge,
Frank-P. Steckel, Thomas Thieme,
Dominique Valentin, Antje Vollmer, Franziska Walser,
Hans-Eckardt Wenzel, Ursula Werner,
Jossi Wieler, Klaus Zehelein
kpierwoss@hotmail.de h.mueller@theaterderzeit.de
Tisztelt Olvasóink közül azok, akik névvel/foglalkozással is csatlakozná-
nak az aláírói körhöz, ezt az alábbi e-címek egyikén megtehetik:
