Margit Zoltán: 2013. 01. 20. - 2013. 01. 27.

2013. január 25., péntek

Ha kérdik, ki vagy, ezt mondd:




Weöres Sándor

egynemű vagyok a széllel,
folyó sodrával,
esőcsepp hullásával,
madár röptével,
fapadlón járó facipős ember lába zajával.
Levegő-e a szél?
Víz-e a folyás és a csöppenés?
A röpülés madár-e
és fából van-e a fapadlón járó facipős ember kopogása?
Megszűnik a szél,
a levegő nem szűnik meg,
de szél nélkül halott.
Elhullt a madár,
a teste új mezbe öltözött,
száz új alakba szétívódott -
de a röpte nem maradt meg
és el se veszett.
Többet nem is tudok magamról
és mire tudnék,
már több leszek annál,
hogysem tudhatnék bármit is.
Még nem vagyok egész
és mire az lehetnék,
már több leszek annál,
hogysem magamban lehessek egész.
Még nem is élek,
nem is fogok élni:
életnél teljesebb
leszek a holtom után.

Ezt mondd, ha kérdezik, ki vagy... 



...Mi van a héj alatt



Цирил kontra Latin = Ујвидеки чата civil módra




Miloš Vučevićnak, Újvidék polgármesterének: 
Biztosítsák a latin írás egyenrangúságát!

Mi, alulírott magyar pártok és civil szervezetek vezetői rendkívül és kellemetlenül meglepődtünk az Ön, Újvidék polgármesterének a minapi kijelentésén, miszerint „nem hallotta, hogy a magyarok közül valaki is tiltakozott volna a feliratok miatt”. Nevezetesen amiatt, hogy a városi autóbuszok tájékoztató jellegű feliratait a városi hatalom rendeletére csupa cirill betűsekre változtatták a szerb újév óta.

Az Ön idézett kijelentésére az után került sor, hogy Vukašinović Éva, a Tartományi Ombudsmannak a kisebbségek jogaival foglalkozó helyettese hivatalosan figyelmeztette a városvezetést, hogy az alkotmány és a város alapszabálya a nemzeti kisebbségi nyelvek és írásmódok használatát is előírja a szerb nyelv és a cirill betűs írásmód mellett. A szerb nemzeti érzelmekre építő újvidéki önkormányzat szerint ez itt Szerbia, ahol a cirill betűs írásmód hivatalos, mindenkinek tudnia kell szerbül, mindenkinek ismernie kell a cirill betűket.

Ezzel az intézkedéssel csorbult a nemzeti kisebbségeknek a szerb alkotmány, a vonatkozó törvények, a város alapszabálya és a Szerbia által aláírt nemzetközi egyezményekben is garantált hivatalos nyelv- és íráshasználata. A hivatalos szervek és közvállatok munkájában a cirill betűs írásmód kizárólagos használata, az utcanevek és a közfeliratok csak cirill betűvel való kiírása egyre jobban kiszorítja a latin betűs írásmódot, amely az itt élő kisebbségek írásmódja (a ruszin nemzeti kisebbség kivételével). Ez is azt igazolja, hogy Újvidéken nem tartják tiszteletben a nemzeti kisebbségek jogait, ami már veszélyezteti a város hagyományosan multikulturális jellegét.

Az Ön, Miloš Vučević és munkatársai nyilatkozatából arra lehet következtetni, hogy a város vezetésének esze ágában se nincsen az ombudsman-helyettes utasításai szerint eljárni. Ez azt jelenti, hogy a polgármester, akinek első rendű feladata a jogszabályok tiszteletben tartása és a polgárok egyenrangúságának biztosítása, a kisebbségi jogok megsértésére buzdít. Önnek, mint jogász képzettségű polgármesternek tudnia kellene, hogy Szerbia Büntető Törvénykönyve külön bűncselekményként határozza meg a polgárok egyenrangúságának (128. szakasz), valamint a nyelv – és íráshasználati jogainak (129. szakasz) megsértését. 

A nyilatkozatnak van még egy nagyon rossz üzenete, miszerint a nemzeti kisebbségi jogokat csak tiltakozással lehet megvalósítani, ami a rossz emlékű kilencvenes éveket idézi. Vajon nem a polgármesternek és a hivatalos szerveknek kell a törvényesség betartását és a kisebbségi jogok érvényesülését biztosítaniuk?

Teljes mértékben támogatjuk Vukašinović Éva kisebbségügyi ombudsman-helyettesnek a nyelvi jogok érvényesítésével kapcsolatos állásfoglalását.

Követeljük, Vučević úr, hogy kérjen elnézést a város nemzeti kisebbségi polgáraitól és állítsa helyre a jogrendet.

Felszólítjuk Korhecz Tamást, a Magyar Nemzeti Tanács elnökét és Deli Andor tartományi jogalkotási, közigazgatási és kisebbségügyititkárt, tegyenek meg minden törvényes intézkedést a nemzeti kisebbségi jogok megvalósulásért a tartományi székvárosban, beleértve a nyelv- és íráshasználati jogok érvényesítését is.

Felszólítjuk a város magyar nemzetiségű tisztségviselőit, hogy az említett intézkedések megtételéig függesszék fel tevékenységüket a városi szervekben.

Felszólítjuk az illetékes ügyészséget, hogy indítson eljárást a kisebbségi nyelvi jogok megsértői ellen.

Újvidéken, 2013. január 24.

Pártok:

– Ágoston András, Vajdasági Magyar Demokrata Párt, Temerin, elnök
– Csonka Áron, Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, Ada, elnök
László Bálint, a Magyar Remény Mozgalom, Szabadka, elnök
Magyar Polgári Szövetség, Zenta, 

Civil szervezetek:

Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület, Újvidék, mgr. Bozóki Antal, elnök
Nagy Sándor Műemlékvédő és Hagyományápoló Egyesület, Újvidék, Papp Ferenc, elnök
Újvidéki Diáksegélyező Egyesület, Újvidék, Matuska Márton, elnök
– Újvidéki Magyar Olvasókör, Újvidék, Matuska Mária, elnök
– Újvidéki Polgári Daloskör, Újvidék, Papp Ferenc, alelnök
– Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete, Újvidék, Nagy Margit, elnök
Vox Humana Emberbaráti Szolgálat, Sípos Piroska elnök, Topolya

2013. január 22., kedd

A magyar nép zivataros századaiból*




"Nagyság és szerencse: két egészen különböző dolog, 
s mégis a sokaság e kettőt rendszerint összetéveszti."

Kölcsey Ferenc (1790-1838)


Himnusz

Isten, áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villamidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett, s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág, és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger felette.

Vár állott, most kőhalom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!

Szánd meg, isten, a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Cseke, 1823. január 22.



*A magyar nemzeti himnusz a 19. század első felében keletkezett. Kölcsey Ferenc 1823-ban írta meg Hymnus, a’ magyar nép’ zivataros századaibol című versét, amelyhez 1844-ben Erkel Ferenc zenét szerzett. Kölcsey költeményének csak az első strófáját énekeljük nemzeti himnuszként, a Himnusz mint emlékezethely tárgya mégis a teljes költeményben megtalálható történeti narratíva. A magyar identitás egyik legfőbb kifejezője: egyfelől a szövegében említett közös eredetre és történetre való hivatkozással, másfelől az összes olyan jelentős történelmi esemény által, amely során előadták, énekelték. Az emlékezethely elsődleges hordozója Kölcsey autográf lejegyzése (tisztázat, egy nagyobb kézirategyüttes része) és a Nemzeti Színház Himnusz-pályázatára (ismeretlen lejegyző kézírásával, Erkel autográf bejegyzéseivel és címlapfeliratával) névtelenül benyújtott pályázati példány.

A Hymnus maga is összetett viszonyt létesít a múlttal. Beszélője a honfoglalással kezdődő történelmi narratívát alkot, ezt azonban a reformáció korának perspektívájából teszi; végül az egész konstrukciót meghatározza a „régi dicsőség” lehanyatlásának 19. század elején eluralkodó tapasztalata. A szöveg tehát három történelmi réteget egymásba szőve idéz fel (a vers megírásának jelenét azemlékezés kora címszó alatt tárgyaljuk).


A történelmi narratíva olyan elemekből épül fel, amelyek a kollektív emlékezetben régóta kiemelt szerepet töltenek be. Kezdőpontját ahonfoglalás jelenti, amely a reformáció korában párhuzamba került az ismert bibliai toposszal; eszerint Isten úgy vezette ki a magyar népet Szkítiából a dús Pannóniába, ahogyan egykor választott népét a pusztából az ígéret földjére. (Ide kapcsolódik a természeti adottságokban gazdag ország leírása, amely a Fertilitas Pannoniae, ’termékeny Magyarország’ – szintén a reformáció korában népszerű – toposzát idézi.) Bendegúznak, Attila hun fejedelem apjának neve a „Redditus” eszméje utal; eszerint a magyar nép a hunok utódaként tért vissza a Kárpát-medencébe, vagyis a területet mint jogos örökségét veszi birtokába. (Álmost, a honfoglaló Árpád apját már Anonymus Gesta Hungaroruma Attila nemzetségéből származóként tartja számon.) „Árpád hős magzatjai”-nak említése a Kézai Simon nyomán kialakult nemesi nemzettudat múltképét idézi, amely szerint a hazáját fegyverrel védelmező nemesség tagjai a hazát vérükön szerző honfoglaló ősök leszármazottai és örökösei. Ebbe a keretbe illeszkedik a hazát s a kereszténységet sikeresen védelmező magyarság képe (utóbbi a törökellenes háborúk korának egyik legelterjedtebb toposzát idézi –„Magyarország a kereszténység védőbástyája”). A sikeres történelmi korszak végpontját Mátyás uralkodása képezi, aki 1485-ben elfoglalta Bécset, s az ausztriai tartományok nagy része is behódolt neki. A széthúzás miatti büntetés korszaka nem különül el élesen az Isten kegyelméből virágzó korszaktól, hiszen a „rabló mongol nyila” az 1242–43-as tatárjárásra, a török rabiga a 16–17. századi hódoltsági időszakra utal. Az ötödik versszak vége és a 6–7. versszak igen általánosított formában utal a 16–17. század történéseire – pártoskodásra, testvérharcra, polgárháborúra. A narratíva, ismét csak általánosítva, a Habsburg uralomig terjed, amikor a magyar üldözötté, idegenné vált saját hazájában. (Egyes feltételezések szerint a „vár állott, most kőhalom” sor arra utal, hogy I. Lipót 1702-ben elrendelte a magyarországi várak felrobbantását.) A „régi dicsőség” elveszett, az ősök hiába haltak a honért, a magyar „szegény bujdosó” lett hazájában.

2013. január 20., vasárnap

Pálos Passió - Boldog Özséb


Boldog Özséb - Magyar Szentség

Szent ez a hely, ahol őseink testét
földbe hantolták. A fohász égbe száll.
Krisztus a Földön járt. Vár a mennyország.
Hullámokon jár az Újvilágon át.

Mátyás király parancsát követték.
Boldog Özséb szerzetes keresztény hitét.
Új föld, új világ,tisztulásra vár.
A szeretet himnusza a Földön körbe jár.

Pálosok vagyunk, lsten az urunk,
a keresztény hitet a Földön szétszórjuk.
Indul a hajó India felé partot ér
Amerika földjén. Egy új világ, egy új remény.

Kikötöttek Colombus hajói a szigeteken,
125 magyar Pálos szerzetessel a fedélzeten,
akik tengeren túlra vitték a kereszténységet.
Pálosok keresztény hite körbe járta a Földünket.

Németh "Nyiba" Sándor


Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin