Örök jobbik részünk: A nő

Kép és szöveg: PÓSA Károly

Nőnapot megelőző írás

Belőlem valaki útra vált
Útra a jobbik részem
Kiment belőlem, itt hagyott
Csak úgy észrevétlen

Félre se néztem, annyi volt
Csak annyi volt, egy szót se szólt
Hirtelen elment, itt hagyott
Valaki útra vált, a jobbik részem.

Cseh Tamás

Megint a dalnok szól, aki megénekelte azt, hogy „elhagytam 

kérem vagy harminckilenc asszonyt és kétannyi elhagyott…

”, mert ebben a mi szép új világunkban nő és férfi viszonyáról

nagyon sok újdonságot már nem tudunk elmondani.

Mert mi, huszadik században megvajúdott emberek vagyunk 

a kötöttség és mélység nélküli nemzedék. A nemzedékünk nem 

ismeri a boldogságot, nem ismeri a hazát, nem szeretünk tenni, 

nem tudunk elbúcsúzni. Meghalni is csak kényszeredetten 

tudunk. A mi napunk csak egy rés, a szerelmünk kegyetlen, 

szokásaink berögzült mozdulatok, panelek, beszédünk közhely. 

Fiatalságunk nem is volt. Nemzedékünknek nincsenek határai, 

nincsenek gátlásai, minket nem véd meg senki.

Pedig mennyire szeretnénk teljes, egész életet megélni! Ám 

hamar észrevetetik velünk, hogy a világunk értékrendje 

ficamodottá lett. Úgy kell lennünk, ahogy ez a kerge korszellem 

diktálja. Az alanti kerül fölülre, a bal összecserélődik a jobbal, 

az ördög zsolozsmázik, míg az angyalok káromkodnak és 

jobbik részünk – a nő – 

valahogy mindeközben itt hagy bennünket.

Elmegy dolgozni két műszakban, élsportolónak készül, 

megmássza a hegyeket, egyetemen tanít, vagy esti iskolába jár, 

autót vezet, nyolc órán át gyári futószalag mellett áll, 

nyeli a füstöt, írja ki a számlákat, aktatáskát cipel, 

két mobiltelefonon üzletet köt, kalácsot süt 

és dunsztolja a meggyet, éjjel grafikonokat készít, 

óravázlatot ír, mosolyog a hűtőpulton túli vevőre, kenyeret szel, 

ablakot pucol, éjfélig könyvel vagy zárszámadást készít... 

És mi – férfiak - fokozatosan lemaradunk mellőlük.

A magyar nyelv alapvetően szókimondó.

A világos és a sötét, a hideg és a meleg, a száraz és a vizes 

csak egymástól kap értelmet, a másik függvényében 

lesz létjogosultsága. Ahogy a pohár víznek a szomjúság, 

úgy a férfinak a nő ad igaz és teljes létet. 

Kiegészítjük egymást az idők kezdete óta. Egymásé vagyunk. 

Nem egy másé!

A házastársak is házas felek. Az asszony - feleség - egy teljes, 

egész, ép közösség egyik fele! Még a barátság is bonthatatlanul 

egy, amelyet nyelvünk két ember – felebarát – 

egyenrangú kapcsolataként fog fel és tolmácsol. Feleségemmel, 

felebarátommal vagyok kerek egész!

A magyar nyelvi észjárásban a teljesség, az épség – szent.

A magyar családok közel 20 százalékában sajnos egyetlen 

szülő neveli gyermekét. Ez az egyetlen – az esetek döntő 

részében - az anya. Kívánatos lenne, hogy csökkenjen a csonka 

családok száma. Növekedjen, épüljön az ép családoké! 

Ép ésszel csak ezt lehet kibírni. Féleszű az, aki ezt tagadja. 

A magyar nem egyszeműt, egylábút, egykarút mond az egyik 

végtagját vagy szemét vesztett ember esetében, 

hanem félszeműt, féllábút, félkarút. Mi ketten, feleség és férj 

lehetünk egy, és teljes, szervesen összetartozó erő. 

Csakis férfi és nő kapcsolata, a szent frigy az, 

amiből élet szökkenhet szárba.

Persze, vannak sokan, sajnos nagyon sokan, akik ködlovagok, 

a divathóbort és saját önzésük megszállottjai. A kényelem és a 

felelősség nélküli jómód bajnokai vagy éppenséggel amazonjai. 

Nem megvetnünk kell őket, hanem sajnálni.

Mert talán soha nem lesz alkalmuk megélni a csodát: 

a megújulást, a gyermekáldást, a család melegét, mindazt, 

amit kettősségében is egybeforraszt a Teremtő.

Mi, férfiak csak remélni tudjuk, hogy tökéletlenségünk okán 

még inkább szerethetőek leszünk. Hogy anyáink, nőink, 

lányaink eredendő kedvességük, lágyságuk simogató 

szeretetétől erőt kapunk. 

Hogy köszönetet mondhassunk a mindenkori örök nőnek. 

Bizonyosan úgy rendeltetett, hogy ő legyen a jobbik részünk.

Aztán meg néha révedezzünk el – csak úgy, a játék kedvéért - 

hogy ezen a földön nő nélkül milyen egyszerű, milyen átlátható, 

milyen nyugalmas és megérthető lenne minden!

És milyen reménytelenül szomorú.

Revizíó a déli-végen?

Lassan olvad, de mégis zajlik, amit meglehetett tenni azt megtették, amit ellehetett vinni azt elvitték, de ne csüggedjünk még mindig van mit megtenni és elvinni.

Szerbia téli havát a szociális nyomor és a társadalmi pólusváltás jellemzi, az újgazdagok kényszeruralma és a szegény milliók rabigája. Hiszem,  senki sem erre a demokráciára várakozott. A demokráciák sem egyformák, ahogyan a diktatúrák sem. A "mi" demokráciánkban a Demokrata párt kemény baloldalivá vált, a Szerb Radikális Párt-ból kiválok által létrehozott Szerb Haladó párt meg jobb-közép irányt vett. A kisebbségi pártok meg szélkakasként figyelik a szerbiai viharos politikai szelek változását pörögve hol jobbra, hol balra, szerencséjükre Józsi bácsi  a király tévét nézi és fittyet hány a nándorfehérvári tévé előfizetésére.

A kormány alelnökének menesztésével,  megkezdődött annak lejaratása is, állítólagos -kormány revíziós szándékkal, mese a holdnak, egyszerűen nem felelt meg a néhai cári Oroszország demokráciájának mintájára felvett államirányításnak. A sejt elkezdett osztódni, jönnek a választások indul a pozíció biztosítása a húsosfazék körül. A leköszönt alelnök pontosan tudja, hogy a süllyedő hajóról időben menekülni kell mert magával visz az ár! Ő bár tudja három kormány hajóját vitte már zátonyra a negyediknek meg leeresztette az árbocát. 

Elhúzza még egyeseknek a nótáját a leköszönt alelnök

A tavaszi nagytakarítás alkalmával az ellenzékről sem szabad megfeledkezni mert ők is a húsos fazékot akarják megkaparintani. Ahogyan "mondottam" a politikai pólus váltás ellenzéki szemszögből Williem D. Montgomery egykori nándorfehérvári Egyesült Államokbeli nagykövet úr felügyelete alatt zajló folyamat. Ő csiszolja az ellenzéki tükröt, hogy fényesebben ragyogjon az USA és az EU közvéleménye és szakpolitikuma előtt.

Serbian Progressive Party - William D. Montgomery

U.S. Department of Justice - Registration statement 

A "Haladók" EU és NATO kompatibilissé válnak szépen lassan, készülve az április közepétől bejelentett mindennapos tiltakozásra a baloldali kormány menesztésének szándékával. A baloldali kormány meg Putyin orosz államelnököt várja némi tanáccsal, mi a teendő ilyen alkalmakkor, hogyan kell az ellenzéket kifüstölni az utcákról. Úgy néz ki felcserélték a térképet az unió stimmel csak a NATO ellenes szovjetekkel?

A "pólus váltással" a belső területi módosítási szándékok sem csitulnak. Egyes politikusuk megelégedtek egy pléh autó rendszertábla cseréjével az identitás visszanyerésének áll illúziójával, bár ugyanahhoz a körzethez tartoznak továbbra is. (Az üzemanyag drasztikus áralakulásáról ne is beszéljünk, meg a különböző járulékok, amelyek keserítik az autós társadalom mindennapjait.) Más politikusok térképet vettek a kezükbe és elgondolkodtak újra rajta, mint ahogyan Milosevits tette, igaz most nem kell kapkodniuk a fejüket a NATO kötelékében szolgáló "lopakodók"-tól.

A Sesej-féle demarkációs vonal

A "Karlobag-Ogulin-Karlovac-Virovitica" nyugat-balkáni demarkációs vonal, amely a "Nagy-Szerbia" határmezsgyéje lett volna, ahogyan Sesely vajda megálmodta, -dugába dőlt, a "pót - vizsgát" a hágai börtöntévén lehet követni. A Szerb Radikális Párt vezérét ennek ellenére  haza várja és újra "jó" szokásukhoz híven beplakátolták az országot: Szerbia Sesejt várja!
A demokrácia imázsát gyakorlóknak is van "állítólagos" határrevíziós szándékuk és elméletük is. A Politika napilapban közzétett térkép borzolja a "fűtött buszhoz és egy-két szendvicshez" szokott vajdasági közvéleményt. Igaz az ötletgazdák a demokrácia eszközével: vonalzóval és ceruzával kicsit megvonalazzák Vajdaság "autonómnak" mondott tartományát, mert ha "baj" lesz, mint a déli tartományban legalább három község maradjon Szerbiában (Preševo, Međeda, Bujanovac). Tudjuk: "Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok!"

A revíziós terv alapján Szerémség egy része, Versec és Pancsova el lesz csatolva Vajdaságtól? -Politika illusztrációja

A történet egyértelműen az Európai Unió által szorgalmazott decentralizáció és regionalizáció égisze alatt fog zajlani. Így Vajdaság nem egy régió lesz, mint ezidáig, hanem több pici megcsonkított régiócska? Itt lép be a jó öreg "Oszd meg és uralkodj!". Ettől a pillanattól lehet majd versengeni kinek csillog szebben a pléhe az autóján, meg ki fizet több adót, ki az okosabb és szebb!?

A "kiválasztottak" játszadoznak sorsunkkal, bár bölcs a mondás: "Minden nép a saját orcájának hasonlóságára választja meg elöljáróit!" e végett nincs min csodálkoznunk. Itt üres beszédekre, pléh táblára, munkanélküliségre, munkabeszüntetésekre (...) telik a folyamatos revízió alá tett déli-végeken.

Margit Zoltán