Margit Zoltán: 2013. 12. 08. - 2013. 12. 15.

2013. december 13., péntek

Boszorkánypéntek



-Ne lőjétek őket! Had égjenek!
(részlet a Ryan közlegény megmentése c. háborús filmből)

Ha én egyszer Hálaadás Napját fogok ünnepelni, akkor annak adok majd hálát, hogy attól kezdve nem lesz többet Hálaadás Napja.

Sem helóvinn, sem Valentin-nap, sem Coca-Colás Mikulás - pláne télapó! –, sem apák-, anyák- vagy nők napja. Elfelejtjük, mint a gyermekkori butaságainkat, az Iskolakerülés Világnapját, a május huszonötödikéket, a büszke “melegfelvonulásokat” és végre szegény április 1-én sem kell majd minden ízetlen viccelődésen erőltetetten nevetgélnünk.

Decemberben, vagy – mit ad az Isten!, már november végén -, sem lesznek ezrével hivalkodó színes villanyégők a házakon, mert kimegy a divatból. Egy karácsonyi témájú családi fimet sem fog legyártani Hollywood, mert valószínűleg már Hollywood sem fog létezni. Nem lesz fényvarázs-verseny a szomszédok között, sem a kivágott fenyőfácskák méterben való megmérettetése, sem nagyzási hóbort, ahogy abba fog maradni a plázák elözönlése, a karácsonyi vásárlási láz. És – végre valahára! - az üzletek előtt magukat elektronikusan riszáló, bugyuta csengőszós dalocskát vinnyogó piros plüss kerti törpék is megkukulnak, mert nem az ajándék drágasága, csillogása, ordenáré értéke dönti majd el a szeretetünk mértékét, hanem valami egészen más.

Amikor én akarom ünnepelni szeretteimet, a családomat, netán önmagamat, azt nem mások által kiagyalt dátumok révén fogom címkézni, hanem az év minden napjából szeretnék majd szánni ilyesmire néhány percet. Egy kedves gondolatot, jó szót, hogy ezekből a semmi kis gesztusokból kiteljék egy egész esztendei szeretet- és boldogság-csomagom.

Nem is olyan kivitelezhetetlen így ünnepelni! 

Próbáljuk meg! Gondoljunk bele: a kutyánk fejét is naponta megsimogatjuk. Soha nem vár tőlünk sokat a hűséges pajtás, és ahogy ránk néz, a szeme melegében megfürödvén, bennünket is elönt a jóleső érzés. Adni, önzetlenül.

Erről kéne beszélnünk.

Sosem volt ez ennyire fontos, mint manapság!
Advent második gyertyájának lángja is ellobbant.
Itt az év legrövidebb napjaként számon tartott Luca-nap.
És ma, ebben a főzelék-szagú, seszínű 2013-as esztendőben a megkurtított nappaloknak üzenet-értéke van. Fogyóban az idő. A mi időnket órák mutatják. Csakhogy a számlapon a cágerek régen nem csak az éppen aktuális percet láttatják.
Hanem a már lejárt időnket. Fölgyorsult a világunk.
Ahogy tágul a tér, úgy zsugorodik az idő.
Az egész nap mára feleannyit jelent. Nem vesszük észre, hogy nyargalnak el mellettünk az órák, fertályórák, a percek. Este, lefekvés előtt, hanyatt dőlve már arra sem emlékszünk, mikor köszöntünk oda egy régen látott ismerősnek, néztünk-e a kémények füstje után, vagy egyáltalán kérdeztünk-e meg mostanában valakit: “Na, hogy vagy?” úgy, hogy a válaszára igazán kíváncsiak lettünk volna?
Mert az időmérő órák finom szerkezetében a kicsiny fogaskerekek megkoptak. Porszemcsék kerültek a mechanizmusba, s idáig kihallik a túlfeszített, agyonnyúzott rugócskák elkattanó halála, amikor a rozsdamorzsák szétpörccennek.

A boszorkányság napjának, a sötétség leghosszabb éjszakájának ez a legvaskosabb üzenete.
A magyar hagyományban házasságot, időjárást és sok egyéb mellett a jövőt is ezen a napon jósolták. 
Amikor én fogok ünnepelni, akkor már értelmetlen fogalom lesz csupán az ezüst-, arany- meg mindenféle fokozatú vásárlási, tehát a pénzköltésről szóló vasárnap.
Mert nekem addigra minden nap, még a péntek is: vasárnap lesz.
Akár ez a mai nap.


Luca lányom névnapja.


És ha egyszer az összetákolt székére fogok állni, akkor én nem a jövendőbelijét akarom meglátni, hanem a jővőt, a harmadik és negyedik adventi pisla fényében.
Ami a legkormosabb éjszakában is képes lesz eloszlatni a kételyt, a homályt, a sötétség hatalmát.
Egyetlen gyertya fénye. Meg fogja váltani a világot.



Pósa Károly

Levél Jelko Kacinnak, az EP jelentéstevőjének



Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület

Az Európai Unió küldöttségének 
a Szerb Köztársaságban
Belgrád


Jelko Kacin úr,
az Európai Parlament jelentéstevője számára

Tisztel Kacin úr,

nagy figyelemmel és érdeklődéssel követjük a Szerb Köztársaság csatlakozási folyamatával kapcsolatos tevékenységét. Támogatjuk Szerbia csatlakozását, csakúgy mint az Ön ezzel kapcsolatos erőfeszítéseit.

Az Európai Bizottság (EB) Progress Report 2013 című dokumentumának [Serbia 2013 Progress report. Com(2013) 700 final], 2013. október 16-án való elfogadásával kapcsolatban azonban nagy csalódással állapítottuk meg, hogy az etnikai közösségek helyzetének kérdései ebben a dokumentumban nem kaptak megfelelő helyet és jelentőséget.

Ebben a jelentésben ugyanis a nemzeti kisebbségek védelméről Vajdaság Autonóm Tartományban, amelyben a legtöbb nemzeti kisebbség él, közöttük az őshonos közösséget alkotó 251 136 magyar is, csak a 46. oldalon (a 64 közül) esik szó, éspedig mindössze 11 sorban. A „magyarok” a jelentésben egyetlen alkalommal sem található meg.

Az ún. koppenhágai kritériumokra való tekintettel, amelyek, az Európai Uniós tagság feltételéül szabták, egyebek között, „az emberi jogok védelmét garantáló intézmények stabil működését, a kisebbségi jogok biztosítását és védelmét”, az ilyen hozzáállást nem tarjuk megfelelőnek. Épedig azért is, mivel a Szerb Köztársaságban nincsen összhang a nemzeti közösségek helyzetét az élet különböző területeit szabályzó jogszabályok és ezeknek a jogszabályoknak a mindennapi gyakorlatban valló alkalmazása/megvalósítása között.    

Ellentétben van ez az egyes szerbiai hivatalos személyek nyilatkozataival is: Nevena Petrušić, esélyegyenlőségi biztos ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy „Szerbiai az utóbbi időben jelentős fejlődést ért az emberi jogok terén, de ezeket a jogokat naponta megsértik”. Petrušić írásos nyilatkozatában elmondta, hogy „a nemzeti kisebbségi közösségek tagjai a megkülönböztetés különböző formáinak vannak kitéve”. [Petrušić: Ljudska prava se krše. (Megsértik az emberi jogokat.) Danas, 11. 12. 2013., str. 7.]

Vukašinović Éva, a kisebbségi jogokkal megbízott tartományi ombudsman-helyettes rámutatott, „a kisebbségi jogok érvényesítésénél általában az okoz problémát, hogy az eljáró szervek nem ismerik a törvényes előírásokat és előfordul az is, hogy nem akarják alkalmazni azokat”. (mh: A kisebbségi jogok sérülnek legtöbbször. Magyar Szó, 2013. december 11. 8.]

Tisztel Kacin úr!

Szükségesnek tartjuk az Európai Bizottság és az emberi, valamint nemzeti kisebbségi jogok megvalósításának tényleges helyzete közötti ellentét feloldását. Ezt a jelentésnek a dolgok valós állásával való összehangolásával lehet elérni. Erre bizonyára az miatt került sor, mivel a nemzetközi közösség képviselői az értékeléseiket és adataikat a szerbiai hivatalos személyek nyilatkozataira alapozzák, miközben nem lépnek kapcsolatba a civil szervezetekkel és a polgárokkal.   

A helyzet jobb és reálisabb áttekintése érdekében ezeken a területeken, megküldöm Önnek a következő dokumentációt:
  1. Az EB jelentésének a 46. oldalát, amely azt a megállapítást tartalmazza, hogy „Vajdaság Autonóm Tartomány magas szintű kisebbségvédelmet nyújt és az etnikai közösségek közötti kapcsolatok továbbra is jók.”
  2. azt a 2012. szeptember 27-i dokumentumot, amely a vajdasági magyar közösség azonossága megőrzésének és fejlődésének alapkövetelményeit tartalmazza
  3. legújabb, A magyar közösség Szerbiában c. könyvem (VMMI, Zenta 2013.) összefoglalóját, amely bemutatja a magyar közösség helyzetét;
  4. az Európa Tanácsban és az Európai Unió Parlamenti Közgyűlésében az idén ősszel tartott közmeghallgatáson elhangzott felszólalásom szövegét, amelyben kiálltam a nemzeti kisebbségek helyzetének nyílt módon való megvitatásáért;
  5. Petrušić: Ljudska prava se krše. Danas, 2013. december 11. 7., valamint
  6. mh: A kisebbségi jogok sérülnek legtöbbször. Magyar Szó, 2013. december 11. 8.
Arra kérjük, szíveskedjen minderről értesíteni az Európai Bizottságot. Elvárásunk továbbá, hogy az Európai Unió Szerbia csatlakozási tárgyalásain ezek a kérdések a megfelelő módon lesznek bemutatva.

Engedje meg végül, hogy a közeledő újév alkalmából, jó egészséget, sok szerencsét és sikert kívánjak Önnek.

Tisztelettel,

Újvidék, 2013. december 13.

AZ EGYESÜLET ELNÖKE

Mgr. Bozóki mr. Antal
Újvidék
Radnička 17
Megküldeni:
  1. Tőkés László EP-képviselőnek
  2. Kalmár Ferenc ET-képviselőnek
  3. A sajtónak 

2013. december 12., csütörtök

A politikai karriererem nevetséges próbálkozása, avagy Kulacs és a Labourizmus -Tragikomédia



Bátkai Ferenc-Kulacs

Kulacssal, Bátkai Ferenccel a múlt-század nyolcvanas éveinek végén ismerkedtem meg, amikor dúlt a PUNK korszak második hulláma. Sokat beszéltünk az angol munkás osztály középszerűségéből kitörő fiatalokról, gondolatvilágukról, a "Punkokról".

Szerettünk volna egy együttest is létrehozni, amelyben ő dobolt volna, nekem a basszusgitárosi szerepet osztotta ki. Kicsit olyan dallamosabb punk-rock zenekarról álmodoztunk, hasonló stílusban, amelyben a Ramones nyomult akkortájt, nekem egy kikötésem volt, kellene egy kis metálos, -riffes hangzás is...

Mivel "csórók" voltunk és a "rendszer" sem volt kegyes hozzánk, így csak álmodozás maradt az egész, ugyanolyan, mint amit a középszerű angol munkásosztály fiataljai éltek meg, igaz ők a jobba mentek, mi meg a véres-balkáni  háborúkba, amelyek széttéptek bennünket és a világ minden égtája felé szétszórtak...

Innen indult Kulacs munkáspárti - Labour party politikai próbálkozása, ő abban hitt, mint az angol punkok is: a világot meg lehet változtatni, tévedtek, ma már tudjuk: a munkás az munkás marad illetve, ha sokat pofázik -munkanélküli...

Ímigyen nyilatkozik élete rövid politikai szakaszáról, 
amelyben belátást kapunk a politikai párt működési elvéről:

"Anno 2001-2002-ben egy haverom sugallatára részt vettem a Szerb Labourista (ooo, mi költői) párt, zentai partsejt alapításában. Később nyilvánvalóvá vált, hogy ez egy szánalmas sikertelen próbálkozás, szánalmas emberekkel.

Nagy "fittyre"' leutaztunk Újvidékre, azzal a céllal, hogy kinevezzük a “párt-muftikat” Vajdaság szinten (előre megtudtuk, hogy én leszek a négy (4.) alelnök közül az egyik). Amikor megérkeztünk, hova máshova, ha nem a "Spens" kongresszusi központba, ott már a megrögzött Labour-hívők tömege várt bennünket.

Ki is neveztek spontánul az egyik alelnöknek, és bizony megtapsoltak (én is tapsikoltam, gondolván a rivaldafény nekem is dukál). Nem értettem miért mondta a szóvivő azt, hogy vállalkozó vagyok, meg ilyen-olyan sulit fejeztem be, amikor csipisz, -az összes sulim befejezetlen, és feketén sefteltem a piacokon.

Későbbiek során felfogtam, hogy az aktuális vezetők, tisztségeket betöltők és különböző "funkcionérok", legyen az községi, vagy annál nagyobb szinten is kitalált kokettáló
minőséggel vannak megajándékozva. A zsinat után egy borzasztóan okos ember félrehívott bennünket Zentaiakat és valami “szeleromu-ról” kezdett okoskodni, amelyek az Osztrák partnernél vannak, de a párt valamelyik frakciójának (izgalmas,nem?) nem érdeke, hogy Vajdaságba telepítsék ezeket. Ok...ok, szélmalom, meg ilyenek, de hol a zsozsó??? Hol a zsozsó ,amit megígértek a zentai pártsejt, a labour baba létrejöttéhez??

Vagy a Golf legyen az irodánk, onnan Labouroskodjunk??
Onnan Janizzak?

Morálisan, anyagilag lerongyolódva térünk haza, Zentára és következő alkalomkor nélkülem utaztak a zsinatra a Labour-társak....A pénz morálisan felépít...bizonyos morálkával ruházza fel az embereket.A pénz bizonyos boldogságot nyújt az embereknek.A mai különböző párt-frakció-nonprofit-polgári bandák természetesen másképp működnek-gondolom én.


Nincs kamu, sem ál-titulus. Legyen az községi szinten,vagy Candy Crush Saga szinten."

Bátkai Ferenc-Kulacs



Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin