Margit Zoltán: 2013. 02. 17. - 2013. 02. 24.

2013. február 22., péntek

Jó lenne...


1946-2010

Jó lenne megfogni apám erős kezét
még-egyszer látni csak szigorú szemét
Jó lenne hallgatni bölcs szavait
megfogadni mindent amit tanít

Jó lenne anyámnak ölelő karjában
őszinte gyermekként hinni a világban
Jó lenne érezni tiszta illatát
aggódó arcának lágy mosolyát

Jó lenne megfogni apám erős kezét
még-egyszer látni csak szigorú szemét
jó lenne hallgatni bölcs szavait
megfogadni mindent amit tanít

Jó lenne anyámnak ölelő karjában
őszinte gyermekként hinni a világban
Jó lenne érezni tiszta illatát
aggódó arcának lágy mosolyát  



2013. február 21., csütörtök

Magyarverések: az EP emberi jogi bizottságot küldhet Szerbiába




Megdöbbenést keltettek azok a híradások, melyek a vajdasági magyarellenes atrocitások folytatódásáról szólnak. Múlt héten, Szabadkán garázda szerb fiatalok egy népes csoportja boxeres-csavarhúzós támadást intézett védtelen magyar fiatalok ellen. Péntek hajnalban a bánsági Tordán egy idős magyar házaspár lakásába törtek be ismeretlenek, pénzüktől és ékszereiktől fosztva meg őket.

Az „új temerini fiúk” néven elhíresülő esetre Bozóki Antal ügyvéd hívta fel a figyelmet. A tavaly októberben erőszakos támadást szenvedett adai, óbecsei és temerini ifjak ellen olyan „koncepciós per” van készülőben, mely futni hagyja a szerb tetteseket, s melynek tárgyalására ugyanazt a Zdenka Stakic bírónőt nevezték ki Újvidéken, aki a „temerini fiúkat” annak idején példátlan részrehajlással 61 évi „rekord”-börtönbüntetésre ítélte.
A megelőző és az itt felsorolt erőszakos cselekmények méltán háborítják fel és indítják cselekvésre szerbiai és nemzetközi magyar közösségünk felelős képviselőit és szervezeteit. A vajdasági magyar politikai pártok és civil szervezetek 2012. szeptember 27-i Közleményükben – egyebek mellett – azt követelik, hogy: „A szerb kormány biztosítsa végre az etnikai alapú incidensek hatékony kivizsgálását és a vonatkozó jogszabályoknak az elkövetők elleni következetes alkalmazását, mindennemű hovatartozástól függetlenül, valamint a temerini elítéltek szabadon bocsátását”.

Az azóta szabadon engedett két „temerini fiú”, Horváth Árpád és Szakáll Zoltán az újvidéki bírósághoz intézett petíciójukban szállnak síkra továbbra is fogva tartott, másik három sorstársuk kiszabadítása érdekében.

Az Emberi Méltóság Tanácsa szintén tovább folytatja erre irányuló erőfeszítéseit. Lomnici Zoltán elnök maga is aláírta a petíciót, szerzőivel pedig együtt tartott sajtóértekezletet a Vajdaságban.

Kárpát-Medencei Magyar Képviselők Fóruma múlt heti plenáris ülésén ugyancsak felemelte szavát megfélemlített délvidéki magyarságunk védelmében.
Pásztor István VMSZ-elnök Ivica Dacic miniszterelnökkel tárgyalt szombaton a vajdasági közbiztonsági helyzetről. Csak remélni lehet, hogy a szerb kormányfő eleget fog tenni ez alkalommal elhangzott – biztató – ígéreteinek.
Akárhogyan is volna, a mai napon, Tőkés László európai képviselő közbenjárására Inese Vaidere litván EP-képviselő az EP Emberi Jogi Bizottságának (DROI) bővített elnökségi ülésén vetette fel a szerbiai „magyarverések” aggasztó kérdését, Barbara Lochbihler bizottsági elnök pedig támogatásáról biztosította a vajdasági magyarok helyzetének orvoslását.

Február elején az erdélyi képviselő az EP plénumán szorgalmazta, hogy a Parlament, a Bizottság és a Tanács Szerbia esetében „– a koppenhágai kritériumok értelmében – kizáró jellegű csatlakozási feltételként érvényesítse a nemzeti kisebbségek védelmének követelményét”.

A DROI-bizottság mai gyűlésén egy szerbiai emberi jogi küldöttség kiküldését irányozta elő idén októberre, Szerbiába. Terv szerint, ezt megelőzően, egy bizottsági közmeghallgatásra is sor fog kerülni az európai csatlakozásra készülő ország emberi jogi helyzete tárgyában.

Emlékezetes, hogy a magyarok ellen elkövetett erőszakos cselekmények ügyében legutóbb 2005-ben, Doris Pack német képviselőasszony vezetésével járt európai parlamenti tényfeltáró küldöttség Szerbiában.

2013. 2. 20.
Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája

2013. február 19., kedd

Az igazságra várva


Antonio Canova: Jusztícia (1792) — Milánó, Piazza Scala képtár  


Elgondolkodom: mi jót hozhat számunkra ez a 2013-as év, és vajon milyen közösségünket érzékenyen érintő történetek fűződnek majd a délvidéki magyarsághoz? Minden újesztendő januárja a „hideg napokra” való emlékezéssel kezdődik... és azzal, hogy mi, a saját hozzátartozóinkról, a megtorlásról még mindig csak félve beszélhetünk, róluk (méltó kegyhely híján) esetleg csak szemétdombok közelében, temetők elhanyagolt szegletében emlékezhetünk meg. 

Szerzett kisebbségi jogaink újabb megnyirbálásának lehettünk a tanúi az elmúlt hetekben. Ez Újvidéken abban nyilvánult meg, hogy a város területén közlekedő autóbuszok menetirányát jelző feliratokat latinról cirill betűsre cserélik. Akkor is, ha a község területén mindként írásmód egyenrangú és a szerb mellett a kisebbségi nyelvek is hivatalosnak számítanak. 

Februárban várható, hogy megkezdődik annak a hét magyar fiatalnak az ügyében a bírósági ítélethozatal, akiket nemzeti, faji és vallási türelmetlenség szításával vádolnak. Esetük lefolytatását „érdekes” módon ugyanaz a Zdenka Stakić bírónő végzi majd, aki a „temerini fiúkat” nyolc és fél évvel ezelőtt 61 évnyi börtönre ítélte. Mintha időközben teljesen megfeledkeztek volna arról, hogy ez a bírónő egy pedofil szerb papnak az ügyét elfektette. A hét fiatal esetében nem is magát a megtörtént esetet vizsgálták ki teljes egészében, hanem csak arra tértek ki, amivel nemzeti színezetet adhattak a történteknek. Arról ugyanis nem sok szó esett, hogy a haza induló magyar fiatalokra rátámadt a szerbek egy csoportja és bántalmazták őket. Az elkövetők közül csak egyet állítottak elő, de már szabadon is engedték. 

Felmerül a kérdés: mennyire végzett alapos munkát a kihallgatás és a nyomozás során a temerini rendőrség? Egyáltalán mit lehet tőle elvárni?

Mostanában is vannak magyarverések, mert a fiaink használni merészelik a saját anyanyelvüket. Minden népnek van saját történelme, kultúrája, anyanyelve, vannak hagyományai és szimbólumai. Ez utóbbiak használatát nem tiltja a törvény. Így például a magyar zászló használatát sem. Nézzünk meg egy szerb hazafit, aki külföldön él, ő bátran tarthat az otthonában egy térképet a mai Szerbiáról, meg szerb nemzeti lobogót is, és használhatja is azokat. Nem fogják emiatt nacionalistának mondani. Megnézhetnénk azt is, hogy hányan őriznek még térképet az egykori Jugoszláviáról! Akkor azokat is szigorúan meg kellene büntetni? Nekünk már lassan a szabad nyelvhasználatot is megtiltják, és magyar feliratú pólókat sem viselhetnek a fiatalok, sőt magyar zenét sem hallgathatnak. 

Én már lassan nem bízom, és nem hiszek a szerbiai igazságszolgáltatásban. Annak is csak az itteni magyarság megfélemlítése a célja. Eltúlzott ítéletekkel tönkre teszik nemcsak fiataljaink életét, hanem a családjukét is. Ezek az incidensek nem véletlenül történnek. Megfelelően időzítik őket a szélsőséges jobboldali nézeteket valló erők, akik meghúzódnak a háttérben. A szerb fiatalok szabadon sétálhatnak az utcákon, és magyarokra támadhatnak. Őket senki sem nevezi nacionalistának. Még akkor sem, ha olyan feliratokat jelentetnek meg az utcákon, a házfalakon, hogy: "Halál a  magyarokra!"
Máriás István

Temerin, 2013. 2. 18.

2013. február 18., hétfő

Online petíció és tüntetések Székelyföldért




Az internet – és különösképp a facebook – veszélyes és egyben csodálatos dolog. Észak-Afrikában diktatúrák buktak meg ezeknek az eszközöknek köszönhetően, zsarnokok menekültek el saját hazájukból, demokratikus fordulatok következtek be. Ezek után teszi fel magának a kérdést az egyszerű magyar ember, hogy akkor ugyanezekkel az eszközökkel a demokratikus Európai Unióban egy kicsiny, 12 ezer négyzetméter területű, (Montenegró és Puerto Rico területével megegyező) magyar régió – Székelyföld – autonómiájának kérdésében is ugyanilyen hatásosak lehetnek-e ezek az eszközök. A válasz: igen, legalábbis ha a change.org nevű online petíciókészítő honlapon a Román Kormány: Ismerje el Székelyföld autonómiáját című angol-magyar kétnyelvű petíció eddig több mint 2000 kitöltőjét kérdezzük.

Kérdésként merül fel természetesen, hogy hány aláírás szükséges ahhoz, hogy egy ilyen internetes petíciót komolyan vegyenek. Nyilván ez nagyon összetett kérdés, amire egyrészt az a válasz, hogy önmagában a petíció kevés, a tüntetéseken is nagy számban részt kell venni, másrészt pedig, hogy minél többen írnak alá egy petíciót, az annál nagyobb nyomás alá helyezi az adott törvényhozó testületet, jelen esetben a Román Parlamentet. Egy ilyen petíciónak a célja részben a hazai, részben a nemzetközi közvélemény és sajtó érdeklődésének a felkeltése. Elvégre, ha több tízezren akarnak valamit annyira, hogy veszik is a fáradtságot és aláírnak egy petíciót, az csak is olyan fontos dolog lehet, amit eddig az állampolgárok passzivitását kihasználva a politikai vezetés szőnyeg alá akart söpörni. Ezért fontos, hogy töltsük ki a petíciót és vegyünk részt a március 10.-ei tüntetésen vagy Marosvásárhelyen, vagy Budapesten a román nagykövetség előtt.

69233_10200309592010124_587894959_n

A székelyeknek olyan szempontból könnyebb dolguk van a katalánokhoz képest, hogy Európa az utóbbi 100 évben az országhatárok szempontjából általában a status quo fenntartására törekszik (a néhány kivétel közé tartozik Koszovó). Viszont az egyes országokon belüli területi autonómiát, mint intézményt, az EU támogatja. Sőt, a Székely Nemzeti Tanács hívta fel a figyelmet Székelyföld területi egységének kérdésével kapcsolatban arra az európai értékre, miszerint „az EU a régiókat nem kijelöli, hanem a létezőket elismeri”. Ezek alapján világosan látszik, hogy a mi feladatunk egyrészt a magyar, másrészt az európai közvélemény és média figyelmének felkeltése, amit ha a március 10.-ei tüntetések és az online petíció segítségével megfelelően hajtunk végre, akkor az európai politikusok szúrós szemmel fognak tekinteni Romániára, ami végül Székelyföld, a román állam általi elismeréséhez vezet majd.

Fontos azonban megjegyezni azt, amit sajnos nagyon sok magyar és román egyaránt félreért az autonómia fogalmával kapcsolatban. Az autonómia nem azonos a függetlenséggel, tehát ha egy régió autonómiát kap, az nem azt jelenti, hogy független országgá válik, hanem azt, hogy nagyobb önállóságot nyer, több kérdésben dönthet saját hatáskörben. Katalónia jelenleg autonóm és függetlenedni szeretne, Székelyföld pedig jelenleg hivatalosan nem létezik, három külön megyéhez tartozik, innen szeretne eljutni az egyesítésig és az autonómiáig. Székelyföld esetében az autonómia azt jelentené, hogy hivatalossá válna a székely zászló és himnusz, a magyar nyelv pedig hivatalos nyelv lenne Székelyföldön (adott esetben az elsődleges nyelv, a román nyelv mellett), hivatalossá válhatna a SIC autójel, illetve a .sic legfelső internetes domain,  továbbá a legtöbb Székelyföldet érintő döntést Bukarest helyett Marosvásárhelyen hoznák meg.

Az is fontos, hogy elcsitítsuk azon kapzsi szirénhangokat, amelyek azt suttogják, hogy az autonómia nem ér semmit, függetlenség kell. Másik oldalról pedig megértessük a román kormánnyal és közvéleménnyel, hogy a székelyek nem függetlenedni akarnak, nem is Magyarországhoz csatlakozni, hanem egyszerűen autonómiát, vagyis önrendelkezést Románián belül, amihez ugyanolyan joguk van Európában, mint a dél-tiroliaknak és a szicíliaiaknak Olaszországban, a vajdaságiaknak Szerbiában, az oroszországi nemzetiségeknek 

Oroszországban. Ezért fontos, hogy Marosvásárhelyen március 10.-én csak székely zászló, Budapesten pedig csak magyar és székely zászló jelenjen meg. Minden mást a pártlogótól kezdve a Nagy-Magyarország térképes zászlókig mellőzzünk, legalább a tüntetés idejére, mert azok nem a székely ügyet segítik, sőt hátráltatják azt. Ha a szélsőséges és kontra produktív eszméktől tisztán tudjuk tartani ezeket a tüntetéseket, akkor a székely ügy mellé tudjuk állítani nem csak a magyar közvélemény jelentős részét, hanem az európait is. Ha nem, és ne adj’ Isten acélbetétes bakancsos neonácik románzászló-égetésévé fajulna a dolog, az nemcsak az európai közvéleményt ijesztené el a székely ügytől, hanem a magyarországi mérsékelt politikai gondolkodásúakét is. Ezen gondolatokat kérem, hogy fontolja meg mindenki és viselkedjünk határozottan, de békésen a tüntetéseken és ne hagyjuk magunkat provokálni szélsőségesek által, taszítsuk ki magunk közül a balhézni vágyókat, ugyanis a székely ügy megvalósításához szükség van a higgadt magyar-román, illetve székely-román párbeszédre.

Peticíó linkje: http://www.change.org/petitions/government-of-romania-recognize-the-autonomy-of-sz%C3%A9kely-land


A peticíó szövege:

Székelyföld egy történelmi régió Erdély délkeleti részén, így nagyjából a mai Románia közepén helyezkedik el. Népességének 70-80 %-át a magyarul beszélő székelyek teszik ki (néhány városban 97 %), kultúrájuk teljes mértékben különbözik az ország többi részétől. A mindennapjaikban magyarul beszélnek, ami viszont nem hivatalos nyelv, ugyanis egész Románia területén csak a román a hivatalos nyelv. A székelyek Románián belüli autonómiát és önkormányzatot szeretnének, ahogyan Dél-Tirolban, Szicíliában, a Vajdaságban és minden spanyol tartományban ez megvan. (kérem tekintse meg a budapesti szimpátiatüntetés facebook csoportját)

Ma Székelyföld három különböző román megyéhez tartozik: majdnem a teljes Hargita és Kovászna megye és Maros megye egy része. (Székelyföld egyéb, kisebb részei más megyékhez is tartoznak) 1952 és 1968 között a régió Magyar Autonóm Tartomány néven létezett, majd pedig 1968-ban létrehozták Romániában a megyéket, így ez a régió az előbb említett 2 és fél megyére szakadt.

2003 óta létezik a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), amelynek célja Székelyföld autonómiájának elérése (e 3 megye székely részeinek egyesítése), amelynek elsődleges hivatalos nyelve a magyar, másodlagos hivatalos nyelve a román lenne. Nyolc székre tervezik osztani az autonóm Székelyföldet (lásd: fenti ábra). 

Székelyföldnek zászlaja is van (lásd: ábra), ami ma természetesen nem hivatalos, de széles körökben használatos, a Székely Nemzeti Tanács is ezt használja. Himnuszuk is van (Székely Himnusz), amely 1921-ben íródott. Van egy tervezett legfelső szintű internetes tartománykód (.sic) és van nemzetközi gépkocsijelük (SIC), amit jelenleg nem hivatalosan matricaként használnak. A tervezett főváros Marosvásárhely. A régió nem tervezi a Romániáról való leszakadást (ahogyan azt a román média néha félreértelmezi), csupán autonómiát és önkormányzatot szeretnének Románián belül. Ma még annak a tényét is tagadja a román kormány, hogy ez a régió létezik és létezett a történelem folyamán. Annak ellenére, hogy a Székelyföldön élők nagy többsége székelynek vallja magát, a székely zászlót használja, a Székely himnuszt énekli és a hivatalos román helyett a magyar nyelv székely tájszólását beszéli mindennapjaiban.

Az autonómiatörekvéseknek különös jelentősége van ma, ugyanis a román kormány olyan régiók bevezetését tervezi, amelyek nem követik Székelyföld határait, sőt mi több, 3 részre osztják azt és 3 különböző régióba helyezik el, ahol a székelyek aránya kb. 30% lenne. Reméljük, hogy Romániában is azok az európai elvek fognak érvényesülni, miszerint az EU a régiókat nem kijelöli, hanem a létezőket elismeri. A Székely Nemzeti Tanács (a katalánhoz hasonló) menetet tervez március 10.-ére Marosvásárhelyen és Budapesten. (ld: facebook csoport) Ez a petíció ezen törekvéseket hivatott segíteni.
néhány adat:

fennállás: XIII. század
népesség: 750-800 ezer
ebből székely: 70-80 %
terület: ~12 000 km^2 ( ~ Montenegró, Katar, Jamaica, Puerto Rico)része: Erdélynekneve különböző nyelveken: Tinutul Secuiesc (román), Terra Siculorum (latin) Szekler Land (angol), vallások: katolikus (53 %), református (21 %), ortodox (17 %), unitárius (6 %)teljes székely népesség: ~ 1 millió, ebből: 550 ezer Székelyföldön, 180 ezer máshol Erdélyben, 185 ezer Magyarországon, 100 ezer máshol a világona 8 tervezett szék székhelyei: MarosvásárhelyGyergyószentmiklósSzékelyudvarhelyCsíkszeredaBarótKézdivásárhelySepsiszentgyörgyKovászna

Köszönjük a támogató aláírását! Kérjük ossza meg barátaival!

Peticíó linkje: http://www.change.org/petitions/government-of-romania-recognize-the-autonomy-of-sz%C3%A9kely-land


Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin