A Székelyföld autonómiája nem csupán erdélyi magyar kérdés

Ötven kilométer mindannyiunkért

Matuska Márton beszéde a VMDP képviseletében Topolyán, 2013. október 27-én, a székelyföldi meneteléssel sorközösséget vállaló gyűlésen.


A világ magyarsága egybetartozásának napjaként vehetjük számba a mait. Aki ebből kimarad, az könnyen magára marad. Engem örömmel tölt el, hogy a délvidéki magyarság politikai pártjai egyikének hívására minden pártunk képviselője eljött. Az az egy távollevő vessen magára.

Három héttel ezelőtt jártam Székelyföldön. Hoztam magammal egy székely kalapot, hogy itt meglengethessem. Már akkor a mai ötven kilométer hosszúra tervezett felvonulás lázában éget nem csupán a vidék, hanem egész Románia magyarsága. Azt követelik, amit 1990-ben, Ágoston András, a frissen alakult VMDK alapító elnöke az akkori évkönyvben így fogalmazott meg: „Úgy véljük, hogy a többpártrendszerű pluralista társadalomban … megvan a helye … a kisebbségi önkormányzatnak, ami lehetővé teszi a kisebbség kollektív jogainak érvényesítését, anélkül, hogy ezzel csorbulnának az állami szuverenitás körébe tartozó jogok. Csakis a demokratikus kollektív jogok birtokában és ügyeinket a lehető legnagyobb önállósággal intézve juthatunk el a célhoz a vészesen felgyorsult asszimilációs folyamatok megfékezéséhez.”

Nem túl sokan figyeltek oda a huszonhárom évvel ezelőtt megfogalmazottakra. Mostanra azonban eljutottunk már odáig, hogy ugyanilyen célok elérése érdekében vállalunk szolidaritást a Topolyától hatszáz kilométerre eső, többségében magyarok lakta területen, ötven kilométer hosszú felvonulást tartó tíz és tízezer magyarral. Ugyan e célért Kanadától Ausztráliáig megmozdultunk. Világüggyé vált az utódállamokban a magyar autonómia kérdése.

Székelyföld magyar lakói! Íme, üzenjük Topolyáról is: egy a célunk! Ennek jeléül emeljük a magasba a kezünkbe tartott kicsi székely zászlóinkat!

Veletek vagyunk!

 

Tudatában vagyunk annak, hogy a Székelyföld autonómiája nem csupán az erdélyi magyarok ügye, hanem minden magyaré. A magyarországiaké és a világ bármely más pontján élőké. Hirdethetjük meggyőződéssel,  s mostanában, a magyar állampolgárságunkkal bizonyíthatjuk is, hogy egy a nemzet. Mindannyiunk érdeke, hogy összefogással újra megteremtsük az erős, szilárd Magyarországot, hogy legyen kire támaszkodnunk.

Mit várhatunk el azoktól, akik egymás ellen próbálják most is uszítani az országban, és az annak határain kívül élő magyarokat? Nagy szó-e, ha úgy fogalmazok, hogy bizony szentistváni a feladatunk. Hiszen nem csupán nemzeti autonómiáért kell tüntetnünk és küzdenünk. Magyarország szuverenitásáért is.

Évszázadokkal ezelőtt úgy fogalmaztunk, hogy nem tudott megsemmisíteni bennünket sem török, sem tatár. Most ehhez hozzátehetjük, hogy két elveszített világháború sem, a rövid időre ránk telepedett nácizmus, és a közel fél évszázadon át rajtunk uralkodó kommunizmus sem. De mire számíthatnánk, ha az anyaország nem támogatná a régióban tömegben élő magyarok autonómiaköveteléseit? Mire mehetünk, ha mi jövőre nem támogatjuk a szavazatainkkal azt a politikai vonalat, amely Magyarország megerősítésén fáradozik?

Lengessük meg újra a székely zászlót Topolyán is, a délvidéki magyarok nevében. S bízzunk benne, hogy ők is mellettünk fognak állni, ha akár nemzetközi, akár itteni porondon a közös ügyünkért, a magyar autonómiánkért emeljük föl szavunkat!

Matuska Márton 

beszéde a VMDP képviseletében Topolyán, 2013. október 27-én, 

a székelyföldi meneteléssel sorközösséget vállaló gyűlésen.

A székelyek

Nem mondom én: előre székelyek!
Előre mentek úgyis, hős fiúk;
Ottan kiván harcolni mindegyik,
Hol a csata legrémesebben zúg.
Csak nem fajult el még a székely vér!
Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér.

Ugy mennek a halál elébe ők,
Amint más ember menyegzőre mén;
Virágokat tűznek kalapjaik
Mellé, s dalolnak a harc mezején.
Csak nem fajult el még a székely vér!
Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér.

Ki merne nékik ellenállani?
Ily bátorságot szívében ki hord?
Mennek, röpűlnek, mint a szél, s üzik
Az ellenséget, mint a szél a port!
Csak nem fajult el még a székely vér!
Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér.

Petőfi Sándor

Én az ördögtől sem félek!

A képre kattintva elérhető birodalma

Pár nappal ezelőtt olvastam egy fontos dolgot. Egy kicsit módosítottam rajta, mert megvallom őszintén, a VMSz politikája (hogy az ördögbe nem veszik észre) zsákutca. Bizonyítja, ezt a Tisza melléki községek polgármester vesztése, Kovinban a haladókkal való koalíció ect.

A képre kattintva elérhető az írás.

Még rengeteg dolgot tudnék felhozni ellenük, hogy olyan egypárt rendszert működtetnek, hogy ezt fáj néznem...

Hiába az iskolázottság, a nemzet iránt érzett elkötelezettség, ha nem vagy pártkatona, a peremre szorítanak.

Hiába vagy TUDÁSSAL MEGPATKOLVA, a párttag beszél, a te hasznos gondolataidra sor sem kerül, mert a kiírt pályázatot vagy a VMSz-es, vagy a szimpatizáns viszi, és belepusztulhatsz, akkor sem rúgsz labdába. Ez engem az RMDSz politikájára emlékeztet, ahol most kezdenek kapkodni, mert eddig fontosabb volt a megélhetési politizálás, mint a NEMZET kiemelése...

Drága Pásztor úr!

Ön megfeledkezett a nemzetről. Ön is és Korhecz is megfeledkeztek a történelmi lehetőségről, a magyarság szabadságának kiharcolásáról...

És had emlékeztessem Önöket, semmiféle szabadságról nem beszélhetünk ha igazságtalan az a "szabadság" amit maximumnak vélnek...

Attól, hogy koncepció nélkül ipi-apacsot játszik 3 képviselő a parlamentben, és önök bebetonozták magukat az MNT-be, számos alapítványba, attól még a nemzet nem áll talpra...

Nem vagyok büszke a cenzúrára, a kultúrában tett kontárkodásokra. A történelem előtt maguk viszik el a balhét a Népszínház sírbatételéért is, a magyar társulat legjobb színművészeinek ellehetetlenítéséért, szétzavarásukért...

De megfogadtam,hogy nem indítok lavinát magyarként magyarok ellen.

De egyben biztosak lehetnek.

Én (és még sokan rajtam kívül) az Ördögtől sem félünk...

Jobb egy napig szabad emberként élni, mint 100 évig rabiga alatt szenvedni!

Ferenc Péter - színművész

Feltenni a levert lécet - Magyar autonómia...

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) programpártként már megalakulásakor, 1997 februárjának végén síkraszállt a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért. E politikai doktrínája máig két pilléren nyugszik. Az egyik a kettős állampolgárság. A másik a területi elhatárolódást nem igénylő, jogszabály-alkotási és végrehajtási jogosítványokkal felruházott magyar (perszonális) autonómia, s ami ezzel együtt jár, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet.

Ha ezt a célkitűzést, s a VMDP 1997-ben elfogadott magyar autonómiamodelljét a ma zajló politikai folyamatokban kívánjuk tetten érni, az Ahtisaari-terv jut az eszünkbe.

Tekintettel arra, hogy ez a politikai és közjogi projektum, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa is láttamozott elvileg elfogadott alapjává vált a Belgrád-Pristina megállapodásnak is, most nem lenne más dolgunk, minthogy félretéve a kusza magyar-magyar állapotokat létrejöjjön egy Budapest-külhoni magyar megállapodás, amely alapul szolgálhatna a közös nemzetközi fellépéshez.

Ez történik? Sajnos nem. Miközben a magyar kormány szabadságharcának legérzékenyebb szakaszába lépett, a külhoni magyar nemzeti közösségek, belterjes autonómiaküzdelmeket vívnak. A Vajdaságban, Koszovó okán, ahhoz a békához hasonlítanak, amely dermedten figyeli a feje felett lépegető gólya árnyát. Várják, különösen a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), mi lesz mindennek a vége? Megy a nyilatkozatháború, az óhajok és a sóhajok megvitatása. Aki ma a Vajdaságban (ha lúd, legyen kövér), nem területi autonómiában utazik, az kimarad a politikai diskurzusból. Pásztor István VMSZ-elnök hárompilléres autonómiáról beszél, amelynek megvalósítását – hogy „az érdekek ne sérüljenek” – eleve jobb időkre ígéri. Az ígéret értékét jól szemlélteti, hogy a történelmi VMDK-val vitatkozva, a párt másfél évtizeddel ezelőtt mindössze valamiféle alapelvekhez jutott el.  A modell kidolgozása ma is csak a jövő zenéje. Egyedül a VMDP hallgat, feltehetően azért, mert csak neki van hadra fogható autonómiamodellje.

Csakhogy mindez most kevés. Nem a magyarok magvas ötleteinek köszönhetően, Szerbiában olyan helyzet alakult ki, amelyben a szerb kormány fél szemmel odafigyel a helyi kisebbségekre. Arra törekszik, hogy mire a gyakorlatban is alkalmazásra kerül a Belgrád-Pristina megegyezés, saját nemzeti érdekeivel összhangban „intézményesen integrálja” az itt élő kisebbségi közösségeket. Erre elmés megoldást talált. Az egyik közismerten liberális és a kisebbségi kollektív jogokat mellőző, nyugati korifeus patronátusa alatt a szerb kormány szakértői októberre készítik a nemzeti tanácsokról szóló új törvény tervezetét. Hogy ez milyen lesz? Bizonyára nem olyan, mint amiben Korhecz Tamás, a VMSZ-es Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke reménykedik. Az MNT alkalmasint a VMSZ Koszovóval kapcsolatosan meghirdetett szilenciuma miatt hallgat. Igaz, a dél-szerbiai albánok esete egy külön történet, de ha ők vállalják a legnagyobb és legbölcsebb magyar pártot, az MNT-nek – a készülő új nemzeti tanácsokról szóló törvény ügyében – érdemes lenne velük egyeztetni. Persze érteni kell az MNT tartózkodó vezetőt is. Ők alapjában véve elégedettek a jelenlegi helyzettel, csak ne legyen rosszabb. A dél-szerbiai albánok viszont csakúgy, mint annak idején a VMDP, a nemzeti tanácsoknak tényleges politikai autonómiát követelnek.

Most ott vagyunk, ahol a part szakad. A vajdasági magyar pártok többsége a területi autonómiára vonatkozó átgondolatlan követeléseivel, úgy, hogy a modell kidolgozását is kívülről várja, saját magát köti béklyóba. Nagy hiba a vajdasági magyarok és a Koszovó párhuzamából kiindulni. Nincs nekünk gondunk a szerb „kettős mércével”! Önmagunkkal van dolgunk. Felelősen el kell döntenünk, tudunk-e közös konkrét autonómiakövetelést kidolgozni a nemzetközileg elfogadott, s a régióban már félig-meddig alkalmazásban levő Ahtisaari-terv alapján, vagy sem? Van-e ehhez észbeli erőnk, s szándékában áll-e a magyar pártoknak, hogy egységes, modellt is magában foglaló autonómiaköveteléssel feltegyék a lécet, s kilépjenek a nemzetközi politikai színtérre? Ezt a haditettet a történelmi VMDK már egyszer, a 90-es évek legelején megtette. Miért ne lehetne a szinte elfeledett és magunk által levert lécet, újra, az új követelményeknek megfelelően feltenni?

Ágoston András

Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, XI. évf., 112. szám, 2013. május 14.

Autonómiát az egész Kárpát-medencei magyarságnak!

Tőkés László

A határon túli magyar közösségeket képviselő szervezetek kiállnak az autonómia mellett, amelynek érdekében közösen lépnek föl – közölte Tőkés László elnök, a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) ülését követő sajtótájékoztatón szombaton (március 23-án) Hódmezővásárhelyen.

A határon túli magyar közösségek jogokat követelnek, és nem maradékjogokat: területi autonómiát a tömbmagyar vidékeken, kulturális és személyi elvű autonómiát az egész Kárpát-medencei magyarság számára – hangsúlyozta a néppárti európai parlamenti képviselő a kétnapos tanácskozást követően.

A konszenzussal elfogadott zárónyilatkozatban rögzítették, a közösségi önrendelkezés a „területért jogokat” alapelv értelmében illeti meg a magyarságot – mondta Tőkés László.

A politikus fontosnak tartja az egységes nemzeti fellépést, hiszen – mint mondta – a jogok érvényesítése sokkal sikeresebb lehet, ha a 13–15 milliós nemzet harcol azokért, mintha csupán az egyes nemzeti közösségek küszködnek önmagukban. A KMAT ezért ezt az esztendőt – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményezését kiterjesztve – az egész Kárpát-medencében az autonómia évévé nyilvánította – közölte.

Elmondta azt is, hogy a tanács nyílt levélben fordult Benjamin Cardin szenátorhoz, az amerikai Helsinki Bizottság elnökéhez. Tőkés László emlékeztetett arra, hogy az amerikai politikus a Magyarország ügyében rendezett meghallgatáson egyebek mellett kifogásolta a határon túl élő magyarok magyarországi állampolgárságát.

A tanács tagszervezetei – leginkább érintettekként úgy érezték – nem hagyhatják ezt szó nélkül. A levélben többek között azt kérték a szenátortól, hogy Tom Lantos példáját követve vegye védelmébe a kisebbségben élő nemzeti közösségeket – tette hozzá.

Az EP-képviselő elmondta, a kisebbségben élő őshonos nemzeti közösségek védelméről szóló európai polgári kezdeményezés szövegtervezetét benyújtották előzetes véleményezésre az Európai Bizottság illetékes főosztályának. Ha a tervezetet jóváhagyják, elkezdődhet az aláírásgyűjtés, amelynek sikere esetén az Európai Parlament jogszabályt alkot az ügyben.

Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke kiemelte, a KMAT tagszervezetei zárónyilatkozatukban határozottan kiálltak amellett, hogy a romániai régióátszervezés során – a nemzetközi kötelezettségeknek megfelelően – vegyék figyelembe a helyi közösségek akaratát. Ha ez így lesz, nem történhet meg, hogy Székelyföld egy olyan mesterségesen kialakított régió részévé válik, ahol a magyarok aránya csupán 30 százalék lenne. 

MTI

Online petíció és tüntetések Székelyföldért

Az internet – és különösképp a facebook – veszélyes és egyben csodálatos dolog. Észak-Afrikában diktatúrák buktak meg ezeknek az eszközöknek köszönhetően, zsarnokok menekültek el saját hazájukból, demokratikus fordulatok következtek be. Ezek után teszi fel magának a kérdést az egyszerű magyar ember, hogy akkor ugyanezekkel az eszközökkel a demokratikus Európai Unióban egy kicsiny, 12 ezer négyzetméter területű, (Montenegró és Puerto Rico területével megegyező) magyar régió – Székelyföld – autonómiájának kérdésében is ugyanilyen hatásosak lehetnek-e ezek az eszközök. A válasz: igen, legalábbis ha a change.org nevű online petíciókészítő honlapon a Román Kormány: Ismerje el Székelyföld autonómiáját című angol-magyar kétnyelvű petíció eddig több mint 2000 kitöltőjét kérdezzük.

Kérdésként merül fel természetesen, hogy hány aláírás szükséges ahhoz, hogy egy ilyen internetes petíciót komolyan vegyenek. Nyilván ez nagyon összetett kérdés, amire egyrészt az a válasz, hogy önmagában a petíció kevés, a tüntetéseken is nagy számban részt kell venni, másrészt pedig, hogy minél többen írnak alá egy petíciót, az annál nagyobb nyomás alá helyezi az adott törvényhozó testületet, jelen esetben a Román Parlamentet. Egy ilyen petíciónak a célja részben a hazai, részben a nemzetközi közvélemény és sajtó érdeklődésének a felkeltése. Elvégre, ha több tízezren akarnak valamit annyira, hogy veszik is a fáradtságot és aláírnak egy petíciót, az csak is olyan fontos dolog lehet, amit eddig az állampolgárok passzivitását kihasználva a politikai vezetés szőnyeg alá akart söpörni. Ezért fontos, hogy töltsük ki a petíciót és vegyünk részt a március 10.-ei tüntetésen vagy Marosvásárhelyen, vagy Budapesten a román nagykövetség előtt.

A székelyeknek olyan szempontból könnyebb dolguk van a katalánokhoz képest, hogy Európa az utóbbi 100 évben az országhatárok szempontjából általában a status quo fenntartására törekszik (a néhány kivétel közé tartozik Koszovó). Viszont az egyes országokon belüli területi autonómiát, mint intézményt, az EU támogatja. Sőt, a Székely Nemzeti Tanács hívta fel a figyelmet Székelyföld területi egységének kérdésével kapcsolatban arra az európai értékre, miszerint „az EU a régiókat nem kijelöli, hanem a létezőket elismeri”. Ezek alapján világosan látszik, hogy a mi feladatunk egyrészt a magyar, másrészt az európai közvélemény és média figyelmének felkeltése, amit ha a március 10.-ei tüntetések és az online petíció segítségével megfelelően hajtunk végre, akkor az európai politikusok szúrós szemmel fognak tekinteni Romániára, ami végül Székelyföld, a román állam általi elismeréséhez vezet majd.

Fontos azonban megjegyezni azt, amit sajnos nagyon sok magyar és román egyaránt félreért az autonómia fogalmával kapcsolatban. Az autonómia nem azonos a függetlenséggel, tehát ha egy régió autonómiát kap, az nem azt jelenti, hogy független országgá válik, hanem azt, hogy nagyobb önállóságot nyer, több kérdésben dönthet saját hatáskörben. Katalónia jelenleg autonóm és függetlenedni szeretne, Székelyföld pedig jelenleg hivatalosan nem létezik, három külön megyéhez tartozik, innen szeretne eljutni az egyesítésig és az autonómiáig. Székelyföld esetében az autonómia azt jelentené, hogy hivatalossá válna a székely zászló és himnusz, a magyar nyelv pedig hivatalos nyelv lenne Székelyföldön (adott esetben az elsődleges nyelv, a román nyelv mellett), hivatalossá válhatna a SIC autójel, illetve a .sic legfelső internetes domain,  továbbá a legtöbb Székelyföldet érintő döntést Bukarest helyett Marosvásárhelyen hoznák meg.

Az is fontos, hogy elcsitítsuk azon kapzsi szirénhangokat, amelyek azt suttogják, hogy az autonómia nem ér semmit, függetlenség kell. Másik oldalról pedig megértessük a román kormánnyal és közvéleménnyel, hogy a székelyek nem függetlenedni akarnak, nem is Magyarországhoz csatlakozni, hanem egyszerűen autonómiát, vagyis önrendelkezést Románián belül, amihez ugyanolyan joguk van Európában, mint a dél-tiroliaknak és a szicíliaiaknak Olaszországban, a vajdaságiaknak Szerbiában, az oroszországi nemzetiségeknek 

Oroszországban. Ezért fontos, hogy Marosvásárhelyen március 10.-én csak székely zászló, Budapesten pedig csak magyar és székely zászló jelenjen meg. Minden mást a pártlogótól kezdve a Nagy-Magyarország térképes zászlókig mellőzzünk, legalább a tüntetés idejére, mert azok nem a székely ügyet segítik, sőt hátráltatják azt. Ha a szélsőséges és kontra produktív eszméktől tisztán tudjuk tartani ezeket a tüntetéseket, akkor a székely ügy mellé tudjuk állítani nem csak a magyar közvélemény jelentős részét, hanem az európait is. Ha nem, és ne adj’ Isten acélbetétes bakancsos neonácik románzászló-égetésévé fajulna a dolog, az nemcsak az európai közvéleményt ijesztené el a székely ügytől, hanem a magyarországi mérsékelt politikai gondolkodásúakét is. Ezen gondolatokat kérem, hogy fontolja meg mindenki és viselkedjünk határozottan, de békésen a tüntetéseken és ne hagyjuk magunkat provokálni szélsőségesek által, taszítsuk ki magunk közül a balhézni vágyókat, ugyanis a székely ügy megvalósításához szükség van a higgadt magyar-román, illetve székely-román párbeszédre.

Peticíó linkje: http://www.change.org/petitions/government-of-romania-recognize-the-autonomy-of-sz%C3%A9kely-land

Erdélyi Magyarságért Egyesület

A peticíó szövege:

Székelyföld egy történelmi régió Erdély délkeleti részén, így nagyjából a mai Románia közepén helyezkedik el. Népességének 70-80 %-át a magyarul beszélő székelyek teszik ki (néhány városban 97 %), kultúrájuk teljes mértékben különbözik az ország többi részétől. A mindennapjaikban magyarul beszélnek, ami viszont nem hivatalos nyelv, ugyanis egész Románia területén csak a román a hivatalos nyelv. A székelyek Románián belüli autonómiát és önkormányzatot szeretnének, ahogyan Dél-Tirolban, Szicíliában, a Vajdaságban és minden spanyol tartományban ez megvan. (kérem tekintse meg a budapesti szimpátiatüntetés facebook csoportját)

Ma Székelyföld három különböző román megyéhez tartozik: majdnem a teljes Hargita és Kovászna megye és Maros megye egy része. (Székelyföld egyéb, kisebb részei más megyékhez is tartoznak) 1952 és 1968 között a régió Magyar Autonóm Tartomány néven létezett, majd pedig 1968-ban létrehozták Romániában a megyéket, így ez a régió az előbb említett 2 és fél megyére szakadt.

2003 óta létezik a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), amelynek célja Székelyföld autonómiájának elérése (e 3 megye székely részeinek egyesítése), amelynek elsődleges hivatalos nyelve a magyar, másodlagos hivatalos nyelve a román lenne. Nyolc székre tervezik osztani az autonóm Székelyföldet (lásd: fenti ábra). 

Székelyföldnek zászlaja is van (lásd: ábra), ami ma természetesen nem hivatalos, de széles körökben használatos, a Székely Nemzeti Tanács is ezt használja. Himnuszuk is van (Székely Himnusz), amely 1921-ben íródott. Van egy tervezett legfelső szintű internetes tartománykód (.sic) és van nemzetközi gépkocsijelük (SIC), amit jelenleg nem hivatalosan matricaként használnak. A tervezett főváros Marosvásárhely. A régió nem tervezi a Romániáról való leszakadást (ahogyan azt a román média néha félreértelmezi), csupán autonómiát és önkormányzatot szeretnének Románián belül. Ma még annak a tényét is tagadja a román kormány, hogy ez a régió létezik és létezett a történelem folyamán. Annak ellenére, hogy a Székelyföldön élők nagy többsége székelynek vallja magát, a székely zászlót használja, a Székely himnuszt énekli és a hivatalos román helyett a magyar nyelv székely tájszólását beszéli mindennapjaiban.

Az autonómiatörekvéseknek különös jelentősége van ma, ugyanis a román kormány olyan régiók bevezetését tervezi, amelyek nem követik Székelyföld határait, sőt mi több, 3 részre osztják azt és 3 különböző régióba helyezik el, ahol a székelyek aránya kb. 30% lenne. Reméljük, hogy Romániában is azok az európai elvek fognak érvényesülni, miszerint az EU a régiókat nem kijelöli, hanem a létezőket elismeri. A Székely Nemzeti Tanács (a katalánhoz hasonló) menetet tervez március 10.-ére Marosvásárhelyen és Budapesten. (ld: facebook csoport) Ez a petíció ezen törekvéseket hivatott segíteni.

néhány adat:

fennállás: XIII. század
népesség: 750-800 ezer
ebből székely: 70-80 %
terület: ~12 000 km^2 ( ~ Montenegró, Katar, Jamaica, Puerto Rico)része: Erdélynekneve különböző nyelveken: Tinutul Secuiesc (román), Terra Siculorum (latin) Szekler Land (angol), vallások: katolikus (53 %), református (21 %), ortodox (17 %), unitárius (6 %)teljes székely népesség: ~ 1 millió, ebből: 550 ezer Székelyföldön, 180 ezer máshol Erdélyben, 185 ezer Magyarországon, 100 ezer máshol a világona 8 tervezett szék székhelyei: Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Barót, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy, Kovászna

Köszönjük a támogató aláírását! Kérjük ossza meg barátaival!

Peticíó linkje: http://www.change.org/petitions/government-of-romania-recognize-the-autonomy-of-sz%C3%A9kely-land

Az "oltár-ajtó" is becsapódott Vajdaság autonómiája előtt...

A Dveri kampányt indított Vajdaság autonómiájának megszüntetésére

A Dveri (Oltár-ajtó*) Mozgalom, egy csoport akadémikus támogatásával, szerdán kampányt indított Vajdaság autonómiájának megszüntetésére, mert megítélésük szerint „a szerbek szétválasztására” létrehozott adminisztratív egység „politikailag felesleges és gazdaságilag káros”.

– Nincsenek történelmi okok Vajdaság autonómiájának meglétére, mert 1848-ban egy idegen országban jött létre a szerb identitás megőrzése érdekében, etnikai érvek sem szólnak mellette, mert a szerbek Vajdaságban abszolút többséget élveznek, és európai értékről sincs szó, mert nincsenek autonómiák Franciaországban, Svédországban, Norvégiában, Magyarországon és Horvátországban sem – jelentette ki Kosta Čavoški akadémikus a Dveri által megtartott sajtótájékoztatón. Szerinte az Európai Unió Vajdaság autonómiáját a szerb nemzeti egység szétverésére használja, és feltette a kérdést: miért lenne egy szerb többségű terület tartomány Szerbia keretében? Az akadémikus szerint a vajdasági autonómia fenntartásának legfontosabb célja, hogy a szerbekből – és nem a kisebbségiekből – vajdaságiakat teremtsenek.

Boško Obradović, a Dveri képviselője elmondta, hogy a Vajdasági Szociáldemokrata Liga és a Demokrata Párt vajdasági bizottsága „üzletet hoztak létre” Vajdaság autonómiájából, és tevékenységüket „károsnak és rejtett szeparatizmusnak” nevezte.

– Vajdaság hatásköreinek kiszélesítése helyett a Dveri az autonómia megszüntetését javasolja. Felszólítjuk a kisebbségeket, magyarokat, románokat, ruszinokat és szlovákokat, hogy támogassák követelésünket, mert ők is nyilván nemzeti identitásukat szeretnék megőrizni, nem pedig vajdaságiakká válni. Javasoljuk, hogy az autonómia megszüntetését követően a vajdasági bürokráciára fordított pénzt osszák szét a szerbiai helyi önkormányzatoknak – mondta Obradović. 

Beta/Magyar Szó 2012-10-18, 4 oldal.

*A bizánci kereszténységben az oltár előtt három ajtó van. A királyi oltár-ajtó, az északi és a déli oltár-ajtó.

Gyarmati helyzetben

AUTONÓMIA-NYIRBÁLÁS

A szerb alkotmánybíróság 1797-es számú, 2010. július 10-ei, a hatásköri törvény 22 szakaszának alkotmányellenességéről szóló döntése megjelent a Hivatalos Közlöny 67., július 13-i számában (a képen). A törvény 25 rendelkezésének alkotmánybírósági felülvizsgálatát Vojislav Koštunica a Szerbiai Demokrata Párt (DSS) kezdeményezte még 2009-ben.

Vajdaság Autonóm Tartomány hatásköreinek meghatározásáról szóló, vagyis röviden hatásköri törvényt – hosszas politikai huzavona után – 2009. november 30-án fogadta el a Szerb Népképviselőház és 2010. január 1-jén lépett hatályba. A törvényben rögzített 153 illetékességből azonban vajmi kevés került vissza Vajdaság jogkörébe. 

A határozata szerint Újvidéket a továbbiakban nem lehet a tartomány fővárosának nevezni, Vajdaság nem szabályozhatja önállóan a nyelvhasználati kérdéseket, nem alakíthat közvállalatot a Fruška Gora Nemzeti Park irányításának átvételére, nem hozhat stratégiát, nem alapíthat pénzügyi alapokat a technológiai fejlesztések támogatására, nem dönthet helyi önkormányzatok létrehozásáról vagy átszervezéséről, nem tarthatja fenn a brüsszeli irodát...

A 85 gépelt oldalas dokumentum már eddig is számos kedvezőtlen politikai reagálást váltott ki a tartományban. Az autonómia visszaállításának szorgalmazói szerint ugyanis „korlátozza Vajdaság (egyébként is korlátozott) autonómiáját”, „megkérdőjelezi a tartomány szubjektivitását, névleges önállóságát”, továbbá „erősíti Vajdaság gyarmatosítását, kizsákmányolását” is.

Elgondolkodtató már a bíróság döntésének időzítése is, hiszen az új, a Demokrata Párt vezetésével létrejött tartományi kormány megalakulásának előestéjén hozták nyilvánosságra. A helyzetet bonyolítja, hogy mi történik azzal a számos jogszabállyal és döntéssel, amit az utóbbi két és fél évben a hatásköri törvény alapján hoztak meg? Jogos ezért a kérdés, egyáltalán hogyan is működik a taláros testület, ha két és fél évet kell várni ilyen fontos kérdésben a döntéshozatalra?

Mindez arra utal, hogy a (megerősödött) szerb nacionalista és centralista körök továbbra is ellenzik a tartomány bárminemű autonómiáját. Történik mindez annak ellenére, hogy az 1992. évi londoni Békekonferencia arra kötelezte a mindenkori szerb hatalmat, hogy a „Vajdaság polgárainak visszaadjon minden polgári és alkotmányos jogot”.

Ez a megfogalmazás alatt „Szerbia Köztársaság (1990. szeptember 28-i – B. A. megj.) Alkotmányával és az ún. žabljaki (1992. április 27-i – B. A. megj.) alkotmánnyal elvett jogok visszaszármaztatását kell érteni”. Vagyis a tartomány korábbi (1974. évi) autonómiáját kell(ett volna) helyreállítani. A döntés ellentétben van Szerbiának az Európai unióhoz való csatlakozási érdekével és az európai értékekkel is.

Nem mellőzhető az sem, hogy a döntéshozók arra a szerb alkotmányra hivatkoztak, amely ellen a 2006. évi referendumon a vajdaságiak 56,7 százaléka szavazott. Az ominózus döntéshozatalban részt vett sajnos egy vajdasági magyar jogász is, aki nem hogy a döntés ellen szavazott volna, de másféle véleményt, sem valamiféle fenntartást nem fogalmazott meg. Újságírók szerint még az ítélkezéssel kapcsolat kérdések megválaszolását is elutasította.

Az alkotmánybíróság határozatával tovább folytatódik a Vajdaság autonómiájának nyírbálása. A Szerb Haladó Párt vajdasági képviselőcsoportjának vezetője már az új összetételű tartományi Képviselőház első (július 11-i) ülésén hangoztatta, hogy véleménye szerint „a statútumnak sincs meg a törvényessége ebben a pillanatban”.

Koštunica kijelentette, hogy az alkotmánybíróság lépése „történelmi határozat, amely megállítja az állam létrehozását az államban és Szerbiai további széttúrását”.

Az autonómiát követelők szerint valóban történelminek tekinthető ez a döntés, csak nem olyan értelemben, ahogyan Koštunica mondta. Szerintük „elérkezett az idő Vajdaság státusának rendezésére”, vagyis „az eddigieknél még intézményesebben kell küzdeni érte, mind belföldi, mind nemzetközi vonatkozásban”. Olyan vélemények is elhangzottak, hogy „közel állunk egy újabb referendumhoz Vajdaságban, amelyben állást kell foglalnunk Vajdaság státusának kérdésében”.

A Nemzeti Kisebbségek Nemzeti Tanácsinak Koordinációja (július 19-én) olyan álláspontra helyezkedett, hogy maga az alkotmánybíróság is megszegte az alaptörvényt, amikor alkotmányellenesnek minősítette a hatásköri törvénynek azt a rendelkezését, mely szerint „a jogszabályok meghozásának folyamatában figyelembe kell venni a polgárok tartományi autonómiára való szerzett jogát”. A nemzeti tanácsok által elfogadott dokumentum szerint az alkotmánybíróság „nem csupán csökkentette ezeket a jogokat, hanem lehetőséget adott arra is, hogy azokat a jövőben újra megcsonkítsák”.

A Szabad Vajdaság nevű nem kormányzati szervezet – már az alkotmánybíróság vitatott döntése előtt – kezdeményezte a vajdasági Nagy Népképviselőház összehívását, amely november 12. és 25. között „jelképes határozatot hozna Vajdaság függetlenségéről, amivel megtörténne az 1918. évi téves döntés helyreigazítása” (V. L.: Replika istorije iz 1918. godine, Danas, 2012. június 28., 25. o.).   

Az alkotmánybíróság döntése a továbbiakban bizonyára lényegesen befolyásolja majd nem csak a tartományon belüli politikai viszonyok alakulását, de meghatározhatja a vajdasági és (az alakulóban lévő) szerb kormány kapcsolatait is. Mindez bizonyára tovább élezi majd nem csak az autonómia visszaállításának követelői és ellenzői közötti vitákat, de az általános belpolitikai helyzetet is.  

Bozóki Antal

Újvidék, 2012. július 20.

Freedom House

A Freedom House rangsora: Szerbia a 71. helyen a sajtószabadság szempontjából

Az ameriakai Freedom House nemkormányzati szervezet kimutatása szerint Szerbia a médiaszabadság szempontjából a világban a 72. helyen áll.
Az elemzés 196 országra terjedt ki, s az áll benne, hogy a világ lakosságának csak a 15 százalékban él olyan országban, ahol szabad a média, 42 százalékban részlegesen szabad a média, 43 százalék esetében pedig nincs sajtószabadság. A ranglistán Montenegró a 80., Horvátország pedig a 85. helyen áll.
A FH megállapította, hogy Magyarország, amely a régió jobban teljesítő országai közé tartozik és az Európai Unió tagja, egy év alatt egy 23-ról 30 pontra történő pozícióromlást szenvedett el, amellyel a szabad sajtójú országok kategóriájában Görögországgal, Guyanával és Szamoával együtt az utolsó helyen áll. A negatívumok terén egy ponttal többet kapott Tonga már a "részben szabad" csoportba tartozik, ahová egyébként a 34 pontra értékelt Olaszországot, a 35 pontos Bulgáriát, a 41 pontos Horvátországot és a 42 pontos Romániát is sorolták.
Közép- és Kelet-Európából, valamint a volt Szovjetunió országai közül Észtország (18 pont), Csehország (19), Litvánia (22), Szlovákia (22), Lengyelország (25), Szlovénia (25) és Lettország (26) előzi meg Magyarországot.
A jelentés szerint az új médiaszabályozások potenciálisan széleskörű korlátozásokat róttak ki a tartalomra és megkövetelik a nyomtatott és az online médiumok regisztrálását. Az új törvények megkövetelik, hogy az újságírók bizonyos körülmények között fedjék fel forrásaikat, és bírságokat írnak elő a kiegyensúlyozatlan vagy "erkölcstelen" hírközléssel kapcsolatban.
Az FH aggasztónak tartotta még, hogy az új szabályozó testületet kormányhű kinevezettek uralják és megnőtt a közszolgálati műsorszolgáltató feletti kormányzati ellenőrzés. (Beta, MTI)

http://www.freedomhouse.org/uploads/pfs/371.pdf

http://freedomhouse.org/images/File/fop/2011/FOTP2011GlobalRegionalTables.pdf

http://freedomhouse.org/images/File/fop/2011/FOTP2011MOPF.pdf

Az új típusú pártokráciában, ahol is az egy diktátort felváltó diktátorocskák diktálják le az újságíró részleges szabad sajtóságát továbbra is a saját olvasóközönséget félrevezető írások jelenhetnek meg, amelyekben az uralkodó ügyosztályt nem ignoráló irományok közlendőek le. 

A minap egy "függő" újságíróval beszéltem, aki mosta kezeit és bevallotta, mást nem tehet, minthogy fejet hajt a CENZ-nénak és az URA-nak (Hofi Géza filozófiája). Kisebbségi magyar újságíróként fejet kell hajtania a "Nagy Szerbia" vezetőinek és el kell fogadnia "száraz kenyérre és vízre" elegendő apanázsát, amelyet nagyon sokszor meg kell köszönnie, bólogatva! Undorító! A vajdasági kis-magyar gettóban, ahol merünk parányiak lenni, mint a mikróbák a teszttalajon, el kell viselni az állam áldatlan helyzetét és azon belül béklyóként viseljük a gettósítóink kénye-kedvét a nagy "autonómia" adta jogainkban. A kis magyar önkormányzat (MöNöTöl) parádésan ellenőrzése alá vette a vajdasági kis-magyar médiát. A Magyar Szó-tól a Hét Napjáig, pediglen van saját pártlapocskájuk az Új esély címre keresztelt egyházi méltóságok által is közkedvelt médiafelület. (Egy-ház nem politizál!) Közben a vajdasági kismagyarság esély egyenlőségéről regélnek, még rendőrnek is küldenék a szerencsétlen, de többségi mennyei nép nem vesz soraiba kis-magyart, hanem saját fiát lányát tanítja ökögni-makogni a kis-magyar nyelvére! A kis-magyar veszélyes fajta, vigyázni kell vele, mert megnyergeli lovát és menekülést színlelve csapást mér az ellenébe vétkezőre!

Az utóbbi időben Savoyai Jenő dicső városát pellengérezi lépten-nyomon a vajdasági kis-magyar sajtó, valahogy a gettó vezetőknek nem megy a bögyükbe, hogy a tömbmagyarság központja lett Zenta az ő áldásos tevékenységük által. Ahogyan a nagyvezír 1697 szeptember 11.-én Jenő atyánkkal meg akarta itatni a fekete levest, úgy akarják megitatni Zenta vezetésével is, mindeddig sikertelenül! Az új világrend új polúsokat hozott létre és a szabadkai pólus délre mozdult ki, ez itt a fő probléma, egyértelműen Szabadka szórvány magyar település lett, mint ilyen halványul diktáló pozíciója, melyet az újvidéki magyarságtól szerzett meg az elmúlt tíz évben legálisan és legitimen egy kis menekülő demokrácia segédlettel!

Jeleztem a Magyar Szó főszerkesztőjének, hogy a közösbe elmondanám, hogy a kis-csókai kis-magyarnak hol szorít a kis-cipője és hadják már Savoyai dícső városát. A tisztelt főszerkesztő visszajelzett és 4ooo karaktert engedélyezett, mit volt tennem redukálnom kellett irományom, hogy a lényeg ne vesszen, elég nehéz, de a regula az regula! A 9119 karektert, amely 1321 szavat rejt magában redukáltam 4o82 re és 69o szóra, magyarán lefeleztem, valahogy a vezérfonal nem sérült, bár vékonyodott a téma. Elküldtem, elolvasta a CENZ-né meg az URA és közlés elmaradt, Celine Dion fontosabb, hogy ő kanadai francia avagy franciázó kanadai.

-Ez tetszik lenni a részlegesen teljes média cenzúra, bár esküdöznek vezetőink, hogy a szabadságjogok, meg március 15.-én koszorúznak, meg mit kíván a magyar nemzet, az csak egy nap, 364 marad a diktátumra a kismagyar gettóban a határon túlra!

Politikai hűbérrendszer  áldozatai a csókai általános iskola tanulói!

Nyílt levél az MNT elnökéhez, tartományi oktatási titkárhoz és az emberjogi bizottságoknak és szervezeteknek címezve

A csókai "Jovan Popovic" Általános iskola körül évek óta méltó csendbe burkolódzva zajlanak a történések. A tanárok hallgatnak, a diákok szülei birkatürelemmel viselik gyermekeiket is érintő kellemetlenségeket. A politika pálcát tört tanár és diák felett, mert ugyebár a politikában alkuk, érdekek és szerződések a mércék. A kettő "legerősebb" párt káderei Csókán megegyeztek a következőkben: a Művelődési Oktatási Központ és a Kommunális vállalat a VMSZ hűbéreseit szolgálja egy mandátumon keresztül, summa summarum: kultúra és szemét hordás végletei kellenek a községi magyar politikusainknak. A Demokrata Párt hűbéresei meg viszik a választási nyeremény többségét így az oktatást többek között. Évek óta szemtanúi vagyunk az igazgatóválasztási bohózatnak, amely bizonytalanná teszi az intézmény irányítását viszont a cél szentesíti az eszközt, miért kell a bizonytalanság, hogy a politika irányítsa az iskolát és ne a szakma. Magyar Nemzeti Tanács 2010-ben kettő igazgató jelöltet is támogatott "teljes mértékben" egyik sem lett megválasztva a VMSZ tartományi titkára meg egy harmadikat nevezett ki az intézmény élére, egyértelműen a demokrácia partitúrájával rendelkezőt, holott tudta, hogy a szülői tanács, a tanári kar és az MNT támogatta a kettesszámú jelöltet, ennek ellenére felülírta a demokrácia szabályait. Elemzés: az MNT elnökének tekintélye zéró a VMSZ-en belül. Mondhatnánk úgy is, hogy nem konzultálnak az urak egymással, de mondjuk úgy is, hogy a VMSZ-t nem érdekli a független MNT elnök szakpolitizálása, egyértelmű nem tudja, a jobb kéz mit csinál a bal! A diák ügyedül maradt. Mit tesz az ember, ha egyedül marad? Először megszeppen, majd keresi a megoldások lehetőségeit, ugyebár! A 7b magyar osztály is így tett. mert betelt a pohár, hogy ők mindig a legek, de a rosszabb oldalról. Parányi felnőtté váló elmécskékben összegyülemlett a sok megaláztatás és lejárató hadjárat, amit kisebbségként el kell viselniük a szolgalelkűvé válásig. Maguk maradtak, mert osztályfőnökük nem áll ki mellettük, az osztályfőnök, akinek a "védelmező kart" kellene, hogy föléjük nyújtsa, ehelyett a gyermekek a legek: a legrosszabbak és ő a fő szónoka e badarságoknak. Hol van a gondolkodó emberi hozzáállás, hol van a pedagógiai szeretet? Féltjük a fotelünket, mert a hűbéruraink a kulturált szemétkihordást választották nekünk! Itt a szégyen szó nem létező fogalommá vált, a törvény szava kit érdekel, megyünk az EU-ba!
A tisztánlátás véget elbeszélgettem gyermekkel és szüleikkel, mert kötelességem a szülői tanácsban és az iskolaszékben az ő érdekeiket képviselni, miért is indultak az igazgatóhoz kollektíven panaszra vállalva az azt követő érdekükben történő lehetséges megtorlásokat.
A tornatanárral kezdték az őket ért sérelmek ecsetelését, mert ugyebár a panasz zöme e szakkádert érte a demokratikusan leköszöntött igazgatónál. Elmondták, az órákon, már ha kedve szottyan, azt megtartani, mert lejárt a műszakja, avagy a tornaterem nem áll rendelkezésre -címek alapján. Kiabál velük, a tornacipőjét vágta hozzá diáktársukhoz nyomatékosan, csak a tekintély biztosítása végett, tudja meg mindenki ki az úr a háznál a hűbéresek házánál! A következő lépésénél, mély levegőt vettem, mert az univerzum borult fel bennem, a lányok bugyijába, akart nézni, hogy hazudnak e a havi vérzést illetőleg, egyértelműen megtagadták, mínusz és egyes lett a jutalmuk! Az osztályfőnök tudva e panaszokat bölcsen hallgat, mert ugyebár a gyermekei túloznak a szülő meg értse meg, hogy a gyermekben is van baj és nem az iskola fogja megnevelni, mert az a szülő dolga, ugyebár! Folytatódik történetük a fizika-kémia tanárral, aki a fizika példáját osztálytársuk megalázásával adja fel, a kémiai reakciót a szülők közösülésével példázza. A nyelvtanárok nem beszélik az előadandó nyelvet, viszont órák után korrepetálnak! A karhatalom meg hallgat, bár tud mindenről, a parancs az parancs! A 7 b. el fogja szenvedni, a merészségéért is kiállásáért a demokrácia büntetését, már meg lettek bélyegezve, a jövőjük bizonytalanná vált, mert a tanulmányi eredményükön rontanak a "rebellis" viselkedésforma végett nem a magaviseletükön (!?) A magaviseleti rontást vastagon kell bizonyítani a tanulmányi átlag leverését nem! A bűnük, hogy nem szolgalelkűek, nem lehetett őket megtörni és betörni, mert gerinces gondolkodó emberpalánták ők! A bűnük, hogy magyarnak születtek? A megoldás, hogy a politika kivonul az iskolából és békén hagyja úgy a tanárt, mint a diákot,  hogy az MNT kiemelt védelme alá helyezi a csókai általános iskolát, hogy ha kell testünkkel védjük meg a csókai magyar diákot!

Margit Zoltán

 

HÍREK:

Adatvédelmi aggályok miatt leállítva vajdasági iskolák központi adatbázisa

 

http://margitzoltan.blogspot.com/p/hirek.html

SAJTÓSZEMLE:

 A webnapló körüli botrányról (a tisztánlátás érdekében)

http://margitzoltan.blogspot.com/p/sajtoszemle.html