Online petíció és tüntetések Székelyföldért

Az internet – és különösképp a facebook – veszélyes és egyben csodálatos dolog. Észak-Afrikában diktatúrák buktak meg ezeknek az eszközöknek köszönhetően, zsarnokok menekültek el saját hazájukból, demokratikus fordulatok következtek be. Ezek után teszi fel magának a kérdést az egyszerű magyar ember, hogy akkor ugyanezekkel az eszközökkel a demokratikus Európai Unióban egy kicsiny, 12 ezer négyzetméter területű, (Montenegró és Puerto Rico területével megegyező) magyar régió – Székelyföld – autonómiájának kérdésében is ugyanilyen hatásosak lehetnek-e ezek az eszközök. A válasz: igen, legalábbis ha a change.org nevű online petíciókészítő honlapon a Román Kormány: Ismerje el Székelyföld autonómiáját című angol-magyar kétnyelvű petíció eddig több mint 2000 kitöltőjét kérdezzük.

Kérdésként merül fel természetesen, hogy hány aláírás szükséges ahhoz, hogy egy ilyen internetes petíciót komolyan vegyenek. Nyilván ez nagyon összetett kérdés, amire egyrészt az a válasz, hogy önmagában a petíció kevés, a tüntetéseken is nagy számban részt kell venni, másrészt pedig, hogy minél többen írnak alá egy petíciót, az annál nagyobb nyomás alá helyezi az adott törvényhozó testületet, jelen esetben a Román Parlamentet. Egy ilyen petíciónak a célja részben a hazai, részben a nemzetközi közvélemény és sajtó érdeklődésének a felkeltése. Elvégre, ha több tízezren akarnak valamit annyira, hogy veszik is a fáradtságot és aláírnak egy petíciót, az csak is olyan fontos dolog lehet, amit eddig az állampolgárok passzivitását kihasználva a politikai vezetés szőnyeg alá akart söpörni. Ezért fontos, hogy töltsük ki a petíciót és vegyünk részt a március 10.-ei tüntetésen vagy Marosvásárhelyen, vagy Budapesten a román nagykövetség előtt.

A székelyeknek olyan szempontból könnyebb dolguk van a katalánokhoz képest, hogy Európa az utóbbi 100 évben az országhatárok szempontjából általában a status quo fenntartására törekszik (a néhány kivétel közé tartozik Koszovó). Viszont az egyes országokon belüli területi autonómiát, mint intézményt, az EU támogatja. Sőt, a Székely Nemzeti Tanács hívta fel a figyelmet Székelyföld területi egységének kérdésével kapcsolatban arra az európai értékre, miszerint „az EU a régiókat nem kijelöli, hanem a létezőket elismeri”. Ezek alapján világosan látszik, hogy a mi feladatunk egyrészt a magyar, másrészt az európai közvélemény és média figyelmének felkeltése, amit ha a március 10.-ei tüntetések és az online petíció segítségével megfelelően hajtunk végre, akkor az európai politikusok szúrós szemmel fognak tekinteni Romániára, ami végül Székelyföld, a román állam általi elismeréséhez vezet majd.

Fontos azonban megjegyezni azt, amit sajnos nagyon sok magyar és román egyaránt félreért az autonómia fogalmával kapcsolatban. Az autonómia nem azonos a függetlenséggel, tehát ha egy régió autonómiát kap, az nem azt jelenti, hogy független országgá válik, hanem azt, hogy nagyobb önállóságot nyer, több kérdésben dönthet saját hatáskörben. Katalónia jelenleg autonóm és függetlenedni szeretne, Székelyföld pedig jelenleg hivatalosan nem létezik, három külön megyéhez tartozik, innen szeretne eljutni az egyesítésig és az autonómiáig. Székelyföld esetében az autonómia azt jelentené, hogy hivatalossá válna a székely zászló és himnusz, a magyar nyelv pedig hivatalos nyelv lenne Székelyföldön (adott esetben az elsődleges nyelv, a román nyelv mellett), hivatalossá válhatna a SIC autójel, illetve a .sic legfelső internetes domain,  továbbá a legtöbb Székelyföldet érintő döntést Bukarest helyett Marosvásárhelyen hoznák meg.

Az is fontos, hogy elcsitítsuk azon kapzsi szirénhangokat, amelyek azt suttogják, hogy az autonómia nem ér semmit, függetlenség kell. Másik oldalról pedig megértessük a román kormánnyal és közvéleménnyel, hogy a székelyek nem függetlenedni akarnak, nem is Magyarországhoz csatlakozni, hanem egyszerűen autonómiát, vagyis önrendelkezést Románián belül, amihez ugyanolyan joguk van Európában, mint a dél-tiroliaknak és a szicíliaiaknak Olaszországban, a vajdaságiaknak Szerbiában, az oroszországi nemzetiségeknek 

Oroszországban. Ezért fontos, hogy Marosvásárhelyen március 10.-én csak székely zászló, Budapesten pedig csak magyar és székely zászló jelenjen meg. Minden mást a pártlogótól kezdve a Nagy-Magyarország térképes zászlókig mellőzzünk, legalább a tüntetés idejére, mert azok nem a székely ügyet segítik, sőt hátráltatják azt. Ha a szélsőséges és kontra produktív eszméktől tisztán tudjuk tartani ezeket a tüntetéseket, akkor a székely ügy mellé tudjuk állítani nem csak a magyar közvélemény jelentős részét, hanem az európait is. Ha nem, és ne adj’ Isten acélbetétes bakancsos neonácik románzászló-égetésévé fajulna a dolog, az nemcsak az európai közvéleményt ijesztené el a székely ügytől, hanem a magyarországi mérsékelt politikai gondolkodásúakét is. Ezen gondolatokat kérem, hogy fontolja meg mindenki és viselkedjünk határozottan, de békésen a tüntetéseken és ne hagyjuk magunkat provokálni szélsőségesek által, taszítsuk ki magunk közül a balhézni vágyókat, ugyanis a székely ügy megvalósításához szükség van a higgadt magyar-román, illetve székely-román párbeszédre.

Peticíó linkje: http://www.change.org/petitions/government-of-romania-recognize-the-autonomy-of-sz%C3%A9kely-land

Erdélyi Magyarságért Egyesület

A peticíó szövege:

Székelyföld egy történelmi régió Erdély délkeleti részén, így nagyjából a mai Románia közepén helyezkedik el. Népességének 70-80 %-át a magyarul beszélő székelyek teszik ki (néhány városban 97 %), kultúrájuk teljes mértékben különbözik az ország többi részétől. A mindennapjaikban magyarul beszélnek, ami viszont nem hivatalos nyelv, ugyanis egész Románia területén csak a román a hivatalos nyelv. A székelyek Románián belüli autonómiát és önkormányzatot szeretnének, ahogyan Dél-Tirolban, Szicíliában, a Vajdaságban és minden spanyol tartományban ez megvan. (kérem tekintse meg a budapesti szimpátiatüntetés facebook csoportját)

Ma Székelyföld három különböző román megyéhez tartozik: majdnem a teljes Hargita és Kovászna megye és Maros megye egy része. (Székelyföld egyéb, kisebb részei más megyékhez is tartoznak) 1952 és 1968 között a régió Magyar Autonóm Tartomány néven létezett, majd pedig 1968-ban létrehozták Romániában a megyéket, így ez a régió az előbb említett 2 és fél megyére szakadt.

2003 óta létezik a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), amelynek célja Székelyföld autonómiájának elérése (e 3 megye székely részeinek egyesítése), amelynek elsődleges hivatalos nyelve a magyar, másodlagos hivatalos nyelve a román lenne. Nyolc székre tervezik osztani az autonóm Székelyföldet (lásd: fenti ábra). 

Székelyföldnek zászlaja is van (lásd: ábra), ami ma természetesen nem hivatalos, de széles körökben használatos, a Székely Nemzeti Tanács is ezt használja. Himnuszuk is van (Székely Himnusz), amely 1921-ben íródott. Van egy tervezett legfelső szintű internetes tartománykód (.sic) és van nemzetközi gépkocsijelük (SIC), amit jelenleg nem hivatalosan matricaként használnak. A tervezett főváros Marosvásárhely. A régió nem tervezi a Romániáról való leszakadást (ahogyan azt a román média néha félreértelmezi), csupán autonómiát és önkormányzatot szeretnének Románián belül. Ma még annak a tényét is tagadja a román kormány, hogy ez a régió létezik és létezett a történelem folyamán. Annak ellenére, hogy a Székelyföldön élők nagy többsége székelynek vallja magát, a székely zászlót használja, a Székely himnuszt énekli és a hivatalos román helyett a magyar nyelv székely tájszólását beszéli mindennapjaiban.

Az autonómiatörekvéseknek különös jelentősége van ma, ugyanis a román kormány olyan régiók bevezetését tervezi, amelyek nem követik Székelyföld határait, sőt mi több, 3 részre osztják azt és 3 különböző régióba helyezik el, ahol a székelyek aránya kb. 30% lenne. Reméljük, hogy Romániában is azok az európai elvek fognak érvényesülni, miszerint az EU a régiókat nem kijelöli, hanem a létezőket elismeri. A Székely Nemzeti Tanács (a katalánhoz hasonló) menetet tervez március 10.-ére Marosvásárhelyen és Budapesten. (ld: facebook csoport) Ez a petíció ezen törekvéseket hivatott segíteni.

néhány adat:

fennállás: XIII. század
népesség: 750-800 ezer
ebből székely: 70-80 %
terület: ~12 000 km^2 ( ~ Montenegró, Katar, Jamaica, Puerto Rico)része: Erdélynekneve különböző nyelveken: Tinutul Secuiesc (román), Terra Siculorum (latin) Szekler Land (angol), vallások: katolikus (53 %), református (21 %), ortodox (17 %), unitárius (6 %)teljes székely népesség: ~ 1 millió, ebből: 550 ezer Székelyföldön, 180 ezer máshol Erdélyben, 185 ezer Magyarországon, 100 ezer máshol a világona 8 tervezett szék székhelyei: Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Barót, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy, Kovászna

Köszönjük a támogató aláírását! Kérjük ossza meg barátaival!

Peticíó linkje: http://www.change.org/petitions/government-of-romania-recognize-the-autonomy-of-sz%C3%A9kely-land

Szégyen

Kisebbségjogi jegyzet

Szeptember 27-i ülésén a Magyar Nemzeti Tanács – 15 hónapos (megfelelési) próbaidő után – Varjú Mártát nevezte ki egyetlen napilapunk, a Magyar Szó főszerkesztői posztjára.

Székfoglalója alkalmából a főszerkesztő – inkább ne mélyedjünk most bele eddigi munkájának elemzésébe – a lap szeptember 29-i számában Az olvasóhoz c. írásában hangoztatja: „Számomra a legnagyobb kihívás mégis az, hogy az olvasó elvárásának eleget tegyek. A Magyar Szó a vajdasági magyar közösségnek és közösségről szól.”

Azon a napon, amikor Varjú Mártát megtették főszerkesztőnek, Újvidéken négy vajdasági magyar párt és nyolc civil szervezet tanácskozást tartott közösségünk helyzetéről. (Az ülésen – a meghívás ellenére – a Vajdasági Magyar Szövetség képviselői nem vettek részt.) A részvevők elfogadták A vajdasági magyar közösség azonossága megőrzésének és fejlődésének alapkövetelményei c. felhívást. Az aláírók dokumentumot, amelynek alkalmazástól közösségünk helyzetének javulását várják, a magyar képviselőkhöz, az anyaországi vezetőkhöz az Európai Unió magyar képviselőihez szándékoznak eljuttatni. A mai napig az okiratot az interneten Petition for the maintenance of the national identity of the Hungarian minority community in Vojvodina már 200 aláírással támogatták a világ szinte minden részében élő magyarok. 

Az összejövetelről tudósított az újvidéki közszolgálati rádió és televízió is. Nem úgy a Magyar Nemzeti Tanács irányítása alatt lévő napilap. A Varjú Márta vezette szerkesztőség még arra sem tartotta érdemesnek az egybegyűlteket, hogy képviseltesse magát az eseményen. Mert eseményről volt szó, hiszen ritkán kerül sor a pártok és a civil szervezetek találkozójára, hát még olyanra, amelyen mind a négy párt és a civil szervezetek elnökei egyszerre vannak jelen. Ezt tartja Varjú Márta „a vajdasági magyar közösségnek és közösségről” szóló tájékoztatásnak?

A Magyar Szó nemcsak, hogy az ülésről nem tájékoztatta közösségünket, de a mai napig egy sort nem közölt az ülésen elfogadott felhívásról. Annak ellenére, hogy egy olyan dokumentumról van szó, amely tartalmazza a magyar közösségnek a május 6-i választásokon a helyi önkormányzatokba, a Tartományi Képviselőházba és a szerb parlamentbe választott magyar képviselők, az anyaországi vezetők és az Európai Unió magyar képviselői iránti követeléseket.  Ez lenne az olvasó „elvárása”? Vagy a főszerkesztő határozza meg azt?

Az újvidéki Dnevnik napilap viszont fontosnak tartotta, hogy beszámoljon az ülésről a szerb közvéleménynek. A magyar olvasók tehát a szerb nyelvű napilapból tájékozódhattak a pártok és a civil szervezetek közös követeléséről. Még a boszniai Szerb Köztársaság Srna nevű hírügynöksége is érdeklődött a dokumentum iránt.  

A Magyar Szó ilyen tájékoztatásra és szerkesztéspolitikára nincsen más megfelelő kifejezés, mint a szégyen. Ezen csak a dokumentum 8. pontjának érvényesítésével lehet változtatni, miszerint az aláírók követelik „a sajtó szabadságát és a pártoktól, valamint a Magyar Nemzeti Tanácstól való független és tárgyilagos tájékoztatás biztosítását”. Erre viszont – s ezt az utóbbi 15 hónap is igazolja – Varjú Márta és csapata nem alkalmas.

Bozóki Antal

Újvidék, 2012. október 7. 

                                                     Dnevnik, 2012. október 3., 2. o.

Peticíó a vajdasági magyar közösség azonosságának megőrzéséért

Peticíó - klikk a képre

Felhívás a magyar képviselőkhöz, az anyaországi vezetőkhöz az Európai Unió magyar képviselőihez. Abból a megállapításból kiindulva, hogy 

–        a vajdasági magyar közösség demográfiai, gazdasági és foglalkoztatási helyzete – a 2000. október 5-i, önmagát demokratikusnak nevező hatalomátvétel után is – tovább súlyosbodott (a 2011. októberi népszámlás adatait a lakosság nemzeti összetételéről még mindig nem tették közzé), visszaesett a gyermekvállalás, a fiatal és képzett lakosok elvándorlása pedig fokozódott, ami miatt a lakosság elöregedése is egyre kifejezettebb;

–        Vajdaságban a munkanélküliek száma meghaladta az eddigi példa nélküli 27 százalékot, az itteni magyarok között a foglalkoztatás nélküliek száma pedig még ennél is jelentősen nagyobb;

–        a magyarok mind jobban kiszorulnak a döntéshozatali szervekből – (pl. Nagybecskereken és Újvidéken), ami sérti a nemzeti kisebbségeknek a képviseletre és a döntéshozatalban való arányos részvételhez való jogát –, de a vállalkozók közül is, elveszítik termőföldjüket, ingatlanaikat, ami csak növeli a közösség elszegényedését;  

 

–        a vajdasági magyar pártok sikertelenül szerepeltek a 2012. választásokon. Nincs közöttük  egyetértés a közösség alapvető kérdéseinek rendezésében; 

 

–        tekintetbe véve, hogy a fentiek miatt a közösségen egyre jobban eluralkodik a kiábrándulás, a depresszió és a letargia,

mi, alulírott vajdasági magyar pártok és civil szervezetek vezetői, valamint magánszemélyek, az Újvidéken 2012. szeptember 27-én tartott értekezlet részvevői, felelősséget érezve önmagunk és  gyermekeink jövője iránt, az alábbiakat követeljük:

1. Olyan munkahelyteremtő intézkedések megtételét, amelyek csökkentik a munkanélküliséget, biztosítják a tisztességes keresetet és megélhetést, növelik a gyermekvállalás lehetőségét, valamint a fiatal és képzett lakosoknak a szülőföldön való maradását.   

2. Szerbia biztosítsa a délvidéki magyarság teljes körű nemzeti autonómiáját, területi és személyi elvű autonómiát. A nemzeti tanácsokról szóló törvénynek az eddigi tapasztalatok alapján való mielőbbi módosítását, amely szavatolja a nemzeti kisebbségek tényleges politikai önkormányzatát, felruházná döntéshozatali joggal és hozzájárulna az érdekeinek megfogalmazásához és hatékony képviseletéhez. Ezt követően új, demokratikus nemzeti-tanácsi választások megtartását, az állam által elkészített és kezelt teljes választói névjegyzék alapján, olyan választási rendszer alkalmazásával, amely figyelembe venné a lakosság területi megoszlását.  

3. Szerbia valódi decentralizálását és EU-kompatibilis régiókra (nem statisztikai) való átszervezését. A régiók kialakításánál vegyék figyelembe a gazdasági, földrajzi, etnikai és más elveket. A délvidéki magyarság tömbben élő része egy közigazgatási egységben, régióban legyen. A közigazgatási reform részeként létre kell hozni a szubszidiaritás elve alapján működő települési önkormányzatokat. 

A Vajdaság Autonóm Tartomány önkormányzatiságának teljes visszaállítását, beleértve a törvényhozási, végrehajtási és igazságügyi jogkört is.

4. A szerb alkotmány által a nemzeti kisebbségeknek szavatolt parlamenti helyek beépítését a választási törvénybe, az arányos részvételt a döntéshozatali intézményekben, a közigazgatási és igazságügyi szervekben, a közvállatokban, valamint a belügyi hatóságokban – minden szinten. Új törvény meghozatalát a népképviselők választásáról, amely lehetővé teszi a listákra és az egyénekre való szavazást is, minek alapján mindegyik jelölt, aki legalább 2000 szavazatot kap, rangsorolási eljárásba kerül.  

 

5. Adának, Zentának és Magyarkanizsának az észak-bánáti körzethez való csatolásáról szóló, az asszimilációt ösztönző rendeletnek a megváltoztatását és a három községnek a természetes etnikai, gazdasági, valamint földrajzi környezetbe, az észak-bácskai körzetbe való visszatérését

6. A községi bíróságok visszaállítását Adán, Csókán, Magyarkanizsán, Óbecsén, Temerinben, Topolyán és Zentán. A bíróságok és ügyészségek dolgozóinak nemzeti összetételére vonatkozó adatok nyilvánosságra hozatalát és az arányos foglalkoztatás biztosítását a tartományi és községi közigazgatási és igazságügyi szervekben, közvállalatokban és hivatalokban, valamint a magyar nyelv hivatalos használatának biztosítását ezekben a szervekben, valamint egy új hivatalos nyelvhasználati törvény meghozatalát. 

 

7. Magyar oktatási rendszer létrehozását az óvodától az egyetemig, a magyar lakosság érdekei alapján, figyelembe véve a szülők állásfoglalását. Magyar csoportok beindítását az Újvidéki Egyetemen.  A szerb iskolaközponthoz tartozó tordai és a magyarittabéi általános iskola önállósulását. A szerb, mint nem anyanyelv oktatásának átszervezését, a tankönyvek korszerűsítését és a nemzeti közösségeket megbélyegző tartalmak törlését.

8. A sajtó szabadságát és a pártoktól, valamint a Magyar Nemzeti Tanácstól való független és tárgyilagos tájékoztatás biztosítását.   

 

9. A szabadkai Népszínház és az újvidéki Európa Kollégium befejezése végső időpontjának meghatározását, mert még csak nem is látszik, mikor kerül erre sor. 

 

10. A kollektív bűnösség elvének törlését a 2011. október 6-án elfogadott vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvényből.

11. A szerbiai parlament fogadjon el nyilatkozatot, amely elítéli az 1944/45-ös délvidéki, a magyarokat érintő vérengzéseket, kinyilvánítja a bocsánatkérést, biztosítja az áldozatoknak kijáró végtisztesség és a méltó megemlékezés jogát. Tegye lehetővé a második világháború áldozatainak emlékmű emelését minden helységben, ahol tömegsír van, a még titkos dossziék és levéltárak megnyitását, segítse az említett események kutatását, valamint tegye lehetővé a besúgók névsorához való hozzáférést és indítson eljárást az atrocitások életben lévő elkövetői ellen. 

 

12. Állami irányítással ne kerüljön sor a többnyire Nyugat-Európából kitoloncoltaknak a nemzeti kisebbségek által lakott területekre való költöztetésére, mivel az még jobban megbontaná a lakosság etnikai arányait és rontaná a közbiztonságot. 

 

13. A szerb kormány biztosítsa végre az etnikai alapú incidensek hatékony kivizsgálását és a vonatkozó jogszabályoknak az elkövetők elleni következetes alkalmazását, mindennemű hovatartozástól függetlenül, valamint a temerini elítéltek szabadon bocsátását.

14. Az őshonos magyar nemzeti kisebbség említett kérdéseit vegyék figyelembe és kérjék számon Szerbia európai integrációs csatalakozási tárgyalásai során. A térség valamint Európa népei történelmi megbékélése és a vajdasági magyar nemzeti közösség helyzetének megnyugtató rendezése érdekében, szükségesnek tartjuk a szerb-magyar, illetve magyar-szerb kapcsolatokat terhelő kérdéseknek a tagjelölti státus megszerzése előtti megnyugtató módon való rendezését.

15. A fenti követelések megvalósításáért való határozott kiállást – minden szinten – figyelemmel kísérjük és számon kérjük a magyar képviselőktől.

Ezeket a közösen megfogalmazott álláspontjainkat eljuttatjuk a belföldi és külföldi sajtónak, Ivica Dačić szerb kormányfőnek, Stefan Fülének, az Európai Bizottság bővítési biztosának, Jelko Kacinnak, az Európai Parlament szerbiai jelentéstevőjének, az anyaországi vezetőkhöz és az Európai Unió magyar képviselőinek.

Újvidék, 2012. szeptember 27.

Pártok:

– Ágoston András, Vajdasági Magyar Demokrata Párt, elnök
– Csonka Áron, Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, elnök

– László Bálint, a Magyar Remény Mozgalom, elnök

– Rácz Szabó László, Magyar Polgári Szövetség, elnök

Civil szervezetek:

– Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület, mgr. Bozóki Antal, elnök

– Barangoló – Civil Szervezet, Zenta, Miklós Éva, elnök

– Horizont Dél-bácskai és Szerémségi Magyar Civil Szervezetek Szövetsége, Bátori József, elnök

– Nagy Sándor Műemlékvédő és Hagyományápoló Egyesület, Papp Ferenc, elnök

– Nagyapáti Kukac Péter Magyar Hagyományőrző és Néprajzkutató Társulat – Topolya,

   Kovács László elnök

– Újvidéki Diáksegélyező Egyesület, Matuska Márton, elnök
– Újvidéki Magyar Olvasókör, Matuska Mária, elnök
– Újvidéki Polgári Daloskör, Papp Ferenc, alelnök
– Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete, Nagy Margit, elnök 

 

Magánszemélyek: 

– Bálint István, újságíró, Újvidék
– Margit Zoltán, kertészmérnök, Csóka

– Muhi Béla, tanár, Újvidék
– Rontó B. Judit mgr., tanárnő, Torda

– Szabó Angéla, újságíró, Csantavér

– Zavarkó Sándor mgr., Újvidék
– Magyar Karolina, okl. jogász, Újvidék

Megjegyzés: 

A Felhívás nyitott további aláírók számára, akik a tartalmával egyetértenek.  

Peticíó a vajdasági magyar közösség azonosságának megőrzéséért