Szerb, aki lemondana állampolgárságáról, de Szerbia egyenlőre nem áll kötélnek...

Goran Rakić belefáradt Szerb állampolgárnak lenni...

Egész életében törvénytisztelő volt, de nem adatott meg neki, hogy normálisan éljen Szerbiában. Ezt állítja a leskováci Goran Rakić, aki 15 hónappal ezelőtt átadta az illetékeseknek azon rendhagyó kerélmét, hogy fosszák meg őt a szerb állampolgárságtól.

- Senki sem hívott fel, hogy megkérdezze tőlem, mi késztetett erre a lépésre - mondja Rakić.

A kérelmére nem érkezett hivatalos válasz. Körülötte semmi sem változott. Továbbra is munka és állandó lakhely nélkül van. Nincs pénze, hogy új vállalkozásba kezdjen; az előző kettő, mint állítja, önhibáján kívül tönkrement.

A leskováci belügyi titkárságon azt mondják, a kérelmező nem tesz eleget azoknak a formális és jogi feltételeknek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megvonják tőle az állampolgárságot. Más állampolgársággal ugyanis nem rendelkezik és semmilyen bizonyítékot nem mellékelt arról, hogy más ország esetleg megadná neki az állampolgárságot. 

Rakić viszont makacsul kitart az elhatározása mellett, hogy ne legyen többé a szerb állam lojalis polgára. Úgy véli, a nemzetközi jogi előírások szerint igenis megszabadulhat a szerb állampolgárságtól.

Ha ez sikerül neki, valószínűleg elhagyja az országot, de még nem tudja merre indul. Elektromechanikus szakmával rendelkezik, azzal próbál majd valahol boldogulni.

F. L.-DélHír

A bosszú népe, tisztelt miniszterelnök úr, vagy indexel az Index?

Index.hu: "A tévében, a moziban, meg a boltokban a Mikulás hozza, de azért a legtöbb otthonba még a Jézuskát várják. Mikulás vs Jézuska: nálatok ki nyerne?" 

Index.hu – Facebook profil

Tisztelt Miniszterelnök úr!

Nem igazán Karácsony másnapjára illő az üzenetem, de mérhetetlenül fájlalom, hogy a kettős mérce még karácsonykor is működik! (Az Index keresztényeket gyalázó profilja).

Mint keresztény ember soha nem bántanám és aláznám meg a más vallású honfitársakat, ellenben saját hazámban, saját nem keresztény honfitársaimtól évente több és több gúnyolódást, sérelmet kell lenyelnünk.

Nem csak ízléstelen, hanem lélekölő, megalázó és fájdalmas, mintha a keresztényüldözés első századaiban élnénk. Javasolom a Kormánynak, hogy a New York Times magyarországi antiszemita megnyilvánulásokat gyűjtő 1 éves programjához hasonlóan egy keresztényeket gyalázó, azt összegyűjtő programirodát hozzon létre itthon és nemzetközi fórumokon is.

Adjon hangot tiltakozásának! 

A belügyünk és a külügyünk is! Az igazság és az azonos mérce, a reális és igazságos zsinórmérték ezt kívánja meg. A provokátorokat pedig illik ugyanúgy büntetni mindkét oldalon, lett légyen az akárki!

Dr. Gundy Sarolta

Ünnepre készülünk

Ünnepre készülünk, a Kisded születésnapjára. Érdekes, hogy az első pillanatban nem is Jézus Krisztusra, az Isten Fiára, a Megváltóra, hanem a Kisdedre asszociálok, és Máriára és Józsefre, a jászolra, a pásztorokra, a meleget lehelő állatokra. Előttem hajol a Kisded fölé Mária, nem tudom, valahogy valamiért mindig kékben látom mint az eget, nem is télen, hanem langyos felhőtlen tiszta tavaszon. József az ácsmester bordó köntösben áll, saruját vastag por lepi, kérges kezében vándorbot, amire támaszkodik.

A Szent Családra nyílik így a tekintetem, a családi kötelékben felbuzgó szeretetre, az óvásra és az összetartozásra: Talán ezért is mondják nem hívő embertársaink, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. A tudatalattijukban talán hűvös múzeumok bibliai jelenetei fogannak meg az egymást szerető szent család tagjairól? (Nem tudom, hiszen nem tudhatom azt, hogy milyen lehet nem hívőnek lenni). A gyermek, a leendő ifjú, az erkölcsös, a tiszta értékrendű Isten Fiú, a megteremtett harmónia egységében nevelkedik. A Családban. A földi családban, Az emberiség is egy nagy család. Még sincs - különösen manapság- az az isteni harmónia befogadás a nagy család tagjaiban, ami szellemi-lelki értelemben támogatni lenne képes sajátjait, egymást. Valami nagyon hiányzik ebből a nagy családból! A lélek kiszáradt, nincs érzékszerve, hervadtságában fel sem fogja,, hogy ő is esendő és sebezhető lehet majd egy napon. Hiába kiált majd önmagáért, a fájdalmáért, süket fülekre, és kiszikkadt pusztaságok eltűnő vándoraira talál, akik nem fordulnak hátra, hogy kezet nyújtsanak neki. Szikkadt lélekkel,szikkadt lelkektől senki nem várhat támogatást.

Válság van, morális válság. Érzelmi és értékválság. A Krisztus-követés nem sikk. Csak azt látni, hogy "A rókáknak odújuk van, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtani a fejét". Nincs befogadó jászol a pusztában, mert minden kipusztult, kiszáradt, ami van, az az enyém, az nem a tied és az enyémhez semmi közöd. Találd meg azt a helyet, ahol szívesen befogadnak, ahol testi és lelki táplálékot osztanak meg Veled a nagy embercsalád tagjai, és nem csak karácsonykor. Ezt kívánom, talán még nem kiszikkadt lélekkel.

Áldjon meg a Kisded és a Családja, így, a karácsony eljövetelével! 

(Gundy S., 20131222)

Dr. Gundy Sarolta

Isten háta mögött

Isten háta mögött

üres az istálló s a jászol
idén se lesz nálunk karácsony
hiába vártok
nem jönnek a három királyok 

sok dolga van a teremtőnek
mindenkivel ő sem törődhet
messzi a csillag
mindenüvé nem világíthat 

megértjük persze mit tehetnénk
de olyan sötétek az esték
s a szeretetnek
hiánya nagyon dideregtet 

előrelátó vagy de mégis
nézz uram a hátad mögé is
ott is lakoznak
s örülnének a mosolyodnak 

Kányádi Sándor