Szerb, aki lemondana állampolgárságáról, de Szerbia egyenlőre nem áll kötélnek...

Goran Rakić belefáradt Szerb állampolgárnak lenni...

Egész életében törvénytisztelő volt, de nem adatott meg neki, hogy normálisan éljen Szerbiában. Ezt állítja a leskováci Goran Rakić, aki 15 hónappal ezelőtt átadta az illetékeseknek azon rendhagyó kerélmét, hogy fosszák meg őt a szerb állampolgárságtól.

- Senki sem hívott fel, hogy megkérdezze tőlem, mi késztetett erre a lépésre - mondja Rakić.

A kérelmére nem érkezett hivatalos válasz. Körülötte semmi sem változott. Továbbra is munka és állandó lakhely nélkül van. Nincs pénze, hogy új vállalkozásba kezdjen; az előző kettő, mint állítja, önhibáján kívül tönkrement.

A leskováci belügyi titkárságon azt mondják, a kérelmező nem tesz eleget azoknak a formális és jogi feltételeknek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megvonják tőle az állampolgárságot. Más állampolgársággal ugyanis nem rendelkezik és semmilyen bizonyítékot nem mellékelt arról, hogy más ország esetleg megadná neki az állampolgárságot. 

Rakić viszont makacsul kitart az elhatározása mellett, hogy ne legyen többé a szerb állam lojalis polgára. Úgy véli, a nemzetközi jogi előírások szerint igenis megszabadulhat a szerb állampolgárságtól.

Ha ez sikerül neki, valószínűleg elhagyja az országot, de még nem tudja merre indul. Elektromechanikus szakmával rendelkezik, azzal próbál majd valahol boldogulni.

F. L.-DélHír

Csak a szerb pravoszláv politikusok védték a katolikus templomokat!

VMSZ werk-film: Egyházi adó

Szabadka város katolikus vallású politikusai, főleg magyarok és néhány nem magyar katolikus is, többségében arra szavaztak, hogy a templomokat adóztassák meg és elvegyék a hívek perselypénzét.
Ennek köszönhetően, TEHÁT JÓL FIGYELJÜNK, a ,,NAGY MAGYAR” VMSZ és néhány katolikus bunyevác politikusnak köszönhetően, Szabadka község összes katolikus és pravoszláv egyházi ingatlanját megadóztatják a legmagasabb adókulccsal. Akik kiálltak a katolikus templomok és pravoszláv templomok mellett, azok kizárólag a SZERB POLITIKUSOK voltak, akikbe több tisztesség szorult, mint emezekbe.

Ennek értelmében a katolikus plébániáknak 5 millió dinár adót kell fizetnie a nonprofit épületeire. Az rendben is lenne, hogy a bérbe adott ingatlanok jövedelmét megadóztassák, de a TEMPLOM, a PARÓKIA nem profitábilis épület. KIZÁRÓLAG a hívek adományaiból fönntartható.
Nos, kedves keresztények, amikor a perselybe 50 dinárt dobtok, hogy kifizessük a villanyt, abból 25 dinárt a város elvesz. És még mindenki bennünket szid, hogy mi nyúzzuk a híveket. Az évi összbevétel felét elviszi a város.

Ha nem tudjuk kifizetni az adót, foglalnak és az ingóságokat elárverezik, a templomainkat, parókiáinkat pedig eladják, dzsámit, kávézót, mozit vagy bordélyházat alakítanak ki belőle.
Hát most akkor kedves magyarok, essetek össze a nagy magyar egyházi barátságtól, amit a politikusok mutatnak és tudjátok meg, hogy még a templomba is utánatok jönnek, hogy ott is meglopjanak titeket és elvegyék még azt a pénzeteket is, amit Isten dicsőségére akartatok föláldozni. Az adóból nem elég, már a templomba is utánad jönnek.

Szabadka, 2013. október 23.

ft. dr. Csizmár Oszkár, 

a szabadkai Szent Kereszt-templom plébánosa

Kósza gondolatok a Koszovói Szerb Községek Szövetsége elképzelés kapcsán

Azonos lesz-e a mérce?

Egyesek szenzációként tálalták Dačić miniszterelnök Koszovóval kapcsolatban leírt (és kimondott) gondolatait, hiszen utoljára – valami hasonlót – hivatalos helyről egyedül Đinđić egykori (talán e gondolatok is hozzájátszottak a tíz évvel ezelőtti megöléséhez?) miniszterelnök szájából hallhattunk.

A legjelentősebb előrehaladás a relitás elfogadása, de csak azzal a feltétellel, ha a koszovói hivatalos szervek jóváhagyják a Koszovói Szerb Községek Szövetségének létjogosultságát. Mivel írásban csak utalásokat tudunk e témára fellelni, így én megkísérlem ennek a leendő (és várhatóan valamilyen formában majdan létrejövő) szerveződést definiálni. Mindez azért könnyű, mert elegendő csak fellapozni a történelmi VMDK Magyarkanizsán (1992-ben, a pravoszláv húsvét napján) elfogadott autonómiakoncepcióját, ott pedig kiválasztani a területi autonómia címszót. Az alapján tehát a Koszovói Szerb Községek Szövetsége = nemzeti alapú területi autonómia.

Aktualizáljuk most a délvidéki / vajdasági magyar nemzeti közösség számára mi módon is lehetne létrehozni e területi autonómiát (de nevezhetjük azt Dačić után szabadon Vajdasági / Délvidéki Magyar Községek Szövetségének, illetve a jelenleg érvényben levő jogszabályok alapján Vajdasági / Délvidéki Magyar Közigazgatási Körzetnek is), amit a továbbiakban röviden Magyar Autonóm Körzetnek fogok nevezni. Néhány kérdésben tisztán kellene látni, mégpedig:

I. Az elképzelt Magyar Autonóm Körzet területe

A jelenleg meglevő legkisebb önkormányzati egységek (községek) szövetségével létrehozott olyan terület, ahol összességében a délvidéki / vajdasági magyar nemzeti közösség tagjai még abszolút többségben élnek, azaz Szabadka, Topolya, Kishegyes, Magyarkanizsa, Zenta, Ada, Óbecse, Törökkanizsa és Csóka községek.

II. Az elképzelt Magyar Autonóm Körzet nemzetiségi összetétele

Végre viszonylag pontos adatokkal (a 2011-es népszámlálás eredményével) ezt meghatározhatjuk. Mindezt el is végeztem, azonban csak a szerb, magyar és egyéb nemzetiségeket tüntettem fel, mert számunkra ez – lesz a megvalósulásnál – a mérvadó.
Az adatokból azonnal felmerül egy kétség, azaz a területen a magyar nemzetiségű lakosok száma nem éri el az 50%-ot, ami miatt újra kell gondolni az elképzelt Magyar Autonóm Körzet területét Törökkanizsa (mivel itt a magyarok még relatív többségben sem élnek) vagy (és) Óbecse község(ek)et ki kell(ene) hagyni a leendő autonóm területből. Úgyszintén ezek az adatok (nemleges) választ adnak azoknak is, akik Zombor és Temerin községeket is a leendő autonóm körzetben szeretnék látni.

III. Miért (lehetne) elfogadható Szerbia számára az elképzelt Magyar Autonóm Körzet?

Tételezzük fel, hogy a szerbiai politikai elit végre szembesülni mer a történelmi tényekkel, azaz elismeri, hogy az általam felvázolt Magyar Autonóm Körzet a valamikor (1920-ban) Magyarországtól elcsatolt terület északi része, ahol többségben élnek a magyarok, ugyanolyan történelmi múlttal rendelkezik, mint a nemrégen (1999-ben) Szerbiától elszakított terület északi részén létrehozandó Koszovói Szerb Községek Szövetsége, ahol többségben élnek a szerbek. Amennyiben kizárjuk a kettős mérce alkalmazását, akkor a kormánynak ezt az elképzelést is támogatni kell(ene).
Van azonban ettől sokkal pragmatikusabb érv is, ha én valamit követelek a Szerbián kívük élő szerbek számára, azt alkalmazni fogom Szerbiában is, ha másért nem, hát a példamutatás érdekében. Mindez azonban nem fog automatikusan bekövetkezni, ugyanis az igény megfogalmazása nélkül senki sem hajlandó azt kielégíteni.

IV. Mit kellene tenni a délvidéki / vajdasági magyar politikumnak az elképzelt Magyar Autonóm Körzet létrehozása érdekében?

Az első legfontosabb lépés az lenne, ha minden politikai szereplő beismerné, hogy a jelenleg működő Magyar Nemzeti Tanács – amellett, hogy szükséges – nem más, mint egy nemzeti közösség országos kulturális autonómiával felruházott szerve és semmi több. Ehhez a felismeréshez illene még azt is kimondani, hogy a nemzeti közösségünk érdekei csakis akkor valósulhatnak meg (azaz: akkor lehetnek az itt élő magyar állampolgárok egyenrangúak a többséggel), ha létrejönnek a különféle területi autonómiák, azaz az elképzelt Magyar Autonóm Körzet, valamint a szórvány- és szigetmagyarságban a nemzeti települési autonómiák.

Mindez azért is nagyon nehéz dió, mert a VMDK-n kívül (akik mind a mai napig a Magyarkanizsán elfogadott autonómiakoncepciót tartják az egyik alapdokumentumuknak) minden egyes délvidéki / vajdasági politikai szervezetnek (függetlenül annak nagyságától, tagjainak számától, politikai súlyától stb.) egységesen létre kellene hozni egy olyan dokumentumot, ami leírná a Délvidéken / Vajdaságban élő magyarok igényét a területi autonómiára. Most, amikor a Romániában élő magyarok (székelyek) is kifejezték ilyen jellegű igényüket, jó lenne felzárkózni hozzájuk!

V. Zárszó (helyett)

Gondolataimat szeretném, ha a délvidéki / vajdasági magyar nyelvű média közzétenné, függetlenül attól, hogy az MNT alapította őket vagy sem, hogy csak első közlést vállaltak eddig, nem jelentettek meg a mások által már közölt írásokat stb. A végére mondhatnék még olyan nép bölcsességeket, hogy Addig üsd a vasat, amíg meleg!, Amit ma megtehetsz, ne halasszd holnapra stb., azonban sokkal fontosabbnak tartom a következő idézeteket:

Merj! a merészség a fene fátumok
Mozdíthatatlan zárait áltüti,
S a mennybe gyémánt fegyverével
Fényes utat tusakodva tör s nyit. (Berzsenyi Dániel)

És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy mivégre kellett.
Miért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Miért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.” (Márai Sándor)

Az első idézet első és a második idézet utolsó szavát, ha egymás mellé tesszük, megtudjuk, mi a teendőnk: Merj! Elég volt!

Balla Lajos