AMIT SZERBIA NEM FOGADOTT EL
Az Ahtisaari-terv nemzeti
kisebbségjogi vonatkozásai*
Nincs előrehaladás a Szerbia
és Koszovó közötti vitás kérdésekben, sőt még „az
eszkaláció veszélye” is fennáll.
– Az erő
alkalmazását sem zárta ki Bajram Rexhepi koszovói belügyminiszter
az észak-koszovói barikádok felszámolása érdekében. Ezt
megelőzően már Ivica Dačić belügyminiszter – a szerb médiumok
jelentése szerint – azzal fenyegetőzött, hogy egy esetleges
támadást a szerbek ellen Belgrád nem nézné tétlenül.
Az
eszkalációtól tart a KFOR is. Erhard Drews tábornok, a nemzetközi
békefenntartó erők parancsnoka azt nyilatkozta, hogy nincs kizárva
az összetűzések kiterjedésének lehetősége Észak-Koszovóban.
Szerinte ezt a pristinai hatóságok is gerjeszthetik, de bizonyos
észak-koszovói köröknek is érdekében állhat – közlik a
hírügynökségek (Koszovó: az eszkaláció veszélye,
http://www.vajma.info/cikk/szerbia/15736/Koszovo-az-eszkalacio-veszelye.html2011.
november 25. [17:35]
1. Bevezető
2008. február 17-én,
miután a belgrádi kormánnyal, és a koszovói albánokkal
hónapokon át folytatott tárgyalások megbuktak, a
Koszovót de
facto katonai ellenőrzése alatt tartó Amerikai Egyesült Államok
(USA) és az Európai Unió (EU) többségének támogatásával és
az EU képviselőivel egyeztetve kikiáltotta függetlenségét
Szerbiától.
Szerbia nem ismeri el Koszovó elszakadását,
s mind a mai napig ENSZ-irányítás alatt álló területnek tekinti
a saját területén.
Szerbia alkotmánya Koszovó és Metóhia
Autonóm Tartománynak tekinti a területet.
2011. október
31-ig az ENSZ 84 tagországa ismerte el Koszovó függetlenségét.
(Továbbá Tajvan, amely maga nem tekinthető nemzetközileg teljes
körben elismert államnak.) Szerbia és Oroszország, valamint 20
másik állam viszont elítéli a függetlenség kikiáltását. Az
Európai Unió eddig nem tudott közös álláspontot kialakítani,
de a 27 tagállamból 22 elismerte. Magyarország kormánya
formálisan 2008. március 19. napján ismerte el önálló államként
a Koszovói Köztársaságot.
Egyes értelmezések szerint a
tartomány egyoldalú függetlensége ütközik az ENSZ BT 1244-es
határozatával, amely 1999. június 10-én elismerte az akkori
Jugoszláv Szövetségi Köztársaság – amelynek a mai Szerbia
jogutódja – területi egységét. Mások viszont éppen ezt a
határozatot tartják Koszovó függetlenségének jogi
alapjául.
Martti Ahtisaari1), finn diplomata, az Egyesület
Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Koszovó jövendő státusával
kapcsolatos tárgyalásokon részvevő főmegbízott (másutt:
különmegbízott) 2007. február 2-án Belgrádban és Pristinában
átadta a Koszovó státusának rendezésére tett javaslatot, ami
utóbb Ahtisaari-terv 2) néven vált ismertté.
A szerb
parlament 2007. február 14-én elutasította a koszovói rendezési
tervet. A 250 tagú törvényhozás alakuló ülésén jelenlévő
243 honatya közül 225 szavazott a kormány által előterjesztett
állásfoglalásra, 15 volt ellene, s 3 tartózkodott 3).
Az
elutasításra azért került sor, mivel „megnyitja az utat Koszovó
önállósága előtt” – olvasható az akkori szerb
sajtójelentésekben 4). Vojslav Koštunica, volt szerb miniszterelnök
úgy értékelte, hogy az Ahtisaari-terv „nem legitim”, azért
„mert sérti az ENSZ Alapokmányát és a nemzetközi jog
alapelveit, amelyeken a világbéke alapszik”. Koštunica azt
állította, hogy az ENSZ-főmegbízottnak „nem volt mandátuma
arra, hogy Szerbia állami státusával foglalkozzon, valamint hogy a
szuverenitásába és területi integritásába avatkozzon, sem arra,
hogy felossza Szerbia területét és, hogy átszabja a nemzetközileg
elismert határait”, közölték az ügynökségek5).
Skupstina
ugyanakkor – többségi szavazattal – elfogadta a belgrádi
kormány határozattervezetét, amely elfogadhatatlannak nevezte az
ENSZ-főmegbízottnak a dél-szerbiai tartomány státusára
kidolgozott javaslatát, egyszersmind állást foglalt a további
tárgyalások mellett.
A szerb képviselőház Ahtisaari
javaslatát csaknem öt évvel ezelőtt elsöprő többséggel
visszautasította. Az utóbbi időben azonban szerb politikai
körökben is előtérbe került a finn diplomata által készített
terv, amit most már Ahtisaari-terv plusz-ként emlegetnek.
2.
Emberi- és nemzeti kisebbségi jogok
2.1. Mutietnikus
Koszovó
Ahtisaari-terv egy fő részből áll, amelyhez 12
függelék tartozik. A központi rész 14 szakaszból tevődik össze,
amelyek a kulcsfontosságú elveket tartalmazzák, amelyeket a
függelékek tovább részleteznek.
A bevezető szerint a terv
részletes intézkedéseket tartalmaz, amelyek „elősegítik a
nemzeti kisebbségi közösségek és tagjainak védelmét, a hatalom
tényleges decentralizálását, valamint a kulturális és vallási
örökség megőrzését és védelmét”. Ez mellett, alkotmányos,
gazdasági és biztonsági intézkedéseket ír elő, amelyek közös
célja, hogy elősegítsék „a többnemzetiségű, demokratikus és
fejlődőképes Koszovó haladását”.
A terv fontos eleme
a nemzetközi katonai és polgári jelenlét Koszovón, amely
felügyelné annak megvalósítását, és segítséget nyújtana a
koszovói hatalomnak a béke és biztonság megőrzéséhez Koszovó
területén. A terv rendelkezései az összes többi koszovói
jogszabály felett állnának.
Az elképzelés szerint
Koszovó „multietnikus társadalom”, amely önmagát
„demokratikus eszközökkel” és a „jog uralmának”
tiszteletben tartásával irányítaná, „az emberi jogok és
szabadságok nemzetközileg elismert legmagasabb mércéi szerint”,
amelyek elősegítik a lakosság békés és fejlődéses
megélhetését.
A dokumentum szerint Koszovó „alkotmányt”
fogad el, az említett elvek megalapozása érdekében. Nem tartalmaz
teljes alkotmányszöveget, de meghatározza azokat az elemet,
amelyeket annak tartalmaznia kell.
Koszovónak – a
javaslat szerint – joga van „nemzetközi szerződések”
aláírására, beleértve azt a jogot is, hogy „felvételét kérje
a nemzetközi szervezetekbe”.
A terv központi része „a
közösségek jogainak védelme és elősegítése”. Azokkal a
kulcsfontosságú területekkel foglakozik, amelyeket védelmezni
kell, beleértve a kultúrát, a nyelvet, az oktatást és a
szimbólumokat. Előlátja „a nem albán lakosság képviseletének
konkrét mechanizmusait a kulcsfontosságú intézményekben, a
közéletben való részvételük megőrzése és tevékeny
részvételük érdekében”. A nem albán lakosság jogainak
védelmében a törvényhozási folyamatban úgyszintén előlátja,
hogy „meghatározott és pontosan felsorolt törvényeket csak
akkor lehet elfogadni, amennyiben a koszovói képviselőház nem
albán tagjainak többsége támogatja azok elfogadását”.
A
rendezési terv átfogó „decentralizálási javaslatot”
tartalmaz, azzal a szándékkal, hogy elősegítse a „jó hatalmat,
a közszolgálatok átláthatóságát és hatékonyságát”. A
javaslat a koszovói szerb közösség konkrét szükségleteire és
félelmeire koncentrál, amelynek maga fokú ellenőrzése lesz a
saját ügyei felett.
A decentralizálás elemei inter alia
új községi illetékeseket is tartalmaznak, azon községek
számára, amelyekben a szerbek többségben vannak (mint például a
másodlagos egészségügyi biztosítás és a főiskolai képzés);
pénzügyi kérdésekben széleskörű községi autonómiát,
beleértve azt is, hogy a koszovói szerb községeket szerbiai
pénzügyi támogatásban részesüljenek, a azzal a feltétellel,
hogy ez a támogatás átlátható és a községek széles körű
tevékenységére, valamint céljainak segítésére irányul;
továbbá a községközi partnerségről és a szerbiai
intézményekkel való együttműködésről szóló rendelkezéseket,
valamint hat új, vagy jelentősen kibővített község
létrehozását, amelyekben a szerbek vannak többségben (Gračanica,
Novo Brdo, Klokot, Ranilug, Partes és Serverna
Mitrovica).
Ahtisaari-terve további része „egységes,
független, hivatásos és elfogulatlan igazságügyi rendszert”
lát elő Koszovón, amely minden személy részére hozzáférhetővé
tenné az igazságszolgáltatást. Olyan mechanizmusokat lát elő,
miszerint az igazságszolgáltatás „mindenki számára”
elérhető, a bírák, az ügyészek összetétele pedig Koszovó
„többnemzetiségűségét” tükrözné.
„A vallási
és a kulturális örökség védelmére valamint elősegítése”
vonatkozó rendelkezések a Szerb Pravoszláv Egyház (SPC) szabad és
zavartana működését biztosítanák Koszovón. Több mint negyven
kulcsfontosságú vallási és kulturális helyet védelmi övezettel
vennének körül, a „kulturális méltóságuk” megőrzése
érdekében, megakadályozna minden „zavaró kommerciális ipari
üzletelést és építkezést”. A SPC számára a külön fizikai
védelmet, a belgrádi SPC-vel való szabad kapcsolattartást,
valamint az egyházi vagyon sérthetetlenségét, az adó és a vámok
alóli mentességet adna.
A koszovói biztonsági
szolgálattal kapcsolatos rendelkezések szerint, ez a szolgálat
„hivatásos, többnemzetiségű és demokratikus” lenne. A
koszovói rendőri erők egységes parancsnoki láncolatot alkotnának
és „helyi rendőrökből állnának, akik azoknak a községeknek
a nemzeti összetételét tükröznék, amelyekben dolgoznak”. A
szerb többségű községek képviselő-testületeinek „nagyobb
illetékessége lenne a helyi rendőrparancsnok
megválasztásában”.
2. 2. Alkotmányos rendelkezések
Az
1999. június 9-én a macedóniai Kumanovóban aláírt
katonai-műszaki megállapodás alapján nemzetközi igazgatás alá
került Koszovó Autonóm Tartomány. Ideiglenes parlamentje –
Szerbia tiltakozása ellenére – 2008. február 17-én kikiáltotta
a terület függetlenségét. Koszovó alkotmánya 2008. június
15-én lépett életbe.
Koszovónak a rendezési terv is
előirányozta az alkotmányt, amelyet „Koszovó lakossága fogad
el”. Nem tartalmazza ugyan az alkotmány szövegét, de
megfogalmazta azokat a kulcsfontosságú elemeket, amelyeket annak
tartalmaznia, illetve biztosítania kell, miszerint:
–
Koszovó multietnikus közösség, amely minden polgár
egyenjogúságán alapul;
– Koszovónak nincsen hivatalos
vallása és semleges a vallási meggyőződések szempontjából;
–
Koszovónak saját megkülönböztető zászlója, címere és
himnusza lesz, amely kifejezi Koszovó többnemzetiségű
jellegét;
– Koszovó hivatalos nyelve az albán és a
szerb lesz;
– Koszovónak joga van nemzetközi tárgyalások
folytatására és nemzetközi egyezmények aláírása, beleértve a
nemzetközi szervezetekben való tagságot is;
–
Koszovónak nem lesznek területi követelései, és nem fog egyetlen
más állammal, vagy annak részével sem egyesülni;
– Koszovó
segíteni fogja és megkönnyíti a menekültek és elköltözöttek
biztonságos és méltóságos visszatérését;
– A
legfontosabb nemzetközi eszközökbe és szerződésekbe foglalt
alapvető emberi jogok és szabadságok Koszovón közvetlenül
alkalmazhatók lesznek;
– Koszovó képviselőházában a
nemzeti kisebbségi közösségek a biztosított/fenntartott
képviselői helyek rendszere által lesznek képviselve;
–
A törvényhozás a nemzeti kisebbségi közösségek számára külön
jelentőséggel bíró kérdésekben különleges parlamentáris
eljárást követel – „kettős többséget” és a jelen lévő
képviselők szavazását
– Koszovó kormánya, ideértve a
civil szolgálatokat is, kifejezi Koszovó lakosságának
különbözőségét
– Koszovó elnöke Koszovó népének
egységét képviseli és
– Megalakul Koszovó
Alkotmánybírósága, amelynek kilenc legmagasabb erkölcsi
értékeket képviselő kiemelkedő jogász lesz a tagja.
Mivel
Koszovó alkotmányának meghozatalára 16 hónappal az
Ahtisaari-terv átadása után került sor, külön elemzés tárgya
lehetne, hogy a rendezési tervnek ezek a rendelkezései milyen
mértékben, illetve megfogalmazásban kerültek be a 2008. évi
alkotmányába.
2.3. Emberi- és nemzeti kisebbségi
jogok
A rendezési terv előlátja, hogy Koszovónak
„támogatnia, fejlesztenie és védelmeznie kell a nemzetközileg
elismert emberi jogokat és alapvető szabadságokat”. Koszovón
ezekre a jogokra minden személynek joga van, bármilyen
megkülönböztetés nélkül. Koszovón a törvény előtt „minden
személy egyenlő” és joga van, minden megkülönböztetés
nélkül, a törvény általi „egyenlő védelemre”.
Koszovónak,
a rendezési terv szerint, „biztosítania kell a nemzeti közösségek
és azok tagjainak nemzeti vagy etnikai, kulturális, nyelvi és
vallási önazonosságának védelmét”.
A nemzeti
közösségek tagjainak, az emberi jogok és szabadságok mellet,
„sajátos jogai” is lesznek, ideértve a szabad
véleménynyilvánítást, identitásuk és a közösség
sajátosságainak ápolását és fejlesztését. A hatályos
törvényekkel és a nemzetközi mércékkel összhangban, a nemzeti
közösségek tagjainak jogukban áll például, hogy
–
választásuk szerint közoktatásban részesüljenek a Koszovóban
hivatalos használatban lévő nyelvek egyikén, minden szinten,
illetve anyanyelvükön, azokban a helységekben, amelyekben
„megfelelő többséget” alkotnak;
– magán oktatási és
képzési intézményeket alapítsanak, és ezeket irányítsák;
–
szabadon használják nyelvüket és írásmódjukat a magán- és
közéletben;
– nyelvüket és írásmódjukat használják a
közhivatalokkal, azokon a területeken, amelyek lakosságának
„megfelelő részét” alkotják;
– hogy személynevük
eredeti alakban legyen beírva;
– hogy biztosított hozzáférésük
legyen, és hogy képviselve legyenek az elektronikus sajtóban,
valamint hogy anyanyelvű műsoruk legyen, saját médiát
alapíthassanak és használhassanak, valamint az elektronikus médiák
számára fenntartott frekvenciákat használjanak;
– zavartalan
kapcsolatokat élvezhessenek Koszovón és bármely országban lévő
személyekkel.
Ahtisaari-terve szerint a közösségek
tagjainak világos szerepe lenne a közügyekben és a koszovói
döntéshozatali folyamatokban, ideértve a biztosított helyeket a
képviselőházban, a kormányban és az
igazságszolgáltatásban.
2.4. Decentralizálás
A
koszovói rendezési terv biztosítja a decentralizálás rendszerét
is, amelynek célja a „jó igazgatás, az áttekinthetőség és a
hatékonyság fejlesztése a közszolgálatokban”. Különösen
figyelembe véve a koszovói szerb közösség aggodalmát, a terv
magas fokú ellenőrzést biztosít a szerbek számára „a saját
ügyeik” fölött.
A terv alapján Koszovón hat új vagy
kibővített szerb község jönne létre, éspedig: Severna
Mitrovica (Mitrovica északi, szerbek lakta részén), Gračanica,
Ranilug, Parteš Klokot/Vrbovac és Novo Brdo.
A jelenlegi
Mitrovica két községre osztódna, Észak- és Dél Mitrovicára.
Az együttműködés és a koordináció a két község között egy
létrehozandó Közös Bizottság által történne. A kisebbségi
közösségek számára „újabb községek alakíthatók az
érintett közösségekkel való megbeszélés alapján”.
Minden
koszovói község illetékes lenne azokon területeken, amelyek
befolyásolják a lakosság életét. Ez mellett, az említett szerb
községeknek a következő „kibővített felelősségük”
lenne:
– Severna (Észak) Mitrovica, Gračanica és Štrbce
községek illetékesek lennének a területükön lévő kórházak
és a másodlagos egészségvédelem felett;
– Severna
(Észak) Mitrovica községnek bizonyos illetékessége lenne a
mitrovicai szerb nyelvű tudományegyetem tekintetében;
–
Minden koszovói szerb község helyi szinten felelős lenne a
kulturális és vallási kérdésekben;
– Minden koszovói szerb
községnek nagyobb szerepe lenne a helyi rendőrállomások
főnökeinek megválasztásában.
2.5. Egyházi
autonómia
Ahtisaari javaslata szerint Koszovónak „nem
lenne hivatalos vallása”. Az „összes” hitvallás, azok
vagyona és létesítménye autonómiát és védelmet élvezne.
A
Szerb Pravoszláv Egyház (SPC) pótbiztonságban és más egyéb
védelemben, jogokban, privilégiumokban és immunitásokban
részesülne, beleértve a kisajátítás elleni biztosítást, a
saját vagyona igazgatásának diszkréciós és a létesítményekhez
való hozzáférés jogát. A SPC bármely intézmény által
„szabadon részesülhet donációkban”, azzal a feltétellel,
hogy ez a teljesen átlátható módon történik.
A SPC, a
kolostorai, templomai és egyéb, a koszovói szerbek számára külön
jelentőséggel bíró vallási és kulturális helyek „szükséges
fizikai biztosításban” részesülnének. A nemzetközi katonai
erők folytatják a kilenc szerb vallási és történelmi
létesítmény biztosítását, a felelősségüknek a Koszovói
Rendőri Szolgálatra való átruházásáig.
A 45
legjelentősebb templom és kolostor, valamint történelmi emlékhely
körül védelmi zóna / övezet létesülne. A védelmi zónákban
„megtiltanák, vagy korlátoznák bizonyos tevékenységeket,
amelynek káros hatásai lennének a létesítmények kulturális és
természetes környezetére, vagy nagyobb mértékben háborítanák
a szerzetesi életmódot”, de ezekkel nem veszélyeztethetők a
vagyoni-tulajdoni jogot.
A szerb vallási és kulturális
örökség védelmének felügyeletére és ellenőrzésére, helyi
és nemzetközi képviselőkből, külön „Felügyeleti és
Végrehajtási Tanács” (SNS) felállítása van előlátva,
Koszovó
képviselőháza prioritásként foglalkozik a
vagyon-visszaszármaztatás kérdéseivel, beleértve a SPC vagyonát
is. Ebbe a folyamatba „minden kisebbségi közösség be lesz
kapcsolva”.
2.6. Igazságszolgáltatási rendszer
A
rendezési terv olyan igazságszolgáltatási rendszert lát elő
Koszovó számra, amelyik „a jog uralmán, alapszik, amelyik
integrált, független, hivatásos és elfogulatlan”.
A bírák
és ügyészek megválasztásával, kinevezésével, előléptetésével
és áthelyezésével kapcsolatban a koszovói mérvadó szervektől
megköveteli annak biztosítását, hogy „a bírói és az ügyészi
szolgálat kifejezze Koszóvó többnemzetiségű jellegét,
illetékességi területükön pedig különösen az etnikai
összetételt”. Ilyen értelemben:
– a Koszovói
Igazságügyi Tanácsnak (KPS) intézkedéseket kell tennie a bírák
és ügyészek számának növelésére a jelenleg alulképviselt
nemzeti közösségekből;
– a kerületi bíróságok és a
Legfelsőbb Bíróság szintjén bizonyos számú nem albán bíró
számára minimális számú fenntartott bírói helyet kell
biztosítani;
– a koszovói nem albán közösségek számára
fenntartott bírói helyekre jelölteket a KPS azon tagjai jelölik,
akik maguk is a nem albán közösséget képviselik.
Ahtisaari
terve az igazságszolgáltatási rendszer területén minden
személynek az igazságszolgáltatáshoz való „jobb hozzáférésre
összpontosít”, különösen pedig az újonnan alakult szerb
többségű községek lakósainak számára. Ezeknek a községeknek
lehetőségük lenne, hogy „új alapfokú bíróság, vagy
kihelyezett bírósági osztály alapítását, illetve az alapfokú
bíróság kihelyezett ítélkezését kérjék” a KPS-től.
2.7.
Rendőri erők
A rendőrsének „egységes parancsnoki
szerkezete” lenne Koszovó egész területén.
Koszovó
rendőrségnek etnikai összetételének egy maghatározott
helységben tükrözni kell, „amennyire csak lehetséges” a
község lakosságának etnika összetételét.
Azokban a
községekben, amelyekben a szerbek vannak többségben, „a községi
képviselő-testület választja meg a helyi rendőrállomás
parancsnokát”.
A koszovói biztonsági szolgálattal
kapcsolatos rendelkezések szerint, ez a szolgálat „hivatásos,
többnemzetiségű és demokratikus” lenne. A koszovói rendőri
erők egységes parancsnoki láncolatot alkotnának és „helyi
rendőrökből állnának, akik azoknak a községeknek a nemzeti
összetételét tükröznék, amelyekben dolgoznak”. A szerb
többségű községek képviselő-testületeinek „nagyobb
illetékessége lenne a helyi rendőrparancsnok megválasztásában”.
A
terv szerint Koszovón új, „hivatásos és multietnikus biztonsági
szolgálat” alakulna, legtöbb 2500 aktív taggal és 800
tartalékossal. A Koszovó Védelmi Hadtest (KKZ) egy éven belül
feloszlatásra kerülne.
3. „Veszélyben a régió
stabilitása”
Ban Ki Mun, a z ENSZ főtitkára a Koszovóról
szóló (november elején tett) jelentésében aggodalmát fejezte ki
az utóbbi hónapokban Szerbia és Koszovó között kialakult
helyzet miatt.
A jelentés megállapítja, hogy a koszovói
szerb közösség ellen irányuló erőszakos tettek száma
növekedett azóta, hogy Prishtina megkísérelte átvenni a jarinjei
és brnjaki (határ)átkelők ellenőrzését. Hozzáteszi: a
különleges egységek július 25-i akciójára a nemzetközi
közösséggel való egyeztetés nélkül került sor.
A július
16-a és október 15-e közötti időszakra vonatkozó elemzés
közli, hogy 24 százalékkal emelkedett a kisebbségek elleni
incidensek száma a korábbi adatokhoz képest. Összesen 151 ilyen
eset történt a tartomány területén, ebből 38 Észak-Koszovóban.
Pravoszláv templomokat és sírokat 13 esetben gyaláztak meg, s
ugyanennyiszer hullottak kövek a szerbiai rendszámtáblával
rendelkező gépkocsikra, ha albánok által lakott településeken
haladtak át. A koszovói szerbek birtokában lévő ingatlanokat 63
esetben érte kár, 47 esetben jegyeztek fel betöréses lopást az
említett periódusban.
A főtitkár közölte, a megoldatlan
kérdések annak a veszélyét hordozzák, hogy tovább növekedhet a
feszültség, s mélyülhet az Ibartól északra illetve délre élő
közösségek közötti szakadék. Ez a veszély, mely a régió
egészének stabilitására is érvényes, mindaddig fennáll, amíg
a jarinjei és brnjaki átkelők kérdését nem rendezik, továbbá
ameddig összekeverik az alapvető jogok kérdését a státushoz
kötődő kérdésekkel – állapította meg Ban Ki Mun.
Az ENSZ
főtitkára felszólította Belgrádot és Prishtinát a békés
dialógus folytatására, s reményét fejezte ki, hogy az ENSZ
Biztonsági Tanácsa erre, s a feszültség csökkentésére irányuló
egyértelmű üzenetet küld majd mindkét félnek a 2011. november
29-én esedékes, e jelentést megvitató ülésén.
Prishtinában
egyetértenek a jelentés azon részével, mely a válság régióbeli
kiszélesedésének lehetőségét taglalja, annak kiváltó okait
azonban egészen másban vélik felfedezni. Hajredin Kuçi
kormányalelnök közölte, hogy Belgrád Koszovó felosztására
irányuló követelései, a koszovói és nemzetközi intézményekkel
szembeni erőszakra buzdítás valóban Koszovó határain túlmutató
problémát jelentenek, s mozgásba lendíthetik a szélsőséges
csoportokat a régió egészében6).
4. Összegzés
Martti
Ahtisaari koszovói rendezési javaslatát Szerbia mindmáig nem
fogadta el.
A tervezet rendelkezései messzemenően
biztosítják a koszovói szerbek nemzeti kisebbségi kollektív
jogait, illetve jelentősen javítanák a koszovói szerbek státusát.
A terv ugyanis kollektív jogokat és de facto területi autonómiát
ír elő, kötelező jelleggel, a koszovói szerbek számára. Ezért
fordulatot hozhatna, mérföldkő lehetne a nemzetközi
kisebbségvédelemben is 7). Nem utolsó sorban hozzájárulna a
térség békéjéhez és stabilitásához is.
Szükséges lenne
összehasonlító elemzést végezni a tervezetbe foglalt és a
szerbiai alkotmány, illetve jogszabályok által biztosított
nemzeti kisebbségi jogok között. Különösebb analízis nélkül
is megállapítható azonban, hogy az
Ahtisaari-terv szélesebb jogokat biztosít a koszovói szerbek
számára (például,
biztosított/fenntartott képviselői helyeket a képviselőházban,
a kormányban és az igazságszolgáltatásban; meghatározott és
pontosan felsorolt törvényeket csak akkor lehet elfogadni,
amennyiben a koszovói képviselőház nem albán tagjainak többsége
támogatja azok elfogadását; széleskörű pénzügyi autonómiát
biztosít a községeknek és illetőséget a helyi rendőrállomások
főnökeinek megválasztásában, stb.), mint amilyen jogaik a
szerbiai nemzeti kisebbségeknek napjainkban vannak.
Amennyiben
a tervezet végül elfogadásra kerülne, a tervben rögzített,
tényleges autonómiáról szóló precedens értékű kollektív
nemzeti kisebbségi jogokat a szerbiai kisebbségek vonatkozásában
is alkalmazni kellene.
Újvidék, 2011. november
26.
Bozóki Antal, mgr.
__________
* A
Kárpát-Medencei Autónómia Tanács (KMAT) Mártélyon
(Magyaroszág), 2011. november 18-ától 20-ig megtartott
tanácskozására készült írás rövidített
változata.
Jegyzetek:
1. Martti (Oiva Kalevi)
Ahtisaari (Viipuri, 1937. június 23.) finn diplomata, politikus,
köztársasági elnök. Diplomáciai tevékenységét 2008-ban
Nobel-békedíjjal jutalmazták „a nemzetközi konfliktusok
megoldásáért több kontinensen és több mint három évtizeden át
tett fontos erőfeszítéseiért”.
Martti Ahtisaari 2008 február
vége óta nem az ENSZ kosovói különmegbízottja.
Ahtisaari
már nem kosovói különmegbízott, Magyar Szó, 2008. március 8.:
http://archiv.magyarszo.com/arhiva/2008/03/08/main.php?l=b2.htm
2.
Predlog rešenja statusa Kosova specijalnog izaslanika UN, Danas,
2007. február 3., 2., 4. és 5. o.
3. [origo] nagyvilág:
http://www.origo.hu/nagyvilag/20070214aszerb.html
4. Jelena Tasić:
Ahtisarijev plan otvara mogućnost nezavisnosti, Danas, 2007. február
3., 1. és 3. o.
5. Koštunica: Ahtisarijev predlog je
nelegitiman, Danas, 2007. február 3., 3. o.
6. Virág Árpád:
„Veszélyben a régió stabilitása”, Magyar Szó, 2011. november
8., 1. és 4. o.
7. Szembenézni a tényekkel, Magyar Szó,
2007. február 8., 5. o.; Javulhat a szerbek helyzete, Magyar Szó,
2007. február 8., 20. o., és Az Ahtisaari-terv fordulatot hozhat a
kisebbségvédelemben, Magyar Szó, 2007. február 16., 2. o.
Kapcsolódó:
