Új zaklatási formák - KI FIGYEL A KISEBBSÉGI JOGSÉRELMEKRE?

Amikor Szerbiában a nemzeti kisebbségi jogokról van szó, általában – de a hivatalos jelentésekben is – a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás, valamint a hivatalos nyelv- és íráshasználatot említik. Ezzel valójában a kisebbségi jogokat (le)szűkítettik, miközben azok kiterjednek az élet minden más területére is.

Ahhoz, tehát, hogy egy nemzeti kisebbség valós helyzetét meghatározzuk, jogainak érvényesülését elemezzük, ismernünk kell az adott közösség életkörülményeit, anyagai, társadalmi és minden egyéb helyzetét is.

„További hanyatlás”

A Tartományi Ombudsban a legújabb, 2013. évre vonatkozó jelentésben azt írja, hogy „az előző évhez viszonyítva, a nemzeti kisebbségi jogok állapota Vajdaság AT területén változatlannak értékelhető. A nemzeti kisebbségi jogok jogi és intézményes kerete kielégítő, de a jogszabályok alkalmazása a gyakorlatban nagy nehézségekbe ütközik. A nehézségek néha az eljáró hatóságok tájékozatlanságából, máskor a törvényes rendelkezések ’indokoltságának’ tetszés szerinti értelmezéséből és a jogszabályok egy része alkalmazásának elkerüléséből erednek, de voltak olyan esetek is amikor elutasították az imperatív jogszabályok alkalmazását.”[1]

A Muškinja Heinrich Anikó tartományi jogvédővel ellentétben, aki eléggé óvatosan (és kérdés, hogy mennyire pontosan) fogalmazott, Saša Janković köztársasági ombudsmannak „volt annyi bátorsága, hogy az új jelentésében közölje: Szerbiában 2013-ban nem volt kielégítő az emberi és kisebbségi jogok betartása, sőt ezen a téren az előző évhez képest további hanyatlás észlelhető”.[2]

            A kérdésre, ha Ön ombudsman lenne, hogyan értékelné a kisebbségek tagjainak helyzetét?, a Vajdaság Ma internetes hírportál körkérdésében részvevők 38,9% „elfogadhatatlan”-nak, 31,3 %-a pedig a 2-el minősítette.  Ez azt jelenti, hogy a május 31-én kezdődött véleménykutatásban résztvett 499 szavazó 70,2%-a elégedetlen a nemzeti kisebbségi jogok szerbiai állapotával.  

5 (példás) - (5.0 %)
4 - (3.4 %

3 - (21.4 %)
2 - (31.3 %)
1 (elfogadhatatlan) - (38.9 %)[3]

Ennek ellenére, a kellő helyzetismerettel nem rendelkező külföldi politikusok, mint legutóbb Miroslav Lajčak szlovák külügyminiszter, úgy értékelik, hogy „Vajdaság modellként szolgálhat az egész Európai Unió számára, amikor a különféle nemzetek békés és toleráns együttéléséről van szó”,[4] miközben a kisebbségek nem érzik jól magukat a saját hazájukban.

A jogsérelmek új formái

            A vajdasági magyarokat, az utóbbi időben, az egyébként is mindenkit általánosan érintő társadalmi, gazdasági stb. problémák mellett, mint amilyen a munkanélküliség, a szegénység és a nincstelenség eluralkodása, olyan események is terhelik, amelyek egyre jobban kihatnak a közösség életének egészre, vagy az egyes települések lakóinak mindennapjaira.

            Az utóbbi években számos nemzeti alapon történt verekedés vagy fizikai leszámolás bolygatta fel és tette tönkre az érintett magyar családok életét Adán, Óbecsén, Szabadkán, Temerinben, Újvidéken, Zentán, Zomborban… Az egyes incidensek miatt indított bírósági eljárások még mindig nem fejeződek be. Hogy ezek az incidensek most mennyire vannak jelen, nem lehet megállapítani, vagyis csak a drasztikusabb eseményekről lehet értesülni,[5] mivel 2011 óta erről a hivatalos szervek nem tettek közzé adatokat.

Újabban riasztó híreket közöl a sajtó a többségében magyarlakta falvakból a zaklatások új megnyilvánulási formáiról is:

Lopások és rablások keserítik meg a lakósok életét. Leginkább éjszaka törnek be idős emberekhez, akiket nem csak, hogy kifosztanak, de súlyosan bántalmaznak is.[6] A legtöbb ilyen esetről Csantavérről, Muzslyáról,[7] Péterrévéről és Bácsföldvárrólszámoltak be. A helyzet bizonyára nem sokban különbözik a más, magyarlakta falvakban sem (csak éppen lehetséges, hogy ott nem élnek hivatáselkötelezett újságírók).

            Ha például valaki a Google keresőprogramba beírja a „rablások Csantavéren” szavakat a következő eredményt kapja:

1.      Pénz, ékszer, élelem...Rablássorozat Csantavéren... - Margit ...

margitzoltan.blogspot.com/.../penz-ekszer-elelemrablassorozat.h...

szerző: Szabó Angéla - Margit Zoltán - 1 680 Google+-körben

2014. máj. 6. - Újabb betörési hullám kezdődött nemrégiben Csantavéren. A bűncselekményekben érintett családok elmondása alapján megállapítható, hogy ...

2.      Újabb betöréses rablás történt Csantavéren | Pannon RTV

pannonrtv.com/web/?p=34713

2012. dec. 6. - Újabb betöréses rablás történt Csantavéren. Számítógép, óra, hegesztő és a régi idők zenéi – ezek voltak a legutóbbi csantavéri betörés ...

3.      Brutális rablótámadások Csantavéren | Pannon RTV

pannonrtv.com/web/?p=135740

1 napja - A csantavéri Szalkai Erzsébetet álmában támadták meg a rablók. A kert felől közelítették meg házat, és az ablakon keresztül mentek be.

4.      Rablás – nagyban - Hét Nap

hetnap.rs/cikk/Rablas--nagyban-12639.html

2012. okt. 10. - Hétnap Körkép Csantavér, Nagyfény, Békova, Szabadka, rablás.

5.      Újabb betöréses rablás történt Csantavéren - YouTube

► 1:47► 1:47

www.youtube.com/watch?v=6bDgvcFFmXU

2012. dec. 6. - Feltöltötte: Pannon RTV

Újabb betöréses rablás történt Csantavéren ... 2014 03 10 Csantavérenmindennaposak a betörések, most a ...

6.      2014 03 10 Csantavéren mindennaposak a betörések, most ...

► 2:11► 2:11

www.youtube.com/watch?v=r4B7xmlyosI

2014. márc. 10. - Feltöltötte: Pannon RTV

2014 03 10 Csantavéren mindennaposak a betörések, most a .... Újabb betöréses rablás történt Csantavéren ...

7.      DélHír portál - Csantavéri zsiványok akadtak horogra

www.delhir.info/delvidek/.../7184-csantaveri-zsivanyok-akadtak-horogr...

2013. ápr. 25. - A szabadkai rendőrség letartóztatott két szabadkai környékbeli polgárt, akik alaposan gyanúsíthatók, hogy a betörés és rablás ...

8.      Ez itt már a Vadnyugat? | Társaság a Kárpátmedence ...

www.tkmm.hu/node/74

2012. dec. 2. - A rablók urak pedig nem igazán válogatósak: visznek mindent, ami épp a ... hagyott, pusztulásra kárhoztatott szellemfaluvá lett Csantavér.

9.      Fegyveres rablás Péterrévén – Rálőttek a rendőrökre

bozokiantal.blogspot.com/2014/.../fegyveres-rablas-peterreven-ralottek.h...

2014. ápr. 5. - Fegyveres rablás Péterrévén – Rálőttek a rendőrökre... A 16 éves fiút ma délután temetik Csantavéren A Fábrik családot sokan ismerik ...

10.  Azt visznek el, amit épp találnak - Vajdaság MA

www.vajma.info/cikk/vajdasag/.../Azt-visznek-el--amit-epp-talalnak.html

2012. febr. 1. - Csantavéren tovább folytatódnak a betörések, a rablások.[8]

            Azon kívül azonban, hogy az érintettek elpanaszolják a sajtónak kifosztásukat, nem történik úgyszólván semmi. Szinte egyáltalán vagy csak nagyon ritkán kerülnek elfogásra az elkövetők, az elrablott anyagi javaknak pedig búcsút mondhatnak az érintettek. A hatóságok úgy látszik, nem tudják, vagy nem is akarják útját állni a lakosság ilyen fajta zaklatásának. Egyes érintettek – az átélt fizikai és pszichika traumák miatt is – már az elköltözésüket is bejelentették.[9] A csantavéri rendőrállomáson azonban még azt sem tartották szükségesnek, hogy a médiának nyilatkozzanak az esetekkel kapcsolatban.[10]

            Napirenden vannak a szobortolvajlások, a műemlékek és temetők rongálásai,[11]a kisebbség- és magyarellenes falfirkák és a gyűlöletbeszéd is,[12] amelyek rontják a lakosság biztonság- és közérzetét, de jelen vannak a hátrányos megkülönböztetés formái is.[13]     

            A napokban leváltották „az összes (köztársasági – B.A.) rendőrségi igazgatóság vezetőjét”.[14] Nem lehetne – mondjuk kezdetnek – leváltani a csantavéri és a szabadkai rendőrségi vezetőket? Miért nem követeli ezt a Vajdasági Magyar Szövetség (SZVM) a hatalomirányító koalíciós partnerétől, a Szerb Haladó Párttól (SNS), vagy a Magyar Nemzeti Tanács?     

       

            A jogsértések olyan formája is kialakult, hogy míg például Újvidéknek 18 képviselője van a szerb parlamentben, számos délvidéki község, mint például Nagykikinda, Óbecse és Topolya egyetlen képviselővel sem rendelkezik.[15] Ez még Szerbiai nemzetközi kisebbségjogi kötelezettségeit is sérti, mivel akadályozza a nemzeti kisebbségek hatékony részvételét a döntéshozatalban.[16]

Ki figyel a jogsértésekre?

Újvidék, 2014. június 21.

Bozóki Antal

---

[1] Izveštaj Pokrajinskog ombudsmana  za 2013. godinu. Prava nacionalnih manjina [A Tartományi Ombudsman 2013. évi jelentése. A nemzeti kisebbségek jogai] 62. o.:

http://www.ombudsmanapv.org/riv/index.php/dokumenti/godisnji-izvestaj/1297-godi%C5%A1nji-izve%C5%A1taj-pokrajinskog-ombudsmana-za-2012-godinu

[2] Az ombudsman kimondta: Szerbiában csökkentek a kisebbségi és emberi jogok. DélHír portál: http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/25398-2014-05-30-23-56-41, 2014. május 31. [14:00] Lásd még:

Представљен Редован годишњи извештај Заштитника грађана на седници Одбора за људска и мањинска права и равнооправност полова [Bemutatásra került a Polgári jogvédő rendes évi jelentése au Emberi Jogi, Nemzeti Kisebbségi és Nemi Egyenjogúsági Bizottság ülésén]: http://www.ombudsman.rs/index.php/lang-sr/2011-12-25-10-17-15/3325--2013-. 2014. május 30. [16:02]

[3] Forrás: http://www.vajma.info/korabbiszavazas.php?themonth=5&theyear=2014#

[4] Lajčak: Vajdaság jó példa lehet az EU számára is. (Beta)http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/17132/Lajcak-Vajdasag-jo-pelda-lehet-az-EU-szamara-is.html, 2014. május 9. [22:33]

[5] Oromhegyes: Meghalt egy fiú az Atlantis diszkóklub előtt.http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/17243/Oromhegyes-Meghalt-egy-fiu-az-Atlantis-diszkoklub-elott.html, 2014. május 31. [16:32]

[6] Rablások Csantavéren. Magyar Szó, 2014. június 20. 6. o.

[7] Kecskés István: Újévi lopássorozat Muzslyán. Magyar Szó, 2014. január 4. 1. 5.

Lásd még: Betöréshullám a legnagyobb bánáti magyar faluban, Muzslyán.http://www.delhir.info/delvidek/helyben-rolunk/18951-betoereshullam-a-legnagyobb-banati-magyar-faluban-muzslyan. Közzétette: Terhes Tamás, 2014. január 04. [18:00]

[8] https://www.google.hu/?gws_rd=ssl#q=Rabl%C3%A1sok+Csantav%C3%A9ren

Lásd még: Péterrévén ismét tombol a bűnözés – 15 ablaktörés, 2 bolt feltörése, számos rablás néhány nap alatt. http://www.delhir.info/cimlap/friss-hireink/19455-2014-01-18-10-43-18, 2014. január 18. [11:04]

[9] Szabó Angéla: Itt már nincs maradásom…http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Incidensek, 2014. június 20. [14:47]

[10] Uo.

[11] Szabadka: Ismét megrongálták a zsidó temető sírjait:

http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/16715/Szabadka-Ismet-megrongaltak-a-zsido-temeto-sirjait.html, 2014. február 11. [18:13]; ,,Környezetidegenség" miatt Aracsról eltávolíttatnák a kopjafákat: Közzétette: Terhes Tamás

http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/21329-2014-02-24-21-30-52, 2014. február 24. [22:00]

[12] Csincsik Zsolt: Megbélyegzett szobrok és emlékművek. Magyar Szó, 2014. január 11, 19. és http://www.magyarszo.com/hu/2216/hetvege/106251/Megb%C3%A9lyegzett-szobrok-%C3%A9s-eml%C3%A9km%C5%B1vek.htm, 2014. január 12. [12:34; Halál a magyarokra: http://radicalpuzzle.blogspot.hu/2014/04/halal-magyarokra.html, 2014. április 03. [13:27]

[13] Csak cirill betűvel nyomtatták a vagyonadó-bevallás űrlapjait.http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/16712/Csak-cirill-betuvel-nyomtattak-a-vagyonado-bevallas-urlapjait.html.  2014. február 11. [11:29]; Dr. Sörös László egyetemi tanár: A kisérettségi vizsga margójára. Magyar Szó, 2014. június 20., 10. o., vagyhttp://www.magyarszo.com/hu/2376/kozelet_oktatas/112729/A-kis%C3%A9retts%C3%A9gi-vizsga-marg%C3%B3j%C3%A1ra.htm%27%27, 2014. június 20. [07:37]

[14] Vučić: Leváltottuk a rendőrségi igazgatóságok vezetőit. (Beta)http://www.vajma.info/cikk/szerbia/20676/Vucic-Levaltottuk-a-rendorsegi-igazgatosagok-vezetoit.html, 2014. június 20. [21:23]

[15] A délvidéki községek többségének nincs képviselete Belgrádban

Közzétette: Terhes Tamás 2014. június 18. [18:00] 

http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/26167-2014-06-17-09-04-00

[16] Lásd: Lundi ajánlások a nemzeti kisebbségek hatékony részvételéről a közéletben

és Értelmező megjegyzések. Foundation on Inter-Ethnic Relations (Multietnikai Viszonyok Alap), ISBN 90 – 7598905 – 9. Az angol szöveg megtalálható a Nemzeti Kisebbségi Főbiztos internetes/világhálós honlapján:http://www.osce.org/hcnm/documents/index.htm.

Ide is ez kell mostmár:

N Y I L A T K O Z A T - Szerbia Köztársaság uniós integrációja tárgyában

Folytatják az erdélyi magyar önrendelkezésért indított tüntetés-sorozatot

A mai napon Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke és Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke közös sajtótájékoztatót tartottak Nagyváradon. Két téma került napirendre: Szerbia Köztársaság uniós integrációja és a romániai magyar nemzeti közösség, Székelyföld, Partium és Erdély autonómiája.

 Tőkés László bejelentette: egy nagyszabású tüntetés megszervezését tervezik a verespataki bányaberuházás ügyében, szolidaritást vállalva Mócföld lakossága és a hónapok óta tartó tüntetések résztvevői iránt. Ugyanakkor leszögezte: a Székelyföldi menetelés egyenes folytatásaképpen készek akár Bukarestben vagy Brüsszelben tüntetni a székelyek, és az erdélyi magyarok autonóm jogainak kivívása érdekében. 

   Amint már hírül adtuk, az Európai Parlament Emberi Jogi Bizottságának koordinátoraként, Tőkés László a napokban látogatást tett Szerbiában, ahol azt tapasztalta, hogy az uniós integráció előtt álló ország kormánya nem fektet kellő hangsúlyt az etnikai kisebbség problémáira. A csatlakozás előfeltétele Tőkés László szerint a kisebbségek – köztük a magyarok és a vlacho-románok – helyzetének rendezése.

Alább olvashatják a sajtótájékoztatón közzé tett két nyilatkozatot.  

N Y I L A T K O Z A T

Szerbia Köztársaság uniós integrációja tárgyában

   Annak ellenére, hogy az Európai Parlament Emberi Jogi Bizottságának (DROI) Szerbiában látogatást tévő küldöttsége külön megbeszéléseket folytatott a kisebbségi ügyekben illetékes minisztériumok, valamint a Szerb Parlament Emberi és Kisebbségi Jogi Bizottságának képviselőivel, továbbá a nemzeti kisebbségek tanácsainak vezetőivel – jellemző és már-már kirívó módon a tárgyalásokról szóló záróközlemény-tervezet alig-alig, illetve csak az általánosságok szintjén tért ki az országban élő, húsz nyilvántartott etnikai kisebbség problémáira. Példának okáért a legsajátosabb kisebbségi régióról, a Vajdaságról,valamint Szerbia legnépesebb kisebbségi közösségéről, a magyarságról mégcsak említést sem tett…

Közbenjárásomra végül is bekerült a sajtóközleménybe Vajdaság kérdése, éspedig ebben, a nagymértékben megszépített formában, hogy: a küldöttség „üdvözli az etnikumközi feszültségek csökkenését Vajdaságban, ahol a kisebbségek általában véve kellő védelemben részesülnek” (idézet a közleményből, 4. pont).

   Szintén sikerült belefoglaltatni a szövegbe az egyes nemzeti kisebbségeket sújtott, hajdani tömeggyilkosságokügyét, éspedig a következő „szelídített” formában: a delegáció „üdvözli a történelmi kérdések terén az utóbbi időben végbement közeledést Magyarországgal és Horvátországgal, szorgalmazva ugyanakkor az egykor elkövetett bűncselekmények fokozott mértékű beismerését” (idézet, uo.).

Ezen szerény eredményeken túlmenően, valamennyi adandó alkalomkor hangsúlyosan kitértem a nemzeti kisebbségek ügyére, kiemelt módon is a magyarokat és vlacho-románokat ért sérelmekre és hátrányos megkülönböztetésre. Egyebek mellett külön is szót emeltem a több mint egy éve, törvényellenes módon vizsgálati fogságban tartott hét magyar fiatal védelmében és kiszabadítása érdekében. Említésre méltó, hogy Sasa Jankovič ombudsman konkrét panasz esetén segítségét helyezte kilátásba irántuk.

A várhatóan januárban elkezdődő csatlakozási tárgyalások során lehetőség nyílik a kisebbségi, illetve a magyar érdekek fokozott érvényesítésére – mind a szerbiai magyar politikum és polgári szervezetek, valamint egyházak, mind a magyar kormány és a magyar európai parlamenti képviselők részéről.

Akárhogyan is történne, két követelményt mindenképpen előfeltételként kellene támasztani Szerbia európai csatlakozásával szemben – éspedig a következőket:

● A délvidéki magyarság helyzetének a vele való megegyezés alapján történő rendezése; kollektív jogainak és teljes körű autonómiájának biztosítása.

● Az ellenében – és más nemzetiségek ellen – elkövetett tömeggyilkosságok elismerése és jóvátétele; az áldozatok rehabilitálása és leszármazottaik kárpótlása; a kollektív bűnösség törvény általi feloldása – a nemzeti megbékélés érdekében.

Nagyvárad, 2013. október 31.

 N Y I L A T K O Z A T

a romániai magyar nemzeti közösség,

Székelyföld, Partium és Erdély autonómiája tárgyában

  

   „Hit által omlottak le Jerikónak kőfalai” – hirdeti Krisztus apostola (Zsid.11,31). A Székelyföldi Nagy Menetelés a székelyföldi és erdélyi magyarok azon hitéről tett tanúbizonyságot, hogy egyesült erővel ledönthetik az útjukban álló akadályokat, és megvalósíthatják Székelyföld területi autonómiáját.

   1988-ban a budapesti Nagy Erdélyi Tüntetés hasonló módon lépett fel a Ceauşescu-féle falurombolás ellen, és járult hozzá ezáltal a kommunista diktatúra bukásához, ezzel együtt pedig az erdélyi magyarság felszabadulásához.

   1989-ben, Temesváron ugyanezzel a hittel fordultunk szembe a Ceauşescu-rezsimmel, Kelet-Közép-Európa népeinek szabadságharca pedig ellenállhatatlan módon vezetett a Berlini fal és a „kommunizmus börtönének” összeomlásához.

   A Székelyföldi Nagy Menetelés – minden bizonnyal – „az év eseményének” számít Romániában, az erdélyi magyar közösség életének pedig egyik történelmi jelentőségű eseménye. Kihatásai tekintetében viszont a székelyföldi tüntetés „a romániai demokrácia fokmérője” lehet.

   Victor Ponta miniszterelnök gyanúsításaival ellentétben a 120 ezres vasárnapi tüntetés autonómia-követelései teljes összhangban állnak az „európai gyakorlattal és Románia alkotmányával”.

   A Reformáció ünnepnapján (1517. október 31.) Luther Márton hitével állunk ki igazunk, szabadságunk és jogaink mellett. A Washingtoni Menetelés (1963) 50. évfordulóján pedig Martin Luther King szavaival fejezzük ki, hogy „van egy álmunk”: a romániai magyarok nemzeti önrendelkezése.

   A Székelyföldi Nagy Menetelés értelmében és szellemében:

1. Székelyföld területi autonómiájával együtt célul tűzzük ki Partium és más történelmi régiók önrendelkezésének, valamint Erdély regionális önkormányzatának a megvalósítását – a többségi románsággal való megegyezés alapján.

2. A Székelyföldön kinyilvánított népakaratnak megfelelően, határozottan visszautasítjuk az ország önkényes és mesterséges módon való területi átszervezését – és ezzel ellentétben reprezentatív jellegű, kétoldalú párbeszédetkezdeményezünk a magyar nemzeti közösség képviselői és a román kormány között: a több szintű magyar autonómiáról.

3. Kifejezzük azon szándékunkat, hogy a közvetlen demokrácia vagy éppen a polgári engedetlenségigénybevételével, tovább folytassuk jogi és politikai küzdelmünket nemzeti önrendelkezésünk megvalósításáért.

4. Székelyföldi menetelésünk egyenes folytatásaképpen készek vagyunk Bukarestben, majd Brüsszelben is tüntetni autonóm jogaink kivívásáért.

5. Mócföld lakossága és a hónapok óta tartó tüntetések résztvevői iránti teljes szolidaritással, mi is tiltakozó demonstrációt hirdetünk meg Székelyföldre az Erdély népének jogait és érdekeit sértő verespataki bányavállalkozás ellen.

Jogos küzdelmünk bel- és külföldi támogatóinak köszönetet mondva – a továbbiakban is számítunk cselekvő szolidaritásukra.

Hasonlóképpen bízunk a hazai magyar politikai és polgári erők teljes összefogásában, valamint egyházaink erkölcsi támogatásában.

Nagyvárad, 2013. október 31.

                                                                                                      Tőkés László

                                                                                                       EP-képviselő

                                                                                                    az EMNT elnöke

                                                                                                       

Márpedig Чока igenis Csóka - Az MNT feljelentést tesz a jogsértés miatt!

No, végre felébredtek!

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) hivatalos oldalán hetente megjelenő "Napról napra az MNT-vel" beszámoló jegyzet e heti összefoglalóját a délvidéki magyarság országos kisebbségi önkormányzatának elnöke, Korhecz Tamás jegyzi.

A beszámolóban egy újabb, múlt hétfői jogsértés ügyéről olvashatunk, amely esetben a sértett maga az MNT. Mivel a szerbiai postahivatal észak-bánáti körzeti hivatalához tartozó postafiók, ,,ismeretlen cím" felirattal visszapostázta az MNT-nek a Csókára küldött levelét, mivel azon a helységnevet magyarul tüntették fel.

,,Az irányítószámmal, utcamegjelöléssel ellátott borítéknak egyetlen „hiányossága” az lehetett, hogy a többségében magyarok lakta településnek magyarul tüntettük fel a nevét (sic!). Csókát írtunk és nem „Чока“-t vagy „Čoka“-t." - Írja Korhecz Tamás, aki mint fogalmaz: "Nyomban magam elé képzeltem a nagykikindai elosztóban vagy a csókai kispostán dolgozó „ügyfélbarát“ hivatalnokot, amint felháborodását nem leplezve vehemensen átfirkálja a középkor óta folyamatosan használt magyar helységnevet, és levelünket határozott mozdulattal a „selejtek“ számára fenntartott kosárba penderíti."

Mint ahogyan arról a beszámoló is ír ,,sajnos, nem egyedi esetről van szó" és a hasonló esetek között is kimagaslóan sok az észak-bánáti, a Csókához köthető nyelvi jogtiprás.

Az ügyben az MNT vizsgálatot kezdeményez és feljelentést tesz, mivel a magyar nyelv hivatalos használatban áll Nagykikindán és Csókán is, ezért a nyelvi jogaink megsértéséről van szó.

Korhecz megfogalmazása szerint ,nem engedhetjük meg, hogy nyelvünket kilúgozzák a közéletből, a hivatalokból az utcaképből, mert innen csak egy lépés vezet el oda, hogy minket, kultúránkat, múltunkat tüntessék el szülőföldünkről."

Az MNT és elnökének vehemens kiállása mindenképp üdvözölendő és dicséretes, hiszen ha a délvidéki magyarság maga és annak megválasztott vezetői nem lépnek fel saját - sokszor megtiport - jogaink biztosítása és betartatása érdekében, akkor azt senki sem fogja megtenni majd helyettünk.

DélHír Portál - H. Á.

ERŐPRÓBA

Kisebbségjogi jegyzet

            Változik Vajdaság többnemzetiségű jellege – írja a belgrádi Blic napilap február 1-jei számában. A lakosság száma 2002-höz viszonyítva több mint 115.000-el csökkent, ami negatív hatással van a tartomány multietnikus jellegére, derült ki az újvidéki Független Újságíró Szervezet (NDN) által készített, a 2002. évi és a 2011-es népszámlálás adatainak összehasonlításából.

            – A lakosság nemzeti összetételéből a legnagyobb számba a magyarok (26%) és a jugoszlávok (25%), aztán a montenegróiak (9), a horvátok (6%), Szlovákok (4%) és a ruszinok (1%) hiányoznak, ami arra utal, hogy Vajdaság többnemzetiségű jellege mind jobban „elvékonyodik”, olvasható az elemzésben.

            A nemzeti kisebbségek közül szinte egyedül csak a roma nemzetiség száma nagyobb a 2002. évi adatokhoz viszonyítva, de bizonyos növekedést jegyeztek az albánoknál, goranacoknál, bosnyákoknál, németeknél és a vlahoknál is – írja a Blic.[1] 

Nincs politikai felsőségvállalás

A demográfiai mutatókat súlyosbítja a tény, hogy a magyarság az egyik legelöregedettebb nemzeti közösség Szerbiában. A magyarok átlagéletkora 44,9 év, míg a romáké 28,3 év, a bosnyákoké 33,5 év, a szerbeké 42,5 év. Ebből logikusan (de nem törvényszerűen) következik, hogy a magyarok elhalálozási aránya is a legnagyobb, a születési index pedig sajnos a legkisebb.[2]

A magyar lakosság lélekszámának csökkenését, a természetes népességfogyás és az elvándorlás mellett, még feltehetően nagymértékben befolyásolja az asszimiláció is, viszont ez az a tényező melyet a legnehezebb mérni a különböző eddig ismert módszerekkel.[3]

Az adatok, tehát, azt mutatják, hogy Vajdaságban az utóbbi tíz évben a magyarok száma csökkent a legnagyobb mértékben. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) is adósak maradtak a válasszal, hogy hogyan és miért került sor a magyar közösség tagjainak ilyen nagyszámú fogyatkozására.

A vezető magyar politikusok közül eddig még senki nem vállalt felelősséget a népesség csökkenéséért. Bizonyára nem is fog. Pedig azok többsége most is felelős tisztséget tölt be, akik ebben az időszakban folyamatosan hatalmi pozícióban voltak és kihatásuk volt/lehetett a politikára, csak éppen fotelt cserélt. Annak ellenére, hogy a demográfiai számadatok a politikájuk sikertelenségét mutatják. A felelősséget azzal kívánják elkerülni, hogy az MNT 2013. január 30-án elfogadta a Demográfiai Akcióterv kidolgozásának kezdeményezéséről (sic!) szóló záradékot[4].

Lejárt a határidő?

Újvidéken most a várakozás van folyamatban: Sikerül-e a Tartományi Obudsmannak rábírni a városi hatalmat a nemzeti kisebbségi nyelvek- és írásmódok hivatalos használatára vonatkozó jogszabályok alkalmazására, vagyis hogy a városi autóbuszokon a feliratokat, utcaneveket stb. ne csak szerb nyelven (cirill, de latin betűvel is), hanem a kisebbségi nyelveken (magyarul, a szlovákul és a ruszinul) is kiírják.  

  

– A cinizmus magasiskoláját is felülmúlva az egyenjogú nyelvhasználatra való hivatkozásokra válaszul Borko Ilić polgármester odavetette, hogy a magyarok a városban nem érik el a 15 százalékot... Olyan nyilatkozat volt ez, ami történelmi kontextusba helyezve az átgondolt nemzeti tisztogatás célzatára utal, amely, íme, végre beteljesedett: míg Újvidéken 1961-ben csaknem 24 ezer magyar élt, és a város lakosságának a 23,24 százalékát alkotta, addig lám, sikerült elérni, hogy 2002-ben nem egész 16 ezren legyenek, és számarányuk 5,24 százalékuk legyen. Negyven év kiváló eredménye ez egy szerb többségű városban! Ezzel nyíltan dicsekedni az újabb tíz év „eredményeit” hozzátéve, – és nem tudomásul venni a szerzett jogokat és a lakosság nemzetiségi arányának erőszakos megváltoztatását tiltó jogi és erkölcsi normákat – nem más, mint a leigázási politika nyílt hirdetése – fogalmazott találóan jegyzetében Friedrich Anna.[5]

A 2012-es májusi választásokon a város 9290 magyar szavazópolgára közül 4552-en nem szavaztak. A Vajdasági Magyar Szövetségben „nem tudják, hogy miért, de úgy vélik, hogy érdemes lenne feltárni az okokat”[6](sic!). 

            Újvidéken tehát, nem csak a cirill betűs írásmódnak az autóbuszon való erőszakos bevezetésével van gond, hanem általában a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítésével, a kisebbségi nyelveknek és írásmódoknak a közhivatalokban és a közigazgatásban való hivatalos használatával, a nemzeti kisebbségeknek a döntéshozatali szervekben és foglalkoztatottak közötti részvételének aránytalanságával, stb.

„Ez egy szerb ügy. Alapvetően.”

Négy vajdasági magyar párt (a VMSZ kivételével) – a január 24-én, a Miloš Vučević Újvidék polgármesteréhez intézett levélben  – felszólította Korhecz Tamást, az MNT elnökét és Deli Andor tartományi jogalkotási, közigazgatási és kisebbségügyi titkárt (aki – ismereteim szerint – eddig még csak meg sem szólat ebben a témában), „tegyenek meg minden törvényes intézkedést a nemzeti kisebbségi jogok megvalósulásért a tartományi székvárosban, beleértve a nyelv- és íráshasználati jogok érvényesítését is”[7].

Korhecz Tamás legutóbbi jegyzetében[8]a témával kapcsolatban a következőket írja:

– A latin betűs szerb feliratokat védelmezők sem teljesen következetesek és hitelesek, különösen nem azok, akik a kisebbségi közösségekhez tartoznak. Mi magyarok nem abban vagyunk érdekeltek, hogy eldöntsük, hogy a szerb nyelv két írása közül a hagyományos cirill, vagy a latin betűs nyerjen jobban teret, hanem abban, hogy a magyar nyelv, a magyarok lakta térségben minél szélesebb körben maradjon meg, terjedjen el a közszférában. Nem valami helyett, nem valamelyik másik nyelvet, az adott esetben a szerbet kiszorítva, hanem azzal együtt, azzal párhuzamosan. A szerb közösség pedig döntse el maga, hogy anyanyelvének melyik írását preferálja – olvasható Korhecz jegyzetében.

Vajdasági Rádió és Televízió (VRTV) január 28-i Napjaink című műsorában, Korhecz a fentiekhez még hozzáfűzte: „Ez egy szerb ügy. Alapvetően”.[9]Tegyük hozzá: Igen, alapvetően, de csak olyan környezetben ahol nincsenek hivatalos használatban a kisebbségi nyelvek és írásmódok.

Az MNT elnökének idézett nyilatkozatából úgy tűnik, hogy nincsen tisztában az újvidéki magyar közösség helyzetével, sem a jogai érvényesülése során felmerülő problémákkal, amit nem lenne szabad, hogy a megengedjen magának. Ez mellet még (kioktató hangú) semleges álláspontra is helyezkedett.  

Vukašinović Éva, tartományi kisebbségügyi ombudsman-helyettes, ugyanebben a TV műsorban nyilatkozva, előbb elmondta, hogy „mindenki, a kisebbség, úgy, mint többség, úgy élte meg ezt az esetet (vagyis az autóbuszok cirillicázását – B. A. megj.), mint egy támadást az identitásra”, majd feltette a kérdést: „Miért nem reagált így a közvélemény, amikor az ombudsman például a kismamák jogaiért állt ki? Miért fontosabb az autóbuszokon való kiírás, a nyelvhasználat a más alapvető emberi jogoktól?”

A válasz ezekre a kérdésekre abban kereshető, hogy – habár mindkét esetben emberi jogokról van szó – ezek a jogok nem egyforma szintűek és számbelileg sem egyforma csoportokat érintenek.

Az ombudsman-helyettes, aki eddig bátran kiállt a kisebbségi jogok érvényesítéséért a tartományi székvárosban, ezzel a nyilatkozatával mintha felülírta volna eddigi álláspontjait, visszakozott volna. Milyen lesz a folytatás?

***

Rövidesen lejár, vagy már le is járt az újvidéki városi közlekedési közvállalatnak a jogvédő által „február elejéig” megszabott határidő a négy nyelv hivatalos használatának alkalmazására.

Amennyiben az ombudsman lesz az erőpróba győztese, visszaadja az a nemzeti kisebbségek hitét abba, hogy mégiscsak jogállamban élünk. Amennyiben ez nem történik meg, akkor nemcsak az ombudsman intézményének tekintélye csorbul, de végleg búcsút inthetünk a város multietnikus jellegének is, ami csak tovább fokozná a kisebbségekhez tartozók további elvándorlását. Lehet, hogy ez is a (vég)cél.  

Bozóki Antal

Újvidék, 2013. február 4.

[1] Menja se multietnički karakter Vojvodine, Blic, 2013. február 1, 18. p.

[2] Kiss Igor: A 2011. évi népszámlálás nemzetiségi adatai. Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, X. évf. 254. szám, 2012. november 30.

[3] Diósi Árpád: A szív és az ész. Magyar Szó, 2012. december 8., 13. o.

[4] P. E.: „Megcáfoljuk a hamis előítéleteket”. Magyar Szó, 2013. január 31., 1. és 4. o. és Kartali Róbert: Demográfiai akciótervet készít az MNT, http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/14829/Demografiai-akciotervet-keszit-az-MNT.html, 2013. január 30. [19:31]

[5] Szögek a zsákban. http://www.vajma.info/cikk/rozsautca/189/Szogek-a-zsakban.html, 2013. január 27. [22:25]

[6] szb: Únnepel Újvidék.  Magyar Szó, 2013. február 1., 12. p.  

[7] http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Incidensek, 2013. január 24. [18:10],

http://www.vajma.info/cikk/tukor/5414/Biztositsak-a-latin-iras-egyenrangusagat.html, 2013. január 24. [21:44]; Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, XI. évf. 16. szám,2013. január 25. és Magyar Szó, 2013. január 28., 4. o. 

[8] Újvidéki csőlátók és zentai mondat-huszárok. http://www.vajma.info/cikk/naprolnapra/103/Ujvideki-csolatok-es-zentai-mondat-huszarok.html, 2013. január 26. [0:07]

[9] http://www.rtv.rs/hu/vajdas%C3%A1g/napjaink-2013.-janu%C3%A1r-28.-_367140.html

Kilencven nap elzárás egy hamburgerért

Kovács Tamás - Isten malmai lassan őrölnek

Hogy nemcsak Istennek, hanem a szerbiai igazságszolgáltatásnak a malmai is igen lassan őrölnek, arra kitűnő példa a „második temerini fiúk“ esete. Merthogy a hét magyar fiatal nemzetiségi ügye bizony jócskán elhúzódik. A tartományi székvárosi igazságosztókat aligha lehet olyasmivel vádolni, hogy elhamarkodják, elkapkodják a történtek kivizsgálását, és igyekeznek mielőbb lezárni a kényes nemzetiségi ügyet. Az adai, óbecsei és temerini fiatalokat már több mint két hónapja az újvidéki fogdában tartják, a családokat pedig otthon teljes és végnélküli bizonytalanságban.

Az október végi temerini történet – a magyar fiatalok szempontjából – rosszabbul nem is kezdődhetett volna. Ugyanis őrizetbe vételük első pillanatától kezdve nagyon komoly vétséggel vádolták meg őket. Nemzeti, faji, vallási gyűlölködéssel. Ezek közül pedig már akár csak egyetlenegy minősítés is drasztikus és félelmetes következményekkel (több évre terjedő szabadságvesztéssel) járhat. Az ügy eddigi menetéből arra lehet számítani, hogy minél hosszabb ideig benn akarják tartani a fiúkat, hogy aztán majd hónapok múltán példásan megbüntethessék őket. A tárgyban érintett tanúk vontatott meghallgatásának és a szándékos időhúzásnak más, ép ésszel fel nem fogható, racionális okát aligha találni. Magától értetődően: a nemzeti feszültség kötelező szinten tartása mellett. Mert az Szerbiában már bevett szokás. Ahhoz viszont javarészt akár hozzá is szokhattunk (volna) az elmúlt évtizedekben. Ha másért nem, hát azért, mert ez a tendencia nemhogy eltűnni nem fog, hanem évről évre egyre csak erősödik. Érzik ezt már a magyarok nem csupán Temerinben, a déli végeken, hanem más községekben is.

A hét magyar fiú családjának egyike-másika komoly megélhetési gondokkal küszködik. Már a napi betevő előteremtése is kimeríti a családi költségvetést. A segítőkész, támogató emberekből viszont egyre kevesebb van. Az anyagiak mellett azonban jogi, szakmai istápolásra is szükségük lenne. Sajnos, e téren sem tolonganak az önzetlen önként felajánlkozók. Pedig ezerszer okosabb lenne megelőzni a bajt, mintsem aztán hosszú időn át gyógykezelni. 

Az már csak keserű hab a tortán, hogy a mi kisebbségvédelmi politikánk is minden megtesz annak érdekében, hogy ügyesen kimaradjon a hat magyar család személyes tragédiájából. Simítás helyett már az ügy kipattanásakor igyekeztek a lehető legrosszabb színben feltüntetni a tízen  illetve huszonéves fiatalokat (szélsőségesnek és újfasisztának bélyegezték őket) és mielőbb elhatárolódni tőlük. Nem foglalkozni velük, akárha nem is léteznének. Így viszont külön-külön, a sorsukra hagyatottan kénytelenek megvívni a saját szélmalomharcukat. A politikum pedig a magasságos városháza meg a pártszékház ablakából egykedvűen nézni, mint vergődnek. A hat vajdasági magyar család nyomora nem az ő személyes nyomoruk.

Miért is ül Csongor?

Amikor felvetődik a temerini Koperec Csongor esete, mindig eszembe jut egy idézet, amely szerint a nehezet egyből meg lehet csinálni, a lehetetlent viszont egy kicsivel több ideig tart. Az ő őrizetbe vételének ugyanis semmiféle logikus – tényekkel, érvekkel alátámasztott – magyarázata nincsen. Abban az időben, amikor a kocsmai verekedés zajlott, ő egy egészen másik helyen tartózkodott. A település központjában, több utcányira a rendbontó társaságtól. Másnap mégis házkutatást tartottak náluk, lefoglalták a személyes holmiját, őt pedig őrizetbe vették.

– A barátjával elment hamburgert vásárolni, és ez lett belőle. Már több mint két hónapja fogva tartják. De még az égvilágon semmit nem bizonyítottak rá. Senki, egyetlen tanú sem tett rá nézve terhelő vallomást – mondja Nándor, az édesapa. – Úgy látszik, hogy a mi fiunk esetével is példát akarnak statuálni, és még jobban meg akarják félemlíteni az itteni magyarságot. Lassan már oda jutunk, hogy este vagy éjjel az utcára sem mehetünk ki nyugodtan, mert soha sem tudhatjuk, hogy mi fog velünk történni.

Norbert segélykérő levele

A hét fogdában lévő fiú közül vélhetően az óbecsei Kovács Norbert érzi magát a legkomiszabbul. Neki az eltelt két hónap alatt egyetlen látogatója sem volt. A szülei már évekkel ezelőtt lemondtak róla. Sem a volt felesége, sem pedig a húga nem érdeklődik különösebben a sorsa iránt. Mivel szinte mindenki elfordult tőle, és a legnagyobb bajban magára hagyta, a múlt héten igen panaszos levelet juttatott ki a fogdából. Amelyben leírja, hogy amíg kinn volt, sok emberen segített, és népes baráti társaság vette körül. Akik viszont most rendre elfeledkeztek róla. Ezért aztán heteken át ugyanazt a vékonyka nyári ruhát hordta, amiben letartóztatták és bevitték. Most kabátot, nadrágot, pulóvert meg tornacipőt kért. És azt is megírta, hogy panaszáról, elkeseredettségéről ne szóljanak senkinek. (Úgy viszont nehéz lett volna segíteni neki. Egy kis szervezéssel Norbi a kért holmit már meg is kapta.)

Két szaloncukrot sikerült bejuttatni…

A családok nagyon bíztak abban, hogy a karácsonyi ünnepekre már végérvényesen lezárják az ügyet, kiengedik a fiatalokat, és végre mindannyian fellélegezhetnek. De nem így történt. Megint a szülőknek kellett utazniuk, nekik kellett meglátogatniuk a fogva tartott gyerekeiket.

Az adai Apatócki Magdolna esetében úgy hozta a szerencse, hogy éppen karácsony napján kellett beszélőre mennie a 18 éves fiához. Ez pedig egyfelől szívet-lelket melengető volt, másfelől viszont igencsak idegpróbáló. Arról mesélt, hogy ropogósra sütött pulykahúst csomagolt Flóriánnak, de vesztére, a doboz egyik sarkába kevéske majonézt is tett. Ez pedig éppen elég volt ahhoz, hogy az őrök ne vegyék át a karácsonyi ebédre szánt ételt. Korábban bontatlan csomagolású majonéz bejuttatásával próbálkozott, de sikertelenül. Még a gyári csomagolású szaloncukrot sem vették át. Összesen csak két szemet sikerült ügyesen becsempésznie.

– Nagyon elkeseredett vagyok, és fogalmam sincs, hogy kihez is fordulhatnék. Én most már szeretnék egy nagyot lépni előre ebben az ügyben. Valami látványosat tenni, aminek végre ereménye is lenne. Ezt mondtam az ügyvédünknek is. Ahogy múlik az idő, egyre nehezebben viseljük el ezt a kilátástalan helyzetet. Szörnyű ez a bizonytalanság, ez a teljes kiszolgáltatottság. Fogalmunk sincs arról, hogy még meddig akarják bent tartani a gyerekeinket. Flóri fiamat eddig senki semmivel nem vádolta. Egyetlen vádat sem tudtak rábizonyítani. Ő azon a kérdéses estén nem is volt bent a vendéglőben, hanem kint várakozott a barátnőjével, mégis hetek óta bezárva tartják – mesélte sírva Flórián édesanyja.

Ha nem segítenek neki, elveszíti a tanévet

A másik adai fiú, Smit Tomas se nincsen irigylésre méltó helyzetben. Hetük közül ő az egyetlen, aki még nem fejezte be a tanulmányait. Mivel pedig az idei tanévnek az egyik fele már elmúlt, nagyon úgy fest, hogy évet kell ismételnie. Osztályzatai októberben még alig voltak, így viszont most bizonyítványt sem kaphatott. Egy évet már korábban is veszített az igazolatlan órái miatt. A családnak ugyanis még annyi pénze sem volt, hogy kiváltsák a fiúnak a havi buszbérletet. Ezért nem mehetett iskolába. Szülei elmondása szerint éppen az ünnepek előtti napon zajlott Tomas meghallgatása. De még akkor is bíztak abban, hogy a hétvégén csak hazaengedik. Sajnos, csalódniuk kellett.

Semmi jót nem várnak

A temerini Orosz fivéreket már a legelső napon elválasztották egymástól. Attila és Róbert csak három hét elmúltával láthatta egymást, de akkor is csak néhány percre. Éppen az édesapjuk érkezett hozzájuk látogatóba, és mindkettőjüket elővezették. Azóta is külön cellában tartózkodnak.

Anyjuk, Angéla arról értesített, hogy nemrégiben Attila megbetegedett. A fogdában viszont olyan gyógyszert írtak fel a számára, amely allergiás tüneteket váltott ki. Súlyos szív- és keringési panaszai miatt a napokban az újvidéki kórházba szállították. Amiatt is panaszkodott, hogy körülményes a gyerekeknek szánt csomagok átvétele. Soha nem lehet előre kiszámítani, hogy mit vesznek át, mit nem. Hétről hétre változtatnak rajta. Meg a levél általi értekezés is hosszadalmas. Megemlítette a legfrissebb példát: az egyik fiú l2-én postázott levelét tegnap, 27-én kapták meg.

Istvánt, a családfőt nem egy csüggedő, könnyen elkeseredő embernek ismertem meg, most viszont komolyan aggodalmaskodik. Ő a következőket mondta: – Én már attól tartok, hogy a két hónappal meghosszabbított vizsgálati fogság lejárta után (január 22-én lesz) sem fogják kiengedni a gyerekeinket. Mind a hét fiút bent tartják úgy, hogy közben se nekik, se nekünk fogalmunk sincs, hogy miért is ülnek valójában. Amivel vádolják őket, azokat sorra meg tudják cáfolni, mégsem történik semmi. Ettől eltekintve, félek, hogy az ügyük még sokáig elhúzódik, és csak tovább bonyolódik. Ahelyett, hogy minél előbb lezárnák és szabadon engednék őket.

Szabó Angéla 

(EL)FOGYUNK

Kisebbségjogi jegyzet

            November 29-én nyilvánosságra hozták a több mint egy évvel a – 2011. október 1-je 15-e között – tartott szerbiai népszámlás adatai. 

Vajdaság 1 931 809 lakosa közül 251 136 vallotta magát magyarnak a tavalyi népszámláláskor. Ez azt jelenti, hogy nemzettársaink Szerbia összlakosságának (Koszovó nélkül, Bujanovac, Preševo és Medveđa község pedig bojkottálta a népszámlálást), 7 186 862, illetve 3,53%-át, a tartomány lakosságának pedig 13,%-át képezik.

Léphaft Pál karikatúrája, Magyar Szó, 2011. december 1., 1. p.

A magyar nemzetségűek száma és aránya a Vajdaságban (1941–1991)[1]

1941     473 241             28,5%

1948     428 932             25,8%

1961     442 561             23,9%

1971     423 866             21,7%

1981     385 356             18,9%

1991     339 491             16,9%

2002     290 207             14,28%  (Szerbiában + 3092 = 293 299 = 3,91%)[2]

2011      251 136             13,00%  (Szerbiában + 2763= 253 899  = 3,53%)[3]

Ezek az adatok azt jelentik, hogy tíz év alatt a Szerbiában élő magyarok száma 39 400-al, ebből tartományban élő magyarok száma 39 071-el lett kevesebb. Mivel Vajdaság lakosainak száma 100 189-el csökkent 2002-hez képest, ebben a csökkenésben a magyarok 39%-al vesznek részt. Ez kétszer meghaladja a lakosságban való részvételi arányunkat (13%). 

 A demográfiai mutatókat súlyosbítja a tény, hogy a magyarok az egyik legelöregedettebb nemzeti közösség Szerbiában. A magyarok átlagéletkora 44,9 év, míg a romáké 28,3 év, a bosnyákoké 33,5 év, a szerbeké 42,5 év. Tehát a négy legjelentősebb nemzeti közösség közül a magyarok átlagéletkora a legnagyobb, ebből következik logikusan, de nem törvényszerűen, hogy az elhalálozási arány is itt a legnagyobb, illetve, hogy a születési index pedig sajnos a legkisebb.[4]

A magyarok számának csökkenését a fent említett két fő ok mellett, ami a természetes népességfogyás és az elvándorlás, még feltehetően nagymértékben befolyásolja az asszimiláció is, viszont ez az a tényező melyet a legnehezebb mérni a különböző eddig ismert módszerekkel.[5]

Már az a tény, hogy a magyarok aránya a tartomány összlakosságában 1948 óta (25,8%) csaknem megfeleződött (13,00%-ra zsugorodott) és továbbra is folyamatosan (és nagymértékben) csökken, önmagáért beszél. Jelzésértékű a vajdasági magyarok helyzetéről és a szerb állam magyarságpolitikájáról. 

A vajdasági magyar közösség lélekszámának csökkenése egyúttal a vajdasági magyar politikusok, elsősorban a – „konstruktív ellenzéki pozícióban” lévő – Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és Magyar Nemzeti Tanács (MNT) vezető politikusai teljesítményének, politikájuk sikertelenségének a mutatója is.

Bozóki Antal

Újvidék, 2012. december 1.

[1]Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Szerkesztette: Bárdi Nándor – Fedinec Csilla – Szarka László, Gondolat Kiadó – MTA Kisebbségkutató Intézet, Budapest, 2008, 312. p.

[2]  Matuska Márton: Öregszünk és fogyunk. Magyar Szó, 2003. január 10., 8–9. p. és dr. Gábrity Molnár Irén: Népességmozgás – térségünk jövőképe  Aracs, 2008. október 23., 9. p.

[3] Republički zavod za statistiku, http://media.popis2011.stat.rs/2012/Prezentacija_Knjiga1.pdf

[4] Kiss Igor: A 2011. évi népszámlálás nemzetiségi adatai, Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, X. évf. 254. szám, 2012. november 30.

[5] Uo.

Nem volt kellően előkészítve

A kisebbségi jogok konferencia margójára

Kedden (november 27-én) kézbesítette számomra a postás Pásztor Istvánnak, a Tartományi Képviselőház elnökének (magyar nyelvű!) levelét, amelyhez mellékelve volt az „Európa kisebbség: kisebbségi jogok, mint az emberi jogok konferencia záróhatározata”. 

– Mivel demokratikus társadalmunk minden egyén politikai, gazdasági, szociális és kulturális egyenlőségre törekszik, úgy ítélem meg, hogy közös részvállalással a konferencia elérte célját, és sikerült áttekintenünk a kihívásokat, a kisebbségi jogok identitás formáinak változásait, vívmányait, feltételrendszerét, összefonódását, de a tolerancia és a multikulturalizmus politikájának hiányosságait is – értékelte a konferenciát Pásztor István a november 23-i keltezésű levelében.

Részvevők

Az (eredeti elnevezés szerint), „a kisebbségek Európája: kisebbségi jogok, mint az emberi jogok konferenciára” 2012. november 16-án a – a tolerancia nemzetközi napján – került sor, Vajdaság AT Képviselőházának nagytermében. Védnökei a Tartományi Képviselőház és az Európai Parlament (EP) Hagyományos Kisebbségek, Nemzeti Közösségek és Nyelvek Frakcióközi Munkacsoportja (ún. Intergroup) voltak.

Az értekezlet célja „az új kisebbségi politikák kialakítása kihívásainak és lehetőségeinek áttekintése” volt „a XXI. század második évtizedét jellemző politikai, gazdasági, szociális és művelődési változások tükrében”.

A vendéglátó Pásztor István képviselőházi elnök mellet, a konferencián Nebojša Stefanović, a szerb képviselőház elnöke, Adriano Martins, az Európai Unió szerbiai küldöttségének helyettes vezetője, Jan Lueneburg, a szerbiai EBESZ-misszió demokratikus átalakulással foglalkozó osztályának vezetője és Tabajdi Csaba, az Európai Parlament (szocialista) képviselője mondtak (többnyire politikai) köszöntőt.

 A felszólalók közül különösen Tabajdi Csaba (aki egyébként az Intergroup társelnöke is) vonta magára a figyelmet, akinek a (nem mindenben tekintetben megalapozott) véleménye, hogy „Szerbia – a nemzeti tanácsok felállítása révén – a legjobb példája a perszonális autonómia megvalósításának”. Meglátása szerint „Szerbia büszke lehet erre a jogi vívmányra, amely még Európa számára is példaértékűnek bizonyult”. Arról viszont már nem szól, hogy még az itteni magyar közösségen belül is eltérőek a vélemények a Magyar Nemzeti Tanács jogállásáról és teljesítményéről.    

Gál Kinga, az Európai Parlament néppárti képviselő videó üzenetben szólt a konferencia résztvevőihez. A képviselő asszony összefoglalta a Kisebbségi Munkacsoport elnöklete által szerzett tapasztalatokat, majd hangsúlyozta a pozitív hozzáállást a többség és kisebbség részéről egyaránt, valamint az együttműködés fontosságát. Felszólaltak még Jan Shippers és Henk Jan van Schothorts, a Holland Reformpárt képviselői. Jelen volt még néhány nemzeti tanács és civil szervezet képviselője is, valamint az Újvidéki Egyetem több hallgatója1. 

A értekezlet második részének előre bejelentett felszólalói (Deli Andor, a tartományi kormány alelnöke, tartományi oktatási, közigazgatási és nemzeti közösségi titkár, Dušan Ignjatović, a szerb kormány Emberi- és Kisebbségi Jogi Hivatalának igazgatója, Goran Bašić, a köztársasági polgári jogvédő kisebbségügyi helyettese, Muškinja Heinrich Anikó, tartományi ombudsman) „a szerbiai kisebbségi közösségek helyzetének alkotmányjogi keretéről” készítettek (hivatali) beszámolót.

A részvevők jó része azonban a délutáni ülés kezdete előtt (csakúgy, mint a vendégek és a felszólalók egy része) már eltávozott, mivel erre már – az „állófogadás” után – került sor, vagy pedig az egyes beszámolók érdektelensége miatt.  (Így nem egészen világos, hogy a tanácskozás 10 pontból álló záródokumentumát végül ki fogalmazta meg, illetve fogadta el.)

Előkészítés

            A szervezők kezdeményezése támogatást érdemel, hogy tartományi szintem kerüljön megvitatásra az emberi- és nemzeti kisebbségi jogok állása. A konferencia azonban sajnos nem volt kellően előkészítve.

Megrendezésére a tolerancia napja alkalmából került sor, ezért inkább ünnepi ülésként és nem olyan értekezletként lehetett felfogni, amelyen alapos vizsgálat alá került volna a felvetett téma. Ezt az is igazolja, hogy az e sorok írójának szóló meghívót november 13-án, vagyis két nappal a konferencia kezdete előtt kézbesítették.

A meghívó levélben az is olvasható, hogy a konferenciának „külön figyelmet kell fordítani a Szerbiában élő kisebbségek politikai képviseletsége problémáira és távlataira, a szerbiai nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsainak munkájában szervezett tapasztalatokra, egyszóval választ kell találni, melyek a multikulturális Vajdaság és Szerbi európai több dimenziós önazonossága kiépítésének politikai, gazdasági, szociális és művelődési követelményei”.

A tolerancianapi ünnepi hangulat, a meghívottak összetétele és az előre megszabott menetrend azonban nem tette lehetővé a kitűzött célokkal kapcsolatos érdemi vita kialakítását. Hiányzott egy alapos, tudományos (és nem politikai) módszerekkel elkészített elemzés is az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok állapotáról a Vajdaságban, ami vitára késztethette volna résztvevőket. Nem utolsó sorban pedig egy nyilatkozat tervezet, amit ugyancsak észrevételezni lehetett volna. (Egy ilyen elemzéssel a Tartományi Képviselőház egyébként már régóta adósa az itt élő nemzeti közösségeknek, és ezt az adósságot ez a konferencia sem törlesztette.) Így, többnyire csak – főként a toleranciával kapcsolatos – általános felszólalások és megállapítások hangozottak el.

A részvétel lehetővé tette viszont, hogy e sorok írója a külföldi vendégeknek és Korhecz Tamásnak, a Magyar Nemzeti Tanács elnökének, de más tisztségviselőknek is személyesen átadja a vajdasági magyar pártok és civil szervezetek szeptember 27-i, a magyar képviselőhöz, az anyaországi vezetőkhöz és az Európai Unió magyar képviselőihez intézett, a magyar közösség azonossága megőrzésének és fejlődések alapkövetelményeit tartalmazó felhívást 2. (Pásztor ezt már korábban megkapta.) 

  

Tíz pont

            Az „elfogadott záróhatározat” 3 első pontja kiemeli, hogy a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény „minden hiányossága ellenére is jó példaként szolgál a többség és a kisebbség viszonyának rendezési politikáihoz”.

            A 2. pont megállapítja, hogy a kisebbségek jogai „a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartására épülnek”.

            A 3. pont szerint Szerbiában az „emberi és kisebbségi jogok törvényes kerete kielégítő, de ezen a területen nem kellő és következetes a törvény alkalmazása, sem a törvény alkalmazásának figyelemmel kísérése”. Ez magyarán azt jelenti, hogy a jogszabályok ugyan jók, de azokat a gyakorlatban nem alkalmazzák. 

            A 4. pont követeli a nemzeti kisebbségi jogok védelmét a különböző területeken szabályzó jogszabályok összehangolását a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvénnyel, hogy „elkerülhető legyen a különböző rendelkezések alkalmazásának ütközése”. Ez a megfogalmazás is – az első pont függvényében is vizsgálva – arra utal, hogy ez a törvény (is) módosításra szorul. 

            Az 5. pont szerint „némely nemzeti kisebbségek számára tulajdonképpen ellehetetlenül az oktatás, a tájékoztatás és hivatalos nyelv- és íráshasználat terén jogaik érvényesítése”. Ez valójában azt jelenti, hogy komoly gondok vannak a nemzeti kisebbségi jogok gyakorlati alkalmazásával. Ennek a pontnak a második mondata viszont bizonyára csak a megfogalmazók (vagy a fordítók) számára érthető (és értelmes): „A kisebbségi jogok elért szintjének megkérdőjelezése nélkül elengedhetetlen, hogy ezeken a területeken a széles hatásköröket az adott nemzeti kisebbségekhez igazítsák.”

            A 6. pont felhívást tartalmaz a Köztársasági Nemzeti Kisebbségi Tanács és a Nemzeti Kisebbségi költségvetési Alap „aktiválására”. Ez egyúttal annak a beismerését is jelenti a tartományi hatalom részéről, hogy a kisebbségvédelmi intézményrendszer bizony nem működik. (Ide tartozik Vajdaság AT Nemzeti Közösségek Tanácsa és a Tartományi Képviselőház Nemzetek Közötti Viszonyok Bizottsága, amelyek eddig szinte alig hallattak magukról.)

            A 7. pont felhívja a figyelmet, a többségi nemzet tagjai számára „lehetővé kell tenni, hogy megismerkedjenek a nemzeti kisebbségek kultúrájával és hagyományaival, valamint a kisebbségek számára biztosított jogokkal”. Ebből arra lehet következtetni, hogy hatalom (és a többségi nemzet tagjai) az elmúlt csaknem hét évtized alatt nem túlságosan igyekeztek megismerni a kisebbségek sajátosságait és jogait.

            A 8. pont beismeri, hogy „az új kormány megalakulásával szűkültek az emberi és a kisebbségi jogok keretei”.

            A 9. pont szerint „világosan meg kell fogalmazni a közhatalmi szervekhez való hozzáférést biztosító intézkedéseket (hivatalos nyelvhasználat és a foglalkoztatás alkalmával való arányos képviseltség)”. Ezzel kapcsolatban viszont az a kérdés, hogy ha még csak ezután kívánják megfogalmazni az intézkedéseket, akkor mikor lesz azokból a gyakorlatban valami?

            Az utolsó (10.) pont követeli, hogy vegyék figyelembe az egyenjogúság-védelmi, a közérdekű információk és személyes adatvédelmi biztos, valamint a polgári jogvédő ajánlásait „a nemzeti kisebbségi nemzeti tanácsok megválasztását szabályzó jogszabályok módosítását illetően”.

            A záróhatározatnak nevezet dokumentum egy sort sem tartalmaz viszont arra vonatkozóan, hogy milyen határidőn belül és kinek kell megvalósítani a felsorolt feladatokat és követelményeket, javítani a kisebbségek helyzetén. Ez nélkül pedig félő, hogy ezek is csak „holt betűk maradnak a papíron”.

             Kísérő levélében Pásztor István felkérte a részvevőket, hogy „sugallataikkal és javaslataikkal járuljanak hozzá a témával kapcsolatos kezdeményezésekhez”. Itt viszont az a kérdés vetődik fel, hogy kinek ez a kötelessége és ki kapja ezért a fizetést?

  

Bozóki Antal

Újvidék, 2012. november 28. 

(Fotók: Ótos András)

__________

1. A konferenciáról bővebben lásd Virág Árpád Soha sem lehetünk elégedettek című írását, Magyar Szó, 2012. november 17., 1. és 5. o.

2. A felhívás szövegét lásd a http://bozokiantal.blogspot.com/2012/10/a-vajdasagi-magyar-kozosseg-azonossaga.htmloldalon. 
3. A dokumentum eredetijét lásd a http://bozokiantal.blogspot.com/2012/11/a-kisebbsegek-europaja-kisebbsegi-jogok.htmloldalon.