Margit Zoltán: Temerin

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Temerin. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Temerin. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. június 27., péntek

Tíz év távlatából – amit a szülőknek közölni kell



Tíz év elmúlt a fiatal életükből, egy igazságtalan ítélet miatt. Ami többet soha nem jön vissza. Odavesztek a börtön falain belül. Egy kiprovokált, előre kitervezett incidens, a magyarverések ellensúlyozására. Akkortájt 2004. június 25-26-ára a választások elő napjára, a megtörtént piactéri incidens miatt, öt Temerini fiút semmi különösebb vizsgálati nyomozás alkalmazásával és bizonyításával, azonnali vizsgálati fogságba csuktak. És visszaélve az emberi jogaikkal, tortúrákkal, megverték őket a börtönbezárásuk első heteiben. Visszaéltek a nyelvtörvénnyel, de nem vizsgáltak ki semmit, bizonyíték meghamisításával, mint a vér, vizeletminta és a tanuk elmondásai, az ügyvédeik védelmét sem vették figyelembe. A forgatókönyv sajnos erről szólt, mielőbb levezetni ezt a magyar fiúk által megvert szerb illetőt levédő, koncepciós eljárást, aki az egészet kiprovokálta. Drog és alkohol hatása alatt volt, és semmire sem emlékezett. Nagy politikai hátszéllel támogatva és irányítva, egy gyors eljárással a fiúkat 61 év börtönbüntetésre ítélte az újvidéki kerületi bíróság Zdenka Stakić vezetésével.

Következtek a beadványok a jogorvoslatok sokasága, míg azok is jóváhagyták az ítéletét, amit meg sem lett volna szabad hozniuk. Mivel kitudódott, hogy korrupcióval vádolt bíró is volt a tanácsba, aki utólag le is lett zárva, de voltak itt még bírák is, akiket az akkortájt igazságügy miniszter Petrović a listára tett, hogy leváltsa. Hát ez csak már a szerbiai jogrendet minősíti. Mindent megtettek annak érdekében csakhogy végbevigyék a tervüket, hogy ezt az öt Temerini fiút drákói szigorral elítéljék gyilkossági kísérlet vádjával 61 évre. Az egészben az a kirívó, hogy csak nekik van igazuk. Persze rajtuk kívül azok a neves jogászok csoportjai, akik átnézték az adatokat semmihez sem értenek. Ők pedig viszont azt mondták hogy az egész egy nagy semmi, és hogy a fiúk tízszeresét kapták a büntetésnek. Így akarták csinálni, ez volt a parancs. Ezért sem nem akarták újra tárgyalni, mert akkor sok minden kiderült volna,... de meddig nem fog még kibújni a szög a zsákból?

A szerb újságok támadásait és becsméreléseit, hogy mekkora monstrumok ezek a fiaink nagyon keservesen viseltük, közben a házi lakcímre küldött fenyegető leveleket kaptunk, ma sem tudjuk ki küldte, kerestük az utat, hogy miként oldjuk meg ezt a sok terhet, amit a hátunkra raktak. Összeszedtük a leendő és megkaparintható adatot az esetről, közben sok ismerőst szereztünk, sokan kezdték belátni, hogy nem is épp úgy van ez, mint ahogy a bírónő és a belgrádi korrupt bíró lezárta az ügyet. Közben az öt fiút áthelyezték a szávaszentdemeteri – Sremska Mitrovica-i börtönbe, amiről a tévéből értesültek a szülők. Ez 2005 októberében volt. Elkezdődtek a nagy utazgatások, mivel 75 km-re távol voltak a fiúk, de igyekeztünk rendszeresen látogatni őket,a lehetőségeinket látva számtalan ember segített, ami mai napig nincs elfelejtve és köszönet nekik. Kezdett kibontakozni a küzdelmünk a fiúkért, mivel derült égből villámcsapásnak számított nekünk ez a súlyos börtönítélet, mivel egyszerű munkásemberek családjaikból származunk, és nem vagyunk valami magunknak való Döbrögi féle emberek. De az igazságunké mindig kiálltunk.

Az összes dokumentumot eljuttattuk szakértőkhöz, még az EU parlamenti képviselőhöz is, de a Helsinki Bizottsághoz is, Sonja Biserkohoz, panasz gyanánt az ellenünk elkövetett kitervelt ily módú kisebbségellenes atrocitásra.

A délvidéken járt tényfeltáró bizottságot vezette Doris Pack asszonnyak is elpanaszoltuk, hogy mekkora büntetéseket kaptak a fiaink, és hogy a délvidéki magyarverések elkövetői egyáltalán még nincsenek kivizsgálva sem nem megbüntetve. Rámutatva a kettős mércére, hogy igenis ez történik Szerbiában. Később Dr. Becsey Zsolt is vizsgálódott a szülőknél tett látogatásokon.

Jogvédők emberi jogi szervezetek álltak az eset mellé. 
Látták, hogy semmi nincs rendbe az ítélet szabályosságával.

Elkezdődött a Temerini fiúk dokumentumfilm készítése is, M. Szabó Imre úr kivitelezésével, lassan ahogy a filmfelvételek készültek, úgy lettek bemutatva. Ily módon ismeri meg a szélesebb nyilvánosság a fiúk tragédiáját és kálváriáját evvel a drákói ítélettel

Sok helyre fordultunk, többek között az EJK szenttamási fiataljaihoz is, akiknek segítségével Bozóki Antal ügyvéd úr kegyelmi kérvénnyel fordult a Tadić elnök úrhoz. Közben az ügyvédek a beadványok sokaságát már beadva egy sem járt sikerrel. Akkortájt amikor a kegyelmi kérvény be lett adva meghal Petrović Zoran, a sértett drog- és nyugtatok túladagolásában. Ezt újra egy sajtótámadás követte, habár ez biztosan öt évre az eset történése után volt.

Azért bevallva, nem panaszkodhatunk mivel elég jó média háttér alakult ki mellettünk úgy sajtó úgy tv jól informálta az eset pilóta lángja mindig készenlétben volt. Ezt követően sorba került a filmbemutatás is a Temerini ifjúsági otthonban ahova minden vajdasági párt vezetője eljött egyedül a VMSZ nem jelent meg és a kegyelmi kérvényhez aláírt petíciót sem írta alá. De ez csak egy magyar ügy, egy nagy probléma mellé állás lett volna.

Pedig nagyobbnál nagyobb gondokkal küzdöttünk, a sok év költekezései mind már akkor észrevehetők voltak a családok anyagi helyzetein, nehézségeiken, az érintett családokból elhalt szülők nagyszülők, családtagok, sajnálatos ezt írni, de ez az igaz, hogy sokan hiányoznak már, akiket ezek a fiúk újra nem láthatnak, és a börtönök még a temetéseikre sem engedélyezték a hazajövetelüket. Elgondolkoztató még kísérettel sem. Hol élünk valójában az egyes eseteket olvasva, halva, amik történnek, csak gondoljuk hozzá.
De mit is írnánk még, amikor a látogatásra kértem az engedélyt a bírónőtől, hogy meglátogassam a fiamat, vagy a másik szülő, akinek a bírónő azt mondta, hogy ,,minek mentek oda minden héten látogatóba, az nem hotel”. Nem szóltam semmit félve a letiltástól, amit így is ok nélkül megtett, és letiltott három alkalommal. Csak azt gondoltam mi lenne, ha pont neked a te fiadhoz kellene menni látogatóba, és én lennék a te helyedbe. De embernek tudni kell lenni.

2012 novemberében két fiút az általános amnesztia törvény alkalmazásánál Nikolić elnök kegyelemben részesített. 8,5 év után hazajöttek.

Tudomásom szerint azóta is vannak folyamatban kegyelmi beadványok, de a három fiú 2014. június 26-án kerek 10 éve a börtönletöltésen van és nem volt kint a falakon kívül. Mind minden elmúlt tíz évben az idén is egy órás békés megemlékezést tartunk a Temerini piactéren 18 órai kezdettel.

Aki úgy érzi, hogy ki kell állni egy igazságtalan ítélet ellen!

Szeretettel várjuk!

Hogy közösen kívánjunk mielőbbi!!!

SZABADSÁGOT A 3 TEMERINI FIÚNAK !

Egyben szeretnénk mindenkinek megköszönni a hozzáállását, támogatását.
Köszönjük, hogy gondolnak a fiainkra és a családokra!


Üdvözlettel a Temerini fiúk és szülei!

Horváth Tibor levele a nyilvánossághoz


2013. november 29., péntek

Ideje volt: kiengedték az "új" temerini fiúkat



Ma értesültem a 2012. október 22-e óta súlyos etnikai jellegű bűncselekmény gyanújával előzetes letartóztatásban tartott hét délvidéki fiatal szüleitől arról az örömhírről, hogy a szabadkai börtönből mind a hét fiatalt szabadlábra helyezték, megszüntették előzetes letartóztatásukat.

Különös örömmel tölt el az, hogy az elmúlt hetekben kifejtett határozott nemzetközi fellépés (figyelemfelhívó akciók, tüntetés, közmeghallgatás az EurópaTanácsban, illetve az Európai Parlamentben, továbbá a róluk készített dokumentumfilm bemutatója Budapesten és Strasbourgban) jelentős mértékben hozzájárulhatott a fiatalok szabadulásához.

Az elmúlt hetekben valóban minden követ megmozgattunk annak érdekében, hogy szabadlábon védekezhessenek ebben a magyarellenes koncepciós perben, melynek kiváltó oka egy tavaly októberi esemény volt, minek során a magyar fiatalokra egy kocsmai verekedés során közel harminc szerb támadt, majdnem megölték őket, alig tudtak elmenekülni, és mégis ellenük indult büntetőeljárás, csak őket helyezték előzetes letartóztatásba. A támadó szerbek közül csupán 1 fő ellen indult büntetőeljárás, de ő is szabadlábon védekezik.

Különös egybeesés, hogy éppen holnap tartjuk Temerinben az Áldozatból bűnös c. dokumentumfilm - amely éppen az ő hányattatásukat, meghurcoltatásukat mutatja be -, illetve Bozóki Antal ügyvéd, az Árgus Egyesület vezetője által nemrégiben kiadott A magyar közösség Szerbiában c. könyv bemutatóját.
A fiatalok kiszabadulása miatt a rendezvény egészen más töltést kaphat így, hiszen ők is részt vehetnek ezen a rendezvényen szüleikkel, ügyvédeikkel együtt.

Nagyon remélem, hogy ebből az esetből is mindenki számára világos és egyértelmű: eredményt csak úgy lehet elérni - akár a jogvédelem, akár a nemzetpolitika területén -, ha határozott és kemény nyomás alá helyezzük a törvények és az önrendelkezési jog kikényszerítése érdekében a szerb hatóságokat. Meg nem erősített hírek szerint az előzetes megszüntetéséhez a szerb hatóságok "fentről kaptak jelzést".
A fiatalok esetéről Tomiszlav Nikolics szerb elnök közvetlen, illetve a korábbi szerb elnök Borisz Tadics is részletes tájékoztatást kapott tőlem.

Köszönet és elismerés a nehéz helyzetben kitartó szülőknek, a védőknek, illetve minden jóakaratú embernek, aki ennek az akciónak a sikerét előmozdította, melynek a végcélja, hogy a fiatalok a súlyos vádak alól visszavonhatatlanul mentesüljenek.

Meggyőződésem szerint ezt a hírt úgy is lehet értékelni, hogy Szerbia jelét mutatta annak, miszerint hajlandó és kész érdemi lépéseket a magyar közösség sorsának rendezése érdekében.

2013, november 28

Dr. Gaudi-Nagy Tamás
A film előzetese itt érhető el:



2013. november 28., csütörtök

Szabadon engedték az "új temerini fiúkat"



Ma 14:00 órakor szabadon engedték az "új temerini fiúk" néven elhíresült hét fiatalembert, akiket egy temerini incidens után zártak előzetes fogságba, ahol már egy éve raboskodtak. Annak ellenére, hogy ők riasztották a helyszínre a rendőrséget, miután sörös üvegekkel és láncokkal bántalmazták őket.

Az egy éve fogságban tartott fiatalok között voltak olyanok is, akik a helyszínen sem tartózkodtak a verekedés idején.

A fiúk közül van aki már haza érkezett családjához és van akiért még most indultak el szülei/ismerősei Szabadkára, ahová az újvidéki börtönből szállították át őket néhány hónappal ezelőtt.

A raboskodó fiatalok ellen alkalmazott jogtalanságok ellen több délvidéki és anyaországi párt és civil szervezet is felemelte a hangját. Az esetüket nemrégiben Strasbourgban és Brüsszelben is ismertették az Európai Unió képviselőivel. A fiatalok törvénytelen fogva tartásáról készült, Áldozatból bűnös címet viselő dokumentum filmet pedig éppen holnap mutatják majd be Temerinben.

Délhír portál


ALKOTMÁNYJOGI PANASZ
Döntsön az Alkotmánybíróság!


A 2012. október 22-én letartóztatott Koperec Csongor temerini és Smith Tomas adai fiatal bűnügyében az Alkotmánybírósághoz fordultam panasszal.
Mivel a két fiatal előzetes letartóztatásának december 6-ig való meghosszabbításáról szóló végzés jogerősé vált, ezzel a jogorvoslati lehetőségek kimerültek. Így, megteremtődtek a feltételek a szerb alkotmány 170. szakaszában előlátott alkotmányjogi panasz beterjesztésére, miszerint „alkotmányjogi panasz nyújtható be az állami szervek és a közmegbízatással felruházott szervezetek egyedi aktusai és intézkedései ellen, amelyek megszegik vagy megvonják az Alkotmányban szavatolt emberi vagy kisebbségi jogokat és szabadságjogokat, amikor védelmükre már más jogorvoslat nem áll rendelkezésre, vagy ilyen nem is volt előirányozva”.

Koperec Csongor és Smith Tomas, valamint a további öt előzetes letartóztatásban lévő fiatal esetében (akiket más ügyvédek képviselnek) – a véleményem szerint – sérült a szerb Alkotmány
27. szakaszának 1. bekezdésében szavatolt, a szabadságra és a biztonságra való jog („Mindenkit megillet a személyi szabadságára és biztonságára való jog. Szabadságvesztésre csak a törvényben előirányzott okokból és eljárás alapján kerülhet sor.”), 

31. szakaszának 1. bekezdésében a letartóztatás korlátozott idejére vonatkozó jog („A letartóztatás időtartamát a bíróság a szükséges lehető legrövidebb időre szabja meg, figyelembe véve a szabadságfosztás okait.”) és a

32. szakaszának 1. bekezdésében biztosított méltányos ítélkezésre való jog („Mindenkit megillet a jog, hogy az ellene folyó eljárás megindításának okául szolgáló gyanú megalapozottságáról, valamint az ellene felhozott vádakról független, pártatlan és törvénnyel megalakított bíróság igazságosan és elfogadható határidőben, nyilvánosan tárgyaljon és jogairól és kötelességeiről döntést hozzon.”).

A szerb Alkotmánybíróságnak létezik két 2013. évi döntése (Zvonimir Nikezić és Miroslav Mišković ügyében), miszerint „sérült a vádlott alkotmányos joga, hogy a letartóztatás korlátozott ideig tartson”. (Mindketten rövidebb ideig voltak börtönben, mint a magyar fiatalok.)

Erre a két ítéletre is hivatkozva, kértem, hogy az Alkotmánybíróság fogadja el az alkotmányjogi panaszt, állapítsa meg, hogy jogsérelem történt és az elszenvedett sérelmek miatt ítéljen meg anyagi kárpótlást védenceimnek. 


Újvidék, 2013. november 27.

Mgr. Bozóki Antal,

Koperec Csongor és Smith Tomas védőügyvédje

2013. szeptember 13., péntek

Törvénysértő kihallgatások – elkülönített jegyzőkönyvek



            Molnár Ferenc, a szabadkai Felső Bíróság tanácselnök-bírója 2013. augusztus 29-én végzést hozott, miszerint a 2012. október 22-én letartóztatott és az óta is börtönben lévő hét adai, óbecsei és temerini magyar fiatal K. 48/13 számú bűnügyében az iratok közül „el kell különíteni a (végzésben tételesen felsorolt – B. A.) jegyzőkönyveket”. A végzést számomra 2013. szeptember 10-én kézbesítették.  

            Az újvidéki Felsőfokú Ügyészség a fiatalok ellen nemzeti, faji, vallási gyűlöletet vagy türelmetlenség kiváltása, illetve szítása miatt emelt vádat.

Az elkülönítésre elrendelt jegyzőkönyvek közé tartoznak az – akkor még – gyanúsított fiatalok 2012. október 23-i, a temerini rendőrállomáson történt meghallgatásáról, az újvidéki Felső Bíróságon készült és a tanúfelismerésről szóló, valamint ugyanennél a bíróságnál a tanúk meghallgatásáról írt jegyzőkönyvek.
Ez azt jelenti, hogy „amikor végzés jogerős lesz, az ügyiratokból kiválasztják a jegyzőkönyveket és külön borítékban átadják a vizsgálóbírónak, hogy elkülönítve az egyéb iratoktól megőrizze őket”. A további eljárásban, tehát, ezek az iratok nem lehetnek jelen. A tanácselnök ugyanis „a főtárgyalás kitűzése előtt megállapította, hogy az ügyiratokban olyan bizonyítékok szerepelnek, amelyek tartalmuk szerint vagy beszerzésük módja által ellentétesek az alkotmány, a Büntető Eljárási Törvény (BET) és más törvények idevágó rendelkezéseivel”.

A nyolc sűrűn gépelt oldalból álló végzésben kifejtett bírósági álláspont szerint sérültek a nyelvek és írások használatáról szóló törvény rendelkezései. – A temerini rendőrállomás tisztségviselője nem világosította fel a gyanúsítottakat azon jogunkról, hogy nyilatkozhatnak, hogy a hivatalos használatban lévő nyelvek közül mely nyelven kívánják, hogy az eljárás velük szemben lefolyjon. A kérdéses jegyzőkönyvekben, tehát, az eljárás nyelve, mint előzetes kérdés, nem lett törvényesen meghatározva – áll a bírósági végzésben.

Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény becikkelyezéséről szóló törvény szerint „minden bűncselekménnyel gyanúsított személyt mindaddig ártatlannak kell vélelmezni, amíg bűnösségét a törvénynek megfelelően meg nem állapították”. Ennek ellenére, az eljárás rendőrségi, valamint az ügyészség képviselője által vezetett bizonyítási cselekmény folyamán és arról készült jegyzőkönyvekben „a gyanúsítottak már mint a kérdéses bűncselekmény elkövetői vannak megjelölve”. Így, a bíróság szerint, ebben az eljárásban „sérült a gyanúsítottak ártatlanságának védelme” is. (A temerini községi képviselő-testület is, a 2012. október 25-i ülésén – még mielőtt bíróság elé került volna az ügy –, „határozatban ítélte el az újfasiszta megnyilvánulást, amely többrendbeli bűncselekmény elemeit is tartalmazta”.)

A szabadkai bíróság szabálytalanságokat állapított meg a tanúfelismerés során is, mivel a gyanúsítottak „jóval idősebb férfiakkal” együtt lettek bemutatva, akiknek „az alaktani jellegzetességei nem olyanok mint egy 1994-ben született férfié” (vagyis a gyanúsítottak többségének korosztályához tartozóké).
A bíróság továbbá úgy találta, hogy „a tanúk meghallgatásról készült jegyzőkönyvek (is – B. A.) törvénytelenek, mivel azok a BET rendelkezéseivel ellentétes módon keletkeztek”. A BET ugyanis „nem ismeri a tanú meghallgatását, mint bizonyítási cselekményt, ahogy a jegyzőkönyvek az újvidéki Felső Bíróságon készültek” (hanem kihallgatását). Így, azokat „törvénytelennek kell tekinteni”.  A konkrét esetben „a vizsgálóbíró a terhelteket nem értesítette a tanúk kihallgatásáról”, ami miatt „sérült a védelemre való jog” is – áll a legújabb bírósági végzésben, amely ellen három napon belül lehet fellebbezni az újvidéki Fellebbviteli Bírósághoz.  

Újvidék, 2013. szeptember 10.

Mgr. Bozóki Antal,


Koperec Csongor és Smith Tomas védőügyvédje

2013. augusztus 26., hétfő

Folytatódik a vizsgálati fogság


ELUTASÍTOTT FELLEBBEZÉSEK


Az újvidéki Fellebbviteli Bíróság bírói tanácsa 2013. augusztus 20-án keltezett végzésével (amelyet számomra augusztus 26-án kézbesítettek) elutasította a 2012. október 22-én letartóztatott és az óta is börtönben lévő hét adai, óbecsei és temerini magyar fiatalok ügyvédei által és a személyesen is benyújtott fellebbezését a vizsgálati fogság meghosszabbítása ellen. A Milorad Delić tanácselnök által aláírt végzés szerint „a fellebbezések megalapozatlanok”.

A Fellebbviteli Bíróság ezzel szemben megalapozottnak találta az elsőfokú bíróság indokait, amelyek alapján úgy döntött, hogy a vádlottakat – a Büntető Eljárási Törvény 142. szakasza 1. pontjának 2. bekezdése alapján – továbbra is vizsgálati fogságban tartja, „tekintettel a bűncselekmény elkövetésének módjára, amellyel a vádlottakat terhelik, amely arra utal, hogy a bűncselekményt különösen súlyos, az erőszak elemeit tartalmazó körülmények jellemzik, amelyek tíz évnél nagyobb terjedelmű börtönbüntetést vonnak magunk után”.

A tárgy iratai és a vádirat alapján a Fellebbviteli Bíróság megalapozottnak tartja a gyanút, miszerint „a vádlottak, mind a heten, különös kitartásról tettek tanúbizonyságot a bűncselekmény elkövetésekor, amely meghaladja ennek a bűncselekménynek a szokásos elkövetését, ami abban tényben nyilvánul meg, hogy a vendéglátó ipari létesítményben, amelyben több személy tartózkodott, egyformán felöltözve, szerb nemzetiségűek elleni parolákat kiáltoztak”. Ezek után az egyik vádlott ököllel megütötte, a másik pedig sörösüveggel kétszer fejbe bevágta az egyik szerb nemzetiségűt. A mikor a biztonságiak eltávolították őket a létesítményből, „az épület előtt tovább folyatták cselekményeiket, amivel határozásukról tettek tanúságot, hogy a bűncselekményt elkövessék”.

A bíróság álláspontja szerint, a vádlottak, az említetteket egy különösen súlyos körülménnyel növelték, amely abból áll, hogy mindegyikük odament az egyik szerb fiatalhoz „akit a gyalogjárdára tepertek és több alkalommal megütötték, lábbal megrúgták, miközben eszméletét vesztette és könnyű testi sérüléseket szenvedett”. A folytatásban „a szerb nemzetiségűekre sörösüvegeket dobáltak és ismételten nacionalista parolákat kiabáltak”.

A végzés szerint „az első fokú bíróság mindezeket szabályosan értékelte, mint olyan körülményeket, amelyek meghaladják a bűncselekmény fennállásához szükséges elemeket, ami miatt megalapozatlanok a védőügyvédek álláspontjai, hogy az elsőfokú bíróság nem helyesen értékelte a körülményeket, amelyekkel megalapozta a vizsgálati fogság meghosszabbításról szóló döntését”.

Az elsőfokú bíróság, továbbá, tekintetbe vette azt is, hogy a bűncselekmény, amellyel a vádlottakat megalapozottan gyanúsítják, egy kisebb lélekszámú helységben történt, amelynek a szerkezete többnemzetiségű, és éppen ez a jellegzetesség miatt az itt történt események nagyobb befolyást váltanak ki a közvéleményben, mint amilyent egy esetleges más demográfiai-etnológia környezetben kiváltottak volna – olvasható az újvidéki Fellebbviteli Bíróság végzésének indoklásában.

A másodfokú bíróság, tehát, semmilyen jogi érvet sem indoklást nem fogadott el. Végzését csupán az elsőfokú bíróság és az ügyészség irataira alapozta. A hét magyar fiatal vizsgálati fogsága ezek alapján, most már minden bizonnyal legalább október 9-ig tart, vagyis a korábban meghosszabbított időpontig. Amennyiben a főtárgyalásra addig az időpontig nem kerülne sor, akkor ismét a szabadkai Felső Bíróságnak kell ismét döntést hozni.


Újvidék, 2013. augusztus 26.


Mgr. Bozóki Antal,

Koperec Csongor és Smith Tomas védőügyvédje



2013. május 17., péntek

MAJD HÁROM ÉV MÚLVA, NŐNAPKOR…


Akkor szabadulhat Illés Zsolt


Elvetették két „temerini fiú” szabadlábra helyezésének kérelmét

Az Újvidéki Felső Bíróság Büntető Tanácsa 2013. április 24-én megtartott ülésén elutasította Illés Zsolt február 18-án keltezett beadványát, amelyben a fogva tartott a szabadlábra helyezését kérelmezte. Minthogy az egy hónap híján kilenc éve raboskodó „temerini fiúk”-féle ügy másodrendű elítéltje a börtönbüntetésének kétharmadát már letöltötte, jogában állt indítványozni a feltételes szabadon bocsájtását. A háromtagú (Zlata Rodić Knežević, Svetimir Popović és Tatjana Đurašković összetételű) bírói testület azonban a kérelmét megalapozatlannak találta és elvetette.

Mint ismeretes az öt temerini magyar férfit egy szerb nemzetiségű újvidéki drogárus fizikai bántalmazása miatt szándékos emberölés vádjával 2004. június 26-án letartóztatták, tíz hónappal később pedig el is ítélték. A legfőbb gyanúsított Máriás István 15 évet, Illés Zsolt 13 évet, Szakáll Zoltán és Uracs József egyaránt 11 és fél évet, Horváth Árpád pedig 10 évet kapott. Horváth és Szakáll öt hónappal ezelőtt amnesztiával kiszabadult, a másik három férfi azonban rács mögött maradt. Közülük ketten (Illés és Uracs) kezdeményezték a közelmúltban a szabadlábra helyezésüket, de mindkettőjük kérelmét elütötték.

Beadványában Illés Zsolt elsősorban arra támaszkodott és azt emelte ki, hogy az utóbbi években semmilyen formában nem vétett sem a "padinska skela-i", sem pedig a "sremska mitrovica-i" büntetés-végrehajtási intézet belső szabályai ellen és semmiféle vétséget nem követett el. Magatartása, viselkedése miatt egyszer sem marasztalták el. Az intézet vezetőivel, nevelőivel és a fegyőreivel szemben korrekt módon viselkedett. Igyekezett beilleszkedni és amint a körülmények lehetővé tették, munkát is vállalt a börtön falain belül. 2009 óta megszakítás nélkül dolgozott az egyik fémmegmunkáló műhelyben. Börtönévei alatt befejezte az általános iskolát, nemrégiben pedig kitanulta az asztalosmesterséget. A külvilággal történő kapcsolattartás kívánalmainak is igyekezett eleget tenni. Mivel ő még nem jogosult eltávozásra, ha meglehetősen ritkán is, de voltak látogatói, és havi rendszerességgel kapott élelmiszer- meg tisztálkodási szereket tartalmazó csomagot, és kapott levelet.

A büntető tanács indoklásában az áll, hogy Illés Zsolt kérelme teljességgel megalapozatlan és a végleges szabadulása 1016. március 8-ára tervezett. Az elutasítást a szakmai testület leginkább a korábbi időszakban (a büntetés letöltésének első harmadában) elkövetett vétségekkel és szabálytalanságokkal támasztotta alá. Tételesen felsorolta, hogy az elítélt a kevés híján 9 év alatt három ízben használt mobiltelefont, amely szabálysértés pedig minden egyes alkalommal büntetést vont maga után. Az ilyesmit odabent fegyelmi vétségnek minősítik. Így emiatt 2005 augusztusában 10 napi magánzárkára ítélték, 2006 áprilisában három hónapon keresztül nem kaphatott csomagot, 2007 augusztusában pedig három hónap feltételessel sikerült megúsznia a kilátásba helyezett egyhetes magánzárkát. A büntető tanács megállapította, hogy a fogoly munkaképes, ám nem dolgozik. Nincsenek munkaévei. Úgy ítélték meg, hogy a társadalomba, a hétköznapi életbe való visszailleszkedésére még nem kerülhet sor, mert bár „a viselkedése pozitív irányban fejlődik, ez a folyamat még nem fejeződött be, és a büntetés még nem érte el a célját”.

Illés Zsolt a napokban kapta kézhez az április 24-ei büntető tanácsi döntésről szóló végzést, és a következőket mondta:

- Lassan minden reményem kezd összeomlani, mint a kártyavár. Amitől pedig a legjobban féltem, íme, bekövetkezett, elütötték a feltételes szabadulásomra írt kérelmemet… Hiába törekszem és harcolok már évek óta, mert ahelyett, hogy előre haladnék, csak hátrafelé tolnak, és így az én reszocializálásom soha nem lesz teljes. Így pontosan olyan embert nevelnek belőlem, amilyen én nem szeretnék lenni. Nem tudok már mit tenni, hisz miután az iskolát befejeztem, hiába próbálok munkába állni, csak ígérgetnek, de valamiért nem engednek dolgozni. Bárhogy próbálok cselekedni vagy hallgatni, a hurok csak szorul és szorul a nyakamon… De én akkor is harcolok, és ha kell, az utolsó lelki erőmig küzdeni fogok az igazságért és azokért, akikre ugyanilyen sors vár még. 

A dolgok jelenlegi állása szerint Illés Zsolt is, Uracs József is még jó ideig a börtönben marad. A közeli szabadulásukról szőtt álmaik az elmúlt napokban szertefoszlottak.

Már ki tudja, hanyadszor…

Szabó Angéla     

2013. május 8., szerda

Magyar nyelven folytatódik a tárgyalás




„Temerini hetek”


Az újvidéki Felső Bíróság Büntető Tanácsa, Zdenka Stakić bíró elnökletével, a még tavaly október 22-én letartóztatott és az óta is börtönben lévő hét adai, óbecsei és temerini magyar fiú ügyében, a mai napon megtartott tárgyaláson végzést hozott, amellyel „a büntető eljárás nyelvének a magyar nyelvet határozta meg”
  
A tanács megállapította, a vádlottak fel lettek világosítva arról is, hogy az általuk egyszer kiválasztott nyelvet, „a büntető eljárás további szakaszában nem lehet megváltoztatni”. (Emlékeztetőül: Az ügyész mind a hét fiatalembert nemzeti, faji, vallási gyűlöletet vagy türelmetlenség kiváltásával, illetve szításával vádolja, amely bűncselekmény miatt egytől nyolc évig terjedő börtönbüntetés szabható ki).

A bíróság már korábban – az ügyvédek követelésre – a vádlottakkal ismertette, hogy (a Büntetőeljárási törvény / Be tv 9 szakasza alapján) joguk van a bírósági eljárás magyar nyelven való lefolytatására, tekintettel arra, hogy Újvidéken a magyar nyelv is hivatalos használatban van. A tárgyaláson jelen lévő vádlottak közül hatan úgy nyilatkoztak, „élni kívánnak törvény adta jogukkal, hogy az ellenük folyó ítélkezés magyar nyelven történjen”. Egy vádlott azt mondta, „neki mindegy, milyen nyelvű lesz az eljárás”.

A vádlottak, a védőügyvédek és a (vádat képviselő) újvidéki Felsőfokú Ügyészség ügyész-helyettese – a Be tv 398. szakaszának rendelkezésével összhangban – lemondtak az eljáró tanács végzése elleni fellebbezési jogukról, miáltal az azonnal jogerőre emelkedett. Így a főtárgyalás érdemi megkezdésére valójában sor sem került.   

Az ügy összes iratait most a büntető tanács továbbítja az ugyancsak újvidéki székhelyű Fellebbviteli Bírósághoz, hogy „az – a Be tv 35. szakasza alapján – eldöntse melyik másik területileg illetékes bíróság fogja magyar nyelven lefolytatni az eljárást”.  

Újvidék, 2013. május 8.
Mgr. Bozóki Antal,

Koperec Csongor és Smith Tomas védőügyvédje

2013. március 18., hétfő

Megérkezett a temerini vádirat „változtatása” - Nincs új vádirat, sem másik minősítés



Az Úr legyen veletek!

Ezúttal is bebizonyosodott: Vádirat csak akkor van, amikor kézbesítik azt. A sajtóban is megjelent – felelőtlen – híresztelésekkel ellentétben – az újvidéki Felsőfokú Ügyészség nem minősítette át „garázdaságra” a tavaly október 22-én letartóztatott és az óta is börtönben lévő hét adai, óbecsei és temerini magyar fiú ügyében a vádiratot.

Emlékeztetőül: Az újvidéki Felső Bíróság tanácsa 2013. február 25-i keltezésű végzésével (amelyet számomra február 28-án kézbesítettek) „visszautalta” az újvidéki Felsőfokú Ügyészségnek a 2012. október 22-én letartóztatott és az óta is börtönben lévő fiúk ellen (a 2013. január 9-én) beterjesztett vádiratot, hogy „a végzés közlésétől számított három napos határidőn belül küszöbölje ki az észlelt hiányosságokat”

Az újvidéki Felső Bíróságnak címzett, számomra a mai napon kézbesített (mindössze 40 sorból álló) iratot még az ügyész sem nevezi vádiratnak. Az ügyész csak „a (január 9-i – B. a.) vádirat 1. és 2. pontjában leírt (hét magyar fiatallal kapcsolatos – B. A.) tényálláson változtatott”. A nyolcad rendű vádlott Novaković Predrag az ügyész legújabb iratában már nem is szerepel. A kérdésre, hogy miért, az iratban semmilyen indoklás nincsen. (Más kérdés, hogy a Felső Bíróság a március 5-i átvételi pecsétet viselő iratot miért csak március 18-án kézbesítette.)

Az ügyész mind a hét fiatalembert továbbra is a BTK 317. szakaszának 2. bekezdésébe ütköző bűncselekmény elkövetésével, vagyis nemzeti, faji, vallási gyűlöletet vagy türelmetlenség kiváltásával, illetve szításával vádolja (amely bűncselekmény miatt egytől nyolcévi börtönbüntetést van előlátva). 

Orosz Róbertot pedig az ügyész külön még, a BTK 348. szakasza 2. bekezdése alapján, „engedély nélküli fegyvertartással” vádolja (mivel – szerinte – a szobájában egy „winchester 223-as és egy 7,65x54 P kaliberű golyót tartott”).

A vádiraton valójában semmilyen lényegi változás nem történt, szinte szóról szóra megegyezik a (bíróság által is) kifogásolt vádirattal. Ez (az én olvasatomban) azt jelenti, hogy az ügyész nem tett eleget a Felső Bíróság tanácsa 2013. február 25-i végzésében lévő követelményeknek (hogy a vádiratot hozza összhangba a Büntető Eljárási Törvény 266. szakaszában előírt követelményeknek).

Most a vádirat elleni kifogás benyújtása következik, majd a Felső Bíróság tanácsának kell lépnie. A törvénytelen fogva tartás tovább folytatódik…

Újvidék, 2013. március 18.

Mgr. Bozóki Antal,
Koperec Csongor és Smith Tomas védőügyvédje



2013. március 14., csütörtök

(MÉG MINDIG) NINCS ÚJ VÁDIRAT





1614 aláírás Zdenka Stakić bírónő kivételezésére

A tavaly október 22-én letartóztatott és az óta is börtönben lévő hét adai, óbecsei és temerini magyar fiú ügyében az a hír, hogy nincs újabb hír.

Az újvidéki Felső Bíróság tanácsa 2013. február 25-i keltezésű végzésével (amelyet számomra február 28-án kézbesítettek) „visszautalta” az újvidéki Felsőfokú Ügyészség illetékes ügyészének a 2012. október 22-én letartóztatott és az óta is börtönben lévő fiúk ellen (a 2013. január 9-én) beterjesztett vádiratát, hogy „a végzés közlésétől számított három napos határidőn belül küszöbölje ki az észlelt hiányosságokat”. 

Az interneten olyan állítás is olvasható, hogy „az ügyészség 2013. március 5-i keltezéssel átminősítette a vádiratot, és most a hét magyar fiút garázdasággal gyanúsítják, az előzetes letartóztatást meghosszabbították 2013. április 4-ig”.[1]

Az igazság viszont, hogy számomra mind a mai napig az ügyészségtől nem kézbesítettek semmilyen iratot, így a javított/változtatott vádiratot sem.

Hogy az eljáró bíróság a Felsőfokú Ügyészségnek mikor kézbesítette az említett végzést, arról nincsen tudomásom. Azt viszont állítom, hogy a kézbesítésnek egy időben kellett volna megtörténnie, de azt sem tartom kizártnak, hogy az ügyészég még február 28-a előtt megkapta az említett végzést. Azóta már négyszer három nap is eltelt, de sehol a vádirat. A fiúk viszont továbbra is börtönben vannak. 

Még ugyanazon a napon, vagyis február 28-án, amikor kézbesítették az ügyészség számára kedvezőtlen végzést, követeltem a bíróságtól – éppen a vádirat hiányosságaira hivatkozva – védenceim szabadon bocsátását. A bírói testület azonban erről a beadványról mind a mai napig nem döntött.

A bíróság úgyszintén nem határozott a január 21-i beadványomról sem, amellyel kértem, hogy a magyar nyelvet állapítsa meg az eljárás nyelvének.

A mai napig összesen 1614 aláírás érkezett – Adáról, a Buránysorról, Keviből, Muzslyáról, Nagybecskerekről, Óbecséről, Szabadkáról, Telecskáról, Temerinből, Zentáról, stb. – az ügyben eljáró Zdenka Stakić bírónő kivételezése. Köszönet érte minden aláírónak.
Ügyszintén köszönet illeti meg a Szerbiai Helsinki Emberi Jogi Bizottságot, amely legújabb kiadványban [2] részletesen foglalkozik a vajdasági magyarokat ért legutóbbi jogsértésekkel, beleértve a börtönben lévő fiatalok ügyét is. 

Bozóki Antal
Újvidék, 2013. március 13.

Mgr. Bozóki Antal,
Koperec Csongor és Smith Tomas védőügyvédje által


[1] Fejlemények: Az ,,új temerini fiúk” elleni vádat átminősítették!
http://www.delhir.com/delvidek/magyarsag-koezelet/4930-fejlemenyek-az-uj-temerini-fiuk-vadiratat-atminsitettek

[2] http://www.helsinki.org.rs/serbian/index_s.html



2013. március 7., csütörtök

Hogy ez nem kettős mérce?! Hát micsoda?! Folytatódik a packázás a “temerini hetekkel”!



Igazán megszokhattuk volna már, hogy a meglehetősen furcsa módon működő szerbiai igazságszolgáltatás rendszerint kimutatja a foga fehérjét, amikor valamilyen nemzeti/nemzetiségi indíttatású incidens esetében a magyarokat kell jó alaposan megleckéztetni. Valami miatt mégis rendre meglepődünk, amikor azt tapasztaljuk, hogy újra meg újra megpróbálják elverni rajtunk, Szerbiában élő magyarokon a port.
Megtehetik. Kényük-kedvük szerint csűrhetik-csavarhatják a különféle jogi paragrafusokat, mi pedig hőzönghetünk, háboroghatunk az igazságtalan igazságosztás miatt, amennyit csak akarunk. Nagyon úgy fest, hogy a végkimenetel szempontjából ez se nem oszt, se nem szoroz.

E puszta ténymegállapítás alátámasztására szolgálhat egy igazán frissnek számító példa. Egy olyan „jelentéktelen és aprócska” eseménytöredék, amely az immáron ötödik hónapja előzetes letartóztatásban lévő hét magyar fiatal sorsának alakulását befolyásolja. A két adai, a két óbecsei és a három temerini fiatalember az este fél 9-kor kapta kézhez azt az írásbeli tájékoztatót, amelyből arról értesülhettek, hogy a fogva tartásukat újabb egy hónapos határidővel meghosszabbították. Egészen pontosan április 4-ig. Úgyhogy ha voltak is valamiféle ábrándos, szép reményeik arra vonatkozólag, hogy a „hármas fronton indított egyidejű támadás” (a mielőbbi kiszabadításukért küzdő ügyvédek munkája, az értük való politikusi kiállás és a civil összefogás, konkrétan az ügyet lefolytató bírónő kijelölése ellen tiltakozó aláírásgyűjtés) apránként majd meghozza a maga gyümölcsét, akkor azok most mind egy szálig szertefoszlottak. Maradt csak megint az idegtépő várakozás.

Fanyalogva, kissé gúnyosan most akár azt is kérdezhetném, hogy mit szól mindehhez a nagyvilág. Kinek, minek a megcsúfolása tulajdonképpen ez az elrettentést, megrendszabályozást szolgáló, egyenlőtlen macska-egér játék?

Történik mindez éppen akkor, amikor a hét magyar fiatal védelmét ellátó jogászoknak sikerült elérniük és kikövetelniük, hogy az ügy vizsgálata során felmerült hiányosságok és törvénytelenségek miatt módosítsák a vádiratot. Így most már nemzeti, faji és vallási türelmetlenség szításával nem vádolják a fiúkat. Vétségükül ezentúl erőszakos viselkedésmód róható majd fel.

Biztos vagyok abban, hogy nem csupán engem érdekel: miben bíztak eddig a fogva tartott fiúk szülei, és miként vélekednek az újabb egy hónapos időhúzásról, időnyerésről?

Orosz István (Temerin): Aranka lányommal ma reggel jártunk a fiaimnál. Attila is, Róbert is, a körülményekhez képest, jól van. Hogy mi a véleményem erről a tegnapi fejleményről? Drasztikusan fogalmazom meg: katasztrofálisnak tartom. Majd öt hónap elmúltával jutottunk vissza a kiindulóponthoz. Ennyi időnek kellett eltelnie hiába. Ugyanis éppen itt és pontosan ezzel kellett volna kezdeni a vizsgálati eljárást. A verekedéssel, azon belül is a magyarveréssel. Mert azon az októberi éjszakán ez történt. A magyar fiatalokat bántalmazta, gépkocsikkal üldözte, üvegekkel dobálta és lánccal verte a szerbek egy csoportja, mégis ők kerültek előzetes letartóztatásba. A másik csoportból pedig egyedül csak Predrag Novakovićot állították elő, és ami a legfelháborítóbb: ugyanezzel a váddal szemben szabadlábról védekezhet. A hét magyar fiatal számára viszont újabb, egészen április 4-ig tartó hosszabbítást rendeltek el. Ép ésszel ez egyszerűen felfoghatatlan. Csupán egyetlen értelmes magyarázat létezhet erre, mégpedig az, hogy mindenféleképpen és mindenáron el akarják ítélni ezeket a gyerekeket. Akkor viszont okvetlenül találniuk kell valamilyen ürügyet, mondvacsinált okot, mert különben kártérítés illetné meg az érintetteket. Ezt viszont (úgy látszik) szeretnék elkerülni. A legfontosabb az, hogy mi most nem hunyászkodhatunk meg, nem hallgathatunk, hanem minden követ meg kell mozgatnunk a hét magyar fiatal ügyének érdekében. Szerencsére vannak olyan védőügyvédeink is, akikkel azért igencsak meg kell birkóznia ennek a mi részrehajló igazságszolgáltatásunknak.   

Koperec Zsuzsa (Temerin): Amikor kedden meglátogattuk Csongort a fogdában, a férjemmel és a másik fiammal, mindannyiunk számára jó érzés volt látni, mert végre mosolygott, nevetett. Bizakodott, erőt adott a számára az, hogy remélhetőleg sikerül enyhíteni a vádiratukon. Csongort egyébként is nagyon meggyötörte ez az ötödik hónapja tartó bezártság. Egy héttel ezelőtt már azt mondta, hogy nem bírja tovább elviselni a börtönt. Csinálni fog magával valamit. A mélyponton volt. Az egész család aggódott miatta… Ez a hír pedig, amit ma kaptunk, olyan, mint derült égből a villámcsapás. Biztos vagyok benne, hogy most újra összeomlott. Én is reggel óta csak sírok. Nem találom a helyemet. Egyedül csak az vigasztal, hogy a vádiratból kikerültek azok a szörnyű dolgok, amelyek elkövetésével vádolták azt a gyereket, aki valójában ott sem volt az incidens kirobbanásának helyszínén. Számomra felfoghatatlan, hogy az ügyben csak egyetlen szerb nemzetiségűt találtak bűnösnek és őt is még januárban kiengedték. Ő már a pravoszláv karácsonyi ünnepeket is otthon tölthette, a mi gyerekeinket pedig nyilván még a húsvét is bent éri a fogdában.

Apatócki Magdolna (Ada): Én már nagyon bíztam abban, hogy többször nem kell beszélőre mennem. Azt gondoltam, hogy most végre hazaengedik a fiainkat, és ha nem is ejtik el ellenük a vádat, de legalább szabadlábról védekezhetnek. Sajnos újra csalódnunk kellett. Persze örülök annak, hogy módosították a vádiratot, és végre nem nevezik neofasisztának a gyerekeinket, ám ez az indokolatlan és értelmetlen hosszabbítás mélységesen felháborít. Méghogy ez nem kettős mérce?! Akkor minek lehet nevezni? Ennyire aljas módon bánnak a gyerekeinkkel? Ez szégyen az újvidéki bíróságra nézve! Miért tartják bent őket ennyi ideje? Mivel ártatlanabbak a szerb fiatalok, mint a mieink? Ők is ugyanúgy ott voltak a rendbontás színhelyén, ugyanúgy részt vettek a verekedésben. Ellenük viszont még eljárást sem indítottak. Ezek a fiúk mindig kiálltak a magyarságuk mellett, és azt hiszem, hogy a jövőben ez a magyarságtudat csak erősödni fog bennük. Az ítélkezők az ilyenfajta bánásmóddal nem az általuk elvárt hatást fogják elérni, hanem éppen az ellenkezőjét. Mi elszántak vagyunk, és küzdünk értük tovább. Ezt a harcot nem fogjuk feladni.

Smith Zuzsanna (Ada): Két hete nem láttam Tomi fiamat, mert nem jutott pénz arra, hogy elmenjek hozzá. Ma viszont sikerült meglátogatnom. Nem volt rosszkedvű. Most a cellatársaira sem panaszkodott. Annyit mondott csak, hogy hamarosan áthelyezik azt, aki eddig molesztálta. Én meg nem akartam szomorítani. Csak itthon beszélgettünk a férjemmel arról, hogy szegény gyerek a karácsonyt is, a szilvesztert is bent töltötte, a szerb támadók pedig élik világukat. A magyar fiúkat most erőszakos viselkedéssel vádolják. Számunkra viszont nem világos, hogy kivel kerültek összetűzésbe. Egymást bántalmazták talán? Nyilván ezt akarják velünk elhitetni…

Karpinszki Valéria (Óbecse): Teljesen kikeltem magamból, amikor értesültem erről az újabb fordulatról. Ötödik hónapja húzódik az ügy, és még nemhogy nem született semmiféle ítélet, hanem még el sem kezdték az eset tárgyalását. Kornél fiam ellen eddig semmiféle vádat nem tudtak felhozni, mégis fogva tartják. Egyetlen napra sem jöhetett haza. Épp most várom, hogy beszélhessek az ügyvédünkkel. Neki is el akarom mondani, hogy olyan zűrzavarossá, átláthatatlanná tették ezt az ügyet, hogy majd a végén (a nagy semmiért!) évekre börtönbe zárják a gyereket. De akkor én olyat csinálok, amit még eddig egyetlen szülő sem tett! Azt sem bánom, ha odakerülök Kornél fiam mellé a börtönbe. Ez most már egyszerűen tűrhetetlen. Valaminek történnie kell, mert így nem mehet tovább. Egyre csak húzzák az időt, a végkimenetel pedig az lesz, hogy el fogják ítélni a gyerekeinket. Azok viszont, akik bántalmazták, megverték őket, otthon vannak és jót nevetnek rajtunk.

Szabó Angéla



2013. február 28., csütörtök

Visszautalt vádirat - Fejlemény a temerini ügyben



  
            Az újvidéki Felső Bíróság 2013. február 25-i keltezésű végzésével (amelyet számomra a mai napon kézbesítettek) „visszautalta” az újvidéki Felsőfokú Ügyészségnek a 2012. október 22-én letartóztatott és az óta is börtönben lévő hét adai, óbecsei és temerini magyar, valamint egy (már szabadlábon lévő) szerb fiú ellen beterjesztett vádiratát az illetékes ügyésznek, hogy „a végzés közlésétől számított három napos határidőn belül küszöbölje ki a vádiratban észlelt hiányosságokat”. 

            A bíróság a döntést a vádlottak ügyvédjeinek a vádirat ellen benyújtott kifogásai alapján hozta meg, mivel a vádirat – a bírói tanács megállapítása szerint – „nem tartalmaz minden, a Büntető Törvénykönyv (BTK) 266. szakaszában előírt  elemet” – olvasható a végzés indoklásában.

            Az ügyész a magyar fiatalok ellen a BTK 317. szakaszába ütköző bűncselekmény elkövetése, vagyisnemzeti, faji, vallási gyűlöletet vagy türelmetlenség kiváltása, illetve szítása miatt emelt vádat 2013. január 9-én a Felső Bíróság előtt (amely bűncselekmény miatt egytől nyolcévi börtönbüntetés van megszabva). A verekedésben részes egyetlen szerb nemzetiségű személy ellen a BTK 344. szakasza alapján büntetendő erőszakos viselkedés miatt történt a vádemelés, ami enyhébb büntetést von maga után (hat hónaptól öt évig terjedő börtönt) és a vádlottat január közepén kiengedték a vizsgálati fogságból. 

            A végzés példa értékű is lehet a gyakorlatban, olyan értelemben, hogy a jövőben nagyobb figyelmet fordítanak majd a vádiratok bírósági vizsgálata során, azoknak a törvény szabta feltételeknek való megfelelősége szempontjából.

A mai napon – mellékelve az említett végzést is – követeltem a vádlottak azonnali szabadon bocsátását. Ügyükben ugyanis a nyomozati eljárás még tavaly december végén befejeződött és a börtönben tartásuk jogi alapja megszűnt – ha ilyen egyáltalán volt is. 

Újvidék, 2013. február 28.
Mgr. Bozóki Antal,
Koperec Csongor és Smith Tomas védőügyvédje

2013. február 25., hétfő

„A BÍRÓSÁG NEM SIET”



Fejlemények a temerini ügyekben

Február 12-én 879 aláírást tartalmazó petíciót adtam át az újvidéki Felső Bíróság elnökének, Zora Jamušakovnak címzett beadvány mellékleteként. A petíciót ugyanazon a napon eljutattam Pásztor Istvánnak, Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőháza elnökének is. Erről értesítetem a szerbiai Helsinki Emberi Jogi Bizottságot is.(Időközben további 107 aláírást küldtek a polgárok.)

A 2012. október 22-én letartóztatott és az óta is börtönben lévő hét adai, óbecsei és temerini fiú szülei, hozzátartozói, valamint vajdasági és külföldi polgárok a petíció által tiltakoznak az „új temerini fiúk” néven ismertté vált vizsgálati eljárásban észlelt számos törvénysértés miatt, amelyek megkérdőjelezik az eljárás tisztességességét, az eljáró rendőrség, az ügyészség és a bíróság pártatlanságát. Követelik az újvidéki Felsőbíróság elnökétől, hogy Zdenka Stakić bírónő helyett – aki 2005-ben ítéletet hozott a „temerini fiúk” néven elhíresült ügyben és az öt vádlottra 61 év börtönbüntetést szabott ki” – „haladéktalanul nevezzen ki új bírót a tárgyalás lefolytatáshoz.

A petíció aláírói tiltakoznak az miatt is, hogy a nyomozó és az igazságügyi szervek nem minden polgárra egyformán – azok nemzeti hovatartozásától függetlenül – alkalmazzák a jogszabályokat, valamint a kettős, sőt hármas mérce alkalmazásának nyilvántartásba vett példái miatt, amikor is különböző nemzetiségű személyek – egyazon vagy hasonló bűncselekmény elkövetésekor – eltérő viszonyulásban és büntetésben részesültek. 

            Kérésemre február 18-án fogadott Zora Jamušakov, az újvidéki Felső Bíróság elnöke. Ez alkalommal, az elnök asszonynak átadtam egy hét oldal terjedelműmemorandumot, amely az újvidéki igazságügyi szervek munkával kapcsolatos megjegyzéseket és kifogásokat tartalmazza. (A memorandumot február 20-án Pásztor Istvánnak is megküldtem)

            A bíróság elnökének elmondtam, hogy a vajdasági magyar közösségben nagy elégedetlenség van a nacionalista jelenségek és kilengések miatt, amelyek veszélyeztetik a polgárok békéjét és biztonságát, a különböző nemzetiségekhez tartozók együttélését.
Rámutattam, hogy a 2012. október 21-én letartóztatott (és az óta is fogházban lévő) hét adai, becsei és temerini fiatalember ellen a BTK 317. szakaszába ütköző bűncselekmény elkövetése miatt emeltek vádat a Felső Bíróság előtt (amely bűncselekmény miatt egytől nyolcévi börtönbüntetés van megszabva). A verekedésben részes egyetlen szerb nemzetiségű személy ellen a BTK 344. szakasza alapján büntetendő erőszakos viselkedés miatt történt a vádemelés (és január közepén kiengedték a vizsgálati fogságból), ami enyhébb büntetést von maga után (hat hónaptól öt évig terjedő börtönt). Ugyanakkor a többi 10–15 szerb nemzetiségű személy ellen, akik részt vettek a verekedésben és üldözték a magyar vádlottakat, még csak vádelemelés sem történt. Számos példával is illusztrálva az eljárás során történt jogsértéseket.

Ugyancsak Temerinben, 2013. január 27-én éjjel, támadás ért két magyar fiatalembert. A fiatalok szórakozóhelyről hazafelé tartva magyarul beszélgettek, amikor elhaladt mellettük egy hat ismeretlen személyből álló csoport, amelynek tagjai – a sértettek elmondása szerint – hirtelen visszafordultak és rájuk támadtak. Az egyik magyar fiatalembert üveggel fejbe vágták, míg a másikat földre teperték és összerugdosták. A támadók a fiúk bántalmazása közben a magyar anyjukat szidalmazták szerb nyelven. Ebben az ügyben az eljárás az újvidéki Alapfokú Bíróság előtt folyik (a sértettek ellen is!), mégpedig verekedésben való részvétel (a BTK 123. szakasza) miatt, amiért pénzbüntetés vagy három évig terjedő börtönbüntetés van előlátva. A gyanúsítottakat másnap szabadon engedték.      
Február 3-ára virradó éjszaka Óbecse központjában magyar fiatalokra támadt rá egy szerbül beszélő fiatalokból álló csoport. A támadás alkalmával nemzeti hovatartozásukat emlegetve sértegették őket. Ketten megsérültek, egyiküknek a fején szakad fel a bőr és kisebb agyrázkódást szenvedett, társának pedig a bal szeme környéke dagadt fel. A rendőrség gyorsan elfogta a támadókat, de érthetetlen, hogy csak szabálysértési eljárás indult ellenük.

Az említett és más nyilvántartásba vett példák alapján a magyar közösségben elterjedt az a vélemény, hogy a magyarokat – nemzetiségük miatt – az állami szervek hátrányosan megkülönböztetik és aránytalanul súlyosabb büntetésben részesítik, mint s szerb nemzetiségűeket. Ez ellenkezik a szerb alkotmány alapvető emberi jogi és nemzeti kisebbségvédelmi rendelkezéseivel, a hatályos jogszabályokkal és Szerbia nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeivel.

A Felső Bíróság elnök asszonyának – a nemzeti feszültségek csökkentése érdekében – javasoltam, hogy Zdenka Stakić helyett „az új temeri fiúk” néven elhíresült bűnperben haladéktalanul nevezzen ki új bírót a tárgyalás lefolytatáshoz. A temeriniKoperec Csongor (19) és Smith Tomas (18) adai vádlottak védőügyvédjeként, sürgettem az előzetes letartóztatásuk megszüntetésére és azonnali szabadlábra helyezésükre irányuló kérelemről való mielőbbi döntés meghozatalát. Ügyükben ugyanis a nyomozati eljárás még tavaly december végén befejeződött és a börtönben tartásuk jogi alapja megszűnt – ha ilyen egyáltalán volt is. 

Az elnök asszonynak, az elmondottak alátámasztására átadtam egy 16 dokumentumból álló mellékletet is.

Kifejtettem, továbbá, azon véleményemet, hogy – a magyaroknak az igazságügyi szervek iránti bizalma visszaszerzése érdekében – szükségesnek tartom egy jogászokból álló (képviselőházi) külön bizottság létrehozását, amely a temerini, az óbecsei és a szabadkai ügyekben a törvényesség szempontjából megvizsgálná a helybeli rendőrség, valamint az újvidéki ügyészségek és bíróságok munkáját és javaslatokat tenne a további intézkedések megtételére.

Hangoztattam annak szükségességét, hogy az igazságügyi szervek maradéktalanul biztosítsák a polgároknak a törvény előtti egyenrangúságát, a nemzeti hovatartozásuktól függetlenül, a jogszabályok egyforma alkalmazását, a diszkrimináció tilalmát, az eljárások tisztességességét és a polgárok jogbiztonsága, valamint az ügyészség és a bíróság pártatlansága elvének érvényesülését.

Ugyancsak szóvá tettem: A magyar közösség – a szerzett jogok alapján – elvárja a községi bíróságok visszaállítását Adán, Csókán, Magyarkanizsán, Óbecsén, Temerinben, Topolyán és Zentán, valamint a bíróságok és ügyészségek dolgozóinak nemzeti összetételére vonatkozó adatok nyilvánosságra hozatalát és a nemzetiségiek arányos foglalkoztatásának biztosítását.

            A Felső Bíróság elnöke válaszában elmondta, „nem avatkozhat a bírói tanács munkájába”, hogy „a bíróság nem siet”, és hogy „nyomást gyakorolok a bíróságra”. Február 21-i érdeklődésemre, hogy mikorra várható a bíróság döntése a vádirattal kapcsolatos kifogásokról és a vádlottak szabadon bocsátásának kérelméről, azt az üzenetet kaptam, hogy „rövidesen”. Mivel ez mind a mai napig nem történt meg, úgy döntöttem, hogy a történtekről értesítem a közvéleményt.

Mgr. Bozóki Antal, ügyvéd
az Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület elnöke

Újvidék, 2013. február 25.

2013. február 21., csütörtök

Magyarverések: az EP emberi jogi bizottságot küldhet Szerbiába




Megdöbbenést keltettek azok a híradások, melyek a vajdasági magyarellenes atrocitások folytatódásáról szólnak. Múlt héten, Szabadkán garázda szerb fiatalok egy népes csoportja boxeres-csavarhúzós támadást intézett védtelen magyar fiatalok ellen. Péntek hajnalban a bánsági Tordán egy idős magyar házaspár lakásába törtek be ismeretlenek, pénzüktől és ékszereiktől fosztva meg őket.

Az „új temerini fiúk” néven elhíresülő esetre Bozóki Antal ügyvéd hívta fel a figyelmet. A tavaly októberben erőszakos támadást szenvedett adai, óbecsei és temerini ifjak ellen olyan „koncepciós per” van készülőben, mely futni hagyja a szerb tetteseket, s melynek tárgyalására ugyanazt a Zdenka Stakic bírónőt nevezték ki Újvidéken, aki a „temerini fiúkat” annak idején példátlan részrehajlással 61 évi „rekord”-börtönbüntetésre ítélte.
A megelőző és az itt felsorolt erőszakos cselekmények méltán háborítják fel és indítják cselekvésre szerbiai és nemzetközi magyar közösségünk felelős képviselőit és szervezeteit. A vajdasági magyar politikai pártok és civil szervezetek 2012. szeptember 27-i Közleményükben – egyebek mellett – azt követelik, hogy: „A szerb kormány biztosítsa végre az etnikai alapú incidensek hatékony kivizsgálását és a vonatkozó jogszabályoknak az elkövetők elleni következetes alkalmazását, mindennemű hovatartozástól függetlenül, valamint a temerini elítéltek szabadon bocsátását”.

Az azóta szabadon engedett két „temerini fiú”, Horváth Árpád és Szakáll Zoltán az újvidéki bírósághoz intézett petíciójukban szállnak síkra továbbra is fogva tartott, másik három sorstársuk kiszabadítása érdekében.

Az Emberi Méltóság Tanácsa szintén tovább folytatja erre irányuló erőfeszítéseit. Lomnici Zoltán elnök maga is aláírta a petíciót, szerzőivel pedig együtt tartott sajtóértekezletet a Vajdaságban.

Kárpát-Medencei Magyar Képviselők Fóruma múlt heti plenáris ülésén ugyancsak felemelte szavát megfélemlített délvidéki magyarságunk védelmében.
Pásztor István VMSZ-elnök Ivica Dacic miniszterelnökkel tárgyalt szombaton a vajdasági közbiztonsági helyzetről. Csak remélni lehet, hogy a szerb kormányfő eleget fog tenni ez alkalommal elhangzott – biztató – ígéreteinek.
Akárhogyan is volna, a mai napon, Tőkés László európai képviselő közbenjárására Inese Vaidere litván EP-képviselő az EP Emberi Jogi Bizottságának (DROI) bővített elnökségi ülésén vetette fel a szerbiai „magyarverések” aggasztó kérdését, Barbara Lochbihler bizottsági elnök pedig támogatásáról biztosította a vajdasági magyarok helyzetének orvoslását.

Február elején az erdélyi képviselő az EP plénumán szorgalmazta, hogy a Parlament, a Bizottság és a Tanács Szerbia esetében „– a koppenhágai kritériumok értelmében – kizáró jellegű csatlakozási feltételként érvényesítse a nemzeti kisebbségek védelmének követelményét”.

A DROI-bizottság mai gyűlésén egy szerbiai emberi jogi küldöttség kiküldését irányozta elő idén októberre, Szerbiába. Terv szerint, ezt megelőzően, egy bizottsági közmeghallgatásra is sor fog kerülni az európai csatlakozásra készülő ország emberi jogi helyzete tárgyában.

Emlékezetes, hogy a magyarok ellen elkövetett erőszakos cselekmények ügyében legutóbb 2005-ben, Doris Pack német képviselőasszony vezetésével járt európai parlamenti tényfeltáró küldöttség Szerbiában.

2013. 2. 20.
Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája

2013. február 9., szombat

Újabb incidens Temerinben




Ma hajnalban, valamivel 2 óra után betörték a temerini Zavarkóék Boszniai utca 7-es számú családi házának egyik ablakát. A műanyag redőnyön és a dupla üvegezésű ablakon át egy féltégla, egy kisebb darab tégla és egy nagy kő repült be a szobába. A másik helyiségben alvó házaspárt azonban nem ennek a zaja ébresztette fel álmából, hanem az azt megelőző hangoskodás, kiabálás.  

Fiuk, Dávid 1 óra tájban érkezett haza két barátjával. Eredetileg egy hatfős társasággal voltak együtt, de közülük négyen elmaradtak. Időközben az egyik társuk hazament, hárman viszont együtt maradtak kint az utcán. Ekkor történt az, hogy szóváltásba keveredtek szerb fiatalok egy csoportjával. Azok talán tízen is lehettek. Hangoskodtak,  szidalmazták a három fiú magyar édesanyját és üldözőbe vették, üveggel dobálták őket. Mivel a magyar fiatalok tudták, hogy a két társuk nem sokkal korábban Zavarkóék otthonába távozott, igyekeztek ők is mielőbb oda menekülni. Üldözőik egészen a házig kergették őket. Egyikük kénytelen volt még a téglakerítést is átugrani, csakhogy gyorsan bejuthasson a biztonságot jelentő házba. Miután a két fiatalnak sikerült megmenekülnie, a támadóik is eltávoztak. Elcsendesült minden.

– Tíz-tizenöt perccel később azonban egy féltégla repült be annak a szobának az ablakán, amelyben a fiatalok tartózkodtak. Átszakította a majd negyven éves műanyag redőnyt és betörte mindkét ablaküveget. Aztán még egy negyednyi tégladarab és egy nagyobb kő is beszállt – mesélte Zavarkó Erzsébet, Dávid édesanyja. – A kő eltalálta az ágyon ülő fiamat. A vállát érte az ütés. Szerencsére más sérülés nem történt. Én azonnal kihívtam a rendőrséget. Nemsokára meg is érkeztek és elvégezték a helyszínelést. Később bementem a rendőrállomásra, hogy elmondjam a történteket. Aztán a fiamat is behívatták. Természetesen mindannyian nagyon megijedtünk. Váratlanul ért bennünket ez a támadás. Azt viszont szerencsés körülménynek tartjuk, hogy verekedésre a szerb meg a magyar fiatalok között nem került sor. Igaz, mi mindig arra tanítottuk a gyerekeinket, hogy ha csak egy mód van rá, kerüljék az összetűzést. Már volt alkalmunk bőven megtanulni a leckét. Tudjuk, hogy a szerbek csoportosan támadnak, ezért ők mindig túlerőben vannak. Ráadásul általában „nekik van igazuk“.

Az ügyben a feljelentés megtörtént. A magyar fiatalok a támadóik közül néhányat felismertek.

Szabó Angéla


2013. február 5., kedd

Magyarország határozott fellépést vár el a szerb hatóságoktól


Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes


A magyar kormány értetlenül áll a temerini, újvidéki és óbecsei magyarságot sújtó legutóbbi incidensek előtt, elvárja alapos kivizsgálásukat, valamint a szerb hatóságok határozott fellépését - közölte Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes hétfőn az MTI-vel.

A kormányfő nemzetpolitikáért felelős helyettese közleményében kifejtette: a rendszeressé váló magyarverések és a nemzetiségi alapon sértegető graffitik komoly aggodalomra adnak okot, kiváltképp akkor, amikor a két nemzet a történelmi megbékélés küszöbén áll.
A két fél között kialakult bizalom és baráti viszony nehezen tartható fenn és építhető tovább a legutóbbi esetek alapos kivizsgálása és a hasonlók megelőzése nélkül. Ezért bíznak abban, hogy egy olyan demokratikus jogállam, mint amilyen Szerbia – melynek eltökélt szándéka az európai közösséghez csatlakozás – hathatós és érdemi lépéseket tesz annak érdekében, hogy a területén élő nemzeti kisebbségek törvényes jogai a legkisebb mértékben sem csorbulhassanak – rögzítette.

Kiemelte: ennek szellemében a kormánya határozott fellépést vár el a szerb hatóságoktól. Azt, hogy minden egyes incidenst gyorsan és pártatlanul, a „kettős mércét” nélkülözve vizsgáljanak ki, az elkövetőket mielőbb vonják felelősségre, és minden egyes ügy kimenetele széles nyilvánosságot kapjon.

A közelmúlt eseményeinek következtében az egyébként is nehéz körülmények között élő szerbiai magyar nemzeti közösség biztonságérzete a korábbinál is mélyebbre csökkent - fogalmazott Semjén Zsolt. Ezért elengedhetetlen, hogy a szerb kormány egyértelműen és határozottan foglaljon állást a nemzetiségi alapú incidensek ügyében, ítélje el, határolódjon el tőlük, és biztosítsa minden eset pártatlan felderítését – áll a közleményben.

A VajdaságMa délvidéki hírportál január 27-én adott hírt arról, hogy előző vasárnap hajnalban Temerinben ismét bántalmaztak két magyar fiatalt. A fiatalok szórakozóhelyről hazafelé tartva magyarul beszélgettek, amikor elhaladt mellettük egy csoport. A hat ismeretlen a sértettek elmondása szerint hirtelen visszafordult, és rájuk támadt. Az egyik magyar fiatalembert üvegpalackkal fejbe vágták, a másikat pedig földre teperték és összerugdosták. A támadók a fiúk bántalmazása közben "a magyar anyjukat szidalmazták szerb nyelven" - írta a hírportál. A két áldozat közül az egyik súlyosabb sérüléseket szenvedett. Ötven méterre a verés helyszínétől a huligánok újra magyarokra támadtak. Egy újabb magyar fiatal sérült meg, orrtörést szenvedett, két társa pedig könnyebb sérülésekkel megúszta a verést.
 MTI

2013. január 29., kedd

Temerin...



Megvertek öt magyar fiatalt

Az újabb incidens vasárnap hajnalban történt Temerinben. Az egyik szórakozóhelyről fél kettő tájban hazafelé indult két magyar fiatal. Talán még kétszáz métert sem tettek meg a Jugoszláv Néphadsereg utcában, amikor hangoskodó, szerbül beszélő fiatalok egy csoportjára lettek figyelmesek. Amikor az ismeretlenek elhaladtak mellettük, hirtelen visszafordultak és rájuk támadtak. Ütni és szidalmazni kezdték a két fiút. Egyiküket ököllel verték, a másikukat viszont egy üveggel leütötték.

Láttuk mi már messziről, hogy hatan közelednek felénk, meg hallottuk is őket, mert kiabáltak, mégsem gondoltunk semmi rossza. Minden olyan gyorsan történt, pillanatok alatt, hogy szinte meglepődni sem volt időnk, nemhogy reagálni bármilyen módon – meséli az egyik áldozat. – Én csak egy jó nagy ütést éreztem, utána pedig azt, hogy kirúgták alólam a lábamat. Ekkor a földre estem, de szerencsére nem a betonjárdára, hanem mellé. Négyen körbevettek, körülálltak és verni, rugdalni kezdtek, ahol csak értek. Én a két kezemmel igyekeztem a fejemet takarni és védeni, hogy minél kevesebb ütés érje. Talán emiatt van az, hogy most nemcsak a fejem fáj, hanem a kezem, a lábam meg a hátam is. A bal lábamon kiszakadt a nadrág és a térdemből ömlött a vér.  A társamat a fején találták el egy üveggel. Emlékszem arra is, hogy szidták a magyar anyánkat, és azt mondták, hogy mindjárt előveszik a késeiket és leszúrnak bennünket. Amikor megelégelték a verést, akkor amilyen gyorsan jöttek, úgy odébb is álltak. Elszaladtak. Amikor már feltápászkodtam a földről, elővettem a telefonomat és segítségül hívtam az egyik barátomat. Mondtam neki, hogy megvertek bennünket, és ha tud, jöjjön értünk, vigyen bennünket haza. Gyalog jött elénk, aztán egy darabon elkísért engem. Amikor mondtam neki, hogy most már elmehet, egyedül is boldogulok, akkor még viccelődve utánam szólt, hogy vigyázzak, nehogy megint megverjenek.

Nem sokkal később ugyanaz a hatfős csoport újabb magyar fiatalokat támadott meg. Akkor hármat. Először csak kötekedni kezdtek velük, aztán pedig már meg is ütötték őket. A fiúkat ugyanúgy teljesen váratlanul érte a támadás, mint korábban a két társukat. 

– Fogalmam sincs, hogy mivel ütöttek meg, de abban szinte biztos vagyok, hogy nem a puszta kezükkel. Mert eltört az orrom, csúnyán bedagadt a bal szemem és még a fogsorom is fáj. A támadás után bevittek az itteni egészségházba, és ellátták a sebeimet. Akkor már kihívták a rendőrséget is. Onnan pedig az újvidéki kórházba szállítottak. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy a sürgősségi osztályon úgy rakták össze az orromat. Utána pedig elküldtek a szemorvoshoz. Fél 8-kor értem haza.

A bántalmazott, vékony dongájú fiatalember szemén, orrán és fején a kötéssel fogadta hétfőn délután otthonukban az érkezőket. Bizonyára komoly fájdalmai is voltak, mert az orrából még akkor is szivárgott a vér. Bal szemét, amikor leemelte róla a kötést, szinte nem is lehetett látni. Csak egy véraláfutásos, bordó-lila sebet. Később el is mentek újból a helybeli egészségházba, hogy a sebeit átkössék.

Szemmel láthatólag az egész családot nagyon megrázták és megviselték a hétvégi történések. Az édesapja a könnyeit nem szégyellve mondta, hogy: „Most már csak azért imádkozunk, hogy legalább a szeme világát ne veszítse el a fiunk!“. Az édesanyja pedig azzal kísért ki a kapuig, hogy: félnek. Aggódnak, rettegnek, mert nem tudják, hogy mi fog történni, hogyan alakulnak tovább a dolgok, lesz-e majd eredménye a hétfői kihallgatásnak. Bíznak benne, hogy az elkövetőket sikerül mielőbb kézre keríteni, és abban is, hogy a nyomozás és az eset kivizsgálása akkor is eredménnyel jár, ha a magyar nemzetiségű fiatalok történetesen nem a kezdeményezői egy incidensnek, hanem éppen a sértettjei és az elszenvedői.

A fentebb már említett harmadik magyar fiatalról, aki szintén sérülést szenvedett, annyit sikerült megtudni, hogy a támadói egy üveggel mértek ütést a fejére. Ő is orvosi ellátásra szorult. Hosszú seb keletkezett a fején, sebéből pedig több üvegszilánkot kellett eltávolítani. Az esetről sem ő, sem pedig az édesanyja nem kívánt nyilatkozni. Két másik társuk szerencsésebb volt, ők a támadást könnyebb sérülésekkel megúszták.

Szabó Angéla

Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin