Magyar cégek a Vajdaságban: így lett a nemzetegyesítésből kihasznált munkaerő

Fotó: thyillustration

Amikor öt éve, 2012 augusztusában Matolcsy György meghirdette a Wekerle-tervet, a kormánypárti politikusok nem fukarkodtak a patetikus jelzőkkel. Volt, aki egyenesen gazdasági nemzetegyesítésnek nevezte a programot, amelynek legfőbb stratégiai célja a hazai vállalkozások Kárpát-medencei pozícióinak erősítése volt. A magyar vállalkozók hamarosan fel is fedezték maguknak a Vajdaságot, amely több okból is kiaknázatlan aranybányának bizonyult. Ma szinte tapintani lehet a csalódottságot a helyi magyarok körében. A Vajdaságban jártunk, hogy megnézzük, hogyan halad a „nemzetegyesítés”.

– Ön biztosan nem idevalósi! – állapítja meg Újvidéken egy középkorú szerb asszony a Mihajlo Pupin körúton, amint a villanyrendőrnél várakozunk a Szerb Nemzeti Színház közelében.

– Miből gondolja? – kérdezek vissza. Elmosolyodik, és a villanypóznára mutat, amelyen álláshirdetés függ, épp most másoltam a jegyzetfüzetembe a szövegét. A papíron ez áll: „Külföldi vállalat munkatársakat keres. Nyugdíjasok is lehetnek.”

– Ezeknek itt már senki sem hisz – jegyzi meg.

Biljana, az ötven körüli nő akkor válik igazán bőbeszédűvé, amikor megtudja, hogy Magyarországról jöttem. A lánya tanítóként dolgozik Szabadkán, a veje pedig fél éve fordult munkaközvetítőhöz, mert arra gondolt, hogy Magyarországon több pénzt tudna keresni, mint odahaza raktárosként. Ennek semmi akadálya nem lett volna, hiszen a férfi már megkapta a magyar állampolgárságot, anyai ágon ugyanis magyar. Csakhogy a munkaközvetítő végül nem juttatta álláshoz, ellenben tízezer dinárral, huszonötezer forinttal megrövidítette.

Álláshirdetés Újvidéken

A szerző felvétele

– Még szerencse, hogy nem mondott fel, így legalább megkapja a minimálbért – mondja az asszony. Ez Szerbiában 22 620 dinár, ami 57 500 forintnak felel meg. Az átlagos nettó bér 125 ezer forint.

******

Szabadkán még az utcára sem kell kimenni, ha valaki munkát keres. A magyar cégek itt egyenesen a postaládákba szórják a hirdetéseiket. Tamás, az egyik magyarországi munkaközvetítő cég helyi irodavezetője mutat is ezekből egyet: „Magyarországi állásajánlatok ingyenes szállással. Multinacionális partnercégeink számára keresünk termelési operátorokat.” Az érdeklődőket 140-160 ezer forintos nettó kereseti lehetőséggel, műszakpótlékkal, kafetériával és sok mással kecsegtetik, ezért cserébe a kettős állampolgárság meglétét, általános iskolai végzettséget, állómunka vállalását és büntetlen előéletet várnak el. A papír alján csak egy szerb mobilszámot közölnek, valamint a tájékoztató helyszínét és időpontját. Ezek a „cégek” a legtöbbször százalékos részesedést szednek be a közvetítésért, az utazásért előre kérik a pénzt – többnyire munkanélküliektől.

Hogyan indult meg a vajdasági magyar munkaerő elszipkázása? Tamás szerint az elvándorlásnak a kettős állampolgárság adott lendületet. Tömegeknek lett elegük abból, hogy Szerbiában nem tudnak megélni, a cégek pedig semmibe veszik a munkavállalók jogait.

– Aki megkeresi a minimálbért, az szerencsésnek mondhatja magát. Előfordul, hogy átutalják ugyan a munkavállalónak a fizetést, mert az kötelező, viszont a dolgozónak vissza kell adnia a pénz egy részét, különben kirúgják – magyarázza Tamás. Szerinte lényegtelen, hogy milyen tulajdonban van az adott cég. A gyakorlat a fontos, s azt sokszor egymástól tanulják el a vállalatok. A kettős állampolgárság jelenti az egyetlen egérutat azok számára, akiknek elegük lett a megaláztatásokból. Megnyitotta ugyanis az utat külföldre, elsősorban nyugat felé. A vajdasági magyarok körében Anglia, Németország és Ausztria a legkedveltebb célállomás, s ezzel párhuzamosan beindult egy másik folyamat is: a nyugat-magyarországi cégek ma már sokszor a vajdaságiakkal töltik fel azokat az álláshelyeket, amelyekre nem találnak magyarországi munkaerőt.

A diplomások helyett egyre több alapfokú végzettségű határon túli magyar jön át. 

Öt év alatt ötvenezren települtek át.

– Amikor tájékoztatjuk őket a munkáról, csak meredten néznek, mert annyira rosszak az itteni tapasztalataik, hogy ahhoz képest Magyarország mennyországnak tűnik – mondja a férfi, aki azt is elárulja, hogy az irodája által kiközvetített dolgozók átlagban 150 ezer forintot keresnek, amelyből ugyan meggazdagodni biztosan nem fognak, mégis majdnem háromszorosát kereshetik meg a szerbiai minimálbérnek. Persze csak akkor, ha nem valamelyik csaló céggel hozza őket össze a balszerencse, mert akkor sok pénzt fizethetnek ki a semmiért.

******

A magyar gazdaság Kárpát-medencei léptékű növekedési stratégiája – ezt az alcímet kapta a Wekerle-terv, amelyet pontosan öt évvel ezelőtt mutatott be Matolcsy György akkori pénzügyminiszter. A 25 oldalas dokumentum szerint a kormány stratégiai szövetségesként tekint a szomszédos országokban élő magyarokra. Matolcsyék arra ösztönözték a magyar cégeket, hogy nagyobb szerepet vállaljanak a határon túli régiókban. A vállalkozások azontúl, hogy olcsó munkaerőre tehetnek szert, hozzájárulhatnak a magyarság szülőföldön való megmaradásához. A vállalkozóknak kapóra jött, hogy 2014-ben a szerb kormány új munkatörvényt fogadott el, melynek célja a foglalkoztatottság növelése volt. Az elmúlt három év adatai azt mutatják, ez sikerült is. Csakhogy ezeket a szép számokat csak úgy tudták elérni, hogy a végletekig megnyirbálták a munkavállalók jogait. Utólag visszatekintve akár igazat is adhatunk a tiltakozó szakszervezeteknek, amelyek a „rabszolgaságról szóló törvény” nevet adták a jogszabálynak.

Függetlenül attól, hogy időközben a Wekerle-terv szó szerint kimúlt – a kezdeményezést koordináló, állami tulajdonú Kárpát Régió Üzleti Hálózat Zrt. a múlt évben végelszámolás alá került –, a magyarországi cégek kapva kaptak a „gazdasági nemzetegyesítés” adta előnyökön, a végletekig kihasználva a szerb munkatörvénykönyv kínálta munkáltatói lehetőségeket.

Szó szerint becsődölt a kormány bő három éve indított gazdaságösztönzési programja.

– Ha a magyarországi vezetőség megtudná, mi folyik itt, el sem hinnék, hogy ilyen létezik – mondja a Tisza Automotive Kft. egyik volt dolgozója, aki arra kér, hogy cikkünkben az igazi neve helyett Gábornak nevezzük. Ez a vállalat a Vajdaságban a legnagyobb magyarországi foglalkoztató: a gyárat Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, valamint Aleksandar Vučić szerb kormányfő nyitotta meg 2015 szeptemberében. „Teljesen biztos vagyok benne, hogy Szerbia és Magyarország előtt nagyon szép közös jövő áll” – bátorította akkor a szerb miniszterelnök az egybegyűlteket.

Szijjártó Péter és Aleksandar Vucic 

a Tisza Automotive Kft. üzemének megnyitóján 

2015. szeptember 23-án. Nagyon szép közös jövő

Fotó: Ujvári Sándor / MTI

Ebből a szép közös jövőből Gábor nem sokat tapasztalt.

– Hozzánk nem az iskolázott emberek jönnek dolgozni, az igaz, de azért nem kellene bennünket hülyének nézni. A hét első felében a kisfőnökök szépen kérnek bennünket, hogy maradjunk benn tovább, hogy a hét második felében időben hazamehessünk. Csütörtökön és pénteken aztán azzal jönnek, hogy bele kell húznunk, hogy a hét végén ne kelljen bejönnünk dolgozni. Aztán a hét végén szépen behívnak megint munkára. Aki nem jön, azt nem hivatalosan, de kirúgással fenyegetik – panaszolja a férfi. – A normát is folyamatosan emelik. Mondtam is a többieknek, nem vagyunk normálisak, gürcölünk, mint a lovak, hogy megmutassuk, milyen jól tudunk dolgozni. Csakhogy ennek soha nem érünk a végére, csak azt értük el vele, hogy a mostani normát már alig bírjuk erővel.

A férfi szerint a dolgozók fluktuációja azért olyan nagy a gyárban, mert kevesen bírják fizikailag azt az iramot, amelyet a vezetők diktálnak. Korábban heti negyven órát kellett dolgozniuk, nemrégiben azonban új szerződést kaptak, amelyben az szerepel, hogy akár heti hatvan órát is dolgoztathatják őket. Ráadásul a szerződést szerbül kapták kézhez a munkások, pedig nagyon sokan közülük egyáltalán nem beszélik az államnyelvet. A társaik magyarázták el nekik, mit írnak alá.

– Hihetetlen, hogy épp egy magyar cég nem tartja tiszteletben a magyarok nyelvhasználatát – háborog Gábor. – Hozzák csak ki az újságban, hogy a magyarországi nagyfőnökök végre megtudják, mit művelnek velünk itt, Szerbiában!

Mivel Gábor úgy gondolja, hogy a megaláztatásaikról a magyarországi vezetők semmit nem tudnak, felkerestük a Tisza Automotive ügyvezető igazgatóját, Gladinetz Andrást, akinek felsoroltuk a hallott panaszokat. Gladinetz már elöljáróban jelezte: a cég alapelve, hogy semmi olyat nem tesz, ami a munka törvénykönyvébe ütközne. A gépjárműkábeleket gyártó cég akkor tudja teljesíteni a megrendeléseket, ha a munkaügyi kommandók nem állítják le a termelést, az ugyanis nagyon sokba kerülne a vállalatnak. Az igazgató szerint a problémák múlt év szeptemberében kezdődtek, amikor nagyon megugrott a hiányzások száma, így olyan nap is volt, amikor a dolgozók 15 százaléka nem jelent meg a munkahelyén (a zentai gyárban több mint 800 főt foglalkoztatnak). Így a túlórákra azért volt szükség, hogy a megrendelőknek időre tudják szállítani a legyártott kábelkorbácsokat. Gladinetz a fő problémát inkább abban látja, hogy a munka törvénykönyve „táppénzcentrikus”. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy az orvos harminc napra kiírhatja a dolgozót táppénzre, majd miután akár csak egy napra visszamegy dolgozni, újra elmehet táppénzre – ezzel pedig sokan visszaélnek.

Ami a szerb nyelvű szerződésmódosítást illeti, Gladinetz András elmondta: a munkaszerződések módosítása náluk úgy történik, hogy az átadott szöveget a dolgozó hazaviheti, és nyolc napig gondolkodhat rajta, hogy aláírja-e. Hozzátette: a cég belső szabályzata tartalmazza azt a lehetőséget, hogy bárki bármilyen dokumentumot magyar nyelven kérjen, többek között a munkaszerződést is, ezt a cég, ahogy eddig, a továbbiakban is biztosítani fogja.

Ami a fluktuációt illeti, Gladinetz András szerint többségük az első pár hónapban történik, amikor a munkavállaló beáll dolgozni, és kiderül, hogy másra számított. Az igazgató szerint a zentai gyárban meg kell különböztetni a magyar és a szerb ajkúak fluktuációját. A magyarok ugyanis folyamatosan külföldre vándorolnak.

******

– Minek maradjak itt? Ez katasztrófa sújtotta övezet! – így reagál Zsolt a kérdésünkre, amikor a szabadkai Köztársaság téren egy kávézónál arról kérdezzük, hogy friss diplomás mérnökként miért nem próbál elhelyezkedni szülővárosában, Szabadkán. A közeli ipari parkban számos külföldi cég telepedett meg, amelyek lassan már mindenkit örömmel fogadnak. Ez pedig nem véletlen: az egyik szabadkai szakszervezet vezetője szerint a városból az elmúlt években kilencezren költöztek el, így súlyos munkaerőhiány van Szabadkán.

– Ez a hely alapvetően rabszolgáknak való. Pesten, de még Szegeden is minimum négyszeresét keresném meg annak, amit itt akár a magyarországi cégek is adnának – mondja a fiatalember.

Zsolt szülei Szabadkán laknak, itt is akarnak maradni, neki viszont mindenki azt tanácsolta a családban, hogy ha lehet, menjen külföldre. A Wekerle-tervről ugyan nem hallott, arra viszont még a gimnazista éveiből emlékszik, hogy öt-hat éve mindenki azt hitte, hamarosan jönnek a magyar cégek, amelyek magyarokat foglalkoztatnak majd.

– Jöttek is, de egy fokkal sem jobbak, mint a szerbek. Ez az igazi pofon – magyarázza a férfi, akinek az egykori szabadkai osztálytársai közül sokan magyar cégeknél helyezkedtek el. A legtöbben azonban csalódtak, mert azt tapasztalták, hogy ezek csak az olcsó és könnyen kihasználható munkaerőt látják az itteni magyarokban. Neki és több tízezer vajdasági magyarnak a „gazdasági nemzetegyesítés” a Magyarországra költözést jelenti.

******

A legutóbbi, 2011-es népszámlálás szerint a Vajdaságban körülbelül 250 ezer magyar élt. Azóta azonban rengetegen hagyták el szülőföldjüket. Sokan már középiskolába is Magyarországon jártak, és eszük ágában sem volt visszaköltözni. Az elvándorlásnak a magyar állampolgárság megszerzésének lehetősége adott lendületet. Hirtelen azok is magyarok lettek, akik korábban szerbnek vallották magukat, bár voltak magyar felmenőik is. A nyelviskolák nem győztek magyarnyelv-tanfolyamokat indítani, a papírok megszerzésének egyik feltétele ugyanis a biztos nyelvtudás.

Miként lehetnénk ügyesebbek a nagypolitikában úgy, hogy közben a határon túli magyarok érdekei se sérüljenek?

Bár a rendszerváltás előtti Magyarország egyáltalán nem tűnt vonzónak a Jugoszláviában élők számára, sőt néhányan le is nézték kissé a szegény kommunista országban élő nemzettársakat, a délszláv háború éveiben fordult a kocka. A magyarságukat megőrző szülők azon igyekeztek, hogy gyermekük jobb körülmények között élhessen a határ túloldalán. Ekkoriban alakult ki az az idealista Magyarország-kép a vajdaságiakban, amelynek nyomai még most is fellelhetők itt-ott, és amelyet a munkásaikat kihasználó cégek épp napjainkban rombolnak porig, gazdasági nemzetegyesítés címén.

Persze a magyar cégek szerepvállalását megítélhetjük szigorúan gazdasági szemszögből is. Mondhatjuk, hogy mindent szabad, ami nem ütközik a szerb munkajoggal. Magyarországra sem azért jönnek a nyugati cégek, mert velünk szeretnének jót tenni, hanem mert az alacsony bérek miatt kifizetődő. Ha viszont elfogadjuk ezt az álláspontot, ismerjük be azt is, hogy a nemzet gazdasági újraegyesítése csak lózung, politikai termék, amellyel a nemzeti ideáktól mentes kapitalista szándékainkat próbáljuk leplezni.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.08.26.

Forrás:

HÉTVÉGI MAGAZIN

Majláth Roland

A fagyi visszanyalt!

Az Úr az én pásztorom! by Gitro

1. Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.

2. Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. 

3. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.

Amennyiben nem létezne vajdasági/délvidéki magyar ki kellene találni! A politikusaink ismételten önmagukkal, vagyonuk gyarapodásával és saját nemzettársának lejaratásával foglalatoskodnak, addig a vajdasági magyar vándorbottal a hátán indul szanaszét a világba, avagy az a maréknyi maradó rabszolgaként dolgozik éhbérért és a napi megalázó adagért.., szidalomért, amit hűbérura szán néki, ma vállalkozónak nevezik e díszes fajtát...

-akkor lesz itt magyar összefogás, amikor összefogdosnak bennünket!

Ennyi bevezetőként elégséges szóljanak a dalnokok imigyen:

FEGYELMI ELJÁRÁS INDÍTVÁNYOZÁSA PÁSZTOR ISTVÁN, 

A VMSZ ELNÖKE ELLEN

2016.01.25.

VAJDASÁGI MAGYAR SZÖVETSÉG

Fegyelmi Bizottság

Ótott Róbert, elnök

Tárgy: a fegyelmi eljárás indítványozása Pásztor István, a VMSZ elnöke ellen

Tisztelt Fegyelmi Bizottság!

A Vajdasági Magyar Szövetség Szabadkai Városi Szervezetének alulírott tagjai a VMSZ Fegyelmi Szabályzata 2. szakaszának 1. bekezdése alapján indítványozzuk, hogy a Fegyelmi Bizottság hozzon határozatot Pásztor István, a VMSZ elnöke elleni fegyelmi eljárás lefolytatásáról, a párt Alapszabálya 15. szakaszának, 2015. április 25-e óta zajló, sorozatos megsértése miatt.

I N D O K L Á S

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a párt 2015. április 25-ei magyarcsernyei közgyűlésén, elnökjelölti programbeszédében a nyitás és a párbeszédre törekvés politikáját hirdette meg. Pásztor István az elmúlt időszakban durván megszegte a közgyűlésnek tett ígéreteit és vállalásait. A VMSZ-en kívüli társadalmi csoportok, szakmai szervezetek, intézmények és intézményvezetők irányába történő nyitás, és a velük való párbeszéd kezdeményezése helyett, a párton és a vajdasági magyar közösségen belül, korábban példátlan, leszámolás-sorozatba kezdett.

Az április 25-ei közgyűlésen meghirdetett irányváltás számonkérése miatt Pásztor István 49 nap után leváltatta VMSZ-alelnöki tisztségéből Varga Lászlót, majd nyilvánosan megfogalmazott véleménye miatt augusztus 18-án jogerősen kizáratta őt a VMSZ-ből. Józsa Lászlót, a VMSZ alapító tagját úgy váltatta le a Pásztor István a VMSZ Elnökségéből, hogy az elnökségi tagokat felmentő, majd újraválasztó június 18-ai tanácsülésre Józsa Lászlót, mint tanácstagot meg sem hívta.

A Szabadkai Városi Szervezet önkényes működésével elégedetlen kilenc önkormányzati képviselőt, közöttük dr. Dévavári Zoltánt, a VMSZ korábbi alelnökét, nem létező fegyelmi vétségek miatt, december 15-én záratta ki Pásztor István. Ezt megelőzően a VMSZ elnöke sikertelen kísérletet tett Maglai Jenő, Szabadka magyar polgármesterének a leváltására is.

A párton belüli befolyásával visszaélve, a saját jövendőbeli tartományi parlamenti elnöki tisztségnek reményében a Pásztor István arra kényszerítette a párt köztársasági parlamenti képviselőit, hogy december 29-én támogassák a mezőgazdasági termelő ezreinek érdekeivel ellentétes Földtörvényt.

A VMSZ elnöke a 2015. április 25-e óta eltelt időszakban számtalan sajtónyilatkozatában használt VMSZ-tagokkal és támogató tagokkal szemben emberi méltóságot sértő, lealacsonyító és megalázó minősítéseket, amelyek összeegyeztethetetlenek a VMSZ Alapszabályában és Programjában lefektetett értékekkel.

A Magyar Mozgalomban szerepet vállaló VMSZ-tagok és támogató tagok ellen, 2016. január 18-án indított tömeges fegyelmi eljárásokkal Pásztor István olyan útra lépett, amellyel helyrehozhatatlan károkat okoz a vajdasági magyar közösségnek.

A fentiek alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy Pásztor István, a VMSZ elnöke a 2015. április 25-e óta eltelt időszakban önkényes lépéseivel, sajtónyilatkozataival és a párt testületeire rákényszerített döntéseivel, sorozatosan megsértette a VMSZ Alapszabályának 15. szakaszát.

Pásztor István tevékenységével hónapokra visszamenőleg folyamatosan rombolja a VMSZ tekintélyét és cselekszik a párt érdekei ellen, emiatt, mi a VMSZ alulírott tagjai fegyelmi eljárás lefolytatását indítványozzuk a VMSZ elnöke ellen.


Szabadka, 2016. január 25.

Jesus Christ looks like me - Jesus Christ - Jesus Christ looks

like me - Jesus Christ...

Elmúlt a holtszezon?

„Száz év: és puszta hír leszen

akárcsak ez, mit ír kezem

s akár te is, ki sír ezen.”


                        Faludy György



Örömmel fogadott a nap sugara, a fény és a melegség. A jó embernek lágy és kellemes a kézszorítása. Bátorító és nem agresszíven szorító, hatalmat és erőt fizikailag sugalló, mint azoké, akik ismét diktálnak nékünk valami ok végett, ők azt szajkózzák a választásokon nyertek valamit, de mit? Az emberek építik és rombolják az ő társadalmukat az idő az erő és a többi relatív.

Mennyire balgák lennénk, hogy a magyarázat minden kérdésre, hogy itt mindenki okosabb a másiknál...az okoskodók elüldözik az okosakat...nem erről van szó, hanem önzésről és továbbra sem látjuk a fától az erdőt, bár alig van már fa az erdőben.

A fő kérdés miért van ennyire „talp” alatt a magyar? Keleti népcsoport vagyunk, igen ez tény. Tudni kell, hogy a keleti népek, azért a tudást hozzák magukkal, ez lenne a bűnünk? Talán. Sok mindent adtunk a világnak, ezek szerint nem eleget a hatalmasságoknak, de ez egy másik történet.

Emberáldozatokat is adtuk a békéért nevezetű folyamatoknak, ahol a tőke nem veszett el csak átalakult...

Szabó Angéla betoppant hozzám és átadta könyvét, amely súlyos történeteket hordoz magában. Több mint hatvan történetet, amelyek egyenként regényként leírhatóak lennének, ha érdekelne is valakit a délvidéki magyarság sanyarú helyzete a kő-gazdag politikusaink pénzszerzési pályázatain kívül...

Tudtam, hogy a súly amit átad emberileg nem cipelhető és nehezen értelmezhető. Rólunk szól, harcunkról, elárulásunkról és halálunkról. Meddig leszünk még alku tárgya? Meddig csináltok belőlünk bohócot? Igen, addig ameddig pénznemű eszközt lehet belőlünk szerezni, addig!

A legszörnyűbb, ha az elesetteket az ember személyesen ismeri. Látja az arcát ismeri mimikáját, tudja, hogy adott körülmények között hogyan reagált volna és hallja a hangját...

Nem kertelek tovább Szabó Angéla „Holt szezon” c. könyvéről lenne szó, amely a média által érintőlegesen említve, mert az igazi kínokról szól, a délvidéki magyar emberek szenvedéséről és pusztulásáról. Semmi gond, legyintenek a békesség kedvéért és némi euróért hajbókolók, nem kell ezt nagydobra verni, előre kell nézni...fő a kereskedelmi jó viszony az a pár áldozat..., a háborúnak vannak áldozatai ugyebár?! A dakota indiánok is ezt átélték és nem élték túl a bennszülött amerikaiak...mi sem fogjuk, no de azért járna egy rezervátum, ahol legalább néha lovagolni tudnánk, és azt hinnénk, hogy szabadok vagyunk, nem kulturálisan – perszonálisan, hanem csak úgy betyárosan...

A gyilkosoknak meg kell bocsájtani, így van ez amióta írott történelem vagyon (az Isten fia vagy, vagy a vigasztalás fia -Barnabás?), a többi meg egyszerű áldozat, ezért van agyonhallgatva, az a pár ember, aki a nemzetközi bíróságnak nevezett intézmény alatt vezekel, vezekel egyáltalán? Az érdek és a cél tisztelt hölgyeim és uraim! Ennyi! Földi bíró nem tud igazságosan ítélkezni, mert nem ismeri az Igazságot, Jézus Krisztust! -Ha ismerné, egyáltalán nem ítélkezne, mert tudná, hogy ember felett igazságos ítéletet nem tud hozni, mert nem tudja róla, hogy mit örökölt, mit hozott magával a Földre, milyen hatások érték, és azt sem tudja, hogy az Istentől kapott kegyelmekkel hogyan sáfárkodik. Semmit nem tud, aminek alapján nyugodt lelkiismerettel dönthetne. Ki fogja e katonaáldozatokat kárpótolni? Senki, mert életüket vissza nem kaphatják, a család meg néma gyászban burkolódzva éli szeretett tagjának emlékével, ha még él a fájdalom el nem vitte. Felejteni nem szabad, talán meg kell bocsájtani, ha nem akarunk mi is szörnyetegekké válni (Lukács evangéliumában gondolkodtam egy picinykét)! Igen, csak a bűnösnek jár megbocsájtás, mert a az igazságszolgáltatás nevezetű színházi fércműben megbánást tanúsított, hogy lehet, ezt civilizált emberként megbánni? Sehogy! Jó volt a szónoklat a kutyák ugatnak a szekér halad, elhaladt. Bevégeztetett, Istenem bocsájtsd meg, mert nem tudták mit tesznek, avagy miért hagytál egyedül engem? Az evangélisták sem egyeztek meg ebben és önnön magukkal vannak évszázadok óta ellentmondásban, de még, ha betéved egy félévszádon túl Laci-betyárként viselkedő és pillanatnyi pénzszerzés céljából megtért, ott indul a kavarodás úgy Isten-igazán! Rád teszem a kezem és meggyógyultál, kelj fel Lázár és ugrik a halott?! Igen a kocsmában, ha a holt részeg Lázárt itallal kínálják, majd amikor nem fizet kiugrasztják...

A jelenlegi politikumunk az érdekei végett bölcsen hallgat, a katalánok megmondták anno az egyik nagy magyar vezérnek, hogy ön nemhogy az autonómiáért nem harcol, hanem nem is érdekli népe sorsa, bohózat az egész...milyen nemzeti tanács, ha nincs alkotmánybíróság!?

Ma már tudom, hogy a „k”-immunistáknak minden meg van bocsájtva, mert ők az internacionálét szolgálták, amely a globalizáció kistestvére volt. Ma ők azok a demokraták akiket tömlöcbe juttatnak, megkínoztatnak és megöletnek bárkit koholt vádak alapján, de ők a mai napig, ezt megtehetik, mert ők az Ő-őőőőők és az okoskodók!

Nap, mint nap csendben kimenni a sírhoz és letörölni róla a port, hogy még attól is könnyebb legyen a meggyilkolt gyermek nyugvása, nagy teher, nagy lelki teher és itt éljük meg az embert, ezért emelkedtünk talpra és nem négykézláb mászkálunk ide-oda. Ecce homo...íme, az ember...egy halom kő és az alatt maradványai, ez volna a célja létünknek?

Cikáznak gondolataim, valahol túléltem én is a szerencsésekkel egyetemben, ezt az időszakot és bevillannak képek, emberek, események, ami ma ugyan az, csak nincs háború, még nincs, de tudjuk írtam már róla a béke definíciója: a két háború közötti nyugalom a színlelésének áldott állapota...politikai színlelések, szemfényvesztések „áldott” gyümölcsöző állapota!

Lassan megy az olvasás, mert minden történet több óra hosszas vajúdással jár, minden történet mélyen húsba-maró. Az emberek tragédiája ott a szülőföldjükön ahol idegenként kell élniük és nap mint nap bizonyítani szolgalelkiségüket, lojalitásukat az ál-patriótáknak, -megterhelő feladat. Igen az volt, mert míg a népet uszítani kellett „Karlobag-Virovitica-Karlovac-Ogulin-Knin” - Nagy Szerbia újabb lázálmáról az nagyon ment, amikor jött a behívó, hogy akkor tettrekészen védjék a hazát, akkor az asszonykák szoknyája mögé bújva kórházakban és egyéb helyeken gyógyították nyavalyáikat. Mit tett a szolgalelkű magyarom ezidőtájt? Gépfegyverrel a kezében karácsonykor ugyebár nem kóringyálni ment keresztény magyar testvéréhez az Úrban, hanem katonai behívókat osztott! Ismerek jó pár ilyen Barabást, akik immáron patyolat tiszták, politikailag is és megtért báránykák! Ma már nem büszke jugoszlávok, hanem lásd Úram, -magyarok!

Kik kellettek a véres karmú kétfejű sasnak? A peremre szorítottak, elesettek és a fiatalok, akikért nem szól harang, és akikért majdan kellene, hogy szóljon harang! A kisebbségek, golyófogók és a kitelepítési folyamat részesei. E folyamat nem zárult le, immáron a „békében” békés folyamatok között zajlik, békésen kullogunk el egy szendviccsel a zsebünkben, még a megígért fűtött autóbuszt sem biztosítják a határig...

A bűnösöknek megbocsájtottak az áldozatok elporladnak és a történelem szép tisztára-mossa e történetet is, egy emberöltő által elfogynak a könnyek és elfogynak a hozzátartozók, talán az írás megmarad és lesz majd egyszer valaki, aki a balkáni háborúk délvidéki magyar emberáldozatait is emberszámba veszi, mert politikusaink, azt szajkózzák, hogy jó sorsunk van itt, igen így van, kutya jó sorsunk van...A békesség kedvéért és az ő zsebeik védelme végett ne piszkáljuk e kényes témát, kinek is kényes e téma?

Igen az igazság ismét odaát maradt a mennyek országában, de egy töredék megjelent Szabó Angéla könyvében, mert ő mert a témához nyúlni és közreadni fájdalmainkat, dicséretes és veszélyes feladatot vállalt és teljesítetett! Amíg a világ a terrorizmustól hangos, addig a mi áldozataink csendben, elhallgatva nyugszanak a temetőinkben. Ők nem a terror áldozatai voltak, mint a párizsi szatirikusok?

Nyugodjanak békében katonaáldozataink!

Az írónő jóvoltából letölthető a Holtszezon elektronikus könyv formában:

Szabó Angéla Holtszezon - Katonaáldozataink from Zoltan Margit

Margit Zoltán

Háború, megint…

Későre jár, feküdjünk le!

Későre jár – bólintott a Mester –, ébredjünk fel!

Kék és narancssárga

Nem lehet most nem gondolni a háborúra. Európa érzékeny bőrét megint lánctalpasok karistolják. 

Nyomukban vér serken.

Ukrajna pedig nincsen messze, talán csak akkora távolságnyira, mint „volt egykoron” a számomra kedves Isztria… Azt mondják, hogy ismét háború készül. A világ csendőrének szerepében tetszelgő Amerika egy újabb fegyveres konfliktus kirobbantását készítette elő, és húsz év múltán, a délszláv őrület után, újfent véráradat hömpölyög majd az ó kontinensen. Változatos forgatókönyv írásával nem bajlódott, ugyanazt a modellt választja, amelyet sikerrel alkalmazott Jugoszlávia szétverése idején.

A 47 milliós Ukrajna Európa második legnagyobb országa, 23 évvel ezelőtt szabadult meg a Szovjetuniótól. Mondják, hogy Ukrajna csak egy kép, amit látunk. Egy mozgalmas kép, amit a szemünk elé helyeztek, hogy elfedjék, eltakarják vele előlünk az igazságot. Merthogy: a tengerentúli történetben Ukrajna nem tényező. Felőlük szakadhat, hasadhat annyi darabra, amennyire csak képes. Akár atomjaira is hullhat. Amerika számára Oroszország érdekes. Az is csak olyan szempontból, hogy semmiképp se váljon a térség domináns tényezőjévé, hogy még véletlenül se jöhessen létre még egyszer egy orosz nagyhatalom.

A tömegek utcára csalogatásával faramuci módon kirobbantott fegyveres konfliktus nem arról szól, hogy Ukrajna az Európai Unió felé orientálódjon-e vagy pedig maradjon meg az orosz nagy-testvér védőszárnya alatt. Nem a narancssárga EU-szimpatizánsok és a kék Moszkva-pártiak szembefordításáról szól. Vlagyimir Putyin és az ő Oroszországa ellen irányul. A végső cél ugyanis Putyin eltávolítása.

Langymeleg ukrán tavasz helyett kemény orosz tél készülődik. Ügyesen álcázott támadás Oroszország ellen, hogy Európának is meglegyen a maga Szíriája. Mindez pedig könnyen egy harmadik világméretű háborúvá fajulhat… 

Ha hozzáteszem, amit Stjepan Mesić, Jugoszlávia utolsó államelnöke írt az ország széthullásáról szóló könyvében, már sokkal hihetőbb a történet. Szerinte ugyanis: „Az újkori európai történelemben minden háború ilyen volt, az agressziót a más államok területén élő nemzeti kisebbségek védelmében folytatott harcként mutatták be.”  Sőt azt a kegyetlen igazságot is megfogalmazza, hogy: „Akik tervezik, azok együttműködnek, akik meg az egészről semmit sem tudnak, azok az életüket adják.”

Félelmetes a jövő. Hacsak nem tévednek…

Kék-fehér-piros – vérben

Nem lehet most nem gondolni a háborúra. Az ENSZ Nemzetközi Bíróságán épp most zajlik a nagy per és a nagy ellen-per.

Horvátország kontra Szerbia, Szerbia kontra Horvátország. A vád kölcsönös: népirtás.

Az egykori – egyenrangú tagköztársaságok és önrendelkezéssel felruházott tartományok szövetsége elvén létrejött – Jugoszláviát a 90-es évek fegyveres konfliktusai során alkotóelemeire bomlasztották, de úgy, hogy mindeközben a „valódi” cél, az erős Nagy-Szerbia megteremtése csupán lázálom, hagymázas vízió maradt. Az etnikai (és vallási jellegű) összecsapásokban ezrével hullottak a kisemberek: Bosznia-Hercegovina területén százezer, Horvátországban pedig húszezer áldozatról beszélnek. Ha esetükben nem szándékos, nem előre kitervelt népirtás történt – mint ahogyan ezt hangoztatják most már évek óta (amióta csak megkezdődött a háborús bűntettek hágai tárgyalása), akkor alighanem végső ideje lenne egy másfajta, ámde mégis hihető magyarázómesét kigondolni: hogyan és miért is haltak meg. És: minek lehet nevezni azt, amikor egy reguláris hadsereg, félkatonai szabadcsapatokkal az oldalán, bevonul egy idegen területre és rommá lövi a várost? És: minek lehet nevezni azt, amikor az ENSZ védett övezetté nyilvánít egy várost, amelybe negyvenezer bosnyák menekült érkezik, és amely területen közülük nyolcezer férfit tömegsírba lőnek? Talán kedélyes kis portyázásnak? Az ősmagyarok kalandozásaihoz hasonlatos, nomád ki-kiruccanásnak – amikor vonultak át tökön, paszulyon?  (Arról nem is beszélve, hogy aki nem készül öldöklésre, az nem vásárol fegyvert sem. Márpedig Szerbiában akkortájt igencsak virágzott az illegális fegyverkereskedelem. A Szovjetunióból 360 millió dollár értékben érkezett, Szlovákiából 100 millió, Kínából pedig 10 millió dollár ellenében szereztek be fegyvereket.)

Amikor Horvátország 1999-ben népirtás vádjával beperelte Szerbiát, Várady Tibor, messze földön híres jogtudósunk, azon nyomban igyekezett szakértelmével növelni a védelemre verbuválódott szakértői csoport hatékonyságának színvonalát. Magyar ember létére nyilván úgy érezte, hogy ezt diktálja számára a hazafias kötelesség. Meg az ugyancsak „világhatalomnak” számító magyar virtus: éppen egy vajdasági magyar ember álljon ki a szerbek által elkövetett gonosztettek védelmében! Az ország akkori igazságügyi minisztereként azonban most illene kissé jobban megfeszülnie az igazság kiderítése érdekében. Arról nem is beszélve, hogy parlamenti képviselőként – ugyancsak a 90-es évek elején – milyen megfizethetetlenül értékes jogi-szakmai segítséget tudott volna nyújtani azoknak a magyar szülőknek, akik valamelyik harctéren veszítették el a gyereküket. Felvértezhette volna őket jogi tanácsokkal, hogy a lelki fájdalomdíjként megítélt állami kárpótlás összegét ne huszadolják meg a prédaleső, „önként” ajánlkozó belgrádi ügyvédek. Egy közülük való, bánáti magyar jogász útmutatásaiban csak jobban megbíztak volna! (Még akkor is, ha abban a kapubezárásos, kutyaelengedéses, kerítésugrálós időszakban a nemzetközi hírű jogtudós úr családját minden bizonnyal békén hagyták a rukkolócédula-hordók. Nem merészelték mozgósításos behívóparanccsal macerálni.)

Jót tenni azonban sosem késő! Gondolom, a Szerbia védelmében végzett szolgálatait nem ingyen ajánlotta fel a professzor úr. Így módjában áll az érte járó szerény tiszteletdíj egy apró morzsáját felajánlani mondjuk annak a 78 éves óbecsei Baglyas Bálint bácsinak, aki (nem létező népirtás ide, nem létező népirtás oda) mégiscsak a horvát harctéren veszítette el a 21 éves fiát. A hadsereg, az állam, az önkormányzat, a politikai pártok pedig egy huncut garast sem adtak neki. Sem akkor, sem azóta. Még részvétet sem nyilvánítottak.

Várady úr már a tárgyalások megkezdése előtt úgyszólván borítékolta azok végkimenetelét. Szerinte a nemzetközi bíróság az eljárás végén majd kimondja, hogy az egykori Jugoszlávia területén nem történt semmiféle népirtás. Ami pedig – szerintem – az igazság vérlázító megcsúfolása lesz.

Szinte meg nem történtté nyilvánítani százezer boszniai és húszezer horvátországi áldozat meggyilkolását, enyhén szólva is botrányos. A háborús bűnöket tárgyaló törvényszék azonban az elmúlt évek folyamán számtalan esetben lehetett volna elfogultsággal és részrehajlással vádolható, amikor szinte zsinórban mentette fel a vérontásért hibáztatható szerb, horvát, bosnyák és albán nemzetiségű vádlottakat. Ha most is ilyen felmentő ítélet születik, akkor alighanem el kellene gondolkodni azon, hogy a hágai nemzetközi bíróságot melyik bíróságon lehetne följelenteni…

Piros-fehér-zöld – feketében

Nem lehet most nem gondolni a háborúra.  A domináns vajdasági magyar párt éppen azokhoz készül hozzákötni az ijedtében még mindig a szülőföldjén maradt délvidéki magyarság sorsát, akik mélyen hazafias főszereplői voltak a húsz évvel ezelőtti délszláv vérontásnak.

A fővárosi szerb sajtó már hónapokkal ezelőtt megszellőztette a hírt, hogy a magyarok vezérpártja a radikálisokból időközben haladókká idomult és vedlett, véres háborúban szocializálódott politikusok pártja irányába kacsintgat. A titkosnak mondott tárgyalások folytatását a VMSZ elnöke akkor még hevesen tagadta. (Nyilván eszébe jutott, hogy tulajdonképpen az óbecseiek egy renitenskedő csoportját éppen a haladókkal való szövetkezés miatt zárták ki korábban a párt soraiból.) Utána viszont, a verbászi választásokat követően kijelentette, hogy a Szerb Haladó Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség potenciális partnerek lehetnek valamikor a jövőben. Nos, ez a jövő alighanem már megérkezett. Ez a jövő immár jelenné lett.  

Eljött hát az ideje annak is, amit a pártvezér már évekkel ezelőtt megjövendölt: ha az érdekeik úgy kívánják, akkor akár a fekete ördöggel is hajlandóak lesznek szövetkezni. Rosszul állhatnak a fejünk fölött a csillagok, mert ez most alighanem szó szerint megvalósult. Akikhez kötik a vajdasági magyarok sorsát, azok valóban feketék. A múltjuk is, a lelkük is koromfekete. Gonosz és gyalázatos érdemeiket a háborúban szerezték, jobbára öldökléssel meg fosztogatással.

Minderről azonban mintha már megfeledkeztünk volna. Mintha súlyos amnéziába ájult volna a vajdasági magyarság. Mintha már nem is emlegetnénk a kilencvenes évek legelején kirobbant, öt éven át tomboló háború szörnyűségeit. Mintha megfeledkeztük volna a harctérre hurcolt vajdasági magyar sorkatonákról és tartalékosokról, meg a lecinezett bádogkoporsóban hazaküldött áldozatokról. 

A VMSZ politikusai fészkelődnek, helyezkednek. Valahol és valahogy csak el kell tölteniük az időt addig, amíg majd a jól végzett munka után a megérdemelt nyugdíjba vonulhatnak. Akinek pedig vajmi kevés esélye van arra, hogy a soron következő választásokkor ismét a tartomány legmagasabb székébe telepedhessen, annak már jó előre ki kell szemelnie magának a következő fotelt, amelybe belecsücsülhet. A vérbeli politikus már csak ilyen: ahogy gyarapodik a hatalma, azonmód terebélyesedik a saját jelentőségébe vetett hite is.

A politikusokat megértem. Iparkodnak az esőárnyékot jelentő ernyő alá húzódni. Nem nézik, milyen színű és milyen anyagból készült az esernyő, csak az a fontos, hogy megvédje őket az elázástól. Hatalmi, uralkodási idejük arasznyi megtoldása érdekében mindenre képesek. Népirtáson edződött háborús bűnösökhöz csapják a vajdasági magyarságot, és azt mondják önelégülten, hogy ez jó így, hogy ez rendben van. Épp csak a párt tagságát nem értem. Nem sír a lelkük és nem háborog a gyomruk?

Elbódítják az embereket még egy ideig a választásokkal és az azt követő csodavárás időszakával, de előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik az ébredés. Vajdaság kormánya is, a tartomány vezetősége is ebsorsra jut. Ahogy növekszik a nyomás, a szociális elégedetlenség, nálunk is fölüti majd a fejét a boszniai szindróma.

A politikusok persze úgy tesznek, mint azt Faludy György írta egykoron:„Pártjelvénnyel akarják feltartani a ránk omló eget.” A jónép meg? Semmi sem függ tőlünk, semmi sem múlik rajtunk, csak éppen mi fogjuk a végén kifizetni a számlát.

Szabó Angéla

Választá-sokk...

Léphaft Pál karikatúrája

2014. március 16-án Szerbiában előrehozott parlamenti választásokat tartanak. Ez lesz a 10. választás a "többpártrendszer" 1990-es bevezetése óta. A parlament 250 tagú. A listaállításhoz 10.000 támogatói aláírásra van szüksége még a kisebbségeknek is egyenes arányban a többséggel. A választás egyfordulós, arányos, az egész ország egy körzetnek számít. A bejutási küszöb 5%. A kisebbségek listái "könnyített" feltételekkel juthatnak mandátumhoz. Az aláírások összegyűjtéséhez rendelkezésre álló időszak 2014. február 4-től február 28-ig tartott. 

Az előrejelzések alapján nem lesz változás, Szerbia marad azon a politikai "vak"-vágányon, ahol eddig mozgott, hol Európa felé tolatott, hol visszafelé...

Szerbia | Create Infographics

Alekszandar Vucsics miniszterelnök helyettes, akinek ilyen szép hosszú megszólítása is volt az előző mandátumban: Védelmi, biztonsági, a korrupció és a bűnözés elleni küzdelemmel megbízott miniszterelnök-helyettes és Védelmi miniszter, közel áll az abszolút többség megszerzéséhez Szerb Haladó párt névre átkeresztelt néhai harcedzett szerb-radikálisokkal. Hosszú sorokon keresztül kellene analizálnunk, hogy mi történt a szerbiai demokratikus erőkkel, hogy az ádáz politikai ellenfél átbillent a "jófiúk" oldalára és még überelje azt, -a végén szalonképes partnerré váljon akár az itt élő magyarok "legszakpolitikaibb" pártjának is. A CESID (független szervezet) által megkérdezettek 44% -nak a támogatására számíthat (!).

A meglepetés, hogy a Demokrata Párt volt elnöke kilépett a pártjából, Borisz Tadity-ról van szó és megalapította az Új Demokrata Pártot. A két demokrata előjelű pártnak összeadva magasabb a támogatottsága az előző választásokhoz képest, mint a Demokrata Párt-nak önállóan. Elgondolkodtató továbbá a következő tény is, hogy az Új Demokrata Párt-nak nagyobb a támogatottsága: 8%, viszont a Demokrata Párt -1% marad alul, ezidáig 7% állapodott meg. A válasz, hogy Borisz Tadity nem keveredett korrupciós és egyéb botrányokban, amely a volt pártját folyamatosan érte. Itt kaptak teret a Szerb Haladók a népszerűségük növelésére és a "radikális farkasbőr" levedlésére, e politikai hiba megbosszult magát.

A Szocialista Párt valahogy mindig nevető harmadikként jön ki a kényes politikai helyzetekből, nos ez nem véletlen. A néhai kommunista párt politikailag vaskohókban patkolt kádereiről van szó, akik minden csízióval meg vannak kenve és nem is félnek az összes fondorlatukat bevetni. Ma patyolat tiszták a szerbiai politikai porondon, levedlették Milosevics "háborús kígyóbőrét" és akár az ellenséges NATO-val is hajlandók lepaktálni, ha nem fájna a bocskorba belegabalyodott koszovói tövis...Nos 13% -ot mondhatnak maguknak a népszerűség ranglétráján, amely ismét mérleg nyelvét jelenthet nekik, mert ők nem szeretik az ellenzéki pozíciót, hiszen hatalomra születtek és elvezetik a kút mellett demokratikus kollégáikat, hogy azok szomjan maradnak...

A szerb Liberálisok (LDP) és a szerb Demokraták (DSS) átlépik az 5% -os küszöböt, a Liberálisok az LGBT populáció szavazatait mondhatják majd magukénak (nagyvárosok és Belgrád) a szerb Demokraták, meg a NATO és EU ellenesek táborát tömörítik. Talán az Egyesült Régiók (URS) átbillennek a ló másik oldalára és megpatkolják a parlamenti patkót jelenlétükkel.

A kisebbségek elbírálását nem befolyásolja az 5% -os választási küszöb, mert "kedvezményezettség" áll fenn, amely a következőkből áll: 

A szerbiai Népképviselőház pártlistás részarányos választási rendszerben való megválasztása esetében (250 képviselő): a nemzeti kisebbségek bejegyzett pártjai által állított listáknak nem szükséges megszerezniük az összes szavazat  5%-át annak érdekében, hogy képviselői helyhez jussanak, hanem annyi szavazatot, ami elegendő egy képviselő megválasztásához (természetes küszöb). A szavazatszám hozzávetőlegesen 0,4% és a választási részvételtől függően körülbelül 10–15 ezer szavazatot jelent. Nos fel kell gyűrni a lenge-magyart! Amennyiben valaki összefogdosna bennünket, akkor 16. (tizenhat) és 25 (huszonöt) közötti számú népképviselőt tudnánk állítani a mennyei helyzetben! A magyar ember összetartásáról ismert históriák alapján ennek töredéke fog összejönni. A VMSZ 5. (öt) képviselőt lát elő én 3. (három)-at. A VMDK-nak lesz 1. (egy), ha Tadity jónak látja, a Demokrata Pártnak Adáról lesz 1. (egy) és a Haladóknak is lesz 1. (egy), hogy mutogassák tereken-piacokon...

Adjuk össze, nos 3+1+1+1 = 6 (!) + 2 tartalékos = 8 ! Még számolunk, mert itt van az MRM is, nos ha a fő mufti Mekka felé igen sokszor meghajol, akkor a reménység és ima hozhat 1. (egy)-et. Megálltunk a 8. (nyolc)-nál, megy az összeadás tovább 8+1 = 9. (kilenc)!!!  Elértük a délvidéki összefogás politikai csúcspontját, melyet a VMDK egyedül produkált a módszerváltási kezdeteknél! Most többpártrendszerben lesz 9. (kilenc) szerbia magyar népképviselőnk, akik harcolnak majd kisebbségi jogainkért, a magyar-verések ellen, a temerini fiúkért, a békés egymás-mellett élésért és a részarányos munkahelyeinkért! Most jön el a Kánaán! Most kell mondani, azt hogy hajrá magyarok! 

Jaj, de szép is lenne, de ideje felébredni és meginni egy feketét, hogy élesebben lásuk a dolgokat. Nem így lesz ismét, baj van, a fejekben, nagy baj van! Lesznek népképviselőink, ezidáig is voltak. Ők azt mondják, hogy a csillagot is lehozzák nékünk, rajtunk meg már gatya sem marad! Pózolunk, mint Ádám az édenkertbe,  pőrén, egy-szál semmiben, még nem Éva nem találta fel magát és tett eléje füge fa levelet a tiltott fáról...Fügefa levél segít, rajtunk már az sem...

A választásokon 19. lista indul. abból a vajdasági magyar szavazópolgár 9. (kilenc) listára fog szétszavazni, nos érdekvédelemnek lőttek, talán ez volt az utolsó esély...

A listák ahogyan a köztársasági választási bizottság jóváhagyta március 5.-i ülésén:

1. АЛЕКСАНДАР ВУЧИЋ - БУДУЋНОСТ У КОЈУ ВЕРУЈЕМО (Српска напредна странка, Социјалдемократска партија Србије, Нова Србија, Српски покрет обнове, Покрет социјалиста)
2. ИВИЦА ДАЧИЋ - "Социјалистичка партија Србије (СПС), Партија уједињених пензионера Србије (ПУПС), Јединствена Србија (ЈС)"
3. ДЕМОКРАТСКА СТРАНКА СРБИЈЕ - ВОЈИСЛАВ КОШТУНИЦА
4. ЧЕДОМИР ЈОВАНОВИЋ - ЛДП, БДЗС, СДУ
5. VAJDASАGI MAGYAR SZОVETSЕG - PАSZTOR ISTVАN - САВЕЗ ВОЈВОЂАНСКИХ МАЂАРА-ИШТВАН ПАСТОР
6. СРПСКА РАДИКАЛНА СТРАНКА - ДР ВОЈИСЛАВ ШЕШЕЉ
7. УЈЕДИЊЕНИ РЕГИОНИ СРБИЈЕ - МЛАЂАН ДИНКИЋ
8. "СА ДЕМОКРАТСКОМ СТРАНКОМ - ЗА ДЕМОКРАТСКУ СРБИЈУ"
9. ДВЕРИ - БОШКО ОБРАДОВИЋ
10. СДА Санџака - др Сулејман Угљанин SDA Sandћaka - dr. Sulejman Ugljanin
11. БОРИС ТАДИЋ - Нова демократска странка - Зелени, ЛСВ - Ненад Чанак, Заједно за Србију, VMDK, Заједно за Војводину, Демократска левица Рома
12. ТРЕЋА СРБИЈА - ЗА СВЕ ВРЕДНЕ ЉУДЕ
13. ЦРНОГОРСКА ПАРТИЈА-Јосип Броз
14. ЛИСТА НАЦИОНАЛНИХ ЗАЈЕДНИЦА: БДЗ-МПСЗ- ДЗХ-МРМ-МЕП - Емир Елфић
15. ДОСТА ЈЕ БИЛО - САША РАДУЛОВИЋ
16. "КОАЛИЦИЈА ГРАЂАНА СВИХ НАРОДА И НАРОДНОСТИ (РДС-СДС)"
17. Група грађана "ПАТРИОТСКИ ФРОНТ - ДР БОРИСЛАВ ПЕЛЕВИЋ"
18. РУСКА СТРАНКА - Слободан Николић
19. ПАРТИЈА ЗА ДЕМОКРАТСКО ДЕЛОВАЊЕ - РИЗА ХАЛИМИ PARTIA PER VEPRIM DEMOKRATIK - RIZA HALIMI

Nyomtatásra kerül 6.801.161  szavazólap, szavazásra jogosult személyek száma 6.767.324.

Folyamatosan választá-sokk elé nézünk, csak az a gond, hogy azok nem oldanak meg semmit, csak még nagyobb bajt okoznak! Ki fog nyerni, bugyuta kérdés! A hatalom!

MARGIT Zoltán

"Legyen kerek a mondatod, mert"

A minap egy blogon azt olvastam, hogy az írás fiatal szerzője – aki itt született a Délvidéken valamikor a nyolcvanas években – már a jelenlegi lakhelyén, Magyarországon sem érzi jól magát, merthogy nem tud új otthonában elfogadottságra lelni, érzi a különbséget a vajdasági, és az ottani, anyaországi magyarok között. Majd arról értekezik, nem kevés nosztalgiával, hogy 27 nép gyűrűjében Vajdaság mindig a béke és a tolerancia iskolapéldájának számított.

És hogy ezáltal mennyi mindent másképp élünk meg itt, a déli végeken, szemben az “amottal”.
Szomorú, de tanulságos kis írásról van szó.

Mégis vitatkoznék néhány megállapításával. 

Nem szőrszálhasogatás képen, de olykor fontos a részletek ismerete, hogy az - amúgy nagy téma – egésze összetettségében is érthető legyen.

Egyrészt mítosz a vajdasági 27 (!) nemzet egymás mellett éléséről polemizálni, pláne mindezt valami "békésnek" hitt mázzal kifényesítve tálalni: ilyen formában ez ugyanis nem igaz. Talán sosem volt az, hiába hívták egy darabig testvériségnek meg egységnek. Mindkettő hamisnak bizonyult. A Balkán mezsgyéjén mindig az erősebb testvér győzött, egység meg csak akkor mutatkozott, amikor erőszakkal kikényszerítette a diktatúra.

Az meg: olyan is volt. Mintha kártyavárból lehetne ostromot visszaverni…

Következményét ittuk a háborús érában. Se szeri, se száma nem volt a kihörpintett keserű poharaknak, szó szerinti feketeleveseknek.

Ma a nekünk füllentett 27 nációnak a töredéke van csak jelen, a hangsúllyal rendelkezőket pedig sajnos az egyik kezemen meg tudom számolni. Jó az, hogy mi - magyarok -  még ez utóbbiak közé tartozunk.

Egyelőre.

A rossz hírem (nagyon úgy fest), hogy a többségi nemzet mára teljes hatalmi fölénybe került, és a folyamat nem javuló, hanem reánk nézve elkeserítő következményekkel fog zárulni.
Történik mindez azért, mert a korábbi évtizedekkel (vagy akár évszázadokkal) ellentétben mára a vajdasági politikai, és a gazdasági hatalom is zömmel azok kezében van, akiknek érdekeit már nem is Újvidék, hanem Belgrád határozza meg.
Ez az igazság, akárhogy fáj. Már ez a tény önmagában megérdemelne egy mélyebb lélegzetű írást, tanulmányt, de sem a hely, sem a fölvetett téma erre most nem alkalmas.
Vissza hát a nációk kérdéséhez! 

Persze, vannak itt néptöredékek.

Még cseheket, bolgárokat is jegyez a legutolsó vajdasági népszámlálás, nem beszélve az önmagukat egyiptominak (!) vallókról. Ám ezen az alapon ma már egy kicsit nagyobb város is a multikulturalizmusával henceghetne, ha komolyan vennénk a kínai boltosait, az arab neppereket, vagy a fejletlenebb régiókból itt próbálkozó koldusokat, prostituáltakat, zsebeseket.

*

A másik szerény észrevételem, hogy pont az írásban aláhúzott különutas nemzetfelfogás vezetett oda, hogy a szerző talajtalanná válásán lamentálhasson.

Ugyanis nincs kiskapus magyar nemzettudat.

Nincs különbség a bácskai, a székely, vagy a Nógrád-megyei magyar között.

A nemzet: egy.

Oszthatatlan, akárhogy szeretünk is szórakozni a fogalmakkal.

A némi iróniával "vajdmagyarnak" nevezett jelenség egy-két nevesíthető délvidéki fejében született hagymázas kategória csupán, ami inkább a liberalizmusukról elhíresült ötletgazdák polgárpukkasztását volt hivatott kielégíteni, semmint azt valós alapokon nyugvó, komolyan vehető dolognak tekinthetnénk.

Az önmagát értelmiséginek, és magyarnak vagy rosszabbik esetben "jugoszláviai magyarnak" valló - zömmel újvidéki hangadóknak meg jól jött az igazoló formula: miként lehet föladni büntetlenül önazonosságunkat.

Mert abban a pillanatban, hogy az egységes magyar nemzeti identitását megvallaná valaki, ez a békakórus üti rá a billogot, hogy - nacionalista. Amitől szerintük csak egy tyúklépésnyire van a soviniszta, esetleg e kettő ötvözetén túl rasszista, homofób, antiszemita meg sok egyéb, amit helyhiány okán már nem taglalnék.

Ismerős a tempó, ugye?

Érzelmi alapon lehet, hogy van különbség egy soproni, meg egy temerini magyar ember között, ahogy más-más szociális-, nyelvi-, társadalmi- vagy netán vallási-, világnézeti szempontok alapján is oszthatóak vagyunk. De ez nem az identitás fogalomkörébe tartozó, azt meghatározó elementum, hanem olyan természetes dolog, mint az, hogy vannak férfiak és vannak nők.

Csínján kéne bánni a szavakkal. Időnként elég ha egyszerűen fogalmazunk.

Nem maszatoljuk el a lényeget, és a fejekben tisztább lesz a kép, ha annak fogjuk láttatni a helyzetet, ami.

Nem biztos ugyan, hogy a kapott képpel elégedettek leszünk, de legalább az igazságról fog szólni.

És az igazságnak még ma is perdöntő ereje van.

Aki a birtokában van: nem veszíthet.

Tehát mi sem.

Végszónak pozitívumként nem is rossz e konklúzió.

Pósa Károly

*A tartomány nemzetiségei (2011)[1]

szerb: 66,76% (1.289.635 fő)

magyar: 13.00% (251.136 fő)

szlovák: 2,60% (50.321 fő)

horvát: 2,43% (47.033 fő)

cigány: 2,19% (42.391 fő)

román: 1,32% (25.410 fő)

montenegrói: 1,15% (22.141 fő)

bunyevác: 0,85% (16.469 fő)

ruszin: 0,72% (13.928 fő)

jugoszláv: 0,63% (12.176 fő)

macedón: 0,54% (10.392 fő)

ukrán: 0,22% (4.202 fő)

muszlim: 0,17% (3.360 fő)

német: 0,17% (3.272 fő)

regionális hovatartozás: 1,48% (28.567 fő)

nem nyilatkozott: 4,19% (81.018 fő)

egyéb: 0,80% (15.567 fő)

ismeretlen: 0,77% (14.791 fő)

Átalakulóban a vajdasági falvak lakossági összetétele

Dél-Szerbiából és Koszovóból egyre többen érkeznek a Vajdaságba, és egész utcákat vásárolnak fel, ám nem hajlandóak beépülni a helyi közösségbe és lelakják ezeket az utcákat.

Jelenleg a Vajdaság 13 százalékát teszi ki az újonnan odaköltözött menekültek. A magyar-szerb határ menti Martonoson egyre több a betelepülő. 2005-ben kezdtek bevándorolni Koszovóból. A helybeliek nem látják szívesen az új lakosokat.

A helyi közösség elnöke elmondta: eddig tizenhárom házat vet- tek meg a településen. Nem jellemző rájuk a bűnözés, a számlákat és a helyi járulékokat azonban nem fizetik, valamint a környezetüket is elhanyagolják.

„Nyugtalanok az emberek. A menekültek más mentalitással bírnak, a fiatal gyermekek idős embereket molesztálnak; a boltokba csapatostul mennek be, állandóan figyelni kell rájuk. A nyelvi különbség miatt sem tudnak beilleszkedni a helyi közösségbe, ami nagy problémákat okoz” – magyarázta Horváth Gergely a Kossuth Rádió 180 perc című csütörtöki műsorában.

A helyi orvos szerint egészségügyi szempontból nagy gond az, hogy nem tudják, hányan vannak, milyen betegségeik voltak korábban, illetve milyen egészségügyi ellátásra lenne szükségük. Bizonyos szinten vigyáznak a tisztaságra is és a higiéniára, a kötelező oltásokat azonban elutasítják – emelte ki Dr. Márki István.

A vajdasági Kishegyesre és Bácsfeketehegyre is már évek óta érkeznek betelepülők, akik általában rászorulók, tehát, szociális segélyt igényelnek. Kishegyesen 10-15 menekült család van, Bácsfeketehegyen valamennyivel több. Ezeken a településeken sok ugyanis az üresen álló régi ház, és ezeket olcsón meg tudják venni.

„Vagy közvetlenül, vagy közvetve érkeznek Koszovóból. Szerbiai állampolgárok, van igazolványuk és a legtöbbjük rendelkezik családtaggal a környéken. Segélyekből, támogatásokból meg is tudnak élni valamilyen szinten” – fejtette ki Nagyné Kuti Kis Kovács Ildikó, a Topolyai-Kishegyesi Községközi Szociális Védelmi Központjának kishegyesi osztályvezetője.

Kishegyesen 2006 környékén jelent meg az első koszovói, magát egyiptominak valló muszlim család, azóta azonban rohamosan növekszik az új közösség száma. Az első családban az édesapa vallási vezető, és házának udvarában egy hatalmas imaházat építtetett, amelyet rendszeresen látogatnak a szerbiai és Koszovó különböző településéről érkező hívők.

Kishegyesen elsősorban a fiatalok körében fordul elő összetűzés. Nem egyszer megtörtént már, hogy a betelepülő családok gyermekei agresszíven kísérlik meg érvényesíteni akaratukat, fenyegetve a magyar fiatalokat.

A szociológusok szerint az integrálódási folyamat sok időt vesz igénybe. Nem egyszerű sem a betelepülőknek, sem pedig az őshonos lakosoknak – mondta Gábric Molnár Irén szociológus, egyetemi tanár.

„Az egy-két évtized, amely eltelt már, nem elég az integrációra. A szociológiai gyakorlat azt mutatja, hogy egy-két generációnak kell felnőnie azért, hogy a konformitás, az alkalmazkodási hajlam teljes legyen. A Vajdaságban az integrálódás nem volt könnyű, hisz háború és a gazdasági krízisek hullámai követik egymást, ráadásul nem egyformán kezelik azt az őslakosok, hogy kivételezettek legyenek a menekültek” – magyarázta a szociológus.

Az emberek közötti konfliktusok mellett azonban más gondokat is okozhat a tömeges betelepülés. A vajdasági falvak etnikai összetétele teljesen megváltozhat – vélte Papp Árpád néprajzkutató.
„Ez nem az a kérdés, amit felül lehet bírálni. A jogszabályok sem szabályozzák úgy a problémát, hogy valamit mindenképpen le kell védeni, és egy bizonyos időponthoz kötött lakossági arányt fenn kell tartani” – mutatott rá a néprajzkutató.

A Vajdaság szinte minden településén megjelentek már a bevándorlók. A legnagyobb gondot a kisebb falvakban jelentik, onnan ugyanis az őshonos lakosság elvándorolt, nagyobb városokba vagy külföldre. Amennyiben nem marad őshonos lakosság a falvakban, a települések etnikai, vallási szerkezete teljesen kicserélődhet, és a ma még magyar falvak néhány évtizeden belül eltűnhetnek.

hirado.hu / Kossuth Rádió, 180 perc 

Nyíltan a nemzeti kisebbségek helyzetéről

Elhangzott 2013. szeptember 30-án, Strasbourgban , az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlésének őszi ülésszakának első napján.

Hölgyeim és uraim!

Bozóki Antal ügyvéd és Árgus nevű magyar nemzeti kisebbségi jogvédő civil szervezet elnöke vagyok. A vajdasági Újvidékről, Szerbiából jöttem. Azért vállalkoztam erre a számomra nem kis útra, hogy elmondjam Önöknek, hogyan látom a tartományban a vajdasági magyar közösség helyzetét.
Amikor az Európa Tanács (Council of Europe) vagy más szervezet képviselői Szerbiába jönnek, általában a hatalmi szervek képviselőivel és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ – politikai párt) képviselővel beszélnek a nemzeti kisebbségek helyzetéről. A véleményem szerint, ezen a gyakorlaton mielőbb változtatni kellene, vagyis több forrásból kell értesülni, hogy erről valaki teljesebb képet kapjon.
Vajdaság Autonóm Tartományba, annak ellenére, hogy itt 25 nemzet tagjai élnek,[1] sajnos nincsen olyan intézmény, amely tudományos módszerekkel figyelné a nemzeti kisebbségek helyzetének alakulását, a nemzeti kisebbségi jogok alkalmazását.

Hosszabb ideje foglalkozok elsősorban az őshonos magyar nemzeti kisebbség helyzetének kutatásával. Most jelent meg egy erről szóló könyvem, amely alapján egy angol nyelvű összefoglaló is készült, amelyből Önök is értesülhetnek a kutatásaim eredményeiről.

Szerbiában nem a kisebbségi jogszabályok számával, hanem azok minőségével, egymással való összehangoltságával és gyakorlati alkalmazásával van a baj.

Sajnos azt kell mondanom, hogy a nemzeti kisebbségi jogok megvalósítása nem a szerb kormány prioritásai közé tartozik. Szerbiában a 2012. május 6-i választások után megszűnt az Emberi Jogi és Kisebbségügyi Minisztérium és most Emberi és Kisebbségi Jogi Hivatalként működik. A szerb kormányfő (2013. augusztus 30-i) expozéja még csak a nemzeti kisebbség terminust sem tartalmazza.
A szerbiai politikai bizonytalanság, ami elsősorban a vezető pártok hatalmi harcában nyilvánul meg, és a folyamatosan romló gazdasági helyzet nem kedvez az emberi- és a nemzeti kisebbségi jogok gyakorlati alkalmazásának, bővülésének. A vajdasági magyarok vonatkozásában számos területen szűkültek, vagy éppenséggel sérültek a nemzeti kisebbségi jogok is.

A magyarok őshonos nemzeti kisebbséget alkotnak Szerbiában. Számuk azonban egyre fogy. Míg a második világháború után a lakosság 25,8% volt magyar, ma már csak 13% és tovább csökken.
A magyarok a lakosságban való részvételükhöz képest minden szinten alul vannak képviselve a döntéshozatali testületekben. A 120 tagú Tartományi Képviselőházban jelenleg 7 VMSZ-es képviselő ül (5,83%).[2] A közigazgatásban dolgozók között a magyarok mindössze 6,48%-ban vannak jelen. Hasonló, vagy még rosszabb a helyzet az igazságügyben, az állami alapítású közvállalatokban és másutt is.  

Szerbia 2009-ben elfogadta a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvényt.[3] A törvény azonban csak korlátozott kulturális autonómiát lát elő a nemzeti kisebbségek részére. A kisebbségi tanácsok ugyanis csak az oktatás, a kultúra, a nemzeti kisebbség nyelvén történő tájékoztatás valamint a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén  illetékesek. Itt is többnyire „kezdeményező”, „figyelemmel kísérő”, „javaslattevő” és „véleménynyilvánítási” hatáskörrel.

A nemzeti kisebbségi autonómia kérdését időszervé tette a koszovói szerbek autonómiájával kapcsolatban Ivica Dačić szerb és Hashim Thaçi koszovói kormányfő között létrejött (2013. április 19-i) brüsszeli egyezség[4] is.

Az egyezmény számos olyan kollektív jogot fogalmaz meg a koszovói szerb közösségnek, amelyeket Szerbia törvényei az itteni nemzeti kisebbségek számára nem látnak elő, mint például a gazdasági fejlődés, a közoktatás, az egészségügy, a művelődés teljes felügyelete és tervezése, igazságügyi és közbiztonsági illetékességek, stb. Az okirat irányadó lehetne a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény folyamatban lévő módosításához, mivel a Szerbiában élő őshonos nemzeti kisebbségeket is teljes mértékben megilletik a kollektív jogok, mint bármelyik másik népet.  

Szerbiában a nyelv- és íráshasználat elveitmég mindiga hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló 1991. évi törvény[5] tartalmazza. A bíróságok és az ügyészségek székhelyéről és területéről szóló törvényt 2008. évi törvény9 „bírósági egységekké” degradálta a nemzeti megmaradás szemszögéből nézve kiemelten fontos hét, magyar többségű községben (Ada, Csóka, Magyarkanizsa, Óbecse, Temerin, Topolya és Zenta) a községi bíróságot.
          
Az utóbbi években a vajdasági magyar oktatási rendszer folyamatos leépülésének vagyunk a tanúi, aminek – a közösség megmaradásának szempontjából is – végzetes következményei lehetnek. Nincsen magyar egyetem a Vajdaságban. Az általános iskoláknak szóló tankönyvek közül 34 magyar címszó hiányzik. A szerbiai tankönyvek hemzsegnek a sztereotípiáktól, előítéletektől és a hátrányos megkülönböztetésektől. Igazi problémát (főleg a történelem- és földrajzkönyvek esetében) mégis a valódi kisebbségi érzést kiváltó tartalom jelent: a magyarság bűnös vagy másodrendű népként való bemutatása.[6] Az ilyen tartalmú könyvek nagyban hozzájárulnak a saját közösséghez való kötődések gyengítéséhez, a kisebbségi érzések kialakulásához.  
       
Anyagi és egyéb problémák vannak a kultúra, a könyvkiadás és a hagyományápolás területén. A kormány és Szabadka városvezetése képtelen megoldani a szabadkai Népszínház épülete „rekonstrukciójának” pénzelését, amelynek megvalósítása még 2007-ben elkezdődött.
Az amerikai Freedom House (FH) 2012. évi jelentésében Szerbia a sajtószabadság tekintetében a 74. helyre, az országok abba csoportjába került, amelyekben „a médiák félig szabadok”.[7]

Az egyre inkább eluralkodó egypárti monopólium és szellemiség miatt az anyanyelvű lapjainkban szinte lehetetlen olyan bíráló, elemző írásokat közölni, amelyek eltérnek a hatalom és a pártok napi politikai elvárásaitól, illetve a másként gondolkodók álláspontjait is tükrözik. A közszolgálati Vajdasági Rádió és Televízió (RTV) magyar műsorainak terjedelme a 1990-es években 20,06% volt, ma viszont már csak 8,1%.[8] Az Újvidéki Rádióban a kilencvenes években 104-en dolgoztak, most 37 fős a szerkesztőség, ami miatt veszélybe került a 24 órás magyar adás.[9] A műsorszórási törvény hatályba lépésével 34 vajdasági, magyar nyelven is sugárzó rádió közül (2008. augusztus 31-ével) 11 megszűnt.[10]

Komoly problémák vannak a rehabilitálási és a vagyon-visszaszármaztatási törvények gyakorlati alkalmazása terén is. Az 1944/45-ben kollektív büntetéssel sújtott magyarokra vonatkozó korabeli rendeletek hatályon kívül helyezése a szerb kormányfő ígéretei ellenére mindezidáig nem történt meg. A köztársasági foglalkoztatási és szociálpolitikai minisztérium még mindig nem hozta meg a rehabilitálási törvény alkalmazásához szükséges utasításokat. A vajdasági magyarokat terhelő kollektív bűnösség elve is életben van, mivel – az ígéretek ellenére – nem került sor a vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény 5. szakasza 3. bekezdése 3. pontjának módosítására.

A 2000. októberi szerbiai politikai változások után is folytatódtak a nemzeti alapú incidensek és az erőszak. A Szerbiai Emberi Jogok Helsinki Bizottsága (HO)[11] 2012. évi emberi jogi jelentése megállapítja, hogy „Szerbia még távol áll egy olyan társadalomtól, amely tiszteletben tartja a másságot, a különbözőséget”.[12]

Az Európai Parlament több alkalommal is foglalkozott a nemzeti kisebbségi közösségek tagjai elleni támadásokkal és a nemzetek közötti feszültségekkel.[13] A Magyar Nemzeti Tanács 2013. február 27-i ülésén „nyomatékkal hangot adott aggodalmának, annak kapcsán, hogy  a folyamatosan növekvő erőszak, a közbiztonság általános romlása közepette egyre több fizikai és verbális támadás éri  a vajdasági magyarokat”.[14]   
      
Mindezekről a tényekről részletesen írtam A magyar közösség Szerbiában című könyvemben.[15] Itt az ideje, hogy nyílt és őszinte dialógust kezdjünk és próbáljuk megoldani ezeket.
Végezetül, szükségesnek tartom elmondani, hogy az Európai Unióshoz való csatlakozási tárgyalások során – különösen a 23. fejezettel kapcsolatban – szükséges a Szerbia által vállalt nemzeti kisebbségvédelmi kötelezettségeknek és a belső jogszabályoknak az európai normákkal való összehangoltsága és mindennapi gyakorlati alkalmazásának átvilágítása és számonkérése. 

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Bozóki Antal

[1] Vajdaság Autonóm Tartomány: http://hu.wikipedia.org/wiki/Vajdas%C3%A1g_Auton%C3%B3m_Tartom%C3%A1ny
[2] Az előző megbízatási időszakban 12 magyar képviselő tevékenykedett.
[3] Zakon o nacionalnim savetima nacionalnih manjina [Törvény a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól] Sl. glasnik RS  [az SZK Hivatalos Közlönye] 2009. szeptember 3-i 72. sz.; http://www.seio.gov.rs/upload/documents/ekspertske%20misije/protection_of_minorities/law_on_national_councils.pdf
Magyar nyelvű szöveg: Törvény a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól, Magyar Szó (melléklet), Újvidék, 2009, vagy http://www.mnt.org.rs/175-Torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven
[4] Agrement of principles governing the normalization of relations. FoNet, Beta: Tekst briselskog sporazuma [A brüsszeli egyezség szövege]. http://www.blic.rs/Vesti/Tema-Dana/378674/Tekst-briselskog-sporazuma;http://www.slobodnaevropa.org/content/sporazum-o-principima-za-normalizaciju-odnosa/24968253.html
[5] Zakon o službenoj upotrebi jezika i pisma. Službeni glasnik RS [az SZK Hivatalos Közlönye] 1991. 45. sz.; módosítások: 1993. 53. sz.; 1993. 67. sz.; 1994. 48. sz.; 2005. 101. sz.)
[6] B92: Előítéletekkel, sztereotípiákkal teli tankönyvek. Magyar Szó, 2011. július 6. 4.
[7] K. Živanović: Svetski dan slobode medija [A sajtószabadság világnapja]. Danas, 2013. május 4. 7.
[8] A szerkesztőségből kapott adatok.
[9] A magyar szerkesztőségből kapott adatok. Lásd még Kocsis Árpád: A negyed harmada. Magyar Szó, 2011. december 3. 9.
[10] h. gy: Veszélyben a kisebbségi média. Magyar Szó, 2008. november 20. 5.
[11] Helsinški odbor za ljudska prava u Srbiji: http://www.helsinki.org.rs/serbian/index_s.html
[12] Tanjug: Erősödik a gyűlöletbeszéd. Magyar Szó, 2013. július 9. 4.; Ljudska prava u Srbiji 2012. Populizam: Urušavanje demokratskih vrednosti [Emberi jogok Szerbiában 2012. Populizmus: A demokratikus értékek lerogyása], Belgrád, 2013. http://www.helsinki.org.rs/serbian/doc/izvestaj2012.pdf
[13] EP-vita Szerbiáról – magyar hozzászólásokkal.VajdaságMA [Szerbia], http://www.vajma.info/cikk/szerbia/16406/, 2012. március 28. [21:55]; Szenvedélyes vita a délvidéki magyarokról az EP-ben: http://www.morvaikrisztina.hu/, 2013. április 19. [12:07]; A vajdasági magyarok jogaiért szálltak síkra az EP-képviselők [online]. MHO: http://www.magyarhirlap.hu/fideszes-javaslatok-a-nyilatkozatban, 2013. március 19.
[14] MNT [online]: http://www.mnt.org.rs/827-1-2013-as-szamu-MNT-ajanlas-a-magyar-nemzeti-kozosseg-tagjait-ert-tamadasok-es-a-kozbiztonsag-romlasa-ugyere-vonatkozolag
[15] Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Zenta, 2013

A MAGYAR KÖZÖSSÉG SZERBIÁBAN

Fotó: Nagy Ferenc - Hidegen fújnak a szelek...

2013 szeptemberi helyzet(kép)

Mgr. Bozóki Antal elemzése

2013 szeptemberi helyzet(kép)[1]. A Szerb Köztársaság átmeneti – felgyülemlett gazdasági problémáktól és politikai viszályoktól sem mentes – szakaszban van. A 2012. május 6-i választások utáni hatalomcsere eredményeként – a 12 éve hatalmat gyakorló, a választásokat elvesztett Demokrata Párt (DS) helyett – a Szerb Haladó Párt (SNP)[2] és a köré tömörülő pártok koalíciója alakított kormányt. A köztársasági elnök is ennek a pártnak az elnöke lett.

Számos szerbiai és a vajdasági községben is visszarendeződött vagy visszarendeződőben van a „fekete-vörös” hatalom, amit most „átkomponálásnak” és az új koalícióból kialakult szerb kormány összetételével való „összehangolásnak” neveznek.[3]

A szerb kormány folyamatosan (a 2008. február 7-én parlamenti köztársasággá vált) Koszovó egykori autonóm tartomány helyzetének rendezésével és a saját „rekonstruálásával” volt elfoglalva. A minisztériumokról szóló új törvény 2013. augusztus 29-i elfogadásakor mellőzték a civil szervezetek hálózatának[4] az Emberi Jogi Minisztérium visszaállítására tett követelését.[5] Mindez jól illusztrálja, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak megvalósítása nem a szerb kormány prioritásai közé tartozik.

A nemzeti kisebbségek védelmét Szerbia 2006. november 8-i alkotmánya biztosítja (amelyet Vajdaságban nem támogattak).[6] Mivel Szerbia nem fogadott el külön kisebbségvédelmi törvényt, továbbra is a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről szóló 2002. február 27-i törvény van alkalmazásban.[7]A kisebbségi jogok egyes területeit több mint 150 emberi jogi és nemzeti kisebbségi vonatkozású belföldi jogszabály[8] és mintegy 100 kötelező nemzetközi egyezmény is rendezi.[9] Ezekhez számos alacsonyabb rendű vajdasági jogszabály is tartozik
Szerbia részese a legfontosabb általános és regionális egyezményeknek is, amelyek közvetlenül vagy közvetve biztosítják a nemzeti kisebbségek jogait és szabadságait, mint például a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája[10] és a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény.[11]
Szerbiában nem a kisebbségi jogszabályok számával, hanem azok minőségével, egymással való összehangoltságával és gyakorlati alkalmazásával van a baj. Egyes törvények nemcsak hiányosak,[12] de jelentős eltérés mutatkozik a jogszabályok és a nemzeti kisebbségek jogainak megvalósítása között is. A meglévő törvényeket ugyanis nem következetesen, hanem inkább szelektíven alkalmazzák, amikor azt a személyes, illetve csoportérdekek vagy a hatalmon lévő elit szűk pártérdekei kívánják. A törvények ellentétes megoldásokat is tartalmaznak, mert azt, amit az egyik törvény lehetővé tesz, a másik törvény megvonja.[13]

Az új törvények nem mindegyike sem „kisebbségbarát”. A szerb képviselőház, például, 2008. december 22-én fogadta el a bíróságok és az ügyészségek székhelyéről és területéről szóló törvényt.[14] Ez megszüntette, pontosabban „bírósági egységekké” degradálta a nemzeti megmaradás szemszögéből nézve kiemelten fontos hét, magyar többségű községben (Ada, Csóka, Magyarkanizsa, Óbecse, Temerin, Topolya és Zenta) a községi bíróságot.

A Szerbiai Emberi Jogok Helsinki Bizottsága (SZEJHB/HO)[15] 2012. évi emberi jogi jelentése megállapítja, hogy „Szerbia még távol áll egy olyan társadalomtól, amely tiszteletben tartja a másságot, a különbözőséget”.[16] A dokumentum szerint az országot „a zárt társadalom jellemzi”, a kilencvenes évek radikális nacionalizmusa pedig „mély nyomot hagyott a polgárok értékrendjében, amelyet csak nagyon lassan lehet megváltoztatni”.[17]  – Szerbiában burjánzik az extrémizmus és a gyűlöletbeszéd, az emberi jogok állapota pedig rosszabb, minta korábbi években – értékelte Sonja Biserko, a Bizottság elnöke.[18]

Hogyan valósulnak meg az emberi- és a nemzeti kisebbségi jogok a gazdasági, társadalmi-politikai élet egyes területein?

1. Demográfiai mutatók  

 Vajdaság Autonóm Tartomány (VAT) területe 21 500[19] négyzetkilométer, ami Szerbia területének csaknem egynegyede.

A 2011. október 1-je és 15-e között tartott szerbiai népszámlás 2012. november 29-én közzétett adatai szerint Vajdaság 1 931 809 lakosa közül 251 136 volt magyar, vagyis nemzettársaink a tartomány lakosságának pedig 13,%-át képezik.[20] A magyarok száma a tartományban az előző (2002. évi) népszámláláshoz viszonyítva 39 071-el csökkent.

 A magyarok számának és arányának változása a Vajdaságban (1910–2002)[21]

1910        425 672               28,1%
1930        376 176               23,2%
1941        473 241               28,5%
1948        428 932               25,8%
1961        442 561               23,9%
1971        423 866               21,7%
1981        385 356               18,9%
1991        339 491               16,9%
2002        290 207               14,28%  (Szerbiában + 3 092 = 293 299 = 3,91%)

A magyarok számának csökkenését a természetes népességfogyás és az elvándorlás mellett befolyásolja az asszimiláció is, viszont ez az a tényező, melyet a legnehezebb mérni az eddig ismert módszerekkel.[22] Amíg a többségi (szerb) populáció csökkenése 3,6%, a nemzeti kisebbségi közösségeknél ez átlag­ban négyszer több, és 14%-ot tesz ki (a magyaroknál ez 13,3%).[23] Mivel Vajdaság lakosainak száma 100 189-cel csökkent 2002-hez képest, ebben a csökkenésben a magyarok 39%-kal vesznek részt. Ez háromszorosa a lakosságban való részvételi arányunknak (13%).

Már az a tény, hogy a magyarok aránya a tartomány összlakosságában 1948 óta (25,8%) csaknem megfeleződött (13%-ra zsugorodott), és továbbra is folyamatosan csökken, önmagáért beszél. Jelzésértékű ez a vajdasági magyarok helyzetét és a szerb állam magyarságpolitikáját illetően.[24]
Ezt a politikát tükrözi a szerb kormány 1992. évi rendelete is „a minisztériumok és a különálló szervezetek feladatainak a székhelyükön kívüli ellátásáról”, amellyel Ada, Zenta és Magyarkanizsa magyar többségű községet – kiragadva azokat az addigi természetes etnikai, gazdasági, valamint földrajzi környezetből és nem utolsósorban ökológiai egységből – az Észak-bánáti körzethez csatolták, amelynek a közigazgatási központja Nagykikinda.[25]

Ennek oka pedig bizonyára az volt, hogy megosszák az akkor még erős tömböt alkotó magyarságot, amelyhez még Kishegyes, Szabadka és Topolya is tartozott. Nemcsak a választások miatt, ahogyan egyesek állítják (vagyis hogy minél kevesebb magyar kerüljön be a parlamentbe, mivel akkor nem listás, hanem egyéni választókerületi rendszerben lehetett szavazni), hanem a magyar közösség politikai, gazdasági, művelődési és egyéb megosztása és leépítése miatt is.

Az elmúlt években „a szerb kormány hallani sem akart arról, hogy a közigazgatási körzethatárokról szóló rendelet vonatkozó részét módosítsa”.[26]

 2. Gazdasági helyzet 

 Szerbia súlyos gazdasági helyzete meghatározza nem csak a lakosság státusát, de hatással van az emberi- és a nemzeti kisebbségi jogok állására is.

Szerbiában 2011-ben az ipari termelés alig érte el az 1989. évi 40%-át. Az ország külföldi adóssága 2013. június végén elérte a 26,1 milliárd eurót, ami a GDB 83,1 százaléka, a közadósság pedig 18,9 milliárd euró (60,6%) volt.[27] A 2013. júliusi átlagkereset 44.182 dinárt (középárfolyamon 387,73 eurót) tett ki.[28]

A hivatalosan jegyzett munkanélküliek száma 755 422, vagyis a munkaképes polgárok egyharmada. A szakemberek felhívták a figyelmet, hogy ez a szám nem tekinthető véglegesnek, hiszen nem mindenki jelenti be, ha elveszíti a munkahelyét.[29]  A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (Nacionalna služba za zapošljavanje) adatai szerint a Vajdaságban a népesség 10 százaléka, mintegy 200 000 ember munkanélküli. Számuk a nyilvántartásban az elmúlt öt évben nagyjából állandó volt.[30]

A vajdasági magyarok gazdasági helyzetéről nincsenek megbízható adatok.[31] Értékelések szerint ez a helyzet az elmúlt két évtizedben folyamatosan rosszabbodott. A magyarok nagy többsége kimaradt a privatizációs folyamatokból. Ez mellett, a többi nemzeti közösséghez viszonyítva aránytalanul nagyobb számban maradtak munka nélkül, vagy éppen a nemzeti hovatartozásuk miatt nem kaptak munkát. Másrészt, akik sohasem éltek itt, állami segédlettel előnyösen föld- és háztulajdonhoz jutottak, mások aránytalanul meggazdagodtak.[32] Az is gondot okoz, hogy az állami szervek és szolgálatok nem rendelkeznek még a foglalkoztatottak és a munkát keresők nemzeti hovatartozásával kapcsolatos adatokkal sem.

Bár a szerb alkotmány szavatolja, „a gyakorlatban mégsem valósul meg a lakosság nemzeti összetételének megfelelő foglalkoztatás”.[33]  Ez azt jelenti, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozók a foglalkoztatottak között jóval a lakosságban való részvételi arányuk alatt vannak jelen. Vonatkozik ez egyaránt a közigazgatási és igazságügyi szervekre,[34] az állami, illetve köztulajdonban lévő vállalatokra és a köztulajdonban lévő bankokra,[35] kommunális stb. vállalatokra is, amelyben állami intézkedésekkel befolyásolni lehetne a munkavállalók összetételét.

A magyarok leginkább a nem jövedelmező mezőgazdaságból igyekeznek megélni. A főállásban levők közül igen sokan minimálbérért dolgoznak, amelynek kifizetése számos helyen hónapokat késik. Az utóbbi években válságos helyzetbe jutott számos más magyar többségű község, illetve helység (Topolya,[36] Magyarcsernye,[37] Torontálvásárhely,[38] stb.) egykor virágzó gazdasága.
Mindez növelte a vajdasági magyarok elvándorlását: „Szinte nincs olyan család, amelyben a közelebbi vagy távolabbi hozzátartozók közül egy vagy egynéhány ne lenne már külföldön, vagy ne készülne kivándorolni. Szépen csendesen folyik a falvaink, városaink kiürítése.”[39]

 3. Az anyanyelv- és íráshasználat 

Szerbiában a nyelv- és íráshasználat elveit a hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló 1991. évi törvény[40]tartalmazza.

A törvény felrúgta az egyenrangú nyelv- és íráshasználatnak a Vajdaságban addig kialakult gyakorlatát tartományi és községi szinten is. Ezzel a miloševići törvénnyel valójában megkezdődött a latin betűs írásmód kiszorítása a hivatalos használatból és a közéletből, amit a 2006. évi szerb alkotmány még jobban megerősített.

A nyelv- és íráshasználat alapelvei szerint „mindenkinek jogában áll, hogy az eljáró szerv, illetve közhivatal előtt, mikor az a jogairól és kötelezettségeiről dönt, használja az anyanyelvét, és hogy ebben az eljárásban a tényekkel a saját nyelvén ismerkedjen meg”. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy az eljárások résztvevői annak ellenére, hogy más etnikai közösségekhez tartoznak, beleegyeznek, hogy szerbül beszéljenek.

A közigazgatási és bírósági eljárásjogi törvények sem rendezik egységesen a nemzeti kisebbségi nyelvek hivatalos használatát. Már csak azért sem, mert különböző időszakokban kerültek elfogadásra. Így a változó politikai hangulat kihatott az egyes rendelkezések megfogalmazására. Ezért egy teljesen új nyelvhasználati törvényre lenne szükség.

A Vajdaság Autonóm Tartományban a szerb nyelv és a cirill betűs írásmód hivatalos használatban van mind a 45 községben, illetve városban, 22 községben pedig hivatalos használatban van a latin betűs írásmód is. A tartományi közigazgatásban „hivatalos használatban van a szerb nyelv és a cirill betűs írásmód, a magyar, a szlovák, a horvát, a román és a ruszin nyelv- és írás, a törvénnyel és a Tartományi Képviselőház határozatával összhangban. A latin betűs írásmód használatát a tartományi szervekben és szervezetekben külön képviselőházi rendelet rendezi, a törvénnyel összhangban”, (amelynek meghozatalára mindeddig nem került sor).

A tartomány 39 helyi önkormányzatában (45 községben illetve városban) egy vagy több nemzeti kisebbségi nyelv- és írás is hivatalos használatban van. Ezek közül 31-ben egy vagy több kisebbség nyelve- és írása az önkormányzat egész területen, nyolc önkormányzatban pedig az egyes helységekben.
A magyar nyelv- és írás 31, a szlovák 13-ban, a román tíz, a ruszin hat, a horvát négy, a cseh pedig Fehértemplom (Bela Crkva) helyi önkormányzatban van hivatalos használatban. A Pancsova városhoz tartozó Sándoregyházán (Ivanovo) hivatalos használatban van a bolgár, Almáson (Jabuka) pedig a macedón nyelv- és írásmód.[41]

A vajdasági gyakorlatban a nemzeti kisebbségi nyelvek és írásmódok használata számos akadályba ütközik. Az állami szervek a munkájukban egyre inkább favorizálják a cirill betűs írásmódot, ami miatt a latin betűs írás mindjobban kiszorul a hivatalos használatból. Ez mellett a közigazgatási és igazságügyi szervek nem rendelkeznek megfelelő szakkáderekkel sem műszaki felszereléssel a nemzeti kisebbség nyelvek gyakorlati alkalmazására.

A szerbiai Emberi Jogi- és Nemzeti Kisebbségi Hivatala csak 2013 nyarán kezdte meg az adatok feldolgozását, „amelyek alapján betekintést lehetne szerezni a nemzeti kisebbségek részvételéről a helyi önkormányzati szervekben és a nemzeti kisebbségek nyelveinek használatáról a munkájukban”.[42]  Most is csupán azért, mivel időszerűvé vált a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartájából eredő kötelezettségek teljesítéséről szóló országos jelentés elkészítése az Európa Tanácsnak. Ebből azt lehet megállapítani, hogy a Hivatalnak eddig nem volt betekintése, milyen a közigazgatásban foglalkoztatottak nemzeti összetétele, mely nemzeti kisebbségi nyelvek és melyik önkormányzati egységekben vannak használatban.

  4. Anyanyelvű oktatás és nevelés 

Az utóbbi években a vajdasági magyar oktatási rendszer folyamatos leépülésének vagyunk a tanúi, aminek – a közösség megmaradásának szempontjából is – végzetes következményei lehetnek. A magyar tagozatok megszűnése növeli a pedagógusok munkanélküliségét, a szerb államnak pedig nincs megfelelő szociális programja ennek megoldására.

A 2011/12-es tanévben a 152 290 tanulóból 15 077-en tanultak magyar nyelven (3,2 százalékkal kevesebben, mit az előző tanévben, 74 iskolában, 27 helyi önkormányzat területén (a 45-ből). Ebből 51 iskolában teljes mértékben magyar nyelven tanulhattak a diákok, 23-ban pedig egyes tantárgyakat szerbül (pld. testnevelés és képzőművészet) hallgattak. A 933 osztály közül 37-ben összevont oktatás zajlott.[43]

A magyar anyanyelvű általános iskolások 15-20 százaléka szerb tagozatra jár,[44] a magyar általános iskolák kádergondokkal küzdenek, a tanárok jelentős része – különösen a szórványvidékeken – nem tud magyarul, vagy ha tud is, nem ismeri megfelelő szinten a magyar szaknyelvet. Ezért az eddigieknél is erőteljesebb támogatásra szorulnak a magyar nyelvű továbbképzési programok.[45]
Számos helyen – a tanulók csökkenő számának függvényében – bizonytanná vált a magyar nyelvű tagozatok megmaradása, a szórványterületeken pedig fokozatosan megszűnik a magyar tannyelvű oktatás az óvodától a középiskoláig (Közép-Bánátban és Dél-Bánátban, Dél-Bácskában, Szerémségben).
Az állam már évek óta képtelen megoldani a magyar nyelvű tankönyvkiadás helyzetét. Az általános iskoláknak szóló tankönyvek közül 34 magyar címszó hiányzik, ebből 23 egyáltalán nincs is raktáron, 11-ből pedig a kelleténél kevesebb van.[46] Gondot jelent az is, hogy a szerb nyelven kiadott, szerbről fordított tankönyveknek stilárisan és helyesírást tekintve nem kielégítő a fordítása. A gimnáziumokban esetében többnyire régi kiadású, elavult tankönyvek vannak forgalomban, a szakiskolák részére pedig nagyon kevés a magyar nyelvű tankönyv.[47] A kéziratok akkreditációja nehézkes, bonyolult. Hiányoznak a tanári kézikönyvek is.

Alapvető volna, hogy a magyar diákok is ugyanolyan minőségű és tartalmú tankönyvekből tanuljanak, mint a szerb diákok, mert csak így vehetnek egyenrangúan részt a különböző versenyeken és a középiskolai, valamint az egyetemi felvételi vizsgákon. Mindezt úgy kellene megvalósítani, hogy a mindegyik kisebbség nyelvén megjelent (irodalomkönyv, történelemkönyv stb.) tankönyv az adott kisebbség sajátos szükségleteinek is megfeleljen.

A szerbiai tankönyvek hemzsegnek a sztereotípiáktól, előítéletektől és a hátrányos megkülönböztetésektől – derült ki az elemzésekből. Igazi problémát (főleg a történelem- és földrajzkönyvek esetében) mégis a valódi kisebbségi érzést kiváltó tartalom jelent: a magyarság bűnös vagy másodrendű népként való bemutatása.[48] Az ilyen tartalmú könyvek nagyban hozzájárulnak a saját közösséghez való kötődések gyengítéséhez, a kisebbségi érzések kialakulásához. Sok vajdasági magyar fiatal érvényesülését gátolja az államnyelv hiányos ismerete is.[49]

Aggodalomra ad okot az is, hogy – a Tartományi Képviselőház oktatási, tudományos, művelődési, ifjúsági és sportbizottságának kimutatása szerint – „a vajdasági általános iskolákban a legkevésbé képzettek a magyar nyelven előadó tanárok”. A kimutatás szerint a magyar nyelven előadó tanítók, tanárok végzettsége „75,50 százalékban felel meg az előírásoknak”.[50]

Gondot okoz az is, hogy nincsenek magyar tannyelvű felügyelők, iskolapedagógusok és pszichológusok. Nincsenek kielégítő válaszok az iskolák önállósulási követeléseivel (Torda, Magyarittabé), a kétszakos tanárképzéssel[51] és a diplomahonosítások[52] felgyorsításával kapcsolatban sem. Az iskoláknak sok esetben nincsen annyi pénzük sem, hogy továbbképzésre küldjék a pedagógusokat.[53]

Vajdaságban a 2011–12-es tanévben 2063 nyolcadikos került ki az általános iskolából, akik közül 1945-en (94,28%) folytatták középiskolai tanulmányaikat anyanyelvükön. A tartományban 38 kétnyelvű középiskola működött, ezek közül 33 szerb és magyar nyelvű, 2-2 szerb–szlovák és szerb–román nyelvű, egy pedig szerb–ruszin nyelvű. Három iskolában három nyelven tanítottak, nyolcvanban pedig egy nyelven. Ez utóbbiak esetében 78 szerb, kettő pedig magyar nyelvű középiskola.[54]

A szabadkai Magyarságkutató Tudományos Társaság kutatásai szerint Vajdaságban az egyetemi hallgatók mindössze 6 százaléka magyar anyanyelvű, míg a főiskolások számát figyelembe véve ez az arány 11 százalék. A hallgatók száma tehát jóval a demográfiailag elvárt 13 százalék alatt van, és mindössze az egyharmaduk tanul anyanyelvén.[55]

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) 2010. október 18-án oktatásfejlesztési stratégiáját fogadott el a 2010–2016-os időszakra vonatkozóan.[56]

5. Kultúra és hagyományápolás

 Vajdaságban a következő művészeti szervezetek/intézmények léteztek: 7 színház, 7 színjátszó műhely, 32 zeneművészeti csoport, 11 irodalmi kör, 20 képző-, ipar-, fotó- és népművészeti műhely, 5 filmművészeti alkotóműhely/intézmény. A nem hivatalos adatok szerint a tartományban mintegy 130 magyar művelődési egyesület is működött.[57]

A nemzeti kisebbségi közösségek kisebb-nagyobb támogatásban részesülnek a kultúra területén a tartományi költségvetésből. Az itteni magyarság vonatkozásában azonban fontos intézmények működésének pénzelése nincs teljesen rendezve, vagy csak részben megoldott. Többek között ilyen a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet,[58] a Forum Könyvkiadó Intézet, az Újvidéki Színház és a Szabadkai Népszínház magyar társulata, amelyek működéséhez nélkülözhetetlen az állami támogatás.

Sok vajdasági magyar művelődési egyesület is a pénztelenséggel küszködik, vagy éppen az egyesület székházával kapcsolatban rendezetlenek a jog-, illetve tulajdonviszonyok, például az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ, a törökbecsei Jókai Mór Magyar Művelődési Egyesület stb.[59] Vagy lakbérfizetési gondja van, mint a szabadkai Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesületnek.[60]
A magyar amatőr színtársulatok és kulturális, valamint tánccsoportok az önerő mellett magyarországi támogatásból tartják fenn a tevékenységüket. „Mintegy tízszer több támogatás érkezik Magyarországról az itteni kultúra támogatására, mint amit Szerbia hagy jóvá a nemzeti kisebbségek művelődési életére.” [61] Ezért a szerb kormány nem könyvelheti el saját eredményeként ezen szervezetek meglétét és működését.

A köztársasági és a tartományi kormány, valamint Szabadka városvezetése 2006-ban szerződést írt alá a szabadkai Népszínház épületének „rekonstrukciójára”, amelynek megvalósítása 2007-ben kezdődött meg. 2008-ban a Köztársasági Műemlékvédelmi Intézet úgy döntött, hogy a teljes védett részt fel kell újítani és vissza kell állítani az eredeti állapotába, illetve a képviselő-testület döntése alapján a tervek racionalizációját irányozták elő, ezért módosítani kellett a főtervet. „A védett rész építésének terveit minden illetékes szerv jóvá is hagyta, de a tervek egy részének folyamatban van a módosítása, és egyelőre nem tudni, mikor fejeződik be a teljes építkezés”,[62] amit 2012-re ígértek.
 Évek óta megoldatlan a vajdasági magyar könyvkiadás pénzelése, mint ahogy rendezetlen a magyar nyelvű könyvek és sajtó intézményes behozatala is. Emiatt a vajdasági magyarok közművelődése és kultúrája óriási és pótolhatatlan kárt szenved.

Eddig úgy tartottuk, hogy a vajdasági magyar szellemi élet az irodalom és művelődéstörténet terén összeforrt az újvidéki Forum Könyvkiadóval (most Forum Könyvkiadó Intézet). Az elmúlt másfél évtizedben a FKI évi produkciója 20-25 címre csökkent (a korábbi 55-60-ról), s azok is többnyire magyarországi támogatásból készültek el.[63] Ez a vajdasági magyarság kultúrájának az elszegényedéséhez vezetett.

Könyvkiadásunk további problémája az időszerű társadalomtudományi kutatások publikálásának hiánya.
A vajdasági magyar könyvkiadás helyzetére jellemző az is, hogy a köztársasági művelődési minisztérium sokéves gyakorlata szerint – a kiadók részére kiírt pályázat alapján – csak az első kiadású, szerb nyelvű könyvek fennmaradt példányait vásárolta meg és kínálta fel a közkönyvtáraknak, a nemzeti kisebbségek nyelvén kiadott könyveket viszont nem.[64]

A könyvtárak szinte kilátástalan helyzetbe kerültek, mivel törvényes kötelezettség, hogy a könyvállományt közbeszerzési eljárás során bővítsék. Ahhoz, hogy egy könyvet megvehessen a könyvtár, három különböző helyről kell árajánlatot kapni. A könyvtárak, ahol magyar könyvek is vannak, semmiféle útmutatást nem kaptak arra vonatkozóan, hogyan járjanak el például a Magyarországról beszerzett könyvek esetében.[65]

A kultúra területét egyéb megoldásra váró problémák is terhelik, mint például az 1994-ben meghozott, immár idejétmúlt levéltári törvény módosítása is, amit különösen a magyar–szerb akadémiai történész vegyes bizottság megalapítása tett időszerűvé. Az érvényben levő jogszabály ugyanis a külföldi kutatók számára nem teszi lehetővé a szerbiai levéltárakban való kutatást, ezenkívül a levéltárak vezetői megtagadhatják a belföldi kutatóktól is a kutatás lehetőségét egy-egy témára vonatkozóan, amennyiben úgy mérik föl, hogy az arra vonatkozó levéltári anyag „rendezetlen”. Hasonlóan diszkriminatív az érdemes művészek nemzeti nyugdíjának elbírálási rendszere is, mivel a nemzeti kisebbségiek „eddig valahogy eléggé kimaradtak a nemzeti kategóriából”.[66]

A kultúráról és a nemzeti tanácsokról szóló törvények nincsenek összehangolva. Erre 2010 őszén figyeltek fel, amikor az MNT Vajdaság-szerte mintegy 40 kulturális intézményt jelölt meg kiemelt jelentőségűnek. Ezen kulturális intézmények körül – elsősorban Szabadkán – bizonyos gondok merültek fel, mivel nincsenek meghatározva azok a mércék, amelyek alapján kiemeltté lehet nyilvánítani egy kulturális intézményt, illetve nincs meghatározva, hogy az igazgatóbizottságot, az igazgatóválasztást vagy az alapító okiratokat illetően mi a kiemeltté nyilvánítás következménye.[67]

Az MNT 2011. november 22-i ülésén kulturális stratégiát fogatott el a 2012–2018-as időszakra.[68]
A vajdasági magyarság legnépesebb hagyományápoló rendezvényei az évente megrendezésre kerülő Durindó,[69] Gyöngyösbokréta,[70] Szól, síp, szólj!,[71] Kőketánc,[72] Aranycitera[73], a Dél-bánáti Művelődési Egyesületek Szemléje[74], a Tordai Művelődési Napok stb.[75]

Számos hagyományápolással foglalkozó egyesület és civil szervezet jelentős sikereket ért el a szerbiai, de a magyarországi rendezvényeken is. Az egyik ilyen kiemelkedő hagyományápoló szervezet a szabadkai székhelyű Vajdasági Magyar Folklórközpont (VMF).[76]

6. Magyar nyelvű tájékoztatás  

Az amerikai Freedom House (FH) független civil szervezet 2012. évi jelentésében Szerbia a sajtószabadság tekintetében a 74. helyre, az országok abba csoportjába került, amelyekben „a médiák félig szabadok”.[77]

A tizenegy nyelven író, műsort sugárzó vajdasági kisebbségi sajtó egészét figyelembe véve a legkiterjedtebbnek a magyar nyelvű média mondható a maga tíz írott sajtótermékével, tizenöt rádióműsorával és öt tévéműsorával.[78] A korábbi állapotokhoz viszonyítva azonban a vajdasági magyar tájékoztatás az elmúlt években sorvadásnak indult.

Nehéz (és nem csak anyagiak tekintetében) helyzetben van a vajdasági magyar média, elsősorban a nyomtatott sajtó, de az ott dolgozó újságírók legtöbbje is, ami már veszélyezteti a sajtószabadságot és a tárgyilagos tájékoztatást is.

Az egyre inkább eluralkodó egypárti monopólium és szellemiség miatt lapjainkban szinte lehetetlen olyan bíráló, elemző írásokat közölni, amelyek eltérnek a hatalom és a pártok napi politikai elvárásaitól, illetve a másként gondolkodók álláspontjait is tükrözik. „Egypártivá vedlettek a közmédia igazgatóbizottságai, egypárti lett a sajtónk, és a sajtószabadság az internetre költözött fel.”[79]

Az egyetlen magyar nyelvű napilap, a Magyar Szó teljesen a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) irányította MNT befolyása alá került, vagyis „egypárti” lett.[80] Ugyanez vonatkozik a Hét Nap hetilapra, a Pannon RTV-re és a Mozaik TV-re is.

Nemzetközi botrányt kavart a MNT 2011. június 23-i döntése, amellyel „gyorsított eljárással” – olyan okok miatt, amelyek „80-90 százaléka a VMSZ-hez kötődik” – leváltotta a Magyar Szó főszerkesztőjét, és a helyére megbízott főszerkesztőt nevezett ki.[81] A következő napon a lap címoldalán az állt, miszerint ez volt „a közéleti napilap utolsó száma”.

Nehézségekkel küszködik a Hét Nap is, ami miatt (2013. augusztus 21-én) arculatváltásra kényszerült. A főszerkesztő ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy „elsősorban azért kezdtek bele a változtatásba, mert felismerték, ha a piacon szeretnének maradni és új olvasókat akarnak nyerni maguknak, meg kell újulnia a lapnak”.[82]

A tartományban három televízió, a Vajdasági RTV, a Mozaik TV és a Pannon RTV működik.
A Vajdasági RTV (VRTV)[83] mint közszolgálati médium működik, tíznyelvű műsort sugároz a második csatornán. Jelenlegi helyzete jelentős mértékben az ország központosításának következménye, ugyanis megfelelő helyiségek nélkül működik, a tévé-előfizetés rá eső részének átutalása a Szerbiai RTV részéről pedig rendszertelen és nem átlátható. A tévé épületét 1999-ben a NATO lebombázta, de a kormányzat nem mutatott érdeklődést e probléma megoldására.

A közszolgálati VRTV magyar tévéműsorainak terjedelme drasztikus csökkenést mutat az 1990-es évekhez viszonyítva, amikor a VRTV programjának 20,06%-át a magyar műsorok képezték. Jelenleg a magyar műsorok a VRTV összesített adásidejének 8,1 százalékát teszik ki (az ismétlésekkel együtt),[84] miközben a magyarok a lakosság 13%-át adják.

A foglalkoztatottak számának megfeleződése és a műsoridő csökkenése, a szükséges anyagi és műszaki feltételek egyre súlyosabb gondokkal járó hiányának következménye a magyar TV-műsorok adásszínvonalának hanyatlása is. Külön probléma, hogy nincsenek oktatási, tudományos és gyermekműsorok, valamint hogy nincs rendszeres és folyamatos műsorcsere a magyarországi tévécsatornákkal és műsorgyártókkal. Mindez a vajdasági magyarok nyelvének és kultúrájának további elszegényedéséhez vezetett. A VRTV pénzelésével kapcsolatban, a 2013 nyarán csúcsosodott gondok miatt, „szóba került a kisebbségi nyelveken sugárzott műsor beszüntetése is”.[85]

Az újvidéki Mozaik Televízió az első nonprofit (civil) televízió volt Vajdaságban, amely magyar nyelven szolgáltatott műsort. Adásait 2004. szeptember 1-jén kezdte sugározni, hogy az újvidéki, a dél-bácskai és a szerémségi magyarság számára készítsen folyamatos magyar nyelvű és szellemiségű műsorokat. 2007 óta naponta 12 órás műsorral jelentkezik, amelyben a napi 2,5 órás saját gyártású műsort 13 munkatárs készíti.

Az MNT 2012 januárjában társalapítója lett a Mozaik Televíziót működtető Mozaik Alapítványnak.[86]
A Pannon RTV a szabadkai Magyar Házban működik. A rádió és a tévé műsorait 30 foglalkoztatott és ugyanennyi tiszteletdíjas készíti. A Pannon TV-t és a Pannon Rádiót a Pannónia Alap nevű civil szerveződés működteti, amely 2005-ben alakult azzal az elsődleges céllal, hogy fejlessze Vajdaságban a magyar nyelvű tájékoztatást, és hozzájáruljon a vajdasági magyarság közösségként való megmaradásához, társadalmi felzárkózásához. A MNT 2010. július 30-án az új törvény adta lehetőségeket kihasználva a Pannónia Alap társalapítójává vált.[87]

Az Újvidéki Rádióban 1989-től kezdve hallható a nap 24 órájában magyar adás. Akkor 104-en dolgoztak itt, most 37 fős a szerkesztőség (vagyis nyolccal kevesebb, mint két évvel ezelőtt), ami miatt veszélybe került a 24 órás magyar adás. Az ugyancsak 24 órában műsort sugárzó szerb szerkesztőséghez képest kb. 50 százalékkal kevesebben dolgoznak a magyar rádióadásban.[88]

Az 1999. évi NATO-bombázások óta a rádió a műsort csak ultrarövid hullámon sugározza, mivel a korábbi középhullámú adó továbbra sem működik. Ezért van az, hogy nemcsak Zomborban és Dél-Bánátban, de a tartomány más részein (mint például az Újvidékhez közeli Kamancon (Sremska Kamenicán) sem hallják az adásokat, vagyis „jelenleg a vajdasági lakosság egyharmada nem tudja hallgatni az Újvidéki Rádiót”.[89]

A műsorszórási törvény hatályba lépésével 34 vajdasági, magyar nyelven is sugárzó rádió közül (2008. augusztus 31-ével) 11 megszűnt.[90] Elhallgatott a Topolyai Rádió, a muzslyai Zeppelin Rádió, a zentai Fox Rádió, a Bajmoki Rádió, a Palicsi Rádió, a hajdújárási Rádió 90[91] is, az 1970-től működő Szabadkai Rádiómagyar műsora is regionális frekvencia nélkül maradt.[92]
Ezeknek a rádióknak az éterből való eltűnésével felbecsülhetetlen kár érte a vajdasági magyarságot, és csorbult a magyar kisebbség tagjainak (szerzett) joga az anyanyelven való tájékoztatáshoz. A megszűnt szerkesztőségek tagjai pedig többnyire munka nélkül maradtak.

Az MNT 2011. november 22-i ülésén, „csaknem egy évtizedes előkészületek” és „hosszabb vita után”,[93]elfogadta a Vajdasági Magyar Médiastratégia 2011–2016 című dokumentumot.[94]

7. A közéletben és a közügyekben való részvétel

Szerbia alkotmányának 53. szakasza előírja, hogy „a polgároknak joguk van a közügyek irányításában való részvételre, és azonos feltételek mellett léphetnek közszolgálati és közéleti tisztségekre”.[95]
Az alkotmány 77/1. szakasza külön említi, hogy „a nemzeti kisebbségek tagjainak a többi polgárral azonos feltételekkel joguk van a közügyek irányításában való részvételre és a közéleti tisztségek betöltésére”. Az állami szervekben, közszolgálatokban, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzatok szerveiben foglalkoztatottak kiválasztásakor (2. bekezdés) „szem előtt kell tartani a lakosság nemzeti összetételét és a nemzeti kisebbségek tagjainak megfelelő képviseletét”.
A 180. szakasz 4. bekezdése szerint „az autonóm tartományban és azokban a helyi önkormányzati egységekben, ahol a lakosság vegyes nemzeti összetételű, lehetővé teszik a nemzeti kisebbségek képviselőházi, illetőleg képviselő-testületi arányos képviseletét, a törvénnyel összhangban”.
Ezek a megfogalmazások azonban nem biztosítják a döntéshozatalban és a közhivatali foglalkoztatásban való részarányos képviseletet, ami a nemzeti kisebbségek alapvető követeléseihez tartozik.

 A Szerb Képviselőház 250 tagja között a – VMSZ színeiben – mindössze öt magyar képviselő van (1,6%), miközben a magyarokat a részarányos képviseleti elv alapján a képviselői helyek 3,91%-a illeti meg, illetve a szerb parlamentben kilenc-tíz magyar képviselőnek kellene lenni.

A szerb kormányban és a köztársasági állami szervekben egy magyar sem tölt be jelentősebb funkciót. Az Alkotmánybíróságnak 2007. december 12-e óta van egy magyar tagja is.[96] A szerbiai közvállalatok, illetve intézmények közül is csak egynek (a Vajdasági Erdők Közvállalatnak) az igazgatója magyar nemzetiségű.[97]A kisebbségeknek, így a magyaroknak is, az ország népességén belüli részarányukhoz viszonyított nem megfelelő képviselete nyilvánvaló a köztársasági közigazgatási és az igazságügyi szervekben, az ügyészségeknél és a rendőrség kötelékében.

Vajdaság Autonóm Tartomány statútuma 24. szakaszának első bekezdése először vezeti be az arányos képviselet elvét, mégpedig olyan módon, hogy a tartomány „nemzeti közösségeinek tagjait részarányosan kell képviselni a tartományi szervekben és szervezetekben, összhangban ezek működési területén élő lakosság nemzeti összetételével”.[98]

A 120 tagú Tartományi Képviselőházban jelenleg 7 VMSZ-es képviselő ül (5,83%).[99] Az új statútum alapján a vajdasági magyarságot – mivel az összlakossági részaránya 13% százalék – a tartományi parlament 120 képviselői helyének ugyanennyi százaléka, tehát legalább 15 hely illeti meg.
A mostani tartományi kormány 11 tagja között – a korábbi három helyett – a VMSZ képviseletében egyetlen magyar maradt: Deli Andor tartományi oktatási közigazgatási és nemzeti közösségi titkár.
A vajdasági parlament elnöke 2008 és 2012 között Egeresi Sándor volt, 2012-től pedig Pásztor István.
A 2012-es önkormányzati választásokon önállóan indultak a magyar pártok. A VMSZ 23 önkormányzatban összesen 118 mandátumot szerzett, a Vajdasági Magyar Demokrata Közösség (VMDK) 2 önkormányzatban 2 mandátumot (egyet-egyet Adán és Zomborban), a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) 3 önkormányzatban 5 mandátumot szerzett (Szabadka 1, Óbecse 1 és Temerin 3), a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) 3 mandátumot (Zentán), a Magyar Remény Mozgalom (MRM) pedig 2 önkormányzatban jutott be egy-egy mandátummal (Szabadka és Magyarkanizsa).

A végrehajtó szervek nemzetiségi összetételére általában ügyeltek a községekben, de ez leginkább a „koalíciós megegyezések”, nem pedig a rendszerbeli megoldások eredménye.
A legtöbb magyar nemzetiségű foglalkoztatott a vajdasági közigazgatásban 2011-ben volt, a legkevesebb pedig 2012-ben.

A tartományi közigazgatás és a magyarok[100]

                              2009   %         2010   %        2011      %       2012    %
A tartományi
közigazgatásban
dolgozók száma     1232  100       1291   100      1328   100      1187   100
A magyarok száma    81       6,57      83        6,43     87        6,55     77        6,48

Ez azt jelenti: nem hogy nem javult a tartományi közigazgatásban dolgozó magyarok részaránya a 2004. évhez viszonyítva (amikor ezekben a szervekben foglalkoztatottak 6,73%-a magyar nemzetiségű volt),[101] hanem még romlott is. Mindez arra utal, hogy a vajdasági hatalom még a saját szerveiben sem képes – vagy nem hajlandó – biztosítani a nemzeti kisebbségek részarányos foglalkoztatását.

Az ombudsman 2010. évi jelentése szerint[102] a tartományi közigazgatásban 26-nak van/volt oklevele, illetve bizonylata a nemzeti kisebbségi nyelvek ismeretéről, ami a teljes létszám mindössze 3,2%-a, miközben a nemzeti kisebbségek a tartomány lakosságának 34,95%-át képezik. A munkahelyek közül pedig csak 41 (5,1%) van/volt megjelölve, amelyekhez szükséges a hivatalos használatban lévő nemzet kisebbségi nyelvek használata, pedig a tartomány lakosságának 22%-a beszéli ezeket a nyelveket.
A magyarok nem csupán az állami szervekben és az állami alapítású közvállalatokban alulreprezentáltak, de ez így van a községi önkormányzatok által létrehozott közvállalatokban is – kivéve egy-két magyar többségű községet.

Habár ezek az adatok ismertek a Szerb Köztársaság és a VAT hatóságai előtt, a magyarok részvételének javításán ezekben a szervekben az utóbbi hat évben – az üres politikai ígéreteken kívül – nem történt úgyszólván semmilyen előrehaladás.

Az igazságügyi reform keretében Szerbia területén 2010. január 1-jével újraválasztottak 2407 bírót és az ügyészeket, de azok nemzeti összetételéről még nem közöltek részletes adatokat.[103]

A tartományi kisebbségügyi ombudsmanhelyettes 2010. évi jelentése[104] szerint Vajdaság bíróságainak többségében (59,2%-ban) nincsen biztosítva a nemzeti kisebbségi bírák megfelelő aránya. A tartományi igazságszolgáltatásban 14,5%-ban képviseltetik magukat a nemzeti közösségek nyelvei, és ebből a számból a magyar nyelv 7 százalékot tesz ki.[105]

 A Vajdaság AT területén lévő ügyészségekben 2004 decemberében 132 ügyész és ügyész helyettes volt. Ezek között magyar nemzetiségű pedig mindössze 7 (5,43%) volt. A magyarok tehát a tartomány területén lévő ügyészségekben is messze a lakosságban való részvételük alatt vannak jelen.[106]
Vajdaság területén a Belügyminisztérium foglalkoztatottjai közül – a volt Szerbia és Montenegró Államközösség Emberjogi és Kisebbségügyi Minisztériumának adatai szerint – 453, vagyis 5,81% volt magyar.[107]

8. A nemzeti kisebbségi autonómia 

A nemzeti kisebbségi autonómia/önkormányzat szempontjából fontos a szerb alkotmány 75. szakasza 3. bekezdésének megfogalmazása, miszerint „a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás, valamint a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén megvalósuló önkormányzati joguk érvényesítése céljából a nemzeti kisebbségek tagjai nemzeti tanácsokat választhatnak a törvénnyel összhangban”.[108]

Vajdaság AT statútumának 25. szakasza első ízben rendelkezik a nemzeti közösségek autonómiájáról. Habár nem határozta meg az autonómia fogalmát, de kimondja, hogy „a számbeli kisebbséget alkotó nemzeti közösségek tagjai a megválasztott nemzeti tanácsok révén érvényesítik autonómiájukat, intézményeket alapítanak, önállóan döntenek, vagy részt vesznek az oktatást, a tudományt, a kultúrát, a nyelvhasználatot és a tájékoztatást érintő kérdésekkel kapcsolatos döntéshozásban”.[109]

A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsai a 2002. évi, a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadágainak védelméről szóló törvény 19. szakasza által került be a szerb jogrendszerbe.[110] Ez a szakasz képezte a jogi alapot (és keretet is) a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló (2009. augusztus 31-i) törvény[111]meghozatalára is.

A hatályos törvény 139 szakaszából 82 a választási szabályokkal foglalkozik és csak 14 a tanácsok hatáskörével. Nem tartalmazza a nemzeti tanács fogalmát, hanem csak azt, hogy „a nemzeti tanács képviseli a nemzeti kisebbséget az oktatás, a kultúra, a nemzeti kisebbség nyelvén történő tájékoztatás valamint a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén, részt vesz a döntéshozatalban vagy dönt az említett területekre vonatkozó kérdésekről, és e területeken intézményeket, gazdasági társaságokat és egyéb szervezeteket alapít”.

A nemzeti tanács jogköreit a törvény – a legtöbb esetben – feltételes módban, vagyis nem kötelező erejűként határozza meg, ami többnyire abban nyilvánul meg, hogy a nemzeti tanácsot „kezdeményező”, „figyelemmel kísérő”, „javaslattevő” és „véleménynyilvánítási” hatáskörrel jogosítja fel. Vagyis csak korlátozott kulturális autonómiát biztosít a nemzeti kisebbségeknek.

A 2010-ben tartott nemzeti tanácsi választásokon a Magyar Összefogásnak (VMSZ) 28, a Vajdasági Magyarként Európába (Humentis – Demokrata Párt) 4, a Kézfogás a magyarságért Polgári Mozgalomnak, a Magyar Ligának (Vajdasági Szociáldemokrata Liga) és a Magyar Remény Mozgalomnak 1-1 képviselői hely jutott. A testület munkájára rányomta bélyegét a VMSZ döntő többsége.  

A nemzeti kisebbségi autonómia kérdését időszerűsítette a koszovói szerbek autonómiájával kapcsolatban Ivica Dačić szerb és Hashim Thaçi koszovói kormányfő között létrejött (2013. április 19-i) brüsszeli egyezség[112] és a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény készülő módosítása[113] is.

A vajdasági magyar pártok – a VMSZ kivételével – 2013. július 1-én szabadkán megbeszélést tartottak, amelyen a területi autonómiáról volt szó. A tanácskozásról készült közlemény kiemeli, hogy „a magyarság őslakosa Délvidéknek, éppen ezért teljes mértékben megilletik Szerbiában azok a kollektív jogok, mint bármelyik más népet”.[114] 

 9. A szülőföldhöz való jog

A népszámlálási adatokat összehasonlító elemzés azt mutatja, hogy a tartomány lakosságának nemzeti összetétele egészében véve oly módon változott meg, hogy a kisebbségi közösségekhez tartozók száma csökkent, s ezzel az összlakosságban részt vevő százalékarányuk is, míg a szerbként nyilatkozók számaránya növekedett.

A 2011. évi népszámlálási adatok szerint Vajdaságban a szerbek aránya 66,76%-ra (1 289 635) növekedett, a magyaroké pedig a 14,28%-ról 13%-ra (251 136 főre) csökkent.
1990 és 1993 között, majd 1995-ben [a horvátországi viszály, majd 1991-től a háború első, illetve utolsó szakaszában – B. A.] több mint 270 000 horvátországi és boszniai menekült telepedett le a tartományban, ami az összes szerbiai menekült 40%-a, Vajdaság lakosságának pedig a 13%-a.
A NATO 1999. évi bombázását követően megkezdődött a kosovói menekültek Vajdaságba érkezése is. A vajdasági magyar szervezetek becsült adatai szerint kb. 10-15 000 új menekült (elsősorban koszovói roma) érkezett a tartomány területére.[115]

Ezek az adatok azt mutatják, hogy a Vajdaságnak egészében véve jelentősen megváltozott az etnikai összetétele, de azoknak a községeknek is, amelyekben a magyar nemzeti közösség tagjai képezték a többséget. Egyes községekben (Apatin, Temerin, Törökkanizsa és Bega­szen­t­györgy) a magyarok közé nemzetközi segéllyel telepítették le a szerb menekülteket. Temerinben pedig külön városrészt építettek nekik, a falu így veszítette el magyar többségű voltát.[116]

A szerb alkotmány 79. szakasza alapján a nemzeti kisebbségeknek joguk van „a hagyományos helyi elnevezések, az utcák és települések neveinek, valamint a topográfiai jelzéseknek az ő nyelvükön való kiírására is, a törvénnyel összhangban”.

Számos példa bizonyítja, hogy ott, ahol a települések nevét magyar nyelven is kiírják, ezeket az elnevezéseket gyakran átfestik, vagy pedig nacionalista jelszavakat írnak rá (Magyarkanizsa, Zenta, Bácskossuthfalva, Tiszaszentmiklós, Magyarittabé stb.). Ezzel nemcsak a nemzetek közötti gyűlöletet szítják, de jelentős anyagi kárt is okoznak, és rontják az ország nemzetközi tekintélyét.

Gond van az utcanevekkel is. Például Nagybecskerek statútuma szerint a városban – a szerb mellett – hivatalos használatban van a magyar, a román és a szlovák nyelv is. Jelenleg a Béga menti városban az utcanevek szerbül vannak kiírva, csak Muzslya helyi közösség területén vannak magyar utcanevek. A városban nem jobb a helyzet a közvállalatok és intézmények nevének a kiírásával sem.[117]

Aggodalomra ad okot az egyes történelmi és kulturális szempontból fontos épületek, kulturális emlékhelyek megőrzése is Szabadkán[118], Topolyán[119] Nagybecskereken[120], stb. A Váralja Szövetség például 2011. október 16-án Védjük meg Szabadka belvárosát! címmel internetes aláírásgyűjtésbe kezdett Szabadka történelmi belvárosának lerombolása ellen.[121

Szép példája viszont a műemlékek helyreállításának az egykori újvidéki Egység Sportegyesület Anton Csehov utcában levő épületétének (amely „több mint egy éve üresen áll”),[122] a magyarcsernyei Szent Ágota-templom[123] és a szenttamási Szentháromság-szobor felújítása is.[124]
A kegyelethez való jog az alapvető, elidegeníthetetlen emberi jogok közé tartozik. A végtisztességre is mindenkinek joga van.

A magyar–szerb, szerb–magyar viszonyok mindmáig megoldatlan problémája az 1944–45-ös magyarellenes atrocitások feltárása, amikor – a becslések szerint – a titóista partizánok által a mai Vajdaságban elkövetett népirtásnak negyvenezer magyar, kétszázhatvanezer német és zsidó esett áldozatául „kollektív bűnösségük” koholt vádjára hivatkozva.

Többszöri halasztás után, 2013. június 26-án sor került a szerb és a magyar köztársasági elnök közös csúrogi főhajtására a második világháború magyar és a szerb ártatlan áldozatai emléke előtt.[125]
Az újvidéki, Futaki úti temető katonatemetői részében azonban még nem engedélyezték a második világháború végén legyilkolt ártatlan magyarok emlékére Makovecz Imre (1935–2011) budapesti építőművész által még a kilencvenes években ingyen tervezett emléktorony felépítését.

10. Magyarellenes cselekmények

 A 2000. októberi szerbiai politikai változások után is folytatódtak a nemzeti alapú incidensek és az erőszak. A magyarellenes cselekményeket alapvetően öt kategóriába sorolhatjuk:[126]

A magyar nemzeti kisebbség elleni incidensek (2003–2005)[127]

Az incidensek jellege                                          2003         2004          2005
  1. Fizikai támadások                                            0               8                0
  2. Verekedések                                                    2               8                2
  3. Katolikus vallási létesítmények
rongálása                                                                1               6                2
  4. Katolikus temetők és keresztek rongálása
      és gyalázása                                                    11             17               6
  5. Parolák/szlogenek, jelmondatok írása, jelképek
      rajzolása, pamfletek terjesztése                     3              25               3
      Összesen                                                          17             64              13
Incidensek 2006–2010

Év  2006   2007           2008           2009          2010
     162[128] 197[129]             171[130]           150[131]           110[132]
        összesen                                                                                               790[133]

Ezek a „kilengések” azonban csak a jéghegy csúcsát képezik, mivel a nemzeti kisebbségi jogsérelmeknek számos más formája is van. Ilyen például a nemzeti alapon történő hátrányos megkülönböztetés, ami jelen van a társadalomban, de ezt nehéz felderíteni, és még nehezebb bizonyítani.
A magyarellenesség ott a legerőteljesebb, ahol a szerbség lélekszáma az utóbbi tizenöt évben látványosan megnőtt, ám ennek ellenére az adott helyen még mindig jelentős számú magyar él.[134]

A nemzeti kisebbségi közösségek tagjai elleni sűrűsödő támadások és a nemzetek közötti feszültségek miatt az Európai Parlament (2005. január 28-tól 31-ig) ad hoc bizottságot küldött Vajdaságba, amelyet Doris Pack asszony vezetett.

Vajdaságról és az itt élő magyarok helyzetéről tartott közmeghallgatást az EP brüsszeli épületében 2009. április 1-jén Becsey Zsolt és Tőkés László európai parlamenti képviselő, Elfeledte-e a Vajdaságot az Európai Parlament? címmel. A magyarokat ért atrocitások kivizsgálására 2005-ben küldött európai parlamenti vizsgálóbizottság jelentését nem mutatták be, ez indokolta a fórum megtartását.[135]
Az Európai Parlament ún. miniplenáris ülésein Tőkés László erdélyi,[136] Morvai Krisztina,[137] Gál Kinga és Schöpflin György[138] magyarországi képviselők – nem egy esetben – a vajdasági magyarok védelmében emelték fel szavukat.

A Magyar Nemzeti Tanács 2013. február 27-i ülésén – 11 éves fennállása óta első alkalommal – „a magyar nemzeti közösség tagjait ért támadások és a közbiztonság romlása ügyére vonatkozó ajánlását” fogadott el. A testület „nyomatékkal hangot adott aggodalmának, annak kapcsán, hogy  a folyamatosan növekvő erőszak, a közbiztonság általános romlása közepette egyre több fizikai és verbális támadás éri  a vajdasági magyarokat”.[139] 

***

         A szerbiai politikai bizonytalanság, ami elsősorban a vezető pártok hatalmi harcában nyilvánul meg, és a folyamatosan romló gazdasági helyzet nem kedves az emberi- és a nemzeti kisebbségi jogok gyakorlati alkalmazásának, bővülésének.

         A vajdasági magyarok vonatkozásában számos területen szűkültek, vagy éppenséggel sérültek a nemzeti kisebbségi jogok is.

         Az Európai Unióshoz való csatlakozási tárgyalások során szükséges a Szerbiai által vállalt nemzeti kisebbségvédelmi kötelezettségeknek és a belső jogszabályoknak az európai normákkal való összehangoltsága és mindennapi gyakorlati alkalmazása folyamatos elemzése és számonkérése.

Újvidék, 2013. szeptember 14.

Mgr. Bozóki Antal

[1] Szerbiában, de Vajdaságban sem – tizenhárom évvel a hatalomváltás után – nem alakult egyetlen olyan főállású tudományos kutatókat foglalkoztató intézmény, amely tudományos módszerekkel foglalkozna a nemzeti kisebbségek helyzetének alakulásával, jogainak megvalósításával. Annak ellenére, hogy Vajdaság Autonóm Tartományban 25 etnikai csoport van (a lakosság 33,25%) és hat nyelvet használnak  hivatalosan.http://hu.wikipedia.org/wiki/Vajdas%C3%A1g_Auton%C3%B3m_Tartom%C3%A1ny
Adataim és megállapításaim ezért a lábjegyzetekben részletesen feltüntetett forrásokon alapszanak.
[2] Az SZHP a Szerb Radikális Pártból (SRS) vált ki, amelynek elnöke a háborús bűnökkel vádolt, most is a hágai nemzetközi bíróság fogdájában lévő Vojislav Šešelj, alelnöke pedig Tomislav Nikolić, a mostani szerb köztársasági elnök volt. Az aktuális szerb kormánykoalíció másik vezető pártja (elnöke a miniszterelnök), a Szerb Szocialista Párt (SPS), amelynek a hágai börtönben elhunyt Slobodan Milošević korábbi szerb elnök volt a vezetője.
[3] Bővebben lásd Bozóki Antal: „Átkomponálás” és „összehangolás” [online]. Bozóki Antal (hon)lapja, 2012. szeptember 16. Politikai játszmák (Hatalomváltás). Civitas Europica Centralis (CEC): Kisebbségi Sajtófókusz,2013. augusztus 10.
[4] http://kucaljudskihprava.rs/
[5] Bővebben lásd: Bozóki Antal: Lesz-e ismét emberi jogi minisztérium? 2013. augusztus 17. [10:56]
[6] Az alkotmányról tartott népszavazáson „a választóknak csak 46 százaléka vett részt”. R. Balać: U Vojvodini nasjlabiji odziv [Vajdasságban legkisebb a részvétel]. Danas, 2006. október 31. 5. Lásd még: LSV: Slobodna Vojvodina. Vojvođansko ne! [Vajdasági nem!], Specijalno izdanje [Különkiadás] 2006. november,  15. sz.
[7] Zakon o zaštiti prava i sloboda nacionalnih manjina. Službeni list SRJ [a JSZK Hivatalos Közlönye], 2002. február 27. 11. sz.; Bozóki Antal: Ljudska i manjinska prava u Srbiji i Crnoj Gori. Novi Sad, 2003, Visio Mundi, 63–78. Magyar nyelvű szöveg: Zakon o zaštiti prava i sloboda nacionalnih manjina. Beograd, Savezno ministarstvo nacionalnih i etničkih zajednica, 93–106.; Bozóki Antal: Emberi és nemzeti kisebbségi jogok Szerbiában és Crna Gorában/Montenegróban. Karlóca, 2003, Árgus, 53–65.
[8] A legfontosabb emberi és nemzeti kisebbségi vonatkozású szerbiai jogszabályok listáját lásd Ljudska prava u Srbiji 2009 – pravo, praksa i međunarodni standardi ljudskih prava [Az emberi jogok Szerbiában 2009 – jog, gyakorlat és az emberi jogok nemzetközi mércéi] (Beograd, 2010, Beogradski centar za ljudska prava [Belgrádi Emberi Jogi Központ], 383–389.).
[9] A Szerbia által ratifikált legfontosabb emberi jogi és nemzeti kisebbségi vonatkozású nemzetközi egyezmények listáját lásd Ljudska prava u Srbiji 2009… (377–382.).
[10] European Treaty Series, No. 148.
[11] European Treaty Series, No. 157.
[12] te: Hiányos törvények. Magyar Szó, 2006. május 10. 1.
[13] A Szerbiában élő nemzeti kisebbségek jogait szavatoló törvények jók ugyan, de nem alkalmazzák őket kellő mértékben – összegezték 2013. február 27-én a belgrádi Emberi Jogi Központ [Beogradski centar za ljudska prava – BCHR], az emberi jogok védelmével foglalkozó független intézet összejövetelén. Nem alkalmazzák kellőképpen a kisebbségek jogait védő törvényeket. http://www.vajma.info/cikk/szerbia/18102/Nem-alkalmazzak-kellokeppen-a-kisebbsegek-jogait-vedo-torvenyeket.html  [2013. február 27., 17.49]; K. Ž.: Lokalne vlasti krše prava manjina [A helyi önkormányzatok sértik a kisebbségek jogait]. Danas, 2013. február 28. 7.
[14] Zakon o sedištima i područjima sudova i javnih tužilaštava [Törvény a bíróságok és az ügyészségek székhelyéről és területéről]. Službeni glasnik RS [a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye], 2008. december 22. 116.
[15] Helsinški odbor za ljudska prava u Srbiji: http://www.helsinki.org.rs/serbian/index_s.html
[16] Ljudska prava u Srbiji 2012. Populizam: Urušavanje demokratskih vrednosti [Emberi jogok Szerbiában 2012. Populizmus: A demokratikus értékek lerogyása], Belgrád, 2013.http://www.helsinki.org.rs/serbian/doc/izvestaj2012.pdf
[17] Tanjug: Erősödik a gyűlöletbeszéd. Magyar Szó, 2013. július 9. 4.
[18] K. Ž.: Od Vučića se gradi kult ličnosti [Vučićból személyi kultuszt építenek]. Danas, 2013. július 7. 5.
[19] Vajdaság Autonóm Tartomány
[20] Uo.
[21] Kocsis Károly: Magyar kisebbségek a Kárpát-medencében. In Bihari Zoltán szerk.: Magyarok a
világban. Kárpát-medence. Budapest, 2000, CEBA Könyvkiadó, 16.; Tátrai Patrik: A magyar kisebbségek
demográfiai fejlődésének fő irányvonalai a kommunizmus évtizedeiben. In Bárdi Nándor – Fedinec Csilla
– Szarka László szerk.: Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Budapest, 2008, Gondolat Kiadó
MTA Kisebbségkutató Intézet, 312. Az 1941. évre vonatkozóan a szerb források 465 920 magyar nyelvű
lakost említenek. Demografija Vojvodine [Vajdaság népessége].
A 2002. évi adatokra vonatkozóan lásd Matuska Márton: Öregszünk és fogyunk. Magyar Szó, 2003. január
10., 8–9.; Gábrity Molnár Irén: Népességmozgás – térségünk jövőképe. Aracs, 2008. október 23. 9.
[22] Forrás [2013.05.15.]: http://margitzoltan.blogspot.com/2012/11/szerbiaban-39400-magyarral-kevesebb-van.html. Lásd még dió: Letelepedés helyett ingázást, Magyar Szó, 2012. december 5. 1. 4.
[23] Povodom rezultata popisa stanovništva 2011. po nacionalnoj pripadnosti [A 2011. évi népszámlás eredményei a nemzeti hovatartozás alapján] [online]. Centre for Development of Civil Society – Centar za razvoj civilnog društva, 2012. november 30. http://cdcs.org.rs/index.php?option=com_content&task=view&id=530&Itemid=33
[24] Az MNT 2013. július 19-én közvitát szervezett a tanács 2013 és 2017 közötti időszakra terjedő Népesedési Akciótervének tervezete kapcsán. Pesevszki Evelyn: A hallgatás olykor bűn. Magyar Szó, 2013. július 20. 1. 5.
[25] Uredba o načinu vršenja poslova ministarstava i posebnih organizacija van njihovog sedišta. Službeni glasnik RS [az SZK Hivatalos Közlönye], 1992., 3. sz.; 1992. 36. sz.; 1992. 52. sz.
[26] Részletesebben lásd Bozóki Antal: „Tollvonás” hiányában…[online]. VajdaságMA [Tükör], 2010. május 2. [11.48] VMDP Hírlevél, 2010. április 30.
[27] NBS: Smanjen dug Srbije [SZNB: Csökkent Szerbia adóssága]. 2013. szeptember 1. 40 évvel ezelőtt a régi Jugoszláviának összesen volt 20 milliárd dollár adóssága. Friedrich Anna: Akárcsak negyven éve. Magyar Szó,2013. július 15. 6.
[28] Sz-cs: kik keresnek a legtöbbet? Magyar Szó, 2013. augusztus 28. 6.
[29] Tanjug: A polgárok egyharmada munkanélküli. Magyar Szó, 2012. december 20. 6.
[30] Tanjug: Munkanélküli a vajdaságiak egytizede [online]. VajdaságMA, 2012. december 13.
[31] A vajdasági magyarság gazdasági helyzetével Gábrity Molnár Irén foglalkozott részletesebben: A gazdasági erősségünk/erőtlenségünk tájtudata Vajdaságban. Magyar Szó, 2008. augusztus 18.
10.; augusztus 25. 10.
[32] Szalma József: A vajdasági magyar koalíciónak is meg kellene tárgyalnia! VMDP Hírlevél, 2008. november 1.
[33] A jogi keret megfelelő, a gyakorlat kifogásolható [online]. Magyar Szó, 2013. június 1. [05:23]
[34] Lásd a 7. A közéletben és a közügyekben való részvétel c. részben.
[35] A Szerbiai Helsinki Emberjogi Bizottság 2002-ben végzett kutatásokat Vajdaság 36 községében (a 45 közül) az ilyen vállaltoknál. A kutatás eredményei szerint vezető beosztásokban a szerb nemzetiségűek voltak túlsúlyban. Nacionalne manjine i pravo [Nemzeti kisebbségek és jog]. Helsinške sveske, 2002. 15. sz. Ismereteim szerint Szerbiában ez az egyetlen ilyen témájú kutatás.
[36] Sok topolyai család kilátástalan helyzetbe került [online]. Duna TV, 2008. október 28. / VMDP Hírlevél,2008. október 29.
[37] Kecskés István: Határ mellett, vakvágányon. Magyar Szó, 2011. december 3. 15.
[38] Virág Árpád: Torontálvásárhelyi gondok. Magyar Szó, 2010. november 15. 5.
[39] A VMSZ sajnos csak 2013. augusztus 23-án jelentette be, hogy „hamarosan olyan gazdaságsegítő programokat dolgoz ki, amelyek támogatják az itthon maradást, meg az esetleges visszatérést”. Kabók Erika: Csendes elvándorlás. Magyar Szó, 2013. augusztus 24., 1. 14.
[40] Zakon o službenoj upotrebi jezika i pisma. Službeni glasnik RS [az SZK Hivatalos Közlönye] 1991. 45. sz.; módosítások: 1993. 53. sz.; 1993. 67. sz.; 1994. 48. sz.; 2005. 101. sz.)
[41] Tartományi Oktatási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi titkárság: Jezici i pisma u službenoj upotrebi u statutima gradova i opština na teritoriji AP Vojvodine [A kisebbségi nyelvek és írások hivatalos használata Vajdaság AT városai és községei alapszabályában]. 2013. augusztus 27.
[42] Počela obrada podataka o nacionalnoj pripadnosti zaposlenih i korišćenju manjinskih jezika u radu uprava jedinica lokalne samouprave [Elkezdődött a foglalkoztatottak nemzeti hovatartozásával és a nemzeti kisebbségi nyelveknek a helyi önkormányzati szervekben való használatával kapcsolatos adatok feldolgozása]. 2013. július 4. [13:40]
[43] Nagy Magdolna: Állandó harcban a minisztériummal. Magyar Szó, 2011. november 26. 9.
2013. szeptember 1-jén mintegy 25 magyar elsőssel több indul iskolába, mint 2012-ben. Összesen 1863-an lesznek 70 iskolában. t.r.: Az idén is gazdag beiskolázási csomag. Magyar Szó, 2013. augusztus 30. 7. 
[44] A 2011–12-es tanévben – az MNT adatai szerint – „a magyar nemzetiségű gyermekek 15 százaléka tanul szerb nyelven. E tanulók 5,3 százaléka olyan községekben él, ahol nincs módjuk anyanyelvükön tanulni. A magyar gyerekek 9,7 százaléka esetében választották a szerb osztályt annak ellenére, hogy rendelkezésre áll a magyar nyelvű oktatás is”. Mihályi Katalin: Vonzóbbá váltak a magyar osztályok. Magyar Szó, 2011. december 24. 9.
[45] Csorba Béla: Néhány javaslat és észrevétel az oktatási és kulturális stratégia alapelveinek kidolgozásához.VMDP Hírlevél, 2011. július 16.
[46] t.r.: Alapvető fontosságú magyar tankönyvek is hiányoznak. Magyar Szó, 2013. március 23. 1. 9. Ekipa dopisnika: Uče iz knjiga koje nisu odobrene [Tudósítók csapata: Nem engedélyezett könyvekből tanulnak]. Blic,2013. szeptember 10. 18.
[47] Lásd: Rontó Bozóki Judit: Egyenrangú oktatás? [online]. VajdaságMA [Tükör], 2008. május 4.
Bozóki Antal: Milyen tankönyvekből tanulnak diákjaink? [online]. VajdaságMA, 2008. július 3.
Rontó Bozóki Judit: Hogyan és miből tanítjuk diákjainkat? [online]. VajdaságMA, 2008. július 6.
Lukács Melinda: Tankönyvböngészés. Magyar Szó, 2011. február 9. 9.
[48] B92: Előítéletekkel, sztereotípiákkal teli tankönyvek. Magyar Szó, 2011. július 6. 4.
[49] Friedrich Anna: Egy ígéret kapcsán. Családi Kör, 2011. július 14., 3.; Korhecz Tamás: Nyüzsgő méhkas vagyunk. Magyar Szó, 2011. július 9. 16.
[50] N-a: A magyar tanerő a legkevésbé képzett. Magyar Szó, 2009. december 9. 15.
[51] Tápai Renáta: Matematikatanárokká is válhatnak a tanítók. Magyar Szó, 2011. július 6. 5.
[52] Csincsik Zsolt: Honosítás helyett egyenértékű diplomát. Magyar Szó,2011. április 2. 6.
[53] Nagy Magdolna: Híd a nemzeti tanácsok és az oktatásügyi titkárság között. Magyar Szó, 2010. január 1. 10.
[54] N-a: Nem csak a magyar tanulók létszáma csökken. Magyar Szó, 2013. január 30., 9.; Mihályi Katalin: Vonzóbbá váltak a magyar osztályok. Magyar Szó, 2011. december 24. 9.
[55] Mihályi Katalin: Kisebbségvédelem, 1944/45-ös atrocitások. Magyar Szó, 2010. november 15. 1. 4.; Vadócz Márk: A pedagógusok és a lelkipásztorok munkája nem hiábavaló. Magyar Szó, 2013. szeptember 14. 1. 8.
[56] Oktatásfejlesztési Stratégia 2010–2016 [online]. Az MNT honlapja:
 Magyar Szó, 2010. november 15. 1. 4.
[57] Vajdasági Magyar Kalendárium. Szabadka, 2008, Hét Nap, 278–292.)
[58] Az intézet a 2012. évi „költségvetését 28 millió dinárra tervezte”. dió: Megérte a befektetett munka. Magyar Szó, 2011. december 31. 5.
[59] Halász Gyula: Ünnepségsorozat a pénztelenség árnyékában. Magyar Szó, 2011. november 19. 18.; Fehér Rózsa: Feltörték a művelődési egyesület ajtaját. Magyar Szó, 2011. december 22. 8.; Csábi Éva, B.: A székház felét elvették a Jókaitól. Családi Kör, 2012. január 26. 10–11.
[60] Mihályi Katalin: Eddig csak két telefonhívás. Magyar Szó, 2011. december 23. 9.
[61] t. r.: Kultúratáplálás csak kiskanállal. Magyar Szó, 2007. november 7. 15.
2012-ben szerbiai forrásokból 92 millió dinárt, magyarországi forrásokból pedig 59 millió dinárt osztottak szét a vajdasági magyar kultúra területén. A Bethlen Gábor Alap 2013 közepén zárult pályázata erre az évre 140 millió forintot ítélt meg a vajdasági pályázóknak. Mihályi Katalin: Mindenkit lehetőséghez kell juttatni. Magyar Szó,2013. július 13. 9.
[62] s.l:  A Népszínház védett részét építik. Magyar Szó, 2013. július 21. 11.
[63] Nagy Magdolna: A kiadót a könyvek minősítik. Magyar Szó, 2010. február 27., 10. A magyarországi „Szülőföld Alap támogatása az FKI produkciójának egyik legfőbb forrása”. Németh Ferenc: A Forum könyvkiadó igazgatójának válasza [online]. VajdaságMA [Tükör], 2008. május 23. http://vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor
[64] Nagy Magdolna: Sorra kerül a kisebbség is. Magyar Szó, 2008. január 10. 1. 16.
[65] Tápai Renáta: Képtelen helyzetbe kerültek a könyvtárak. Magyar Szó, 2013. augusztus 3. 9.
[66] Nagy Magdolna: Új miniszter, új remények. Magyar Szó, 2011. március 19. 9. Több év után két magyar is van a „nemzeti nyugdíjasok” között. Vrábel János és Toplák Imre a „nemzeti nyugdíjasok” között [online],VajdaságMA [Kultúra], 2012. január 5.
[67] Pesevszki Evelyn: Gondot okoznak az összehangolatlan törvények. Magyar Szó, 2011. március 25. 5. Ez a probléma például Szabadkán jelentkezett a kiemelt jelentőségű iskolák megnevezésekor is. Lásd Biljana Vučković Moć nacionalnih saveta ugroziće škole u Subotici [A nemzeti tanácsok hatalma veszélyezteti a szabadkai iskolákat] című írását. Blic, 2011. október 17. 5.
[68] Pesevszki Evelyn: Elfogadták a kulturális és a médiastratégiát. Magyar Szó, 2011. november 23. 1. 4. A stratégia elérhetősége:
[69] Csak a mi vidékünkön ismert tájszó: durindónak nevezték (elsősorban a Tisza mentén) a zenés-táncos házi össze-jöveteleket.
[70] 1936-ban Tamaskó József, a gombosi (Bogojevo) világhírű méhész alapította meg a népi tánccsoportot, és a Gazdanapok keretében tartották meg az első Gyöngyösbokréta-találkozót, amelyen négy falu táncosai vettek részt.
[71] T. T.: X X VIII. Szólj síp, szólj!
[72] Terhes Tamás: Óbecse: XVII. Kőketánc énekes népi gyermekjáték és néptánc vetélkedő [online]. Délhír,2013. május 13.
[73] Bővebben
[74] Martinek Imre: „Járt utat járatlanért, új szerveződéseket régiekért – el ne hagyj!” [online]. Hét Nap, 2012. június 5. http://hetnap.rs/cikk/-39;-39;Jart-utat-jaratlanert-uj-szervezodeseket-regiekert---el-ne-hagyj-8221;-11924.html; http://www.youtube.com/watch?NR=1&v=v_coPqV YEjc&feature=endscreen
[75] L. J.: Túl a tízediken [online]. Magyar Szó, 2011. január 25.
[76] A kezdetektől – napjainkig [online]. A Vajdasági Magyar Folklórközpont Honlapja.
[77] K. Živanović: Svetski dan slobode medija [A sajtószabadság világnapja]. Danas, 2013. május 4. 7.
[78] A tartományi ombudsman Manjinski mediji u Vojvodini [A kisebbségi média Vajdaságban] című jelentését lásd a Zvanična web prezentacija Pokrajinskog ombudsmana Autonomne Pokrajine Vojvodine,http://www.ombudsmanapv.org/Dokumenti/2010/Manjinski_mediji_u_Vojvodini.pdf honlapon. Lásd még Halász Gyula: Biztos lábakra kell helyezni a kisebbségi tájékoztatást. Magyar Szó, 2010. szeptember 9. 5. A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének Médiatára 25 rádiót és 17 televíziót sorol fel, amelyek naponta 156 óra rádióműsort és 66 óra tévéműsort sugároznak magyar nyelven. Ez összesen 9 óra 15 perc adás óránként. Simon Erzsébet: Felfelé és lefelé. Magyar Szó, 2011. május 7. 14.
[79] Végel László: Régi tömlő, új bor. Családi Kör, 2009. december 31. 8. 9.
[80] 2004. június 29-e óta a Magyar Szó napilapnak és a Hét Nap hetilapnak a MNT az alapítója.
[81] A MNT a 2012. szeptember 27-i XXV. ülésén főszerkesztői minősítésben Varjú Mártát, igazgatói minősítésben pedig Ökrész Rozáliát bízta meg a Magyar Szóvezetésével. A tanács döntése nyomán a Hét Nap főszerkesztője Tomek Viktor, igazgatója pedig László Edit lett. P. E. – dió: Varjú Márta a Magyar Szó főszerkesztője. Magyar Szó, 2012. szeptember 28. 1. 4.
[82] dió: Új arculattal jelentkezik a Hét Nap. Magyar Szó, 2013. augusztus 15. 5.
[83] Radio-televizija Vojvodine
[84] A szerkesztőségből kapott adatok.
[85] Beta, Tanjug: Több százezer eurós szerződések. Magyar Szó, 2013. augusztus 27. 5.
Aleksandar Vučić, a szerb kormány első alelnöke a 2013. augusztus 30-i parlamenti ülésen bejelentette, belátható időn belül megoldják a Vajdasági RTV gondjait, ahol a foglalkoztatottak május óta nem kapták meg béreiket. VajdaságMa [Szerbia], http://www.vajma.info/cikk/szerbia/19127/Vucic-megoldjuk-az-RTV-finanszirozasat.html, 2013. augusztus 30. [22:11]. Lásd még Halász Gyula: Ki segít a VRTV-n? Magyar Szó,2013. augusztus 31. 15.
[86] MNT: Jelentés a vajdasági magyar médiastratégia 2011–2016 megvalósításáról. 2011. november – 2012. november, 11. A médiastratégia lelőhelye
[87] Pannon RTV
[88] A magyar szerkesztőségből kapott adatok. Lásd még Kocsis Árpád: A negyed harmada. Magyar Szó, 2011. december 3. 9.
[89] Varjú Márta: A televíziózás elkötelezettjei vagyunk. Magyar Szó, 2011. április 16. 14.
[90] h. gy: Veszélyben a kisebbségi média. Magyar Szó, 2008. november 20. 5.
[91] Miklós Hajnalka: Az internetes adásban reménykednek. Magyar Szó, 2010. február 13. 18.; Kiss Ágnes, S.: Sarokba szorítva. Családi Kör, 2010. március 25. 12–13.
[92] Sztojanovity Lívia: Egyes műsorok szünetelnek. Magyar Szó, 2010. november 30. 1. 7.
A Szabadkai Rádiónak jelenleg 11 munkatársa és 10 külmunkatársa van. Korábban 13-14 ember dolgozott a szerkesztőségben és mintegy 30-40 külső munkatárs volt. A Rádió 2013. július 1-jétől „új épületbe költözött, és immár a Raichele Ferenc parkból sugározza a műsort”. s.l: Új helyen a Szabadkai Rádió. Magyar Szó, 2013. június 28., 1. és 11.; Sztojanovity Lívia: Régi Hangok, új környezet. Magyar Szó, 2013. július 2. 9.; s.l.: Hazaértünk! Magyar Szó, 2013. szeptember 3. 9.
[93] Simon Erzsébet Zita: „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj…” Új Esély, 2011. december 15. 26.
[94] Vajdasági Magyar Médiastratégia… i. m.
[95] Ustav Republike Srbije [a Szerb Köztársaság alkotmánya], Službeni glasnik RS [az SZK Hivatalos
Közlönye], 2006. november 10. 98. sz.). Az alkotmány magyar nyelvű szövegét lásd VajdaságMA [Dokumentumok], http://www.vajma.info/
[96] Ódri Kartag Ágnes, az Újvidéki Jogtudományi Kar rendkívüli tanára.
[97] Takács Márta igazgató, Vojvodinašume, Javno preduzeće sa sedištem u Petrovaradinu [péterváradi székhelyű Vajdasági Erdők Közvállalat].
[98] Službeni list AP Vojvodine [Vajdaság AT Hivatalos Lapja], 2009. 17. sz.
[99] Az előző megbízatási időszakban 12 magyar képviselő tevékenykedett.
[100] A táblázat a Tartományi Ombudsman éves jelentései [Godišnji izveštaj o radu Pokrajinskog ombudsmana za … godinu] alapján készült, amelyek megtalálhatók az intézmény honlapján
[101] Godišnji izveštaj Pokrajinskog ombudsmana za 2004. godinu. Novi Sad, decembar 2005. [A Tartományi
Ombudsman 2004. évi jelentése. Újvidék, 2005]. http://www.ombudsmanapv.org/dokumenti.html#2007ser
[102] Izveštaj Pokrajinskog ombudsmana za 2010. godinu. 24. A későbbi jelentésekben erre vonatkozó adatok már nem szerepelnek.
[103] Bibić, R. V.: Za 81 sudijsko mesto konkurisalo 1300 kandidata. Danas, 2010. április 3. 5.
[104]  Izveštaj Pokrajinskog ombudsmana za 2010. godinu. 23.
[105] Diósi Árpád: Igényesen, magyarul. Magyar Szó, 2011. június 3. 5. Lásd még P. E.: Nagyító alatt a szerbiai igazságszolgáltatás. Magyar Szó, 2013. szeptember 5. 1. 4.
[106] Izveštaj UNDP o humanom razvoju u Srbiji [Az UNDP jelentése Szerbia humán fejlődéséről], 2005. 16. Az ügyészségek nemzeti összetételéről újabb adatokat nem közöltek.
[107] A kilencvenes évek háborúi során, a szélsőséges nacionalizmus miatt kényszerből vagy önként sok kisebbségi elment a rendőrségtől. A rendőriskolákba való felvételi eljárás körül nincs minden rendben. Évente 15–20-an tesznek panaszt, mert sokszor mondvacsinált okokkal utasítják el őket. A hivatásos katonák 92,6 százaléka is szerb. Kampány Vajdaságban. magyar rendőröket az állományba [Duna Híradó] [online].VajdaságMA [Vajdaság], 2011. november 27.)
[108] Ustav Republike Srbije…
[109] Statut Autonomne Pokrajine Vojvodine. Službeni list APV [Vajdaság Autonóm Tartomány Hivatalos
Lapja], 2009. december 14. 17. sz.
[110] Zakon o zaštiti prava i sloboda nacionalnih manjina…
[111] Zakon o nacionalnim savetima nacionalnih manjina [Törvény a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól]Sl. glasnik RS  [az SZK Hivatalos Közlönye] 2009. szeptember 3-i 72. sz.
Magyar nyelvű szöveg: Törvény a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól, Magyar Szó (melléklet), Újvidék, 2009, vagy http://kepesifi.com/documents/MNT_2009_torveny.pdf , illetve a  http://www.mnt.org.rs/175-Torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven
[112] FoNet, Beta: Tekst briselskog sporazuma [A brüsszeli egyezség szövege].
[113] Bővebben lásd Bozóki Antal: Milyen irányba? Centralis (CEC): Kisebbségi Sajtófókusz, 2013. július 27. [11:39] és VMDP HÍRLEVÉL, 2013. július 29.
[114] A kölcsönösség elve érvényesüljön Szerbiában – Délvidéki magyar pártok állásfoglalása a területi autonómia kapcsán. 2013. augusztus 30. [08:06] és Magyar Szó, 2013. augusztus 31. 9. A közleményt azonban csak a Magyar Remény Mozgalom, a Magyar Polgári Szövetség és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke írta alá. Ez is arra utal, hogy az itteni magyar pártok között továbbra sincs egységes álláspont az autonómia ügyében. Lásd még Ágoston András: Összefogás a kétharmad ellen. Az Ahtisaari-terv nekünk is segítség lehet (részlet). VMDP HÍRLEVÉL, 2013. augusztus 28.
[115] Gábrity Molnár Irén: Népességmozgás – térségünk jövőképe. Aracs, VIII. évf. 2008. 4. sz. 9.; Lásd mégVajdaság Autonóm Tartomány. Migráció
[116] Csorba Béla szerint Temerin községbe „legalább hétezer menekültet telepítettek nem utolsósorban azért, hogy megváltozzanak az etnikai arányok”. (Csorba Béla: A jéghegy csúcsa [online]. VajdaságMA [Tükör], 2011. július 28.)
[117] Kecskés István: Többnyelvűség – papíron. Magyar Szó, 2009. július 25. 7. A 2013 júniusában végzett ellenőrzés azt mutatta, hogy „történt ugyan előrelépés, de azt is, hogy egyes közintézmények számára négy év sem (volt) elég a kisebbségi jogok érvényesítésére”. Kecskés István: Többnyelvűség
Nagybecskereken. Magyar Szó, 2013. június 18. 5.
[118] tm: Kulturális genocídium. Magyar Szó, 2010. március 19.  1. 7.
[119] Kovács László: A VMDP topolyai szervezete követeli a Szentháromság-szobor visszaállítását. VMDP Hírlevél, 2010. május 9.
[120] K. I.: Beszakadt a műemlék teteje Nagybecskerek főutcáján. Magyar Szó, 2013. április 15. 1. 4.
[121] http://www.varaljaszovetseg.hu/02/
[122] hgy: Az Egység szép, de üresen áll. Magyar Szó, 2012. augusztus 10. 14. hgy: Az Egység senkinek sem kell. Magyar Szó, 2013. szeptember 11. 7.
[123] Kecskés István: Felújították a magyarcsernyei templomot. Magyar Szó, 2011. május 16. 5.
[124] DélHír portál [online]
[125] Fodor István: Bocsánatkérés és megbocsátás. Magyar Szó, 2013. július 27. 1. Lásd még Stanyó Tóth Gizella: Az első koszorútól a főhajtásig. Magyar Szó, 2013. július 27. 4. Lásd még: Bozóki Antal: Volt bocsánatkérés? Civitas Europica Centralis (CEC): Kisebbségi Sajtófókusz, 2013. július 22. [10:37] Időközben a csúrogi emlékművet megrongálták. Lásd Várható volt... (A VMDP közleménye a csúrogi emlékmű megrongálásáról). http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Incidensek, 2013. augusztus 15. [18:21]
[126] Bozóki Antal: Tájékoztató a szerbiai magyar nemzeti kisebbségről. Létünk, 2005., 4. sz., 19–20.; Gábrity Molnár Irén: Népességmozgás – térségünk jövőképe. Aracs, 2008. október 23. 14.
[127] Informacija o mađarskoj nacionalnoj manjini u Republici Srbiji [Tájékoztató a szerbiai magyar nemzeti kisebbségről]. Beograd, 2005, Savezno ministarstvo nacionalnih i etničkih zajednica [Nemzeti és Etnikai Közösségek Szövetségi Minisztériuma], 7. Bővebben lásd Bozóki: (129. lábjegyzetben) i. m.
[128] Evropska komisija protiv rasizma i netolerancije [Az Európa Tanács rasszizmus- és intoleranciaellenes testülete – ECRI]: Izveštaj o Srbiji [Szerbiai jelentés] [online]. http://www.coe.int/t/dghl/monitoring/ecri/Country-by-country/Serbia/SR B-CbC-III-2008-22-SR B.pdf, 29–30).
[129] Varjú Márta: 197 helyett 171. Magyar Szó, 2009. február 28. március 1. 1. 5.
[130] Bozóki: (129. lábjegyzetben) i. m.
[131] v.m.: A tartományi rendőrség megalakítása a „jövő zenéje”. Magyar Szó, 2011. március 15. 4.)
[132] v.m.: (132. lábjegyzetben) i. m.
[133] Az újabb keletű incidenseket lásd
[134] Csorba Béla: A magyarellenes incidensek okairól – még egyszer. VMDP Hírlevél, 2010. augusztus 8.
[135] Elfeledte-e a Vajdaságot az Európai Parlament? VMDP Hírlevél, 2009. április 3.
[136] A szerbiai magyar nemzeti közösség védelmében. VMDP Hírlevél, 2010. március 26.; Magyarverések: Az EP emberi jogi bizottságot küldhet Szerbiába. VMDP HÍRLEVÉL, 2013. február 21.
[137] EP-vita Szerbiáról – magyar hozzászólásokkal. VajdaságMA [Szerbia], 2012. március 28. [21:55];Szenvedélyes vita a délvidéki magyarokról az EP-ben 2013. április 19. [12:07].
[138] A vajdasági magyarok jogaiért szálltak síkra az EP-képviselők [online]. MHO 2013. március 19.
[139] MNT [online]