Kik az apai nagyapád utódai?

Elméncségek egy másodikos tankönyvéből

Nem tudom, sírjak-e vagy nevessek…

Néha érdemes kritikus szemmel belepillantani a gyerekek tankönyveibe, mert azokban valódi gyöngyszemeket találhatunk. Az imént egy második osztályosoknak szóló Környezetünk című tankönyv került a kezembe, én pedig képtelen voltam ellenállni, egy szuszra végigolvastam. És most nyugodt lelkiismerettel állapítom meg, hogy a kereken 150 oldalas kiadvány a válogatott birkaságok szórakoztató tárháza. S mint ilyen, kimeríthetetlen.

Okosító, elmepallérozó és agykéreg-fényesítő nyomtatvány, amelynek gyakori lapozgatása következtében úgy eszesednek (szemlátomást) a nebulók, hogy közben gőzöl a kis buksijuk a tömény tudománytól. Szakasztott olyan, mint a dögös kínai divatholmi: sok-sok „világmárka” egyetlen silány termékben. E tankönyvbe éppígy sűrítették bele a történelem, a biológia, a fizika alapesszenciáját.

LAZAR ÉS A CSALÁDFA

Veszem is őket sorjában. A tankönyvszerzők szerint nyilván égbekiáltóan fontos tudnia egy második osztályos (magyar!) kisdiáknak (is), hogy hogyan éltek a szerbek elődei Lazar fejedelem idejében.
Imígyen:

„Lazar fejedelem szerb uralkodó volt, aki több mint 600 évvel ezelőtt élt. Udvarháza Kruševac városában volt.” Ha nem nagyon akarom hasogatni a szőrszálat, éppen csak szőrmentén, akkor is, ez a két mondat legalább két magvas kérdést vet fel. Ugyan miféle „csudoviste” (tudod is te!) lehet az udvarház, és hol van ez az idegenül hangzó város? Ha ezt megfejtettük, máris bővíthetjük tovább az ismereteinket: „Minden nemesi családnak volt jele – címere. Lazar fejedelemnek és vitézeinek is volt címere.” Kíváncsi lennék, hogy magyarázza el a tanító néni, ki a fejedelem meg ki a vitéz? És mi a jófranc a címer? Hát még a lovag?! Akit pedig le is kell festeni…

„Lazar fejedelem ismert lovagjai voltak Jugović Boško és Obilić Miloš.“ Majd megtudhatják azt is, hogy: „Hajdanában az emberek leginkább gyalog vagy lóháton utaztak. Rajzold le, hogyan látod egy lovag és kedvese utazását lóháton!“ (Hűha!)

A családfa jelentésével és ága-bogával is okvetlenül meg kell ismerkednie egy 8 évesnek. (Mikor, ha nem most? Amíg nem késő!) Értelemszerűen először az elődök és az utódok fogalmával, hogy aztán majd meg is tudja válaszolni a csalafinta/hatlövetű kérdést: „Kik az apai nagyapád utódai?” Továbbá: „Kik az ő elődei?” Nekem csak tippen lenne, de mindkettőre: A szüléd! Az!

Ha ez még mind nem elég egy evésre és nem feküdte meg a 8 éves Pöttöm Öcsi érzékeny kis gyomrát, akkor jöhet az újabb ismeretadag, tudásporció. Ugyanis fizikai alapismeretekkel is meg kell patkolni a szemét kerekítő, kíváncsi lurkót. Veretes kiképzést kaphat e tantárgyból szintúgy.

ÍGY LESZ A GYEREKBŐL EGY TÁL ÉSZ…

(De csak ha tudja, hogy hogy hívják a görögök a borostyánkövet. Natürlich!)

Az elektromosság címet viselő lecke lebilincselő. Íme: „Valamikor régen, az ókori görög birodalomban, egy lány gyapjút font. Észrevette, hogy a gyapjú szálai tapadnak a borostyánkőből készült orsóhoz. Dörzsölni kezdte az orsót, hogy eltávolítsa a szálakat, de azok még jobban tapadtak hozzá. A lány ezt elmesélte édesapjának, Thalésznek. Thalész bölcs ember volt és feljegyezte ezt a furcsának tűnő dolgot. A görögök a borostyánkövet elektronnak hívják, ezért kapta ez a jelenség az elektromosság nevet.
E témakörből a gyakorlat, azaz a kísérlet (amit pedig általában szeretnek a gyerekek) sem mindennapi. Ha fizetnének érte, sem tudnék ilyet kiötleni: „Mivel jobb dörzsölni a fésűt – gyapjúval vagy pamuttal?” És: „Mi történik a száraz hajjal, amikor az előzőleg gyapjúba dörzsölt léggömböt közelítjük hozzá?”
Aztán megtanulja azt is, hogy „Mi hat ki a mozgásra?” És sorolja: az erő, a test tömege és az ellenállás. (Nesze neked, másodikos!) Majd pedig megismerkedik az anyag tulajdonságaival is. Pl. hogyan vezetik a hőt és az áramot, vagyis hogy vannak a vezetők és a szigetelők. (Páff!)

MIKOR BOLDOG ZOLI?

A mezőgazdasági termelő fogalmat, foglalkozást is okítják a lurkóknak. És milyen cseles módon! „Amikor a gyümölcsös fehéredni és illatozni kezd a virágoktól, és amikor méhek zümmögik körül, Zoli boldognak érzi magát.” Hát, nem is tudom. Akkor még talán csak örül. Boldog majd akkor lesz, ha a jó termést jó áron eladta, és a jó gyümölcsből főzött jó pálinkából iszik egy jót, utána pedig szundizik is egy jót az almafa jó hűvösében. Na de, bontsuk ki teljesen Zoli boldogságának a titkát: „A gyümölcs értékesítése után új traktort fog vásárolni magának, a fiacskájának, Attilának pedig, egy kis csikót.” Persze. Feltéve, ha Kispesttől a pesti vasútig az összes termőföld az övéké. Egyébként aligha.

Nem minden esetben gyerekjáték kitalálni a tankönyvíró rejtett gondolatát, követni a kacskaringós gondolatmenetét, a csavaros észjárását. Például akkor sem, amikor ezt taglalja: „Az emberek a településekben megosztják a munkát egymás között és különböző szolgálatokat hoznak létre.” Ehhez kapcsolódik a táblázatszerű szövegrész: szállítás, egészségügy, rendőrség, szeméttelep, kereskedelem, élelmiszeripar. (???) Amely nehezebb felfogású gyerek esetleg nem látja azonnal a fogalmak közötti lapuló összefüggéseket, az forduljon bizalommal Zolihoz! A Boldog Zoli bácsihoz.

A BOGLÁROS ÉS A BERKI SZELLŐRÓZSA

Értem én azt, hogy a biológia (mint később tanulandó tantárgy) rejtelmeibe is be kell vezetni a gyerkőcöket, csak az nem világos, hogy miért éppen azokkal a gyéren használatos növénynevekkel kezdik az ismertetést (vagy elrettentést), amelyek után talán még sok felnőttnek is kutatnia kellene. „… a meleg napokat várva várják már az alacsony, pozsgás növények. Ezek közé tartozik a hóvirág, a hunyor, a ciklámen, a kapotnyak, a kankalin, a bogláros és berki szellőrózsa.” Sebaj, ha az unalmas kamillát meg a utálatos csalánt kihagyják, legalább tanulnak valamilyen gyógynövényről! Az orbáncfű kapcsán például ezt: „Ebből a növényből és olívaolajból orbáncfűolajat készíthetünk. Ez a sebek begyógyulását elősegítő népi gyógyír.”

Bár a kiadvány végén – betűrendbe szedve – két oldalon ott sorakoznak a szerzőpáros által fontosnak ítélt szavak, egy fűzérre való olyan kifejezés is szerepel a tankönyvben, amelyek értelmének, jelentésének boncolgatására nem is tesznek kísérletet – mit sem törődve azzal, hogy „vágják-e” azokat a gyerekek vagy sem. (Legfeljebb úgy, mint zsilett a vasat.) Ilyenek hogy: tisztelettel viszonyul, egyedi, mámorító, társadalom, problémafelvetés, közérzet, pannó, házmester, az akció fedőneve, a tényleges helyzet, gesztus.
Amikor pedig megmagyaráznak egy új – még ismeretlennek hitt – fogalmat, jobban tennék, ha nem tennék. Mondok mindjárt példát is: „A felelősség kötelességtudatot jelent, valamint a negatív viselkedés következményeinek vállalását.” Ez esetben legalább további négy kifejezést kellene értelmezni. Kötelességtudat? Negatív? Negatív viselkedés? Következmény?

A tankönyvszerzők megérdemlik, hogy leírjam a nevüket: Dr. Marinković Simeon és Marković Slavica. Magyarra Dr. Andrić Edit fordította. Használatát 2008-ban hagyta jóvá a Szerbiai Oktatási Minisztérium.

Szabó Angéla

Per aspera ad astra ... Mindenkit egyenlővé tesz a hamu (Egy bírósági döntés apropóján)

Nemrég azt írtam, hogy emberi lépték-mérővel a kegyelem és a törvény dilemmája majdnem olyan feloldhatatlan, mint az élet és a halál dilemmája. Halál helyett az életet igeneljük, a törvény szava helyett pedig talán az igazi ítéletet és kegyelmet.

A törvénynek tűnő valamit részleteiben –mert sokszor igaztalanul csűrheti-csavarhatja a jogtudó- gyakran embertelennek, igazságtalannak, szemtelenül együgyűnek, megengedőnek, szürkének, lyukaktól direkt hemzsegőnek érzem. Szubjektíven eldöntendőnek, mércéjében kettősnek, hármasnak, keserűnek, vagy éppen ízetlennek.

Pozicionált emberekre csak kissé betartandónak, kissé büntetendőnek, kissé elmarasztalónak, vagy egyáltalán érvénytelennek, évekre elhúzódónak, érvényét veszítőnek, esetükben menekvési egérút-kínálatnak tapasztalom meg. Egész érdekes módon akár 20-30-50 éves egérút-kínálatnak!

A törvényt az Ember alkotja, a törvényt az ember csűri-csavarja. A kegyelmet az Isten gyakorolja. Én a megbocsátó és megszentelő kegyelemben, az igazabb sors-szerű elrendezésekben inkább hiszek, legalább is hinni szeretnék, mintsem a kétes emberjogi csűr-csavarokban. Az előbbiben nincs joghézag, az utóbbi hemzseg tőle.


Arról már nem is beszélek, hogy az élet (az Úristen) valahogy el szokta rendezni az ember-alkotta jogi hiátusokat. Egy életen át ebben bízik az ember.

Per aspera ad astra... 

Mindenkit egyenlővé tesz a hamu...

Dr Gundy Sarolta

Az összes családi ékszert ellopták

  

Juhászéknál nem kellett sokáig kutatniuk értéktárgyak után a világos nappal érkező betörőknek, mivel minden arany ékszerüket egyazon helyen, egy üvegtálban tartották a hálószobában. Nem is hagytak belőle a tolvajok – csúfságból! – még egyetlen darabot sem, mondhatnánk most stílusosan, csak éppen nem lenne így igaz. Merthogy egyetlen különleges, macskaalakot mintázó fülbevalót mégsem vittek magukkal. A páros ékszer egyik példányát elveszítették a szobában, és a délután hazaérkező házigazdák a padlószőnyegen megtalálták.

A csantavéri garázdálkodók valószínűleg napokon át figyelték a házat és annak lakóinak mozgását. Így pontosan tudták, hogy Juhász László, a férj mikor indul munkába, a helybeli Vízművekbe, ahogyan azt is, hogy Lívia, a felesége mely napon délelőttös a nagyutcán található egyik pékségben. Lilla lányuk iskolába jár. Így, amikor mindannyian elmentek hazulról, a szomszédos üres épület udvarából kényelmesen és zavartalanul bejuthattak az otthonukba.

Harminc kiló hús, négy mobiltelefon…

– A mellettünk lévő ház a bátyámé, de senki nem lakik benne. A fiával gyakran Írországban tartózkodnak, az épület pedig üresen áll. Onnan gyerekjáték volt behatolniuk a lakásunkba – mesélte László.

– Elég cingár lehetett a betörőnk, mert sikerült a 40 centiméter széles és 37 centi magas spájzablakon bebújnia. Aztán pedig belülről kinyitotta az ebédlő ablakát, és ha volt társa, akkor ott engedte be, meg nyilván az ellopott holmit is azon át juttatták ki a lakásból. Az éléskamrában elég nagy felfordulást okoztak, átkutattak mindent. Talán azt gondolták, hogy ott rejtegetjük az értékeinket. A hűtőből a nekik tetsző, a foguk alá való élelmet kipakolták – mintegy 30 kilogramm húst.  A szalonnát, a hurkát és a csülköt meghagyták. Sőt még a hűtő feletti rúdra felakasztott sonka sem kellett nekik. (Azt pedig nem lehetett nem észrevenni, mert amikor a beérkező átpréselte magát az ablaknyíláson, a fejével egyenesen a sonkának ütközött.) Néhány táska, szatyor is eltűnt, valószínűleg azokba rakták a fagyasztott élelmet. Elveszett még négy mobiltelefon: kettő a lányunké (egy régebbi típusú, már használaton kívüli és egy új, nagyon értékes), 2 pedig már működésképtelen volt. Valamennyi készpénzt is tartottunk épp akkor a házban, de azt szerencsére nem találták meg. Vagy nem jutott elég idejük a kutakodásra. Elképzelhető, hogy megzavartam őket „munka” közben, mert a délelőtt folyamán többször is jártam itthon, de vesztemre, csak az udvarban, a lakásba nem jöttem be.

Nyomok vannak, elkövetők nincsenek

A betörés nyomait a háziasszony fedezte fel, amikor munka után ebédet akart főzni. Akkor vette észre a spájzban a felfordulást, és akkor látta meg, hogy az ebédlő ablaka épp csak egy ujjnyira nyitva van. Gyanúját az iskolából hazaérkező lányuk is megerősítette, aki azonnal a mobiltelefonját kereste és azt a nyakláncát, karcsatját, amelyet az íróasztala fiókjában tartott. De akkor már az édesanyja is futott be a szobába, hogy az ékszeres üvegtál tartalmát ellenőrizze. Az arany azonban eltűnt. Mindkét karikagyűrű, két egyforma nyaklánc medállal és ugyanolyan karcsattal meg 5 pár fülbevaló. 

A rendőrségi bejelentés után, már sötétedett, amikor Szabadkáról megérkeztek a helyszínelők.

 – A mélyhűtő tetején és az ablakszárnyakon rengeteg hasznos ujjlenyomatot találtak – mondta Lívia.  – A betörők az ablakunktól a szomszédos ház utcai téglafaláig letarolták a füvet, jól kivehető volt, hogy „pakolás közben” többször is megtették azt az utat. Most kíváncsian várjuk, hogy milyen eredményre jutnak a nyomozók… Valamilyen elképzelésünk nekünk is van arról, hogy kik lehetettek az elkövetők, mert a véletlen folytán a lányunk egyik telefonját megtaláltuk. A férjemmel a vízórák leolvasását végezzük délutánonként, és azokban az utcákban is járunk, amelyek a cigánytelephez tartoznak. Az egyik ilyen udvarban a kint játszadozó, éppen mobilozó cigánygyereknél megpillantottam Lilla rózsaszínű, kissé már kopottas telefonját. Amikor megkértem a fiút, hogy mutassa meg nekem, láttam, hogy a képernyőjén keresztben húzódik egy csík, egy régi karcolásnak a nyoma. Ekkor már biztosra vettem, hogy valóban tőlünk származik. Szóltam a férjemnek, ő viszont azonnal értesítette a rendőrséget. Hosszas és heves vitatkozás meg veszekedés után (mert gyorsan összecsődült a cigánysor apraja-nagyja és körbefogott bennünket) végül is visszakaptuk. Igaz, hogy akkorra már minden korábbi adatot töröltek belőle, hiába kerestük a lányunk által bevitt neveket, telefonszámokat, semmit nem találtunk…

„Ha perelnek, mi is perelni fogunk!”

Majdnem ugyanígy jártunk pár házzal odébb a páratlan, macskaalakú fülbevalóval is. Egy cigány kislány fülében pillantottam meg. Az is páratlan volt. Megnéztem, de mivel nem voltam teljesen bizonyos abban, hogy az is lányomé, nem kértem, hogy szolgáltassák vissza. A dolog azonban nem maradt ennyiben, mert a gyerek anyja a nyomunkba szegődött, igen harsány jelenetet rendezve. Azt kiabálta, hogy megcibáltam, megrángattam a gyereke fülét, majd pedig kékre-zöldre vertem, ő pedig bántalmazás miatt feljelentést tett ellenem a rendőrségen. Még az orvoshoz is elvitte a lányt, hogy látleletet készíttessen. Szombat lévén gyermekorvos épp akkor nem volt szolgálatban, így az ügyeleteshez fordult. Erősködésére a doktornő megvizsgálta a kislányt, és megállapította, hogy az égvilágon semmi nyoma nincsen sérülésnek. A cigányasszony persze egyre csak hajtotta a magáét, ezért az orvos úgy döntött, hogy beutalja őket Szabadkára, az ottani gyermekrendelőbe… Ha perelnek, mi is perelni fogunk. Ha a feljelentés nyomán most megkapom a bíróságra szóló idézést, akkor én meg beperelem őt rágalmazásért. Végső ideje már, hogy valaki felvegye a kesztyűt és szembeszálljon velük. A falunkban tapasztalható elhatalmasodott cigánybűnözés már valóban elviselhetetlen. Mivel régóta bejárunk a cigányudvarokba is, ismerjük a helyzetüket. Mintegy 30 olyan háztartásról van tudomásunk, amelyekben évek óta nem fizetik a vízdíjat. Leolvassuk a mérőóra állását és továbbítjuk az adatokat, de utána semmi nem történik. Hiszem azt, hogy az elfogyasztott áramért sem fizetnek. Mi viszont kénytelenek vagyunk eltűrni mindent?

Szabó Angéla

      

Húslopók és krumplitolvajok - Péterrévei pillanatképek

KERÍTÉSUGRÁLÓK

Egy hét leforgása alatt kétszer is jártak a tolvajok a péterrévei Tóth József udvarában. Szerdán is, vasárnap is meglopták. A riasztóberendezéssel felszerelt lakásban és a tőszomszédságában lévő üzlethelyiségben nem próbálkoztak, az udvarban álló melléképület feltörése azonban alighanem kihívást jelentett a számukra, mert oda bemerészkedtek.

A képen: Ljubović Géza

Az esetekről így számolt be a vállalkozó:

– Péterrévén kevés nap telik el úgy, hogy nem hallunk hírt valamilyen betörésről. Már szinte hozzá is szoktunk a rendszeres garázdálkodáshoz. A baj csak az, hogy az elkövetőket soha nem sikerül megtalálni és elfogni… Énhozzám most mindkét alkalommal éjjel surrantak be, az utca felől érkeztek, a kerítésen át. Először a fagyasztóládából vittek el 8-10 kilogramm húst meg valamennyit az ugyanott tárolt fűszerekből, a második esetben pedig a fiaim két mountain bike kerékpárját lopták el. Négyszáz euró körüli értékkel károsították meg a családot. A tolvajok azonban nem most jártak nálunk először. Tavaly az üzlethelyiségben történt lopás, akkor a mobiltelefonomat emelték el egy pillanat alatt, amíg én a boltból átléptem a műhelybe… Biztosra veszem, hogy a bűncselekmények okozóit ezúttal is futni hagyják, most sem fogják kézre keríteni őket.

BÜFÉSZARKÁK

A falu piacterén található Veronika Büfét is rendszeresen látogatják a helybeli tolvajok. Mostanában három ízben is bent jártak. Két alkalommal az ablakon keresztül, egyszer pedig az ajtón át jutottak be az italozóba.
Ljubović Géza alkalmazott szerint mindig mindenből visznek el egy keveset. A szeszes- és az üdítőitalok, a kávé, a cukor és a tejszínhab mellett, így tulajdonítottak el például egy hősugárzót, asztalterítőket, kávécsészéket meg poharakat, amelyek egy részét meg is találták az elkövetőknél. A tetteseknek azonban a hajuk szála sem görbült.

– Ugyanakkor, ugyanazon az éjszakán a benzinkúton is jártak tolvajok. Onnan több karton cigarettát vittek el. Sőt még az én házamba is betörtek, immár harmadik alkalommal – mondta a Veronika Büfé pincére. – Már három DVD lejátszómat ellopták, de gázpalackot is emeltek el a házból. Meg kávét, cigarettát. Egyszer eltűnt a kabátom is.

ÉTVÁGYTALANOK

A büfé mellett lévő Kole nevű kenyeresbódét már csak a „hecc kedvéért” sem hagyják ki a piactéri betöréssorozatból. Az utóbbi időben szintén három ízben jártak az aprócska üzletben a notórius fosztogatók. Ezen tolvajlásos esetek legfeltűnőbb érdekessége az, hogy az elkövetők alighanem soha sem érkeznek üres gyomorral, amire abból lehet következni, hogy távozásukkor a pékáru mindig hiánytalanul megvan. Egyetlen vekni és egyetlen kifli, kalács sem szokott hiányozni sem a polcokról, sem a kirakatból.

– Valójában nem is értem, hogy miért követik el a betörést – közli csodálkozva az elárusítólány, Máriás Veronika. – A legutolsó ilyen esetnél nem is vettem észre azonnal, hogy mi az, ami hiányzik a kioszkból. Amikor reggel 5 órakor megérkeztem, csak annyit láttam, hogy kifeszítették az ablakot. Az aznapra elkészített áru ismét darabszámra megvolt. Később tűnt fel, hogy elvitték a szanitáris könyvet, de elképzelni sem tudom, hogy mi szükségük volt rá. És a saját kávém volt az, amit még hiába kerestem, nem találtam. Korábban a pénztár fiókját lopták el meg az általam használt hősugárzót. Akkor még sütemények is voltak, de egyetlenegyre sem támadt gusztusuk. Csak egy kisebb cipóba haraptak bele, de a finnyás betörőknek nyilván az sem ízlett, mert azt az egy falatot is kiköpték, megtaláltam a padlón.

KRUMPLICSŐSZÖK

A Koszorús házaspár 6 holdon termeszt burgonyát. Egy kisebb, fátyolfóliával lefedett területen korai érésű fajtát is, hogy mielőbb felszedhessék és értékesíthessék a terményt a piacon, amikor még jó árat kaphatnak érte. Jelenleg kilogrammonkénti 100 dináros áron adható el az újkrumpli (a régiért pedig 30 dinárt kell fizetni a boltban). Érthető, ha a tolvajok is igyekeznek ilyen kelendő portékához jutni. Ha pedig éjjelente sikerül 200-300 kilót zsákmányolniuk a primőr áruból, máris kitűnő fogással dicsekedhetnek.

– A helybeli mezőőrökkel beszélgetve is halljuk, magunk is tapasztaljuk, hogy a péterrévei határban szinte egyetlen földterület sincs biztonságban – mondja Koszorús Zoltán termelő, aki családjával a falu szélén, a Szerb temető közelében lakik. – Tavaly három héten át, minden éjjel a Csík-ér mentén, a krumpliföldön virrasztottunk a feleségemmel. Őriztük a piacra kész termést a tolvajoktól. Bőven volt időnk kifigyelni az éjjeli lopakodók módszereit: általában kerékpárral közelítik meg a kiszemelt parcellát, és a könnyen szerzett zsákmány javát, a nagyját zsákokba rakva elfuvarozzák. Alighanem az idén is meg kell tennünk ezt az óvintézkedést, ha nem akarjuk, hogy már most, az újkrumpliszezon elején megkárosítsanak bennünket. Nagy megterhelést jelent ez az éjjeli őrködés a számunkra, mert piacra járunk és szinte egész nap dolgozunk, így viszont még éjszaka sem pihenhetünk. Ha sejtjük is, hogy kik az elkövetők, a rendőrségen azzal hárítják el a megfelelő intézkedés megtételét, hogy házkutatási parancs nélkül egyetlen lakóépületbe sem mehetnek be terepszemlét tartani. Ha viszont két- vagy háromszáz kiló krumpli miatt ilyen jóváhagyást kell beszerezniük a bíróságon, akkor ott egyszerűen kinevetik őket. Nekünk legalábbis ezt mondták. Így pedig tehetetlenek ők is, mi is.

Szabó Angéla