MusiC

Élen a Kárpátia

Fotó: Nagy Ferenc 

A szélsőliberális gáncsoskodás ismét kontraproduktívvá vált. A zenekedvelő közönség ahelyett, hogy elfordult volna, ha lehet, még jobban megkedvelte a nemzeti rockzenekart. A heti MAHASZ-lista első helyén az új Kárpátia-album.

A zenekar idén márciusban került az ultraliberális politikusok és közéleti személyek célkeresztjébe. Petrás János, a zenekar énekese és basszusgitárosa ugyanis magas állami kitüntetésben, a Magyar Arany Érdemkeresztben részesült. Fennállásának idén tizedik évfordulóját ünneplő zenekar frontembere akkor úgy nyilatkozott  portálunknak, a kitüntetést ugyan személy szerint ő vette át, de az szól az egész zenekarnak, illetve azoknak is, akik az elmúlt években követték a Kárpátia értékrendjét. Petrás leszögezte, ebbe a rajongók is beletartoznak. Mint fogalmazott, ő hiába ír jó szöveget, hiába szerez jó dallamot, ha nincs fogadóközönség, akkor nem ér semmit az egész.

Petrás János szavai a héten beigazolódtak. A MAHASZ 36. heti slágerlistájának első helyén ugyanis az augusztus 20-án megjelent új albumuk, A száműzött áll. Ezzel olyan, szintén ismert neveket utasított maga mögé, mint a Tankcsapda vagy Rúzsa Magdi.

Az alfahir.hu már megjelenés előtt foglalkozott ezzel az új albummal. A zenekar ugyanis idén először három videóklipet is megjelentetett, melyeket az ezen albumon megjelenő dalokra készítettek. A zenekar pedig a forgatás során felmerülő gondolatait folyamatosan megosztotta portálunkkal is.

Egy szökött hadifogoly éneke: 

 Hintaló: 

Busó rege: 

A száműzött című, most élre tört albumon egyébként további tíz dal hallgatható meg. Közte az először 6 évvel ezelőtt felcsendült Gárda-induló, melyet akkor Petrásék Pörzse Sándor Gárda-alapító kérésére írtak meg. A Kárpátia frontembere idén áprilisban a Bari!kád hetilap kérdésére elárulta, valóban felkerül a korongra a Gárda-induló, amit áthangszereltek fúvószenekarról rockzenekarra, illetve egy újabb versszakot is kapott.

videó:

A zenekar sosem rejtette véka alá, nemzeti elkötelezettségét. Így voltak ezzel a hatalmas társadalmi vitát és ellenállást kiváltó új földtörvény kapcsán is. Petrás János a Best of Rock FM-nél járt, ahol az N1 TV is mikrofonvégre kapta a népszerű zenészt.

videó:

Szerkesztőségünk ezúton is szívből gratulál a nemzeti rock eme zászlóshajójának a slágerlistán elért helyezéséhez és további sok sikert kíván.

alfahir.hu

M.A.F.V.?  
Itt az új Tankcsapda dal és videó

Végre itt van az, amit már nagyon sokan, és nagyon régen, a 2009-esMinden jót lemez megjelenése óta izgatottan vártak: megérkezett az első "fecske" az október végére tervezett új Tankcsapda albumról!

A népszerű zenekar háza tájáról fölröppenő év eleji hírek talán némi aggodalomra adhattak okot, hiszen közel húsz év közös munka után a zenekar és gitárosa, Molnár Levente útjai különváltak. Az ex-Zanzibár gitáros, Sidlovics Gábor személyében azonban hamar megtalálták Cseresznye utódját, az új dalból megítélve pedig a rajongók nem fognak Sidi-ben csalódni, mint ahogy a zenekarban sem.

Az új dal remekül illeszkedik a zenekar profiljába: zeneileg megmaradt az érces, nyers, punkos hangzás, szövegileg pedig az erős társadalmi és politikai kritika, illetve bírálat. Inkább a szövegen van tehát a hangsúly, a zene az üzenetet hordozó "eszköz".

Figyelem, felnőtt tartalom következik! 
Szókimondó szövegek!

MI A F*SZ VAN? 

Magyarország mi a f*sz van veled mondd csak?
Beteg vagy, vedd észre felment a lázad!
Semmi okom nincs rá hogy pezsgőt bontsak,
Mer' amit látok, meg amit hallok az gyalázat! 

Asz'ondja nekem a sok keresztény, hogy van
Pokol meg mennyország, mer' ez tény, de
Mi van akkor ha kamu a duma és az élet folyik csak ahogy a Duna,
Nem volt eleje nem lesz vége
Az előző életeim összes emléke,
Itt van velem és néha kísért ebből bárki, bárhol bármit is ért!
Attól hogy párszor má' beb*sztál még
Nem lett belőled megasztár és még mielőtt jól leb*sznál
Fordulj el balra a Vegasznál
Tudod a nyárnál meg a tavasznál, nekem nincs jobb, de a szevasznál
Jobban bejön a helló meg a szia és
Ha tehetnéd rám szavaznál, nem sz*roznál...

Amikor kölyök voltam még a magnón ment a rock
A tévébe' nem voltak mentorok,
Nem tudtam milyen az a mélytorok, persze mosmá' vágom! 
Kajak a rágóm csípnek a mentolok,
 Amiről nem tudom mi olyat én má' nem tolok inkább lemattulok
Ezt örököltem apai ágon
Ha sokat buksz a Bux-on üres a buksza a kerületi zaciba meg bekerül a fux
A büntetőnél ha lyukat rúgsz az annyit se ér mint egy lopott Doxa
Jobb ha dobsz a kalapba néha, lehet a hajlékony, lehet a béna
A hatalom úgyse' dob nekik semmit
Na erről ennyi... Na erről ennyit... 

Lassan melegebb a helyzet mint a háborúban Bosznia
Ha szar a szitu hát oda kell b*szni a hatalomnak és hogy
Jobb vagy bal az mindegy a kettő ugyanúgy sz*r
Hazudik éjjel hazudik nappal, riogat a pénzzel, riogat a pappal és ha
A félelmed nem ereszt el tudnod kell, hogy
Nem a Pannon nem is a Westel, ami napról napra tesztel, hanem
A halál meg az élet meg a széjjelb*szott közélet
Nem a pornó nem is az erotika ami gusztustalan az a politika
Szavakkal és tettel tele gyűlölettel... gyűlölettel... 

Magyarország nem hallom a hangod
Pedig én is tudom mennyi minden fáj
Remélem nem hiába húzom a vészharangot
Mer' aki ember annak emberi élet jár
Minden embernek Emberi Élet...

Kerekes Gyuszi

Karmageddon 2. 

Magdaléna Rúzsa 5. helyezett album

 2012/5

www.mahasz.hu

Gothica fesztivál 2012. - Karmageddon

Az elmúlt évek emlékeinek köszönhetően a Gothica fesztivál hallatán három, számomra örökérvényű név jut eszembe: Árnyak, De Facto, Nevergreen. Sajnos az első két név koncertjeit talán már sosem lesz alkalmunk meghallgatni (bár soha ne mondd azt, hogy soha, hisz történtek már „csodák”’), viszont a Nevergreen megmaradt nekünk és reméljük így lesz ez még hosszú-hosszú évekig. Kimondva, vagy kimondatlanul ez az este elsősorban a fent említett zenekarról, és a fesztivál napján megjelent lemezükről szólt, ezzel együtt a többi fellépő sem épp a „futottak még” kategóriába sorolható. A műfaj jelenlegi hazánkban tevékenykedő, vagy épp hamvaikból újjáéledő karizmatikus alakjai szép számmal képviseltették magukat ezen az estén és mint ahogy az lenni szokott, akadt közöttük olyan is, aki rendesen kilóg a sorból (Casketgarden, Christian Epidemic és The Konstellation), hisz az általuk prezentált Extrém Metal muzsika „Gótikus” beskatulyázásával még a bátrabbak sem mernének próbálkozni. 

Előbbi zenekarokról már sokan és sokat halhattatok, utóbbi névről viszont bőven van mit mesélni. A 2009-ben alakult zenekar megálmodója igen komolyan veszi a dolgát, hisz brutálisan rövid idő alatt komoly eredményeket ért el. Ennek legékesebb bizonyítéka a közelmúltban megjelent, ultrabeteg és profi hang és képminőséget prezentáló videójuk a „Goldminer”

A videó alapján talán kialakult bennetek egy kép arról, hogy mennyire lehettem mérges, amiért lemaradtam a kora délután színpadra lépő The Konstellation hangversenyéről. Az Őket követő Sense Of Silence zenekar műsorára szintén kíváncsi lettem volna, és amint tehetem, elmegyek egy koncertjükre, hisz sok jót hallottam róluk. Nem sokkal 15.30 után érkeztem meg a Club 202 nem dohányzó jégvermébe. A közönség ekkor még csak nyomokban volt jelen, mint mogyoró a hozzá legkevésbé sem passzoló élelmiszerekben. Ennek ellenére sikerült összefutnom néhány rég nem látott ismerőssel, akiknek igencsak megörültem. Ekkor kezdte műsorát a D/Harma zenekar, akik új énekesnőjükkel álltak a színpadra. Fontosnak tartom az őszinteséget, így most is az leszek. Nem tettek rám különösebb benyomást a produkciójukkal. Lehet, erről nem Ők tehetnek, hanem csak a korai időpont és félreértés ne essék, nem rossz amit csinálnak, de valahogy ott és akkor inkább az „aláfestő zenei szolgáltatás” szerepét voltak kénytelenek betölteni a jobb sorsra érdemes zenekartagok. A hideg és a dohányzás radikális tiltása erősen lehúzta az ekkor még nem éppen heves hangulatot, és a hangzástól sem voltam elájulva. 

A D/Harma fellépését követő Velvet Seal koncertjét nagyon vártam, hisz nem kis névről van szó. Külföldön nagyobb népszerűségnek örvendenek, mint idehaza. A zenéjük igen kellemes ötvözete a göteborgi Metal zenekarok hangulatának és a Within Temptation fémjelezte Goth/Rock zenének. A hangzás itt már kezdett alakulni, az élvezhető hőmérsékletnek viszont még a közelébe sem jutott a hely, ez abból a szempontból bír jelentőséggel, hogy végül a hideg vett rá, hogy letáborozzak a színpad előtt, hátha ott a reflektorok miatt cseppet elviselhetőbb a klíma. Sajnos a Velvet Seal fellépésében nagyot csalódtam, mivel jóval többet vártam ettől a bandától. Gabi személyében ott és akkor nem az a díva köszönt vissza, akit a videókból jól ismerhetünk. Érezhetően elégedetlen volt a csekély nézői létszámmal, és valahogy a buzdítás sem hozta meg a várt eredményt. A pozitív döbbenetet a záró feldolgozás szám, a Flashdance c. filmből ismert Maniac okozta, mert azt valahogy annyira sikerült eltalálni, hogy nem is értem miért nem a koncert közepén játszották, hisz nagyobb eséllyel perdült volna táncra, az egyébként már közben gyarapodó publikum.

Egy ilyen jellegű est szerintem elmaradhatatlan fellépője az Ideas zenekar. A lemezbemutató fellépésük remekül sikerült, és határozottan megalapozta a jókedvem, ami innentől egész este töretlenül ki is tartott. Nagy kedvencem a Főnix dallamait még most sem tudom (és nem is nagyon akarom) kiverni a fejemből. Anita szenzációs énekesnő, az egész koncert alatt sugárzott belőle a zene iránti szeretet. Számomra a látottak közül ez jelentette a nap első igazán jó koncertjét.

Az est legnagyobb meglepetését a Dying Wish feltámadása jelentette. Hihetetlen jó koncerteket adtak évekkel ezelőtt is, és egyszer csak volt-nincs…eltűntek, mint a kámfor, majd eltelt négy esztendő és végre ismét próbálni kezdtek. Hogy kíváncsi voltam-e?! Nem kifejezés Szépen be is betonoztam magam a színpadtól ideális halló- és látó távolságban, Szapy barátunk társaságában, aki el is látott jobbnál jobb ötletekkel eme beszámolóhoz, de a franc egye meg, nem elfelejtettem mindent a Dying Wish hatására. A koncertre a legjobb szó talán az, hogy ÉLT... Dömötör Balázs leginkább egy rendkívül elégedett őszülő napközis nebulóra emlékeztet, és nem az a színpadot lebontó alkat, de annál remekebb énekes. A srácok szemmel láthatóan élvezték a bulit. Eljött az a pillanat is, hogy már nem bírtam ki, és bemásztam előre. Kegyetlen nagy élmény volt végighallgatni amit a színpadon művelnek. És nem, nem látszik rajtuk a kihagyás, sőt…Olyan meglepetés dalokat vonultattak fel, hogy a bokám le… szóval hatalmasat ütött. Az első döbbenet Deep Purple – Perfect Strangers …te jóságos ég, hogy ez mekkorát szólt. Utoljára ezt a számot a Dream Theatertől hallottam, most akkor csépeljem még a szót? Minek? :) ÉS erre még sikerült rátenniük egy lapáttal a Depeche Mode – Enjoy The Scilence című dalával. Csendben megjegyzem, hogy az est folyamán már elhangzott egy DM dal, ami közel nem ütött ekkorát. Erre a koncertre garantáltan sokáig fogok emlékezni. Ezek után vetődött fel bennem, ha még az Evenson is újjáalakulna akkor lenne igazán szép világ...:)

A Casketgardent már jó párszor hallottam élőben és szívesen hallgatom a lemezeiket is. Hozták a formát ez alkalommal is. Balázs megszabadult a rőzsétől, Cseh István énekes osztotta a kultúrát a Ba+ekkel és a Gótok fricskázásával (hogy finoman fejezzem ki magam), aminek értelme ugyan nem sok volt, de valamiért nyilván nagyon be kellett szólni. Ő tudja, valakinek biztosan ez kell, én néhány megmozduláson jót mosolyogtam. Cirkusz és kenyér, de legalább a zene nagyon rendben van. Jön az új lemez, amire (ellentétben a beszólásokkal) tényleg kíváncsi vagyok, a cucc a 2012. februári HammerWorld magazin CD mellékleteként jelenik meg.

És végre eljött a pillanat, amire egész este nagyon sokan vártak. A Nevergreen végre színpadra lépett. Bevallom őszintén a soundcheck alatt kissé letaglózott Tina orgánuma (egy ilyen képzett hang, hangosítás nélkül is erős), és bár lemezen tetszett a női énekessel megerősített Nevergreen, valahol volt benne egy enyhe félelem, hogy ez élőben nem fog akkorát ütni. Tévedtem, mindamellett, hogy kellett némi ráhangolódás. Furcsa, mégis hatalmas élmény volt így hallani a régi dalokat, az új szerzeményeknél pedig teljesen természetesnek hat, hogy nem csak Bob énekel. Nagyon kíváncsi vagyok már az új lemezre. Minden klasszikus terítékre került, az Új sötét kor alatt már én sem bírtam magammal (ekkor már alig volt hangom, az Ámoknál már egyáltalán nem…) és immáron „haj nélkül” Headbangelésbe kezdtem. Semmi nem maradt ki, minden olyan dal elhangzott, amit egy valamire való Nevergreen rajongó várhatott. Annyi év után sem lehet megunni ezt a zenét. Ez az este valóban egy ünnep volt, az új lemezt és a régi, sokunk számára feledhetetlen dalokat ünnepeltük.

A hangzás minden szempontból rendben volt, a Frozen alatt felvonultatott hastáncos lányok koreográfiája is beleillett az est hangulatába. 

Látszott azért, hogy volt néhány „első koncertes” is a közönség soraiban, hisz a visszázás nem maradt abban az Ámok után sem…pedig oly sok év után sem változott a szokás, ha lemegy az Ámok, a függöny is legördül, még, ha nem is szó szerint. 

Sokak számára (beleértve engem is) ez az este itt ért véget. Hosszú, tartalmas nap volt. A Christian Epidemic zenekart már jó párszor volt alkalmam élőben látni, és egy pillanatig nem féltem attól, hogy nem marad közönségük, hisz a Nevergreen pólók mellett egyértelműen a Christian Epidemic feliratot viselők voltak többségben. Akkor viszont rendesen fogtam a fejem, mikor a koncert másnapján kiderült, hogy a estét záró Reason billentyűse egy több mint évtizedes jó cimborám akit már nagyon rég nem láttam…ha ezt előre tudtam volna. Remélem jövőre hasonlóan jó lesz a felhozatal.

http://www.casketgarden.hu
https://www.facebook.com/ChristianEpidemic
http://dharmamusic.hu
http://ideasband.com
http://www.nevergreen.hu
http://www.reason.hu
http://senseofsilence.hu
https://www.facebook.com/TheKonstellation
https://www.facebook.com/pages/VelvetSeal/22884412049
http://hammerworld.hu

Tankcsapda: Cseresznye kilép

A zenekarban eltöltött tizenkilenc évnyi közös munka után távozik a Tankcsapda gitárosa, Molnár Levente (Cseresznye). A távozás oka a zenekar tájékoztatása szerint a megfáradt emberi kapcsolat.

MTI

– Rengeteg sikert éltünk át, de sajnos az elmúlt időszakban már azt éreztem, a kapcsolat nagyon elfáradt, nem találjuk a közös hangot. Talán lehetne így is egymás mellett dolgozni, de ez már nem lenne őszinte sem a rajongók, sem pedig egymás felé.

A Tankcsapda viszont nem erről szól; jelenleg is születnek dalok, készülünk az új lemezre, rengeteg elképzelésünk van, ezért be kellett látnunk, külön utakon kell folytatni. Szeretnénk köszönetet mondani neki és csak a legjobbakat kívánjuk Leventének a jövőben – írta Lukács László, a Tankcsapda alapítója, basszusgitáros-énekese.

Magyarország talán legnépszerűbb rockzenekara 1989-ben alakult, eddig tizenkét albumot készített. Molnár Levente (Cseresznye) 1993 óta volt a csapat gitárosa.

– Nem semmi 20 évet egymás mellett lehúzni. (…) Nagyon sok mindent átéltünk együtt, ez már nem elvehető. Úgy gondolom, hogy az az egység, egységes kép, ami a Tankcsapdát képviselte, sőt egyik meghatározója volt, megbomlott. Egy nagyobb pihenő, és itt a lelki dolgokról beszélek elsősorban, ráfért volna mindenkire. Köszönök mindent, örülök, hogy részese lehettem a show-nak, tőletek lettem Cseresznye. Nagy dolog, hogy egy kis debreceni zenekarból ide jutottunk, ahol ma tart a Tankcsapda és ezt a közönség nélkül nem tudtuk volna elérni” – fejtette ki Molnár Levente.

A Tankcsapda december 29-én a Főnix Csarnokban teltház előtt búcsúztatta a 2011-es évet. Mint írták, a zenekari munkát januárban már az új dalok írásával folytatják, április elején pedig újra turnéra indulnak. Azt, hogy ki lesz Cseresznye utódja, egyelőre nem lehet tudni, Lukácsék keresik az új gitárost.

A Tankcsapda ezen a néven 1989. október 14-én lépett fel először Debrecenben, az Auróra vendégeként. A zenekarnak abban az évben decemberben jelent meg első demókazettája Baj van! címmel. A csapat 2009. augusztus 10-én, a Sziget fesztivál “mínusz egyedik” napján több mint 35 ezer néző előtt adott 20. születésnapi szuperkoncertet.

A zenekar alapító tagjai közül mára egyedül Lukács László maradt, mellette Molnár Levente kiválásával jelenleg a dobos Fejes Tamás tagja még az együttesnek.

Cseresznye gondolatai a válásról:

„Igazából még mindig felfoghatatlan nekem ez az egész, reggel, ha felkelek, végig kell gondolnom, hogy csak álom volt vagy mi…na szóval, ahogy a házastársak szokták mondani Laci kiszeretett belőlem. Persze nem semmi 20 évet egymás mellett lehúzni, ennyi idő alatt nagyon sok minden jó, rossz történik egy kapcsolatban, örülés, összeveszés, bulizás stb.

Nagyon sok mindent átéltünk együtt, ez már nem elvehető. Úgy gondolom, hogy az az egység, egységes kép, ami a Tankcsapdát képviselte, sőt egyik meghatározója volt, megbomlott. Egy nagyobb pihenő és itt a lelki dolgokról beszélek elsősorban, ráfért volna mindenkire.

Már nem hangol Tankcsapda előtt Cserkó

Mivel nem volt alkalmam elbúcsúzni a közönségtől, barátoktól, ismerősöktől ezt most teszem meg. Szóval nagyon köszönök mindent, örülök, hogy részese lehettem a shownak, itt nőttem fel köztetek, tőletek lettem „valaki”, konkrétan Cseresznye. Szóval nagy köszönettel tartozom mindenkinek, akik mellettünk voltak és segítették a zenekar pályafutását, végigkísérték a fejlődésünket.

Nagyon nagy dolog, hogy egy kis debreceni zenekarból ide jutottunk ahol ma tart a Tankcsapda, és ezt nélkületek, a közönség nélkül nem tudtuk volna elérni, sziasztok! Részemről R.I.P.”

Előrendelhető a Nevergreen új albuma, a Karmageddon!

Rendeld meg a Nevergreen új albumát, a Karmageddont ajándék Gothica koncertjeggyel, kérd dedikálva és a Nevergreen: Imperium 4CD BOX-al, mely így kedvezményesen lehet a Tiéd! 

Ha a koncerten szeretnéd átvenni az albumot, a személyes átvételt válaszd és írd a megjegyzéshez: a Gothica Fesztiválon veszem át!

 Dupla hosszúságú CD a következő dalokat tartalmazza:

1 Jöjj, Messiás

2 Sötétségből fény

3 Egy lövés egy halál

4 A végzet hajnalán

5 Míg a halál el nem választ

6 Policy of truth (Depeche Mode feldolgozás)

7 Dermedt angyal szárnyán

8 Népünk árnya visszatér

9 O Fortuna 

10 A halottlátó

11 Rise, Messiah

12 Dark Lights

13 One Shot, One Kill

14 Dawn of the Doom

15 Till Death Tears Us Apart

16 Tired Wings of Doom

17 Wishes in the Wind

18 Raise the Death

A limitált szériájú bónusz DVD tartalmazza a már nem kapható Mindörökké DVD (2003) felújított / kiegészített változatát, a 2003 május 2-i Gothica koncert felvételét felújított képpel és hanggal, illetve az összes Nevergreen klipet, köztük a legújabbat is.

Rendeld meg a lemezt a webshopon és válaszd a futárszolgálatot, a postát, vagy a személyes átvételt! 

Cím: 1114, Budapest, Fadrusz utca 2.

Nyitva tartás: Hétfő-Péntek: 10-18 

Bővebb infó és rendelés itt:

http://www.metalshop.hu/product_info.php?products_id=13450

www.metalshop.hu

A Tankcsapda nem engedte, hogy meztelenül kamerázzák őket

A Tankcsapda koncertje előtt a banda tagjai elárulták, a színpadra lépés előtt nincs sok idejük lazítani, csupán egy félórás masszázs fér bele, ám oda semmiképp sem engednek kamerát, mert nem láthatja őket senki meztelenül...

  

BRUCE DICKINSON 

 A CANTERBURY KATEDRÁLISBAN ÉNEKELT

Jótékonysági karácsonyi koncert Ian Andersonnal és a Moody Blues gitárosával

Jótékonysági karácsonyi koncertet adott a Canterbury katedrálisban az Iron Maiden énekese, Bruce Dickinson, valamint a Jethro Tull főnöke, Ian Anderson és a Moody Blues gitárosa, Justin Hayward. A december 10-i fellépésen készült videókat máris megnézheted.

A 900 éves katedrális elkerülhetetlen és sürgős renoválásához már 10 millió fontot gyűjtött össze a Canterbury Alapítvány, amelynek javára tavaly is szervezett hasonló akciót a Jethro Tull frontembere, akkor Greg Lake volt a különleges vendég. A felújítási munkálatokhoz még 3 millió fontra volna szükség. 

Az idei koncerten Bruce Dickinson a Maiden Revelations dalát inspiráló Chesterton költemény mellett a saját Jerusalem dalát adta elő (a Chemical Wedding albumról), de a ráadásként eljátszott Jethro Tull alaptételben, a Locomotive Breath-ben is énekelt.

Hammerworld

“Legnagyobb vágyam zenét írni izgalmas filmekhez” 

Interjú Szentpéteri Csillával

Fotó: Fülöp Csaba

Szentpéteri Csilla mesél az útról, ami elvezette a crossover műfajhoz, különleges zongorabolygójáról, a jótékonykodásról és a „megjavított” karácsonyfáról is, a kávéház hangulatos galériájának szegletében, ahonnan rálátni az esti fénybe öltözött Vígszínházra. 

– Nehéz volt időpontot egyeztetnünk, próbák, koncertek, fotózás, interjúk, soroltad, de készséges voltál. Igyekszel a média érdeklődését kielégíteni?

Mindig szelektálok, s csak azoknak adok interjút, akik nem a bulvárra szakosodtak, hanem kíváncsiak magvasabb gondolatokra is. Volt olyan, amikor az egyik kereskedelmi csatorna olyan filmet szeretett volna forgatni, melyben divattervező öltöztet, kozmetikus masszíroz, és kipróbálom a legújabb műkörmöt. Jót nevettem, a zongorista és a műköröm…

– 2000-ben jelent meg első, Üzenet című lemezed, amely műfajváltást jelentett. Hiszen klasszikus zongoristaként indultál, komoly sikereket is értél el. Miért váltottál? Mi hiányzott a komolyzenei koncertpódiumon?

Ez egy hosszú folyamat volt. ’96-ban Vásáry Tamással és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával németországi turnéra utaztunk, Liszt A-dúr zongoraversenyét játszottam, amit Angliában már bemutattunk. Az a regensburgi koncert óriási siker volt, mégsem voltam igazán boldog, valami hiányzott. Kevéssel előtte találkoztam a férjemmel, Fülöp Csabával, aki megismertetett olyan – Santana, Pink Floyd, Sting, Sade, Mark Knopfler – zenékkel, amik ráébresztettek arra, ez hiányzik, a felszabadult muzsikálás, a gitárok, a dobok, az abszolút harmónia. ’99-re megérett bennem az új stílus.

– Ennek a műfajnak, a crossovernek, Te vagy az egyik első hazai képviselője, és az egyik legnagyobb sztárja is. Volt előtted külföldi példakép?

Mielőtt válaszolnék, szeretnék pontosítani. Ma már mindenki, aki folytatta az utamat, úgy gondolja, ő volt az első. Sőt olyan is van, aki úgy hiszi, ő a crossover egyetlen képviselője. Bár az ’50-‘60-as években voltak már próbálkozások, de a stílus meghonosítása a nevemhez kötődik. Az “Üzenet” című lemezem 2000. március elején jelent meg, melyet két héttel később követett a lemezbemutató koncert a Pesti Vigadóban. Mivel a terem csak 750 főt tudott befogadni és rengetegen kívül maradtak, a menedzsment úgy döntött, két hónap múlva megismételjük az előadást a kétezer fős Kongresszusi Központban, ott is telt ház volt. Ezt azért hangsúlyozom, mert időnként bosszant, egyesek képtelenek elismerni, megihlette őket valaki, akár név nélkül is. És az is tény, engem is inspirált Vanessa Mae.

– Mi vonzott benne?

Ugyanazt a temperamentumot éreztem benne, mint magamban, a virtuozitása szinte sokkolt. Szédítő volt hallgatni a ritmusokat, a rockgitárokat, a szabadságot. Mindaddig, amíg nem ment el túl poppos irányba, extra volt. Megalapozott hegedű tudás, semmi bohóckodás, táncikálás, térdre zuhanás, mint ma sokan csinálják. Ezek töltelék dolgok, amikkel leginkább elfednek valamit, azt, hogy zenéjük fantáziátlan, bugyuta, tucc-tucc.

– Te mit mondanál a stílusodra?

– „Szentpétericsillás”…

– Külföldön hogy nevezik?

– Ott egyértelműen crossover.

– S Téged legutóbb az osztrák sajtó a “crossover királynőjének” nevezett el…

– Huhh, ez nagy elismerés volt. A császárváros kritikusai egy pillanat alatt egy cikkel eldöntik a művész további sorsát Európában. Nekem kinyitották a kapukat.

–Szerinted ma milyen zenét írnának a nagy régi szerzők?

Vivaldi, Beethoven, Mozart rockzenészek lennének, Chopin és Mendelssohn filmzenéket írnának. Paganini, Rossini, Liszt a latin zenéért őrülnének meg, míg Brahms és Monti a világzenét istenítenék. De az is lehet, hogy csak azért, mert én ezekkel a stílusokkal kombináltam a dallamaikat.

– Ezt képzeled beléjük…

Igen, valószínűleg. Most, a Liszt év kapcsán készült pár új átiratom, és bevallom, alkotás közben végig az volt az érzésem, hogy LisztMester áll a hátam mögött a stúdióban, a sífutó gépen, és sportolás közben nagyon földobódott a latinos hangulattól. Szerintem, ha ma élne, és ismerné a technikai berendezéseket, a különböző stílusokat, ő is errefelé indulna el. Azt viszont kevesen tudják, hogy minden átirat a kezem és agysejtjeim munkája, számítógépes zenei programmal dolgozom, s jobban kiismerem benne magam, mint a saját sminktáskámban.

– Tanított rá valaki?

A harmadik lemezemen volt az első saját szerzeményem – ami azóta Koreában egy népszerű sorozat filmzenéje lett -, és volt egy zeneszerzőtársam, aki nagyon értett a zenei programok kezeléséhez. Mivel zenéről nehéz beszélni, akárcsak a szerelemről, eldöntöttem, elsajátítom ezt a tudást. Fél évig ismerkedtem a programokkal, az effektekkel, hangszínekkel, utána egy szakember 4 hónapig foglalkozott velem. S egyszer csak azt mondta,”… sosem hittem volna, hogy egy nővel szaknyelven fogok társalogni.”

– Élt benned olyan idea, így több emberhez tudod eljuttatni a klasszikusok műveit?

Soha nem hittem, hogy ha valaki meghallgat engem, akkor utána visszatér az eredeti komolyzenéhez. Ez nem volt célom, talán csak annyi, hogy a közönség érezze a különbséget, fedezze föl benne az újító szellemiséget. Az én ideám az, hogy zongorázni másképp is lehet. Mivel nem tudtam szabadulni a klasszikus gyökereimtől, viszont vágytam egy maibb, frissebb zenei világra, úgy akartam megjeleníteni Mozartot, Beethovent, Paganinit, hogy a saját agysejtjeimet is belerakom a műveikbe.

– Ha valaki klasszikus zongorista, kevesebb a lehetősége arra, hogy a „saját agysejtjeit” is belerakja az előadásba?

Igen, mert a komolyzenében minden hangjegy, dinamikai utasítás, stb. meg van írva. Nagyon jó interpretátor lehetsz, de ez nekem kevés volt. Viszont, mivel soha nem zenéltem a másik oldalon, csak azt tudtam elképzelni, ha hiteles akarok maradni, önmagamat kell megvalósítanom. Sokszor kérdezik, nem sajnálom-e, hogy otthagytam a klasszikus zenét. Én hiszek abban, nem véletlen, hogy ez az új stílus megszületett. Mert bármennyire sokan ismertek abban a műfajban, most hatványozottan nagyobb a tábor. És a visszajelzésekből hallom, felhőtlen kikapcsolódást tudok szerezni az embereknek.

– Sok szerzeményedet, átiratodat latinos hangzás jellemez, ez áll hozzád legközelebb?

A latin zenében érzem az erőt, a napot, a tengert. Arrafelé kellene mindenkinek élnie, és nem lenne ennyi alkoholista, idegbeteg, morcos ember. De amennyire ugyanolyan vagyok az életben, mint a színpadon, a zenémben megtalálható a zenei paletta szinte minden színe.

– A koncertjeiden nemcsak a zene, hanem a látvány is nagyon fontos. Miből gondolod, a közönség jobban igényli ezeket a látványos elemeket, minthogy ő maga „képzelje” el a zenét? Nem sok ez?

Bár mi minden érzékszervre szeretnénk hatni, mégis első a zene. A látvány annyiban fontos, hogy még inkább megerősítsen hangulatot, dinamikát, mélységet-magasságot. Minden vizualizáció – a színpadi díszletek, a kisfilmek, a frappáns képek – a férjem munkája. Korábban voltak filmvetítések is, de úgy éreztük, a zene aláfestővé vált. Amit nagyon igényel a közönség, a művek közötti anekdotázás, sok-sok humorral átszőve.

– Gyakran föllépsz zártkörű rendezvényeken is. Más ott a repertoár?

Évente kb. 60 ilyen felkérés van, a legnagyobb cégeknek játszom általában trió formációban. Mindegyik műsornak más az ideológiája. Gyakran kötött a téma. A Forma-1-en kérték, játsszunk Alonsonak és Hamiltonnak valami nagyon ütős futamzenét, aztán az amerikai légierőnek repülős zenét. Ezeket mind megírom, izgalmas színfolt az életemben. Legutóbb egy nagy cég születésnapi gálaestjén, „A klasszikus és az innováció” volt a cím, klasszikusokkal kezdtem, majd a mostani repertoárral folytattam.

– Ezekből a szerzeményekből a koncerteken szoktál előadni?

Nem, arra az egy alkalomra szólnak. Számomra ezek a munkák nagy kihívások, mert legfőbb célom, hogy filmzenéket írjak. Az elmúlt időszakban néhány forgatóköny került a kezembe és hihetetlen volt, mennyire beindította a fantáziámat. Remélem, egyszer Tarantino, Luc Besson filmekhez küldhetek “Csilla csemegéket”.

– Legutóbb 2008-ban jelent meg lemezed. Mikor lesz új CD? Mért vársz vele ilyen sokat?

A “Spiritus” album után úgy éreztem, ez mutat be engem leginkább, a kifutási ideje most kezd lejárni, kell egy kis vérátömlesztés, új élmények, új hangulat, új színek. A gazdasági válság eredménye lett többek közt, hogy lassan végleg meghal a lemezpiac. Már Angliában, Amerikában bezártak a legnagyobb boltok, mindent átvesz az online. Ebben a nehéz helyzetben nagyon komoly projekttel lehet megkeresni a szponzorokat. Olyan ideológiával, művészi elképzeléssel, melyhez teljes erőbedobással oda tudnak állni. 2010 pedig azzal telt el, kerestem azt a helyet, ahol ideálisabb körülmények között tudnék élni.

– Nem érzed itt jól magad?

Mivel kicsi ország vagyunk, az én határaim is szűkösek. Minden évben ugyanott turnézunk, ugyanazok a cégek kérnek föl koncertezni. Innen pedig úgy kikerülni a világba, hogy valaki nemzetközi sztár legyen, mint Madonna, Sade, rendkívül nehéz. Akkor is, ha úgy gondolják a zenémről, és magáról a produkcióról, hogy egyedi. Hiába írják le a koncertek után, hogy „hungarikum”, gördülékenyebb lenne minden, ha Bécsben, vagy Londonban élnék. A külföldi megkeresésekkel az a probléma, hogy az ár, amibe a kiutaztatás kerül – repülőjegyek, technikai költségek, zenészek, zongorabérlés, szállás – olyan óriási összeg, hogy egy-két koncertet nem érdemes szervezni, a turnéhoz pedig már komoly reklámkampány kell, óriásplakátok, tévés showműsorokban való föllépés, ez pedig hatalmas költség. Az ország hangulata, a rosszindulat, a rosszkedv szinte száműző. Ausztrália után sokáig dilemmáztunk, menjünk vagy maradjunk, hogyan tovább. Mára egy a fontos, akárhol leszünk, a gyermekünk jövője a leglényegesebb.

– A közönség hangulatán érzed, hogy rosszabb a közérzetük, mint korábban?

A koncerteken nem. Az előadások utáni dedikálásokon viszont el szokták mondani az emberek, alig várták, hogy ide jöjjenek, és elfelejtsék, mi van a világban, mert ez olyan, mint egy nagy utazás a Zongorabolygóra.

– Mi lesz a program december 17-én, a Szegedi Nagyszínházban?

Remek zenésztársakkal érkezem, hozzuk magunkkal Vivalditól Piazzoláig az elmúlt századok zeneszerzőit, de mind mai hangzásban. Ideális arányban lesznek a mediterrán életörömmel teli művek és a meghittebb, emelkedettebb dallamok. Nem lesz hiány vérpezsdítő ritmusokból, sziporkázó gitár-zongorapárbajokból és a megszokott anekdotázásból sem. Biztosan lesz Satie-tól az Atlantis, mert ez a szám közvetíti az elmúlt 11 év legmélyebb üzeneteit, Mozart, Paganini, Rossini, Liszt, Chopin, saját szerzemények is, a Sirály, a Legenda. Legfőbb vágyam, hogy a szegedi közönséggel – és persze a sok-sok makóival – felejthetetlen két órát töltsünk együtt.

– Tudom, nagyon fontos Neked a jótékonykodás…

Még a ’90-es években, komolyzenészként adtam az első jótékonysági koncerteket. 2004-től a „Tegyünk Együtt a Gyermekekért” program nagykövete voltam 6 évig. Rendszeresen bejártam a Tűzoltó utcai Gyermekklinikára. Az agydaganatos gyermekeknél tudtuk, szinte lehetetlen a gyógyulás, mégis igyekeztem reményt adni. Volt egy kislány, Vivien, vele kilenc hónapig tartottam szoros kapcsolatot. Amikor tavaly húsvétkor elveszítettük, elfogyott az erőm…. Büszke vagyok arra, hogy a Zeneakadémián – már az új stílusommal – tartott műsorommal milliók gyűltek össze rohammentőre, majd tavaly a Cerny Alapítvány javára. De sikerült már a zenémmel csecsemő lélegeztetőgépet, inkubátort, s különféle orvosi berendezéseket is adományoznunk. És most van az “Iskolatej” program. Jövőre szeretnénk a koncertbevételekből oda is eljuttatni az iskolatejet, ahová szinte semmilyen segítség nem ér el.

– Hol töltöd a karácsonyi ünnepeket?

Az elmúlt 10 évben, egy kivétellel, mindig volt karácsonykor nagy koncertem. Előtte azt szerveztük, ezért az ünnepre alig tudtunk fölkészülni. Idén, saját elhatározásból, nem lesz. Ami biztos, Szenteste mi hárman üljük körül a karácsonyfát, amit az angyalkák „megjavítva” hoznak majd. Ugyanis, amikor a hároméves kisfiam először fedezte föl, nincs már meg a gyönyörű fa, szomorúan kérdezte – Hová tűnt? Nem mondhattam, kidobtuk, ezért azt meséltem neki, sokáig itt állt, de elfáradt, elvitték az angyalkák, a díszekkel együtt. Egy évig pihennek, aztán visszakapjuk őket. Így a mi karácsonyfánk évről-évre mindig ugyanaz, kicsit „megjavítva”.

Névjegy

Szentpéteri Csilla Makón született, tanulmányait a szegedi Konzervatóriumban, majd a budapesti Zeneakadémián folytatta. Később a római Zeneakadémián mesterdiplomát szerzett. Koncertezett Európa számos országában, Amerikában. ’97-ben ő kapta a “Legtehetségesebb Fiatal Művész” díjat. 2000-ben stílust váltott, azóta 5 lemeze és 1 DVD koncertfilmje jelent meg, melyeken klasszikus művek átiratai és saját szerzeményei szerepelnek, egyedi stílusban, mai hangszerelésben. 2010-től 10 évig az ő zenéje zárja az Európa Parlament imagefilmjét.

Juhász Ági - Szeged MA

Magdaléna Rúzsa

Az énekes-dalszövegíró a Magdaléna Rúzsa című vadonatúj zenés darab premierje után úgy gratulált a Rúzsa Magdinak, hogy közben Magyarország legjobb énekesnőjének titulálta. A Megasztár 3 vajdasági győztese gyerekkori álmát valósíthatta meg a Pesti Színházban, melynek színpadán nemcsak énekel, de eddig féltve őrzött, családi titkait is megosztja alteregóján, Magdalénán keresztül. 

  

NEVERGREEN INTERJÚ

A Nevergreen hamarosan új albummal örvendezteti meg rajongóit. Ebből az apropóból beszélgettem Matláry Miklóssal, a zenekar billentyűsével, egyik alapítójával.

Matláry Miklós/keyboards

Akárhogy is számoljuk, már több mint 15 éve vagytok aktív részesei a zenének. Ha csak néhány szóban kellene ezeket az éveket összefoglalni, szerinted mennyit változott a zene és a körülötte lévő "infrastruktúra" az elmúlt 15 évben?

Ez egy állandó, aktuális és fájó kérdés minden zenész, zeneszakértő és zenekedvelő ember számára. Az új primitivizmus idejét éljük minden szempontból, ami ki tudja milyen formában fog exkalálódni. Ez reflektálódik a zenei életre, kultúrára is. A 90-es években meg megvolt egy egészséges egyensúly az igényes (stílustól függetlenül) és az un. " kommersz " zene között, ráadásul az akkori " kommersz " zene is hordozott bizonyos igényességet. Manapság az " alulról táplált kultúra " törvényszerűségének köszönve a " kommersz " zene teljesen igénytelenné mozdult el, az, ami régen kommersz zenének számított ma mar súlyosan igényes, az igazi igényes zene meg teljesen marginálissá vált. Ez az irányított média, a kereskedelmi tv, rádió aktivitásának végterméke és annak a ténynek, hogy az emberiség az evolúció folyamán genetikailag a manipulálhatóságra lett kódolva, amibe most tudományos alapokon nem merülök bele helyszűke miatt. Világos hogy az irányított médiának, mint a multinacionális tőke kiszolgálójának az érdeke az idióta nyálcsorgató konzumtársadalom manipulálása, minél nagyobb  fogyasztásra ezt legkönnyebb az olcsó, igénytelen termékek divatba hozásával elérni, melyek nem is kívánnak nagyobb befektetést. Ahhoz hogy ezt az emberek elfogadják, megfelelő igénytelen szellemi szintre kellett őket süllyeszteni, ezt csak igénytelen alacsonyrendű szellemi termékekkel lehetett, ezért lettek a média segítségével Magyarországon a legnagyobb sztárok az un. " celebek " melyek semmilyen művészeti érteket nem tudnak produkálni a népbutító idiotizmuson kívül, mely a magyar közönség és fiatalság körében " fancy " - divatos lett. Ha a 80-as, 90-es években megjelent volna pl. egy Fluor Tomi, az emberek megdöbbenve konstatáltak volna, hogy ki ez a retardált idióta, és senki nem lett volna rá kíváncsi. Manapság Magyarország legnépszerűbb előadója, aki sem énekelni sem semmit nem tud, csak simán megjátssza az idiótát, mert az Magyarországon divat lett. De lehet, hogy nem is játssza meg, simán az, de ez lényegtelen. A rock, metal zene ebben az egész Szodoma és Gomora szerű Biblikus - apokaliptikus kulturális kaotikus értékrendszer vesztett pöcegödörben a legnehezebb helyzetben van, mint olyan zene, amely nem csak az igényességre törekszik, de benne van az állandó lázadás az aktuális társadalmi visszásságok és kormányzat ellen, és ráadásul gondolatébresztő és kritikus. Ilyen szellemi termék az irányított médiáknak nem kell, gátolja a fogyasztói társadalom manipulálását. Így maradnak a kereskedelmi tévékben az idióta " celebek" , és minél retardáltabb valamelyik, annál népszerűbb, az inerció törvényszerűsége alapján. Hasonló helyzetben sínylődik az általam annyira szeretett komolyzene is. Csak egy példa: Fluor Tomikának minden idióta klipjét megnézi pár millió ember, Liszt Ferencet a Youtube-on (VAN! ) vajon hány százan nézik? Ergo minden ember, aki a Fluor idióta klipjét megnézte maga is idióta, mert egyezik a klip által képviselt értékrendszerrel, ergo kb. Magyarország fele idióta. Lesz rosszabb is, ha nem történik egy kisebb kulturális forradalom - de nem olyan, mint a kínai volt. Addig a rock / metal zene marginális marad.

Bob Macura/Vocals-bass and rhythm guitar

Az 1994-ben megjelent Game Over és az 1995-ben megjelent Az éj szeme még a Polygram gondozásában jelent meg. Mennyire volt nehéz a kezdet számotokra? Mennyire, ahhoz képest ahol most tart a zenekar?

A kezdet volt a legkönnyebb. A 90-es években a magyar zenei élet egyik meghatározó eleme volt a rock és a metal műfaj, mielőtt még a már említett okoknál fogva a kereskedelmi média kampányszerűen " szalonképtelenné " - nevetségessé, pejoratív fogalommá tette. Itt a bizonyítéka, hogy kellő propagandával mennyire el lehet hülyíteni az embereket, de ez a vállalkozás Magyarországon jó " termőföldre " esett, az emberek itt 50 évig voltak agymosás alatt a Rákosi, stb. korszakokban. Ahogy akkor bevették a gagyi kommunista maszlagot a pseudo heroikus munkásosztályi ornamentikával, ugyanúgy beveszik ma a celeb sztárhisztériát. Vagyis a kezdet a 90-es években nagyon könnyű volt egy olyan potenciálú színvonalas metal zenét játszó zenekarnak, mint a Nevergreen.
Természetesen annyira nem lett volna könnyű, ha nem segít bele a Marlboro Rock In 94 tehetségkutató fesztivál, melyik minket pár hónap alatt a magyar metal élvonalba repített. Ennek a rendezvénynek köszönve szenzáció lettünk Magyarországon, és szerencsés pillanat volt olyan szempontból is hogy akkor a Gothic Doom Metal a népszerűsége csúcsán volt. Az első " Game Over " CD után Magyarország első 4. - 5. zenekara köze kerültünk, egyszer a Hammerworld közönségszavazáson voltunk harmadikok is, a Sziget fesztiválon 5000 es teltházunk volt, ugyanott éveken át játszottunk világsztár zenekarok előtt és után, mint a Within Temptation, Apocalyptica, stb., nem kevesebb közönségnek, mint azok, voltak a nagyon színvonalas telt házas Gothica fesztiválok a PECSA ban, ahol headlinerek voltunk.
Azóta veszített ez a stílus a népszerűségéből sajnos, mert sokkal primitívebb, profánabb " bulizós " metal irányzatok léptek a helyébe a népszerűség csúcsain, de azért meg mi tartjuk magunkat. Vagyis most a nehezebb a kezdetekhez képest - egyszerűen jelenleg a magyar metal közönség körében nem általános, hogy a legszínvonalasabb zenekarok a legnépszerűbbek, az embereknek inkább tartalom nélküli kikapcsolódásra, " bulizásra "van igényük. A Nevergreen mindig hordozott egy ideológiai töltetet, amit a 90-es évek közönsége megértett és értékelt, az új generációknak erre, egyenlőre kevesebb igénye van, de ez változni fog.

1999-tõl vagytok a Hammer Records istállóban, ami 7 lemezeteket jegyzi, plusz a tavaly megjelent Imperium Boxot. Százalékos arányban mennyit tett ez a kapcsolat hozzá a zenekar sikeréhez? Gondolok most itt arra, hogy néhány évvel ezelőtt egy kiadónak sokkal több lehetősége volt egy zenekart érdemben támogatni, most viszont, a megváltozott körülmények között a kiadók "szerepe" is megváltozott.

A Hammer Records jelenleg a talán egyetlen erős kiadó / média, ha a Hammerworld újságot is figyelembe vesszük, amely a kereskedelmi média által okádott zenei szennynek ellenáll, képletesen, mint egy szikla a szennyvíz tengerében. Nem könnyű a dolguk. Anno velük közösen, az ő szervezésükben tartottuk meg a Nevergreen első fénykorát (a második most jön! ) fémjelző Gothica Fesztiválokat, ahol mi voltunk a headlinerek a PECSA-ban,mikor valóban a Nevergreen a magyar metal első 4 - 5 zenekara között volt. Jelenleg a kereskedelmi médiai anti rock - metal propagandájának köszönve (emlékezzünk a Rokker Zsolti rock lejárató kampányra) a rock marginalizálódott, az emberek elhitték, hogy ez egy buta, primitív zene, és Kiszel Tünde, Fluor Tomika, és a többi idióta az igazi érték.
Vagy ha nem is hittek el, ez érdekli őket. Ilyen körülmények közt nem lehet lemezeladásokat produkálni, így a lemezeladás meg a stúdióköltségeket sem fedezi! Csak a "legnagyobbak"tudnak így fennmaradni, a Nevergreen még ebbe a kategóriába belefér. Egyszóval nagyrészt, ha nem is csak, de a Hammer Recordsnak köszönheti a Magyar rock hallgató, hogy magyar rock / metal zenekarok még egyáltalán vannak. Meg kell érteni az ő helyzetüket is. 

Mikorra tehető az az időszak, amikor a Nevergreen már meghatározó  szereplője volt a magyar zenei életnek?

Ahogy ezt már mondtam, rögtön a Nevergreen megjelenésétől. Kisebb zenei forradalmat hoztunk, Gothic Doom metal Magyarországon előttünk nem volt, így hazai körülmények között stílusteremtő zenekarnak is számítunk. Egyértelműen a 90-es évek voltak a fénykorunk, ezt a szintet tartottuk 2004-ig körülbelül, mostanában kezdjük visszanyerni a régi népszerűséget, 2009 óta, több tényezőnek köszönve, az egyik a rendkívül jól sikerült Új Birodalom CD, mely hangzásban és zenei színvonalban is minden idők egyik legjobb magyar metal lemeze, és a külföldi konkurencia közt is kiemelkedő.

2006 óta rendszeres fellépői vagytok a Szigetnek. Mennyivel növelte ez a jelenlét a külföldi rajongóitok számát? Milyen visszajelzések vannak ezzel kapcsolatban?

A Sziget a legnagyobb és legszínvonalasabb magyarországi fesztivál, itt és a Gothica fesztiválon értük el legnagyobb sikereinket. A külföldi rajongók számát viszont ez nem annyira emelte, hiszen anno rengeteg magyar volt a Szigeten, mostanra ez az arány is katasztrofálisan megváltozott- kb. 20 - 30 % a volt az idei Szigetnek magyar, az árak miatt. A külföldi népszerűségünknek az oka leginkább az, hogy az utolsó 3 CD-nk magyarul is, angolul is megjelent egy csomagban.És persze a Youtube, ahova az angol dalokat feltettük. A Nevergreen hivatalos facebook oldal is, ahol a hallgató naprakész híreket, klipeket, dalokat láthat. halhat a Nevergreentől. Mindenkinek, aki a súlyos, színvonalas extrém metal zenét szereti, ajánlom, keresse meg ezt az oldalt a facebookon - csak annyit kell beírni, hogy Nevergreen, és jelentkezzen fel rá. Nem összekeverendő pár hasonló nevű oldallal - kb. 5000 tag van rajta, erről felismerhető.

Az első lemezeken még magyar az ének. Később a dalok már angolul is rögzítve illetve kiadva lettek. Miért döntöttetek így?

Minden lemezünk magyarul van elsősorban, mert mi elsősorban magyar zenekar vagyunk. De az utóbbi 3 CD Angolul is megvan, minden dal, a magyar dalok után folytatásban. A dalok angol változatai segítettek a Nevergreent abban, hogy Európában, külföldön kultusz - státuszt szerezzen. Itt főleg a közép-európai és balkáni régióra gondolok, ahol először a magyar diaszpóra réven lettünk ismertek, aztán az angol változatnak köszönve a szerb, horvát, román ajkú közönség is megismerte és megszerette a zenekart. Persze továbbra is a magyar közönség a legtöbb és az alap, de ettől még megpróbálhatunk egy kitörést nyugatra, hátha.. a zenei potenciál megvan.

Valentina Simon - Tina / Vocal

A Frozen és a Wonderful life feldolgozása igazán ütősre sikeredett. Miért pont ezeket a nótákat választottátok?

A Nevergreen ismert arról, hogy előszeretettel ültet át pop " slágereket " súlyos metal köntösbe. Ennek ideológiai üzenete is van - arra akarjuk rádöbbenteni a közönséget, hogy igenis a metal is lehet egy népszerű zenei forma. Persze nem ez az egyetlen üzenete a feldolgozásoknak, de erre jöjjön rá a közönség. Nem csak ezt a 2 dalt dolgoztuk át, itt van még a Here comes the rain again, a legsikeresebb külföldön a Strangelove, és személyes kedvencem az O Fortuna, mely a komolyzenéhez való vonzódásunkból fakad, már az egyik Nevergreen himnusz lett. Lehetséges, hogy a közeljövőben átdolgozzuk még egyszer, sokkal gazdagabb szimfonikus metal hangszerelésben, női opera kórussal ...Az átdolgozásoknál mindig az első számú szempont, hogy a dalban benne legyen az a sötét hangulat ami a Nevergreent jellemzi - legyen Gothic Doom vonása. Itt megjegyeznem, hogy van Magyarországon egy tévhit a Gothic Doom metal kapcsán -hogy lassú, depressziós, szomorkás - ebből semmi sem igaz. Az Új Birodalom egy határozottan " pörgős " lemez, és kevés robbanékonyabb zenekar van, Magyarországon tőlünk, már ha van. Súlyosabb meg egy sem. 

Beszéljünk egy videoklipekről. A Frozen véleményem szerint egy jól "megrendezett" klip. Kinek a keze munkáját dicséri? Klipügyben állandó stábban dolgoztok?

A Frozent gyakorlatilag 3-an rendeztük: én, Szabó Endre, aki a klipet csinálta és Bob. Segített minket a Szabadkai Népszínház, ahol hangmérnök vagyok.  A klip a színház egyik előadásának, a "Veszedelmes Viszonyok"nak a díszletében lett felvéve. Sokat segített Andrea Ledenjak divattervezőnő is, akinek a gothic ruháiban voltak a lányok, valamint Ő játssza a fekete nőt a klipben, a Famme Fatalet. A klipforgató stáb zentai volt, őket is dicséret illet, reális áron, nagyon jó minőségű klipeket forgatnak, valószínűleg az új lemez klipjét is velük fogjuk csinálni.

Az egyik ajánlója vagy a zene.hu rockzenei rovatának. Sok esetben adod nemtetszésedet a jelenlegi állapotokkal kapcsolatban. Mi az, ami szerinted a legnagyobb probléma most, illetve mi az, ami a legjobban hiányzik a rockzenének, rock zenészeknek?

Erre úgy gondolom elég kimerítően megfeleltem az 1. kérdésben. Annyit szeretnék meg üzenni a mindenkori kormánynak, hogy figyeljenek kicsit oda a kereskedelmi médiák tevékenységének az eredményére, mert ha az általuk kitenyésztett nem lázadozó konzumtársadalom meg is felel nekik, az ilyen genetikailag hülyeségre kódolt primitív öntudat nélküli tömegekkel nem lehet virágzó civilizációt építeni hosszú tavon, sem gazdasági sem kulturális szempontból.

Készül a legújabb lemez. Mit lehet róla jelen pillanatban elárulni?

Az Új birodalom által már igen magasra állított mércét még magasabbra fogja emelni, mint zenei, mint hangzás szempontjából. Meglesz benne minden elem, amitől a metal zene nagy lett. Ha ettől valaki jobb metal lemezt csinál Magyarországon, minden elismerésem. Megjeleneset télre tervezzük, a lemezbemutatót is.  Még súlyosabb, még színvonalasabb, dallamokkal megáldott, de NEM könnyű zenei szinten, gyors es lassabb dalokkal, vagyis marad az erős dinamika, egyszóval: le fogja tépni a fejeteket!

Köszönöm az interjút! – METALKILINCS blog

Nevergreen nem Evergreen:

http://margitzoltan.blogspot.com/2011/08/nevergreen-nem-evergreen.html

Rammstein a Papp László Sportarénában

A tavalyi fergeteges koncert után a német banda ismét visszatér magyar rajongóihoz. 

Akik kimaradtak volna az élményből, azoknak nagyszerű hír, hogy a Rammstein zenekar ismét hazánkba látogat. Legújabb turnéjuk (mely a 'Made In Germany 1995-2011' címet viseli) egyik helyszíne a Papp László Budapest Sportaréna lesz, november 10-én. A körút - ahogy az az elnevezéséből kiderül - a csapat 16 évnyi pályafutását foglalja össze, mely kézzelfoghatóan, egy válogatás album formájában is elérhető lesz, párhuzamosan a koncertek időpontjával. Az anyagon a 20 legjobb Rammstein dal található majd meg, a kiadvány első körben CD/DVD formátumban lesz kapható.

Rockvilág-Rocklady

Tehetségkereső a Tankcsapdával 

Az Unicum Tehetségkereső 15 legjobb nevezőjének döntője a Dürer kertbe. Kiderüljön kik lehetnek ott az Unicum Music Pub színpadán a nyár legmenőbb fesztiváljain. És ki az az egy, aki pedig a Tankcsapda elő zenekaraként mutathatja meg tehetségét.

U2 koncert a Glastonbury fesztiválon!

Lehet, hogy a hétvégén 130 ezer néző részvételével lezajlott Glastonbury fesztivál nagy szenzációja a Radiohead új dalokra épülő rövid meglepetéskoncertje volt (a szomorú eseménye pedig Christopher Shale brit politikus halála a backstage-ben), de a legnagyobb visszhangot már előre is a U2 fellépése váltotta ki: az ír kvartett több mint negyedszázados várakozás után most először játszhatott a világ első számú fesztiválján, és a szervezők döntését legalább ugyanannyi kritika érte, mint amekkora sikert aratott aztán maga a koncert. Az ötven körül járó zenészek, Bono, The Edge, Adam Clayton és Larry Mullen Jr. egy ötszámos Achtung Baby blokkal nyitották műsorukat, és egy nyers best of programot játszottak sok korai dallal (legutolsónak például legelső kislemezdalukat, 1979-es bemutatkozó maxijuk A-oldalas számát, az Out Of Controlt választották), a 2009 óta tartó turnéjuk apropójául szolgáló legutóbbi No Line On The Horizon albumról csupán két szerzeményt szedtek elő. A Beatles és punk korszakbeli hőseik (Sex Pistols, The Clash, Joy Division) mellett egy-egy zenei-szövegi idézettel tisztelegtek a velük egy időben a másik fő színpadon fellépő Primal Scream, továbbá a Pyramid Stage következő két napjának headlinerei, a Coldplay és Beyoncé előtt, sőt a William Blake-versre épülő Jerusalem himnusz részletével Glastonbury és mítosza előtt is. A BBC a U2-koncert teljes anyagát leadta, két részben.

A Glastonbury fesztiválon adott U2-koncert dallistája:

1. Even Better Than The Real Thing
2. The Fly
3. Mysterious Ways (részlet az Independent Women című Destiny's Child-számból)
4. Until The End Of The World
5. One
6. Where The Streets Have No Name (részlet a Jerusalemből és a Beatles-féle All You Need Is Love-ból)
7. I Will Follow
8. I Still Haven't Found What I'm Looking For (részlet a Movin' On Up című Primal Scream-számból)
9. Stay (Faraway, So Close!)
10. Beautiful Day (részlet a Rain című Beatles-számból)
11. Elevation
12. Get On Your Boots (részlet a She Loves You című Beatles-számból)
13. Vertigo (részlet a Garageland című Clash-számból)
14. Sunday Bloody Sunday
15. Bad (részlet a Jerusalemből)
16. Pride (In The Name Of Love)17. With Or Without You (részlet a Love Will Tear Us Apart című Joy Division-számból)
18. Moment of Surrender (részlet a Yellow című Coldplay-számból)
19. Out Of Control (részlet a Pretty Vacant című Sex Pistols-szám gitártémájából az intróban)

www.u2.com , recorder.blog.hu

Nyári Ifjúsági Játékok 2011 Zenta  -  beharangozó

http://nyarijatekok.eu

Összeáll a zenészvilág Japánért

Pray for Japan 日本

A tinik kanadai bálványa, Justin Bieber és az ír U2 is énekel azon a digitális albumon, amelyet a Universal Music ad ki villámgyorsan, hogy adományokat gyűjtsenek a japán természeti katasztrófa és nukleáris válság áldozatainak megsegítésére.

A lemezen hallható lesz mások mellett Rihanna, Bon Jovi és Nicki Minaj is. A világ legnagyobb zeneműkiadójának az a szándéka, hogy a hét végére már kapható legyen a lemez annak ellenére, hogy az előadói gárda még formálódik.

A bevételeket a Japán Vöröskereszt kapja majd - közölte a kiadó szóvivője. "Csak digitális változatban készítjük el, mert így gyorsan és világszerte piacra tudjuk dobni. A terv az, hogy a hét második felében már kapható legyen" - hangoztatta az illetékes.

Az album sikere attól függ, hogy minél több olyan nagy előadót találjanak, akik hajlandók lemondani a dalok szerzői jogából származó bevételekről. Lady Gaga, aki Imádkozunk Japánért feliratú karperecek eladásából próbál segíteni a szigetországot sújtott földrengés és cunami áldozatain, szintén szerződésben áll a Universallal. A japán természeti csapásban eddig legkevesebb 21 ezer ember vesztette életét vagy tűnt el. (MTI)

A Sziget a legjobb öt között Európában

Nagy-Britannia egyik legnagyobb példányszámban eladott napilapja, a The Independent online szerkesztőségének szakírója Európa öt legjobb fesztiválja közé sorolta a Szigetet.

Újabb nemzetközi szakmai elismerést zsebelhetett be a Sziget Fesztivál. Mint tudjuk, nemrég a European Festival Awards a tíz legjobb nagyfesztivál közé sorolta a budapesti rendezvényt, most pedig a The Independent című brit lap szakújságírója – időrendi sorrendbe szedve a fesztiválokat - az öt legjobb európai zenei rendezvény között említi a Szigetet.
A szerző Európa legnagyobb szabadtéri könnyűzenei rendezvényének nevezi a Szigetet, ahol lenyűgöző környezetben zajlanak a programok egy héten keresztül, éjjel-nappal. Az újságíró szerint a tavaly 380 ezres közönséget vonzó fesztivál nemcsak méreteit tekintve emelkedik ki a mezőnyből, hanem a zenei és egyéb kulturális programok változatosságát tekintve is egyértelműen Európa élvonalához tartozik.
A Sziget látogatói az idei programban sem csalódhatnak, mert bár még csak a fellépők töredékét jelentették be a szervezők, már most látszik, hogy ebben az évben is minőségi szórakozásban lesz részük a fesztiválozóknak. EST

„Ez művészet!”: Interjú Magyar Hajnal énektanárnővel a rock és metal zene énekesnőiről - Hard Rock Magazin

Talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy Magazinunk 2010-es évének egyik legolvasottabb, legsikeresebb és legérdekesebb cikke az az interjú volt, amit Chiovini Márta énektanárnővel készítettünk, hogy utánajárjunk: hogy értékeli egy szakmabeli profi a rock és metal rajongók által nagyra tartott, olykor már-már fetisizált énekesek produkcióját. Úgy gondoltuk, hogy ez egyszeri alkalom lesz, ám Magazinunk egyik lelkes olvasójának, Savafannak a kezdeményezésére belefogtunk a „második körbe”: ezúttal a híres énekesnőket vettük górcső alá Magyar Hajnal énektanárnő segítségével. Habár az alanyok mások, egy valami nem változott: az énekteljesítmények minősége. Olyannyira, hogy olyanokról is kiderült, hogy nem akármilyen képességekkel rendelkeznek, akiket esetleg a rajongók eleinte nem fogadtak kellő nyitottsággal…

Mivel teljes objektivitás csak a mesében létezik, így nem is törekedtünk rá: a célunk az volt, hogy objektív, énektechnikai alapokból kiindulva értékeljünk énekesnőket, teljesítményüket, figyelembe véve életkorukat, munkásságukat, pályaváltozásaikat, iskoláikat, és azon korszak sajátosságait is, amelyben sikeresek lettek. Hogy lefedjük az egyes énekesnők fejlődéstörténetét, ahol csak lehetett – és indokolt volt – egy-egy korai és kései (azaz „mai”) számot is meghallgattunk: a 80-as években befutott énekesnők hangja azóta – hogy diplomatikusan fogalmazzunk – beérett, míg a ma sztárstátusznak örvendő énekeseknek azért változhatott az orgánuma, kifejezésmódja, mert kvázi tiniként kezdték el a pályát. Az átfogóbb kép kialakítása érdekében egy-egy énekesnő több együttesbeli szerepléséből is válogattunk. Mindemellett, amikor jelentős „kikacsintást” találtunk egyéb területek – pl. az operaéneklés – irányába, ott értelemszerűen „bonuszként” azt is megnéztük, hogy teljesítenek hazai pályán kívül az énekesnők (más kérdés, hogy egyeseknek pont ez volt a „hazai pálya”).
A másik fő cél a közérthetőség volt: egyrészt Hajnal is úgy igyekezett hozzáállni a jellemzésekhez, hogy azok a laikus számára is érthetőek legyenek, néhol akár általános énektechnikai kérdésekre is kitérve, mi pedig ahol lehet, plusz hang- és képanyaggal illusztráltuk ezeket. Másrészt mindenhol Youtube-videókkal gazdagítottuk a befogadhatóságot, amelyek kiválasztásakor az elsődleges szempont a hangfelvétel minősége volt. Az előadóktól is ismertebb számokat választottunk ki, és ahol adódott, ott tágabb kérdéskörökbe is belementünk. Reméljük, hogy a technikai aspektusokban elmerülő, és néhol óhatatlanul személyes véleményeket is megfogalmazó cikkünkkel, interjúnkkal hozzájárulunk ahhoz, hogy a jobb, „pontosabb” megértés által még nagyobb esztétikai élményt okozzon, még nagyobb élvezeti értékkel rendelkezzen a tárgyalt énekesnők produktuma.

Az 1973-ban született Magyar Hajnal pályafutását a Moralisa nevű női rock zenekarban kezdte énekesnőként. A hazai porondon úttörőnek számított a csak nőkből álló rock zenekar. Az együttes feloszlása után Amerikába ment, ahol másfél évig élt. Hazautazása után olyan zenekarokban énekelt, mint a Dama, Moonshiners és aDawn and Chris, ill. olyan hazai és külföldi sztárok mögött vokálozott koncerteken, mintGloria Gaynor, Zorán, Katona Klári, Gerendás Péter és Presser Gábor. 6 éves kora óta zongorázik. 1994 óta tanít, azóta több mint 400 diákja volt. Néhány éve a világhírűBrett Manning innovatív módszerével tanít saját stúdiójában, és igyekszik folyamatosan fejleszteni tanítási módszereit. Olyan hazai sztárok tanultak nála, mintPéter Szabó Szilvia, a NOX énekese, Ruzsa Magdi, Lola, Louanda a Showder Klubból, Dobrády Ákos, Knapp Oszkár a Wrong Side of the Wallból, Rakonczai Imreés még sokan mások.

Hard Rock Magazin: Mi az az énektechnika, amit a stúdióban oktatsz a hozzád betérő énekes növendékeknek, és miben különbözik ez más stúdióban tanultakhoz képest?

Magyar Hajnal: Szakterületem a kevert, mixelt hang oktatása és ezen belül nagy hangsúlyt fektetek a hang és a személyiség fejlődésének párhuzamára. Ezáltal tudom az énekeseket is összehasonlítani, mert nem lenne valós az előadókat a saját szubjektív nézőpontunkba belehelyezve elemezni. Fontos tisztázni, hogy a kevert hang elsajátítása az operaéneklés technikájára épül, és azt továbbfejlesztve az „éles” torokhang használatával hozható létre. A módszer neve: beszédszintű éneklés. Ez annyit jelent, hogy az előadó magas hangtartományban is olyan játszi könnyedséggel énekel, mint ahogyan beszél. A speciális gyakorlatokra épülő, innovatív módszer azt is lehetővé teszi, hogy az énekes akár egy oktávval megnövelje hangterjedelmét.
Számos énektanár és kutató dolgozik azon a világban, hogy minél többet megtudjunk magáról az énekhangról. Mint ahogyan a beszédhangunk is, úgy az énekhangunk is többféle helyen, pozícióban és hangszínen tud megszólalni. Az azonos módon képzett és azonos hangszínű hangokat egy regiszterbe tartozónak nevezzük. Három fő regisztert különböztetünk meg: a mell-, a közép-, és a fejhangot. Ezen kívül létezik még falzett (levegős), vocal fry (rekedt, nyikorgó hang) és whistle (üveghang) regiszter. Ezért, hogy az olvasó közelebb kerülhessen a téma megértéséhez, nagy szeretettel ajánlanám ezt a pár perces videót:

HRM: Említetted, hogy szakterületed a hang és a személyiség fejlődésének párhuzamai. Milyen érzelmi, pszichológiai hatásai lehetnek az emberekre a metal zenének?

M.H.: Bizonyos tanulmányok szerint a műfaj hallgatói gyakran megnyugvásra lelnek, ha a zenén keresztül megtapasztalják, hogy mások is megélik ugyanazokat a helyzeteket, melyeket ők is - legyen szó akár családi problémákról, komplikált szerelmi történetekről vagy egyszerű tinédzserkori depresszióról. Miközben néhány kutató a heavy metalt a depresszióval és a haraggal kapcsolja össze, addig ezek a hatások nem fordulhatnak elő, ha a heavy metal kifejezetten a hallgató zenei preferenciája, tehát ha ezt a műfajt választja magának. Olyan ez, mint egy terápia. Több kutatásban a heavy metal zenét katartikus felszabadulásra és a negatív érzelmek eloszlatására használják.

HRM: Alapvetően mi a különbség a könnyűzenei és az operaéneklési technikák között? Milyen énekoktatási módszereket használnak a vizsgált énekesnők?

M.H.: Magyarországon főként az operaéneklés technikáján alapuló klasszikus énekoktatás folyik, amit elsősorban az opera és a musical műfajában alkalmaznak. Előadásukban az énekesek nem térhetnek el a szabályoktól. Ezzel szemben a könnyűzenében az érzelmek közvetítése érdekében sok minden megengedett. Ahhoz, hogy a könnyűzenében mindenki egy önálló individuumként tudjon megnyilvánulni és mindeközben végig helyes technikával énekeljen, tovább kellett fejleszteni a klasszikus énekoktatást, adaptálni kellett azt a könnyűzenére. Abban más a könnyűzenei énekhang képzése, hogy a klasszikus énekoktatásban megszokottnál több regisztert használ ki. A könnyűzenében egy hangot a vele kifejezni kívánt érzelmeknek megfelelően több különböző, helyes pozícióban is el lehet énekelni. Világszerte számos műfajspecifikus könnyűzenei énekoktató módszer létezik, többek között: Seth Riggs – beszédszintű éneklés, Brett Manning – Singing Success, Brian McKnight – belting, vagy például a metál zenében használt scream technika, ami Melissa Cross nevéhez fűződik. Fontos, hogy merjünk átlépni határainkon, fogadjuk be kellő nyitottsággal az újító, innovatív módszereket. Gondoljunk csak bele, hogy a heavy metal stílus is viszonylag rövid időn belül mennyi más, új stílust teremtett.

HRM: Régebben is annyira megbecsülték az énekesnőket, mint manapság?

M.H.: Milyen érdekes, hogy a barokk kor előtt és a barokk idején a nők nem énekelhettek nyilvánosan egyházi körökben, bár a zeneszerzők beleírták a műveikbe a szoprán szólamokat is, amit a hangfajok tekintetében csak a nők tudtak volna elénekelni. A XVI. században megtörtént az is, hogy évente 4000 kisfiút kasztráltak Itáliában azért, hogy el tudják énekelni ezeket a darabokat. Hosszasan lehetne írni arról, hogy hogyan jutottunk el a 80-as évekig, mindenesetre örüljünk annak, hogy ennyit változott a világ, és ma már arról beszélgethetünk, hogy a metal zene énekesnői miként aratták sikereiket a nagyszínpadokon, hogy hangszeres tudásukkal, képzett hangjukkal és saját szerzeményeikkel szórakoztathassák a nagyérdeműt.
Úgy tudom, az énekesnőket népszerűségüknek köszönhetően válogattátok ki. Ez azért érdekes, mert az énekesnők nagy többsége tanult előadó, képzett énekes, dalszerző és sokoldalú zenész is egyben.

HRM: Tavasszal az oldalunkon olvasható volt egy hasonló értékelés, csak ott a férfi énekeseket vettük górcső alá. Most, a női énekesek kapcsán Te milyen szempontokat helyeztél előtérbe az értékelés során?

M.H.: Elsősorban mi is az énektechnikai szempontokat helyeztük előtérbe, most azonban más aspektusokból is vizsgáltuk az adott előadót. Szükségszerű, hogy a rock énekesek folyamatosan tanuljanak, megfelelően képzett énektanár kezei alatt. Az alapokat ugyan az operaéneklés technikája adja, de ha egymás mellé állítasz 10 operaénekesnőt és 10 rock-metal énekesnőt, akik ugyanazt a melódiát éneklik, akkor az operaénekesnők közül nehezen tudnád megmondani, hogy éppen melyik énekel, mert szinte mindegyik a fejhang regisztert használja. Ebben a pozícióban a hangszínek nagyon hasonlóak egymáshoz, a laikus hallgató kevésbé hallja a különbséget. Ezzel szemben a rock énekesnők közül nagy valószínűséggel megmondod, hogy ki énekelt, mert sokkal karakterisztikusabb a hang. De vajon miért? A fejünkben lévő üregrendszerben, a különböző hangokat máshol képezzük, illetve sok újonnan kifejlesztett technikával és innovatív tanulási módszerekkel fejleszthetjük az énektudásunkat. Nagyon fontos, hogy hiteles individuumok közvetítsék az üzenetet a rajongók felé, mert csak akkor működik a dolog – a rock és a metal pont erről szól.

HRM: A vizsgált előadókat két csoportra osztottuk, elsősorban az éneklési stílusaik miatt. Az egyik csoportba az inkább rock és metal énekesi adottságokkal rendelkezők kerültek, míg a másikba a klasszikus énekstílussal operáló énekesnők.

Rock énekesnők: 
Lita Ford (Lita)
Janet Gardner (Vixen)
Doro Pesch (Warlock, Doro)
Angela Gossow (Arch Enemy)
Anneke van Giersbergen (The Gathering, Anneke van Giersbergen & Aqua de Annique)
Hayley Williams (Paramore)

Klasszikus énekesek:
Cristina Scabbia (Lacuna Coil)
Floor Jansen (After Forever, Revamp)
Sharon den Adel (Within Temptation)
Simone Simons (Epica)
Anette Olzon (Alyson Avenue, Nightwish)
Tarja Turunen (Nightwish, Tarja)

Az elemzett dalok:

Lita Ford: Dancin’ On The Edge (’Dancin’ On The Edge’), Kiss Me Deadly (’Lita’)
Janet Gardner: Cryin’ (’Vixen’), Streets In Paradise (’Rev It Up’)
Doro Pesch: Für Immer (’Triumph And Agony’), Earthshaker Rock (’Hellbound’)
Angela Gossow: We Will Rise (’Anthems Of Rebellion’), End Of The Line (’Anthems Of Rebellion’)
Anneke van Giersbergen: Strange Machines (’Mandylion’), On Most Surfaces(’Nighttime Birds’), Wonder (’In Your Room’)
Hayley Williams: All We Know (’All We Know’), Decode (’Twilight OST’)

Cristina Scabbia: Closer (’Karmacode’), Our Truth (’Karmacode’)
Floor Jansen: Monolith of Doubt (’Decipher’), Kill Me With Silence (’Revamp’)
Sharon den Adel: Ice Queen (’Mother Earth’), The Howling (’The Heart of Everything’),Our Solemn Hour (’The Heart of Everything’)
Simone Simons: Never Enough (’The Divine Conspiracy’), Tides of Time (’Design Your Universe’), Ombra Mai Fu (’The Classical Conspiracy’)
Anette Olzon: Free Like The Wind (’Presence of Mind’), Amaranth (’Dark Passion Play’)
Tarja Turunen: She Is My Sin (’Wishmaster’), Traviata, Sleeping Sun 1998-2005(’Oceanborn’, ’Highest Hopes’), In For A Kill (’What Lies Beneath’)

Lita Ford (1958. szeptember 19.)

M.H.: Az 52 éves, brit származású mezzoszoprán hangú énekesnő a hard rock műfajában jeleskedett. 11 évesen kezdett gitározni tanulni, és 16 éves korában már a Runaways nevű zenekarában játszott szólógitárosként. Ne feledjük el, hogy Litát tartják a rock első gitárkirálynőjének és az ő provokatív előadása tört utat a mai metal dívák érvényesülésének. Fontos megemlíteni, hogy egy hangszeres énekes más helyre helyezi az éneklést, mind a dalszerzés, mind pedig az előadás tekintetében, mint az, aki „csak” énekel. Ezek az énekesek ugyanis „egy testben oldják meg” az összhangzást.

M.H.: A Dancin’ on the Edge felvételekor 1984-et írunk, Lita 26 éves. A felvételen az hallatszik, hogy nem mindig pontos az intonációja, indulatai szerint, energikusan énekel. Végig érezhető, hogy gitáros gondolkodással kezeli az énekdallamot. Egyszerű, könnyen követhető dallamíveket használ. Amit díszítésnek, frazírnak szánna a sorok végére, azt a gitárjátékával oldja meg, nem pedig az énekléssel. Az alsó regiszterből halad felfelé, és onnan próbálja elérni a kívánt hangmagasságot, amire sokszor inkább rácsúszik, mintsem pregnánsan kiénekelné. Az éneklésében inkább az ösztönösséget érzem, gitárosként már tudatosabb.

HRM: Jól értem, hogy ha Lita Ford nem gitározna, hanem csak énekelne, akkor teljesen máshogy szólnának a dalai?

M.H.: Pontosan. Az első szám idején Lita már 10 éve gitározott egy profi együttesben, és azt a 10 év „lemaradást” nem tudja behozni az éneklés területén. Nem kezelném külön énekesként, mert aki 10 évig gitározik, majd utána lesz énekes, az teljesen máshogy viszonyul az énekhez, mint aki a kezdetektől fogva a frontemberi szerepkörre készül. Lita igazából egy gitáros-énekes, akinek az éneklése tökéletesen illik ehhez a dalhoz. Egyben nézve a produkciót, lenyűgöző, amit Lita csinál: gitározik és előad, amit nagyon élvez, és ez látszik is rajta. Nem volt könnyű helyzetben, mert női előadóként ő „nyitott” a rock műfajában, az egész világ figyelt rá. Sok más fontos tényező is közrejátszhatott abban, hogy nem volt mindig tökéletes az éneklése: figyelnie kellett rá, hogy provokatív maradjon, és hogy az üzenet, amit közvetíteni szeretett volna, célt érjen.

M.H.: 4 évre rá a Kiss Me Deadly című dalnál már jobban kihasználja a hangterjedelmét. A Kiss Me Deadly-nél már „szárnyai alá vette” Sharon Osbourne és a belé fektetett energia, szaktudás – és persze pénz – megtette a hatását. Magasabb hangtartományban kezdi énekelni a dalt, mint az előző számnál. Ekkor már olyan zenekarok is dübörögnek, mint a Toto, Journey és társaik – ebben a dalban már a west coast hatását is érezni. Az ének sokkal értékelhetőbb és tisztább. Nagyon jót tesz egy énekesnek is, ha mögé állnak és hisznek benne (jelen esetben is ez történt). De a „flegmaságot” itt is megengedi magának: fontos, hogy a dalok mondanivalója – ami picit provokatív –, „átmenjen”.
Sharon produceri szerepe mellett megemlítendő, hogy Lita Katie Agresta stúdióját látogatta és a hangképzés bizony jót tett neki, fényesebben szól a hangja a magas hangtartományban is. Katienél tanult Bon Jovi is, akitől idéznék egy sort: „Én minden nap gyakorolok, ez olyan, mint a vallás.”

HRM: Mi a különbség Magyarországon és Amerikában az énektanárhoz járási szokások tekintetében?

M.H.: Itthon ezt nagyrészt még mindig egy misztikus, megfoghatatlan dolognak tartják a könnyűzenében. Ezzel szemben például Amerikában ez mindennapos dolog. Teljesen természetes, hogy az énekesek minden nap gyakorolnak, ugyanúgy készülnek és trenírozzák a hangjukat, mint a sportolók a testüket.

Janet Gardner (1962. március 17.)

M.H.: A 38 éves alaszkai származású szoprán hangú gitáros-énekesnő a glam metal, hard rock és pop-rock stílust képviseli.

M.H.: 1988-at írunk a Cryin’ felvételekor, Janet 26 éves. Elképesztően jó hangja van, nincsenek határai! Ő szoprán és érzem rajta, hogy zenészként énekel. Dinamikailag nagyon együtt van a zenekar, és ettől lesznek tökéletesek. Janet ezen az albumon dolgozott együtt Richard Marx-szal. Ez hallható is, hiszen Richard képzett dalszerző, hangszeres és énekes. Janet ebben a számban a kevert hangját használja.

(M.H.: A videón az orrüregen keresztül egy szondát helyeznek be és látszik a kamera képén, hogy a különböző hangoknál miként viselkednek a hangszálaink éneklés közben.)

M.H.: Akkor beszélünk a rezonálás teljességéről, ha a hanghullámok kettéválnak, egyrészt a szájüregbe, másrészt a lágyszájpad mögé, azaz az orrüregbe. Ebben a pozícióban szólal meg a „kevert” hang. Janet így énekel, könnyedén játszik a hangjával. Az érzelmeit finom hangszíneivel fejezi ki. A versszakokat levegősebben énekli, a refrénnél pedig kicsit hátrahúzza a hangot a torok felé, hogy elérje az „érces” hangszínt. Gyönyörű a vibrátója. Az a különbség egy operaénekes és egy kevert hangján éneklő énekes vibrátója között, hogy az operaénekes vibrátója a hang kitartásának a pillanatától vibrál, míg Janet először egyenesen tartja ki a hangot, és aztán vibrálja meg. Ezt azért tudja megtenni, mert a „kevert” hangját tartja ki, és onnan hozza előrébb a fejhang pozíciója felé. A dal végén a hangulatsávokban megénekelt kétvonalas Fisz hangot tökéletesen énekeli.

HRM: Milyen a kevert hang?

M.H.: A kevert hang olyan, hogy ha a hangot éneklésben hallod és hallod beszéd közben, akkor a kettő nagyon közel van egymáshoz. Sokkal közelebb áll a személyiséghez, karakteresebb hang, és ezt a laikus is meghallja. Érzésem szerint Janet vagy nagyon jó zenéken szocializálódott, vagy elvégzett egy pár hónapos, intenzív kurzust, ami az akkori időkben, a tengeren túl már adott volt. De az is lehet, hogy csak ösztönösen ennyire jó, és az idők alatt kialakult egy nagyon jó stílusa, amivel tudja, hogy mit hova énekeljen, ízlésesen. Az egész lemez egy igen nívós, minőségi album, nagyon jó a keverés, gyönyörűen szólnak az éneksávok.

M.H.: 1990: Streets in paradise, egy lendületes darab. Még mindig tartja a jó pozíciót, pedig hangszíne itt ércesebb, mint az előző dalban. Persze ezt a dal meg is kívánja. Janetet szerintem egyszerűen élvezetes hallgatni, ahogy énekel. Nem feszíti a torkát, tisztán énekel, mérhetetlenül nagy szabadsággal. Én bírom! (nevet)

Doro Pesch (1964. június 3.)

M.H.: A német származású, 46 éves, szoprán hangú énekes-dalszerző a heavy metal és a hard rock műfaj kedvelője. Az éneklés mellett színésznő és producer is. Elmondása alapján 2 évig tanult énekelni, de abbahagyta, mert a rajongók megjegyezték, hogy nem énekel olyan „fémesen”, mint azelőtt. Ez ékes példája annak, hogy egy tanárnak kötelessége kellő alázattal vigyázni az egyén hangszínére, mert ettől tudja az énekes azt a hangzást produkálni, amitől egy produkció igazán hiteles lehet.

M.H.: A Für Immer című dal felvételekor Doro 23 éves. Közép hangtartományban kicsit nazálisnak hallom a hangját. A lágy szájpad természetes elválasztóként, vitorlaszerűen lóg le a szájüreg és az orrüreg között. Ha túl mélyen belóg, a hangszín nazálissá válik. Ha túl magasan énekel, nehezebbé válik a fejhang használata, mivel az elsődleges rezonátorüreg a szájüreg lesz. Azért nem pontos az intonációja, mert nincs jó pozícióban a hangja. Ha a hang helyes pozícióban rezonál, sokkal könnyebb tisztán énekelni.

M.H.: A második számban mintha nem is ő énekelne. Nagyon nagy különbség van a két hangszín között, már ami a két számot illeti. Az Earthshaker rock című dalban a „scream” technikát vélem felfedezni, erre valószínűleg magától jött rá. Feltehetőleg megtalálta ezt a pozíciót hátul a torkában. A kevert hangját hátrahúzza a torok pozíciója felé és egy kicsit már megdolgoztatja a fals hangszalagokat is. Ekkor szólal meg ez a hangszín. Hangterjedelmét bővítette, hiszen itt már kétvonalas Fisz hangot „sikít”. Biztosabban énekel ebben a magas hangtartományban, kényelmes neki, és ezáltal az intonációja is pontosabb. Nem „hörög”, de hallom a falshangszalagok „jelenlétét”. És itt térjünk át arra a hölgyre, aki ezt a technikát remekül alkalmazza.

Angela Gossow (1974. november 5.)

M.H.: A német származású, 36 éves, mezzoszoprán hangú énekesnő és dalszerző a melodikus death metal képviselője. Angela a „scream” (hörgés, morgás) technikát alkalmazza. Melissa Cross nevéhez fűződik a módszer. Ez a technika is klasszikus énekhangképzéssel kezdődik – mint már említettem, elengedhetetlen ahhoz, hogy megtanuljuk a jó koordinációt – és a valódi hangszalagok feletti álhangszalagokat is munkába állítjuk, ezáltal tudjuk ezt a rekedtes, hörgős hangot létrehozni.

HRM: Azt lehet hallani, hogy szemben Doroval, Angela ezt már tanulta?

M.H.: Igen, Angela le is írja, hogy Melissa Cross kurzusát végezte, és helyesen használja az ott tanultakat. Ha a scream-et valaki nem a helyes technikával énekeli, annak elmegy a hangja.

HRM: Mivel Angela tanulta ezt a technikát, nem is fog elmenni a hangja?

M.H.: Nem, mivel a helyes technikát alkalmazza.

HRM: Befolyásolja bármilyen szinten ezt a technikát, hogy jelen esetünkben Angela egy alacsony, „törékeny” nő?

M.H.: Nem feltétlenül, például az éles torokhang éneklésekor minimális levegő felhasználására van szükség. A scream technikánál ugyanígy a légzés játékával is szabályozza a hörgés minőségét.

HRM: Mindenféle hangból lehet ilyen hörgős hangot „kreálni”?

M.H.: Igen. Te is meg tudnád tanulni, erre is vannak különböző technikák. Nagyon fontos, hogy az énekesek vigyázzanak a hangszalagjaikra! Ha ez nem történik meg, akkor utána 5 nap némaság következik, de tényleg semmi beszéd, hogy visszaálljanak a hangszalagok az eredeti állapotba. Ezt követően viszont nagyon óvatosan kell visszajönni a való életbe, mert ez nem játék! Ezeket a hangszálcsomókat, melyek a megerőltetésnél alakulnak ki, már lehet gyógyítani lézeres kezeléssel és hangterápiával, de inkább kerüljük el ennek megtapasztalását.(És itt megint előkerül a „horrorisztikus” felvétel a torokról, ahol most a fals hangszalagokra koncentrál a felvétel.)

HRM: A metal rajongók körében elterjedt az a nézet, hogy hörögni mindenki tud, és az egyéb stílusok egyes rajongói lenézik ezt a műfajt.

M.H.: Helyes technikával igen, bár ez egy külön műfaj. Természetesen lehet itt is különbséget tenni a hörgések közt mind minőségben, mind hangzásban. Angela a minőségi kategóriába tartozik, nagyon kidolgozott és megérett. Olykor már-már énekel vele. Ő elsősorban az alsó regiszterben screamel, inkább beszélve. Felső hangokat nem hallok. Angela nagyon érdekes személyiség: többek között vegetáriánus, újságíró és menedzser.

HRM: A hazai Arch Enemy bulin megkérte a közönséget, hogy a teremben ne dohányozzanak, mert az nem tesz jót a hangjának. Ebben van ráció?

M.H.: Igen, az énekes a levegőt használja, és nem tesz jót neki a füst.

Anneke van Giersbergen (1973. március 8.)

M.H.: A 37 éves, holland származású, könnyű szoprán hangú dalszerző-énekesnő otthonosan mozog a jazz, pop-rock, blues és folk stílusokban. Gyermekkorában kórusban énekelt, később magánénekórákat vett. Játszik billentyűs hangszereken és gitáron is. Nagyon színes egyéniség. Használja a mell-, fej-, kevert-, falzett hangját.

M.H.: A Strange Machines elkészültekor 1995-öt írtunk. Végig a kevert hangját használja a dalban, de még nem teljes rezonanciával énekel. A dalszöveg mondanivalóját tekintve ez egy igazi „teremtő” dal. Ezért is énekel egy hangszínen: olyan, mintha egy himnuszt énekelne. A zene és a mondanivaló tökéletesen kiegészítik egymást. A sorok végén megénekelt frazírjai és a hangszíne a folk hatásairól árulkodnak.

M.H.: Két évre rá az On most surfaces rögzítésekor Anneke 24 éves. Hihetetlen alázattal kíséri a zenét a melódiával, mély érzelmekről énekel. Mivel énekesként nyitott személyiség, kedvel más műfajokat is: ez pontosan érezhető az előadásán. A gondolatokat hitelesen közvetíti, mert minden egyes szónak megtalálja a helyét a zenében. Lentről közelít felfelé. Van, amikor falzettre vált. Ekkor hallhatjuk a „jódlit”, de ezt hangeffektusként használja, és nem azért, mert nem tudja helyesen összekötni a két regisztert, a mell- és fejhangot. Ugyanazt a dallamot egy másik zenei résznél a kevert hangjával énekeli végig, tehát meg tudja oldani a helyes átkötést. Kísérletező típus. „Utazgat” a regiszterek között, nem foglalkozik a szabályokkal. Ami teljesen meghatott, hogy kísérő hangszerként funkcionál az ének. Csak egy olyan előadó tud ilyen hozzáállással viszonyulni a zenéhez, aki nagyon alázatos. Aki hagyja a zenekart játszani – a The Gatheringnél ráadásul gyakran előfordul, hogy „úszik”, lebeg a zenekar. „Befelé figyelt”, „megvárta”, míg önmaga megérett és akkor írt egy olyan számot, mint a Wonder.

M.H.: A 2009-es, Wonder című dalnál nem lehet ráismerni a hangjára.
A Wonder egy saját szerzemény, ebben lehet a leghitelesebb. Nem énekel nagy hangterjedelemmel, de itt nem is ez a cél. Most lehet érezni a rezonancia teljességét, szabadon szárnyal a hangja.
Nagyon jót tett neki a gyermekáldás, és az anyaságon keresztül megtapasztalt nyugalom érzése. A dalt hallgatva úgy érzem, hogy tényleg „beérett”. A gyereknevelés ezen korszaka újra és újra előhozza az emberből azt a játékosságot, végtelenséget, és szeretetet, ami minden hallgatót könnyedén megérint. Azt hallom, hogy már nem akar megfelelni, csak árad belőle a dal. Kevesebb hangszer szól, az ének nagyobb teret kap.

HRM: Magazinunknak adott interjújában említette Anneke, hogy egy énektanár anno a Strange Machine kapcsán azt mondta, ha így folytatja, akkor elveszti a hangját. Valós félelem ez?

M.H.: Csak reménykedem, hogy ezek után az énektanár felajánlotta neki a segítségét, mert ez a kijelentés így önmagában nem állja meg a helyét. (nevet)

Cristina Scabbia (1972. június 6.)

M.H.: A 38 éves, olasz származású, alt hangú dalszerző-énekesnő a heavy metal mellett a gótikus, alternatív és a progresszív metált is kedveli. Nagy hatással volt rá a Pink Floyd, Phil Collins és az olasz zenék. 1991-ben kezdett énekelni hivatásszerűen, különböző zenekarok háttérénekesnőjeként, vokalistájaként.

M.H.: A Closer c. dal felvételekor 2006-ban Cristina 34 éves. A kevert hangját használja. Hallható, hogy nem áll messze tőle a könnyűzene műfaja. Ez a szám engem inkább elektronikus zenére emlékeztet, mintsem metalra. Nem énekel nagy hangterjedelemmel, „biztonsági játékos”.

M.H.: Ugyanerről a lemezről a Our truth című dal. Mélyebb hangtartományban kezdi a dalt énekelni, mint az előző számnál, dinamikusan is szól ebben a hangtartományban a kevert hangja, hiszen alt. A dal versszak részeiben egy meglepő hangszínnel áll elő. A férfi vokálszólamok végigkísérik a szólóéneket, és így együttesen alkotják ezt az egyéni hangzást.

Floor Jansen (1981. február 21.)

M.H.: A 29 éves, holland származású, szoprán hangú dalszerző, hangszeres és énekes a szimfonikus metál képviselője. Játszik gitáron, zongorán és fuvolán. 1997-ben csatlakozott az Apocalypse zenekarhoz és három év után már After Forever néven jelentették meg első albumukat. 1999-ben kezdte a tanulmányait a holland Rock Akadémián és három évre rá belépett a konzervatóriumba. Musical-színház és opera iskolába is járt. Az első és egyetlen énektanárunk! (nevet) Az iskoláit tekintve egy igen képzett leányzó. Az egyik kedvencem, annyira jó frazírokat énekel. Neki ez ösztönösen jön, nem azért teszi, mert mindenáron meg akarja mutatni, hanem nem tudja másként. Hozzátartozik az előadásához.

HRM: A női énekesek közt több a képzett hang, mint a férfiaknál, akiknek egy része inkább „ösztönből” énekel?

M.H.: A férfi énekesek között is volt képzett énekes, ahogy ezt Chiovini Márta énektanárnő el is mondta a férfi énekesekről szóló interjúban. Az itt felsorolt énekesnők nagy része tanult előadó és majdnem mindegyike általában többféle hangszeren is játszik. Ami meglepő, hogy például Angela – aki screamel – harmonikán is játszik. Persze nem tangóharmonikán: képzeld el, hogy két hörgés közt játszik egy herfli-szólót. (közös nevetés)

M.H.: A Monolith of Doubt felvételekor 21 éves. Ebben a dalban érezhető, hogy tanult musicalt és operát. Szárnyaló fejhangja a klasszikus darabokat idézi, a középrészek inkább a musical műfajára utalnak. A kétvonalas kitartott „A” hang a dal végén gyönyörűen szól, a fejhang tökéletesen rezonál.

M.H.: A Kill Me With Silence felvételekor Floor 29 éves. Közelebb érzem a hangját a fejhang tartományhoz, de a sorok végén már a kevert hangját használja. A szimfonikus metal műfajhoz hozzátartozik, hogy az énekesnők az operaéneklésben használt fejhangon énekelnek. Akik emellett többféle hangszínt is használnak, azok színesebbé tudják tenni az előadást.
A hangterjedelem sem okoz neki gondot. A dal maga lenyűgöző, érdekes a hangzásvilága. Érezni benne a nőiességet és a misztikus vonalakat. Bátran énekeli a frazírokat, szinte hozzátartozik az előadásához. A dal vége felé már csak a kevert hangján énekel magas hangtartományban.

HRM: Az előző zenekarában inkább a klasszikus hangját helyezte előtérbe, saját zenekarában, a ReVampban inkább rockosan énekel. Melyik áll neki jobban?

M.H.: Nekem alapvetően jobban tetszik, ha valaki beljebb merészkedik a torokhang pozíciója felé, mert akkor jobban érezhető az énekes egyénisége. Már nem ez az első alkalom a mai estén, hogy azt tapasztaljuk, hogyha az énekesnők a saját szerzeményeikben énekelnek,
akkor a személyiségükhöz közelebb álló, kevert hangjukat ismerhetjük meg.

Sharon den Adel (1974. július 12.)

A 36 éves, holland származású, mezzoszoprán hangú, dalszerző-énekesnő a szimfonikus rock-metal stílusában énekel. 13 évesen, egy blues-rock zenekarban kezdett énekelni (Kashiro), majd 1996-ban, 22 évesen lépett be a Within Temptation nevű zenekarba.

M.H.: 2000-ben, az Ice Queen felvételekor 26 éves. A hangját közelebb helyezi a falzett és a fejhang regiszterek felé. A fejhang rezonanciáját főleg a fejben érezzük, a falzett hang pozíciója a felső szájpad. Ő nem tanult énekelni. Kicsit erőtlennek érzem a hangját, mintha egy kislány énekelne. Lehet, hogy koncepció volt nála, hogy ebben a dalban ezt a hangszínt használja.

M.H.: 2007: a The Howling című dal felvételekor 33 éves. Ez olyan jó, hogy ettől elájultam. (nevet) Az előző dalhoz képest sokkal bátrabb. Egyértelműen a kevert hangján énekel. Nagyon izgalmasan játszik a hangjával a versszak részeknél. A dallamot közép hangtartományban és a kevert hangján énekeli, élesen teszi fel a felső szólamot. Itt pontosan kiderül, hogy Sharon mezzoszoprán. Nagyon szépen szól a hangja középhangtartományban is. Egy versszak erejéig még megmutatja a finom falzettjét, majd visszatér a kevert hangjához. Egyenesen énekli a sorok végét, dinamikusan.

HRM: Amikor ez a szám készült, már megszületett második gyermeke. A női énekeseknél befolyásolja valamilyen formában a terhesség és a szülés a hangjukat vagy az énektechnikájukat?

M.H.: Az anyaság jót tesz a nőknek: megnyugtatja őket. Lehetőség arra, hogy teljes emberré tudjanak válni. Sok minden beérik az emberben, és másképpen énekel. Nyugodtabban és nagyobb alázattal közelít minden felé. A hang a személyiség függvényében változik, de anatómiailag nem okoz változást a hangszalagok szempontjából.

HRM: Tehát nem azért énekel jobban, mert időközben született egy gyermeke?

M.H.: Nehéz erre egyértelmű választ adni. Úgy érzem, neki segített. Emellett megtanulta, hogy milyen minimális levegővel énekelni, mert a terhesség vége felé már szinte levegőt sem tudsz venni, akkora a pocakod. (nevet) Sharon hatalmas erőre kapott az anyaság megtapasztalásán keresztül. Ő mondja, hogy egy időben felmerült benne, hogy eljárna énekórákra, de szerinte „minden út Rómába vezet!” Komoly rutinnal rendelkezik, már 13 évesen rock zenekarban énekelt. Gyakorlás és rutin. Ez az ő „hitvallása”.

M.H.: Our Solemn Hour (2007): ez egy igazi szimfonikus metal darab. Fejhangját felváltva használja a kevert hangjával. Nagyon jó érzékkel helyezi a hangsúlyokat az eszközeivel, hiszen sokféle hangszínen tud énekelni. Szerintem „önképző”, de pontosan érzi, hogy hova mit és milyen hangszínen énekeljen. Komoly munka van a háttérben.

HRM: Jelenthet-e valamiféle előnyt vagy hátrányt, ha férj és feleség, jelen esetünkben még szülők is, egy zenekarban vannak?

M.H.: Jelenthet. Képzeljétek el, este leteszik a gyerekeket aludni, és bemennek a stúdióba egy kicsit zenélni. Jelen esetünkben pozitív hatása van a dolgoknak, de persze vannak olyanok, akinél ez nem működik, ott a párok szakítanak egymással.

Simone Simons (1985. január 17.)

A 25 éves, holland származású, mezzoszoprán hangú, dalszerző-énekesnő a szimfonikus metal stílus kedvelője. 14 éves korában könnyűzenei énekórákat vett. Pár hónapot kórusban is énekelt. Szintén hangszeres, játszik zongorán és fuvolán. A Nightwish zenekar hatására 15 évesen elkezdte a klasszikus énektechnika elsajátítását, amit 5 éven keresztül tanult. (Megjegyzem, nagyon nagy útvesztő lehet, ha valaki utánozni akar egy másik előadót és nem talál útközben magára.) 2002-ben csatlakozott az Epica zenekarhoz. Emellett egy jazz projektben is részt vett Oliver Palotaival.

M.H.: Never Enough (2007), Simone 22 éves. A hangját közelebb érzem a fejhang tartományhoz, nem érzem a rezonálás teljességét. A dal végén kitart egy kétvonalas G hangot hosszan – ha nem képezte volna a hangját, akkor ezt a magasságot nem is érhette volna el mezzoszoprán létére. Nagyon szép a hangszíne, érezni, hogy nem a tipikus operaéneklési technikát alkalmazza: nem mondanám nazálisnak a hangját, de egy érdekes hangszínt használ.

M.H.: Ombra Mai Fu (élő felvétel), 2009: klasszikus darab. Itt hallható az operaéneklés technikája. Gyönyörűen nyitja a felső regisztert. Nagyon hallani azt az 5 év operaénekesi képzést. Operaénekesekhez mérten is nagyon szépen énekli a dalt. Szép a dinamikája és jólesik hallgatni a hangját.

HRM: Amikor először meghallottam Tides of Time c. számot a kocsiban, libabőrös lettem. (nevet)

M.H.: Ez olyan! (közösen nevet) Érdekesen keveri a hangját, a versszakoknál közelebb áll a falzett regiszterhez. Aztán egyértelműen fejhangra vált, ahogy nyílik a dal. Gisz a „teteje”. Egy adott résznél „beljebb” merészkedik, majd újra fejhang és végül falzettre zár. Ebben a dalban a hangjával kirajzol egy grafikont. A dal dinamikájával párhuzamosan halad az énekdallam, ahogy utazgat a regiszterekben. Érzi, hogy a szöveghez Ő milyen hangszínt hall legbelül, és azt tökéletesen elénekeli. Ez a művészet! Én művészetnek hívom, ahol a zene ennyire együtt van az énekhanggal, és ennyire érezhető a finomság, amikor egy dalon belül sokféle izgalmas helyre el tudják utaztatni a hallgatót. Ez az a dal, ahol gyönyörűen mennek át, illeszkednek a részek egymásba és az énekes elképesztő rugalmassággal és intelligenciával koronázza a hangszerelést.

HRM: A bookletben olvasható, hogy „Vocal coaching and lyrical editing by Amanda Sommerville”. Mit takar ez a kifejezés?

M.H.: Ezt a tevékenységet stúdiókorrepetálásnak nevezzük. Vannak olyan lemezfelvételek, ahol több ember is korrepetálja az énekest. Az elmúlt években jómagam is vállaltam stúdiókorrepetálást. A lemezfelvételkor az énekes kellőképpen kitárulkozik és védtelen. Azért vagyunk, hogy segítsünk ebben a helyzetben. Beénekelünk, olykor „előénekeljük” a dalt, kreatívan dolgozunk az énekdallamon, főleg ha a szerzemény a stúdióban született meg. Ez az időszak kellőképpen inspiráló az énekes és a zenészek számára egyaránt.

HRM: Ami még feltűnt, hogy a vizsgált énekeseket tekintve igen nagy számban képviseltetik magukat a hollandok a klasszikus stílusban éneklők közt. Mi indokolhatja ezt? Csak a véletlen műve lenne?

M.H.: Ez nem a véletlen műve. Hollandiában elsőrendű akadémiák vannak.

Anette Olzon (1971. június 21.)

A 40 éves svéd, szoprán hangú énekes-dalszerző a szimfonikus metal stílust választotta az előadáshoz. Emellett oboán és zongorán is játszik. A Malmői Zeneművészeti Egyetemen magánénekórákat vett. 2007-ben csatlakozott a Nightwish zenekarhoz.

M.H.: A Free like the Wind c. számot 2000-ben énekelte az Alyson Avenue nevű zenekarban. A sorok végén megénekelt frazírjainak tempóját hallgatva azt hallom, hogy van még „beljebb”, és ezt az Amaranth felvételén meg is mutatja. Ezalatt azt értem, hogy ha a hang teljes rezonanciában szól, akkor minden hang egyértelműen könnyedén énekelhető és ez hallható is. Szépen énekel magasan, torokból. Ez egy igazán jó, kevert torokhang. A dal maga nincs jól keverve, mert „elől szól” az ének. Ebben a dalban nagyobb lehetősége van arra, hogy jobban játsszon a dallamívekkel, míg az Amaranth esetében sokkal kötöttebbek a lehetőségei. A Free Like The Windben jobban érvényesül a hangja, mivel itt egy egyszerű rockos alapra énekel, nincsenek vokálok és szimfonikus betétek.

M.H.: Az Amaranth című dal felvételekor Anette 36 éves. Könnyedén énekel, a kevert hangját teljes rezonanciával használja. Magas hangtartományban a vokálszólamokban már kacérkodik az érces hangszínnel. A szoprán hangú énekesek többsége könnyedebben énekel kevert hangot magas hangtartományban, mint közép lágéban, de ő szépen le tudja hozni, helyes átkötéssel. Itt már jobban énekel, mert nagyobb területét használja a rezonátor üregrendszerének, ezáltal a kevert hangja sokkal érettebb.

HRM: A két eltérő stílusban énekelt dal közül melyikben tetszik jobban Anette hangja?

M.H.: Az Amaranthban már nyitottabban énekel. Az előző felvételnél az tetszik a hangjában, hogy még nem kiforrott, de nem bántó a fülnek. Ettől nagyon életszerű és hiteles. Lehet hallani, hogy jó lesz belőle, és ezt az Amaranthban létre is hozza.

Tarja Turunen (1977. augusztus 17.)

A finn származású, 33 éves, lírai szoprán hangú énekes és dalszerző a szimfonikus metal képviselője. Játszik zongorán, fuvolán és dobon. 15 éves korában kezdte a klasszikus énektechnika elsajátítását, első tanára Plamen Dimov volt. Tarja járt a Sibelius Akadémia zongora és ének szakára, majd 2001-2003-ig a Zeneakadémián tanult ének szakon. 1996-2005-ig a Nightwish zenekar énekesnője volt, azóta szólókarrierjét építi.

M.H.: A She Is My Sin (2000) felvételekor Tarja 23 éves. Tarja egyértelműen az operaéneklés technikáját alkalmazza, már ekkor is jól képzett fejhangján énekel. (2 vonalas Gisz hangot énekel a dalban.) Szépen kihasználja a hangterjedelmét. Szerintem Tarja mindent elért a Nightwish zenekarban, amit el lehetett érni. Hallottam klasszikus darabot is énekelni, és Ő ezt profi szinten oldja meg. A Traviataban elképesztő, hogy mit énekel, le a kalappal előtte!

HRM: Sokan azt tartják róla, hogy operaénekesként nem állná meg a helyét. Ezek szerint Ő operaénekesként is jól produkálna?

M.H.: Szerintem igen, de treníroznia kellene magát ehhez az úthoz.

HRM: Vele kapcsolatban gyakran merül fel, hogy azért énekel metal zenekarban operásan, mert az Operában nem lenne sikeres.

M.H.: Az való igaz, hogy nehéz megítélni, hogy miként „muzsikálna” az operában. Elsősorban nem az operaéneklés területén van rutinja, hiszen a Nightwish-el turnézott hosszú éveken keresztül. Ugyanúgy az operaelőadásba is bele kell jönni, ott is más jellegű előadásokra kell felkészülni, ahhoz kell egy attitűd. Én pont ezt látom Tarjánál. Ami zavaró egy picit, hogy se nem metal, se nem opera. Azt érzem vele kapcsolatban, hogy megpróbál mindent megtenni, de nem tud kibújni a bőréből. Ő nem egy rocker alkat, Ő egy díva.

HRM: Nála találtunk egy érdekes összehasonlítási alapot, nevezetesen a Sleeping Sun című számot, amit kétszer is kiadtak hivataloson. A két stúdiófelvétel közt majd 7 év különbség van. Hallani valamiféle változást a hangjában vagy stílusában?

M.H.: A két Sleeping Sun között az a különbség, hogy a 2005-ös felvételnél a versszak részeknél picit távolodik az operaénekléstől, és a kevert hangja felé pozícionál.

M.H.: In For A Kill: próbálja keverni a hangját a versszak résznél. Még hallható a fejhang, de már megpróbálja levinni a torokhang pozíciója felé. A refrénhez közeledve már nem bírja lent tartani, és át kell váltania fejhangra, mert magas tartományban még nem tudja a kevertjét énekelni. Kihasználja szoprán hangterjedelmét, erről a szépen kiénekelt kétvonalas „A” hang tesz tanúbizonyságot. Tarjánál a Nightwish dalokban nem hallani igazán mély hangokat. Ha az operaéneklési technikára gondolunk, ezt Ő „fogja meg” a legjobban az itt felsorolt énekesek közül. Ez tény. Itt már a versszakoknál lehet hallani, hogy „forszírozza” az új pozíciót. A dalban hallható hosszú, kitartott hangot, a kitartás után vibrálta csak meg. Ez is azt jelenti, hogy már próbálgatja a kevert hangját.

HRM: Janet Gardnernél hallottunk ilyet, ha jól emlékszem?

M.H.: Igen, pontosan! Az In For A Kill sort furcsa lenne, ha torokból énekelné ki, mert az már inkább a gospelre hasonlítana. Még esetleg a scream technikával lehet megpróbálni. (Itt meghallgatjuk Hajnaltól mindhárom változatot.)

Tarja és Anette

M.H.: Minden zenének van egy rezgése. Valahogy Anette-vel a Nightwish sokkal egységesebb. Tarjának sokszor lenyűgöző a hangmagassága, de nyilatkozata szerint is, nagyon nehéz dolga volt „metálossá” válnia. Tarja elsősorban operaénekesként kezdte tanulmányait és ebben a műfajban jobban is érzi magát. Véleményem szerint mindkét előadó nagyon jó énekes. Ha én a zenekarvezető szerepében lennék, biztosan arra törekednék, hogy egységesebb legyen a zenekar. Úgy érzem, hogy ezért volt szükség a változtatásra. Az interjúkban elhangzottak alapján, a zenekarban egy idő elteltével nézeteltérések alakultak ki. Tarja követeléseket fogalmazott meg a zenekarral szemben, amit Tuomas nehezményezett. Ez egy komoly törés. Egy ilyen jellegű konfliktus után nehezen tudsz hinni a másikban, és én úgy gondolom, hogy már nem tudták megoldani ezt a helyzetet. Már más előadóknál is említettük, hogy a gyermek jó hatással van az énekesekre: Anette éppen második gyermekét várja, Tarjának is nagyon jót tenne az anyaság megtapasztalása. Összességében biztos vagyok benne, hogy Tarja mindent beleadott, hogy a Nightwish ilyen sikereket érjen el, de Anette személyisége lehet, hogy közelebb áll a zenekarhoz.

Hayley Williams (1988. december 27.)

M.H.: Az amerikai, 22 éves, alt hangú dalszerző-énekesnő az alternatív rock és a pop-punk képviselője. Játszik gitáron, billentyűs hangszereken, zongorán és dobol is. Számomra ő „hazai pálya”, hiszen Hayley tanára Brett Manning, akinek jelenleg a haladó tanári kurzusát végzem és nagyon jó érzés pontosan tudni, Hayley mit is tanul valójában. Hayley 13 éves volt, amikor találkozott Brettel. Brett „óvatosan kezdte gyúrni” Hayley hangját, hiszen egy 13 éves lány még nincs túl a mutáláson. A lányoknál ez a folyamat 17 és 18 éves koruk között zajlik le, kevésbé hallhatóan, mint a fiúknál.

M.H.: Az All We Know (2005) felvételekor Hayley 17 éves, túl a mutáláson. Beszéd szinten énekel. Hayley egyébként kiváló szövegeket ír és egy vérbeli zenész, csak leül a zongorához és előad. Nyilvánvaló, hogy a whistle voice-t, azaz az üveghangot hangeffektusként tudjuk használni egy dalban, mert annyira magasan van. Hayley hangterjedelme – alt létére – E3-tól A6-ig terjed, ami 3 vonalas „A” hangnak felel meg.

(Brett és Hayley gyakorol)

Viszont ennek a regiszternek az elsajátítása – hiszen az adott hangfekvésnél minimum egy oktávval feljebb van –, lehetővé teszi, hogy könnyedén tudjunk énekelni magas hangtartományban is, hiszen a hangszalagok kellőképpen tudnak vékonyodni a kívánt hangmagasság eléréséhez. Ismerve Brett módszerét, Hayley nyilván évekig tanulta ezeket a speciális gyakorlatokat.

HRM: Mit jelent az, hogy beszéd szinten énekel?

M.H.: Ez azt jelenti, hogy a beszéd szintű éneklés technikáját alkalmazza, tehát ugyanolyan játszi könnyedséggel énekel a magas hangtartományban, mint ahogyan beszél. Amikor beszélünk, nem feszítjük a torkunkat. Mély hangtartományban is ugyanolyan jól érzem a hangkarakterét, mint amikor magasan énekel. Az általunk tanult énektechnika elsajátításakor az egyéniség nagyobb teret kap, már egészen a kezdetektől fogva. Ha meghallod Hayley hangját, azt érzed róla, hogy Ő már egy kialakult személyiség.

HRM: A ma vizsgált énekesek esetében van olyan potenciál, amelyet Brett – ha „kezei közé kaparintaná” őket – ki tudna hozni belőlük?

M.H.: Igen. Mindegyik énekes lehetne jobb a saját stílusain belül, ugyanis amit tanítunk, az egy határokat áttörő módszer. Az a lényege, hogy növeld a hangterjedelmedet lefelé és felfelé is. A „saját” hangodon énekelj.

HRM: Miért nem használják ki többen ezt a lehetőséget?

M.H.: Már sokan tanítják ezt a módszert és az ehhez hasonló innovatív módszereket, de még nem mindenki által ismert.

HRM: Ha Anette ráfeküdne erre a technikára, akkor el tudná énekelni a Tarja által felénekelt részeket?

M.H.: Igen. Ennek a módszernek pontosan az a lényege. Anettenek is egy oktávval feljebb lehetne „gyúrni a hangját”, ami eleinte még nem szólal meg, csak speciális gyakorlatokon keresztül, de ezek elérhető magasságok. Főleg, hogy Anette szoprán, simán megoldaná a feladatot. A Whistle regiszter 3 vonalas „C” hangtól indul felfelé.

M.H.: Térjünk vissza még egy szám erejéig Hayley-re. Decode , a Twilight főcímdala (2009), Hayley 21 éves. Már sokkal érettebb a hangja és többet is mutat, kétvonalas Fisz-t énekel a kevert hangján.

HRM: Hayley-nél az „alapanyag” volt nagyon jó, vagy ez a módszer hozta ki belőle ezt a nagyon nagy tudást?

M.H.: Brett elmondása alapján, Hayley már akkor nagyon nagy tehetség volt, amikor hozzákerült. A módszer hatásának köszönhetően könnyen és természetesen alakult ki benne, hogy milyen stílusban szeretne kibontakozni a zenei pályán. A módszer igen hatásos és jól működő. Ez a tapasztalom évről évre a tanítványokon keresztül. Olyan énekesek és énekelni vágyó emberek jelentkeznek, akik törekednek a saját kis világuk megalkotására a zenében. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Csak most kezdünk összekapcsolódni.

HRM: Ha egy képzeletbeli listát kellene összeállítani a „fellépőkből”, akkor kit tartanál a legjobbnak vagy a legérdekesebbnek?

M.H.: Azért nehéz erre válaszolni, mert mindenkiben szeretek valamit. Nyilván van olyan, akinek nagyon tetszik a hangszíne, például Janetnél nagyon tetszik, ahogy játszik a hangjával. Talán egy pici elfogultság is van bennem, hiszen én is akkor kezdtem a pályát és hasonló dolgokkal kellett megküzdenünk, mint a Vixennek. Nem mellékesen fiatalkori emlékeket idéz. Mindenkiben van valami olyan szín, amitől érdekes, akár Annekenek a világa vagy Simonenak a művészete. Lehengerlő Angela screamelése és Hayley zseniális előadása.
Tarja is nagyon szerethető, amikor teljesen beleéli magát az operaéneklés szerepébe és ez katarzist okoz az embernek, mivel nekem erről szólt a gyerekkorom. Inkább együttesen beszélnék a lányokról. Előadásuk emocionális töltést ad a daloknak és hangszeres tudásuk tükrözi a szellemiséget, amit képviselnek. Azért gondoljunk abba bele, hogy nem a véletlen műve, hogy a közönség „ráérzett”, és Őket választotta fő kedvenceknek!

Készítette: Savafan és Tomka

Sisters of Mercy (UK) - 30 éves jubileumi turné

A dermesztő rock nagymesterei fennállásuk harmincadik évfordulóját jókora, belevaló, zajos dupla-bulival ünneplik Budapesten. A zenekar énekese, Andrew Eldritch, korábbi vámpírimázsa helyett ma már kedvesen Kojakos külsejével teremt gyönyörűen komor hangulatot a koncerteken.

2011.02.25.-19:00 (5000-5800HUF)

A The Sisters of Mercy a nyolcvanas évek új hullámának meghatározó együttese, amely 1980-ban alakult az angliai Leeds-ben. Megalakulásukat követően igen gyorsan tettek szert hatalmas népszerűségre és komoly elismertségre underground körökben, azonban az együttes igazi áttörését a 90-as évek közepén éli meg, ami hatalmas hírnévvel és üzleti sikerrel is jár. Felfelé ívelő pályájuk a kilencvenes évek elejéig töretlen, amikor azonban nézeteltérésük adódik a lemezkiadójukkal szerzői jogdíjak kifizetését illetően. Ezek után megszakítják kapcsolatukat a kiadójukkal, s nem jelentetnek meg többé új anyagot, miközben a zenekar továbbra is aktívan turnézik.

A The Sisters of Mercy három legendás stúdióalbumot tud maga mögött, amelyek közül a legutolsó 1990-ben jelent meg. Mindegyiken más a zenekar felállása, melyenek csak az énekes-szövegíró Andrew Eldritch és a Doktor Avalanche névre hallgató dobgép maradtak változatlan tagjai, akik egyben a zenekar kontinuitását is biztosítják a mai napig. Eldritch és Avalanche egy időben külön formációval léptek fel, a The Sisterhood-dal mindaddig, amíg a többi zenésszel való vitájuk fennállt.

A zenekar felhagyott stúdiófelvételek készítésével 1994-ben, amikor is sztrájkot kezdtek kiadójuk, a Time Warner ellen, amelyet a szerzői jogdíjak kifizetésének a visszatartásával és munkájuk alacsony szakmai szintjére hivatkozva indítottak. Bár a Time Warner szerződést bontott a zenekarral 1997-ben, ők mégsem szerződtek más kiadóhoz, és nem tértek a független kiadók vizeire sem, annak ellenére, hogy azóta koncertjeiken számos új kiváló dalt vonultattak fel.

1985 óta, amikor a zenekar többi alapító tagja elhagyta az együttest, a The Sisters of Mercy Andrew Eldritch művészeti projektjeként működik. A zenekar egykori tagjai megalapították időközben a Ghost Dance és a The Mission együtteseket.

Mai felállás:

Andrew Eldritch - ének, billentyűs hangszerek, gitárok
Chris Catalyst - gitárok, kísérő ének
Ben Christo - gitár, kísérő ének
Doktor Avalanche - dobgép

Diszkográfia:

First and Last and Always 1985
Floodland 1987
Vision Thing 1990
Some Girls Wander by Mistake (korai felvételek) 1992
A Slight Case of Overbombing (válogatás) 1993

http://www.a38.hu/?p=programok&id=2293

Kegyelmet kapott a szeméremsértő Jim Morrison (!?)

A kegyelmi bizottság elfogadta a hivatalából távozó floridai kormányzó kérvényét, így negyven év után megszüntetik az eljárást a nemi szervét mutogató Gyíkkirály ellen.

Jim Morisson

Szerdán kiderült, hogy Charlie Crist kormányzó indítványa megkapja a szükséges szavazatokat a kegyelmi kérvényekről döntő bizottságban, így pont egy nappal az énekes a 67. születésnapja után szűnik meg a büntetőeljárás Jim Morrison ellen. Morrison és zenekara, a Doors 1969. március 1-jén Miami Coconut Grove nevű városrészében lépett föl, és a koncerten a vád szerint a közönség elé tárta nemi szervét, és fellációt mímelt a zenekar gitárosán. Az incidenst felvételekkel nem tudták alátámasztani, ennek ellenére a zenészt nyolc hónapi szabadságvesztésre ítélték. Morrison fellebbezett, de csak óvadék befizetésével úszta meg a börtönt, amelytől való félelmében Párizsba költözött, ahol azonban nem sokkal később meghalt. A még élő Doors-tagok szerint meg sem történt, ami miatt perbe fogták Morrisont: mind Ray Manzarek, mind pedig Robbie Krieger úgy vélik, hogy aznap ugyan valóban elég kaotikus dolgok történtek a színpadon, de Morrison a nemi szervét nem vette elő. Abban mindenki egyetért, hogy a Doors a szokásosnál is később lépett színpadra, Morrison pedig a szokásosnál is részegebb volt, hatalomellenes tirádák kedvéért meg-megszakította a dalokat is, sőt, egy élő bárányt is a színpadra cibáltak. Az énekes levette egy rendőr sapkáját és a közönségbe hajította, majd levette az ingét és végül a tömeg beözönlött a színpadra – ezekről mind-mind készültek is fotók, ám az állítólagos péniszmutogatásról nem. Ezt bizonygatta egy rajongó is 2007-ben, melynek hatására Crist fontolgatni kezdte a kegyelmi kérvényt. Forrás: Quart
Lemmy: - "Ha előbb, utóbb meghalok, elégedett leszek azzal amit elértem"

Jucuseros-Rockvilág

Nick Duerden, a brit The Independent-től nemrég interjút szervezett a legendás MOTÖRHEAD frontember Lemmy Kilmister-rel. Itt olvashattok néhány részletet a beszélgetésből:

 Lemmy is genetikai csoda?

A halandóságról:

Lemmy: "A húszas éveidben azt hiszed, halhatatlan vagy, harmincon túl reméled, a negyvenes éveidben már csak imádkozol, hogy ne fájjon nagyon. És mire eléred az én koromat, meg leszel győződve róla, hogy ott vár a következő saroknál. Sokat gondolok-e a halálra? Nehéz nem gondolni rá, ha 65 vagy…”
„Ha előbb, utóbb meghalok, elégedett leszek azzal, amit tettem. Jó életem volt. Körbejártam a világot, találkoztam mindenféle emberrel. Megnevettettem az embereket. Mindenféle színű, alakú, vallású, meggyőződésű pipit megdugtam. Sok időt elvettem a rock’n’rolltól, és a rock’n’roll is sok időt elvett tőlem. Ennek meg lesz a hatása.”
A nyugdíjba vonulás lehetőségéről:
Lemmy: "Nem látod, mi történik, ugye? Ez az, ahogy az életem mindig is zajlott, egy turné busz hátuljában valahol, egy csaj a combomon, akit soha nem láttam azelőtt, és aki reggelre el fog tűnni. Így élek. Ez illik hozzám”

A nőkről:

Lemmy: "A csajok mindig nagyon nagy szerepet töltöttek be az életemben. Minden nyáron, ezek a családok eljöttek olyan helyekről, mint Manchester nyaralni. Egy hétre jöttek, és a lányaik mindig készek voltak jól érezni magukat. Sok időmet lefoglalták„
A ’Heavy metal’ banda címkéről::

Lemmy: "Nem heavy metal voltunk, hanem egy rock 'n' roll együttes. Most is azok vagyunk. Mindig mindenki heavy metal bandaként emleget, akkor is, ha én mást mondok. Miért nem figyelnek az emberek?”
A végtelen hódításról, mialatt a szerelmet kereste:
Lemmy: "Nem ezt teszi mindenki? Pedig szerelmesnek lenni szörnyű. Bolonddá tesz, olyan dolgokat teszel, mint egy idióta. És ez borzasztó kínlódás. Úgy végzed, hogy éjszaka elsétálsz a házuk előtt, és vágyakozva nézel fel az ablakra… Ki akar így élni?