A nyilatkozatokat olvasva érdekes új információkhoz jutottunk, az egymásra való ujj mutogatás a megoldás az idő meg vészesen halad a gyermekek és tanárok meg őrlődnek az áldatlan és emberhez nem méltó helyzetben. A "rend" őrei "vizsgálódgatnak" tornaterem ügyben, tornacipő ügyben, irodalom tanár menesztés ügyben..., de "elvtársi" közbenjárásra szépen a fiók aljára kerül az ügy és ott el is fog évülni. A diák és szülő szóbeli jelentése is elegendő nem kell ítélő bíróságot összehívni az ügy tisztázására. Az iskola "hivatalnokainak" meg kötelességük eljárni a felmerült gondok enyhítésében és megoldásában. Személyesen átéltem, hogy többször anonim telefonos feljelentés után a rendőrség kihallgatott és vallatott, utána elnézést kértek, hogy a politikai rendőrség szólalt meg belőlük... Igen, mi magyarok másodrendű állampolgárok vagyunk Szerbiában ez tény és furcsa, hogy magyar ember felemeli szavát a gyermekét ért sérelmek tisztázása végett. Én úgy értesültem, hogy Szerbia az EU-ba szeretne bejutni, akkor milyen magatartás forma ez? A mi esetünkben nyilvános levélről van szó nem anonim feljelentésről e nyilvános levél által felvázolt ügyekben tessék az illetékeseknek eljárni, ugyebár az adófizető állampolgár szépen eltartja őket ezért, tegyék a dolgukat és ne azt próbálják megmagyarázni miért nem lehet és hogyan kellene!
A következő mondta érdekesen csengett le: "Margit Zoltán most példát akar statuálni, de ezzel inkább az iskolát járatja le." Én személyesen nem értem milyen példastatuálásra gondol a tisztelt nyilatkozó, hiszen évekig azt halljuk tőle, hogy kezei meg vannak kötve, nem én kötöttem meg! Nem értem, nem vagyok a hatalom embere és földönkívüli erőket sem képviselek, hogyan statuálnák példát? Mi módon? Tisztelt nyilatkozó sem a fülemet sem a szememet és a számat sem fogom leragasztani, még az Ön kedvéért sem! A tanár is közhivatalnok és a közösből kapja bérét, így a közösségnek el kell számolnia a tevékenységének eredményességéről és sikertelenségéről -továbbá, mint nyilvános személynek a munkája is nyilvános és számon-kérhető, szokni kell! A nyilatkozatban nagyon összekeveredtek a gondolatok...Ugyan már! Az iskola jó-hírét már réges - régen lejáratták, nekem nem kell hozzá tennem, sem elvennem, csak mint szülőt aggaszt, hogy milyen miliőben nevelkednek gyermekeim. Én azt szeretném, hogy ez az iskola eredményes legyen, ezért írtam le gondolataimat, búnkat és bajunkat. Én tudom, hogy nehéz az évtizedes szolgalelkűség után, de hozzá kell szokni, hogy Szerbia demokratikus állam ahol szólás szabadság van! (Nyílt levél: Politikai hűbérrendszer* áldozatai a csókai általános iskola tanulói!
http://margitzoltan.blogspot.com/2011/04/politikai-huberrendszer-aldozatai.html )
A Magyar Szó-ban megjelent cikk teljes terjedelmében:
*A tanár a rigolyás, vagy a gyerek kezelhetetlen?
A csókai általános iskola hetedikesei és néhány szülő segítséget kért a tornatanárnő „megfékezésére”
A Magyar Szó-ban megjelent cikk teljes terjedelmében:
*A tanár a rigolyás, vagy a gyerek kezelhetetlen?
A csókai általános iskola hetedikesei és néhány szülő segítséget kért a tornatanárnő „megfékezésére”
A csókai általános iskolában tanár, s diák megszenvedi egymást (fotó: Gergely József)
Lapunkhoz a közelmúltban terjedelmes levél érkezett a csókai Margit Zoltántól, a Jovan Popovi ć Általános Iskola iskolaszékének egyik tagjától, akit szülőként (hetedikes gyereke jár az iskolába) is érzékenyen érintett egyes tanárok pedagógushoz „nem méltó” viselkedése. Több tanár viselt dolgait vette górcső alá, és szerinte az iskolában uralkodó, az oktatást hátráltató helyzet kialakulásáért a helyi önkormányzat politikusai is felelősek. Az olvasói levélben említett 7.b osztályfőnöke, Mraznica Márta lapunknak elmondta, hogy ő már Bata Józsefet, az iskola korábbi, és Bagdal Julianát, a jelenlegi igazgatót is értesítette a szülők és a gyerekek panaszairól, de ő osztályfőnökként ennél többet nem tehet.
– Iskolánkban valóban van néhány tanár, aki talán nem úgy viselkedik, ahogy elvárhatnánk, de megvan a módja annak, hogyan és kinek kell ezt elrendezni. Az igazgató dolga lépéseket tenni, nem pedig az osztályfőnöké. Az igazgató tud a torna- és a fizika-kémiatanárt ért panaszokról, de úgy tűnik, szeretne róla tudomást nem venni. Az egész iskola arról beszélt, hogy Margit Zoltán milyen fórumokhoz fordult a levelével, meg kit jelentett fel, tehát az igazgató értesült a 7.b problémájáról. Egyébként ez nemcsak az én osztályom problémája, hanem rajtuk kívül még tizenegy osztályé. A gyerekek a korábbi igazgatónál személyesen is jártak, de a mostani igazgató mintha nem akarna olyan ügyekkel foglalkozni, amelyek nem az ő igazgatása idején történtek.
Margit Zoltán szerint én nem állok ki az osztályomért, pedig ez nem így van, én csak azt mondtam, hogy bíróságon nem tanúskodom a tornatanár ellen, hiszen nem voltam ott az óráján, és nem láttam, például azt, hogy hozzájuk vágta-e a cipőt, vagy sem. Nekem osztályfőnökként nincs jogom más tanárok óráját ellenőrizni, az óralátogatás az igazgató és a tanfelügyelő dolga. Elmondtam a szülőknek, hogy írhatnak petíciót, följelenthetik a tanárt, bíróságra mehetnek, ugyanis ez a dolog hivatalos útja, de én mint osztályfőnök nem tudok hivatalosan lépni.
A nyugdíj előtt álló tornatanárnőre egyébként már húsz éve vannak panaszok, ez eddig is így ment, és nem a sajtón keresztül kellene megoldani. Margit Zoltán most példát akar statuálni, de ezzel inkább az iskolát járatja le.
A fizika-kémia szakos tanár néhány éve dolgozik nálunk. Mivel fiatal, a gyerekek is egy kicsit szemtelenebbek vele, és lehet, hogy ő is barátibb viszonyt szeretett volna velük kialakítani. Ha a gyerekek erről otthon netán egy kicsit kicifrázva meséltek, akkor a fizikatanár is támadható. Megtörténhet, hogy felbosszantották, és esetleg durvábban szólt vissza, de a gyerekek inkább a tornatanárra voltak mérgesek, nem annyira a fizikatanárra – fejtegette az osztályfőnök.
Bagdal Juliana igazgató azt nyilatkozta a Magyar Szónak, hogy nála hivatalosan senki sem tett panaszt, se a torna-, se a fizika-kémia szakos tanárra:
– A kollégáktól hallottam az ügyről, de csak a Facebookon olvastam Margit Zoltán levelét. Március 3-a óta vagyok igazgató, de nekem hivatalosan sem a gyerekek, sem az osztályfőnök nem tettek panaszt. Igazgatóként bejárok a tanárok óráira, de én eddig semmi rendelleneset nem tapasztaltam. Igaz, nem lehetek ott minden órán, de amelyiket láttam, ott minden rendben ment. Mivel nem volt hivatalos panasz, nem tudok ebben az ügyben mást mondani – mondta röviden az iskola igazgatója.
Az előzményekkel kapcsolatban több szülőt is megpróbáltunk elérni, de vagy külföldön tartózkodtak, vagy nem értek rá és volt, aki határozottan elzárkózott a nyílt véleménynyilvánítástól, mondván, hogy a dolgot nem kellett volna annyira felfújni, mert hiszen a diákokat sem kell félteni, hajlamosak a csínytevésre, a tanárok provokálására. És a tanár is ember, akinek szintén lehetnek rossz napjai, olykor elveszíti a türelmét. Diák és tanár egyaránt lehetne megértőbb.
A hetedikeseket ért sérelmek előzményeiről legtöbbet Bata Józseftornatanártól tudtunk meg, aki tavaly októbertől idén márciusig töltötte be a csókai általános iskola megbízott igazgatói posztját:
Bata József
– A második félév elején jártunk, amikor a 7. b osztályból öt lány panaszt tett nálam a tornatanárnő viselkedésére. Megsokallták a tanárnő szeszélyeit, aki sajnos nem eléggé következetes az óravezetésben, egyik alkalommal kéri a tornafelszerelést, a másik alkalommal nem. Amit egyszer megenged a diákoknak, ugyanazért legközelebb leordítja őket. Én is tornatanár vagyok, nem lehet, hogy egyszer engedem, hogy ne tornázzanak az órán, majd következő alkalommal ugyanazért lekiabálom és kizavarom a diákomat. Nem lehet egy tanár ennyire következetlen és nem is késhet el az órájáról.
A lányok bejöttek hozzám az igazgatói irodába, hogy ők ezt már nem bírják elviselni, ahogy a tanárnő velük viselkedik. Előadták sérelmeiket, de előtte behívtam az iskola pszichológusát és jogászát is, hogy együtt hallgassuk meg a tanulók panaszait és találjunk valamilyen megoldást. A jogász szerint az igazgató csak akkor reagálhat a diákok panaszára, ha legalább egy szülő írásban kéri a történtek kivizsgálását. A gyerekeknek mondtam is, hogy írják le, fogalmazzák meg a problémákat, a szülők írják alá, és akkor kezdhetünk valamit a panaszaikkal.
A szülőktől azonban nem érkezett írásos beadvány. Ilyen körülmények között nem kezdeményeztem semmilyen eljárást, fegyelmit vagy egyéb intézkedést. Már csak azért sem, mert a vitatott tornatanárnő az én ellenjelöltem volt az igazgatói pozícióra. Ha én akkor vizsgálatot kezdeményezek, azon nyomban megvádolnak, hogy le akarok számolni a konkurenciával.
Különben is, az illető kolléganővel volt már egy korábbi afférom, amikor már a rendőrséghez kellett fordulnom. Iskolánk diákjai tavaly a toleranciavetélkedőn nyertek 50.000 dinárt, de a pénz eltűnt. A pénzből többek között tornacipőt vásároltak a tanárnőnek, amit megbízott igazgatóként már nem tolerálhattam. A szerződésben meg volt szabva, hogy a pénzt az iskola sportfelszerelésre, a tornateremre költheti. Amikor kérdőre vontam a kolléganőt, hogy mire ment el a nyert összeg, azt mondta, hogy ő már mindent elrendezett, majd Belgrádból jön az előszámla. A végén még engem fenyegettek, hogy mit gondolok én, már minden el van rendezve. Kénytelen voltam elmenni a rendőrségre és tisztázni a dolgokat.
A lányok panasza mellett az egyik feketetói szülő is felhívott. A gyereke kezéről alighogy levették a gipszkötést, a tanárnő rá akarta hajtani, hogy csinálja meg a kézenállást. Amikor a diák a sérült kezére hivatkozott, a tanárnő nem hitt neki, megfogta a kezét, elkezdte nyomkodni, hajlítgatni. A gyerek sírva ment haza. Azt javasoltam a felháborodott szülőnek, hogy ne csináljunk ügyet a dologból, mert amúgy is elég bajunk volt a pénzhistória miatt.
A munkához való viszonyulása egyéb téren is több kivetni valót hagy maga után. Amikor már minden tanár átadta az évi tervet és programot, a tornatanárnő nem adott semmit. A tantestület előtt felszólítottam, hogy záros határidőn belül adja át a munkatervét, de nem adott át semmit.
A fél éves megbízatásom lejárta előtt volt még egy ügyem a kolléganővel. Három diák azzal állított be az irodámba, hogy ők ellógtak a tornaóráról, mert a tanárnő ordítozik velük. Jó, mondtam, majd beszélek a kolleganővel és elrendezzük. Amit csak lehetett, igazgatóként én toleráltam, úgy látszik, a szülők egy részénél mára betelt a pohár. Jó lenne, ha mindegyik érintett fél, a szülők, az iskola vezetése, az iskolaszék és a tanárnő leülnének és együtt megbeszélnék a problémákat – mondta Bata József.*
