Sapkát emeld, állj, Csókán jön a vonat!

A vasutas élet számomra mindig a meghitt nyugalommal párosult. Az idő relatív itt főleg a periféria szorult állomásokon, olyanon amilyen Csókán van. Hébe-hóba átsuhan egy szerelvény, avagy egy sinóbusz...

Itt minden az ebek harmincadjára került, talán nem is lenne ez már hír, viszont érdekességként ismét országos médiába került a település. A csókaiságot lehet hatványozni az egyedi találmányok és találékonyságok terén, amelyek nem korszakalkotók, csak olyan mosolyogtatók.

A hír, hogy a települést átívelő vasút közúttal való metszéspontján elromlott a sorompó, mivel nincs semmilyen közúti jelzés e ponton az "Andráskörösztön" kívül. A vasutasnak még irányító pálcikája sincsen, mivel szegényebb az eklézsia a templomi egér éves költéségvetésétől, így fogta a fején lévő piros sipkáját és avval kezdett hadonászni a síneken állva, hogy jelezze: "Emberek jön a vonat!".

E történet nem az "Indul a bakterház", Szabó bakterének újabb szösszenete, ez a valóság amely írja a történeteket. A csókai bakter eszközhiányában emeli kalapját a levegőbe, mint Józsi-bácsi, amikor a tanácsa költségvetés nélkül maradt. A dicséret jár azért a bátorságért, hogy e furcsamód leleményesség baleset-megelőzési céllal vezérelve immáron hősies tettnek is felfogható cselekménnyé vált!

Így a csókai bakter, irigy szemekkel figyelheti az égi csatornákon a Japán szuper vonatokat és az ottani irányítási és jelzési rendszereket. A belgrádi központú szerbiai vasutak, meg szán majd egy picinyke időt és némi költségvetési dinárt, hogy egy sorompócskát az Isten háta mögött megjavítson, no nem Japán gyorsasággal és precizitással, hanem olyan újévvárós balkáni lomhasággal...

Így lett Csókán a bakter a popsztár! Emelem én is kalapom!

Margit Zoltán

Csókán besült a mutatvány… BOJKOTT !!!

A helyi járulék bevezetéséről szóló indítvány balul sült el. 

Szerbiában nem történt a módszerváltás óta semmi változás (kivétel Belgrád pár várossal ill. határzónákban tartozó pár község), ha a visszalépések sorozatát nem tekintjük annak, továbbra is az intézmények erősen centralizáltak, központból irányítottak, ami meg nem tartozik ide, annak útját meg pártközpontból egyengetik.

Miről is van szó? Egy település nem egy önkormányzat, hanem több település alkot egy községet, e községet nevezik errefelé önkormányzatnak (politikai-pénzügyi hatalom). Egy településen belül lehet egy, ill. több helyi közösséget létrehozni. A helyi közösség(ek) polgárok csoportosulásaiból állnak (sicc) a törvény rendelkezése alapján, gyakorlatban pártlisták és pártkatonákból tevődik össze a grémium, avagy a brancs, errefelé tanácsnak hívják.

A baljós árnyak már Csóka felett lebegnek egy ideje, jellemzően erős kisközösségről van szó, ahol az Úr szavát a vörös pártkönyv váltotta fel, tudjuk az a Janus-orczájú, ami immáron a demokráciát vette fel köntösként. Az elvtársak Urrá változási folyamatában, szemléletesen ez az a pillanat, amikor az egypártpolitikai-posztembrionális fejlődésben a vörös lárvából bábozódás után sárgás-kékes többpárti pillangó kerekedik, no nem az Úr nevében, hanem a fő pásztor gamós botjával irányítva…

Előzményekre odafigyelők látták már az eredményt (nem kell víznéző javas asszonynak lenni, ill. ólmot sem kellett önteni a tejbe…), amely félre lesz magyarázva, nem úgy látjuk mi, az eredmény jó csak rosszul lett tolmácsolva, - mert megmagyarázni, ill. a csillagot is lehazudni az égboltról az ez idáig működött, de mi is történt?

A februárban megtartott Csóka Községi Képviselő Testület ülésén, a tisztelt ház megszavaztatott egy szabályellenes határozatot, amellyel meghirdették a csókai Helyi Közösség helyi járulékának újabb tíz évre való kirovását Csóka lakosságának a nyakába, nevezetesen e év május elsejétől - József a munkás napjától 2026 áprilisáig 102,5 millió dinárt. A magyar többséggel vezetett önkormányzatot elhagyta koalíciós partnere a demokrácia zászlaja alatt, így a leendő haladó arával és a színjátszó taligával vitték végbe e frigyet-határozatot.

Miért szabályellenes e határozat? A saját határozatát hagyta figyelmen kívül  a testület, ahol is meghatározta, hogy a lakosság 10% írásos támogatásával írható ki a népszavazás… A jó öreg diktatúra, a kisebbség tudja, hogy mit akar a többség és mi a jó neki, persze, ha a választottak zsebe jól dagad… No de STOP!

További szabályellenesség, amellyel a közvádlónak a demokráciában foglalkoznia kellene:

-Honnan a polgárok csoportjának – csókai Helyi Közösségnek a választói névjegyzék?

-A polgárok igazoltatását, személyi adatainak használatát, mely szabályzat, törvény engedélyezte?

-A holtak miért szerepelnek ezeken a listákon? Kegyeletsértés?

-Ki finanszírozta e népszavazást, és milyen eszközökből?

-A tíz napig tartó népszavazást ki felügyelte? (diktatúrában is egy napig tartott a szavazás…)

A tíz nap szavazás, az a kommunizmus alapötlete, addig szavazunk, ameddig ki nem választjuk a megfelelőt…

-Ki garantálta a szavazás tisztaságát? (Perwoll, Ariel,Domestos…)

Amiért fő a feje a honatyáknak a polgári demokráciában, hogy a csókai Helyi Közösség folyószámláján beragadt 42 milliócska, -dinárban, mert céleszköz és csakis a szennyvízelvezető rendszer kiépítésére lehet fordítani, amely időközben kiépült, csak egyéb trükkökkel húzták az időt, de a pénz maradt, amelyet át kellene csoportosítani a levágott villanyáram újra bekötésére, pocaknövesztő bulikra és jó szomszédi "road-show-okra"…

Csóka készül Guinnes rekordok könyvébe a tíznapos balul besült népszavazásával, ahol is a 3554 polgárból (holtakkal együtt) 655 polgár járult a maratoni urnák elé, azaz 18%! Az eredmény: 401 polgár NEM-el voksolt 61,2% (!) és a hatalompártiak meg 249-en IGENT-t mondtak ez a voksok 38% (!).

Csóka HK helyi járulék népszavazás
Create column charts

A főkolomposok nem vonták le a következtetéseket és újra szeretnék a népet maratoni népszavazásra invitálni, ahelyett, hogy a demokrácia szabályait szem előtt tartva, rögtön és visszavonhatatlanul lemondanának és elkotródnának a közéletből!

A nép bizalmatlanságot szavazott meg, ezt az elsők nem értik meg! Elsők, az utolsók döntöttek, ha nem érthető, gondoljátok át, hogy megértsétek, egyszerű, mint a parasztpofon: még egyszer leírom: a helyi járulék bevezetéséről szóló népszavazás balul sült el! A nép bojkottálta, azt ami számára nem megfelelő! Kár erőlködni a nép döntött és sajnos a népnek igaza van!

Rögös az út a demokráciában, nagyon rögös, így lesz Csókán a vörös lárvából bábozódás után sárgás-kékes többpárti pillangó…

Nincs vége, áprilisban újra szavazunk, az eredmény olvasható, már aki tud a baljós árnyakból olvasni!

Addig is az erő legyen veletek!

Margit Zoltán

"A félelem az árulás és fájdalom világa az elnyomás világa olyan világ amely nem irgalmasabb hanem könyörtelenebb lesz ha ki forr." GO

Imre a csókai temetőben járt...

"Az a nép, amely múltját nem tiszteli, a jövőt sem érdemli.

 Amitől kényszerrel fosztanak meg, mindig visszakapod, 

 de amiről önként mondasz le, az már soha sem lehet a tiéd."

Kothenc Imre üzenőfalára (F-book) mély felháborodással tette fel ezeket a képeket a következő hozzászólással: Így kell, hogy kinézzen a temető Csókán??? SZÉGYEN!!!

Hosszadalmasan lehetne ecsetelni, hogy mi vezetett ide, Csókán ez nem új-keletű, talán szokássá is vált a köz-hanyagolása. A jól jövedelmező és örök üzletek egyike a holt nyugalomra való helyezésének folyamata a kassza csengéssel lezárva, ahol is a sírásótól az ördögűző plebánoson keresztül a köztisztasággal megbízott vállalatig mindenki jól jár, a vízszintesre helyezett atyókfián kívül, pontosítva annak fizető családján kívül...

Picinykét visszamegyünk az időkerekével eljutunk Terján faluig, ahol a római katolikus temetőt dúlták fel a vörös csillag eszméjében meg lázasodottak és a disznóólakból kifolyó trágyalét vezették át a főként Szegedről kirajzott dohánykertészek utolsó nyugvóhelyein a Holt-Tisza ágba...

Az utódok majd másképpen viselkednek majd? Persze, hogy nem, mert: -sógor a szilva nem esik messze a fájától csak alá, ezért tudjuk összeszedni és pájinkát főzni, sógor!

-Sógor miért van az, hogy a jószág azt szereti, ha nyakig van a ganéjban?
-Nem szereti, azt Sógor!
-No, de miért nem Sógor, pedig úgy vagyon?!
-Úgy vagyon a fenét, csak lusta disznó a gazdája, azért!

Ebben a faluban üde látkép a szemét, a szemetet már olybá tisztelik, hogy a temetőbe is elraktároznak nehogy elfogyjon, szűk esztendőkre meg a világválságra gondolva! A gazdaság megszűnt Csókán, így a szemét gyűjtés lehet az  az ágazat amely talpra állítja azt, ami régen pofára esett. Gondolom én faluanyáink és falu-atyáink sokat vitáznak e témában, hogy mi a megoldás, úgy mint Rátóton amikor kitört a demokrácijó!

A másik jól jövedelmező ágazat a katasztrófális faluturizmusunk lehetne. A tankokat is elrejtő mély esőelvezető árkok folyamatos ásása, a vízvezeték szanálása, majd annak rögtön javítása újabb ásással. Sajnálattal közlöm, hogy Attila sírja nem itt lett elásva, ha azt keresték volna...

A borutak helyett, a kínálatot temetőjáró utakkal emelnénk a non plus ultra-ra, amelyet össznépi mulatozással zárnánk le, ha a párt is engedélyt ad rá!

Megőrizve környezetünk tisztátalanságát, mindenki jegyezze meg: Csókán a szemét nagy becsben van, tilos őt megnevezni és meg ne próbálja senki kibillenteni a helyéről, így jó ahogy van!

Igen Imre, szégyen, annak, aki tud szégyent, de azoknak akiknek olyan vastag a bőr a pofájukon, mint az orrszarvúnak azoknak magyarázhatsz nagypéntektől karácsonyig. El fogják neked is regélni, most ez van ezt kell szeretni, meg sok itt az okos, meg öntsünk tiszta vizet a pohárba...

Húsvét meg nem a temetőről szól, hanem jó be kell zabálni sonkából, tojásból, mert ilyenkor így a szokás, locsolkodó hétfőn meg jól el kell ázni...

Bárcsak e történet mese lenne, de egy újabb részlete a csókai teremtéspusztulásnak...

Innentől a képek meséljenek:

Fotók: Kothenc Imre

Margit Zoltán

Kapcsolódó írás: Látjuk feleim szümtükhel*...

Molnár Brigitta Miért kell ezen így csodálkozni?! Nyilvánvalóan más lenne a helyzet, ha a szóban forgó, ill. meglévő problémákat hozzáértő szakemberekre bíznák, és nem sógor-koma-jóbarát-párttag alapon "végeznék" el őket.

Félreértés ne essék, roppant hálás vagyok a csókai vezetőségnek, hogy én is azon bajtársaim csapatát erősíthetem, akiknek az egyetem, ill. bármilyen végzettség elvégzése után, nincs -és nem is volt szükség a munkájukra otthon, így külföldön kamatoztatjuk bőségesen tudásukat. Viszont ha ilyet látok, igenis mellbe vág, hogy mivé lesz a valamikor még virágzó mi kis Csókánk.

Döbrögi Magyarkanizsán

 - Hát maga egy hitvány megalkuvó! Nem érti, hogy jobb állva, emelt fővel meghalni, mint térdelve élni?
 - Ó, én a fordítottját vallom. Jobb állva élni, mint térdelve meghalni, fiatal barátom.

(Joseph Heller: A 22-es csapdája)

A gyérülő üstökűbbje, a már szarkalábas szemű, sokat megélt kanizsaiak talán emlékeznek arra az időszakra, amikor boldog-boldogtalan közgazdásznak állt. Tiszát lehetett rekeszteni a sok esti iskolás könyvelővel, pénzügyessel, irodai bonyolítóval. A hamarjában egyetemi diplomával gyorspatkolt igazgatók, vezető pártkatonák, a „csókai egyetemen” doktorált káderek a vállalatok élén bizonyíthatták tudásukat. Társult Munka Alapszervezetek, munkástanácsok, szocialista önigazgatás… Ó, ti mai idők fiai, miről maradtatok le!...

A közgazdaságtan divatszakmának számított. Nem mellesleg az akkori Jugoszláviában, pont ebben az időszakban pörgött föl szédületesen az infláció. Pedig tengernyi közgazdász szakértette. Mégis rohadt szét a rendszer. Elvi meg pénzügyi síkon egyaránt. Ugyanis a gazdasági válság mifelénk sosem akut, hanem penetráns velejárója maradt  a mindennapjainknak. Hovatovább elmaradhatatlan része az életünknek. Megszoktuk. Pont úgy vagyunk vele, mint púpos ember a púpjával – már csak azon dühöngünk, ha a tetejében még le is sántulunk…

Elnézve a jelenkori Szerbia helyzetét: a púp, meg a lesántulás mellett egyre inkább a mozgásképtelenség lesz úrrá rajtunk, biztos, ami biztos – hályoggal a szemünkön.

Nem is igen jutunk előbbre.

Jancsó egyik filmjében látni a pásztorembert, ahogy egy helyben toporog. Jól érzi magát, a téli pusztában, süvöltő szélben is melegszik. A kép alján gőzölög valami, aztán a kamera lemutat: a mezítlábas öreg friss tehénlepényt dagaszt…

Hát, valahogy így dagonyázunk mi is. Örülünk annak a kis melegnek. A szagot már régen bírjuk. Illúzióink nincsenek. Aki teheti, pakol innét.

Néhány éve az általános iskolás ballagókat kedélyeskedve kérdeztük: Na fiatalok, hogyan - merre tovább?

A válaszadók kétharmada Magyarországot jelölte meg úgy, hogy amikor visszakérdeztem tőlük, pontosan melyik szakmát, gimnáziumot választanák, akkor pusztán egy tanácstalan vállrándítás volt a felelet. Tökmindegy, mondták. Csak el innét. Szerencsét próbálni, mint a mesében a Ludas Matyi.

Hogy nem mesevilágba való a párhuzam: azt vesszük észre, hogy folyamatosan köztünk jár Döbrögi méltóságos úr is. Pontosabban a szelleme. Ami megtestesíti a bugrissággal elegy kivagyiságot, a pénznek és a hatalomnak a mindenhatóságát. Mert ne higgye senki, hogy a Döbrögi-félék kipusztultak a nénémasszonyos- urambátyámos idők végeztén. Dehogy!

A mindenkinél mindent jobban tudó, rátarti, korlátolt szemlélet itt maradt, túlélt közöttünk. Áporodott a levegő, ahol szellőztetés sosincs. Döbrögi meg azért mindig vigyázott arra, hogy túl nagy huzat ne legyen. Legszívesebben a zsalugátereket is beszögeztette volna.

Így esett meg, hogy ama nyomorúságos idők mára rendre visszaköszönnek. Igaz: cseléd helyett bejárónő van, a zsellérek sorsa meg a napszámosé, de a hajdani fölpofozott béresnek ugyanúgy fájt a megaláztatás, mint napjainkban a minimálbéren tartott munkavállalónak, a fölmondás rémével szorongatott melósnak. Soha ennyi József Attila-i Mama nem mosott, vasalt, teregetett kiszáradt lélekkel és kiszikkadt kézzel, a napi betevőért gürcölve. És nem tántorgott ki ennyi József Áron sem külföldre, az élhető élet reményében.

Nincs érdemi változás. Csak a költőink fájdalma maradandó. Meg a kérdéseink ugyanazok.

Viszont Döbrögi éli tovább a világát. Ámbár, mára nem hintóban terpeszkedik, hanem drága autót vezet, netán sofőrje is van, aki kinyitja neki az ajtót. Lehet, hogy nem a rizsporos parókás ispánja szalutál neki zsinóros mentében, hanem az öltönyös beosztottja, igazgatóhelyettese, cégmenedzsere, főkönyvelője vagy egy fontoskodó talpnyalója hívja mobiltelefonján, eldöntve életet, halált, mások sorsának alakulását. A nyusztprémes dolmányt lecserélték méregdrága, márkás öltönyökre, arany karórára. Parfümfelhő járja.

Mert a Döbrögi-fajta már csak olyan: szereti illatfelhő által álcázni, hogy fürdőszappant már igen régen látott őkelme. A lelke tán sosem.

Mennyire hiányzik egy bátor Ludas Matyi, aki végre merne változtatni, és nem háromszor, de sok százszor, ezerszer - minden alkalommal - helyettünk is igazságot tudna tenni!

Pósa Károly

Ismét balhé a csókai suliban

Fotó: illusztráció

A minap újabb „összecsapásra” került sor 

a csókai általános iskolában. 

Ötödikes diák a „törvény” kezével sújtott le

 egy elsős tanulóra.

Sokkal mélyebbek és immáron ártóak azok a társadalmi folyamatok, amelyeket már a gyermekek is átélnek, magukévá tesznek. A szülő észre sem veszi, hogy gyermekébe átivódik jelleme. Mondják sokan: „A gyermek a szülő tükörképe!”, ha a gyermeket a szülő neveli...

Ki és kik nevelik a gyermekeket?

A gyermek nevelése áldásos feladatnak kellene lenni, mert a jövőt tudjuk ezáltal megformálni, értéket tudunk átmenteni. A közszféra mellébeszélése nem megoldáshoz vezető út, nem lehet ráfogni mindent a stresszes-gondterhelt válságos valóságunkra!

Amennyiben az utca neveli a gyermeket tudjuk a végeredményt. Amennyiben a média szintén tudjuk, amennyiben a virtuális világ ott is sejthetjük mi lesz a vége...

Mifelénk évek óta a jól jövedelmező tan működik, nevezetesen a szülő mutogat a tanítóra, tanító legyint a szülő felé. A párt is mutogat az egyház is fenyegetőzik (igen jól hallod Jézusom), ha a gyermek nem megy ennyi-meg ennyi szentmisére, akkor nem lesz ez, meg az! Bermudai háromszög, ha létezik az pontosan így működhet, eltűnik benne minden és semmi sincs megoldva, de a legfontosabb, hogy meg van magyarázva és a „faj” hatalmaskodhat tovább!

Sokat regélnek a reformokról, iskolamodellekről, hangsúly a regén van és maradt. Nem regélni kell, hanem az értéket meg kell teremteni. Nem lehet minden „ágról” szakadt pártkönyvrendszernek megfelelő tanító, ahogyan minden pap sem lehet jó hitoktató! Először is a tanító személyét kell megerősíteni, hiszen a társadalom legfontosabb személyisége, mert a jövőt alakíthatja, -Japánban, ezt tudják évszázadokon át, mi meg újra a spanyolok viaszát akarjuk feltalálni, hogy az e-mailre rányomjuk?!

Mit lát a gyermek a mai világból?

Egy nagy zűrzavart! Ahol mindenki öntörvényű és senki nem figyel a szavára, nem érdekli gondjai, nem érdekli álmai! A problémádat úgy oldod meg, hogy a másikat letiporod, megalázod! A munkád, akkor marad meg ha nem avatkozol bele...

Mit lát a médiából?

Erőszakot, vért, botrányt, bűnözést...

E kép válik benne valóssá, mert a társadalom, ezt akarja, hogy lássa. Maga a társadalom formálja újabb-kori szörnyeteggé, mert ha nem adoptálódik, akkor elveszik, mert ez a Darwin -féle evolúció alapja. Kajafások és Pilátusok kora ez, immáron kétezer éve...

Tények

A gyermekek felügyelet nélkül maradtak. A felügyelet nélkül maradt gyermek keresi a helyét a csoportba, természetes kiválogatódás alapján a csoportokon belül hierarchia jön létre. A legerősebb a vezető, azt követően kialakulnak a kasztok...

A fiatal bárányka betévedt a tilosba és a farkas megregulázta, mert a vadász éppen Piroskával hetyegett...

Ismét a sokadszorra ismétlődő probléma, hol voltak az ügyeletes tanítók, tanárok? Hogyan történhetett meg, hogy az elsős gyermek bekeveredett az ötödikesek közé? Mit keresett egy alsós diák a felsős diákok között? Itt van elásva az igazság jó mélyre! Mivel a pártkatonarendszerben szolgáló tanító/tanár nem volt jelen „iksz” gondja végzése végett, megtörtént a „balhé”. Az igazgató nő bármennyire meg szeretné regulázni pártkatonarendszerben szolgáló tanítót/tanárt nem bírja, mert az alapító „elvtársak” nem adnak rá engedélyt a „községből”! Erre mondja egy volt pedagógus kolléga: „Az Istenit, ez is tanít meg az is...”

A megoldás felmondás, mert súlyos testi-sérelmeket élt át a gyermek! Egyszerű, mint a kémia tanárunk pofonja, ha az oxigént kis o-val írtuk a képletben (A pofon, akkor megengedett fenyítési rendszer eszköz volt!)...

Nem kell félremagyarázni és nem kell tanfelügyelőt, rendőrt angazsálni, hogy a problémát, úgy oldjuk meg, hogy ne legyen megoldva! Pediglen, immáron évek óta ez a forgatókönyv van eljátszva, csak a szereplők változnak a színjátékban!

A hitoktató tudja, hogy most az a rész következik, amikor a Jézus az égre tekint és az Úrhoz imigyen fohászkodik: „Uram bocsáss meg bűnös lelküknek nem tudják mit cselekszenek!”

Igen, bármilyen furcsán hangzik az ötödikes gyermek természetesen viselkedett és védte az általa igazságosnak hitt világot. A börtönben is ez történik, ha az elítélteket magukra hagyják...

Nos immáron ismétlődő balhék sorozata rázza meg a csókai iskolát. Az igazgatónak el kell gondolkoznia azon, hogy ki(k) és miért szabotálja(ák) a munkát és a saját lelkének-ismerete végett a törvény kezével neki kell lecsapni az obstruáló kollégákra és nem a gyermekeken kell elverni a port. A szülőket meg hagyják a nyomoruk megoldásához vezető keserű úton békességbe!

Időközben az alapító községi elvtársak kikezdték Cicmil Antonije tiszaszentmiklósi általános iskola igazgatóját, mert bűne a sikeressége, nincs nála erőszakos viselkedés, a tanítók és tanárok a feladatuk magaslatán vannak...

Igen, summa-summarum, ki is bűnös a balhéért? 

Egyértelmű ugye!

Margit Zoltán

Megcsúszott a doki?

A hétvégén az „össznépi-lavórban” a zentai kórház sebészete vitte a pálmát. Boldog-boldogtalan, beteg és egészséges a sebészet egy derék orvosáról regélt, úgy egy jó adag negatívummal a jelzők között…

Derekasan derék sebész urat, -korrupciós társadalmi rákfenével vádolták meg a bújtatott smasszerek, időnként test-masszőrök, fa testápoló szerekkel…

A belgrádi lapocskák megszellőztették, hogy 48 órás vizsgálati fogságot rendeltek el a csókai Dr. Ribár Miklósnak, így a Szentháromság csókai búcsút nem a templomban töltötte, hanem egy másik tisztes-ház vendégszeretetét élvezte. Időközben a vizsgáló bíró az előzetes letartóztatást meghosszabbította 30 (harminc) napra…

Nevezetesen a zentai közkórház sebészeti osztályán, operációra várakozó nő fiától 920 euró hálás pénzt kért Dr. Ribár Miklós, amelyet a család át is adott neki. A mit sem sejtő sebész vidáman hazafelé véve az irányt nem várt rendőri ellenőrzésbe botlott, amikor is megtalálták nála az átvet, le nem adózott összeget...

A „Milosevitsi” időkben is gondja akadt a karhatalommal időnként, meg a kollégákkal is, no meg a kórház igazgatójával is, de elsimultak körülötte a ránczok...

Egy interjújában a következőket nyilatkozta 
a megboldogult Cs. Simon Istvánnak

 2000. január havában:

Jegesedik, csúszik alattunk a talaj, megnőtt a sérülések és a csonttörések száma. Ugye bőven akad munkád a zentai kórházban? - kérdeztük dr. Ribár Miklós baleseti sebésztől.

- Hát igen, ez a törések, sérülések főidőszaka, ám ennek ellenére nekem most nincs munkám, mert karácsony böjtjén csókai lakásomban a mentő átadta a munkaviszonyom felfüggesztéséről szóló határozatot.

Hogy kerülhetett erre sor, hiszen a te munkásságodat nagyra értékelik az általad kezelt betegek?

- No, nem is a betegek, hanem a zentai Gerő István Egészségügyi Központ vezérigazgatója, dr. Milorad Curcic kezdeményezte a menesztésemet, minthogy állítólag illegálisan operáltam meg a horgosi Ábrahám Mihályt, aki csípőfájdalom miatt jelentkezett vizsgálatra még november elején. Jobboldali csípőkopást állapítottam meg nála. A kanizsai gyógyfürdőbe irányítottam. Ott az orvosi bizottság azt javasolta, hogy az operáció után menjen fürdőkezelésre... 

A sebészeti osztályon való egyheti tartózkodása után sikeresen elvégeztem rajta a csípőműtétet, és két hét elmúltával a beteg gyógyultan és elégedetten távozott. A kórházban azonban nem volt mindenki elégedett az operációval. Dr. Cabafi Zoltán, a sebészeti osztály főorvosa (általános sebész) feljelentést tett ellenem. Úgymond programon kívül végeztem el a műtétet, holott az operáció reggelén dr. Vékony Nándor és én jeleztük neki, hogy ez a műtét nem vár halasztást. Akkor neki nem volt ellenvetése, ám később meggondolta magát, följelentett. Állítólag veszélyeztettem a többi beteg életét, holott abban az időszakban a sebészeten másfajta műtétet nem végeztek. Meg hogy sok anyagot használtam el, és ezzel veszélyeztettem a többi beteg ellátását, és anyagi kárt okoztam a kórháznak.

Valószínű, hogy ha nem vállalom el az említett beteg protézisműtétét, akkor nem okozok kárt a kórháznak, amivel vádolnak, csak hát nekem az a dolgom, hogy a betegen segítsek, aki ebben az esetben pl. magával hozta a csípőprotézist és a szükséges gyógyszereket is. Fölmerül a kérdés, ha horgosi betegünket, kikindai biztosítottat nem én operálom meg, hanem másik egészségügyi központban végzik el rajta a műtétet, akkor az mennyibe került volna!... 

Minden bizonnyal drágább lett volna, és a beteg fájdalmai is tovább tartottak volna. Ez is szempont ugyebár. Csakhogy amint azt a főorvos megjegyezte, én nem vagyok jó fiú az o szemében. No de én nem is kapadozom az ilyen minősítésért. A munkámban, a betegeimmel azonban jó, megfelelőakarok lenni. Hallom, hogy újabban a betegeket (akikhez hasonlót korábban ott Zentán elláttam), most Kikindára szállítják, amely helység a mostani út- és üzemanyagviszonyok közepette nincs is olyan közel. Erre találnak módot, a beteget meg csak akkor szállítja a mentő haza, ha hozzátartozói öt liter üzemanyaggal megjelennek a mentőállomáson. A bíróságon folytatódik az ügyem. Éppúgy, mint az utóbbi két-három évben a kórház néhány dolgozójának az ügye is ott tisztázódott, méghozzá úgy, hogy a kórház vezetősége sorra elvesztette a pert.

Legutóbb Avdalovic Zsuzsanna, a kórház főnővére, akit koholt vádak alapján perbe fogtak, másodfokon is megnyerte a pert úgyhogy a perköltségek címén a kórháznak 13 ezer dinárt kell fizetni. Ezenfelül természetesen a főnővér fizetését is meg kell téríteni, de a rágalmazásért is további költségek hárulnak a vádlóra. Úgy látszik, hogy erre van pénz, a legalapvetőbb gyógyszerekre pedig nincs -fejezte be nyilatkozatát dr. Ribár Miklós baleseti sebész.

Az ütött vissza, hogy a zentai kórház igazgatója akart lenni?

Ezidáig a derék doktor, akit a fenti időkben „Márka Mikinek” becéztek, (most nem tudom milyen néven fut, mert Euró Miki az egy kicsit olyan Disneyland-es imázst ad neki), megúszta felfüggesztésekkel, de most betrafált a közepébe, lehet találgatni, de nagyon keresztbe tett ismét valaki(k)nek, mennyit fog rajta segíteni a kommunista, majdan Milosevitsi időkben kiépített kapcsolatrendszere, ezt csak találgatni lehet, viszont tudjuk: „Varjú, varjúnak nem vájja ki a szemét”!

Egyesek nem nézték jó szemmel, hogy magánpoliklinikát épít, gazdálkodó és magánvállalkozó egy személyben. A magánvállalkozása „ARTHRO-PLASTICA DOO ČOKA” néven van bejegyezve a cégbíróságnál, 104018776 adózási számmal és 20067519 törzsszámmal ellátva, amelyben igazgatói funkciót tölt be és 28.137.699,70 RSD (255.797,26 Euró) alaptőkével rendelkezik.

Nincs szándékom védőbeszédet írni, valakinek bűnösségét, avagy bűntelenségét bizonyítani, de egy dologra felfigyeltem, Vajdaságban ismét magyar embereket ráncigálnak a törvénykezés elé nagy média csinnadrattával és nem látom az államalkotót vasba verve...

Tudom: amit lehet Jupiternek, azt nem lehet az ökörnek!

Megcsúszott a doki, igen megcsúszott, mert nem nézett a lába elé és elfelejtette az örök érvényűt, hogy a farkasok addig viselkednek "demokratikusan" a báránykával, amíg nem kerül szavazásra, hogy mi lesz vacsorára!

Margit Zoltán

Dr. Vasas Mihály a zentai kórház igazgatója Dr. Ribár Miklós ortopéd sebész letartóztatásáról pénteken délután értesült, amikor a rendőrség információkat kért a gyanúsítottról. Az eset kapcsán az igazgató megjegyezte, hogy a kórházban dolgozó orvosok nagyon jól tudják, szigorúan tilos pénzt kérniük a páciensektől. Dr. Vasas szerint a kórházi szolgáltatásokért készpénzzel kizárólag egyetlen helyen, a kórház pénztáránál fizethetnek a betegek, kivételes esetben pedig banki átutalással.

– Az orvosoknak nincs semmilyen felhatalmazásuk arra, hogy pénzt kérjenek a páciensektől. A kórházban olyan orvos nem dolgozhat, aki így viselkedik. A betegek tényleg sokszor kiszolgáltatott helyzetben vannak, viszont a közreműködésük nélkül nem harcolhatunk a korrupció ellen. A kórházban egyébként működik a beteg-jogsegélyszolgálat is, amely bejelentések alapján indít vizsgálatot, s amennyiben szükséges, hivatalból a rendőrségnek is átadja az ügyeket – mondta az igazgató.

A Dr. Ribár letartóztatásáról szóló hír gyorsan elterjedt a világhálón is, és a hozzászólók megemlítik, hogy a szóban forgó orvos már korábban is többször kért pénzt a beavatkozásokért cserébe. Ezzel kapcsolatban Dr. Vasas elmondta, hogy Dr. Ribár ellen már korábban is történt bejelentés, vizsgálat is folyt ellene, de a vádakat végül nem sikerült bizonyítani.

Az igazgató szerint a betegellátást a szakorvos távolléte alatt is igyekeznek zökkenőmentessé tenni:

– Dr. Ribáron kívül az osztályon dolgozik még egy ortopéd szakorvos, és van egy fiatal kollégánk is, akinek a szakosítása még tart. Mindent megteszünk azért, hogy a betegeket helyben ellássuk, s hogy a pácienseknek ne keljen másik intézményhez fordulniuk – mondta.

Információink szerint Dr. Ribár Miklós közel 30 éve dolgozik a zentai egészségügyi intézményben.  

Horváth Zsolt

A csókai móka

Ismerősöm egy igencsak érdekes képpel lepett meg az "össznépi lavórban". Tudjuk egy kép ezer szónál is több információt hordoz magában. Neki is láttam tüstént, hogy megleljem az ezer egy csókai éjszaka / nappal történetét...

Bár a kép magáért  beszél, de menjünk sorjában! Én először az üres gólyafészket vettem észre, amely a magtár kéményén árválkodik éppen a kép középpontja tájékán, immáron a sokadalom háta mögött. Véletlenek nincsenek, a sokadalom hátat fordít a jövőnek, nem először és nem utóljára... 

Az üres fészek...

A természet jelzi a változásokat és az ott élők hozzáállását annak megóvásában és megőrzésében, avagy a pusztításában. Csókán már túl sok az üres fészek...és némelyik le is dőlt...A gólya is akkor kelepel boldogan, amikor alant dolgos kezek szorgoskodnak. A gólya nem szereti a zajt, lármát, mert elvonja a figyelmét a fészekrakástól és ez a folyamat hosszadalmassá válik el is hadja fészkét, viszi fiókáit a jobb világ felé! Oda ahol kevesebb a vérszomjas morgó farkas, tyúkolt látogató róka, meg a szarka, amelynek ékes a csőre és más érteke után ragadós a karma...,csókát már nem emlékszem mikor láttam utóljára Csókán, már ő is elhagyta nevéről elnevezett falucskát, csóka nélkül Csóka, mit sem ér már...kár-kár...

A folyamat immáron hosszadalmassá vált. A gólyát nem érdekli a mellébeszélés, a -tik, a -mink, az -ők, a -mások...mondhatnám keserűséggel, jól teszi, szép a kárpát medence és van ahol szívesen várják, elvárják még a gólyát. Ott még a tűzfalon is megőrőkítették az építők, hogy a házba került ifjú pár minél előbb gyarapodjon...Ők mások...mi meg furcsák vagyunk...

A sokadalom egyetlen egy hölgy nélkül, amit másodszorra szúrtam ki, így is maradt még 998 részlet. Fiússá sikeredett a sokadalom, jól van ez így? Szerintem nem, mert a kép egy picinykét rúttá válik a szebbik nem távolléte miatt, nincs aki tündököljön rajta, mint a Jézust karján tartó Mária...

Anyák nélkül nem sokra megyünk, pedig a sokadalom a jövőt építené és magyar is a sokadalom, úgy választások tájékán. Gyermekek nélkül a jövő az múltá épül. Az üres fészekbe nem kerülhet gólya fióka!

Ismerősömtől megkérdeztem, hogy valójában mire is kellene felfigyelnem?  

-Nem látod? Kérdésre kérdéssel válaszolt. 

-A zsászló...

-A zsászló!

-Jó látom már! Oroszország új lobogója, na és?

-Rendben, akkor mi benne az a három csillag? Kérdőre vont!

-Mi lenne? Oroszország legjelentősebb történelmi figuráit jelképezi! Sztálint, Gorbacsovot és Putyint!

-Ne viccelj már, tudod mire gondolok!

-Ja a "báb" Vajdaság Autonóm Tartomány ferdített zászlajára gondolsz?

-Igen, arra!

-No de ki előtt van a ferdített zászló?

-A tartományi képviselő testület elnöke előtt!

-Igen, szégyen, hogy nem vették észre...

-Lehet, hogy sok volt a "nyakolaj", vagy a "birka faggyú" és megülte a gyomrukat...

-Erre nincs magyarázat!

-Már hogy is ne lenne! Várják az orosz befektetőket húsgyár ügyben!

-Akkor meg vegyenek egy rendes orosz lobogót!!!

(...)

Maradt még 996 részlet, de hagyom, hogy a kép beszéljen az utókornak, mert a kép beszélni tud és sokat is mond, néha többet, mint amit kellene! Immáron is túl sokat mondott, de keveset üzent. Pediglen az üzenet visz át bennünket a jelen nehézségein az jövő ködképébe. 

Egyet, azért a végére eleresztek maradva jó szokásomhoz, úgy foci zsargonnal, mert "első" emberünk ezzel "poénkodik" lépten-nyomon. A fociban is vannak csalások, bundázások, leselkedők, kézzel gólt szerzők. A nézők döntik el, hogy elfogadják, hogy szemük előtt lopják meg őket, avagy nem és a következő mérkőzésen üres marad a lelátó... 

Csókán nemcsak a csecsemőnek minden vicc új, nos ide ez kell! Ki mit szakít, azt szagulja...

Egészségünkre!

Margit Zoltán

Tápai Tímea -ment, játszott, győzött és befogadták!

Teremtésszeletünk első része*:

Ment, játszott, győzött

Új-Zéland egyéni országos bajnokát Tápai Tímeának hívják! A 27 éves, csókai származású játékos augusztus elején érkezett a távoli szigetországba: az előző idényben a magyar bajnokságban, a Szekszárd csapatát erősítő Tápai előbb megnyerte Cantebury község bajnokságát, majd az országos bajnokságon két arany- és egy ezüstérmet szerzett.

Tündérmesének tűnik a történet, azonban az előzmények miatt mégsem nevezhetjük annak: két, talpraesett, életre való fiatalnak elege lett a jövőkép nélküli szerbiai életből. Tímea élettársa, Gyurcsik Zsolt még januárban útnak indult, s szerencsét próbált a távoli szigetországban. Miután sikeresen elhelyezkedett egy modern konyhákat készítő cégnél, augusztusban kedvese is követte.

– Turista vízummal érkeztem Új-Zélandra, s a helyi, a christchurchi klub a levelemre azonnal válaszolt. Meghívtak egy beszélgetésre és, mivel nagyon kedvesek, segítőkészek voltak, csatlakoztam hozzájuk, velük edzettem az óriási, 17 asztalt tartalmazó termükben. Kiutazásom előtt rendszeresen edzettem a zentai klubban, s pár hét új-zélandi tréning után első lettem a Cantebury bajnokságon – mondta Tápai Tímea a Magyar Szónak, majd hozzátette, hogy a községi bajnokság megnyerése után a helyiek felkérték arra, hogy képviselje Christchurchöt az országos bajnokságon.

– Természetesen örömmel vállaltam a felkérést, s igaz, hogy időközben megkaptam a munkavállalási vízumot is, de csak az asztaliteniszre koncentráltam.
Tápai heti hat alkalommal edzett, gyakorolta a párost és a vegyes párost is, s ezenkívül edzőterembe is járt. A tréningek előtti bemelegítés a kerékpározás volt, mivel a terem 5 kilométerre van a lakásuktól.

– Az országos bajnokság az északi szigeten, Aucklandben volt, s keddtől vasárnapig tartott. Csapatban éppen hogy lecsúsztunk a dobogóról, negyedikek lettünk. Az egyéni és a páros versenyszámok előtt természetesen volt egy kis lámpalázam az új környezet miatt. Női párosban, Angel Huanggal az oldalamon a dobogó második fokára állhattam fel, a vegyes párost, amely során Lin Ji-Sien volt a társam, és az egyénit megnyertem. Az elődöntőben és a döntőben is ázsiai származású ellenfelem volt, Sarah Her-Lee, illetve Vicky Yang személyében, akik ellen figyelni kellett, de játszmaveszteség nélkül győztem le őket.

Tápai ezúton is szeretne külön köszönetet mondani Csitári Józsefnek, aki ügyvédjük és barátjuk is egyben, mivel nagyon sokat segített a munkavállalási vízum megszerzésében. Az asztaliteniszezőnő kezdi megszokni az új-zélandiak angol nyelvét. Egyelőre marad a christchurchi klub játékosa, s tervei között szerepel, hogy egy szépségszalonban dolgozzon az asztalitenisz mellett. Párjával már megszokták, hogy Új-Zélandon minden fordítva van, mint ott, ahonnan elköltöztek: a napszakok, az évszakok, a közlekedés.

Egy valami azonban, a világ rendjéhez képest nincs fordítva Új-Zélandon: ha két, tettre kész, elszánt fiatal dolgozni szeretne, akkor előbb vagy utóbb elhelyezkednek, s tervezhetik az életüket. Nagy kár és egyben szomorú is, hogy ezért ilyen messzire kellett utazniuk...

Tőke János - Magyar Szó

*A teremtésszelet sorozat azon Csókaikat rendeltetett bemutatni, akik tehetségük végett nem tudtak itthon érvényesülni, akiknek az itteniek "hegyeket" gördítettek mindennapi tevékenységük elé, csak úgy írígység...stb. végett. A rátermetségüket bízonyítva ennek ellenére külhonban sikereket értek el. Alap tétel: "Senki sem lehet próféta saját hazájában", ez Csókára hatványozottan érvényes, de ezzel a teremtéspusztulás sorozatban foglalkozom! 

Kellemes olvasást!

Csicsókai füstbement terv

Ég a napmelegtől a kopár szík sarja*,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors** közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.
Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga
Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;
Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,
Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan.

                                    Arany János - Toldi

Füst előttem, füst utánam (Fotó:Facebook)

A Csókai teremtéspusztulás kilencedik része

Csicsókai hóbort lett a gyújtogatás. Egyesek tényleg imádják Prométeuszt a tűz csiholóját és élnek ebbéli szándékukkal, hol itt – hol ott. Égett itt a tűzkőhalom kopjafa utánzatostúl, az „őrzött” szemétlerakó, amely éppen akkor gyulladt fel „ismeretlenül”, amikor az őr-pajtás pájinkáért vót! Nem kell elfeledni a téglagyár nevezetű gödröt sem, ahonnan ömlik a metán és vízen meggyújtva is ég, de ég a tarló, -mely atyókfia-gyújtogató lábába került, mert nem vette észre, hogy a gumicsizmája időközben jól áthevült...

A gyermeknek mondják: Ne játsz a tűzzel! A gyermeknek igen, mert még nem érzi a veszélyes elem pusztító erejét, de a csicsókai felnőtt az más, ő az elemek felett van, de gyorsan rájön, hogy mégsem, akkor már bajban van, bár már nem gyermek és Csicsókán minden mese új, még a hétfejű húsgyári sárkány története is, amelyet négyévenként választások alkalmával mesélnek el...

A messzemenően híres gazdaság az ezredfordulóval kimúlt Csicsókán, most azzal kell sáfárkodni, ami a csicsókai vincelléreknek*** megmaradt. Mivel a vincelléreknek észből van többlet (Móra ferenc után szabadon), ész-t kell árúba bocsájtani, csak egy a baj, hogy a vásárló, avagy pénzét Csicsókába befektető sehogyan sem akar megérkezni, valahol igaza is van, mert ki akar elvenni egy fogatlan, vén csicsókai banyát, aki folyton tűzel a nyelvével vagy kukorica csutkájával....

Ég a terjáni Holt-Tisza ág
Fotó: Gergely József - Magyar Szó

Immáron a terjáni temető közvetlen közelében lévő kiszáradt Holt-Tisza ágban tőzegesedett disznó-trágya gyulladt meg ismeretlen oknál fogva! A terjáni temetőn, az őseinken átfolyó trágyaléről van szó! Az őseink bosszúja a hanyag, mihaszna útókor felett? Érdekes, hogy a füst Csicsóka felé terjeng a szellemfaluból, arra felé, ahol Terján pusztulását megírták, majdan „magyar” emberek végrehajtották! Az a Terján, amelyről a jelenlegi csicsókai vezetés sem akar tudni, pedig egy éve igérgették a ledőlt, enyészetnek esett, nyárfából készült „Napsugaras szilfakereszt” újbóli felállítását! Mindenféle dáridóra, utazgatásokra, üdülésekre van pénz az ősökre nincs, pedig aki a múltját nem tiszteli, annak kétséges jelene és jövője nem lészen!

Mi maradt? A természet, az életkörnyezet, ezt kell árúbabocsájtani, mert a globalizált világban van környezetszennyezés, akkor Csicsókának is kell ilyen, talán csak nem maradunk le a kortól?! Így reggelenként New York-i szmogra ébredtünk és a vasútállomást metrónak nézhettjük.

A közbeszédben új tűzfészekre leltek Csicsókán, mert az új mégiscsak új! A spanyol sorozatokban is az új a ropogós ugyebár! Kimentem a csicsókai piacra eligazítás gyanánt, hogy tudjam mi történik a dimenzióban, odafordultam a dimenziókat jól ismerőhöz (csicsókai 3D =1D piac, 2D kocsma, 3D kulturált ház):

-Tudja lelköm Leonció, hogy szerette Lűsziszitát, csak az a fránya Drákó ne lönne, aki folyton bekavar!

-Tudja e néném ki az elnök? Igen, lelköm az Orbán Viktor!? Várjá mán, nálunk?! A Boris! (…)

-Kedves néném a Boris már rég elment, csak a tehén emléke maradt, amelyet az elnökválasztási kampányban csókolgatott, melyet a sárga mezű újgazdáknak osztogatott...

-És nálunk néném itt Csicsókán?

-Várjá mán, te most ugratsz engöm! Nem az Áder János, mert az szép embör, de ennek is van bajsza, mög Szögedre jár hallom én, de nem piros paprikát árulni a hírős Cserepes sori pijacon! Nekünk mög itthaggya a bűzt! Mög a sok lik-lukat, amit mostan ásogatnak mindönfölé! A kampányban azt modta most indul a húsgyár, de azt nem mondta hova! Mög ígérte, hogy vágni fognak az állatorvos kollégájával, de lelköm itt mán csak jópofát fognak vágni, mert jószág az nincs, hijába mönnek a pénzéhös községiek összeírni azt!

Érdekessége a történetnek, hogy a délivégeken a királytévé után a zéró tévéket nézik az itt élő magyar emberek...Teljességében, van egy párttévé is Pannónia síkságán!

Mitől "bűzlik" Csóka?

Apropó a pártújság az elmentél józan ész laptánácsával karöltve lehozta az elnök ezeregy éjszaka meséit, szóvolt bűzről, tűzről, közmunkás-gödör ásásról (három munkás / hat főnök...) gazdátlanságról, szemétről, amelyet a szabadkaiaknak akarnak alyándékozni. Meg arról, hogy hét millát nem tudnak csepfolyósítani, mert a főmufti nem engedi efféle sarcolását a csicsókai népnek. Nem volt szó arról mennyiért adták el a tartományi képviselői mandátumot stb.Továbbá, hogy a koaliciós partnerrel újra bevezették a csodás egypártrendszert és immáron nyolc éve gyakorolják. Időnkét a fotelyő körül eljátszanak, mint a gyermekek az óvodában, hogy ki ül bele...

Valójában az egész egy politikai böszme, melyet hadd ne mondjam ki fejlesztett tökélyre! Tipikus, mindenbe való kontárkodás és a megoldás kikerülése. Olyan időket élünk, hogy szükség van olyan emeberekre, akik nem avatkoznak bele a munkájukba. Voltak a történelembe bábkirályok nos Csicsókának is lehet bábelnöke...

Kié a hatalom? Akiről elhisszük, hogy az övé! Igen, rögtön tévedtünk, mert az övé sem...

Csicsókán füstbe ment a terv, pusztul ami hasznosítható, tönkre megy ami néha jó is volt. Mi maradt, gödör, szeméttelep, füst, dölyfösködés, önámítás, önimádás, hajbókolás, talpnyalás...

Vannak szebb dolgok is a világon és szebb füstbement tervek:

Egész uton – hazafelé –
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.

S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.

S a kis szobába toppanék...
Röpült felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.

                             Petőfi Sándor

                  (Dunavecse, 1844. április.)

Margit Zoltán

* Levágott gabona töve.

** Lekaszált gabonának fölben maradt csonkja, torzsa.

*** A vincellér régebb a szőlők kezelésével és megőrzésével, illetve nagyobb szőlőknél az azokban előforduló munkák felügyelésével megbízott személy volt, aki az állandó cselédek sorába tartozott, és szabad lakáson kívül rendes éves fizetést kapott, amely vagy kizárólag készpénzből, vagy készpénzből és terménybeli járandóságokból szokott állni. Jelen esetben csicsókai polipatikus.

A csicsókai májkrém

A csókai teremtéspusztulás sorozat immáron nyolcadik folytatása

Receptórium:

-25 dkg sertésmáj, csirkemáj, fácán leves...

-10-15 dkg zsír, alapban disznó a koleszterin végett...

-1 fej vörös hagyma, a termesztők végett...

-3-4 gerezd fokhagyma, Egyházaskér végett, mert Makó még külföld...

-só, a bosnyákok végett, mert Tuzlán van a legközelebbi sóbánya az is külföld...

-bors az import végett...

-majoránna a gyógynövény-forgalmazók végett...

-csontból származó zselatin, mert azt is el kell használni a bőrrel egyetemben...

-meg sok E. (étel mentesítő, étel érzetet adó adalék) valamelyik miniszter külkapcsolati üzlete végett, meg a bank hitel végett...

Majd elfelejtettem, nos ez is úgy van, mint a borpincészetben: szőlőből is lehet bort csinálni! Így májak, húsok, levesek helyett lehet a szója a helyettesítő...

Amikor „ez”, így szépen összejött, főzzük a masszát, mint a választópolgárt, amíg megfelelővé nem formálható, időközben néha balra kevergetjük, néha jobbra...

Íme a recept mikró, esetleg házi keverésre, ha valaki kedvet kap hozzá és szeret különös masszával bíbelődni. Viszont a valós recept, amely a csicsókai politikai sztrádát illeti és jellemzi az elmúlt három ciklusban (lásd 12. évben): a csókai húsgyárat elindítsák a gazdaság röppályáján a választási kampány idején. A szavazat számlálás után meg rögtön csődbe megy az a gyár -véletlenül, amely minden csicsókai leányálma, szavazathozó hozománya és most van az a sokat emlegetett rész: mi nem erre szavaztunk, tudom, ha nem erre, akkor arra, de valahogyan mindig ugyan arra...

Csicsóka utcáin megjelentek a dobozok, ki kerékpáron vitte, ki autóval, ki saját hátán húzta - vonta, nos elnézést, itt az illet volna: „Húzi, voní, taszití, ha nem bírí ott hagyí, ütí, vágí, kalapálí, a bicskáját belevágí, de a dobozt nem hagyí!” No így köll, ezt itt mögaszondani, hogy is híjják? Ja, doboz! (A „hogy is híjják” - „köztünk maradjon” - „jut eszembe” és a sok „őőőő”, főként az „és” kötőszót helyettesítő „kötőmondatocska” figyelem felkeltés, szóbitorlás és kitűnés céljából a szóhordozó részéről...) Igen a dobozok, mert a csicsókai májkrém gyár az elvégezett kampányban való működését nem "méregerős dinárban" fizeti ki, hanem „természetben” úgy naturálisan: májkrémben és mélyfagyasztott csirke „alkatrészekben” - egyben mélyhűtött zsenge pipi, pipi comb és pipi melle húsa... Álljunk meg a pipi melle húsánál, nos ez fontos volt a néhai csicsókai diszkó "peepshow"-jában a nagy balkáni háborúk idején, amikor is ukrán leányok lejtették a "striptease" táncocskát csicsóka csorgónyálú férfi népességének örömére, a csicsókai menyecskék kárára-mérgére, mert a "bugyipénz" elvitte a zentai havi vásárfiát, meg az éves szabadkai piaci bevásárlást...

A gond, hogy pipit és a májkrémet az áramszolgáltató és a többi szolgáltató nem tartja fizető eszköznek, bár lassan az elsődleges társadalom szintjére süllyed Csicsókán, már természetben megy a fizetés, úgy csere-bere szinten, mert pénze itt a többségnek nincsen a gazdag meg fukar-kapzsi az meg azért nem akar dinárt adni...

Így Csicsóka vásárló ereje: a nyugdíjas, féláron tud a legújabb világuniverzumra is kiterjedő válságban pipi alkatrészeket és májkrémet venni az újabb hideg napokra! Jelenlegi fűtésszolgáltató télen keményen megfizetteti a nyári meleget, csontig hatoló hideggel, nos arra a pillanatra fel kell ám készülni, mert se kukorica, se semmi nem teremtődött az idén!

A csicsókai sok nevű, sokszor csődbe ment kampány gyárának igazságosztója cáfolta a csicsóka poros – csontszáraz utcáin a szomszédasszony által terjesztett hírek valódiságát, miszerint ő nem „alanaturale” fizet pipi alkatrészekben és májkrémben, hanem segélyt ad az éhező sok hónapja fizetést nem látó csicsókai munkásnak...

Munka az van Csicsókán is, meg máshol is, csak fizetést ne kérjen az illető háborúkat, hiperinflációt, demokráciának nevezett pártfeudalizmust is ezidáig túlélő, csakis munka erejét felkínáló polgár!

Megy az ámítás, hogy „Ezök a fiatalok, -hogyishíjják, nem szeretnek dolgozni csak jól élni! Bezzög a mi időnkben...” A vállalkozó úgyszintén, ezt fújja...A munkavállaló munkanélküli, meg azt fújja, hogy hiába prédikál az előző kettő, inkább otthon marad, mintsem, hogy az elvégzett keserves munkájáért egy dinárt se kapjon és még ő finanszírozza az előző kettőt! Elég, hogy a pap bort iszik és vizet prédikál, nem kell hozzá még ez a kettő...

Az internet mög a mobiltelefon a hibás, mert fővilágosítja, ezt a fiatal népösségöt mindenféle jogokra, mondja a harmadik, mög a szocijális segély, me azon mijen jó élnek a lusta, ingyenélők!

Vagyon, ahogy vagyon, Csicsókán most van mit enni, csak ezt a hibrid, jól felfújt kenyeret kell hozzá venni és kenődik a májas, sül a comb, rotyog a paprikás. A villanyba, hogy fizetődik be mindez? Sehogy, majd úgy karácsony tájékán levágják és csak, akkor leszünk bajban ha a maják tévednek és nem lesz világvége még az idén, mert januártól jégcsapot fogunk nyalogatni és hitegetjük majd egymást, hogy ennek olyan íze van, mint a fagylaltnak...

Vidám nép a csicsókai, vendégségbe nagyon szeret menni, de vendéget, azt nagyon nem szeret fogadni, így a végére maradt a zentai úton csendölő dallam: csicsókai libajárás, ezt követi, hogy Debrecenbe kéne mönni a csicsókai májkrémet el kéne adni, hogy az áramot bé tudjam fizetni!

A tél közeledik...

Margit Zoltán

2008-as választások előtti "gyár-beindulás", amikor az újságíróknak a felvétel kedvéért üres konzerveket osztogattak... A képsorokat nézve, akkor is dübörgött a kampány, ahogyan most 2012-ben is! A csecsemőnek minden vicc új, de csicsókán a választások előtt mindig el lehet sütni a gyár storyt...

A csicsókai mögmondók...

Figyelem, figyelem nem áprilisi tréfa!

A csókai teremtéspusztulásunk hatodik folytatása...

A csicsókai libajárás újabb szellemi magaslatának produktumával állunk szemben. Elemezzünk mi is történhetett: A "művelődésinek" nevezett egyesület elnöke nyilatkozik az újságíró-főszerkesztőnek, mert az szép, úgy, mint a "celebek" és elfeledkezik róla, hogy Pressburger Csaba nem a "magyar" meszelős tábor bértolnoka!

Megijed szegény, elkezd izzadni, most mi lesz? Össze ''híjja" az elnökséget, összedugják a kupájukat meg mást is a kultúra szentélyének álcázott művelődési pártházban! Mi legyen? A kommunista párttitkár, leghűségesebb újabbkori meszes pártinak, Isteni szikra pattan ki a fejéből! "Híjjuk" föl a bázist, oszt az mondja mög mi lögyön! Így is töttek!

-Csóka híjja pártházt, vezér fő mögmondóját, fő mögmondó jelöntközz!

-Itt a fő mögmondó! Mi a baj? Kit kell eltiporni?

-Még nem tudjuk kit köll! Mönjünk sorjában!

-Itt járt egy újságíró, de nem tudjuk meszes e?

-Ki volt, mond a nevét, mert a név a végzet! Kitől citálom nem tudom, de idevágó idézet!

-Valami Die Presse, olyan németös!

-Én ilyet nem ismerek! Nem az angolos Press lehetett?

-Úgy gondolom, az!

-Ne gondold, mond ki!

-Igen, Press meg a hamburger között valami nevű, meg erdélyi királyfi keveréke, olyan, mint a korhely székely káposzta ementálival Tamáskodó módra!

-Fel adtad a leckét elvtárs, brrr..., párttárs, mi vagy még most? Ja, kultúra meg művelődés elnöke!

Közben gondolkodnak ezek, gondolkodnak azok...

-Te nem a Pressburger Csaba!?  Szól oda a hét minden napjában rendelkezésre álló párt sajtónak referáló cenzor kollégája!

-Ú a ménykű csapjon bele, de milyen újságnál, amikor kitapostuk a Magyarnak Pártszavából nevezett napilapunkból!

-Valami Blikk, Klikk vagy ilyen lehetett!

-Az Orbánc vigye el, bulvárban utazik?

Újabb fájdalmas csend...A csicsókai elnök elvtárs, párttárs, kultúrmunkás nem csak izzad, hanem reszket is, mint a kocsonnya...

-Hívd fel! Le is út meg Padéra fel is út, ja csókai út, amelyet Hodicsra vezettek! Vonja vissza az írományát, mert ki tudja melyik ellenségnek írkál, de, hogy ellenségnek az biztos! 

-Fő mögmondó, nem lösz baj, hogy én a picike csicsókai elnök az igazat és csakis az igazat mondtam néki?

-Mi csoda? Tudud jól, hogy mindent mondhatsz, csak az igazságot nem!

-Jujj nekem mi lesz velem?

-Mi lesz, mi lesz! A választások után betegségre való hivatkozásra lemondasz, így szoktuk, tudod!

-Én mindent megtettem, még a napot is én keltem fel Csókán, utána útlevéllel eresztem át Zentára...

-Jó, ezt figyelembe veszem!

-Mi lesz az elnökséggel?

-A Júdás nevezetű marad a többi repül veled!

-Jújjjj, ez áprilisi tréfa?

-Nem, ez nem az! 

Lecsapta a telefont a fő mögmondója, lett nagy csend és bánat a csicsókai művelődés - kulturált szemétkihordás portáján...

Áprilisi tréfa, talán, de csicsókán minden másképpen van, mint a világ négy égtáján, szóljon a nóta: csicsókai libajárás...

Lesz folytatás...

Margit Zoltán

Teremtéspusztulás sorozat:

1. Teremtés pusztulásunk...Terján

2. Teremtés pusztulásunk...Terján 2.

3. Tűzkőhalom...A tűz csiholója

4. Az ünnep megrontása, avagy a hülyeségre nincs orvosság!


5. Csicsókai krónikusok: Oszd meg, oszt uralkodjál!