Margit Zoltán: tűz

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tűz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tűz. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. június 21., péntek

A nyári napforduló a litha* ünnepe volt



Nyári napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a nyári napfordulóig a Nap délről északra halad, utána pedig északról dél felé kezd mozogni, és az év leghosszabb nappalát adja (következésképpen a legrövidebb éjszakát).

A nyári napforduló az északi féltekén június 21-én van (esetenként 22-én vagy 20-án), a déli féltekén pedig december 21-én (esetenként 22-én). A magyar népi szokások szerint már korábban is fontos ünnep volt, de a kereszténység felvétele óta Szent Iván napjához (éjjeléhez) kötik a nyári napfordulót.
Jellemző pozíciói
  • Az Északi-sarkon a Nap állandó magasságon, 23°-on kering.
  • Az északi sarkkörön a Nap középpontja éppen az északi horizonton tartózkodik, anélkül, hogy lenyugodna. A Nap D 47°-on delel. Ez az év egyetlen napja, amikor a Nap nem nyugszik le.
  • Magyarországról nézve a nyári napforduló idején a Nap 66° magasan delel, s csaknem 16 órán keresztül tartózkodik a horizont felett.
  • A Ráktérítőn a Nap É 26°-on kel fel, a zeniten delel, majd É 26°-on nyugszik. A Nap 13,4 órán át tartózkodik a horizont felett.
  • Az Egyenlítőn a Nap É 23°-on kel, É 67°-on delel, és É 23°-on nyugszik. A Nap 12 órán át tartózkodik a horizont felett.
  • A Baktérítőn a Nap É 26°-on kel fel, É 43°-on delel, majd É 26°-on nyugszik. A Nap 10,6 órán át tartózkodik a horizont felett.
  • A déli sarkkörön a Nap középpontja éppen az északi horizonton tartózkodik, anélkül, hogy feljebb emelkedne. Ez az év egyetlen napja, amikor a Nap nem kel fel.
  • A Déli-sarkon a Nap sohasem kel fel, hanem 23°-kal a horizont alatt kering.
A nyári napforduló az északi féltekén a csillagászati nyár kezdetét jelenti, a legtöbb kultúrában számos ősi szokás kapcsolódik hozzá, megünneplésének ismét reneszánsza van.
A nyári napfordulókor, június 21-én ünneplik az újpogány wicca vallás nyolc nagy ünnepének egyikét; a lithát, a tűz ünnepét.

*A litha a wicca vallás nyolc nagy ünnepének egyike; a tűz ünnepe. A nyári napfordulókor, június 21-én ünneplik.

A litha név első írott előfordulása Beda Venerabilis De Tempore Rationum című művében található, ahol a nagyjából júniusnak és júliusnak megfelelő hónapokat angolszász nevén „se Ærra Liþa” és „se Æfterra Liþa” (litha korábbi hónapja és litha későbbi hónapja) néven írta le; szökőévekben egy liþa nevű külön hónapot is beiktatva közéjük.

A wicca

A wicca egy újpogány vallás, mely a világ számos országában megtalálható. Elsőként a brit Gerald Gardner kezdte népszerűsíteni 1954-ben. A wicca nem intézményes vallás, és az egyes hívek és csoportok hite és szertartásai nagyban eltérhetnek, de legtöbbjükre jellemző a hit két istenségben, az Úrnőben és az Úrban, valamint a Wicca Intelem („Ha nem ártasz vele, azt tégy, amit akarsz”) betartása és a „Háromszoros visszatérés törvényében” való hit, valamint a mágikus szertartások végrehajtása.


A wicca világnézetben fontos szerepet játszik az öt elem: föld, víz, tűz, levegő és az ötödik elem, mely a lélek vagy akasha. A wicca jelképeként gyakran előforduló pentagramma többek közt az öt elemet jelképezi. A szertartások előtti bűvös kör felrajzolásánál az első négy elemet hívják segítségül a nekik megfelelő négy égtáj felől.

Sokak szerint a wicca erkölcs alapszabálya az ú.n. Intelem: Ha azzal nem ártasz, azt tégy, amit akarsz., de valójában a wicca erkölcs, ahogy szinte mindenpogány hit, a becsület gondolatát tekinti alapvetőnek. Az Intelem a nyolcvanas évek elején kezdett nagyobb ismertségre szert tenni, akkor még kizárólag a mágikus munkára vonatkozó szabályként használták. Az eklektikus wicca terjedésével egyre többen érezték szükségét valamiféle erkölcsi törvénynek, s az Intelemben vélték ezt megtalálni. Eredetileg a wicca egyik alapgondolata volt a döntések erkölcsi oldalának felvállalása is, azaz annak eldöntése, hogy mi helyes, mi helytelen. Az intelem törvényként való értelmezése tehát a hagyományos wicca alapelvei ellen való. Szintén fontos a hármas törvény, mely szerint bármit tesz valaki (akár jót, akár rosszat), az háromszorosan száll vissza rá. Ezt a törvényt a legendák szerint Doreen Valiente találta ki, mivel két tanítványa rendszeresen etikátlanul végezte dolgait.


Sok wicca követi a nyolc erény előírását is, amelyet Doreen Valiente Charge of the Goddess című versében említenek: szépség és erő, hatalom és együttérzés, büszkeség és alázat, öröm és tisztelet. Valiente versében ezek egymást kiegészítő párokba vannak rendezve, mely újabb példája a wicca gondolkodásmódra gyakran jellemző dualizmusnak. A beavatott wiccák közül vannak, akik egy 161 pontból álló törvényt is követnek, ezek azonban valószínűleg nem ősi eredetűek, hanem Gardner találhatta ki őket, reagálva a covenjén belüli belső konfliktusra.

A Szent Iván napi tűzgyújtás

Szent Iván napja, azaz Keresztelő Szent Jánosnak, Jézus megkeresztelőjének az emléknapja. (Magyarországon a délszláv hatást mutató Iván változat honosodott meg a magyar Jánossal szemben.)

Szent Iván a nyári napforduló ünnepe, országszerte a kultikus tűzgyújtások ideje. A pogány hagyományban a tűz egyrészről napszimbólum, tehát a nap megújhodását kívánták elősegíteni a tűzgyújtással, másrészt mindig a megtisztulás szimbóluma is. A keresztény egyház Szent János ünnepét az V. század óta jegyzi, a pogány hagyományokra visszavezethető kultikus tüzeket az egyház liturgiájába átültette, a tüzeket megszentelte.

A Szent Iván napi tűzgyújtáshoz számos hiedelem fűződik. Azt tartották ezek a tüzek megvédenek a betegségek, elsősorban a pestis ellen, a termést pedig védik a jégveréssel szemben. Magyarországon erről a szokásról a XV. század óta vannak feljegyzések. A tűz körül a fiatalok termékenység és szerelemvarázsló dalokat énekeltek, a tüzet körüljárták és szokásban volt a tűz átugrása is. Ennek általában szerencsehozó erőt tulajdonítottak.


Időjárási, éghajlati okokkal magyarázható, hogy Szent Iván éjjelének ünnepe az északi (skandináv és balti) népeknél a mai napig élő, valódi ünnep. A zord, hűvös éghajlaton az egyébként rövid nyár érkezése igazi öröm az emberek számára. Ma is ezerszámra lángolnak fel a máglyák Szent Iván éjjelén, általában valamely magaslaton, hogy minél messzebbre látszódjék. A fiatalok "páfrányvirágot" keresnek (a hiedelem szerint ezen az egyetlen éjjelen virágzik a páfrány, aki a virágot megtalálja boldog és gazdag lesz). A János nap mágiájához tartozik az egészség- bőségvarázslás is. Gyógynövényeket, füveket is szórtak a tűzbe, máshol a füvekből koszorút fontak, ettől remélték a jószág termékenységét, egészségét. Az észtek különös jelentőséget tulajdonítottak a János nap hajnalán szedett harmatnak, ezt életvíznek tartották, ezzel mosták meg a beteg szemet, úgy tartották, ettől meggyógyul. Szokás volt még a házba nyírfaágat vinni, amely szintén az ünnep szimbóluma északon.


A csíki székelyeknél az angyalozás szokása járta. A faluban a házak elé lombokból sátrat emeltek, abban imádkoztak. A falubéli kislányok csoportosan jártak házról-házra, köszöntő énekeket mondtak, a háziaktól pedig süteményt, néhány fillért kaptak cserébe.  


2012. október 11., csütörtök

Csicsókai füstbement terv



Ég a napmelegtől a kopár szík sarja*,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a
tors** közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.
Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga
Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;
Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,
Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan.

                                    Arany János - Toldi

Füst előttem, füst utánam (Fotó:Facebook)

A Csókai teremtéspusztulás kilencedik része

Csicsókai hóbort lett a gyújtogatás. Egyesek tényleg imádják Prométeuszt a tűz csiholóját és élnek ebbéli szándékukkal, hol itt – hol ott. Égett itt a tűzkőhalom kopjafa utánzatostúl, az „őrzött” szemétlerakó, amely éppen akkor gyulladt fel „ismeretlenül”, amikor az őr-pajtás pájinkáért vót! Nem kell elfeledni a téglagyár nevezetű gödröt sem, ahonnan ömlik a metán és vízen meggyújtva is ég, de ég a tarló, -mely atyókfia-gyújtogató lábába került, mert nem vette észre, hogy a gumicsizmája időközben jól áthevült...

A gyermeknek mondják: Ne játsz a tűzzel! A gyermeknek igen, mert még nem érzi a veszélyes elem pusztító erejét, de a csicsókai felnőtt az más, ő az elemek felett van, de gyorsan rájön, hogy mégsem, akkor már bajban van, bár már nem gyermek és Csicsókán minden mese új, még a hétfejű húsgyári sárkány története is, amelyet négyévenként választások alkalmával mesélnek el...

A messzemenően híres gazdaság az ezredfordulóval kimúlt Csicsókán, most azzal kell sáfárkodni, ami a csicsókai vincelléreknek*** megmaradt. Mivel a vincelléreknek észből van többlet (Móra ferenc után szabadon), ész-t kell árúba bocsájtani, csak egy a baj, hogy a vásárló, avagy pénzét Csicsókába befektető sehogyan sem akar megérkezni, valahol igaza is van, mert ki akar elvenni egy fogatlan, vén csicsókai banyát, aki folyton tűzel a nyelvével vagy kukorica csutkájával....

Ég a terjáni Holt-Tisza ág
Fotó: Gergely József - Magyar Szó

Immáron a terjáni temető közvetlen közelében lévő kiszáradt Holt-Tisza ágban tőzegesedett disznó-trágya gyulladt meg ismeretlen oknál fogva! A terjáni temetőn, az őseinken átfolyó trágyaléről van szó! Az őseink bosszúja a hanyag, mihaszna útókor felett? Érdekes, hogy a füst Csicsóka felé terjeng a szellemfaluból, arra felé, ahol Terján pusztulását megírták, majdan „magyar” emberek végrehajtották! Az a Terján, amelyről a jelenlegi csicsókai vezetés sem akar tudni, pedig egy éve igérgették a ledőlt, enyészetnek esett, nyárfából készült „Napsugaras szilfakereszt” újbóli felállítását! Mindenféle dáridóra, utazgatásokra, üdülésekre van pénz az ősökre nincs, pedig aki a múltját nem tiszteli, annak kétséges jelene és jövője nem lészen!

Mi maradt? A természet, az életkörnyezet, ezt kell árúbabocsájtani, mert a globalizált világban van környezetszennyezés, akkor Csicsókának is kell ilyen, talán csak nem maradunk le a kortól?! Így reggelenként New York-i szmogra ébredtünk és a vasútállomást metrónak nézhettjük.

A közbeszédben új tűzfészekre leltek Csicsókán, mert az új mégiscsak új! A spanyol sorozatokban is az új a ropogós ugyebár! Kimentem a csicsókai piacra eligazítás gyanánt, hogy tudjam mi történik a dimenzióban, odafordultam a dimenziókat jól ismerőhöz (csicsókai 3D =1D piac, 2D kocsma, 3D kulturált ház):

-Tudja lelköm Leonció, hogy szerette Lűsziszitát, csak az a fránya Drákó ne lönne, aki folyton bekavar!

-Tudja e néném ki az elnök? Igen, lelköm az Orbán Viktor!? Várjá mán, nálunk?! A Boris! (…)

-Kedves néném a Boris már rég elment, csak a tehén emléke maradt, amelyet az elnökválasztási kampányban csókolgatott, melyet a sárga mezű újgazdáknak osztogatott...

-És nálunk néném itt Csicsókán?

-Várjá mán, te most ugratsz engöm! Nem az Áder János, mert az szép embör, de ennek is van bajsza, mög Szögedre jár hallom én, de nem piros paprikát árulni a hírős Cserepes sori pijacon! Nekünk mög itthaggya a bűzt! Mög a sok lik-lukat, amit mostan ásogatnak mindönfölé! A kampányban azt modta most indul a húsgyár, de azt nem mondta hova! Mög ígérte, hogy vágni fognak az állatorvos kollégájával, de lelköm itt mán csak jópofát fognak vágni, mert jószág az nincs, hijába mönnek a pénzéhös községiek összeírni azt!

Érdekessége a történetnek, hogy a délivégeken a királytévé után a zéró tévéket nézik az itt élő magyar emberek...Teljességében, van egy párttévé is Pannónia síkságán!

Mitől "bűzlik" Csóka?

Apropó a pártújság az elmentél józan ész laptánácsával karöltve lehozta az elnök ezeregy éjszaka meséit, szóvolt bűzről, tűzről, közmunkás-gödör ásásról (három munkás / hat főnök...) gazdátlanságról, szemétről, amelyet a szabadkaiaknak akarnak alyándékozni. Meg arról, hogy hét millát nem tudnak csepfolyósítani, mert a főmufti nem engedi efféle sarcolását a csicsókai népnek. Nem volt szó arról mennyiért adták el a tartományi képviselői mandátumot stb.Továbbá, hogy a koaliciós partnerrel újra bevezették a csodás egypártrendszert és immáron nyolc éve gyakorolják. Időnkét a fotelyő körül eljátszanak, mint a gyermekek az óvodában, hogy ki ül bele...

Valójában az egész egy politikai böszme, melyet hadd ne mondjam ki fejlesztett tökélyre! Tipikus, mindenbe való kontárkodás és a megoldás kikerülése. Olyan időket élünk, hogy szükség van olyan emeberekre, akik nem avatkoznak bele a munkájukba. Voltak a történelembe bábkirályok nos Csicsókának is lehet bábelnöke...

Kié a hatalom? Akiről elhisszük, hogy az övé! Igen, rögtön tévedtünk, mert az övé sem...

Csicsókán füstbe ment a terv, pusztul ami hasznosítható, tönkre megy ami néha jó is volt. Mi maradt, gödör, szeméttelep, füst, dölyfösködés, önámítás, önimádás, hajbókolás, talpnyalás...

Vannak szebb dolgok is a világon és szebb füstbement tervek:

Egész uton – hazafelé –
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.

S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.

S a kis szobába toppanék...
Röpült felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.

                             Petőfi Sándor

                  (Dunavecse, 1844. április.)

Margit Zoltán


* Levágott gabona töve.

** Lekaszált gabonának fölben maradt csonkja, torzsa.

*** A vincellér régebb a szőlők kezelésével és megőrzésével, illetve nagyobb szőlőknél az azokban előforduló munkák felügyelésével megbízott személy volt, aki az állandó cselédek sorába tartozott, és szabad lakáson kívül rendes éves fizetést kapott, amely vagy kizárólag készpénzből, vagy készpénzből és terménybeli járandóságokból szokott állni. Jelen esetben csicsókai polipatikus.

2012. október 10., szerda

Öreg október



Dsida Jenő

Be jó lenne még azt mondani mindig:
szívem fürösztik tavaszi kegyek.
A napsugár is éget,
virágosak a rétek
és holnap kirándulásra megyek.
Be jó lenne egy szép kézlegyintéssel
elintézni az egész őszi dolgot:
- Eh, nem fél, aki bátor,
csak rövid nyári zápor
és boldog marad mindig, aki boldog.
De hiába, már nincs levél a fákon,
halk tűz robogja be a tűzhelyet,
felhők – mint soha régen -
bóbiskolnak az égen,
s már nem lehet, már nem lehet…


Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin