Nyári napforduló az a pillanat,
amikor a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik
el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a nyári napfordulóig a
Nap délről északra halad, utána pedig északról dél felé kezd
mozogni, és az év leghosszabb nappalát adja (következésképpen a
legrövidebb éjszakát).
A nyári napforduló az északi
féltekén június 21-én van (esetenként 22-én
vagy 20-án), a déli féltekén pedig december
21-én (esetenként 22-én). A magyar népi szokások
szerint már korábban is fontos ünnep volt, de a kereszténység
felvétele óta Szent Iván napjához (éjjeléhez) kötik
a nyári napfordulót.
- Az Északi-sarkon a Nap állandó magasságon, 23°-on kering.
- Az északi sarkkörön a Nap középpontja éppen az északi horizonton tartózkodik, anélkül, hogy lenyugodna. A Nap D 47°-on delel. Ez az év egyetlen napja, amikor a Nap nem nyugszik le.
- Magyarországról nézve a nyári napforduló idején a Nap 66° magasan delel, s csaknem 16 órán keresztül tartózkodik a horizont felett.
- A Ráktérítőn a Nap É 26°-on kel fel, a zeniten delel, majd É 26°-on nyugszik. A Nap 13,4 órán át tartózkodik a horizont felett.
- Az Egyenlítőn a Nap É 23°-on kel, É 67°-on delel, és É 23°-on nyugszik. A Nap 12 órán át tartózkodik a horizont felett.
- A Baktérítőn a Nap É 26°-on kel fel, É 43°-on delel, majd É 26°-on nyugszik. A Nap 10,6 órán át tartózkodik a horizont felett.
- A déli sarkkörön a Nap középpontja éppen az északi horizonton tartózkodik, anélkül, hogy feljebb emelkedne. Ez az év egyetlen napja, amikor a Nap nem kel fel.
- A Déli-sarkon a Nap sohasem kel fel, hanem 23°-kal a horizont alatt kering.
A nyári napforduló az északi
féltekén a csillagászati nyár kezdetét jelenti, a legtöbb
kultúrában számos ősi szokás kapcsolódik hozzá,
megünneplésének ismét reneszánsza van.
A nyári napfordulókor, június 21-én
ünneplik az újpogány wicca vallás nyolc nagy
ünnepének egyikét; a lithát, a tűz ünnepét.
*A litha a wicca vallás
nyolc nagy ünnepének egyike; a tűz ünnepe. A
nyári napfordulókor, június 21-én ünneplik.
A litha név első írott
előfordulása Beda Venerabilis De Tempore Rationum című
művében található, ahol a
nagyjából júniusnak és júliusnak megfelelő
hónapokat angolszász nevén „se Ærra Liþa” és „se
Æfterra Liþa” (litha korábbi hónapja és litha későbbi
hónapja) néven írta le; szökőévekben egy liþa nevű
külön hónapot is beiktatva közéjük.
A wicca
A wicca egy újpogány vallás,
mely a világ számos országában megtalálható. Elsőként
a brit Gerald Gardner kezdte népszerűsíteni 1954-ben.
A wicca nem intézményes vallás, és az egyes hívek és csoportok
hite és szertartásai nagyban eltérhetnek, de legtöbbjükre
jellemző a hit két istenségben, az Úrnőben és az Úrban,
valamint a Wicca Intelem („Ha nem ártasz vele, azt tégy, amit
akarsz”) betartása és a „Háromszoros visszatérés törvényében”
való hit, valamint a mágikus szertartások végrehajtása.
A wicca világnézetben fontos szerepet
játszik az öt elem: föld, víz, tűz, levegő és
az ötödik elem, mely a lélek vagy akasha. A
wicca jelképeként gyakran előforduló pentagramma többek
közt az öt elemet jelképezi. A szertartások előtti bűvös
kör felrajzolásánál az első négy elemet hívják
segítségül a nekik megfelelő négy égtáj felől.
Sokak szerint a wicca erkölcs
alapszabálya az ú.n. Intelem: Ha azzal nem ártasz, azt tégy,
amit akarsz., de valójában a wicca erkölcs, ahogy szinte
mindenpogány hit, a becsület gondolatát tekinti alapvetőnek.
Az Intelem a nyolcvanas évek elején kezdett nagyobb ismertségre
szert tenni, akkor még kizárólag a mágikus munkára vonatkozó
szabályként használták. Az eklektikus wicca terjedésével egyre
többen érezték szükségét valamiféle erkölcsi törvénynek, s
az Intelemben vélték ezt megtalálni. Eredetileg a wicca egyik
alapgondolata volt a döntések erkölcsi oldalának felvállalása
is, azaz annak eldöntése, hogy mi helyes, mi helytelen. Az intelem
törvényként való értelmezése tehát a hagyományos wicca
alapelvei ellen való. Szintén fontos a hármas törvény,
mely szerint bármit tesz valaki (akár jót, akár rosszat), az
háromszorosan száll vissza rá. Ezt a törvényt a legendák
szerint Doreen Valiente találta ki, mivel két tanítványa
rendszeresen etikátlanul végezte dolgait.
Sok wicca követi a nyolc erény
előírását is, amelyet Doreen Valiente Charge of the
Goddess című versében említenek: szépség és erő, hatalom
és együttérzés, büszkeség és alázat, öröm és tisztelet.
Valiente versében ezek egymást kiegészítő párokba vannak
rendezve, mely újabb példája a wicca gondolkodásmódra gyakran
jellemző dualizmusnak. A beavatott wiccák közül vannak, akik egy
161 pontból álló törvényt is követnek, ezek azonban
valószínűleg nem ősi eredetűek, hanem Gardner találhatta ki
őket, reagálva a covenjén belüli belső konfliktusra.
A Szent Iván napi tűzgyújtás
Szent Iván napja, azaz Keresztelő
Szent Jánosnak, Jézus megkeresztelőjének az emléknapja.
(Magyarországon a délszláv hatást mutató Iván változat
honosodott meg a magyar Jánossal szemben.)
Szent Iván a nyári napforduló ünnepe, országszerte a kultikus tűzgyújtások ideje. A pogány hagyományban a tűz egyrészről napszimbólum, tehát a nap megújhodását kívánták elősegíteni a tűzgyújtással, másrészt mindig a megtisztulás szimbóluma is. A keresztény egyház Szent János ünnepét az V. század óta jegyzi, a pogány hagyományokra visszavezethető kultikus tüzeket az egyház liturgiájába átültette, a tüzeket megszentelte.
A Szent Iván napi tűzgyújtáshoz számos hiedelem fűződik. Azt tartották ezek a tüzek megvédenek a betegségek, elsősorban a pestis ellen, a termést pedig védik a jégveréssel szemben. Magyarországon erről a szokásról a XV. század óta vannak feljegyzések. A tűz körül a fiatalok termékenység és szerelemvarázsló dalokat énekeltek, a tüzet körüljárták és szokásban volt a tűz átugrása is. Ennek általában szerencsehozó erőt tulajdonítottak.
Időjárási, éghajlati okokkal magyarázható, hogy Szent Iván éjjelének ünnepe az északi (skandináv és balti) népeknél a mai napig élő, valódi ünnep. A zord, hűvös éghajlaton az egyébként rövid nyár érkezése igazi öröm az emberek számára. Ma is ezerszámra lángolnak fel a máglyák Szent Iván éjjelén, általában valamely magaslaton, hogy minél messzebbre látszódjék. A fiatalok "páfrányvirágot" keresnek (a hiedelem szerint ezen az egyetlen éjjelen virágzik a páfrány, aki a virágot megtalálja boldog és gazdag lesz). A János nap mágiájához tartozik az egészség- bőségvarázslás is. Gyógynövényeket, füveket is szórtak a tűzbe, máshol a füvekből koszorút fontak, ettől remélték a jószág termékenységét, egészségét. Az észtek különös jelentőséget tulajdonítottak a János nap hajnalán szedett harmatnak, ezt életvíznek tartották, ezzel mosták meg a beteg szemet, úgy tartották, ettől meggyógyul. Szokás volt még a házba nyírfaágat vinni, amely szintén az ünnep szimbóluma északon.
A csíki székelyeknél az angyalozás szokása járta. A faluban a házak elé lombokból sátrat emeltek, abban imádkoztak. A falubéli kislányok csoportosan jártak házról-házra, köszöntő énekeket mondtak, a háziaktól pedig süteményt, néhány fillért kaptak cserébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm a megjegyzését!