Margit Zoltán: 2012. 07. 29. - 2012. 08. 05.

2012. augusztus 3., péntek

A klérusnak is (m)elege van...


A hatalom nem szent dolog...

A melegben elméláztam a kléruson. Zajlik az élet a hatalom evilági, -túlvilággal fenyegetőző szárnyában is. Itt is, ott is. A fejemet arra a hírre kaptam fel, hogy a szentszékben már az útódláson gyűlt meg a vita. A "fő fehér mágus", azt üzente sötét nagyúrnak, hogy „Szomorúság költözött a szívembe”, mert ugyebár az ő összeesküvési módszerét vélte felfedezni. A „Vatileaks” nevezetű botrányról van szó, nevezetesen vatikáni levelek kiszívárogtatása, majdan könyformában közreadott XVI. Benedek titkos iratai c., amely felborzolta újra a hívő sereg táborát, újból megrengetve annak hitében...


Hatalomról van szó és a hatalom nem szent dolog. A hatalommal élő hatalmasságok hajlamosak, olyan ügyekbe bonyolódni, melyek a főbűnök kategóriájába sorolandók, de ahogyan Kajafásnak is megbocsájtatott az első írásos vallási koncepciós perrel tarkított gyilkosságok sorozat cca. 2000, úgy a jelenlegieknek is, -csakis a kereszthalálban értünk (?!) megfeszített Krisztusunk nevében (felőlem még élhetne ma is) majdan ezer év múlva elnézést kérnek a gazemberségért és kitől a kőfalaktól?! Igen, tudjuk a főpapi hatalom megőrzése volt a cél az imperialista Róma segédletével, nos bölcs barátom által: „A történelem ismétli önmagát” fejezet van ismét a kezünkben.

A hatalom mételyei: korrupció, nepotizmus...és ki az áldozat? Jelen esetben egy szerencsétlen Paolettónak becézett komornyik lesz, mert állítólagosan ő szivárogtatta a szívárogtatni valót. Na-ne, hogyan férhetett hozzá a főméltóságok levelezéseihez a mai biztonság-technológia mellett? Sehogy! Éppen a pápa magántitkára fogott gyanút...Az össznépi hülyítés a középkori szinten maradt...

Áldozatból bűnbak...

A”Vatileaks”-nak a célja a pápa noszogatása volt, hogy végre valahára tegyen már valamit a vatikáni korrupciós ügyek felgönygyülitése érdekében, necsak a szófecséréléssel töltse idejét, hanem lépjen a tettek mezejére. Ahogyan a nagykönyvben írva vagyon, egy kisember feje porba hull és folytatódik minden úgy, ahogyan előtte volt. Klasszikussá vált már, hogy nem a tettest büntetik meg, hanem azt, aki a tettesre rámutatott...

A célja e hadműveletnek, XVI. Benedek meggyengítése. A Szent Péteri trónra való alkalmatlanságának bizonyítása és az utódlás előkészítése volt. Egyszerű a képlet, aki nem tud rendet tartani udvarában az nem alkalmas a hatalom gyakorlására-megtartására. Mivel a pápa haláláig van hatalomban, akkor egy picinyke stressz belekúszik életébe, meggyöngíthető így egészségi állapota, ezt követi a természet. Figyelembe véve, hogy II. János Pál 84. évesen hunyt el, XVI. Benedek most 85. éves...

Sodano és Bartone a két főrivális

A hatalom pilléreinek harcosai: Tarcisio Bertone Vatikán kormányfője (államtitkár), Angelo Sodano bíboros és Carlo Maria Vigano a Vatikán USA nagykövete.

Tarciosi Bertone kormányfőt, főként azért nem kedvelik, mert saját embereit tette kulcspozicíóba és felbontotta a bevált "hatalmi" rendet a Vatikánon belül.

Angelo Sodano bíboros II. János Pál államtitkára volt, értelemszerűen szemben áll útódjával, saját protezsáltját próbálja még az idén helyébe ültetni, így előkészíti a pápai hatalom megszerzését. Gondot okoz neki, hogy a „Krisztus légiója” katolikus szerzetes rend alapítója, amely pedofil botrányokba keveredett, amelyet ő „piti pletykának” nevezett el.

Carlo Maria Vigano a Vatikán USA nagykövete a vatikáni pápai bizottság elnökhelyettese. Az ő neve szerepel a kiszivárogatott leveleken aláíróként, amelyben a pápát kéri a korrupciós ügyek felgöngyölitésre. Vatikánban pénzügyi reformerként sok ember tyúkszemére lépett, a legnagyobb eredménye 2009.- ben átvett 9 millió dolláros államadósságot 2011.-re 40 millió dolláros nyereséggé változtatta! A jutalom áthelyezés az USA-ba, mert konkurenciája lett Tarciose Bertone államtitkárnak, hívei ezt követően halálosan megfenyegették Bertonet ...

Amennyiben sakkozunk, akkor jelenleg Sodano bíboros „légiója” áll az élen, de amíg a szürke füst meg nem jelenik, addig sok minden fog még történni a Szent Péter téren, főként figyelembe véve, hogy a XVI. Benedek az élők soraiban van még...

Addig is újabb botrány rázza meg Vatikán várost, egy 30 évvel ezelőtt 15 éves eltünt lány Emanuella Orlandi ügyében felevenített nyomozás végett a hercegek és bíborosok közé temetett maffiózó sírját is felnyították és a szálak, hogy nem, vatikáni tisztségviselőkhöz vezetnek...

A klérusnak igazán melege és elege van az idei igen forró nyárból, mert igen nehéz az 1,2 milliárdra szaporodott nyájat „félre” vezetgetni Isten szent színe előtt...

Igen, tudok a szlovákiai Róbert Bezák érsek leváltási ügyéről és tudok a péterrévei Balcsák Szilárd atyáról is, a következőkben fogok szólani e témában, mert ugyebár Balcsák Szilárd útódja az „össznépi lavorban” a világhálón, azt a kijelentést tette, hogy: „aki a püspök úr határozata ellen van az a sátánt szolgálja”...

Ki is szolgálja a sátánt? Szemszög kérdése...

Meleg van testvéreim, de még melegebb lesz! Imádkozom, hogy soha többé Isten szent színe előtt mágján ne égjen el senki, bár sokan visszahoznák e romlott korokat, tanokat...

Nekem is melegem és elegem van ebből, mint a klérusnak! Mára éppen elég ennyi!

Margit Zoltán
Forrás: CNN, National Catolic Reporter, AP, LOsverattore Romano, La Stampa, La Republica, Vati Leaks

2012. augusztus 1., szerda

Az expanzív médiahaditerv - NE HAZUDJ!

Nesze neked média törvény, meg stratégia, NE HAZUDJ!

Mit tehetek? S mit ér a cérnahangom,
mikor ide Jeremiás próféta kellene
s ő sem érne semmit el?”
(Faludy György)

Mint akinek egyszerre keserű is meg savanyú is a szőlő, valami olyasféle szájízzel állapítottam meg a minap, hogy a Magyar Nemzeti Tanács vezetőjének – bármennyire nehezemre esik is – most az egyszer nagyon is igazat kell adnom. Mármint akkor, amikor konstatálja, hogy az általa irányított délvidéki magyar mini parlament vezényletével legyártott Vajdasági magyar médiastratégia (2011-2016) címet viselő dokumentum bizony nem porosodik a fiókban. Sajnos nem. És épp elég baj ez minekünk! Bárcsak még most is ott lapulna észrevétlenül valamelyik soha ki nem nyitott, végleg feledésbe merült, örökre bezárt üvegpalotai iroda íróasztalfiókjában! Bárcsak képződhetett volna rajta vagy kétujjnyi vastagságú finom porréteg! Bárcsak fedték volna be teljes egészében a pihe-puha porcicák, vagy szőttek volna köré eltéphetetlen remekműnek számító hálót a szobasarokban óraszám tétlenül csücsülő pókocskák! Bárcsak pettyezhették volna mákosra színtiszta unalmukban a tévedésből berepült legyek! Mert akkor a vajdasági magyar média ügyében maradhatott volna minden a régiben…

A kör meg egyre csak szűkül…

Merthogy ez a szóban forgó (és ami a legfájóbb: újságírásunk színe-java által kidolgozott, meg a színe-java által hallgatólagosan el is fogadott, a tömegtájékoztatási eszközeink megreformálása céljából kidolgozott, hadicselekben, taposóaknában bővelkedő) médiahaditerv kényszerű -- és alighanem egyben végzetszerű -- sorsfordulatot idézett elő a vajdasági magyar tájékoztatás egészében. A sorozatban végrehajtott, MNT-s zsinórmérték szerinti átformálás, a VMSZ-es fazonra való nyírás/alakítás, és ez az egész expanzív médiapolitika legalább annyira perniciózus, mint valamilyen közönséges nyavalya. A zseniálisan megszerkesztett médiastratégia pedig alighanem igazi kordokumentum. És kórdokumentum is egyben. (Sajnos, az orvostudomány jelenlegi állása szerint még nem létezik ellene hatékony orvosság.)

Hogy miként fest ez a magyar pártunk részéről megnyilvánuló globális rendrakás, ez a perfid módon (kizárólag a jobbítás szándékával) végrehajtott kényszerreform a gyakorlatban? In praxi: két fronton zajlik az átszervez(őd)és. Egyidejűleg. Párhuzamosan. Megszerezni az illető médium alapítói jogát (vagy legalább társalapítói státust elérni) és teljesen elvhűre, száz százalékig megbízhatóra, ménkűbiztosra cserélni a vezetőségét. Csupáncsak ebben áll, ennyiből áll valamely lap, rádió vagy televízió szerkesztőségének az elvárások szerinti beidomítása, átnevelése. Rosszabbik esetben: móresra tanítása. És máris nyert ügyük van.

Az igencsak nyakatekert nyaktekerési és gerincroppantási széria még jó egy évvel ezelőtt kezdődött. Egyetlen napilapunk, a mindenképpen jobb sorsra érdemes Magyar Szó volt a legelső a sorban. A kísérleti nyúl. A megzabolázás, a betör(et)és prototípusa. Aztán következett a szabadkai hetilap, a Hét Nap, majd pedig az újvidéki Mozaik Televízió. Sorsát a topolyai Tájékoztatási Központ sem kerülhette el, az elmúlt napokban pedig már a községi alapítású Szabadkai Rádió is ügye is terítékre került. Mindez azt jelenti, hogy szűkül a kör. Szorul a hurok. És majd Zucker kommt zu letzt alapon utoljára marad a tartományi székvárosi rádió. És az igen kitűnő étvágynak örvendő Magyar Nemzeti Tanács számára alighanem az lesz majd az igazi püspökfalat. (Ha a kezemet a szívemre teszem, igazából csak a két sz betűvel kezdődő napnak a műsorait féltem. A szerdaiakat meg a szombatiakat. Mert azokat szeretem hallgatni.)  

A hegyelmozdulással való fenyegetőzés

A Magyar Nemzeti Tanács elnöke minderről imígyen nyilatkozott nemrégiben:
Fél év elteltével azt kell mondanom, hogy nem vagyok maradéktalanul elégedett. A médiastratégia ambiciózus vállalkozásokat tartalmaz. Ezeknek az előkészítésére helyenként kimozdultunk a nullpontról, de még nem érzem azt, hogy olyan lendülettel következett volna be a változás, mint az oktatás, a nyelvhasználat és a kultúra területén, ahol hegyek mozdultak el a stratégia mentén. Itt ez nem történt meg, de azért ez esetben sem porosodott a stratégai a fiókban. Olyan jellegű intézményes, rendszeres együttműködés a magyar nyelvű médiaműhelyek között, mint amilyen most van, még sohasem volt, noha ez is messze van attól, amit mi a stratégiában vázoltunk. Ha viszont megfigyeljük, hogyan működik együtt az Újvidéki Rádió a Pannonnal, a Szabadkai Rádióval és részben már televízióval is, vagy a Magyar Szó a Hét Nappal, az bizony nagyon messze van attól, amit megörököltünk, és ami a stratégia elfogadása előtt volt. Szeretnénk a vezetőségek megújítását teljesen befejezni, az általunk alapított médiumban őszig ezt meg is tesszük. A vezető személyek megbízotti státusát szeretnénk megszüntetni, s egy biztonságban lévő vezetői csapatot kívánunk kialakítani, amely már teljes egészében elfogadja a stratégiába foglaltak végrehajtását.”

Eddig az idézet.

Hogy miben nyilvánul meg ez a nagyra törő, fékevesztett ambíció? Abban, hogy írástudó főszerkesztők helyett szófogadóan hajbókoló pártkatonákat ültetnek a főnöki székbe? Abban, hogy most még hallgatható, nézhető és élvezhető műsoroknak torzítják el az arc(ulat)át, csorbítják ki az élét, lúgozzák ki az egyedi, a sajátságos színeit? Vagy esetleg abban, hogy egyik szerdáról a másikra, egyik szombatról a másikra egyetlen tollvonással végleg el is hallgattatják őket? Az a vaskos tény, hogy az alapítók/társalapítók meg a kinevezett főszerkesztők változnak, az még önmagában nem jelent semmiféle javulást. Mély meggyőződésem: sokkalta inkább szánalomra, mintsem dicséretre méltó az ilyen irányultságú ambíció…
Régen rossz lesz nekünk akkor is, ha mind az egyre vékonyabban csordogáló anyagiak tekintetében, mind pedig az elgyengített és felhígított szakembergárda következtében még az MNT elnöke által emlegetett – és nem is csupán kívánatosnak, hanem már-már alapkövetelménynek tartott -- HEGYELMOZDULÁS is bekövetkezik a mi kis magyar médiumainkban. Hiszen már egy egyszerű, akár még természetesnek is mondható kőomlás is sokuk számára életveszélyes lehet.

Egyediséged a védjegyed!

Én Istenem, de messze vagyunk már ettől a szépen csengő, a szőremelő izmokat megmozgató ősrégi alapigazságtól! Ahogyan attól is, hogy érték(es) vagy, mert belőled csak egy van. Csak egy napilapunk, csak egy igazi hetilapunk, csak egy huszonnégy órán át magyar nyelvű műsorokat sugározó rádióállomásunk. Minthogy egyik újság, rádió és televízió sem szakasztott mása, egyik sem klónja a másiknak! Mindegyik másmilyen. (Vagy legalábbis másmilyen kéne, hogy legyen.) És ezt most készek vagyunk javarészt beáldozni (hogy még jobban fájjon) egy magát mélymagyarnak mondó politikai párt kíméletlen érdekérvényesítése, ambíciója nyomán. Mintha semmi, de semmi felelősségünk ez ügyben nem is létezne. Mintha a tiszteletet és megbecsülést érdemlő elődeink úttörő munkája, következetessége, hajlíthatatlansága és kemény kiállása a minél szabadabb, szókimondóbb és minél szavahihetőbb sajtó érdekében nem is kötelezne bennünket az égvilágon semmire sem…

A médiaházak bejárata fölé (képletesen) kitűzött hófehér zászlók láttán kézenfekvő a megállapítás: a sajtóromboló politikusainknak egyáltalán nincsen nehéz dolguk. A hazugság sziruposan édes, ragacsos madzagát mélyen megmártották a mézes csuporban. Úgy húzták el a lépre csalt finnyás orrok előtt. Mert jól ismerik a megriadt lélek konfigurációját. Ilyenkor a nagyhangú elcsendesedik, a félős igazodik, a számító helyezkedik, a rafinált alakoskodik, a megfontolt pedig dörzsölten kivár. De még a mindenkori kárörvendő is úgy lapul, mint ahogyan a nyuszi szokott meghúzódni a fűben. Senki sem akar a különbözőségével feltűnni, különcködni, senki sem óhajt most kilógni a sorból. Mert aki önérzetesen felemeli a buta kis buksiját, azt bizony azon nyomban le fogják pisszenteni, a fejecskéjét pedig még le is találják nyisszenteni. 

Az MNT eddig becserkészett médiumai igazi agymosodaként zakatolnak. A mosóvízhez agymosóport adagolnak. A patyolattisztaság, a vegytisztaság elérése érdekében. A frissen mosott holmihoz pedig illatos öblítőt. Lehetőség szerint: pénzillatút. Mindent átható, csábító, tömény pénzszagút. (A zsoldosztóknak most piszok nagy mázlijuk van. Mert mostanság igen kevéssel is beérjük. Harminc ezüst -- Júdáspénz gyanánt -- már megteszi.)
Ennyi szükségeltetik csupán ahhoz, hogy dőljön a kifordított valóság, a megszépített igazság minden egyes újságlapon, valamennyi hullámhosszon és csatornán. Hogy parolázzon, hogy haverkodjon az omnipotens politika választott képviselőivel. A felülről irányított, megkiskorúsított, hazugságra kényszerített média pedig a következő parancsszavakra kezd működésbe lendülni: Ne kérdezz! Engedelmeskedj! Nem bánod meg! Miközben nagyon is jól tudja, hogy nem az éppen aktuális hatalomhoz való odasimulás, nem a válogatás nélküli dörgölőzés lenne az igazi dolga.

A vajdasági magyar médiahelyzet teljességgel reménytelen. Most hiába is hívnánk segítségül a néhány hónappal ezelőtt végleg eltávozott Hornyik Miklóst, hogy újra figyelmeztessen: „Hazugságban nincsen arany középút!” Hiába idéznénk meg Augustiniust, hogy óva intsen: „Jobb sántikálva a helyes úton, mint futva haladni a rossz úton!”

A kenyerem javát én már megettem. Réges-rég leszámoltam a rózsaszínű, szabad sajtó-féle illúziókkal. És hagymázas vízióim sincsenek arról, hogy még megérem azt a napot, amikor majd csupán egy mondatból fog állni a sajtótörvény. Csak annyiból, hogy: Nem szabad hazudni.  (Pedig de szép is lenne!)


Úgy tudom, Einsteintől ered a mondás, amely szerint az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és arra várni, hogy az eredmény egyszer majd más legyen.
Dacára ennek, én mégis ezt teszem.
Jó kis ellentmondás? Nem baj. Hadd legyen!
Szabó Angéla


World Breast-Feeding Day


Az anyatejes táplálás
(szoptatás) világnapja* 
 

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1993-ban nyilvánította augusztus 1-jét az anyatej és a szoptatás világnapjává, az azt követő napokat pedig anyatejes világhétté.

Az idei, XX. világhét központi témájaként a csecsemők és kisgyermekek táplálásáról 10 évvel ezelőtt elfogadott stratégia megvalósítását tekintik át.

A világon évente több millió csecsemő hal meg, illetve válik nyomorékká, mert nem jut anyatejhez, sok országban mégis mind kevesebb nő szoptatja gyermekét. Az Egészségügyi Világszervezet és az ENSZ Gyermekalapja, az UNICEF ezért átfogó programot indított a csecsemők egészséges táplálásának propagálására. Az anyatejben olyan, semmi mással nem pótolható anyagok találhatók, amelyek védettséget nyújtanak a fertőzésekkel szemben, erősítik az immunrendszert, a szoptatás egyúttal – ez kevésbé ismert – az anyának is jót tesz, mert csökkenti a mellrák kialakulásának kockázatát. 

A kutatások azt tartják a legegészségesebbnek, ha a csecsemők féléves korukig csak anyatejet kapnak. A WHO ajánlása szerint a szoptatás legalább kétéves korig javasolt, de ideális esetben addig folytatódik, amíg a kisbaba magától abba nem hagyja. A társadalmi felelősségvállalás jegyében arra kérik az anyákat, hogy a feleslegessé váló anyatejet a védőnők segítségével juttassák el azoknak, akik – rajtuk kívül álló okokból – nem tudják ily módon táplálni csecsemőjüket.

Magyarországon a Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság (SZTNB) célul tűzte ki, hogy az egészségügyi szakemberek és civil szervezetek tevékenységének összehangolásával a jövőben számottevően javítja a 6 hónapos korig kizárólag anyatejjel táplált csecsemők arányát. Ennek érdekében – az Európai Unió ajánlásaival összhangban – kezdeményezték a Bababarát Kórházak és Bababarát Területek kialakítását. A kezdeményezés lényege, hogy az anyát és újszülöttjét nyomós egészségügyi indok nélkül ne válasszák el egymástól, és biztosítsák a sikeres szoptatáshoz szükséges gyakorlati segítséget és tájékoztatást. 

Magyarországon jelenleg 16 Bababarát Kórház működik. A szoptatás kérdése a Közös kincsünk a gyermek Nemzeti Csecsemő- és Gyermek-egészségügyi Programban is kiemelt helyet kapott.

*Indián asszony szoptatja kisfiát a brazíliai Tucuruiban.
Tucuri, 2004. június 17.
(MTI/EPA/Raimundo Paco)

2012. július 30., hétfő

A legfontosabb elvárások


Te GáGáGá...Gáspár, 
te leszel a tárcanélküli, téget szeret a libapásztor!

Nem a magyar közösség érdekei, hanem a tisztségek elosztása a fontos

Kisebbségjogi jegyzet (II. rész)

              A május 6-i választásokon a szerbiai parlamentbe – a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) színeiben – öt magyar képviselő került. 
 
A kisebbségi pártok Mindannyian együtt koalíciója, amelyben a magyar pártok közül jelen van a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) is, egy (közös) képviselői helyhez jutott a szerbiai parlamentben (Emir Elfić, a Bosnyák Demokrata Közösség – BDZ elnöke). 

A tartományi képviselőházi választásokon a VMSZ hét képviselői helyet szerzett. 

Az önkormányzati választásokon, amelyen önállóan indultak a magyar pártok, a VMSZ 23 önkormányzatban összesen 118 mandátumot szerzett, a VMDK 2 önkormányzatban 2 mandátumot (egyet-egyet Adán és Zomborban), a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) 3 önkormányzatban 5 mandátumot szerzett (Szabadka 1, Óbecse 1 és Temerin 3), a MPSZ 3 mandátumot (Zentán), a Magyar Remény Mozgalom (MRM) pedig 2 önkormányzatban jutott be egy-egy mandátummal (Szabadka és Magyarkanizsa). A közvetlenül a választások előtt megalakult új tömörülés, a Magyar Egység Pártja (MEP) Törökbecsén koalícióban szerzett egy mandátumot.

A választások alapján, a képviselők számát illetően, a vajdasági magyarok érdekeinek képviseletéért a legnagyobb felelősség mindenképpen a VMSZ illeti meg. Milyen nemzeti kisebbségi programja van és hogyan képzelte el az érdekképviseletet a „legnagyobb magyar párt”?

Választási program

Annak megelőzése érdekében, hogy esetleg elfogultsággal vagy félremagyarázással vádoljanak meg, lássuk, szó szerint mit tartalmaz a VAJDASÁGÉRT – egy normális Szerbiában, a Vajdasági Szövetség választási programja 2012–2016 című dokumentum:

     „9. Kisebbségi jogérvényesítés
A 2008 – 2012. közötti parlamenti ciklus meghatározó eredménye a Nemzeti tanácsokról szóló törvény elfogadása. A törvény megteremtette a jogi keretet a nemzeti közösségek kollektív jogainak gyakorlásához.

A VMSZ célja, hogy a jövőben meghozandó oktatási-, művelődési- és médiatörvények maradéktalanul tartsák tiszteletben a nemzeti tanácsok törvényes hatásköreit és a kisebbségek szerzett jogait. Végső ideje, hogy egy új Hivatalos nyelvhasználati törvény váltsa fel az 1991. óta hatályos jogszabályt.

A költségvetési törvénnyel kapcsolatos alapvető elvárásunk, hogy – az ország gazdasági lehetőségeivel összhangban – növekedjen a nemzeti közösségek intézményrendszerére fordított költségvetési források összege.

Kisebbségi és össztársadalmi szempontból is kiemelten fontos az oktatási és képzési rendszer fejlesztése. A VMSZ számára külön prioritást jelent a felnőttképzés jogi keretének a megteremtése és a külföldön szerzett oklevelek egyszerűsített honosítását lehetővé tevő jogszabály elfogadása.

A VMSZ kiemelt célkitűzésként tekint a kisebbségi közösségek alulreprezentáltságának csökkentésére az állami szférában. Az elmúlt parlamenti ciklusban elfogadott bírákról, ügyészekről, közjegyzőkről és végrehajtókról szóló új törvényekbe – a VMSZ javaslatára – bekerült az etnikai arányok tiszteletben tartásának a követelménye a kinevezési folyamat során.

Az elmúlt négy év fontos eredményének tartjuk azt is, hogy a rendőrségi törvényből törlődött az a korlátozás, amely a kizárta a kettős állampolgárokat a rendőri hivatás gyakorlásából.” (Forrás: http://www.vmsz.org.rs/hu/valasztasi-program/vajdasagert--egy-normalis-szerbiaban)
Mindössze ennyit tartalmaz a (most már csak) tartományi hatalmi koalícióban részes VMSZ programja a kisebbségvédelemről. Ez is – a 12 fejezetből álló programban – a kilencedik helyre szorult.

Megoldatlan kérdések

A VMSZ választási programjából megállapítható, hogy a párt elégedett a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvénnyel és nem szándékozik annak megváltoztatását javasolni. A programból az elkövetkező négy évre a következő konkrét feladatokat, célkitűzéseket lehet kiszűrni: 

1. új hivatalos nyelvhasználati törvény meghozatala,
2. növekedjen a nemzeti közösségek intézményrendszerére fordított költségvetési források összege,
3. afelnőttképzés jogi keretének a megteremtése,
4. akülföldön szerzett oklevelek egyszerűsített honosítását lehetővé tevő jogszabály elfogadása.
5. akisebbségi közösségek alulreprezentáltságának csökkentésére az állami szférában és
6. az etnikai arányok tiszteletben tartásának a követelménye a bírák, ügyészek, közjegyzők és végrehajtók kinevezési folyamata során.

Ezek a célkitűzések nem újak, nem először kerültek megfogalmazásra, az eredmények viszont rendre elmaradtak. A hivatalos nyelvhasználati törvény például 21 éves. A kisebbségek alulreprezentálása az állami szférában még ettől is jóval régebbi. Az igazi kérdés ezért, hogy mit tettek eddig a VMSZ képviselői a hatalomban a kialakult helyzet megváltoztatására?
A másik, ugyancsak indokolt annak felvetése, hogy a VMSZ programjában miért nem szerepelnek a vajdasági magyar közösség helyzetének más nyílt, illetve megoldatlan kérdései?

Sokasodó problémák

Köztudott, hogy a vajdasági magyar közösség gazdasági demográfia és foglalkoztatási helyzete tovább súlyosbodott. (A 2011. októberi népszámlás adatait a lakosság nemzeti összetételéről még mindig nem tették közzé.) Szerbiában a munkanélküliek száma meghaladta a 27 százalékot, a vajdasági magyarok között a foglalkoztatás nélküliek száma még ennél is jelentősen több. Nem csoda, ha a közösségen egyre jobban eluralkodik a kiábrándulás, a depresszió és a letargia.

Ada, Csóka és Magyarkanizsa 1992-ben az észak-bánáti körzethez lett csatolva, amelynek a közigazgatási központja Nagykikinda. A magát demokratikusnak nevező hatalom sem mutatott eddig hajlandóságot, hogy ezt a vajdasági magyarságra nézve politikailag káros és az asszimilációt ösztönző rendeletet megváltoztassa. 

A szerb hatalom 2010. január 1-jével megszüntette, pontosabban „bírósági egységekre” fokozta le – a nemzeti megmaradás szemszögéből nézve hat kiemelten fontos magyar többségű községben (Ada, Csóka, Magyarkanizsa, Óbecse, Topolya és Zenta) – a községi bíróságot. Mindmáig nem történt meg az alkotmányban a nemzeti kisebbségeknek szavatolt parlamenti helyek beépítése a választási törvénybe. Szükségeltetik továbbá – az eddigi tapasztalatok alapján – a nemzeti tanácsokról szóló törvény felülvizsgálása és módosítása is.

A többéves ígéretek és határozatok ellenére a mai napig nem valósult meg a szerb iskolaközponthoz tartozó tordai és a magyarittabéi általános iskola önállósulása. Itt van aztán még a szabadkai Népszínház befejezésének kérdése (amit 2012-re ígértek, de még csak nem is látszik, mikor kerül erre sor), hogy a 2011. október 6-án elfogadott vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvényből töröljék a kollektív bűnösség elvét, hogy a szerbiai parlament fogadjon el nyilatkozatot, amely elítéli az 1944/45-ös délvidéki vérengzést, biztosítsa az áldozatoknak kijáró végtisztesség és a méltó megemlékezés jogát. 
 
Azután húzódik a második világháború áldozatai emlékművének felépítése az újvidéki Futaki úti temetőben, Csúrogon, Járekon és más helységekben, a temerini elítéltek szabadon bocsátásának kérdése. Nem történt előrelépés az etnikai alapú incidensek hatékony kivizsgálása és a vonatkozó jogszabályoknak az elkövetők elleni következetes alkalmazása tekintetében sem, stb. Mindezek azonban nem kaptak helyet a VMSZ választási kisebbségi jogérvényesítési programjában. Miért?

 
Pénzhiány miatt leállt a szabadkai Népszínház építése

Kisebbségi minimum

            Mindebből megállapítható, hogy a vajdasági magyaroknak nincsen igazi politikai érdekképviselete. A VMSZ, a (vajdasági) hatalomban való részesként is a Demokrata Párttal (DP) való egyezkedésekkel, a képviselőházban és a kormányban való részvállalásával, tagjai számára a tisztségviselői helyek megszerzésével van elfoglalva, miközben a magyar érdekek a háttérbe szorulnak. 
 
A kiút a magyar pártok – a VMSZ-el együtt vagy nélküle való – közös érdek-képviseleti stratégiájának megfogalmazása lehetne, aminek megvalósítását közösségünk elvárja a hatalom részéről. A választások utáni helyzet függvényében mielőbb – de legkésőbb szeptemberben – össze kellene hívni a magyar pártok és civil szervezetek értekezletét, amely megfogalmazná a vajdasági magyarok egységes, alapvető követeléseit a hatalomban részes magyar képviselők és a szerb hatalom irányába. 
 
Szerbiának továbbá biztosítania kellene a délvidéki magyarság teljes körű nemzeti autonómiáját. Ennek érdekében, első lépésként, szükséges a nemzeti tanácsokról szóló törvény mielőbbi megváltoztatása és új, demokratikus nemzeti-tanácsi választások megtartása, az állam által elkészített és kezelt teljes választó névjegyzék alapján, figyelembe véve a lakosság területi megoszlását is.  

Meg kellene kísérelni, hogy a magyar pártok és civil szervezetek közös követeléssel álljanak ki az új szerb kormány felé, amit nevezhetünk nemzeti kisebbségi minimumnak is, amely tartalmazná a felsorolt kérdéseket. Ennek elvetése esetére a vajdasági magyarok helyzetének felvetését kilátásba kellene helyezni az Európa Tanácsban és az Európai Uniós csatlakozások során. Ez új fejezet nyithatna a vajdasági magyarok státusának és a szerb-magyar, illetve magyar-szerb kapcsolatokat terhelő kérdéseknek a tagjelöltség megszerzése előtti megnyugtató rendezésére.

Bozóki Antal
Újvidék, 2012. július 29.

Népszerű bejegyzések

Follow on Bloglovin